Re: Régies sikátor

by **Mira** Hétf. Május 02, 2011 8:24 pm

Érzed, ahogy csontos kezét szíved fölé helyezi. Hallod hörgését, ahogy a levegőt veszi, felkészítve magát a következő varázslatra. Aztán elkezd kántálni.
- Bramosir miestgar soemshy, chupereld morumos, athawund chachkin aldsamough; kinkimwor kuethin wewer meagerod jeerild! Thacheryn loeldvor! Llinves coozage, athverad untburrod blyshia!
Bőröd felforrósodik, tested lángolni kezd. Nem fáj, inkább csak nagyon kellemetlen ez az érzés. Olyan, mintha egy hatalmas kéz nyújtana, masszírozna és nyomkodna, hogy tested a megfelelő állapotúvá váljon. Tészta vagy. Egy nagy, szőke hajú, fehér bőrű, mágikus tészta.
Nem látsz már semmit, annyira vakító fény vesz körbe. Szíved egyre gyorsabban ver, míg végül már a füledben dübörög, mint valami végeérhetetlen ritmus.
Nal-ghaeh kántálásának vége szakad, és abban az utolsó pillanatban, egyetlen másodpercre vaksötétben, teljes csöndben találod magad, egy olyan helyen, ahol nincs senki más, és szörnyen hideg van.
Aztán a szívedbe hasító éles fájdalom rángat vissza a testedbe, egy testbe, ami immár a harmadik Neked.
Ha kinyitod a szemed, még nem tudod megnézni sehol sem, hogy hogy nézel ki. Talán a fősugáron, mert ott már kirakatok is vannak.
Az idős asszony eltűnt, csak Anquia gúnyos tekintetét pillanthatod meg magad előtt, ahogy lenéz rád a földre.
- Nos, épp itt az ideje. Mondhatni, késésben vagyunk.
Az alkonyi napfény még megcsillan furcsa színű haján, aztán a sikátorra éjszakai sötétség borul.

