Re: Az öreg tölgy

by **Lyendryana Daimon** Kedd Ápr. 03, 2012 2:55 am

/A ceremónia lezajlásával tartásom újra a régi lesz. Meglehet, hogy elfogadtam királynőmnek, de ettől még nem tekintem fölöttem állónak. A halál utáni vágyunk, az édes szerető összeköt minket. Elegáns fejbiccentéssel jeleztem szavaira egyetértésemet./
- Én is úgy vélem.
/Egy lépéssel hátrébb léptek, tekintetem előreszegezem. Lapos pillák alól figyelem szemében megbúvó vágyat./
- Most, hogy ezt tisztáztuk közöttünk húgom, mik a további terveid?
/Tartásom a hanyag eleganciával és kényelmes ragadózó tartással vegyült, a nyugodt várakozáséval egyszerre. Régóta megvolt bennem ennek a háromságnak az egyvelege, amit az emberek az "abszolút gőgnek" és a "haláli nyugalomnak" neveztek./
+ Rohangálni az áldozatok után nem fogok. Azt majd intézzék a kopóid! +
/Enyém volt a mindenség ideje, mégsem szerettem rohangálni semmi után. A magam tempójában haladtam mindig./

{13}

by **Lynarin Seeragic** Szer. Ápr. 04, 2012 6:38 am

- Nos a szertartás az angyalok városában fog lezajlani, ott van a kör középpontja. /mondom nyugodtan, ahogy a terv ismét lepereg a szemem előtt./
- Te csak az áldozatra kell hogy figyelj majd. Másért ne aggódj, nem neked kell begyűjteni az áldozatokat, erre már beszerveztem egy mit sem sejtő angyalkát.. illetve sejt valamit, csak kellően homályosan ahhoz, hogy remélhetőleg ne rondítson bele a terveimbe. /mondtam továbbra is nyugodtan, halovány hideg mosollyal.
+ Hogy öntelt lennék, amiért azt hiszem, egy angyal úgy fog ugrálni, ahogy én fütyülök? Nos szerintem nem, egyszerűen csak tisztában vagyok a saját érdemeimmel.. ilyen egyszerű a dolog...
És ekkor kaptam meg a telepatikus üzenetet Taranistól. A népemmel már kapcsolatban álltam, a mágiánk elvegyült, kapcsolatba tudtunk lépni egymással. Meglepődtem, amikor azért hívott, mert egy arany sidhe és egy tündér, mind a kettő a 21. századból megjelent ott és rám vártak.
A dolog azonban akkor lett igen sürgető, amikor azt mondta, az arany sidhenél van a Maszk...
Azonnal kihúztam magam és tájékoztattam Lyent is arról, hogyan áll a helyzet./
- Taranis most üzent nekem, hogy a Maszkot elhozták a sithine-be. El kell mennem és beszélnem az arany sidhevel, aki hozta... állítólag nekem akarja adni. /itt kicsit összeráncoltam a szemöldököm, de aztán könnyeden megvontam a vállam./
- Minden esetre bármire is készüljön a mi dombunkba van, ott pedig az idő is úgy hajlik, ahogy én akarom... /mondtam magabiztosan./
- Addig menj előre testvérem, az angyalvárosba, ott leszek én is hamarosan, de ezt még el kell intéznem mindenképpen. Egy sidhem már ott van, fel fogod ismerni, amint meglátod...
/Biccentettem neki, majd elindultam a dombhoz, ha már hívtak. Biztos voltam benne, hogy Lyen boldogul egyedül, nagykislány volt ő már. A maszk most jobban izgatta a képzeletem. Jelentős hatalom volt benne, olyan, ami tökéletesen fölhasználható a céljaimhoz.../

(149)

by **Lyendryana Daimon** Szomb. Ápr. 07, 2012 9:07 am

/Illedelmesen hallgatom végig a beszámolót, nem kérdezek közbe, hiszen minden lényeges dolgot ami érdekel megtudtam. Mikor távozóra fogja, csak egy elegáns fejbiccentéssel köszönök el tőle.
Az ajtó kitárul és figyelem, hogyan halad ki rajta. Elidőzőm egy kis ideig még itt a fürdőben. Szemlélem a víztükröt. Látom magam a felszínén, de egy pillanatra megremeg a víz, így eltűnik a képem.
Lassu léptekkel megyek ki én is az előtérbe, egy idő után. Sokszor akartam eljönni ide, az Öreg tölgyhöz, hogy bepillantást nyerjek az Öregek mindennapjaiba, tudásába.
Kint az előcsarnokban nem változott semmi, szerteszéjjel hevert könyvek, félhomály és a mágia, ami szinte harapható./
- Oegus bátyám, elviszem eme könyvet, zálogként.
/Lengetem meg könnyed csuklómozdulattal ujjaim között a vastag könyvet, majd az ajtó felé veszem az irányt.
Mivel a bejárati ajtó is kinyílik, úgy gondolom nem ellenzi vadászatomon begyűjtött zsákmányon enstadolását./
- Köszönöm!
/Hunyom le szemeim egy kicsit hosszabb pillanat erejéig, miközben arcomra szelíd mosoly terül szét, mely veszélyes lehet, hiszen hamis. Nem őszinte. De a gesztust feltételezem értékeli az öreg szerzetes./
- Viszlát!
/Kilépek, még az utolsó pillanatban, nehogy az ajtó bezárjon.
Mögöttem becsukódik, én meg egyenesen haza ballagok a Domba./
+ Mindenek előtt, el kell tennem a zsákmányom, nehogy megrongálódjon út közben. +

