Kert

by **Lynarin Seeragic** Pént. Szept. 03, 2010 7:03 am

Gyönyörű és pedánsan elrendezett hely, nyoma sincs a holdfényes udvar buja bokrainak és mohos szökőkútjának. Itt még a bejáratot védelmező fehér és sárga rózsák is majdnem kockaalakúak. A kert közepén apró csobogó van, de teljesen megtisztítva, mintha új lenne, nem több évszázados.

by **Rabraquat** Csüt. Dec. 02, 2010 10:48 am

/Miután finoman kirángatott a teremből, újra a folyosón bolyongunk. Már nem bírom tovább, hogy ne kérdezzek újra tőle./

- Hogyan fedezhetem fel a képességeimet? Gondolom tudod, hogy új vagyok, ap..a király biztos leadta a drótot neked Hercegnőm! Már egy két trükköt tudok, de nem az igazi még. Van valami könyvtár, vagy ilyesmi? Vagy van...

/Elhallgattam, mert hangosan felkacagott. Kiléptünk egy kapun közben, egy kertbe jutottunk. Nem vagyok egy nagy virágkedvelő, de ez még nekem is tetszett. Mindenféle virágok, fák, bokrok eszméletlen jó kreativitással megművelve. Az is biztos, hogy ezt mágiával csinálták meg./ +Mit röhögsz kisanyám?+

- A képességeket nem lehet megtanulni. Azok benned vannak, neked kell fel a felszínre hoznod. Egyébként, ha jól tudom megsérültél, próbáld meg eltüntetni! Ugyanis nem szeretjük a testi hibákat, de erre már magad is rájöttél, igaz? +Na ezt meg honnan tudod fényribi? Jó eltüntetem! Tűnj el seb!+
/Meglepődöm, hogy a sebhely kissé elhalványodik, de ugyanúgy megmarad. Ezt még valószínűleg gyakorolni kell./ +Nézzük a másikat!+
/Újra felragyogok és a szoknyáját fellebbentem egy erősebb széllel, majd pofontávolságon kívülre húzódva vigyorgok. Először mérgesen néz - gyönyörű szemei vannak -, majd belenyugvóan elmosolyodik./

- A második nem volt rossz, de még varázstalan vagy. Egyelőre érd be ezzel a kedves megszólítással Rabraquat. Üljünk le abba kis lugasba és beszélgessünk még. Érdekes fickónak tűnsz.

[39]

by **Rabraquat** Pént. Dec. 03, 2010 4:20 am

/Kellemes idő van, süt a nap, csicseregnek a madarak./ +Hé, álljunk csak meg! Nemrég még havazott, most meg mintha a nyárba csöppennék bele. Ez meg hogy a francba lehetséges?+

- Ezt ön csinálja Hercegnő? Mármint az időjárást. Mintha havaznia kellene inkább, vagy tévedek?

/Kezd felidegesíteni ez a liba. Láthatólag olyan jól szórakozik rajtam, amennyire csak lehetséges. Hát a jó édes...azzal szórakozzál galambom. Újra megbámulom, szokásomhoz híven pofátlanul, de egy régi ismerős szempár úszik be a szemem elé a gondolataim közül./ +Klári, ezt nem hiszem el, hogy ennyire nem tudlak kiverni a fejemből.+ /Felragyogok és egy mondatot suttogok az általam gerjesztett szélbe. "Klári vazze, ezt látnod kell, majd idehozlak valahogy." Megbízom, hogy juttassa el hozzá, mármint az általam "életre keltett" szelet bízom meg. Csak reménykedem, hogy sikerül. Miura összehúzott szemöldökkel figyel, és értetlenül néz rám, ahogy a szélbe suttogok./

- Ki az a Klári? /Suttogja úgy, mintha nem akarna zavarni. Persze tudom, hogy gúnyolódik, ebben én is nagyon jó vagyok. Úgy gondolom egy kis visszavágás segíthet letörölni az orcájáról önelégült vigyorát./

- Egy vadász barátom, nagyon jó barátom, mondhatni testközeli. /Vigyorgok vissza hasonló stílusban, mint az előbb ő. Sértődött arcot vág, és elfordítja azt a tökéletes kis pofiját./

- Ne merj velem még egyszer így beszélni, vagy elégsz, szélúr. Most magadra hagylak, később kiengesztelhetsz. /Majd fogja magát és vakító villanással el is tűnik./ +Mintha ma már említettem volna: ki érti a nőket?+

[40]

by **OldMan** Csüt. Jan. 27, 2011 8:01 pm

- Nem-nem, ez így nagyon nem lesz jó! /Mondja a csuklyát viselő alak. Hangjából kiérződik a rosszallás./
- Mond meg ap... mond meg neki, hogy ha nem változtat nagy baj lesz.

- Miről beszélsz? Vigyázz a szádra, ezeket nem szabad csak így itt a kertben előadni, még valaki félreérti... igaz? /A suttogó női hang parancsoló és kíváncsisággal telt hangja megrémíti a másikat./
- Egyébként is, amiről te beszélsz... már készülődik, úgyhogy jobban teszed, ha vigyázol mindenre, amit mondasz. Csak ki legyen az aki... nem nem beszélhetünk itt, máris érzem, hogy valaki közelít.

/Suttogja a nő. A fickó gyorsan ledobja a csuklyát, előtűnik szemfényvesztően dögös arcéle, földig érő fekete haja. Finoman meghajol a nő felé, pont mikor egy vörös hajú nő lép be a kertbe. Dúlva-fúlva jön, de mikor meglátja a párost, kedves mosolyra húzódnak ajkai és mélyen meghajol a nő felé. A férfi ekkor távozni készül./

- Ahogy óhajtja, Miura úrnő.

/Csendben elindul kifelé, Miura pedig elégedetten tekint utána./

by Ajánlott tartalom

Kert

Kert

Re: Kert

Re: Kert

Re: Kert

Re: Kert