Hirig lakrésze

by **Hirig** Hétf. Ápr. 02, 2012 10:32 am

A hosszú kanyargós folyósokon elérve, egy kör ajtóhoz érkezik az, akit erre vezet el a szeszélyes Domb. Az ajtó több gyűrűből áll össze, a természet fő színeivel (barna, zöld és kék) díszítve, van kirakva az ezüstös alapon, drágaköves lapok. A mozaikszerű ábra kirakásával lehet bejutni, ami egészében egy tájképet ad vissza, ami egy erdőségben folyó kis vízeséslánccal és rengeteg zöldellő növénnyel lepi meg az érkezőt. Ha ezt nem tudja kitenni a az erre érkező vendég, akkor, csak a lakrész Úrnőjének engedélyével térhet be.

Amikor az ajtón túljut a fey, egy két részre elkülöníthető köralapú helyiségbe érkezik. Az első része egy kis szeletke levágásának és lépcsőzetes tagozódásának a határa, ami az előtérnek felel meg. Itt a parketta a lépcsőig halad, majd egy félköríves sávba, szőnyegbe végződik. A félköríves lépcső alá lehet betenni a cipőket, mert utána már a vastag puha szőnyegre lehet rálépni, öt lépcsőfok után. A fogadószobában egy kis dohányzó asztal mellett, kanapé és két fotel helyezkedik el. A falakon tájképek vannak, amit különböző futó zöldellő növény ölel körbe. A bútorzat, tölgyfából és azon finom huzatból készült párna, zöld színbe hívogatja a betérőt. Baloldalon a bejárattól, egy a falba mélyesztett korlát nélküli falépcső vezet fel az emeletre, körívesen. A fényt apró kristályok adják, amik a borostyánok között rejtőznek.

A lépcsősoron felérve egy köralapú nappaliba ér be a vendég. Itt is ketté van választva a tér a bútorzatok elhelyezkedésének köszönhetően. A másik része egy kisebb konyha és étkezőből áll. A szobát egy bárpult választja ketté, aminek tövében egy L alakú kanapé foglal helyet, előtte egy dohányzó asztal, két puffal, és két fotellal. A parkettán vastag szőnyeg terül el. A falakon körbe, elcsúsztatott polcrendszerrel könyvek és kisebbe dísztárgyak. A konyha-étkező részen egy nyolcfős asztal, székekkel, és beépített bútorzattal fogadja a serénykedőt. A fő színek itt a fekete, barna és az arany. A lépcsőtől pár lépésnyire folytatódik körívesen a lépcső tovább. A lépcső alatt egy kis ládába liliomok virágoznak. A helyiségbe a fényt a mennyezet adja, természetes napfényt árasztva.

A harmadik szintre érve egy hálószobát talál az ide tévedt bátor kalandor. A szóba egyik végében baldachinos ágy terül szét, mellette két oldalt egy-egy éjjeliszekrény, amin virágot ábrázoló kislámpa adja a fényt. Jobbra egy háromüveges pipereasztal, székkel és kellékekkel, egy négyszárnyú paraván, ami egy szekrényt és a padlóba süllyesztett jakuzzi szerű kád közötti részt takarja el, csodás hegyes, erdős mintázatával. A padlón szőnyegek terülnek el. A falon tájképek és kristályokból alkotott montázs díszeleg. Itt a főszínek a barna, lila és a vörös.

by **Hirig** Vas. Május 27, 2012 12:28 am

/Pár percig csak csendben szemlélem a kis teret. Igyekszem minél jobban bevésni elmémbe, hogy ne legyen idegen. Tetszett amit láttam, mégis valahol nem érzetem magaménak teljesen és mégis. Az összkép nagyon tetszett, de valahol úgy éreztem, hogy hiányzik belőle még valami. Igen valami olyan amit én teszek bele./
- Kérem jöjjön beljebb Taranis!
/Invitálom a szürke szemű sidhet. Lassú, de határozott léptekkel indultam meg. Lábbelimet a lépcső alá tettem. Talpam alatt a puha szőnyeg megcsiklandozott, hívogató fotel ölelésébe zuhantam./
- Nézze el nekem, még nem tudom mi hol van, sem azt, hogy mivel kínálhatnám meg.

{269}

by **Caridwen** Vas. Május 27, 2012 3:18 am

/A nemes sidhe követett téged, minden lépéséből egy olyan férfi hanyag eleganciája sugárzott, akinek a lába előtt hevert a világ és azt vetett el belőle, amit csak megkívánt. Ennek ellenére nem volt erőszakos, csak éppen szinte parfümként lengte körbe az önbizalom, akár a lágy szellő, ami mintha mindig ott fújt volna körülötte.
Amikor helyet foglalsz ő kíváncsian veszi szemügyre a lakrészed, majd női szíveket elrabló mosolyt villant rád és ekkor szólal meg./
- Valóban elbűvölő ez a hely, persze az ön szépségével nem vetekedhet hölgyem. A kínálnivaló miatt pedig kérem ne fárassza magát, nem venném a szívemre, ha ilyen ostobaságokkal rabolná a drága idejét.
/Könnyeden állt veled szemben, de főleg úgy hogy ültél, úgy láttad milyen magas. Jó két méter lehetett és nagyon kecses, habár nem tűnt törékenynek./
- És miben lehetek a szolgálatára drága hölgyem? Egy magamfajta egyszerű férfi szereti azt gondolni, hogy van aki hasznát veszi. Örömemre szolgálna, ha segíthetnék. /mondta szürke szeme pedig pajkosan villant./

