Belső kert

*Előzmény Fősugárút.*

/Édes hófehér kecses székekben ébredtek, körülöttetek mintha a dzsungel lenne. Páfrányok zöldellnek és madarak csicsergését hozza felétek a szél.
Veletek szemben egy nő ül, sötét szemeivel kíváncsian néz rátok./
- Üdvözlöm önöket kedves Lester és Bisur.
/haloványan elmosolyodik./

/Ismét nem ott kelek ahol kéne, hogy. Egyáltalán alvás sem volt betervezve. Csak hittem egy idegen, vén, ráncos némbernek. Pedig éreztem valahol mélyen, hogy meg kéne nyúzni a rusnya fejét. Lassan kinyítom a szemem. /
+ Igen, vagyisnem. Illetve, nem stimmel a hely. Mocskos erdő szélén vagyok. Vagy park vagy mit tom én. Ez meg? + /Nézek körbe magamon, majd a nőre. A "társammal" már nem is foglalkozva./
- Na ne... Teazsur? Miért és miez? Válaszokat!!! - / Meglepődve kezdem, majd a nyugodt kérdő szavakat egy ordítva kiadott parancs követi. Ami közben ha tehetem felpattanok a székről a csajszi felé. Félre dobva az asztalt, hogy a torkáért kapjak, egy ingerült arccal./
(6)

/"Barátom" elkap egy alakot az utcán és elég erőszakosan kérdezgeti, majd egy sötét ruhás nő jelenik meg, majd fény, gyengülés és sötétség. Ismét ébredés, deja vou./
+ Mi a fenéért ilyen kedves, és mosolygós és és... +
/Mire bármit tehetnék az őrölt társam, őrülten kezd viselkedni, jobb lesz ha elkapom a vállát, tehát utána nyúlok, bár nem hiszem, hogy tudna ártani a nőnek/
- Mit csinálsz? Nyugi!

(5)

/Utána kapok a fickónak, de ekkor robotok jelennek meg, gyakorlatilag a semmiből... mert figyeltem a terepet, nem voltak ott, vagy csak én nem láttam. Ő csak int nekik azok meg megbontják a gyűrűt./
+ Milyen jó fajta robotok ezek, mintha a NOD32-ből jöttek volna elő, biztos jó erősek, különben nem lenne olyan nyugodt. Ez a Lester meg egy őrült, egy fain borult agyú hülye, bár lehet nem hülye... emlékeztet valakire, csak nem jut eszembe a neve+
/A következő percben a különös alak int a robotoknak, akik elmennek/
+ Elég nyugodtan kezeli a helyzetet, biztos minden lépésében, de ilyen helyzetekre van egy ilyen őrült mint Lester, de a kérdés jó... mi a fenének kellünk neki... ha van egy egész robot hadserege, meg most is parancsolgat. Isteneset akar játszani vagy ilyesmi! +
- Szerintem... meg akarja nézni ahogy szétverjük egymást.
/Mondom mosolyogva, miközben visszaülök, de Lestert figyelem, lehet le akar ütni/

(6)

/ Mikor megjelennek a robotok csak újra mosoly látszik az arcomon, miközben kirántom a karom újdonsült társam kezei közül./
+ B@szki, úgy tudtam...+/ Magamban kezdek kucongni. Tudtam, hogy túl egyszerű lenne így. De kíváncsi voltam mi is lehet amivel sakkban tart, majd minket. A modern tudomány. Fene se gondolta volna.../ +Még érdekesebb lett volna megnézni, hogy ezek mit tudnak.+/ Vissza lépek lassan a székemhez, de nem akarok vissza ülni. A pulcsimhoz nyúlok. A mosolyom felett a nő szemeibe nézek mélyen. Közben halál nyugodtan lehúzom a pulcsim, majd leveszem, miközben ne szólalok meg a kérdésére csak fenn tartom a kaján mosolyt. Ledobom a kezeim közé került ruhadarabot, így látszik a vértől ázott ingem, feltűröm lassan annak az ujját./
- Mesélj! - Bököm ki kicsit kélyes jelleggel, ahogy az ujjakat türögetem és várom mi következik.
(7)

