Házak között kanyargó sétáló

by **Nemesis** Csüt. Jan. 06, 2011 9:52 pm

Alig két méter széles út tekereg a házak között a Főút irányából. Ezen keresztül juthatsz el akár saját házadhoz, vagy akár a Ködös parkhoz...

by **Nemesis** Pént. Jan. 07, 2011 12:25 am

Mialatt a Főúton haladtatok foglalkozott kérdéseiddel is.

- A Nagyúr magától a nagyhatalmú Merlintől tudta meg, hogy Te eljössz hozzánk. És habár nem ismerem Merlin nagyurat, mégis úgy gondolom, nem lehet véletlen, hogy véletlen egy éjszakai érkezése alkalmával kicsúszott a száján. Mivel a Nagyuram is így gondolta, ezért küldött engem és a… / elvigyorodik. /

– A ládikót.

Közben lekanyarodik az egyik félreeső helyen, ahonnan egy idő után kezd kiütközni az, hogy egy alacsonyabb réteghez érkeztek.

- Ha nem lenne erre külön varázslat, akkor sose találtalak volna meg e rengeteg ember között, akik H’Sekiratban léteznek - magyarázza, olyan stílusban, mintha csak kisöccsét tanítaná valami újra. És habár ez korodhoz mérten ledegradáló lenne, mégis abban a stílusban, melyet ő képvisel, ez cseppet se esik rosszul.

- Nem igazán tudom, hogy áll a népem a Mágusokhoz. Igazából nagyon kevés Mágust ismerek, mivel Nagyuram inkább a más fajúakkal van kedves viszonyban, mivel hogy oly jóakaratú, hogy szokott minden lényen segíteni, akinek szívében lakozik a Jó.

Miközben beszél, elértek a kanyargó sétálóra. Először egy huszonegyedik századira emlékeztető lakótelepen haladtok keresztül, ahol négyemeletes gombaszerű házak sorakoznak egymás után, olyan egyformaságban, hogy ha megállnál az egész létesítmény közepén és elkezdenél csukott szemmel a tengelyed körül forogni, biztosan eltévednél közöttük.

- Amióta a Nagyuram szolgálatába álltam csak ritkán találkozok saját népemmel az otthonaikban. Talán már egy éve távol vagyok a Tündérdomboktól.

Közben feltűnik, hogy az oldalán függő és a hátán elhelyezett kardok nagy mértékben eltérnek egymástól. Az egyik egy másfél kezes lovagi kard, másik pedig egy rövidebb, könnyebb súlyozású és nem is annyira díszített. Az is feltűnik, hogy míg az előbbinél, mely a hátán van, a markolatgomb… nos, vagy egy gyémánt, vagy egy kitűnő, üvegből készült hamisítvány… ami természetesen lehetetlen, ha egy olyan fegyverről beszélünk, amit látszik, hogy használtak. A másik, kisebb méretű kard markolatgombjában pedig apró smaragd kövek sorakoznak, saját farkát ölelő kígyó (vagy inkább sárkány?) mintát kirajzolva.

- Majd alkalomadtán / kacsint a kürtös kérdésre válaszul. És látszik, hogy se a titkos tudás kiadása feletti félelem, se irigység sincs az arcán. Inkább valami bizonyosság, hogy ő márpedig megmutatja neked, milyen különleges tárgyat kapott mesterétől.

Azon kérdésedre, hogy zavarja-e őt az, ha kérdezgetsz, nemlegesen rázza fejét. Hiszen látszik rajta, hogy szeret beszélni. Majd figyelmesen hallgatja szavaidat, amikor a huszonegyedik század Barcelonájától kezdesz mesélni. Érdeklődve pillant rád. Valószínűleg kérdések is megfogalmazódhatnak benne, mivel egy-két szavadnál ráncolja a homlokát, de nem szakít félbe szavaival.

by **Garien Seardur** Pént. Jan. 07, 2011 4:30 am

/Egy nem túl széles úton követtem a nagyra nőtt tündért. A normál házak kissé elmaradoznak, talán egy szegényebb környéken lehetünk. A tündér nagyon készséges, mindent elmond nekem. Tündérdombok, fura kürt és urával kapcsolatban sem tud sokat. Azonban egy furcsaság üti meg a fülemet./
- Téged küldött és a ládikót? Akkor miért nem hoztad magaddal? Miért kell a parkban átadni... ezek szerint ismered, hogy hol van?

/Furcsálltam ezt az egészet./ +Miért küld egy ládához valaki, fura versben úgy, hogy a futárja mindenről tud. Talán tesztelni akar valahogy? Miért?+ /Gondolataimat mondat formájába is öntöm./

- Ez valami teszt Lord Bastille részéről? /Megvonom a vállam, úgy gondolom legalább elfoglalom magam addig és nem céltalanul bolyongok... már ha ezt a "tündérkövetést" nem nem nevezzük annak./

[18]

by **Nemesis** Szomb. Jan. 08, 2011 1:31 am

- Oh! Nem-nem! / Szinte nevet, miközben mondja. Öröm suhan át az arcán, rázza a fejét. /

- Nem-nem! / Ismétli mosolyogva. /

- Nem úgy van az! A ládikód még csak most kezdett sírni / mondja, szinte az illemről is megfeledkezve. Mintha pontosan tudná, miről lenne szó, mégsem akarná szó szerint kimondani. Aztán talán összeszedi magát, mert a nevető él elmúlik hangjából, csupán az öröm jelenik meg benne. /