by **Hirig** Vas. Május 27, 2012 5:26 am

/Figyelem vendégem minden mozdulatát. Magamban jól esik, hogy neki is új ez a közeg, amibe bele csöppent, mégis a kisugárzása nem engedi meg számomra, hogy fölényeskedjek tejhatalmúan./
- Köszönöm!
/Válaszolom őszintén, mikor dicséri lakrészem. A bókra csak egy apró legyintéssel reagálok. Tekintete és szavai az én arcomra is kacér mosolyt varázsol. Felkelek a fotelből és oda sétálok elé./
- Nem hiszem, hogy a magafajta férfi szolgálni akarna bárkit is!
/Suttogom félhangosan. Végig simítok kulcscsontja ívén, a ruha finom tapintását ujjaim alatt érzem, mely tovább siklik vállára, felkarjára./
- De ha mégis ezt kívánja vendégem, ki vagyok én, hogy ellenkezzek?
/Lépek hátrább kacér hangszínnel./
- Meséljen!
/Elindulok felfelé a lépcsőn. Kíváncsiságom még nem elégítettem ki./
- Erről a helyről, amit odakint a Holdfényes udvarnak neveznek. A lakóiról. Magáról!

{270}

by **Caridwen** Vas. Május 27, 2012 9:23 am

/Amikor hozzáérsz láthatod ahogy a bőre haloványan fényleni kezd. Gyengéd pislákolás csupán, de az érintésed nyomán megmoccan a fény a bőre alatt, ami mintha a testébe zárt Nap sóhaja lenne a kiszabadulásért.
Csak elmosolyodik, nem tesz mást, csak mosolyog, akár egy gyönyörűen faragott szobor./
- Sokféle szolgálat van hölgyem, de valóban jó sejted, hogy nem vagyok egy szolgalelkű alak....
/Amikor megindulsz követ téged, nyugodtan, kissé lemaradva, hogy ne zavarjon a felfedezésben, de nem marad le nagyon./
- Kedves hölgyem, az egy olyan hosszú történet lenne, amire még egy magamfajta halhatatlan fajankónak sincs elég ideje. Mond el mire vagy kíváncsi és ha tudom, elmesélem... /mondta kedves mosollyal./
- Az udvar az intrikák hálójában fetreng, mi pedig mind csak kicsiny pillék vagyunk ebben a hálóban.
/Szomorúan körbe intett, mintha érezné is a hálót, amibe bele van ragadva./

by **Hirig** Vas. Május 27, 2012 9:34 am

/A nappaliba érve, meg kell állnom újra pár pillanatig, hogy beivódjon a látvány mi szemem elé tárul. Hátam mögött lévő alakkal nem is törődve körbejárom a korálalku helyiséget, mindent megérintve és a konyharészhez érve keresve két poharat, frissítő italt. Két pohárral a kezemben megindulok vissza a kanapék felé, kinyújtom egyik poharat Taranis felé./
- Égessük el akkor a pókhálókat!
/Mosolygok rá. Valahol nem tetszik, hogy ilyen jelentékteleneknek gondolja a pilléket. Valahol legbelül sértve érzem magam, még ha nem is annak szánta./
- Itt is hellyel kínálnálak, de lent sem fogadtad el.
/Vonok közben kicsit vállat./
- Nekem minden új itt. Hiszen tudod, hogy a múltból érkeztem. Egy beképzelt angyal mondta meg azt is, hogy itt van az otthonom.

{271}

by **Caridwen** Vas. Május 27, 2012 9:53 am

- A nem olyan egyszerű hölgyem... /mosolygott sejtelmesen./
- Azokat a pókhálókat olyan mágikus pókok fonják, akiknek a fonala sohasem szakad el....
/Amikor felé nyújtod a poharat elegánsan biccent, majd átveszi. Aprót kortyol, kissé elgondolkozónak tűnik, mintha az italt ízlelgetné, habár látod rajta, hogy egy pillanatig messze jár./
- Ne haragudj hölgyem, de nyugtalan alak vagyok, ritkán ücsörgök. /mondja bocsánatkérő mosollyal.
Ezek után könnyeden a falnak dől, hogy mégse legyen olyan merev és ott iszogat tovább.
Tűnődve figyel téged, mialatt beszél, látod az érdeklődést az arcán./
- Igen hölgyem, ezzel tisztában vagyok, ilyen szépségről tudtam volna, ha a mi időnkben születik... Habár való igaz, én már a te idődben is éltem... /egy pillanatra elrévedt./
- Az a kor az atommal, a sok televizióval, meg a globális felmelegedéssel, igaz? /kérdezte mosolyogva./
- Megvolt az egyedi bája, ezt azonban jobban kedvelem... Az embereknek nincsen már annyi hatalma, hogy úgy ártsanak Danunak, ahogy régen tették. /keményedett meg kissé az arca./

