Belső kert

/ Úgy látszik Lester érzékeny rám, de nem is baj, direkt csinálom. Persze ő arcon csap és elrúg amit én kicsit még élvezek is, lehet kezdek mazoista lenni... Feltápászkodom, és látom a többiek hiába harcolnak a lényekkel, azokat nem érdekli, ezért én inkább leülök török ülésbe és a késeimet nézegetem. Majd mire felkapom a fejem mindenhol fekete massza és vöröslő szemek./
+ Mint valami rossz horrorba, megmondtam, hogy az a nő azt akarja látni, hogy harcolunk, sz@rok rá!+
- Jöjjenek csak közelebb démon bácsik.
/Majd kezek nyúlnak felém és én is a kezek felé. Hamarosan fekete massza lep be, először a bőrömön szivárog be, majd minden testnyílásomon, és nagyon hideg, néha rándul egyet a testem önkénytelenül is/
+ Na ezek komolyan vették a közel jövést+
/Majd érzem ahogy a testem elveszti erejét és csak a hideget érzem, nem is próbálok szabadulni, csak fázok, és néha megráng egy-két testrészem, még a vesém is görcsöl ettől a dologtól, majd az a hang, akkor már mondhatni alig éltem, de tudatosan tartom magamban a lelket, amennyire bírom/

(11)

/ Nyugodt maradok, tovább próbálok harcolni a lények ellen, de rövid úton a földre kerülök, ekkor hallom meg a hangot./
+ Ne féljünk az idegen mágiától??? Ez nem is mágia, hanem valami technológia. Ne hagyd nekik... Küzdj!+
/ Kapálózok ahogy tudok, érzem a kardom még a kezemben van, azzal is próbálok hadonászni, de tudom, hogy esélytelen a helyzet. Lassan alább hagynak a rángásaim és megadom magamat ezeknek az idióta szörnyeknek./
+ B.$z4'tok meg! Itt vagyok vigyetek engem!
/ Most már nyugodtan tűröm, hogy átáramoljon bennem a fekete anyag, hogy megöljön, vagy irányítson, bármi is legyen a sorsom./
+ Méltatlanul halok meg...

(45)

/Elégedett mosoly mi az arcomat díszíti, miképp a földön landol a sebzett arcú. De ekkor őt is csak ellepik és tovább közelednek. Nem látok reményt. Mondják, hogy a remény hal meg utoljára, de én szinte érzem, ahogy az enyém az utolsókat rúgja. Ahogy elmém sötét utcáit már egyedül rója és a város határon már tisztán látja a sötétség halovány hordáit. Én dühömben nekik rontom a sivatagban, míg bennem a remény fut versenyt. Ő nem menekülhet, én nem juthatok előrébb. Egy pillanat válik konstansá, szinte érzem, hogy most lenne ott az idő mindent átértékelni. De nem használom ki. Ismét támadok, a karomon felfelé indul a fekete massza. Tovább pördülők, hogy a lendületemben magamról vessem le az átkot. A parazitát ami az életemre tőr. Mindent magának akarja. A városban térdig járhatnék már a fekete fenében. Mikor a földre kerülök. Már a saját bőröm tépem, a húsomig hatolnának saját fogaim, ha lenne hatásuk a sötétség sekélyes tengerén. Ami ellepi a bőröm. A földön hempergek, megküzdök saját testemért. De szép lassan elvesztem a hallásom. Nem sajnálom, mintha mi se történne tovább küzdik, tépem, karmolom, próbálom elszakítani. De lassan fulladozni kezdek. Nem jut oxigén a tüdőmbe. Csak öklendezni próbálok, kitaszítani a testemből a masszát, szitok szavak az eszközeim, miket teljes erőmből passzírozok, de gyenge tátogás. Könnyes szemek, kényszerített vicsor marad csak a nyomán. Egy hangot hallok, de csak tátogni tudok rá: " Inkább segíts te k.rva, a sutyorgás helyett! Segíts!!!"./
(12)