- Minden a maga idejében. Nagyuram nem hivatott arra, hogy teszteljen téged. Teljes mértékben megbízik Bölcs Merlin, a fővarázsló döntéseiben. / Homlokát ráncolva fog bele a folytatásba. Úgy tűnik ez alkalommal megpróbálja neked elmagyarázni a helyzetet:

- Én tudom, hogy mit keresünk. De csak Te találhatod meg / mondta végén még bólint is egyet. Mintha valami nagyon okosat mondott volna. /

Közben letér két ház között egy furcsa keskeny ösvényre, melyen haladva növények öveznek két oldalról titeket és fa pallókon lépkedtek, melyek, mintha a semmiben lebegnének és a fák gyökerei, mintha valami masszív átlátszó zselébe kapaszkodna. Még a „földben” alvó apró állatokat is megpillanthatod az áttetszővé vált avar alatt: békák és sündisznók, valamint apró bogarak alusszák téli álmukat.

Juvel út közben felemeli fejét, és belefülel a levegőbe, mintha figyelne, aztán hallgatja tovább kérdéseidet, olyan arccal, mintha eldöntötte volna, hogy nem hallott semmit, csak a szél próbálta megtéveszteni zizegésével. Ám te füleid gyengék, nem hallasz semmit se.

by **Garien Seardur** Szomb. Jan. 08, 2011 1:38 am

+A ládikóm most kezdett sírni? Ez megbuggyant.... vagy a ládikó nem ládikó, hanem egy lény, jó estben egy ember. Azt legalább tudom, hogyan sír. Mert mondjuk ha egy... izé... tündér sír, az lehet nevetésnek hangzik, ki tudja?+

/Követtem a fiút, aki fülelni kezdett, utánacsináltam, de én semmit sem hallottam... egyre sűrűbb lett a köd, már azt sem láttam, hogy egy hídon megyünk át, csak a talaj változott meg, enyhén emelkedett. Úgy látszik nagy titoktartó a fiatal tündér, mert nem akaródzik neki elmondania semmit.. de aztán minden átlátszóvá vált... érdekes, de kissé ijesztő is egyben. Így hát - mivel a tündér kijelentette, hogy nekem kell megtalálnom - egy síró embert kezdtem keresni mindenfelé elsősorban, jó messzire megpróbálva ellátni./

[19]

by **Nemesis** Szomb. Jan. 08, 2011 9:36 am

A szinte tejfehér köd először csak a föld közelében jelent meg, majd pár lépés után, már azt se tudtad, hogy mit ér a lábad. Nem hallottad már nyikordulni a pallót, viszont kísérőd még mindig magabiztosan ment előre a felé a fehér gomolygó dolog elé, ami előttetek jó tíz méternyire már ellepett szinte mindent. Csak egy-egy faág volt ritkán annyira botor, hogy megmutassa magát barna valójában, ám ahhoz se igazán tudtad volna koordinálni magad. Minél közelebb próbáltál sétálni, annál inkább érezted azt, hogy hamarosan elveszíted térérzékelésedet. Pár lépésnyire a sűrű ködfal előtt Juvel grimaszolni kezdett, mintha valami roppant kellemetlen szagot érezne, ám ez még mindig nem volt rád hatással, melynek nem érzékeid gyengesége volt az oka, hanem az a dobhártyákat zengető visítás, mely valahonnan a távolból jött.

Ha hasonlítani kellett volna valamihez, akkor leginkább valamilyen kisebb méretű állat csapdában vergődő állat keserves küzdelme lehetett az életéért. És abbahagyni nem akarva visítozott, melyhez hamarosan valami csörömpölés is párosult.

Juvel egy pillanatra se állt meg, hanem belelépett abba a valamibe… A ködbe? És mire végig gondoltad volna, addigra nem láttad a hátát.

by **Garien Seardur** Szomb. Jan. 08, 2011 11:35 am

Egyre beljebb hatoltunk a girbegurba fura úton, és egyszer csak beértünk valami ködszerű dologba, kezdtem elveszíteni a látásomat. Mármint láttam, de ugyanazt: szürkeséget. A tündér meg szaglászni kezdett, vagy ilyesmi, nem tudtam mire vélni. Aztán pillanatok alatt eltűnt a szemem elől, mikor a sikítást - vagy visítást - meghallottuk./
+Segítenem kell, hiszen én gyógyító vagyok. Kötelességem... de hogyan? Nem látok semmit! Na mindegy, legfeljebb rövid lesz a pályafutásom... ha megfutamodnék meg csalódást okoznék Merlinnek. Szép kilátások, gyerünk Pedro!+
/Ezzel a gondolattal bevetettem magam a szürkeségbe és a visító hang felé kezdem el rohanni, lesz-ami-lesz alapon./

[20]

by Ajánlott tartalom

Házak között kanyargó sétáló

Házak között kanyargó sétáló

Re: Házak között kanyargó sétáló

Re: Házak között kanyargó sétáló

Re: Házak között kanyargó sétáló

Re: Házak között kanyargó sétáló

Re: Házak között kanyargó sétáló

Re: Házak között kanyargó sétáló

Re: Házak között kanyargó sétáló