by **Froeira Lullaby** Szer. Május 04, 2011 1:46 am

/Kezének érintése még kellemetlenebb volt, mint ahogy azt vártam. Az ezeréves, megereszkedett bőr a sovány ujjakon, a hosszú, hegyes körmök. A szívem megállás nélkül zakatolt. Mint amikor otthon vért vettek tőlem, szorosan zárva tartottam a szemeimet. Korábban fel sem tűnt, hogy mennyire hörögött – nem annyira, mint Darth Vader, de már közel volt ahhoz a szinthez –, miközben nagy levegőket véve felkészítette magát a varázslatra, az átváltoztatásomra.
Aztán síri hangon elkezdett kántálni. Nem is tudom miért, de megpróbáltam kitalálni, mit is mondhat. Csak pár szót kaptam el a hosszú, csavaros szövegből: bramosir… morumos… chachkin… - de ha az egészet hallottam volna, sem tudtam volna megfejteni ezt a nyelvet.
Amiatt sem tudtam teljesen arra koncentrálni, mit mond, mert a bőröm folyamatosan, egyre melegebb lett. Egy másodperc múlva már olyan forróságot éreztem, mintha egész valómban lángolnék, mintha a Napra száműztek volna… de meglepő módon nem fájt. Csak kellemetlen volt, zavaró, mint amikor nagyon viszketsz valahol, és nem tudod megvakarni. S közben lassan olyan képlékennyé, formázhatóvá váltam, mint a tészta vagy a nagyon puha gyurma. Az idős boszorkány pedig biztos kézzel alakította új külsőmet.
Ez már annyira furcsa volt, hogy engedtem a kíváncsiságomnak és kinyitottam a szemem. Csak egy pillantást akartam vetni magamra, vagy őrá, de semmit sem láttam a mindent beborító, vakító fényben. A szívem, ami idő közben normális dobogási ritmust vett fel, most ismét eszeveszett módon dübörögni kezdett. A fénykörben lenni ezerszer félelmetesebb volt, mint kívülről látni a varázslatos, színes csóvákat.
S akkor végre abbahagyta a kántálást. Ám abban az egyetlen, rövid pillanatban, mely akkor nekem az örökkévalóságnak tűnt, koromsötétben álltam ott, egyes egyedül. Rázott a hideg, s úgy éreztem, mentem megfagyok. Aztán éles fájdalom közepette visszatértem a valóságba, az árnyas sikátorba, a legújabb testembe.
Fogalmam sem volt róla, miért feküdtem a földön. Azt gondoltam, talán sikerült megint elájulnom, ami nem tűnt túl valószínűtlennek.
Amint teljesen magamhoz tértem, ülő helyzetbe tornáztam fel magam – lassan, hogy elkerüljem a szédülést –, s végigpillantottam magamon, hogy mindenem megvan-e. Megforgattam a kezeimet, mind a tíz ujjam úgy működött, ahogy kell, csak a bőröm tűnt még a szokásosnál is fehérebbnek. Azt gondoltam, hogy talán csak az idegesség, a sokkoló élmény és az ájulás miatt sápadtam ennyire el.
Mire végigmozgattam minden porcikámat, végre feltűnt, hogy az öreg hölgyet mintha a föld nyelte volna el, eltűnt, s helyén vézna, fehér lábak állnak. Felnéztem, s Anquia új arcába ágyazott, de változatlanul gúnyos tekintetével találtam szemben magam. Felteszem remekül szórakozott gyengeségemen, de lenéző pillantása mögött, egy kis bosszúságot is láttam, amitől úgy éreztem, semmi jó nem vár majd rám az elkövetkezendőkben.
Gúnyos szavai sem jelentettek jót számomra. Késésben voltunk… legalábbis azt mondta. S ahogy az alkonyi napfény utolsó sugarai szikrákat szórtak bizarr, kék színben pompázó hajára, konstatáltam, hogy valóban hosszú idő telhetett el összeestem óta.
Mire feltápászkodtam, először guggolásba, majd rendes, álló helyzetbe, már be is sötétedett. Az éjszakai ború abban a sikátorban még hátborzongatóbb volt, mint egyébként lett volna. Hamar ki akartam szabadulni abból a fojtó, szorító sötétségből, ezért gyorsan a nyílt út felé indultam. Magam mögött hagyva Anquiat, az elmúlt napokban megszokottól eltérően, hosszú léptekkel seperc alatt kint voltam. Az utcai világítás nyugtató hatással volt rám. Csodáltam a még mindig nyüzsgő H’Sekiratot. Akkor az út másik végén egy pillanatra megpillantottam magam. Legalábbis az alak pont ott állt, ahol a tükörképemet kellett volna látnom a kirakatban. Amilyen sebesen csak tudtam, odafutottam – nem is gondolva arra, hogy mellettem is lehetett ugyanúgy tükröződő felület, túl nagy volt az újabb testcsere sokkja.
Az üvegben egy tőlem minden tekintetben különböző nő állt. Nő! Nem kislány, mint az itteni testem, nem is nagylány, mint az otthoni, hanem egy igazi, vérbeli nő. Végre megint magam voltam, de most sokkal vékonyabb is. A hajam fényes, a sötétbarna és a –vörös keveréke volt, szálegyenes, és a hosszabb tincsek alig értek a vállamig. A szemem rikító, világoskék lett, hasonló árnyalatú, mint Anquia haja. A szemöldököm ívelt volt és keskeny; az orrom nyúlánkabb, vékonyabb, kicsit hasonlított Audrey Hepburnére. A szám piros volt, az állam hegyesebb, az arcom határozottabb – még úgy is, hogy hatalmasra nyitottam a szemem, s a szám is tátva maradt. A többi testrészemmel is jócskán meg voltam elégedve, elég nőies lettem, ahhoz képest, ahogy a jövőbeni, normál, szőke alakom kinézett. Ez a külső nem igazán tükrözte a bensőmet, de így legalább alaposan elrejtett, rám sem lehetett ismerni. Csak ámultam és bámultam, alig hittem a szememnek./
-Ez hihetetlen! /suttogtam alig hallhatóan, elképedve.
Mire magamhoz tértem Anquia alakja már mellettem állt. Felé fordultam, s a tekintetétől ismét nagyon elszégyelltem magam./
-Bocsáss meg, látnom kellett /mondtam megszeppenve. Ám ahogy megszólaltam, a hangom sem az enyém volt. Már korábban észrevettem, a szőke, alacsony testben, hogy a hangom vékonyabb, gyerekesebb lett, mint volt. Most viszont újabb változás ment végbe rajta, mélyebb, erőteljesebb, icipicit rekedtes lett. Valahogy ez is nőiessé vált… Annyira furcsán hatottak a szavaim ezzel az új hangszínnel! Viszont kénytelen voltam gyorsan hozzászokni ugyanis Anquiat nem hatottam meg, s metsző tekintete mit sem enyhült./
-Jó, mostmár mehetünk!
/Nem megkönnyebbülést láttam a szemében erre, de valami hasonlót. A ki nem mondott „na végre” sóhaja ott lebegett köztünk a levegőben, de azért… a türelmetlensége kissé alábbhagyott./