/ A feketeség körbevett engem, valószínűleg a többieket is, de nem haltunk meg. Helyette egy furcsa bálteremben találom magamat, egy elegáns öltönyben, ahogy oldalra nézek a többieken is hasonló öltöny látok. Szerencsére a kardom még nálam van. A teremben mindenféle személy megtalálható vannak szép férfiak és nők, viszont mindegyiknek a párja egy olyan ronda lény, mint amilyen szép a párja. Lesterhez egy gyönyörű nő lép oda és mond valamit, majd érzem, hogy egy idegen erő arra kényszerít, hogy táncolni kezdjek Bisurral. Próbálom megfeszíteni a testemet, hogy kitörjünk, de nem tudok szabadulni az irányítás alól./
+ Jobb lesz, ha most nyúlok hozzá az isteni hatalmamhoz, remélem valami fájdalmat okozó lesz az!+
/ Koncentrálni kezdek és próbálom minden varázserőmet az időközben rondává változott tündérre küldeni, hátha megtöri a varázsát./
+ Lester nem hitte, hogy létezik mágia. Mit fog szólni, hogyha meglátja, hogyan ragyogok?+

(46)

+ Egy bál, hát ez mégis csak jobb mint a halál, vagy nem... +
/Egy ismeretlen erő ragad el és mire észbe kapok már táncolni is kezdek, a kardos fazonnal, nem nagyon tudok mást tenni. De azért megpróbálom teljesen megfeszíteni a testem, hogy megálljak./
+ Na jó nem táncolunk! Lester, jó kis párt fogott ki... +

(12)

/Minden teljesen elsötétül, de még érzem, hogy élek. Egy pillanatig, ez az érzés marad csupán számomra, se több. Majd a szemem ismét fény bántja, hunyorgok. A hirtelen külömbségtől. Minden ragyog és színes a társaság a bálteremben. ~ Elég érdekes fantáziája van ennek a csuklyás csajnak. Előbb halál, majd bál? ~/ Egy nő lép hozzám és mindenki ismét táncra perdül. Magamtól forgok, de mikor látom nincs menekvés engedek a táncnak. De emelet fővel a termet nézem, e lényeket. A nemrégiben lezajlott bankettem rémlik fel. Bár csupán a tánc és az elegáns ruha passzol. Ráadásul a partenerem fokozatosan lecsúnyol. Kikerekednek kicsit a szemeim, de más kép nem utalok rá, hogy látom a folyamatot, csak utána teszek megjegyzést./
- Ennyit a sminkről? Mondja csak, nagyon bunkóság lehányni a parnert? Vagy csak a takarítok lesznek mérgesek maguknál? - /Kérdem egy fintor vagy gúny nélkül. Továbbra is táncolva, mintha csak érdeklődnék, semlegesen. Miközben az egyik tag elkezd ragyogni. Valami homi pár egyike. Másodpercekbe telik, míg felismerem, hogy a csapatunk másik két tagja táncol ott és a kardos ragyog fel a szmokingban./
- Ez meg mit világít? / Kérdem magam elé, ha ez még mindig a nő műve gondolom hallani fogja, talán válaszol is valahogy. Legalábbis gondolom én./
(13)

/ Miután felrobban a nő és beterítette a trutyijával Lestert elengedem Bisur kezét és a tömeg felé fordulok, ami valószínűleg már rég minket figyel, de ha nem figyel, akkor pár tapsolással és egy kurjantással magamra hívom a figyelmet./
- Kellemes estét mindenkinek! Elnézést a kérek a házigazdát ért baleset miatt. Talán jobb lesz, ha a társaim és én távozzunk innen és nem zavarjuk tovább ezt a pompás estélyt! Szóval engedelmükkel, mi most távoznánk. További kellemes szórakozást!
/ Intek Bisurnak és Lesternek, hogy kövessenek engem. Ha a tömeg esetleg hisztérikussá válna, vagy egyenesen nekünk támadna előrántom a kardomat és azzal vágok rendet a bálozók között/
+ Ha ezt élve megússzuk én tuti, hogy megölöm azt a r.bancot...