by **Hirig** Vas. Május 27, 2012 10:10 am

/Vissza megyek a konyhába mikor ö neki dől a falnak, én a bárpultnak támaszkodom./
- Akkor olyan lábbeliket kell felvenni, amivel lehet menni a pókhálón anélkül, hogy bele ragadnánk.
/Mondom komolyan. Belekortyolok én is az italba. Poharam pereme fölött nézek rá./
- Ha ennyire nem tetszett az a kor, akkor miért érdeklődik irántam, aki egy volt a sokk pusztító közül abban az időben?
/Nézek rá egyenes tekintettel és kissé kihívón./
- Ez a kor semmivel sem jobb annál! Őrült mágusok válnak halhatatlanná, leigázva egy nemzetett. Megörültebb félisteni entitások kelnek fel örök álmukból fő céljuk pedig a Föld és minden lakójának elpusztítása.
/Megingatom lassan a fejem./
- Ez semmivel sem jobb!
/Újra iszom a pohárból, majd leteszem a pultra. Lassan vissza pillantok rá./
- Taranis, magyarázd el nekem, ha valóban olyannyira hatalmas izék vagytok, miért nem állítjátok meg őket? Miért egy múltból érkező nyakába zúdítjátok mindazt amihez semmi köze?
/Fel sem tűnik, hogy átváltok magázóból tegezőbe./
- Sem én, sem már társam nem akart ebbe az időbe jönni, és még vissza sem térhetünk a mi időnkbe. Mond meg, hogy akkor miért lenne nekünk mindezek után jó itt?! Mondj egy jó okot, hogy élvezhessem az itteni életet. Adj egy célt!
/Utolsó mondataim bármennyire is cinikusan hangzanak, mégis valahol legbelül keresem a választ. Reménykedem benne, hogy ő megadja./

{272}

by **Caridwen** Kedd Május 29, 2012 8:19 am

/Az első megjegyzésedre csak mosolyog, arcán a derűnek azzal a kellemes maszkjával./
- Nos én soha nem áltattam magam azzal, hogy megmondhatója vagyok annak, melyik kor volt valójában jó és melyik nem. Biztos vagyok benne, hogyha buta érveket fűznénk nyakláncba, hogy kié lesz az erősebb, hogy megfojtsa azzal a másikat, azzal csupán az időnket és az erőnket fecsérelnénk.... /vont vállat kecsesen.
Volt valami félelmetes nyugalom abban, ahogy beszélt. Egy olyan ember szavai voltak ezek, aki sokat látott, minden könnyedsége ellenére./
- Én tehát nem állítom, hogy ez a kor jobb lenne, egyszerűen annyit mondtam, én jobban élvezem.
/Majd feléd intett, mire lágy szellő simított végig az arcodon, akár egy szerető csókja./
- Mellesleg kedves hölgyem ne feledd el, lehet valaki bármilyen hatalmas, mindig van egy nagyobb hal, akivel ő sem bír... Lehet bármekkora a hatalmunk, ha eltelünk önön fontosságukkal, akkor megvakulunk és könnyen hátba szúrnak minket. És ha mindenki tudja mekkora is a hatalmunk igazából, akkor azt árult el nekem drága hölgyem, nem egyszerűbben végeznek velünk?
/Az utolsó kirohanásod után sokáig hallgat. Van valami szomorú tudás a szemében, amit eddig elnyomtak a bársonyos szürke fellegek, most azonban egy vihar sötét előszeleként robbantak bele.
Csak odasétált hozzád és csendesen megölelt. A bőre ózon és viharillata beburkolt, akár egy lágy fátyol. Az ölelésében félelmetes erő volt, érezted, hogy bármikor össze tudna roppantani, mégis valahogyan lágy volt. A füledbe suttogott, a szavai akár egy ígérettől terhes nyári szellő./
- Mindenkinek magának kell megtalálnia a céljait drága hölgyem. Azonban azt ajánlom válassz magadnak egy embert, egy célt, egy ideált, vagy bármit, amit követhetsz, aminek a sikere a te sikered lesz, és ami örömmel tölti el azt a drága szíved. /Kissé elhúzódott tőled és rád mosolygott./

by **Hirig** Szer. Május 30, 2012 2:14 am

/Elhúzom a szám, mikor a nyakörvekről beszél./
- Meglehet van valaki, aki szívesen nyakörvet tenne rád!
/Vállat vonok nemtörődöm hanyagsággal./
- De valóban nem érdemes erről beszélni. Én sem vagyok az a fajta, aki tűri, hogy mások rákényszerítsék akaratukat. Ha megkérnek valamire, van, hogy elgondolkodom a dolgon. De ez attól is függ ki kéri és hogyan!
/Nézek rá tűnődön. A szél simogatása jól esik, be is csukom a szemem és úgy élvezem pár pillanatig./
- Szeretem a szelet!
/Jegyzem meg halkan, mintegy mellékesen, majd vissza térek az előző témához./
- Téged, mivel lehet rávenni arra, hogy megtegyél dolgokat?
/Vonom fel egyik szemöldököm, játékos csillogással szememben. Figyelem a lépteit, mikor felém közeledik. Érzem elsöprő erejét, de dacolok vele, mikor átölel. Nem akarok gyengének bizonyulni./
- Az én koromban volt olyan személy, akiért megtettem volna bármit. Itt nincs. Vagy jól elbújt eddig a szemem elől! Szívem nincs. Az csak problémát okozna ebben az életben.
/Suttogom vissza, vállába fúrom a fejem. Gyengéden átölelem, mintha csak egy törékeny virágot próbálnék megfogni. Utolsó szavaim hidegen csengenek./
+ Az akiért megadnék mindent, szarik a fejemre! Így nincs értelme tovább érte lángolnom. +
/Nehézkes sóhajt hallatok, majd kicsit erősebben ölelem át./
- Neked ki a célod? Danu?
/Nézek fel rá egy pillanatra./
- Piszok szerencsés egy nő, hogy ennyien rajonganak érte.
/Szememben fájdalom és szomorúság kavarodik. Bár érzem valahol legmélyen, hogy nekem is megkelletne őt védenem, haragszom rá, hogy elvesz tőlem mindent és nem ad semmit./
- Mesélj az itteni tündérekről. Láttam valami förtelmes lényekkel beszéltél mielőtt bejöttünk volna ide. Mik voltak azok? Ők lennének az itteni tündérek? Ennyire nagy a különbség a nemesek és az itt élő elfajzott lények között?
/Nézek rá zavartan./