- Gratulálok a kerthez! A kertész igazán büszke lehet erre a változatos növényvilágra! Észrevettem, hogy a legtöbb helyen visszaszorult a növényzet. Mi történt velük? / kérdezem a két robottól, miközben sétálgatunk a kertben./
+ És tényleg? Miért jó ezeknek a technikusoknak, hogy egy kertet csinálnak a laborjuk szívébe? Kétlem, hogy meditációs célokra hozták ezt létre, valószínűleg kísérleteznek az itt levő növényekkel. És hol vannak az állatok?+
/ Miközben hallgatom két kísérőm válaszát, céltalanul bolyongok a kert útjai között, miközben nézegettem a csodás növényeket./

(40)

/A kezem a fejemre tesze, mintha hajamba túrnék. De attól megfosztott már a jövő. Csak az abnormálisan hosszú füleimbe ütközik az ujjam. Kicsit el is húzom rá a szám. +Még néha előtörnek a régi jellemhibák. Megbánás, ragaszkodás... A hiúság még lehet egészséges. Egy nem feltétlen kiírtandó érzés.+ /Elvigyorodok. Részben a gondolataimon, részben a nő reakcióján./
- A robotokból hiányoznak az apró részletek... nem a mozdulatokért nézték a gladiátorokat a rómaiak... Csak imádták nézni ahogy cafatokra tépik egymást a saját életükért cserébe, az érzelmek. Amiért ma a birkák a szappanoperákat nézik. Ott meglátjuk milyen ember a másik. Az igazi mélységekbe. / A szöveghez mutogatok reflex szerűen, majd kicsit elmeredek, de kis szünet után folytatom./
- Egy pár tiszta gönc elférne. Kösz. / Jegyzem meg anő szemeibe nézve ismét, majd a mozgásra figyelek fel.
- Kik az ujjak? / mitatok feléjük kíváncsian.
(

/Nyugodtan üldögélek és figyelem az eseményeket/
+ Jobb ha megfigyelő az ember, igaz, mondjuk ez a gladiátorozás hülyeség, csak szerettek Istent játszani, de mit vitatkozzak egy ilyen őrülttel, füles, tapogatja a füleit, hehe +
/Semmi reakciót nem adok csak akkor amikor új személyek érkeznek, elmosolyodok/
- Kezdem sejteni...

(7)

/ Mikor a szörnyeteg előbukkan, a kardomra rakom a kezemet./
+ Ez meg mi a fene??? Milyen állatok közlekednek itt? De legalább a robotok mennek előre.
/ Miközben a lény elmegy újra semleges testtartást veszek fel. Aztán tovább indulunk és meglátok egy nőt és két férfit. A nő látszólag valamilyen megbeszélést tart a két férfival, habár a nő tűnik az irányító félnek. Éppen mond valamit a két férfinak, de a két robot félbeszakítja őt. Mikor befejezik a dumájukat engem tolnak előre/
- Üdvözletem Dr. Crystal. Helim Aziphim vagyok a Királynőt képviselem most.
+ Kik lehetnek ezek a fickók? A csúf valószínűleg fekete sidhe, a másikról nem tudok dönteni, habár a füle alapján ő is sidhe.

(41)

+ A neve már megvan Anne, és ismeri a fickót, vagy kit...+
/Én csak úgy ücsörögtem, jól elvoltam magamban, amikor viszont rám mutatott a nő, gúnyosan mosolyogtam./
+ Bisur bácsi, jajj mi lesz itt veled. A mágia, mi a mágia, jó szöveg +
/Végignézem a nő távozását, majd megszólalok, még mindig a széken ülve/
- A mágia... azt hiszem én ilyenben nem vagyok jártas.

( 8 )

- Jajj, már megint te vagy az, Anne? Azt hittem, hogy sosem találkozunk már! De azért kösz a helyet!/próbálom "kedvesen" köszönteni régi-új ismerősömet/
- Jó napot, uraim! Ha nem tudnák ez itt Vhinudrat, a vadászok városa. Itt minden mágikus lény gonosznak számít és ha jól látom, ti sidhék vagytok, vagyis mágikus lények. Lester te valószínűleg fekete sidhe vagy, mint jómagam, szóval... üdv a csapatban! Bisur, képes vagy a mágiára, de ha valami rám is károsat teszel nem fogok sokáig habozni.../kezemet fenyegetően a kardomra teszem/
+ Jobb lesz állva maradni, hátha Lester valami ostobaságot akar elkövetni. Mágia... Ez egy elég kiterjedt fogalom. Vajon mire célzott Anne?