(47)

+ Úgy tűnik kifényesedtünk, jaj de jó nekünk... mit ne mondjak, mondjuk Lester még mindig rosszabbul járt mint mi. +
/Felrobban a banya, zöld takony terít be mindent, én belőlem kitör a röhögés és önkénytelenül is a hasamat fogom./
- Kéne egy zuhany Lester?
/Majd komolyabbra fogom, de nem a tömeg hanem Lester miatt, vigyázok, hogy ki tudjak térni bármikor és két késsel háríthassak. Ha esetleg más támad nekem, akkor azon alkalmazom ezt a technikát. Ha viszont minden simán megy akkor követem a kardos fazont./
+ Ez aztán bál a javából! +

(13)

/Nem telik bele sokba a ragyogást valami eltakarja előlem, a banya az. Illetve egy pár szaffatja, ahogy a képembe durran, trutyi ként fedve be a testem./
- Hát ez aztán rendesen rohadhatott már belülről... / Jegyzem, meg miközben a szép új szmokingomat nézem, egy pillanatig zavartalan csupán a kép. Mert a sebzett ismét beszól. Határozottan jó képű ebben a momentumban, de a megjegyzése megérdemli, hogy egy maréknyi trutyit dobjak a képébe, hogy tovább tisztogathassam magam nyugodtan söprögetve a a cumót a röháról. Közben az egyik mozdulatnál az ujjaim az orrom alá emelem, megszagolom a zöldséget és ha nem túl fenyegető még le is nyalom az ujjamról, nem is foglalkozva a báli néppel, csak magam elé magyarázok./
- Amilyen ronda legújjabb pajtásunk, a kis buzgó mocsing egész emberinek fest.../ Csak magamban motyogom szinte, még is csendben a többiek is hallhatják, nem tervezem rejtegetni./

(14)

+ Mit bámulnak ezek az idióták? Mintha olyan furcsák lennénk Aliz csodaországában, le merem fogadni mi még átlagosak is vagyunk. +
/Szépen követem Helimet, akárhova is megy, remélem el innen, én a kijárat fele veszem az irányt. Közben megnézem én is azokat, akik bámulnak és élvezem, hogy utat engednek. De azért figyelek arra is, hogyha a tömeg nekem akarna rontani akkor késeimmel meg tudjam magam védeni, már ha nálam vannak, ha nincsenek akkor marad a verekedés. Egyszer csak megfordulok és Lester kiáltását hallom./
+ Hú az anyját, hogy megváltozott, kár hogy belül fiú maradt! +
- A kis buzgómócsing szerint, egész jól nézel így ki, Lester. Csak nehogy felszedjen valaki...!
/Persze ezután figyelmem Lesterre irányul, nehogy meglephessen felkészülök, hogy meg támad, felém hajít valamit vagy más módon támad. Ha ez bekövetkezne megpróbálok kitérni, vagy késeimmel hárítani./

(14)

/Hál' Istennek a jelenlévők békén hagynak minket, sőt elhúzódnak előlünk. Kezemet azért a kardomon tartom és reménykedek benne, hogy nem is lesz balhé. Hallom, hogy mögöttünk mozogni kezdenek a vendégek és hátra nézek./
+ Remélem nem bekeríteni akarnak minket. Ahogy látom, nem...
/Lester helyén most egy szemrevaló nő álldogál, amin meglepődök, de ezt csak egy felhúzott szemöldökkel mutatom ki. Bisur beszól valamit Lesternek, mire én tarkón vágom őt./
+ Már csak ez kellett... Lester ezt most megszívta...
- Nem szemtelenkedünk hölgyekkel, kölyök! /direkt megnyomom a "hölgyek" szót"/ Lester, ha lennél oly szíves és ideriszálnád a fenekedet, akkor leléphetnénk innen! Külsőd úgyis megváltozik a következő illúzióban vagy hologramban.
/ Ha Lester csatlakozik hozzánk, akkor elindulok az ajtó felé. Ha valaki az megpróbálná megakadályozni a kilépőnket, akkor először felszólítom, aztán levágom./