{14}

by **Tessa T'Ziczmesa** Szomb. Jún. 16, 2012 3:10 am

*Előzmény a kapunál.*

/Mikor Rabraquat is biccent, kissé nyugodtabban követem a valószerűtlenül hullafehér férfit. Kissé visszataszító ez a brszín, a saját aranyos árnyalatú napcsókolta fedőhámom jobban kedvelem. /
+ Napcsókolta? Ez vajon honnan jutott eszembe? +
/Azonban nincs időm sokat elmélkedni, mert meglepően hamar beérünk a két domb között elterülő sűrű erdőségbe. Az egész olyan vén és fülledt a mágiától, hogy szinte fuldokolni támadna kedvem tle. Aztán ahogy túl vagyok az első döbbentemen egészen megnyugtatóan hat rám.
Intek Kharnak, aki nyugodtan mellém üget és pergő homokfejét előgedetten a csizmám szárához dörzsöli. Nos igen a magassarkúm, ami még jó néhány centit emel az amúgy is nyaktörő magasságomon nem éppen egy túracipő, de örülök, hogy rajtam van, meglepő módon ugyanis a két férfi még így a majd egykilencvenes magasságommal is fölém tornyosul. Oegus, ha lehetséges még Rabraquatnál is nagyobb, habár ha jól becsülöm arany sidhe társam is felülről köpdös a két méterre.
Már éppen elelmélkednék ezen, amikor meglátom a különös építményt amiből mintha egy szívhez hasonlóan lüktetne elő a varázs.
Oegus nyugodtan az ajtóhoz sétál, majd belép. Khar megtorpan a küszöbön, morrant egyet, a maga csikorgó hangján, majd velem együtt belép ő is a fóliánsok közé. Én egy ideig csak bámulom a könyvtár és boszorkánylabor furcsa ötvözetét, ami a belső hatalmas (a fa méretéhez képest nem épp reálisan) teret./
- Itt vagyunk. /mondja teljesen feleslegesen a vezetőnk, érzem hogy itt vagyunk. El is némulok, mint akinek a nyelvét elvitte a cica./

(95)

by **Rabraquat** Hétf. Jún. 18, 2012 8:18 pm

/Oegus, vagy ki elindul, mi meg felvesszük vele a ritmust. A homokbőrbe bújtatott lávakutya pedig a gazdája mellé szegődik - hogy mennyire gazdája a nő, azt nem tudom, de jól néz ki Tessa mellett -, így haladunk az erdő felé. Nagyon magabiztosan halad a férfi előttünk, nem szól hozzánk. Mondjuk minek is szólna, nem érdekeljük, engem sem ő. Vezessen oda és kész, bár nem értem, hogy akkor minek is kellek pontosan, de bízom Danuban, nyilván nem küldözget elementálokat csak úgy. Lassan beérünk a fák közé, a szél kellemesen cirógatja az arcomat. Többször Tessára pillantok, felmérem őt, de továbbra sincs benne semmi kivetnivaló, ami elég őrjítő. Talán ez is a sidhe lét egyik eleme, hogy irigykedünk a másikra? Hiszen én is tökéletesnek érzem magam. + Biztos két dudás nem fér meg egy csárdában... Persze Tessánál azért elgondolkodnék, hogy valahogy beférjen... + A gondolatra mosolyra rántódnak az ajkaim egy pillanatig, és mire felnézek, már egy öregnek tűnő fához érünk. Vezetőnk nem sokáig várakozik előremegy, Tessát pedig elengedem, hogy lépjen ő be hamarabb. Végül is őt hívták, nem engem. Elindulok utána és meglepődök a benti méreteken. Bár itt a mágia az úr, egész utunk során éreztem, szinte feltöltött. Oegus pedig közli a tényt, hogy megérkeztünk, Gondoltam, hogy nem fogunk fára mászni, de hát ő tudja.../
-... Danu áldásával. /Teszem még hozzá, csak, hogy ne tűnjek illetlennek. Mélyen meghajolok, majd várom a véneket. +Vajon kik ők? És mi a francnak hívtak ide? Biztos olyan fontos az ügy, hogy muszáj volt engem is bevonni. Persze érthető is...+ Évődök magam nagyságán, ami nem feltétlenül a fizikai paraméteremre vonatkozik. Bár igaz, ami igaz, az se rossz.../

[283]

by Ajánlott tartalom