Re: Csarnok

by **Lynarin Seeragic** Csüt. Ápr. 05, 2012 11:01 am

- Üdvözletem hölgyeim és uraim. /szólaltam meg a hátuk mögül. A domb varázsa felerősítette a szavaim és a lágy dallamos hangok mintha a domb minden pórusából áradtak volna, hogy körbeöleljék az érkezőket.
Már beléptemkor szemügyre vettem őket, de a mágiám elfojtottam, hogy hatásosabb legyen a belépőm. Most szabadon engedtem a kicsikét, és hagytam, hogy a szinte önálló életet élő mágia szétterüljön köröttem, akár egy palást.
Rabraquatot azonnal felismertem, habár egy jó ideje nem találkoztunk. Kíváncsi voltam a reakciójára bevallom. Amikor legutóbb láttuk egymást, még csak afféle kitagadott királynő voltam, nem is igazán sidhe. Azóta megváltoztam, még külsőre is. A hajam már a bokámig érő ezernyi fekete árnyalatát felvonultató palást volt a szemem pedig már nekem is három szikrázó gyűrűből állt, az ezüst-zafír-obszidiánragyogás egy született sidhenek is éke lett volna. Persze a mágiám változott a legtöbbet. A népem felesküdött rám, már valódi királynőjük voltam. És az ujjamon ott csillogott a királynő arany gyűrűje.
Jöttömre Taranis meghajolt, ő mindig is igazi úr volt, ami ritkaság a mi udvarunkban, majd mint a jó diplomata jelentett./
- Üdvözletem Árnyak és Vizek Királynője... Az arany sidhe uraság és a tündérhölgy téged keresnek, ezért voltam oly szemtelen, hogy megzavarjalak fontos teendőid közepette. /mondta a Mennydörgő könnyedén. Én csak biccentettem./
- Semmi gond Taranis, és köszönöm, hogy fogadtad a vendégeinket. Most azonban távozhatsz, később még beszélünk. /mondtam neki, majd a vendégek felé fordultam./
- Nos köszöntelek én is titeket a Holdfényes udvarban. Gondolom sejtitek ki vagyok.. /illesztettem oda a végére egy rejtelmes mosollyal, majd érdeklődve néztem rájuk, mint aki nem sejt semmit./
- Miben lehetek a segítségetekre?

(150) *Hehe, szintet léptem.... Razz

*

by **Rabraquat** Csüt. Ápr. 05, 2012 6:51 pm

/Hirig ötlete a szemeim előtt körvonalazódik. Nos, igen, furcsa lett volna kővel a mellében és akkor már lehet, hogy aranytrónt is kapott volna mellé./
- Nem tudom, de meglepődtek volna nagyon. /Vigyorgok vissza és engedvén az akaratának elindulok vele. Nagyjából két lépést tehetünk, amikor a falakból hozzánk áramlik a királynő hangja.+Mit "Frankyzel" szivi. De akkor én is bedobom magam, megmutatom mi az etikettő.+ Megtorpanok és lassan megfordulok, kedvesen segítve Hiriget is, de határozottan. Figyelmeztetésként, hogy most rendesen viselkedjen picit megszorítom a kezét, de csak jelzésértékűen. Megvárom, amíg Taranis köszönti a királynőjét és bemutat minket. Közben finoman végigmérem, de nem mutatom ki, hogy milyen a változás, amin keresztül ment Lynarin. Minden esetre nagyon jól tette. Bevetem a csak a mi fajtánkra jellemző kisugárzásomat *karizma* és minden tisztelettel hajolok meg a domb úrnője előtt./
- Köszöntelek Lynarin, Árnyak és Vizek Királynője a Napfényes Udvar és Danu nevében. A Levegő Hercege Danu, a Földanya kérésére érkezett hozzád. Azt kérte tőlem a Mindenek Anyja, hogy adjam át neked ezt a maszkot, amit hű alattvalóddal... /Itt egy picit félek, de reménykedem, hogy Hirig most tényleg jó kis lány lesz./ ...Hiriggel, a varázslatos tündérhölggyel együtt, sikerült megkaparintanunk a sötétség úrnője elől. /A maszkot felé nyújtom és várom, hogy elfogadja Danu ajándékát./
- Bízom Danuban, hogy helyesen használod fel az ereklye tulajdonságait, Ő biztos benne, hogy így lesz, így én sem kételkedem. Előnyödre változtál Úrnőm. /Teszem még hozzá mosolyogva, a félvérsége csak az, ami a tökéletességét megakadályozza. De itt ez egyáltalán nem számít. Megvárom a fejleményeket, hiszen Danu útjai kifürkészhetetlenek, lehet, hogy már Lynarint felkészítette jöttömre. Egyenes derékkal, uralkodókat megszégyenítő pozícióban állok, hiszen én vagyok a Napfényes Udvar követe, még akkor is, ha erről esetleg ők nem tudnak./