(33)

by **Mira** Kedd Május 17, 2011 6:39 am

Folytatás a Teleportkapunál.

by **Mulan Huryū** Hétf. Júl. 04, 2011 9:36 am

/Arra eszméltem, hogy valami csepeg rám..
csiipp-csöpp-csepp-csupp... vagy mifene...
Felültem és idegesen megráztam a fejem. Az a hülye rokonom, a drága kis balerina megint nem zárta el a csapot szépítkezés után. Ingerülten felültem, de az ágyamnak seholsem volt vége. Nah erre már feleszméltem. Egy sikátorban voltam, nem az ágyamban. Hirtelen bevillant minden, a fura világ, az egész őrület. Összehúztam magam és előre-hátra ringatóztam, hátha elmúlik az egész, de nem múlt. Fázni kezdtem.
Jah és még egy kis hiba volt. Meztelen voltam. Lenéztem a hasamra és végképp a sirógörcs kerülgetett. Olyan plöttyedt volt, mint egy jóllakott ovodásé! Esküszöm a drága kis kockáim még soha nem hiányoztak ennyire...
Amikor ingerülten fölálltam megszédültem, nagyon, de nagyon éhes voltam, jah, és nagyon kicsi. Körbejártam és az egyik szemetesben találtam egy hatalmas inget. A régi testemen megfeszült volna, de most lötyögött rajtam, akár valami hányásszagú estélyi.
Nah ruhám már volt, csak kaját kellett szereznem. De vajon most hogyan tovább?/

(3)

by **Mira** Hétf. Aug. 01, 2011 7:52 am

Meredith Panthera

A sikátor fölé egy vadgalamb érkezik. Gyöngéden üli meg a levegő enyhe szellőit, amik bőven elegendőek ahhoz, hogy törékeny testét a magasban tartsák. Mindig is szeretett röpülni, de ez az alak... nem volt hozzá méltó. Ideje valami határozottabbá válni - gondolja magabiztosan, és leereszkedik a földre.
A galamb hirtelen megremeg, és a földet érés pillanatában szárnyai megnyúlnak, karmai tappancsokká vállnak, és immár egy oroszlán áll ott, ahová a madárnak kellett volna megérkeznie.
Az állat bizalmatlanul beleszagol a levegőbe, hiszen most mindenki őalatta áll. Hatalmas sörényébe belekap a hirtelen feltámadt szél.
Az állat kinyitja hatalmas pofáját, és emberi hangon káromkodik egy keveset, mert mit képzel a szél, hogy most bezzeg feltámad, ellenben, amikor épp a levegőt ülte meg, nem volt hajlandó semmit se produkálni.
És ekkor a szagod eljut hozzá.
Büszkén megfordítja fejét, majd, mikor megpillant Téged, testével megindul feléd. Nem tudod, mit akar.

by **Mulan Huryū** Szer. Aug. 03, 2011 5:27 am

+ Oké, az hogy Istenem küldj egy jelet! soha, de soha nem hangzott el a számból... De ha még lettem is volna olyan botor, hogy ilyen hülyeséget mondok, ez akkor is sok lenne! Mi a franc egy töltött csirkemacska valami??? Hát az egész világ a feje tetejére állt?! Ez kész idegbaj... pont, mint abban a Fekete Hattyú című filmben! Ott is hogy bekattant az a kiscsaj! Hattyúnak képzelte magát, vagy valami ilyesmi... Nah arról is a balettosok tehettek, a balettosok tehetnek minden rosszról!

/Éledező haragomnak egy szolid mélyről jövő morgással adtam hangot. Olyan emberes hátborzongató hangocska lett, ami az igazán nagyvadakból jön csak ki.
+ Tigrispacsi! De baba csajszi vagyok! Lehet hogy segdugasz méretű, de öregem, ez a morgás akkor is nagyon ott volt!

Tettem egy lépést hátra, hogy azért mégis tartsam a távolságot galamblelkű Simbam-tól, de közben támadó testtartást vettem föl. A karomon megfeszültek az izmok +már amennyi volt rajta..+ és éreztem, ahogy az adrenalin végigszáguld az ereimben. Harcolni akartam, valami sötét vadállatias dühvel. Le akartam verni Simbabimbán az egész haragomat. A haragot a hülye balettosok, a hülye világ, a hülye tigrisbőr, a hülye plöttyedt hasam, és az egész hóbelevanc miatt!/
- Gyere még egy lépést közelebb cicus és baj lesz! /morogtam, és komolyan is gondoltam.
+ Mi nekem egy oroszlán?! Én vagyok az orosz lány!!