(42)

/Enyhe fintorral vizsgálom a megjelenő újdonságokat, miközben már csak azért is leülök, ahogy a nő feláll és be akar minket mutatni. Szépen a karfákra támasztom a kezeim és hátra dőlök./
- Mágia, hát hogyne. / Jegyzem hirtelen, hogy mennyire veszem komolyan a dolgot. Ebben a rémálomban.+Még, hogy mágia.+
- Tudod, mi lenne igazán varázslatos? Mondjuk, ha a szád valami hasznosabbra használnád. Ha szabad megjegyeznem. / Kicsit ingerülten kelek fel, kicsit sok nekem ez a huszon ikszedik századi kandi kamera. Közben meg ez a kardos majom is löki a szöveget, mintha valami csapat tréningen lennénk az állami szférában dolgozó irodai munkások közül./
- A te szádból is hiányzik pár Mozart golyó? / Förmedek a "Helén" formára. Nem repesek ettől az összeállítástól./+Mit akarnak ezek tőlem? Miért tőlem? Miért ilyen rusnya dögök és kihült luvnyák találnak meg? Vazze...+
(9)

/Hirtelen furcsa vigyort vág a nő és a robotok szeméből valami fény jön és eltorzul a világ, minden nagyon fura lesz, összemosódik, erőltetem szemem, nem azzal van a baj/
+ Mik vannak... és mik lesznek itt velem. Nézd már egy sivatag, meg egy, egy griff, nane, hogy néz már ki. Azért nem kéne alábecsülni de akkor is. +
- Na gyere játszunk.
/Előkapom az egyik késem és a griffre mosolygok/
- Fogócska?

(9)

/Még kapunk egy kis rejtélyes szövegelést, majd történik valami. Valami fene megmagyarázhatatlan. Elsőre megindulok a rácsok felé. Hogy nekik feszülhessek, reflex szerűen. De a józan eszem fél úton megállít.+ Világít, a jövőben vagyok, állítólag. Ne nyúlj hozzá!~ Ismételgetem a gondolataim, miközben lassan vissza húzom a kezeim és a többiekre nézve megállok. De közben a világ változásáról se veszem le a szemem./
- Csak nem egy illúzió? Vagy mi ez?/ Fordulok a kardos fazonhoz, a második kérdésre, majd körbenézek, amint vehette a jelet, hogy hozzá intézem a szövegeléseim. A sivatagot nézem, majd a kis madarat. A beszédes kis madarat, így inkább talán papagájt. Mielőtt megszólalt a spanjához fordultam volna kérdéseimmel, de a szavai magára vonták a figyelmem./
- Ne szórakozz velem te r.banc! Hol vagyunk? / Utálom, ha ennyire nem vagyok képbe és még csúnyán játszadoznak is velünk. Kezdem furán érezni maga, kényelmetlenül, mint egy kalickába zárt szörnyet. De ekkor a kis buzgó mócsing úgy tesz, ahogy az nem lep meg tőle, pattog. Mikor elkezd a késével játszani, csak kicsit mellé lépek, hogy a lábam elé kerüljön, majd vállnál lökök rajta egyet, hogy hanyatt zuhanjon. Már az ötletre elmosolyodok és úgy érzem közel a megkönnyebbülés. Ha meg sikerül két vállra fektetnem ezzel, akkor még lenézően kuncogok is kicsit hozzá, miután megeresztek egy "ahhh"-t jelezvén, hogy ez most nekem jóóó.
(10)

/ Nyugodtan állok, míg a robotok elvégzik a dolgukat./
- Ez nem mágia te balf.sz, hanem technológia.../morgom magam elé, halkan, hogy csak én halljam, ekkor tűnik fel a bébigriff/
- Lehettek volna egy kicsit kreatívabbak, mint ez... /jegyzem a meg a bébigriffre célozván, miközben érdeklődve nézem, ahogy Bisur kekeckedik a madárral, míg Lester megpróbálja fellöki őt. Én odasétálok melléjük és mikor Lester taszít rajta egyet, akkor én is lökök egyet rajta./
- Tiszteld ezt a világot, kölyök! Ami meg téged illet, griff, megkérdezhetem, hogy mit keresel itt? Választ is várok.