[272]

by **Hirig** Csüt. Ápr. 05, 2012 11:58 pm

/Gyermeki kíváncsisággal indulok meg Rabbal oldalamon, de csak pár lépésnyi ideig tart ez az állapot. Rögtön megváltozik a környezet és egy új alak érkezik, aminek hatására az én kedvem is zordabb lesz./
+ Csak te kellettél még ide! +
/Fut végig az elmémen a gondolat, de amikor meghallom, hogy ő ennek a dombnak az úrnője, kicsit vissza veszek. Csendben hallgatom végig a beszélgetést, mintha itt sem lennék. Mert valójában ez így is van. Vágyam most az, hogy megnézzem saját szobám. Nem pedig az, hogy báj cseverésszek az úrnővel.
Nyugalmi állapotomból Rab meggondolatlan szava zökkent ki./
- Chö!
/Jegyzem meg önkéntelenül is véleményem, a hű alattvaló megjegyzés után. Érzem, mindkettejükben a mágia erejét, látom, hogyan tárják szét pávaként farkukat, hogyan próbálnak túltenni a másikon. Régebben ezt f@rokméregetésnek neveztem volna egyszerűen, de ez ennél több volt./
- A nyakék és a karkötő viszont az egyik szolgájánál van.
/Folyok bele a beszélgetésbe./

{265} *Lyn drakulálok, milyen fertelemmel bővíted karaktered?!*

by **Lynarin Seeragic** Szomb. Ápr. 07, 2012 1:55 am

- Köszöntelek Levegő Lordja a Holdfényes udvar és Danu nevében. /viszonozom illőn az udvarias köszöntést. Mondjuk egy arany sidhetől nem is vártam kevesebbet, még akkor sem, hogyha a múltból jött, akárcsak én. Mondjuk elég ideje van már itt, hogy megtanulja a dolgokat, ráadásul szerintem egy sidhenek a vérében van, az ilyet nem kell tanulni.
Amikor felém nyújtja a maszkot teljesen normálisan viselkedek, mintha egyszerűen csak egy csokor virágot vennék át, nem pedig egy hihetetlen hatalommal bíró mágikus ereklyét, ami erőteljesen segíteni fog abban, hogy életre keltsem azt a lényt, akin már egy jó ideje dolgozom... Nah de ez még a jövő zenéje.
Tehát amikor az Arany Lord átnyújtja egy könnyed mozdulattal elveszem. Amikor a testmeleg zöld kő a bőrömhöz és apró kék és fekete villámok szikráznak fel, de alig pár pillanatig tart a csoda, és nem fáj, inkább csak meglepődök egy cseppet, de ezt nem nagyon mutatom ki. Ha a sidhek között élsz, az arcod automatikusan egy érzelemmentes maszk lesz, amin csak akkor lobbannak fel az emóciók, hogyha te is úgy akarod.
Ellenben még mindig az előzékeny bókolós résznél tartottunk, ez afféle sidhe-hülyeség, de ha már én voltam a Királynő, hát nem adhattam alább, mint a lenyűgöző lord./
- Ön pedig olyan remekül fest, mint mindig. Örvendek, hogy a 30. század sem koptatta meg a ragyogását. /mosolyogtam udvariasan. Már találkoztunk, de akkor éppen a furcsa vadászlány is közbeavatkozott. Tényleg, rá akartam kérdezni a lányra, aki úgy tűnt nagyon közel áll hozzá, most meg mégis ezzel a gyönyörű tündérrel mászkál, aki valószínűleg szintén múltbeli, mert még nem láttam az udvarban, pedig ismerem az összes alattvalóm.
Azonban amit a tündér mondott az úgy meglepett, hogy szakítottam a sok nyalakodós udvariassággal és felé fordulva érdeklődve visszakérdeztem./
- A nyakék és a karkötő egy szolgájánál? Nos ez nem túl bíztató... /komorodok el. Ez valóban nagyon, de nagyon rossz hír./
- Hogyan sikerült megszereznie? Illetve tudnak valamit róla, hová vitte az a szolga? /érdeklődtem. Közben lágyan simogattam a kezemben tartott jade lágy és mégis acélos felszínét./

