Re: Kira Smith tüskéje

by Vendég Pént. Dec. 03, 2010 1:29 pm

/Ránézek a kezemben tartott üres vérzacskóra./
-Dehogy! Ez macska vér. H'Sekratban a boltban vettem. /Mosolyogtam rá vidáman./
-Úgy terveztem, hogy kimegyünk a lidérces álmok ligetébe, ott sok a fa ahol megkapaszkodhatsz, és addig járatlak, mígnem beájulsz az ágyba és fogadjunk, hogy holnap, már mehetünk is a városodba. /Még mindig vigyorogtam és néztem az arcát. Felálltam kidobtam az üres zacskót, majd vissza indultam a szobámba rendbe szedni magam. Bementem a szobámba és kinyitottam a szekrényem ajtaját. Végig kutattam a szekrényemet. Sajnos nem volt semmi meleg holmim, de nem baj túl fogom élni. Egy piros ujjatlan felső és egy hosszú farmer mellett döntöttem. Gyorsan átöltöztem, majd kisiettem a napaliba, ahol Narüki már várt rám./

(33)

by **Naryky Charygyen** Pént. Dec. 03, 2010 2:43 pm

/ Szinte tátott szájal nézem végig, ahogy megissza a zacskónyi vért. Nem hiszek a szememnek, még mindig, pedig már több, mint egy napja "raboskodok" a huszonkilencedik században.
Aztán, amikor kimegy, végre összekaparom magamat és elkezdek rágni is. Nehezen nyelem le a falatokat, szinte karcolja a torkomat, ám mégis, mikor végre a gyomromba érkezik, a mennyországban érzem magam, mivel a tegnapi gyomorforgatás után ez már kellett. Gyomorsavam éhesen ragadozóként kezdi marcangolni az apró falatokat. /

- Jól emlékszem, hogy azt mondtad, hogy Canadában még nem voltál vámpír...? és hogy két hete érkeztél...? / hüledezek még mindig, mikor végre visszaérkezik, mert közben kicsit elgondolkodtam a dolgokon, melynek a következő pillanatban már hangot is adok: /
- Egész gyorsan átszoktál az emb.. izé... öhm... macskavérre... Bocsi, nem tudom, mi van ma velem / megvakarom a fejem, közben kedvesen elmosolyodok.
Ám ebben a pillanatban pedig kattant bennem valami. Hirtelen kiver a verejték és feláll a hátamon az a kevéske szőr, ami japánságomban rajtam van. A vészcsengő csilingelni kezdett belül, de nem értettem, hogy miért.
+ Macskavér... / ismétlődik meg bennem a modat, mintha valami ék lenne, ami egyre beljebb veri a testét a fejembe. Homlokomra teszem a kezemet, közben tántorogva felállok, mintha szédelegnék. Lefelé hajtom a fejemet, meredten bámulom a padlót, miközben érezem, ahogy szemeim először elkerekednek, majd enyhe változás megy végbe: hamarosan pupilláim fogpiszkáló vékonyak lesznek, szemeim pedig zöldessárgán ragyognak, akár egy párducé. Megborzongok és hiába a hasító fájdalom, megrázom a fejemet, aztán kézfejeimmel megdörzsölöm a szemhéjamat. Közben potyogni kezdenek könnyeim az idegekből harsogó fájdalomtól. Tudtam, hogy megint átalakult valamim. Hogy ne tudhattam volna, hiszen ez a viszketés és a fájdalom... annyira belém vésődött már az első alkalommal. + Mikor lesz ennek vége? + sivít bennem, de kimondani nincs erőm, csak megkapaszkodok az asztalban, nehogy elessek. Hatalmasat nyelve küzdök levegőért és ha Kira a közelembe próbálna jönni, akkor felemelve a kezemet próbálom távol tartani. /
- Minden rendben / nyögöm egy újabbat nyelve és mély levegőket kapkodva sűrűn... Végre összeszedem magam. /
- Nem mondtam el... tegnap... hogy alakváltó vagyok / idegesen kaparászom az asztalt körmeimmel miközben jobb kézzel még mindig támaszkodok. - Szóval, ha most... furcsák lesznek a szemeim, akkor... ne lepődj meg! / emelem rá lassan a tekintetem. /
- Na...? Nagyon szörnyű? / kérdezem a szemébe nézve. - Mit látsz? / Remeg meg a hangom, de magam sem tudom, hogy mitől félek. Hiszen, amit láthat az is én vagyok a részem... + A macska... Hogy is mondta az a vérfarkas? Néha azt se fogom tudni, hogy mi is vagyok valójában. Fenébe, én is lehettem volna az a macska, amit ezek kinyírtak + félre kapom a tekintetemet, nehogy meglássa gondolataimat. /
- Király,... Bastet rokona lettem... Ennél se kell már több! / morgolódom egy pillanatig, de aztán azonnal túlteszem magam rajta. Vagy inkább félre rakom későbbi időkre.
- Egyébként nem rossz ötlet elmenni valahová gyakorolni, csak... Kellene nekem egy pulcsi, mert különben csúnya tüdőgyulladást fogok kapni /
- Egyébként érdekesen hangzik ez a Lidérces Álmok Ligete... Itt van a közelben...? / Gyanakszok arra, hogy megint valami vámpíros dologról lesz szó. Mert az már letisztult bennem, hogy Kira valószínűleg nem fog megenni, de ettől függetlenül más vérszopóban nem bízom. /