{273}

by **Caridwen** Csüt. Május 31, 2012 9:56 am

/Az első szavaidon csak mosolyog, a második kijelentésedre pedig felnevet./
- Oh hidd el hölgyem, a szél is szeret téged, én már csak tudom... A királynő a Viharok Vándoraként nevez gyakran, ha elunja a Taranist, hatalmam van a szél és a vihar fölött, ezért teszi. /mondja bizalmasan. Ez nem túl sok információ, de még azt sem lehet eldönteni, jószándékból, vagy egyszerűen dicsekedésből mondta, habár az utóbbi valahogy nem rá illik./
- Engem, kedves hölgyem? Nos amit a királynő parancsol, azt megteszem, és igen, Danu akarata mindennél szentebb számomra. Mellesleg pedig a saját levesem fűzögetem, ha valaki hatalmat ad, akkor megteszem neki amit kér. Megteszem szövetségért, támogatásért, befolyásért... Az udvarban csak ezeknek van értéke. A pénz semmi, akit pénzen meg lehet venni, az mit sem ér...
/A szíves megjegyzésre csak félre biccenti kissé a fejét és pár pillanatig csöndben figyel./
- Nagyon különös... ha nincs szíved, mi az, aminek andalitó dobkoncertjét hallani? /vonja fel a szemöldökét, majd kissé komolyabban folytatja./
- Mellesleg van ebben igazság. Itt soha nem tudhatod ki szeret, és ki akar esetleg az ágyadba bújni, hogy előbbre jusson a ranglétrán... mocsok egy nép vagyunk mi, ne bízz bennünk, bennem végképp ne. /kacagott föl. A hangja olyan volt, akár a villámok csattogása./
- A célom pedig minél magasabbra emelkedni az udvarban és Danut szolgálni. Élvezem az intrikát és játszom is, remek hobbi. Neked is ezt ajánlanám, akár az oldalamon drága hölgyem, ha nem épp az előbb neveztem volna magam megbízhatatlannak... persze rád bízom, mit szeretnél. /mosolygott sejtelmesen.
Majd amikor szomorúan és zavartan nézel végigsimít az arccsontodon, majd lágy csókot lehet a homlokodra és tűnődve néz rád./
- Nem drága hölgyem, azok goblinok voltak a csúfabb szolgálóink. A tündérek szép törékeny kicsiny jószágok, de bennük is van annyi számítás, mint a sidheben, csak éppen az isteni hatalom nem adatott meg nekik, de ettől még nem szabad alábecsülni őket. Az udvar egyre kisebb, ahogy Danu erőtlenedik a tündérek is halványulnak, akárcsak mi... /révedt el szomorkásan./

by **Hirig** Pént. Jún. 01, 2012 12:33 am

/Hallgatom az újabb bemutatkozását, apró szárnyrebegéssel jelzem csak, hogy hallottam mit mond./
- Én meg képes vagyok beszélni!
/Öltök nyelvet, játékosan, majd eltűnődve nézek rá./
- Elég egy széltoló az udvaromba. Az is Rab.
/Elhúzódnék tőle, de csak annyit teszek, hogy a poharamért nyúlok, egy kortyot iszom a léből, majd vissza teszem a pultra./
- Az egy rakoncátlan izomköteg, ami meg-meg rándul, ha úgy van kedve.
/Nézek vissza rá. Kutatón a szemébe./
- El kell, hogy szomorítsalak, de abból, hogy itt vagy, semmilyen hasznot nem tudsz húzni. Sőt! Le is maradsz a fontos dolgokról amik odakint zajlanak.
/Körbemutatok a szobában./
- Itt vagy elégetem a pókhálót, vagy széttépem a virágokkal.
/Határozottan nézek a szemébe./
- Magasról teszek az Udvarod intrikáira. Mivel új vagyok, nem is látok bele.
/Végigsimítok megint kulccsontján. De most nem lefelé haladok a válla irányába, hanem felfelé a nyakán a füle mögötti puha részhez. majd tovább a tarkója irányába, bele túrok a hajába. Csendben hallgatom mit mond. Tűnődve nézem ajkait. Hangom színtelen./
- Ha atyai csókot akarsz adni továbbra is a homlokomra, jobb ha nem teszed. Nem vagy az apám és olyan bizalmas viszonyban sem vagyunk, hogy annak nevezzelek.
/Felpillantok a szemébe, távoli és üres tekintettel nézek bele. Apám említése csak a tátongó üresség érzetét hagyta maga mögött./
- Amikor a Karmazsin erdőben voltam, azt mondták a tündérek, akikkel találkoztam, hogy vannak közöttük nemesek. Ezt hogy értették? És te, hogy érted azt, hogy fogytok? Halványodunk?