(151) *Még nem tudom Hirig, de valamit majd kitalálok... mondjuk én leszek Danu... Nah csak vicceltem. Razz

*

by **Rabraquat** Hétf. Ápr. 09, 2012 3:58 am

/Hirig természetesen jelzi, hogy nem úgy gondolja, ahogy kéne. Én csak azt szerettem volna, ha csendben marad, de nyilvánvaló volt, hogy erre kevés az esély. Nem baj, a magam részéről megtettem, amit meg kellett. Lynarin viszonozza a bókokat és átveszi a maszkot. Nos, azt hiszem véget ért a feladatom és nincs itt maradásom. Ha csak Danu másképp nem akarja. Mivel nem szólal meg, igennek veszem a távozási szándékomat./
- A karkötőt egy angyal bízta rá, a másik vélhetően eltulajdonította. De erről Hirig tud többet. /Hajolok meg, majd még egy pillanatra visszakérem a szót, egy jelentőségteljes pillantással./
- Akkor én távoznék is, üzentek nekem el kell hagynom e helyet. /Hajolok meg mélyen a királynő felé, de a hazugságom leellenőrizhetetlen. Bármikor kaphattam az üzenetet, akár idefelé is, ráadásul igen jól hazudok. Valahogy ez a sidhe lét segít ebben és egyébként sem voltam kezdő. Ha nem tartanak elindulok kifelé, de előbb Hirigtől elbúcsúzom./

[273]

by **Hirig** Hétf. Ápr. 09, 2012 9:22 am

/Rab rövid és tömör sztorijához, csak magamban fűzöm hozzá a körítést./
- Arichnál van. Nem tudom merre lehet. Utoljára a Vérerdő szélén láttuk.
/Könnyed vállvonással kiséreltem szavaim./
- Talán Drüasz tudja, hogy mikor távozott belőle. Mi utoljára ott voltunk. Ébredés után már nem találtam.
/Kicsit eltűnődöm vajon hol lehet. De nem jut eszembe semmi kézzelfogható. Lehet bárhol. A vérszívók városától kezdve, a fővároson keresztül, akárhol.
Kicsit szomorkásan veszem tudomásul, hogy Rab nem fogadja el vendéglátásom és, hogy ilyen hamar el akar menni.
Engem érdekel új otthonom kinézete, így ezt távozás előtt, mindenképp megszeretném nézni./
- Remélem hamarosan újra találkozunk Rab!
/Oda hajolok hozzá és nem törődve környezetünkkel, átölelem és adok neki egy búcsú szájra puszit, nem csókot, csak egy röpke puszit./
- Vigyázz magadra!
/Nézek a szemébe./
- És ha bajba kerülnél, vedd elő a zsebedbe tett ajándékom!
/Rámosolygok, majd hátrább lépek./

{266} *nem mintha nem te lennél az Very Happy

*

by **Lynarin Seeragic** Kedd Ápr. 10, 2012 6:55 am

- Aricnál.... /mondom csak úgy magamnak. Nem mond túl sokat a név, ha hallottam is már, akkor nem túl sok ideig, vagy legalábbis nem volt oly fontos, mint kellett volna lennie. Ebben az esetben azonban felmerül a kérdés, az Úrnő miért egy ilyen alakkal dolgoztat? Talán éppen az észrevétlensége miatt? A válaszra nem jöttem rá, ellenben már a maszk kellemesen langyos köve is elég volt akkor, hogy megnyugodjak, van így is elég hatalmam.
A Levegő Lordjának csak biccentettem./
- Természetesen, ha más dolgod van, nem is marasztallak. Menj és tedd, amit tenned kell.
/Aztán a tündér felé fordultam, aki futó csók-puszi, valamivel búcsúzott a sidhetől, amin kissé meglepődtem, persze ezt nem mutattam.
+ Legutóbb azzal a nővel, most meg a tündér... Nos eddig is megvolt a véleményem az arany sidhekről, de ezt nem javult sokat... Minket sároznak, közben ugyan olyan mocskos kis játékokat űznek... +
A gondolataim azonban udvarias mosoly mögé rejtettem és nem marasztaltam a sidhe lordot. Majd csak hogy ne tűnjek udvariatlannak a csinos tündér felé fordultam./
- Remélem te még maradsz egy keveset itthon, mielőtt útra kelnél. Ha minden igaz az én édes kis sithine-m létrehozott neked egy szobát, és ha elindulsz egy folyosón hamarosan biztos oda fogsz jutni hozzá. Ha bármire szükséged van, suttogd a levegőbe Taranis nevét, ő majd segít. Ellenben ha megbocsájtasz, nekem is távoznom kell. /mondtam kedvesen, majd ha elbúcsúztunk és látom hogy marad, vagy eltűnik a folyosó kanyarulatában a szobáját keresve, akkor én is elhagyom a dombot, hogy sötét terveim tovább szövögessem./