(43)

/Csak állok és arra eszmélek, hogy a démon fazon fel akar lökni, de akkor a másik jön és mire észbe kapok csak a griff hangját hallom/
+ Persze, hogy bántani akartalak, te akartál játszani, a fogócska neked micsoda? Juj nagyon megijedtem, hány méteres leszel még? Azaz durranj szét, igen igen. Mi a fene? Ilyen kis démonok? Mi?! Démonok! +
/ Egyelőre kicsit hátrébb állok, várom, hogy zárjon a gyűrű, de már inkább Lesterrel vigyázok, mint az új "barátainkal", ha valaki támadna, arra dobnák egy kést és után egy másikkal leszúrnám ha lehetséges/
- Nah mi van Lester bácsi, ezeket is fellökdösöd? Vagy leszúrod a füleddel?

(10)

+ Azt a... Ebből most nagy balhé lesz...
/ Nyugodtan nézem, ahogy a madár felnő és szétpukkan, viszont amikor felrobban és a furcsa lények elkezdenek felünk özönleni, már nem maradhatok tétlen. Rögtön előrántom a kardomat és támadó állásba helyezkedek felkészülök, hogy ránk támad mindjárt ez sereg./
- Showtime, emberek! Jobb lenne, ha nem kötekednél Lesterrel! Valahogy belőle több harci rutint nézek ki mint belőled. Hárszömszög alakzatba! Ennyit nyírjatok ki, amennyit csak bírtok!
/ Habár Lester tűnik tapasztaltabbnak mégis Bisur háta mögé állok be és felkészülök a szörnyetegek áradatára./
/ Mikor megtámadnak próbálok fejre célozni, ha megütnek, akkor a kard lapjával hárítok, aztán vágok egyet. Az ütéseket oldalra terelem el, vagy elhajolok előlük. Közben figyelek arra, hogy se Leser se Bisur ne követhessenek el butaságokat./

(44)

/A mosolyom kicsit lejjebb indul meg és válik fintorrá, mi inkább unott dühöt jelképez, miközben a napot. A szép, fényes kis napot a griff kezdi kitakarni. A kezem egyetlen dologra csúszik ami sértő lehet egy ilyen lényre, arra a kis késre, amit még titokban vettem apám háta mögött, hogy azzal vandálkodjak. Közben meg kinőtte magát szerencse késsé, de erre most nem fecsérlek gondolatokat, csak lassan a kezembe veszem. De hirtelen a mérges, kántáló Griff szétrobban. Ezzel kicsit a frászt hozva rám. Hátra is lépek hirtelen kettőt, miközben a kést tartó kezem az arcom elé kerül, védekező állásban. De elkezdem azt lereszteni miként észre veszem, hogy nincsen már nagy madár. Kicsit már zavar ez az illúzió dolog. Pláne, hogy nem tudom, mennyire igazi. Meg ha már itt tartunk semmi mást se az egész helyzetről. Csak a pukkanó hangokra kezdem kapdosni a fejem, ahogy egyre több ilyen... valami jön a világra álltala, a tollak rengetegéből. Én is a többiek felé lépek, a kardos álltali kezdeményezésre, de a kétségből két szó ránt ki és egy kérdés sarkall reakcióra. Miszerint a jobb kezemből feldoboma kést és amíg az a levegőben van én kifordulok a sebzett felé és jobb kézzel adok egy fónákos pofont az arcára, majd továb fordulok elkapom a kést és miközben kicsit guggolás felé megyek a legközelebbi idegent próbálom megsebezni, miután kicsit még vissza lépek a csapatban elfoglalt helyzetemhez. Valószínű a sebzett még mindig nincs nagyon képben így vissza lépés közben megragadom a vállát és a túloldal felé lépve arra rántom, hogy meginduljon a lények felé, ezzel kicsit tanulmányozhatom a lények reakciójit a különböző behatásokra. Miközben magam megpróbálom tőlök távol tartani, az eszközökkel amik csak az eszembe jutnak. Bár ez többnyire vetődés, elhajlás formájában történhet jelen pillanatban.
(11)