(25)

by Vendég Szomb. Dec. 04, 2010 12:28 am

/Láttam, hogy fájdalmai vannak, próbáltam oda menni, de ellökött magától. Így hát vártam míg jobban nem lesz. Mikor megkérdezte, hogy milyen a szeme, azt feleltem./
-Gyönyörű. /Mondtam dermedten. A szeme macska szemmé alakult./
-Igen, a lidérces álmok ligete itt van a közelben. Mit gondoltál mért van a nevében a vér szó? Ha kell pulcsi akkor előbb el kell mennünk H'Sekiratba. Vagy... Gyere velem. /Intettem neki, hogy kövessen, én pedig bementem a szobámba és kinyitottam a gardróbom és jól emlékeztem. Volt pár férfi ruha is benne. Mikor megjöttem azok már ott voltak. Nem dobtam ki őket mert gondoltam még jól jöhet. És jól is jött. Kivettem egy nagy pulcsit és Narüki kezébe nyomtam, majd becsuktam a szekrényt és elindultam kifelé./

(34)

by **Naryky Charygyen** Szomb. Dec. 04, 2010 12:59 am

/ Úgy tűnt, hogy csak engem lepett meg, hogy alakváltó vagyok. + Talán két hét múlva én is ilyen lazán fogom venni a dolgokat? + vetődik fel bennem a kérdés. Közben próbáltam az új látásmódhoz hozzászokni. Nem sokban tért el az eredetitől, talán, mintha élesebben látnám a dolgokat, de ebben se voltam teljesen biztos.
A falnak támaszkodva minden egyes lépésnél követtem a vámpírlányt. /
- Szóval, nehéz volt megszokni a vérivást? / kérdeztem ismét, mert feltűnt, hogy nem válaszolt. + Vagy eddig fel se tettem? + kezdtem teljesen összezavarodni. /
- Köszi / vettem el tőle a pulcsit, és habár egy cseppet nagy volt rám, azért belebújtam. Kellemes tapintása kényelmes hatást kölcsönzött még úgy is, hogy fel kellett tűrnöm az ujját és lenn a combom közepéig ért. Ha még mindig nő lettem volna, akkor most a derekamon kívülre tenném az övet. Egész dizájnos lenne, vigyorodtam el a gondolattól, hogy milyen... + Nah, de már nem vagyok nő. Férfi vagyok + tudatosítottam magamban. /
- Akkor járásra fel! / mosolyogtam a vámpírlányra és elindultam vele kifelé a Lidérces Álmok Ligetének irányába. /

(26)

by Vendég Szomb. Dec. 18, 2010 9:07 am

Végre hazaértünk. Már teljesen átfagytam a hidegtől. Amint beléptem a lakásba az első utam a napaliba vezetett. Begyújtottam a kályhámba és leültem elé a szőnyegre. Csak ültem ott és néztem a tüzet, míg lassan felmelegedtem. Mikor már úgy éreztem, hogy tudok mozogni, felálltam és elindultam a konyhába, hogy igyak egy kis vért, mert úgy éreztem, hogy már csak az segíthet. Betettem a mikróba a vért és vártam, hogy felmelegedjen. A mikró csilingelve megállt, én pedig kivettem belőle a vért és úgy ahogy volt felhörpintettem. Sokkal jobban éreztem magam tőle. Ekkor éreztem úgy, hogy képes vagyok elmenni a városba. Végig mentem a folyosón, az ajtóm előtt megálltam és össze húztam magamon a vékony kis kardigánomat. Kitártam az ajtót és elindultam a teleportkapuhoz.

(38 )

by **Naryky Charygyen** Vas. Dec. 19, 2010 4:29 am

/ Amint visszaértünk Kirával, ledobtam magamról a ruháimat, majd megráztam bundám. Kényelmesen, nyújtózkodtam egyet. /
+ Végül is egész jó volt az a kis kergetőzés a ligetben / tűnődtem, miközben besomfordáltam abba a szobába, ahol már aludtam. Felugrottam az ágyra, melynek következtében hosszú percekig szenvedtem azzal, hogy kiszedjem karmaimat a takaróból. /
+ Hát ez nem lehet igaz / morgolódtam magamban és közben hangosan is. Aztán mikor végre sikerült, inkább a további balesetek elkerülése érdekében, leugrottam az ágyról és visszaindultam a nappaliba, ahol Kira ücsörgött. Úgy láttam, nagyon magába szállt, úgyhogy nem akartam zavarni. Letelepedtem én is a kandalló mellé, leengedtem fejemet mancsaimra, behunytam szememet, majd hamarosan álomra szenderültem.
Mikor felébredtem, már a vámpírlányt nem láttam sehol. Körbe kaptam a fejemet. /
- Vajon hol lehet? / tűnődtem macskanyávogással. Aztán eszembe jutott, hogy körbeszaglásszak bementem Kira szobájába, majd körüljártam mindent. Hamarosan az ajtónál éreztem legfrissebbnek a szagokat. A biztonság kedvéért visszaszaladtam a ruháimért. Megszenvedtem vele, míg a lepedő segítségével egy zsákká hajtogattam össze, melyben ruháim, felszereléseim voltak. Csupán a dögcédulám lógott a nyakamban. /
- Akkor nincs más hátra, mint előre / nyávogtam fel. Még mindig szokatlan volt. De hát még alig telt el pár óra, hogy itt vagyok. Az ajtónál felvettem a szagot és elkezdtem követni. /

(30)

by Ajánlott tartalom