Rabraquat lakrésze

/Ahogy belépek meglepődve tapasztalom hol eltűnik a talaj a lábam alól. Rögtön felemelkedek, de látom, hogy ez illúzió. Igaz elég képlékeny, ugyanis az egész mozog, látom a dombok körül a Sidheket, vagy a kapu környékét. Két elementál várakozva néz rám./
- Üdvözlünk Levegő Lordja, fáradj be. /suttogja a szél a fülembe, én pedig rákacsintok a levegőből szőtt lényekre.+Ez aztán király. Lehet, ki sem mozdulok innen többet.+ Örvendezek magamban, majd leszállván eléppek a középső ajtón. Egy hatalmas nappaliba vezet, amibe azonnal eldobom az agyam. Meg a testem is az ágyra, ami pont elég kemény és puha, máris kifekszem és már nyúlok is a távkapcsolómért, ami persze nincs./
- Kéne egy TV. /Mondom ki a gondolataimat és fal egy kijelezőszerűséggé változik és H'Sekirati híreket mutogat.+Ez királyság, tetszik.+ Végre úgy érzem, hogy pihenhetek. Az elmúlt hetek, hónapok teljesen kifárasztottak. Alig aludtam, csak a rohanás, a harcok, a győzelmek, a veszteségek szétszakítottak. Laila. Az ő elvesztése pedig még mindig agyon fájdalmas, sosem felejtem el. De most végre kényelmesen elhelyezkedek az ágyon, bámulom a TV-t, bár fel nem fogom. nem kell sokáig várom, az álom erőteljesen nyomja le a szemhéjamat, úgy érzem, most egy hónapig tudnék aludni. Elnyom az álom, én pedig végre kipihenhetem magam.

/Álomtalan álom. A legjobb a pihenésre. Mikor felpattannak a szemeim, egy rövidke pillanatra nem tudom, hogy hol vagyok.+Maszk. Hirig. Lynarin.Dombok. Szoba.+ Végigfut az agyamon, hogy merre is jártam mostanában, és elmosolyodom. Otthon vagyok. Furcsa egy érzés, mert valóban a sajátomnak érzem, a mágiával átitatott lakrészemet. Végre kipihentem magam, azt sem tudom, hogy mennyi ideig aludtam, lehet, hogy több napot. A szemeim sarkából észreveszek egy, a szélben kavargó masszát. +Elementál.+ Amikor észreveszi, hogy tudatomnál vagyok és figyelmem rá szegezem, azonnal beszélni kezd. +Danu megmentésén? Szóval így üzen nekem. Megtisztelő és elegáns, nemhiába ő az istennő.+ Komoran bólintok az elementálnak. Felállok és közel megyek hozzá, megsimítom a kavargó levegőt, mintha a gyermekem lenne. Ahogy vesszük, még az is./
- Üdvözöllek szélfi! Mi sem természetesebb, hogy úrnőnk rendelkezésére állok. Hogy néz ki a sidhe, és mi a neve? /Kérdezem várakozóan, majd meghallgatom a követet. Egyelőre nem kérdezősködöm, hogy miért is kell a vének elé járulnia a sidhének. tulajdonképpen még én sem találkoztam velük, csak hallottam róla Miurától. Egy szép bemutatkozás jó pontokat hozhat./
- Köszönöm a tájékoztatást szélfi, távozhatsz, ha úgy van kedved. /Bólintok neki, majd csendesen elhagyom a szobámat és elindulok a kijárat felé./