(4)

by **Mira** Szomb. Aug. 06, 2011 6:55 pm

- Inkább kövessen engem, tisztelt pasám! - szól az oroszlán emberi hangon. Orgánuma mély és fenséges, mégis alázattal beszél veled, és valahogy mélyen érzed, hogy nagyon tisztel. Ezt furcsállod is, hiszen az előbb még szinte a földi csúszómászókkal tett egyenlővé, épp úgy, mint a többieket.

Semmit nem csinál, csak áll, és a válaszodat várja. Kissé kezd már türelmetlen lenni, ezért hatalmas pofáját újra megnyitja.

- No, jöjjön, mire vár még? A Tanács összeült, és Ieas határozottan kérte, hogy Ön is jelenlen meg, hogy megbeszélhessék ügyes-bajos dolgaikat egymás között.

by **Mulan Huryū** Szomb. Aug. 06, 2011 9:31 pm

+ Tisztelt pasám??? Ez az alak most szórakozik velem?? Naná!! De azt hiszi hogy csúfot űzhet egy Tagarovszkij-jal?? Hát nem!! Azt hiszi, hogy ő az okosabb mi? Nah de majd meglátja, tudok ám én is játszani!
- Elnézést amiért megvárakoztattam, csak úgy gondoltam nem ártana holmi illőbb ruházatot magamra vennem, ellenben ha a Tanács már vár minket...
/A szavaimban csak egy leheletnyi ironia volt, éppen annyi, hogy aki nagyon akarta, az kihallhatta ezt a szavaimból, de csak aki nagyon akarta.

Tettem egy lépést a galambocska csacska macska felé, kissé összehúzott szemmel, elvégre mégse packázzon senki egy oroszlánnyal! Habár zavart milyen csöpike voltam. Otthon akár puszta kézzel kiállok egy ilyen szőrmók ellen, no de itt?? Senki voltam.. ellenben ha hülyét akar játszani, hát játszunk hülyét! Menjünk nem létező tanácsokra meg ilyenek, nekem aztán úgy is mindegy.../
- Nos akkor indulhatunk végre? /kérdeztem hűvös lenézéssel, már amennyire ilyesmit sikerült az arcomra varázsolnom, főleg úgy, hogy vigyorogni volt kedvem./
+ Még hogy tanács?? Francokat!

(5)

by **Mira** Kedd Aug. 09, 2011 9:55 pm

- Alyara, nem tudom, miért aggódik, hiszen úgyis állatalakban fogunk... - Váratlanul elhallgat, és alázatos arckifejezését átveszi a zavarodott, bamba oroszlánfej. - Maga nem is...
Ekkor nagy hirtelen két alak vágódik be a kis sikátorba. A lányok szemét haj, illetve csuklya fedi, de amint közelebb érnek, az ezüsthajú lányka lehajtja a kapucnit, és kivillannak jég-szürke szemei, melyek az örömtől csillognak.
- Kicsi bogaram, engedd át nekünk a cégvezetődet! - sóhajt nagyban az Ezüst. Azonnal felmérheted, hogy ő a vezető, a másik, ében hajú hajadon minden bizonnyal csak kísérőként van mellette.
Az oroszlán kitátja hatalmas pofáját, és vérfagyasztó morgás kíséretében megindul a hölgyek felé, tűhegyes fogait bőszen villogtatva.

by **Mulan Huryū** Kedd Aug. 30, 2011 9:25 pm

+ Bunyó van!! Az adrenalin szétárad a testemben és hirtelen szét akarom kapni ezt a két kis libát, mint flopi a lábtölőt. Nah nehogy már ilyen kis gethás banyák kötekedjenek velem!
/Félelmetes ordításom a lényem legmélyéről tör elő és végighullámzik a sikátoron. A bőrömön hullám szalad végig és hamarosan már tigris vagyok, nagy és erős. Imádom érezni, ahogy az izmok hullámoznak narancsvörös bundám alatt. Az oroszlán mellé lépek és kivicsorítom agyaraimat./
+ Nah most próbálkozzatok kis majmok... Majmok? Micsoda béna beszólás! Esküszöm ez a törpi stile tönkre teszi a stílusomat is! Vajon van erre proteindiéta meg szteroidok? Muszáj lesz helyre hoznom az alkatomat, vagy örökre törpi liba szinten rekedek én is.
/Az engem ért kárt, a kezdődő agyhalált valakin meg kellett torolnom. Kivicsorítottam ismét az agyaraim és a vezetőnek tűnő őszes (vagy valami csillogó szar) hajú libus felé vetettem magam. Fel akartam dönteni és átharapni a torkát, az talán kellő megtorlás lett volna, de lehet, hogy utána még szét is cincálom.../