(152)

by **Rabraquat** Csüt. Május 03, 2012 7:32 pm

+Nem marasztalsz. Még szép. Danu figyelje lépteid királynő!+ /Üzenik a szemeim, majd elindulok, hogy elhagyjam ezt a sötét helyet. A másik domb valahogy nekem valóbb, csillogóbb, ragyogóbb, barátságosabb velem. Mindenképpen van különbség, még akkor is, ha nem jártam egyikben sem sokat. Bár tény, hogy ez is kedves volt velem… Az is lehet, hogy csak Danu kérésére, de végül is mindegy. A lényeg, hogy át tudtam adni a maszkot Lynarinnak és le tudtam a terhet. Ha az Istennőnek még szüksége lesz rám, úgyis jelez majd. Hirig megállít és egy furcsa dolgot tesz, az ajkaimra puszil egyet. Egy pillanatra meglepődöm, de el is mosolyodom. A hajába túrok lágyan, az ujjaim, mint fésűfogak közül lágyan hullnak alá tincsei, ahogy elhúzom a kezem./
- Még találkozunk tündérem, nem szabadulsz ilyen könnyen. /Mondom neki, majd már valóban elindulok kifelé. Amint kiértem megkönnyebbülök egy kicsit és átrepülök a másik dombhoz. Kíváncsian várom, hogy beenged-e…/

[274]

by **Hirig** Hétf. Május 07, 2012 5:15 am

/Kedves mosolyt küldök rab felé, mikor búcsúzó szavait felém intézi. Figyelem hogyan tűnik el szemem elől. A Királynő szavaira túlzottan nem figyelek, csak annyi marad meg elmémben, hogy megcsinálták a lakrészem. Nem nézek rá, nem is kommentálom szavait. Bármekkora hatalma is van az udvarban, legyen bármilyen erős, nem izgat e tény, hogy én hozzá képest eltörpülhetnék. Utam messze vezet tőle, és ez az egyetlen ami most érdekel. Felfedezzem új otthonom. A feltáruló széles folyosó ajtajában viszont még vissza fordulok felé./
- Örülök, hogy találkoztunk, de jelenleg azt hiszem van fontosabb dolgod is mint velem társalogni. Arich egy múltból érkezett vérszívó. Ő kapta meg a karkőtőt, mikor kikerült belőlem a kő.
/Érintem meg egy pillanatra a mellkasom./
- Keresd meg a Véristennő közelében. Bizonyára mindent elkövet, hogy megszerezze tőle.
/Könnyed vállvonással fordulok féloldalasan meg, mint akit nem érdekel, mi lesz a kő darabjaival./
- A szobámhoz, biztos vagyok benne, hogy oda találok, hiszen a Domb oda fog vezetni.
/Simogatom meg az ajtófélfát./
- Egy ideig mindenképpen itt maradok.
/Vissza pillantok rá./
- Ameddig így érzem, hogy itt kell lennem.
/Biccentek felé, majd hátat fordítok Lynarinnak és elindulok a folyóson./