(48)

- Váá.../ Jött ki önkéntelen egy kiálltás, a helyzetre, aminek valóját a tükör tárta elém, mire rá is hajolok arra./
- ...De jó csöcseim vannak. - Folytatom a mondatot, miközbe kezembe veszem az említett felszerelést, meggyűröm, összenyomom azokat, de csak gyengéden. Nem tudom, mit tud ez az illúzió. De mikor a görcs szavait hallom önkéntelenül lereagálom azzal, hogy nagy ívben csapok a saját seggemre, majd ugyanazzal a kezemmel bemutatok neki./
- Ezt nyald ki, 'csög! / Majd elkezdem az arcom nyomogatni a kezemmel, profilból nézem, magam. Majd csak hátra fordulok, hogy láthassam, mi a helyzet. Látom a tömeget, ahogy távolodik tőlünk és hallom a kardos hangját, amire szintén zsigerből vágok oda, egy nem túl férfias hangleejtéssel elővezetett mondatot:
- Gondolom te is azért hordasz magadnál ekkora fegyvert, hogy más hiányosságról vond el a figyelmed... khmm, b.zer@'ns! / Vetem még oda a végét, hogy utána farból is ismerkedhessek magammal, kicsit elmerülve a tükörben./
(15)
( A ruha változott? )

/Elérünk gond nélkül a nagy ajtóig, majd abból rózsák nőnek, bekerítenek minket, de én már meg se lepődök, a sötét démonok után/
+ Jaaaaj!
/Hamarosan elkerítik hármunkat a rózsák, és előlép egy herceg és Jestert nézi a nőjének, belül már majdnem bepisilek a nevetéstől, de kívülről csak értetlen arcot vágok./
- Hát uram, én nem állok a maga szerelme útjába, menjen csak. De azt még tudnia kell, hogy rendesen el vagyunk varázsolva...
/Közben késeimért nyúlok, de úgy, hogy ne vehesse észre, ha netán támadna akkor tudjak védekezni/
- Na de azért mégse hagyhatjuk itt a leányzót. De ha nagyon ragaszkodik az eredeti forgató könyvhöz megbeszélés helyett csatázhatunk is a hercegnőért.

(15)

+Hmmm, rózsák. Csak nem a tündérdombot akarja mintázni ez az illúzió?
- Egy sidhéhez beszélsz! Szavaidat úgy válogasd meg még ezzel a "gnómmal" szemben is! Nem elhódítani jöttem a szerelmedet, hanem biztonságba vinni.
+ Remélem csak szép és nem okos ez a fazon.

/Kardomon tartom a kezemet, arra az esetre, ha nekem támadna, bár úgysem lenne mersze, meg a távolság is túl nagy. De azért várok, közben intek Lesternek, hogy jöjjön ide./

+ Mit akarnak ezek az emberek velünk? Megkockáztatom, hogy mi sokkal jobban emberibbek vagyunk, mint ők, mégis mi vagyunk a "korcsok". Talán túl sok dolog maradt meg bennem a XXI. századból.