{274}

by **Caridwen** Szomb. Jún. 02, 2012 10:16 pm

- Ha a nemes Rabraquatra gondolsz, ő nem a mi udvarunkhoz tartozik. /közli immár több hűvösséggel és távolságtartással, már annyira nem figyel rá, hogy a kedélyes maszk a helyén maradjon.
Arra, hogy itt vagy, és ez ne jelentene neki hasznot, csak mintha egy gunyoros mosoly futna át az arcán, de olyan gyorsan el is tűnik, ahogy jött, abban sem lehetsz biztos, hogy nem csak a szemed káprázott-e./
- A pókháló mindenhol ott van hölgyem, még ha tagadod is. Az pedig, hogy nem érdekel az intrika botorság. Lehet, hogy nem érdekel, de a többiek ugyan úgy bele fognak vonni, aztán megfojtanak vele, ha nem vagy hajlandó látni a köteleket... De legyen, a te életed, a te halálod. Az pedig senkit nem fog meghatni, hogy csak most érkeztél, mi a sidhe vagyunk, nem pedig a gyermeksegítő szolgálat. /von vállat kecsesen.
Amikor a szemébe nézel és a hajával kezdesz el matatni, az ő szemében is meglátsz valamit, a sötét fellegeket, amik mintha egy kitörő vihar előhirnökei lennének.../
- Ne játszadozz velem tündérem. El kell árulnom neked valamit, hogy ne mondhasd, hogy nem szóltam, meg mert a királynő megparancsolta, hogy szóljunk.... Aki egyszer egy sidhet szeretett, az többé soha nem fogja elfeledni és egész életében vágyakozni fog a sidhe érintése iránt.. /mondta nyugodtan, a bőre alatt pedig, mintha apró lángok gyúltak volna, fénnyel töltve meg a bőrét. Megsimította egy tincsed, majd hátrébb lépett, hogy kis szünet legyen köztetek. Nyugodtan összefonta a karjait és semlegesen folytatta./
- Igen, vannak nemes tündérek, ahogy köztünk sidhek között is vannak nemesek. Az ő joguk uralkodni, az ő mágiájuk az erősebb mind a két fajban. És hogy hogy értem, hogy halványodunk? Úgy kedves, hogy el fogunk tűnni, nyomunk sem marad ebben a világban, ha Danu elveszik... /A hangjából harag és öngúny sütött./
- Nagyjából háromszáz éve nem született sidhe gyermek, és a mágiánk is egyre csak hanyatlott...

by **Hirig** Vas. Jún. 03, 2012 12:16 am

/Amikor megváltozik viselkedése és hangszíne és elhúzódik én is így teszek. Látszik a szememben, hogy erre vártam; mutassa meg milyen is valójában egy magamfajtával. Az, hogy mit mond emellett már csak hab a tortán./
- Neked fenséges Rabraquat, nekem egyszerűen Rab!
/Nézek rá vissza vállam felett./
- Ha a királynőd parancsát követve, az volt a feladatod, hogy üdvözölj, eleget tettél neki, távozhatsz! Nem kell tovább maradnod.
/Elkezdek babrálni valamivel a pulton. Nem figyelek rá. Igyekszem a váramat hamar felépíteni, hogy minél masszívabb legyen, hogy véletlenül se tehessen bennem kárt./
- Az információkat meg köszönöm!
/Kezdem magam egyre jobban egyedül érezni. Most, hogy már Rab sincs itt a közelemben, Raven is valahol messze jár és nincs rám szüksége. Fiona meg már hónapokkal ezelőtt eltűnt a látóteremből, Arich meg inkább a saját fajtáját választotta azzal a förmedvénnyel. Mostanra tényleg rá kellett döbbennem, hogy egyedül vagyok./
- Az utat nem nehéz eltéveszteni.
/Mondom halkan a hátam mögé./
+ Még hogy a sidheket nehéz elfelejteni?! Fenéket! A múltat nehéz elfelejteni. +
- Itt valóban nem szerzel semmi hasznosat, hidd el.
+ Csak egy romhalmazt. +
/Megrázom a fejem, miközben kiegyenesedem./
- Az az intelem, hogy ne játszadozzak veled, szerintem teljesen felesleges megjegyzés volt.
/Ránézek. Üres tekintetem fúrom az övébe./
- Csak a gyerekek játszadoznak és az ostoba elkényeztetett lények. Egy nő a múltból, nem.
/Hangom hideg. Utolsó erőmet gyűjtöttem össze, hogy ezt az utolsó mondatott határozottan állíthassam./
- Ha van még valami amit elakarsz mondani csak nyugodtan. Meghallgatlak. Ellenben, ha nincs.
/Elmegyek mellette, hogy megnézem a következő szintet./

{275}

by **Caridwen** Kedd Jún. 05, 2012 9:06 am

/Arra, hogy felszólítod hogyan hívja Rabot, csak mosolyog és a fejét csóválja./
- Legyen bármekkora úr is a barátod a Levegő Lordja, hidd el nekem drága hölgyem, megközelítőleg évezredekkel öregebb vagyok nála, szóval ha megbocsájtod, úgy nevezem, ahogy akarom. /néz rád szinte bocsánatkérő mosollyal./
- És természetesen a királynő parancsára jöttem, de legalább annyira a saját magam embere is vagyok. Habár egyértelmű bizalmatlanságod, sejtem ez a hely még nem otthon a számodra és talán soha nem is lesz az... Minden esetre remélem azért be fogsz tudni illeszkedni.
/A pulthoz sétált és a kezed mellé letett egy medált lánccal majd hátrébb lépett magadra hagyva téged./
- Nem is zavarlak tovább drága hölgyem, úgy látom a társaságom nem túl kívánatos. Minden esetre ha meggondolnád magad és mégis keresnél valakit, aki megismerteti veled az udvart, vedd a kezedbe a medált és ismételt el háromszor a nevem a szélre bízva.
/Azzal mosolyogva biccentett és magadra is hagyott, ha nem mondtál neki semmit, ami akadályozza ebben. Még miután kiment az ajtón az ózon és viharillat ott lebegett utána a levegőben./

