Házak felé vezető kőút

*Fiona Freefall*

/Szép lassan kivezettem a piacról morgós társamat nem sokkal azután, hogy a város toronyórája négyet ütött. Valahogy szép lassan eltűntek az emberek az utcákról, és itt már csak egy-két lélek szaladgált a gyerekek után, akik épp "Hol a varjú?"-t játszottak.
Végül megérkeztünk a boltív alá. Innen már a házamat is látni lehetett, barátságosan álldogált a szomszédos épületek között.
Tekintetemet ismét a boltívre szegeztem. Elengedtem társam kacsóját, és beléptem az ív alá, majd kezemmel kikerestem a megfelelő téglát a jobb oldalon./
- A Halak útját járjuk /motyogtam az orrom alá, mire a jobb oldal megremegett, és egy kiskapu nyílt számunkra a téglák között. A magassága körülbelül egy méteres lehetett, szélessége arra volt elég, hogy én, a kis vékonyka kényelmesen elférjek benne. A kemény 157 centiméteremmel kénytelen voltam lehajolni, és görnyedten végigjárni az utat. Félúton megálltam, és kikukucskáltam./
- Jöjjön, csak jöjjön! /kiáltottam ki a hölgyeménynek./

(70)

- Nofene.
/Összegeztem sommásan a jelenséget, ahogy egy titkos út nyílt a tömörnek látszó téglafalban a kiscsaj birizgálására. Biztos ami biztos alapon megjegyeztem azt a téglát, amit ő is megfogott - Lomposka továbbra is csendesen röhögött - aztán összehúztam magam, hogy utána férjek én is./
- Ha a dzsekimnek annyi lesz, neked is!
/Figyelmeztettem az előttem haladót, mikor itt-ott hozzásúrlódtam a nem teljesen rám szabott falnak. Ahogy haladtunk egyre előrébb és előrébb, éreztem, hogy miközben bőszen négykézlábazok, már nem csak puszta kézzel koptatom a köveket, a cipőm surrogásába bizony karomkopogás is vegyült, ahogy Lomposka egyre inkább kifejezte az ennyire zárt helyek iránt érzett ellenszenvét./

(150)
*Lvl up! *

/Amikor végre kiértem a kis folyosóról, egy szobában találtam magam. Hunyorogtam egy darabig, míg a szemem hozzászokott a fényhez, ami a lefüggönyözött ablakokon át szűrődött be.
Elléptem a faltól, hogy a hölgyemény kiléphessen onnan. Amikor ez megtörtént, a nyílás bezárult, és ott maradtunk ketten a szobában, ami tele volt fegyverekkel. Volt itt minden. Ilyen kés, olyan kés, lézerfegyver, kis pisztoly, bagolyfüle, macskafarka.
Odaléptem a pulthoz, és megnyomtam a csengőt. Egy férfi lépett ki a hátsó helyiségből, barátságtalan arcára komoly kifejezést ültetve. Biccentett felém, ahogy felismert, majd hárombogaras szemével társamra meredt./
- A hölgy... vásárolni szeretne /mondtam a boltosnak, mire ő csak felvonta a szemöldökét./
- Természetes, hogy vásárolni szeretne, Alyara. Mi másért jött volna ide? /Miközben beszélt, tekintetét nem vette le a nőről./ Nos, mire lenne szüksége? /kérdezte végül tudományos hangon./

(71)

*Grat! ^^*

/Ahogy kiléptem a kis szobába, igyekeztem lerázni magamról a feszültséget, amit az egész szituáció keltett. Titkos ajtók, rejtett szobák, mindezt tetézi az ismeretlen pofa, akinek a szobája tele van fegyverekkel... A nyakamat mertem volna rá tenni, hogy nem teljesen törvényes dolgot cselekszek, mikor itt vásárolok. Egy-két ismerős jellegű fegyvert kiszúrtam - a fegyvernek általában van egy csöve, egy markolata meg egy elsütőbillentyűje - de őszintén megvallva, csak töredékéről tudtam megállapítani, konkrétan hogyan is nézhet ki használat közben. Rövid szemlélődés után aztán a pofára néztem és visszafogott mozdulattal vállat vontam./
- Ajánljon valamit, ami nem halálos, de egy kábé ekkora /mutattam Zound átváltozott méreteit/ izomhegyet is képes kiütni. Első körben egy sokkolóra gondoltam, de nemtom elég-e. Esetleg paprikaspray, vagy egy kellőképp meggyőző stukker is megfelel, ha más nagyon nincs...