(6)

by **Mira** Szomb. Szept. 10, 2011 6:22 am

Az oroszlán ráveti magát a feketére, neked az ezüst jut. Meglepő módon, ami számodra mondjuk kifejezetten nagy csalódás, nem tudom elkapni a kiscsajt. Eszeveszett sebességgel ugrott el előled, pedig most nem egy kicsiny fruska vagy, hanem egy vérfagyasztó tigris.

Ellenben most, hogy látta, hogy rátámadsz, nekiveselkedik.

Felugrik a falra - a szoknyája meglibben a mozdulattól, és a köpeny is lecsúszik ezüst hajzuhatagáról -, hogy lendületet vegyen. Szemvillanásnyi időd van csak, hogy félreugorj - vagy éppenséggel felvedd a támadó pózt. Akárhogy is döntesz, ő mindenképpen támadni fog.

Szemed sarkából láthatod, ahogy a társad a fekete fölé tornyosul, de egyelőre csak sakkban tartja, nem akarja bántani.

by **Mulan Huryū** Szomb. Szept. 10, 2011 8:21 am

/A kiscsaj nagyon beizzította a turbó motorjait, úgy pattog itt nekem falról falra, mint valami eszét vesztett nikkel bolha... esküszöm valami dizellel túlspeedelt csiga veszett el az ősz booglya alatt. De felőlem csapassa csak, egyszer úgyis leszaggatom a fejét.
Szolid morgásom végigvisszhangzik a sikátoron, ahogy vért akarok már ontani.

Úgy tűnik felém fog jönni, legalábbis a mozdulata ezt sugallja a küzdősportokon felnőtt tudatalattimnak. Ki is térhetnék, de franc sem fog! Kimeresztem a karmaim, kivicsorítom a fogaim, és ahelyett, hogy kitérnék, még meg is indulok felé./

+ Lesz ami lesz libuska, ezt már lejátszuk! Remélem zsenge az irhád babám...

/Vetek egy pillantást Bamba Simbára is, de nem tűnik valami aktívnak a cicus./

(7)

by **Mira** Szomb. Szept. 10, 2011 7:24 pm

Az Ezüst hatalmas lendülettel ront neked. Még sosem éreztél ekkora energiát senkitől sem. El sem hiszed, de a földön találod magad pillanatokon belül. Föléd tornyosodik, és fogást keres rajtad.

A távolból mormogást hallasz, de most nincs időd erre figyelni.

Ezüst kivillantja megnyúlt szemfogait, és ott harap meg, ahol ér. Elég nehéz áthatolni vastag bundádon, de ezt a problémát sikeresen megoldja. Nehéz akár mozognod is, hiszen vasmarokkal tart téged.

Amikor végre sikerül neki áthatolnia csíkos bundádon, a fájdalom késként hatol beléd. Nem bírod ki. Mintha elütne egy autó, feldarabolnának, és eltörnék mindkét lábadat egyszerre. Mindössze egyetlen harapástól.

Tested megrázkódik az éles fájdalomtól, és szép lassan visszaalakul törékeny, emberi alakjába.

- Igen kicsikém, ezüst! - gúnyol az Ezüst, mikor mezítelenül fekszel előtte a földön. Ajkáról a véred az arcodba csöppen.

Csöpp... csöpp...

by **Mulan Huryū** Szomb. Szept. 10, 2011 8:46 pm

+ Hú baszd meg rohadt liba!! Milyen ezüst? A francos ősz fejét hogy húzná le a vécében!
/Nem tudok mozdulni, az egész testem megdermed a fájdalomtól és utálom ezt.. egyszerűen semmit nem gyűlölök jobban a tehetetlenségnél. Van olyan, hogy nem tudsz cselekedni, megesik az emberrel, de nem velem./
+Pucéran fekszem egy szemfedős ribanc alatt, lehet ennél rosszabb? Jah és a kis liba még a nyakamat harapdálja, mint valami kretén goth kreatúra, aki vámpírnak hiszi magát!
- Szállj le rólam, de hülye szuka.... /sziszegem a fájdalomtól összeszorított fogsoromon keresztül./
+ Nem mutathatom ki a fájdalmat, ez a legfőbb szabály... fájjon csak, a fájdalom fölszabadít és megmutatja a határt, hogy mire képes a test, hogy meddig mehetünk el.
/Amikor elkezdi az arcomra folyatni a saját vérem beharapom az ajkam, elzárom mélyre a kínt és megpróbálok bemosni neki, hátha kitöröm azokat az éles fogait. Habár így emberként nem vagyok túl erős, de ilyen közelről, ilyen önelégült képbe... igen.
+ Csöpp csöpp mi kis vérszopó? Mindjárt puff puff lesz....