by **Hirig** Kedd Jún. 05, 2012 10:11 am

/Valahol nem legmélyen tudom, hogy nem kellene meglepődnöm mikor azt említi, hogy több ezer éves, de mégis nehezen hiszem el elsőre szavait, mert olyan fiatalnak tűnik. Mikor már elfogadom ténynek, elszomorodom, hogy neki megadatott az, hogy évezredeken keresztül élhessen, még a családomnak az sem, hogy velem együtt ide jöhessenek. Bele gondolok mennyi mindent élhetett meg, vagy veszített el a hosszú idő alatt./
+ Biztos nem volt könnyű. +
/Ránézek, hallgatom mit mond./
+ Meglehet, ezért ilyenek a sidhek. Mert nem képesek másképp feldolgozni megannyi ember, élő elvesztését. +
/Elhúzom a szám egy kicsit, mikor azt említi, hogy a maga ura./
- Ha a magad ura vagy, akkor miért vagy itt? Mond meg mi hasznod lesz belőlem?
/Kérdezem halkan./
- Hiszen azt mondtad, nincs a sidhek között olyan, aki ne a saját malmára akarná hajtani a dolgokat.
/Széttárom karjaim./
- Nekem nincs semmim és nem vagyok senki itt ebben a világban.
/Megingatom a fejem kicsit./
- Nem értem akkor. Miért?
/Ránézek a medálra amit letesz a pultra, majd vissza rá./
- Miért?
/Teszem fel újra a kérdést. Hosszan nézek a szemébe fürkészőn./
- Kérdeztelek, és válaszoltál. Még ha harapófogóval is kell belőled kihúznom a dolgokat.
/Vissza megyek a konyharészbe, és kezembe veszem a kulcsocskát./
- Azt mondtad, ne bízzak benned. Most mégis azt akarod, hogy tőled kérjek segítséget.
/Ránézek./
- Ha azt várod, hogy cserébe majd ugráltathatsz, hát nagyon tévedsz!
/Hagyom, hogy távozzon, ha ezek után nem felel a kérdéseimre és az apró kihívásra. Nincs bennem elég erő, hogy megálljt parancsoljak neki. Még ha szeretném is, hogy maradjon. Az illata nagyon megnyugtat és valahol felkavar. Felkavarja azt, amit eddig csak Raphael tudott.
Tekintetemben látszik csupán, hogy ha elmegy kifogom próbálni egyből a kis szerkezetet./
+ Vajon mit nyit? +

{276}

by **Caridwen** Szer. Jún. 06, 2012 10:22 am

/Csak elmosolyodik. A mosolyában azonban van valami olyan tudás, mintha az atya nézne le a gyermekre, aki valami butaságot kérdez. Nem lesajnáló, messze nem, azonban van benne valami, ami azt sugallja, hogy szinte gyermeteg volt a kérdés./
- A válasz nagyon egyszerű drága hölgyem. A hangsúly azon van, hogy még nem vagy senki itt. Ha szabad érdeklődnöm, szerinted melyik az egyszerűbb? Megnyerni egy királynő szövetségét és a barátoddá tenni őt, vagy lekötelezni valakit, aztán egyengetni annak az útját egészen a szédítő magasságig, és úgy szövetséget kötni vele, hogy te juttattad el odáig? Nos ha nem lenne ilyen tapasztalatod az utóbbi egyszerűbb. Aki már magasra tört, az félti a jogait és beképzelt. Aki még csak kezdi a játékot, annak kevésbé vastag a nagyképűségfala. /mosolyodik el halványan./
- Ne vedd tehát sértésnek hölgyem amiket mondtam, ezen csupán tények. Én öreg játékos vagyok és minden új játékosban látom a lehetőségeket. Benned is látom őket. A tündérek udvara igen gyengécske az uralkodójuk őrült, még a mienknél is őrültebb... A te mágiád pedig nemesi mágia kedvesem... /ennél többet nem mond, csak várja mit reagálsz./

by **Hirig** Szer. Jún. 06, 2012 11:43 am

/Előtör belőlem egy pillanatra a gyermeki dac, már majdnem felfújnám az arcom, a tekintete miatt, de aztán vissza fogom magam, csak a szemem villan. Odalépek hozz, nagyon közel és a szemébe nézek./
- Már mondtam, hogy nem érdekel a Holdfényes udvar intrikája.
/Suttogom./
- Saját kútfőmből, azt mondanám, hogy mindkettő járható út, ha van elég türelmed. Ellenben ha segítesz is, felemelkedni, miért hiszed, hogy kapnál érte viszonzást?
/Elmosolyodom, mint mikor Graefitel beszéltem legutóbb. Azzal a hideg számító mosollyal, amit egy csábos mégis apró mosoly mögé rejtek./
- Honnan veszed, hogy addigra nem fogok én is a te játékszabályaid szerint játszani. És hogy nem foglak kihasználni, majd eldobni?
/Megsimogatom az arcát./
- Hiszen, minden férfi ezt teszi. Az őszinteséged miatt, fogadj meg egy jó tanácsot. Ne kezelj játékszernek!
/Elkomolyodom és ellépek tőle, féllépésnyire./
- Már mondták ezelőtt, hogy nemesi vér van bennem, de ezt sem akkor, sem most nem értem. Embernek születtem. Nem tudom pontosan, hogy ez az időutazás, miképp zajlik le, testcsere, vagy lélekvándorlás, vagy beültetés és vagy egyéb, de csak azt tudom, mikor ebben a korban kinyitottam a szemem, minden megváltozott.
/Folytatom a másik témát, mit említett./
- Ha a királynő dilis, le kell váltatni.
/Vonok vállat, nemes egyszerűséggel./
- Aki hülye...
/Nem fejezem be a régi bölcsességet hangosan./
+ ...az haljon meg. +
/Megint megnézem a kezemben tartott kis kulcsot, majd vissza nézek Taranisra./
- Mit nyit ez a kulcs?