{267}

by **Lynarin Seeragic** Hétf. Május 14, 2012 10:48 am

/Nos remek. Úgy tűnik nem vagyok túl élvezetes társaság. Csak nyugodtan biccentek egyet, az arcomon hűvös sápadt maszk pihen. Szoborból faragott vonások, semmi több.
Az arany sidhe elment, elment a tündér is, hát had menjenek, nekem nincsen szükségem egyikre sem.
+ Nekem bizony nem... +
Nincsen szükségem senkire, egyedül is tökéletesen jól elvagyok. Amikor a tündérke eltűnik a folyosón, távolodó háta is beleolvad a dombba csak megfordulok. Egy pillanatra eszembe jut a tengerek istene, a sidhe lord, akit szerettem. Szomorkás mosoly ül ki az ajkamra, de az egész nem tart tovább egyetlen röpke pillanatnál.
+ A perc elszáll, nem marad semmi, csak a hatalom.. +
Igen, a hatalom a fontos, más nem számít. Legalábbis igyekeztem meggyőzni magam erről. A többieknek nem számítottam, amíg erős voltam tiszteltek, de ha gyenge lettem volna, akkor darabokra szednek.
Úgy léptem ki én is a dombból, hogy nem néztem hátra. Éreztem, ahogy a mágia végigsimít rajtam, de nem reagáltam rá, nekem most más dolgom volt.

(153)

by **Hirig** Kedd Május 22, 2012 1:05 am

/Sétám, mely szobám felé vezető íves folyóson halad, szinte eseménytelenül telik az utolsó fordulóig. Mikor megpillantom féltucat goblin gyűrűjébe nem oly rég látott lovagom. Egy kis ideig - azt hiszem észrevétlenül-, figyelem a történéseket. Pár rövid, de határozott utasítással küldi el a zöld ocsmányságokat, majd átható tekintettel rám néz./
- Hölgyem, engedje meg, hogy körbevezessem lakrészében.
/Taranis mint ezelőtt, most is udvariasan viselkedik velem, a szemében kavargó szürke fellegeket nézem, miközben elmosolyodom./
- Ha ideje engedi.
/Lépek közelebb hozzá, de még nem annyira, hogy illetlen legyen közelségem. Egy apró meghajlással fogadja engedélyem. Hosszú haja, megint elkerüli a gyönyörű padló felszínét, de csak épphogy.
Pár lépés után, elérkezek végre a szobám bejáratához.
Az ajtó több gyűrűből áll össze, a természet fő színeivel díszítve van kirakva, az ezüstös alapon, drágaköves lapok mintázata mozaikszerű ábrát rejt magába. Érkeztemre lassú forgással kirakodik, egy gyönyörű tájkép, ami egy erdőségben folyó kis vízeséslánccal és rengeteg zöldellő növénnyel lepi meg.
Látványára mosolyom őszinte lesz./
- Érdekes, de tetszik!
/Jegyzem meg halkan. A körajtó kinyílik magától résnyire, egy könnyed mozdulattal segítek neki további útjában, majd belépek./

{268}

by **Lyendryana Daimon** Vas. Jún. 17, 2012 3:20 am

/Magam mögött hagyva a vének lakhelyét, észreveszem szemem sarkból, hogy két arany sidh halad el arra Oegus társaságában, ahonnan jöttem. Kicsit furcsállom, hiszen bátyám ritkán hagyja el a varázstornyot, de meglepődni nem lepődöm meg rajta, hiszen már túl sok furcsaság történt az elmúlt időszakban, hogy ilyen apróságokon fennakadjak.
Inkább a gyermekien szeszélyes Dombra szentelem figyelmem. Hiszen ha nem kellő odafigyeléssel haladnak felé, akár hajlamos nem beengedni a jövevényt. Szerencsére ez most nem így történik, mert kedves cirógató üdvözlőhullámokat küld felém a füvön keresztül, mikor oda érek hozzá. Igaz eltelik pár perc mire, hajlandó előttem megmutatni a kaput, de pusztán csak játékos dacnak köszönhetően húzza az időt.
Elégedett mosollyal arcomon lépek hát be a csarnokba, ahol megszemlélhetem magam ezer és egy tükörben, személyem./
+ Mit sem változtam az elmúlt időszakban. +
/Állapítom meg kicsit szomorkásan. Bár tökéletes alkatom van, de teljesen hétköznapinak számít fajtársaim között, amit kicsit nehezményezek./
+ De legalább nincsenek eltorzult végtagjaim, mint néhány itt élőnek! +
/Fut át elmémen Tarb alakja egy pillanatra, minek hatására kicsit elfintorodom./

{15}

by Ajánlott tartalom