Re: 2. Kerület - Feyek és varázslók

by **Lisim** Hétf. Jan. 30, 2012 1:58 pm

*Gramin*

/Gyanakvóan méregeti a férfit, miközben az csak ontja magából a sok szót. Amerika - jut el a tudatáig - no, ez már ismerős neki is. Ezek szerint nem csak ő járt így. Jobban megnézi a férfit, felméri; és a hátán megakad a szeme... szárnyak./
+Olyan, mint a mesékben az angyalok a mesékben. De azok nem gonoszak. Legalábbis általában nem. Bár van, amikor igen.+
/Tűnődik el, majd az utolsó kérdésre összepontosít./
- Igen, én is új vagyok. És nem tudom, hogy kerültem ide, de határozottan valami boltszerű hely. Legalábbis az volt, mert nagyon lepukkantnak és réginek látszott, és nem volt eladó.
/Egyre érdekesebbnek találja ezt az egészet, de még mindig furcsállja, hogy új barátai ilyen gyorsan leléptek. Vajon miért?/
- Engem Balázsnak hívtak, most Lisim vagyok. És én is szívesen hazajutnék, Budapestre. Az Magyarországon van, nagyon messze Amerikától. De nem tudom, hogy lehet hazajutni, és azt sem, hogy most hol vagyunk. De itt minden... minden olyan... olyan új. /Nem tudja magyarázni. Elszontyolodik, bár örülnie kéne, hisz talált egy magához hasonlót./ És anyukám is hiányzik. /Szegi le a fejét./

<26>

by **Gramin** Hétf. Jan. 30, 2012 11:35 pm

*Lisim*

/A kis lény csak szúrósan méreget, majd hosszú másodpercek múltán csak megszólal. Mint kiderül, a zöld kölyök is a bolton keresztül jutott ide. A nevét is elárulja, meg, hogy honnan jött. Meglepődök, mikor azt mondja, hogy Magyarországról került ide. Hiszen az Európában van! Én pedig Amerikából jöttem! Nem tudja, hogy lehet hazajutni és még az anyukáját is hiányolja. Most már biztos vagyok benne, hogy még csak gyerek. Megsajnálom szegényt, hiszen teljesen össze lehet zavarodva. Igaz, én sem értem ezt az egészet, de neki sokkal nehezebb lehet. Felállok a székről, majd leguggolok elé, hogy a fejünk egy szinten legyen és az egyik kezem a vállára teszem./
-Semmi baj, Lisim, majd kitalálunk valamit./Mosolygok rá kedvesen./Addig is...Hátööö...Nem lehetek anyád helyett anyád, hiszen férfi vagyok, de majd vigyázok rád, jó?/Kérdezem őt kissé zavartan, aztán felállok./
-Gyere, menjünk innen egy kényelmesebb helyre!/Kicsit nyújtózkodom, közben szárnyaim is teljesen kinyújtom. Most tűnik fel csak igazán, hogy milyen hatalmas és gyönyörű szárnyakkal is rendelkezem. A három métert is meghaladják a fehéren csillogó szárnyak. Ezután kicsit meg is rázom magam és a két hatalmas, még friss testrészemet behajtom, hogy ne legyenek útban. Feltűnik, hogy egyáltalán nem nehéz ezt végrehajtani és egy részem mindig figyel arra, hogy a helyükön legyenek./Szeretnél inni valamit? Mert akkor kereshetünk egy kávézót vagy ilyesmit./Mondom Lisimnek és várom a reakcióját. Úgy gondolom, hogy az előzőek után már csak nem fog elszaladni./

*Átváltottam jelenidőbe, így egy kicsit könnyebb lesz együtt haladni, azt hiszem. Smile

*

*Folyt. itt:3. szint, Régies sikátor*

(5)

by **Lisim** Pént. Feb. 03, 2012 11:10 am

*Gramin*

/Továbbra is idegesen méregeti a másikat, bár kezd megnyugodni, pláne, mert látja, hogy a másik is meg van lepődve. Picit bólint, mikor a férfi megígéri neki, hogy vigyáz rá. Meglepődik viszont, mikor a férfi azt mondja, hogy menjenek valami kényelmesebb helyre, akkor pedig pláne, amikor kitárja szárnyait./
+Egy angyal. Azta!+
/Tátott szájjal figyeli a jelenetet, majd gondolkodás nélkül megindul az újdonsült társa mellett, már rég elfeledve az előzőeket. Ekkor ötlik csak eszébe, amiket a másik mondott./
- És Te tudod, hogy merre kell menni? /Néz rá./ Bár szívesen innék valamit. /Jut eszébe, hogy már órák óta nem jutott folyadékhoz, és nemrég evett is, úgyhogy most kifejezetten szomjas./

<27>

by Ajánlott tartalom