{277}

by **Caridwen** Pént. Jún. 08, 2012 4:47 am

- Én pedig már mondtam, hogy te viszont érdekled őt hölgyem. /von vállat nemes egyszerűséggel.
A következő szavaidon pedig elmosolyodik, a szemében számítás csillan, majd felnevet./
- Azért nem vagyok olyan ostoba, hogy minden titkom kifecsegjem drága hölgyem, ennyire még a te szépséged sem tud megszédíteni. /mosolyog továbbra is./
- Azonban hidd el nekem, akit a csúcsra jutatok, ahhoz annyi szál fűz, hogy többé nem enged már el... /mondja kétértelmű mosollyal, de ennél többet nem mond./
- És félreértés ne történjen soha, én nem játékszernek tekintelek, hanem egy új játékosnak, úgy hiszem a kettő között igen nagy különbség van...
/Amikor pedig a királynőről beszélsz, csak megkeményedik az arca. Finoman megrázza a fejét és tűnődve néz maga elé./
- Így igen egyszerűnek tűnik, de a helyzet ennél bonyolultabb. Ő Danu kegyeltje és hosszú ideje az egyetlen, aki valamit visszahozott az elenyészett varázsunkból. Korcs, kegyetlen és talán valóban őrült is, de a mágia mellette van, és ez a mi hatalmunk a mi örökségünk, amit visszaad nekünk.
/Amikor pedig a kulcsokról kérdezed csak rejtelmesen elmosolyodik./
- A szívem kulcsa szépséges hölgyem... vagy talán valami másé... ha eljön az ideje meg fogod tudni, de nem most.

by **Hirig** Pént. Jún. 08, 2012 8:56 am

/Szemem forgatom mikor, a nagyzoló megjegyzést teszi. Még kicsit meg is ingatom a fejem./
+ Beképzelt! +
/Nem teszek megjegyzést a fennhéjázó vélekedésére, most nem. Nem érzem magam elég erősnek egy újabb vitához./
- A te szemszögedből meglehet, hogy a kettő ugyan az. De ebbe most ne menjünk bele.
/Vonok vállat, mint akit nem érdekel./
- Nem értem. Ha gyenge a királynő, akkor hogyan tudott "visszahozni" bármit is a mágiátokból? Korcs? Mivel keveredett az a zsebtöltelék?
/Nézek rá meglepetten és értetlenül.
Amikor meg a kulcsra tereli vissza a szót, vissza nyújtom neki./
- Nincs szükségem a szíved kulcsára. Ha elakarnám nyerni, nem ilyen egyszerű módszerrel állnék kinyitni. Ha meg mást nyit, de nem vagy hajlandó elárulni, nincs rá szükségem, mert nem szeretem a meglepetéseket.
/Mondom komolyan./
- Elég volt mostanában belőle bőven.

{278}

by **Caridwen** Kedd Jún. 12, 2012 1:38 am

- Rendben, ahogy a hölgyem kívánja. /mondja nyugodtan, majd vállat von.
Aztán csak gyorsan megcsóválja a fejét./
- Azt hiszem valamit félre értettél. Soha egyetlen szóval sem mondtam, hogy a Királynő gyenge lenne. Azt mondtam kegyetlen és őrült kicsit, de messze nem gyenge. Olyan mágiája van, amit már nagyon régen elfeledtünk... Ha nem így lenne, nem ő lenne a vezetője egy olyan ősi és erős udvarnak, mint a mienk. A hatalom az, amiből bőven van neki, szinte már-már szemtelenségnek tűnik ennyi hatalmat adni neki. /suhan át leheletnyi bosszúság az arcán./
- Mellesleg félig vámpír, az a keverék másik része, ami szerintem megártott neki. A vámpírok nem normálisak, halottak és érzéketlenek. Míg mi halhatatlanok vagyunk, addig ők élőholtak.. elég nagy a különbség, hiába élünk ugyan annyit, amikor ők gyakorlatilag nem élnek.
/A kulcsot pedig elhárítja, amikor felé nyújtod./
- Nemnem, ajándékot nem illik visszaadni. Ne aggódj, nem a szívem kulcsa, azt nem bíznám senkire. /mosolyodik el./
- De hidd el, nem fog ártani neked, és nem lesz kellemetlen, még csak meglepetés sem, egy egyszerű ékszer csak, nem a szörnytárna nyitója.