(49)

Kaján mosoly kanyarodik aza arcomra, mikor meglátom magam ebben a ruhában. Főleg mikor elkezd változni a környezet. Lassan fordulok körbe miközben minden átalakul. Amikor a hajamban érzem azt a valamit... Reflexből ráfogok, mikor érzem, hogy a hajamra fonta magát megfogom a hajam és a kacs egy szabad részét, tüske ide vagy oda, egy rántással próbálom elintézni. Miközben látszólag véletlen próbálom kerülgetni a rózsák útján. De új srácba botlok.
- Mi van, Kisherceg? Eltévedtél? / Kérdem nagyképűen, de közben én is még egyszer körbe nézek.
- Monjuk kusza ez a rózsás álom... /Jegyzem meg magam elé, majd megnyálazom a számat gondolkozva. Najd a nellkasom vakarásába kezdek.
- Nagyon para ez a varázs világ.../Elmélkedek a távolba, miközbe a H betűs alak jelez nekem.
- Mondjad, ne mutassad!
(16)

/Az öreg ipse, aki fiatal és herceg, belátta, hogy nem lenne jó neki Lester párjaként. Egy kevéssé megnyugszom, de ez nem tart sokáig/
~ Na a hülyéje, rájött, hitt nekem. Végre! Az erdő haragja... bla bla... Mi az erőd?
/Hamarosan kis manószerű lények tűnnek fel és láthatólag meg akarnak enni, vagy megsütni vagy megölni, vagy megcsonkítani. Ezt nem veszem jó néven, rögtön előrántok két kést és a támadásba lendülök. A lények nyakát és fejét célzom, megpróbálok fürgén kitérni elülök, ha rám ugranak akkor megpróbálom lelökni őket./
~ Tudjátok kivel szórakozzatok.

(16)

+ Gyors a felfogása, de sebaj, legalább... Rózsák? Már megint? Hihetetlen...

/A rózsákat megpróbálom kikerülni, mielőtt, még teljesen eltudnának kapni engem. Előrántom a kardomat és a törpék felé fordulok. Ha közelebb kerülnének, akkor megpróbálom levágni őket./

+ Túl sokan vannak, valami jobb taktika kellene. Lester nagy gondban van, őt már elérték a manók is.

/ Elkezdek lassan Lester felé menni, közben serényen védve magamat a manóktól, miközben próbálok nem felborulni a többi vendégben, ha ők is megtámadnak, akkor is kapnak egy kis extra fémet a testükbe./

- A hölgyet kikéne menteni, ha van rá fölös időd, akkor köves, Bisur.

(50)

Az idilli kép hirtelen valahogy már szimpatikusabb képet ölt, mikor össze zavarja magát ez a gyökér. Senki nem akarta átverni azzal, hogy én hercegnő vagyok. Még ha királyi farom is van. Ja. Megtépem a kis herceget, így leszólni... A hirtelen előtörő emelkedett harci kedv meg se lep. Még ha épp elmém vezérelne se akadnék fel azon, hogy az adrenalin helyzet mellett még vadságot érzek. Az első kis manókat egy-egy könnyeden, légiesen megledített hamupipőke rúgással próbálom távol tartani. Amelyik kis genya meg a közelembe kerül azt kezembe próbálom fogni és tiszta erőből a földhöz vágni. Vagy, ha úgy jön ki egy fordulat után a herceghez. Teljesen elmerülök a táncban. Hangulatos kis lidérc nyomást bocsájtott ránk az a kerti k.rva. Még, ha ő most nincs is eszembe. Bele élem magam a mocskos fantáziájába.
(17)

/Gyorsan és ügyesen mozgok, hamarosan Lester mellé verekszem magam, elég nehéz az ilyen kis ellenfelekkel elbánni, de végül sikerül. Lesterről leolvad a női test, ismét a régi, nagyfülű. Láss csodát, hamarosan a király is átalakul, valamint kicsit több békét lelhetek környezetemben, elteszem késeim, majd a fickó elé állok./

- A magam részéről én reggel még egy másik világban voltam, majd beléptem egy antik boltba és itt találtam magam. Végül egy nőnél kötöttem ki, ő elvarázsolt vagy mi a fene és itt hülyít minket.

(17)