(151)

- Ó, csak nem nagyvadra készül, kisasszony? /Vigyorgott rám sunyi módon az árus. Lenyeltem a megjegyzésemet és inkább a cuccal foglalkoztam, amit kiemelt az egyik kupacból./
- Harminc megapulzig tíz fokozatban állítható erősségű támadás, így a csiklandástól a kómáig mérettől és energiától függően változtatható hatásfok, akár négy méteres távolságba is /sorolta kapásból a jellemzőket/, ráadásul az öntöltőnek köszönhetően, mihelyst kisüti az elsőt az öt löketből, neki is fog és teljesen üres állapotból két óra alatt teljesen fullon van... Mindezt ebbe a kis aranyosba sűrítve csekély 300 MŁ-ért megszámítom, de csakis azért, mert Alyara ismerőse...
- Ahha. /Mormogtam magam elé, ismerve a seftesek általános árkalkulációját./ Akkor ez azt jelenti, hogy egy százasból pénzednél vagy, namármost ehhez hajlandó vagyok egy ötvenest még hozzácsapni. /Végezetül bájos, ám korántsem szelíd vicsorral bevittem a végső döfést./ De csak mert Alyara ismerőse vagy...

(152)

/Figyeltem, ahogy a nő és a férfi alkut köznek. Az ilyen helyzeten normális esetben nevettem volna, de most nem voltam nyugodt. Idegesen baktattam körbe Luno üzletében inkább, és megpróbáltam rájönni, hogy mi is kéne nekem.
Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy nem kell semmi. Boszorkány vagyok, és alakváltó is, talán meg tudom védeni magam, nem igaz?
Mikor a társam és Luno végre végeztek, csak biccentettem mindkettejük felé, és megindultam. Ám útközben meggondoltam magam, és visszapillantottam a hölgyre./
- Remélem, most már kvittek vagyunk /mondtam komolyan, majd még egy utolsó biccentéssel köszöntem. A fal mellett álló teleportkapuhoz léptem./ Luno - Alyara /szóltam, és a következő pillanatban már a házam előtt találtam magam - Altmyrcában.

(72)

- Aha, kvittek. /Válaszoltam önkéntelenül is a kiscsaj - Alyara, vagy mi a neve - kérdésére, miközben a kialkudott ár leperkálása után a kezembe kaparintott, futurisztikus kinézetű sokkolót nézegettem./
- Mi az, hogy kvittek? /Pillantottam fel, de értetlen tekintetemmel már csak a boltost fürkészhettem./ Hülye ez a csaj, vagy mi van vele? /Kérdeztem, de a boltos nem volt hajlandó lereagálni, csak türelmetlen 'Segíthetekmég?' pillantásokat lövellt felém, világosan értésemre adva, hogy a vásárlókon és a vásárlás idején kívül nem nagyon szeret vendégeket fogadni. Még egy olyan klassz csajt se, mint én vagyok! Röpke pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy pusztán csakazértis kiprovokálom, hogy még akarja a társaságomat, de aztán végigmérve az enyhény szottyos bőrét éppen csak visszanyeltem az utálkozó fintort. +Na még mit nem!+ Horkantam fel Lomposkával szinkronban, ahogy elképzeltem, hogy ahhoz az izéhez kellene érnem, hát inkább figyelmemet a félreismerhetetlenül vibráló-örvénylő térkapu felé fordítottam./
+Mit is mondott Alyara? 'Luno - Alyara' Tehát a neve meg a Luno a kód...+
/Laza mozdulattal búcsút intettem a pasasnak, aztán beléptem a kapuba és kimondtam az utazás kódját, sajnos csak későn tudatosítva, hogy meglehetősen ijedt pofát vágott, mikor meghallotta, mivel is nyitom a kaput:/
- Luno - Fiona

(153)

*Folytatás: H'Sekirat - Fősugárút*