by **Hirig** Kedd Jún. 12, 2012 7:16 am

/Miután elmondja milyen a királynő, hevesen megrázom a fejem./
- Azt hiszem kommunikációs probléma van köztünk.
/Szabadkozo mosolyt ejtek felé./
- Én a tündekirálynőről beszéltem. Nem a tiédről. Az ugyanis hidegen hagy. Nem érdekel hogyan szerzi meg újra a kő darabkáit. Egy fix, hogy nem engedem újra belém mászni!
/Vonom össze morcosan a szemöldököm./
- A hátam közepére sem kívánom azt a helyeztet, mint nem is olyan rég megtörtént.
/Elfintorodom, de a szememben komolyabb érzelmek is kavarodnak. Főkép harag./
- Azt mondtad, hogy talán a szívedé.
/Legyintés közben váltok témát hirtelen, és térek vissza a kulcsra./
- De nem baj!
/Sejtelmesen elmosolyodom./
- Majd megszerzem azt máshogy.
/Ránézek a kezemben lévő kis ékszerre. Megforgatom a kezemben./
- Tényleg nem árulod el, hogy mit nyit?
/Nézek vissza rá./

{279}

by **Caridwen** Kedd Jún. 12, 2012 8:35 am

- Áh elnézést hölgyem... /szabadkozik./
- Túl sok a éma és megrészegít a szemed fénye, így nem is tudok igazán figyelni, de ígérem majd próbálkozom. /mosolyodik el./
- Nos a kicsi tündérkirálynő egyszerűen gyenge. Vérvonala alapján ő a királynő, de a mágiája ritka gyenge és nem valami biztoskezű uralkodó. Más azonban nincsen, így kénytelenek elviselni a tündérek. /vonja meg a vállát./
A köves megjegyzésedre érdeklődve néz, de nem kérdez semmit, úgy tűnik nem akarja feszegetni a témát./
- Igen, azt mondtam talán a szívemé... de soha nem állítottam, hogy tényleg az is. /vágja rá hamiskás mosollyal./
- Nos bevallom gonosz vagyok, de sajnos nem mondhatom el, ez még had legyen titok egy darabig kedves hölgyem.
/Nyújtózik egyet és még egyszer érdeklődve körbe néz, mintha az emlékezetébe akarná vésni a szoba körvonalait./

by **Hirig** Szer. Jún. 13, 2012 6:17 am

/A bókra csak egy fanyar mosollyal reagálok. A szememben látszik "másnak lökd a süket szöveget", de nem mondom ki./
- A többi tündérnél nem láttam még, hogy ehhez hasonló írisszel rendelkeztek volna, csak a sidheknél. Ez azért van mert a múltból érkeztem, vagy csak nem találkoztam még elég zsebtöltelékkel?
/Kérdezem elgondolkodon./
- Ami a zsebtöltelék fejest illeti, jól seggbe kellene rúgni, hogy térjen már észre, vagy egyszerűen leváltani.
/Mondom félhangosan gondolatom./
+ Vagy pont erre kellek neked?! +
/Villan a szemem, miközben ránézek./
- Tudod mit nem szeretek Kedves? A meglepetéseket és a titkokat.
/Halkan sohajtok./
- Te miért trafálsz bele mindig abba amit nem díjazok? Miért nem inkább kedveskedsz valami finomsággal?
/Megemelem a kis medált./
- Ez nem ehető és kezdek éhes lenni.
/Mondom kicsit szomorkásan./
- Azt hiszem, magamnak kell vadásznom ételt.
/Hátrafordulok amerre sejtem a hűtőt./
- Szörnyű ez a világ. Az ember lányának magának kell vadászni, mikor ez férfi munka!
/Méltatlankodom félhangosan. A kulcsot leteszem a bárpultra, elhaladtomban, majd kinyitom a hűtőt./
- Eszel velem, vagy dolgod van máshol és nem kísérletezel azzal, hogy esetleg mérgezett kaját tálalok fel?
/Kérdezem miközben a választékot nézem./

{280}

by **Caridwen** Szomb. Jún. 16, 2012 2:53 am

- Nem hasonlót én sem láttam mostanság. Habár nem tudom mennyi szerepet játszik benne az, hogy a múltból jöttél. szintén bevallom ez az időutazás dolog még nekem is új, pedig láttam már néhány különös dolgot, azt meg kell hagyni. /von vállat nyugodtan./
- Amúgy valóban fenéken kéne billenteni a kis hölgyet, azonban mint említettem ő a vérvonala utolsó tagja, nincs tehát, akit a helyébe ültethetnénk. A haragját pedig még egy alkalmatlan uralkodónak sem érdemes a fejedre vonni azzal, hogy sértegeted, vagy megpróbálod megnevelni... /hagyta függőben a szavakat, hogy gondolj ebből azt, amit akarsz.
A következő szavaidra, csak kellemes ám kifejezéstelen arccal néz./
- Nos őszintén bánom, ha bármivel is kellemetlenséget okoztam neked hölgyem. Már távozom is, ne aggódj nem rontom tovább a levegőt. Az a kis vacak pedig még jól jöhet, hidd el nekem. Ha egyszer valamiért mégis szükséged lenne rám, legyen nálad. /mondja komolyan.
Aztán csak biccent, majd lép egyet hátra./
- Szívesen ennék veled, azonban ezernyi sajnálatos teendőm van, amiket nem hanyagolhatok. Tehát mennem kell, de örvendek, hogy rám szántad az időd. És jó étvágyat. /teszi még hozzá, majd biccent és ha nem állítod meg távozik./

by Ajánlott tartalom

Hirig lakrésze

Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze

Re: Hirig lakrésze