( 8 )

by **Mira** Pént. Okt. 07, 2011 1:43 am

Egyszerűen nem tudsz szabadulni a pokolfajzat szorításából. Nem tudod megütni. Lehetetlenség.

Föléd tornyosulva továbbra is önelégülten vigyorog egészen addig, míg egy lágy szellő belekap hófehér hajába. Ekkor megint beléd mar. A fájdalom, bár fölkészültél rá, megint teljesen kikészít. Rosszabb, mint valaha. Sikítanál, sikítanál, ha büszkeséged megengedné. De nem teheted meg. Soha. Ez az átkozott lány nem tudhatja meg, hogy gyenge vagy.

Miközben átmegy rajtad egy vonat, kerékbe törnek, és egyesével tépkedik ki a hajadat, az Ezüst ott hagy, hadd vesződj a földön. A könnyeiden keresztül homályosan láthatod, amint az oroszlán groteszk módon próbál átvergődni galamb alakba fönt, az égen.

Valahonnan a távolból egy lány dallamos hangon kántál:

- Therrodrod nys'lor. Tycuca duiwum-em, duil anald arundlye. Rohud hatl; aughdelrad, ackwar. Zayltdra l'elmgar, umingran vrud emtone. Uonyn ystsam. Vucus.

Amikor elhallgat az ének, egy férfi pottyan le mellég az égből. Elgyötört testéből szivárog az ezüst...

by **Mulan Huryū** Pént. Okt. 21, 2011 7:56 am

/Dühösen morgok, mert nem sikíthatok, emiatt a kis liba miatt a franc sem fog sikítani!!
Felemelem a kezem és átfogom vele a sebet. A fájdalom félelmetes, de nem ordítok, megszoktam a fájdalmat. A fájdalom a társam, ismerjük egymást. Nem vagyunk ugyan puszipajtikák a kínnak, de megtűrjük a másikat a magunk területén.

Elvánszorogtam a rongyig, illetve addig, ami a ruhaféleségemből maradt és heveny kötéssel próbáltam valamennyire bekötözni a sebem. Szartam én le magasról, hogy azzal a cuccal mennyi bacit nyomok bele a sebembe!
Amikor már megvolt a kötés, szemügyre vettem a sikátort. A vergödő izével nem törődtem volna, ha akar tőlem valamit hát majd idevirnyog nekem, hogy +Ajcsika vagy ki a francnak hívott legutóbb+ kéne egy kis segítség!

Ellenben amikor lezuhan és ereszteni kezd, mint a rozsdás csap, óvatosan megközelítettem a lufiként eresztő égből pottyant potyautast. Egyáltalán nem érdekelt mi van vele, ahogy arra is tettem, hogy a pucér seggem mutogatom a sikátornak, egyenlőre csak meg akartam érteni ezt az őrületet, jah meg túlélni valahogyan./
- Hé mucikám, élsz? /szóltam oda neki. Nem mentem a közelébe, hisz még a nyakamba varrják, hogy én lyuggattam meg./

(9)

by **Mira** Kedd Dec. 06, 2011 6:21 am

[2900. június 22.; 22h után]

A férfi bágyadtan Rád mosolyog, és suttog valamit:

- Alyara, vigyázzon magára! - Mielőtt bármit is mondana még, elnyeli tudatát a sötétség: elájul. Kicsavarodott testtel fekszik a forró, nyári kövön, meggyötört alakját melegen simogatják a Nap utolsó sugarai. Pár perc múlva teljesen besötétedik, és tudod, hogy az a nyomorult vámpír ereje teljében lesz.

Érzed, ahogy a pióca mérge, maga az ezüst, a legfőbb ellenséged mélyen dolgozik a szervezetedben. Te is az eszméleted elvesztésével küszködsz, de még van annyi erőd, hogy gyorsan cselekedj valami egyszerű dolgot, amivel valahogy megmenekülhetsz.

*Elnézést a késedelemért. :S*

by **Mulan Huryū** Pént. Dec. 16, 2011 8:45 am

+ Óh hogy menne a büdös francba!
/A tudatom már ködös, érzem ahogy a nyamvadt trutyi, amit az a kis liba belém nyomott erőteljesen pulzál az ereimben.../+ Úgy megtépném azt a nyamvadt karácsonyfadísz loboncát!
/Érzem, hogy halk morrantásnál több nem telik tőlem. Már azt is csak unottan, illetve inkább félájultan konstatálom, hogy az a hülye madármacskacsacskaflaska már megint valami aricskabaricskának szólított. /
+ Ha neki jól esik, hát nem leszek ünneprontó, leszek én a aribaricsajszi, ha ettől neki jobb... Hüh, még csak fel sem háborodom, ez már a vég...
/A levegőbe szagolva érzem a sötétség közelgő illatát a levegőben. Ne kérdezzék hogyan, de ott reng a csontjaimban./
+ Már nem azért, de ha az a ribanc afféle éjszakai vérszopó volt, a harapások alapján, nem kéne éjjel aktívkodnia?!? Bezzeg engem nappal is megtép egy éjszakai lény, micsoda mázli!
/Végül jobb ötlet híján a falnál felhalmozott több tonna szemét közé fúrom magam. A bűzük olyan erős, hogy minden más szagot elnyom, így reménykedem, engem sem fog megérezni, a ribanc, ha visszajönne. Azonban nem filozofálhatok ezen sokat, alig hogy jó mélyre beásom magam a szeméthalomba, orromban a minden mást elnyomó bűzzel, öntudatlanságba süllyedek, akár a micsoda a kevésbé biztos rejtekében.../

(10)

by **Mira** Pént. Jan. 13, 2012 3:31 am

[???]

Egy puha ágyban ébredsz meleg, hatalmas paplan alatt. Tiszta vagy, illatos, és valami pizsamát adhattak Rád. Kellemes, enyhe rózsaillat lengi be a szobát. A fejed fölött foszforeszkáló csillagok világítanak. Balra tőled a fal, jobbra a távolban egy kis fénycsík hozódik a padlón. Valószínűleg az ajtó alját jelzi. Odakintről zene szűrődik be a szobába, amiből az előbb említetteken kívül semmi mást nem látsz.

Meglepően jól érzed magad. A méreg mintha teljesen kiürült volna a szervezetedből. Sebeid begyógyulhattak, mert nem fáj semmid, egyszerűen csak nagyon fáradt vagy.

by **Mulan Huryū** Vas. Jan. 15, 2012 7:54 am

/Első gondolat:
+ Oh hogy a jó bühös anyjába!!! Ez csak valami kurva vicc? Bljágy!
/Először végigtapizom a pizsimet, aztán a séróm, majd a kurta tagjaim. Jah mindenem megvan, ráadásul még egy második bőrrel is gazdagodtam...
Pizsi... esküszöm berosálok! Otthon mindig pucéran aludtam, mert az izmos hátsómon szétszakadt volna ez a cukimuki cucc, amit most valami ráhúzott...
Hé álljon meg a trojka?! Ki merészelt a nemesebbik felemhez érni??? Hogy a többi egyébről ne is beszéljünk?!
Óvatosan felülök és körbenézek. A zene tetszik, kicsit az az érzésem támadt tőle mintha egy trojka vágtatna otthon a téli viharban. Szinte érzem a lovak patkóinak koppanását az átfagyott kövön. Egy pillanatra megdermedek és csak nézem a picike kezeim. Olyan kicsik. Annyira nagyon picik...
Szomorúan sóhajtok és kitűrök egy vörös tincset az arcomból. Ráérek a honvágytól szenvedni azután is, hogy túléltem ezt a balhét.
Kedvelem a helyet, de nem az én stílusom. A pici fénycsíkot követem, mint valami alvajáró. Ha elérek valami ajtóféleséghez, szolidan dörömbölni kezdek rajta./
- Héééékaaa!!!!!! Van itt valaki???!!!

(11)

by **Mira** Hétf. Jan. 16, 2012 8:24 am

[???]

Kiáltásodra a kilincs lenyomódik, és kinyílik az ajtó. A fénytől egy pillanatig elvakulsz. Egy nő sziluettje rajzolódik ki előtted. Kedvesen mosolyog rád. Szemében aggodalom tükrözik, ugyanakkor megkönnyebbülést is sugároz.

- Oh, hát végre fölébredtél! Nagyon sokáig voltál eszméletlen. - Miközben beszél, közelebb jön hozzád, míg végül odaér pizsamás testedhez. - Még nem szabadna felkelned! Gyere, feküdj vissza! - Mielőtt bármit is mondhatnál, újra az ágyban találod magad. Gondosan be vagy takarva, de még mindig kellemesnek és puhának találod a bútort. A nő még mindig az ajtóban áll, felemelt tenyérrel. A mellkasodon mintha még éreznéd az érintését.

- Hogy hívnak, kedves?

by **Mulan Huryū** Kedd Jan. 17, 2012 2:44 am

- Pásol nahuj! /szitkozódtam a bajszom alatt az egyik jól bevésődött, szinte az aláírásommá vált szavaim.
Minden szőrszál égnek áll a testemen a csajtól. Esküszöm, ha olyan jó szőrős lenne a hátam, mint otthon, most tuti úgy néznék ki, mint valami szőke mosómedve...
Most azonban csak halkan berzenkedve, morgásféleséget lenyelve figyeltem a nőt. Kíváncsi lettem volna, hogy vajon a mögüle a szabadság felől beáramló fény úgy tükröződik-e a szemeimben, ahogy a macskák zöldes pillantása veri vissza. Minden esetre ennyi fényben már jelentősen jobban láttam, habár még kicsit szokatlan volt a nagy sötétség után.
Aztán hosszúra nyúlt a csend, mint valami undorító rágó, amit alád nyomnak a székre, aztán sehogy nem tudod levakarni a kedvenc farmerodról./
- Nos a nevem Merry. /motyogtam végül, még mindig kicsit túl mély hangon az aprócska testemhez képest./
- Mellesleg már jól érzem magam és addig kurvára nem fogok ebbe a pihi puhi szupcsi-mupcsi ágyikócskába pilledni, mint valami elcseszett szende hercegnő, amíg el nem mondja nekem végre valaki, hogy hogy az isten ****-ba kerültem ide??? És mellesleg te ki vagy? És hol van az ezüsthajú ringyó???
/A végére már egészen indulatba lovaltam magam és az ágy tetején ugráltam, mint valami indulatos nikkelbolha dühösen gesztikulálva a sötétben./

(12)

by **Mira** Kedd Jan. 17, 2012 7:55 am

[???]

- Fékezd magad! - rivall rád a nő, és egy pillanatra tényleg meg is ijedsz tőle, ugyanis szemében félelmetes fény gyúl. De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlik. - Az én nevem Coir.

- Nagyon rossz állapotban találtunk rád az egyik sikátorban. Szerencsére meg tudtunk gyógyítani. Egyébként mi történt veled? Az Ezüst volt az? Meg tudnád mondani, hogy pontosan hogy nézett ki? - a szemében mintha aggodalom jelenne meg, mikor a támadódról beszél.

by **Mulan Huryū** Kedd Jan. 17, 2012 8:53 am

+ Még hogy nekem parancsolgat? Mit képzel magáról ez az öntelt banya??? Nah majd meglátjuk kisanyám ki fog visítani a végén...
/Dühödten ráncoltam a szemöldököm, majd karba fontam a kezeimet. Végül leültem az ágyamra is, mint valami durcás kisgyerek. Úgy döntöttem a legjobb az lesz, ha taktikát változtatok. Nem voltam nagy taktikus, inkább mint egy tornádó elsöpörtem, aki az utamba állt, de most más a helyzet. Ezzel a banyával jobb lesz vigyázni, ha nyerni akarok./
- Üdv Coir. Te is olyan fura valami vagy, mint az oroszláncsirke, aki az égből pottyant mellém, meg mint én?
/Pár másodpercet vártam aztán sűrű vállvonogatások közepette még hozzátettem./
- Jah, az az ezüst ribanc. Valakinek jól seggbe kéne már rúgnia, hogy megtanulja hol a helye! /szorítottam ökölbe a kezeim, aztán észbe kaptam és gyorsan hozzátettem még./
- Természetesen megtettem volna én is, de még új vagyok errefelé, és gondoltam adok neki egy esélyt elmenekülni... /tettem még hozzá lazán./

(13)

by **Mira** Csüt. Jan. 19, 2012 6:46 am

[???]

- Mondhatni... - feleli vigyorogva Coir. - Merry, ha gondolod, míg teljesen meg nem gyógyulsz, itt maradhatsz. Aztán pedig kicsit bevezetünk a Művészetbe. Így már képesek leszünk legyőzni Őket.

Leül az ágyadra, és anyáskodóan elrendezi a paplant körülötted.

- De meg kell ígérned, hogy uralkodsz magadon, és szót fogadsz nekem és a testvéreimnek. Máskülönben sosem leszel igazi Sárkány.

by Ajánlott tartalom