Re: Nekromanták fellegvára

by **Laila Finisse** Vas. Okt. 30, 2011 10:09 pm

*MET - A jádekő*

/Elmélyedten tanulmányozom magamat, és a ruhát. Mondanék valamit, nem is tudom, pontosan mit, de nem tehetem.

Egy szőke nő viharzik be a szobába. Olyan színű a haja, mint amilyen az enyém volt jó kilencszáz éve./

+ Andor...

/Morcosan összeráncolom a homlokom, amikor csak egy "vakkantásra" méltat./

- Szervusz, Calla /köszönök óvatosan, de ha jól figyel, kihallhat némi felsőbbrendűségre való élt a hangomból. De csak egy icipicit.

Hosszasan elidőzők a furcsa lányon, és örömmel konstatálom, hogy ő majd úgy ugrál, ahogy Rosmerta ugat. Ros pedig eléggé instabil személyiség. De azért óvatosan kell behálóznom. Nagyon, nagyon óvatosan. Nem akarom kivívni Ashmodeus haragját./

(66)

by **Caridwen** Szer. Nov. 02, 2011 2:56 am

*MET - A jádekő*

/A nő csak felmordul, legalábbis ehhez a hanghoz hasonlít leginkább. Mélyről jövő torokbeli morgás, egy ösztönlény ingerült üvöltés előtti hangja. Van valami hátborzongató és a kecses sápadt nőhöz nem illő benne./
- Kérlek Calla... /mondja Rosmerta lebiggyesztett ajkakkal, szinte úgy néz ki, mint aki mindjárt elsírja magát, aztán hirtelen a hasához kap. Talán térdre is rogyna, de Calla egy olyan elképesztően gyors mozdulattal, amitől az ereidben jéggé fagy a vér odaugrik és a karjába kapja a terhes asszonyt. Olyan könnyedén tartja, mintha pehelysúlyú lenne, pedig jókora pocakjával és karcsú magas alakjával majd kétszer olyan nehéznek tűnik mint Calla.
Ekkor mielőtt bárki bármit reagálhatna kacagás harsan a fejedben, olyan sötét és hatalommal teli kacagás, hogy feláll a nemlétező szőr a hátadon. Aztán sziszegő kígyószerű és mély, mégis női hang veszi át a még visszhangzó kacagás helyét.
- Eljött az idő...
/A többiek rémült arca alapján ők is hallottáka hangot./

by **Laila Finisse** Csüt. Nov. 10, 2011 5:33 am

*MET - A jádekő*

/Kicsit lefagyok a morgós csaj reakcióján, meg a fura mozgásán is, de hogy őszinte legyek, azért már megszoktam, hogy mindenféle dolgok történnek körülöttem.

Most például éppen szülni fognak. Kicsit elgondolkozok, és megdöbbenve konstatálom, hogy ez bizony a második gyermek, akinek születésénél jelen vagyok körülbelül... két nap leforgása alatt. Bár nem vagyok biztos benne, hogy milyen nap is van ma. Ezt meg kell kérdeznem.

Váratlanul egy hang szólal meg valahol a fejemben. Egy hang, amit sosem akartam volna hallani, és évekig fog kísérteni engem álmaimban. Csak nevet. Mit nevet, kacag!

Növekvő aggodalommal lépek oda Roshoz, majd felkészülök arra, hogy megkezdődjön a szülés./

- De nem a Te időd, manuskám /motyogom az orrom alatt, csakhogy meggyőzzem magam: még van hangom a félelem ellenére is./

(67)

by **Caridwen** Csüt. Nov. 17, 2011 9:24 am

*MET - A jádekő*

/Ros a hasához kap és félig rémült, félig csodálkozó, és valami oda nem illő láthatatlan harmadrészben örömteli arcal bámul maga elé. Calla óvatosan támogatja, úgy vigyázva rá, akár egy hímestojásra.
Aztán rád néz, jeges tekintete mélyén a félelem szikráját pillantod meg, de hamar kioltja benne. Aztán feléd nyújtja a kezét. Egy fekete köves vékony aranyláncot függő egyszerű ám elegáns medált nyújt feléd. Ha hajlandó vagy segíteni Rosnak vedd fel ezt a medál, ez elrejt azok elől, akik a virágokat gyűjtik, akár az értékes trófeákat.
/Ros nyakába is akaszt egyet, mire a levegő megremeg körülötte, majd a szemed láttára változik meg a kinézete. Hamarosan már nem a terhes vöröshajú sápatag asszonyt látod magad előtt, hanem egy sötétbőrű és hajú zöldszemű nőt.

by **Laila Finisse** Csüt. Nov. 24, 2011 6:19 am

*MET - A jádekő*

/Amint a kezembe kaparintom a medált, habozás nélkül akasztom a nyakamba. Ha változás történik is a testemmel, nem figyelek oda, mert csak Ros-t figyelem./

- Most akkor nem fogod megszülni a gyermeket?! /kiáltom elképedten, amikor már egy fekete hajú nő áll a helyén. Teljesen tanácstalan vagyok. Hogy tudná világra hozni azt a gyereket, ha semmi sincs a hasában?! És egyáltalán, mi szükség volt erre az ostoba ceremóniára ezekkel a medálokkal?

Efféle kérdések cikáznak át agyamon, mikor végre rá merek nézni magamra. A változás meghökkentő./

(68)

*Remélem, az utolsó mondatomban nem írtam terveiddel ellenkezőt, ha problémás, természetesen módosítom. Smile

*

by **Caridwen** Szomb. Nov. 26, 2011 12:49 am

*MET - A jádekő*

/Ahogy végignézel magadon, látod, hogy a tested sokkal parányibb és kecsesebb, olyan vagy, akár egy járékbaba. A pillantásod közben találkozik egy idegen tekintetével a tükörben, csakhogy az az idegen te magad vagy.
Még mielőtt fölvakarhatnád a padlóra hullott japán állad Calla ingerülten megszólal./
- Hogy lehetsz ennyire hülye? Naná hogy megszüli! Ez egy elrejtő varázslat! Nem átformálja a testet, egyszerűen csak olyan illúziót bocsát rá, hogy másnak látszódjon. Ha megérinted a hasát érezni fogod az egészet... Nah de nincs időm egy buta liba még butább kérdéseire, az idő szorít!
/sziszegi ingerülten, majd a karjába kapja a hasa előtt a levegőt szorongató megváltozott Ros-t, majd megfogja a te kezed is./
- Kapaszkodj libus...
/Valami színes örvény ránt magába és mintha ezernyi darabra szaggatna szét. Arccal a földön térsz magadhoz, vörös port lélegzel be és valami tömény fémes aromát./

*Nem jó volt így. Kövit a Vérmocsárhoz írd te is lécci.*

by **Laila Finisse** Pént. Feb. 24, 2012 9:27 am

*Caridwen - Előzmény a Vérmocsárban*

/Amikor kinyitom a szemem, ismét a kastélyban találom magam. Miközben letépem magamról a medált, hogy újra visszakapjam a megszokott testem, letelepszek az ágyra. Kényelmesen elhelyezkedek törökülésben. Kicsit babrálok a hajammal, de aztán Maxra vonom a tekintetem./

- És akkor most mesélj! Ki vagy? Miért hívsz így? Mi történik velem... velünk?

/Kérdőn nézek a szemébe, és közben további kérdések megválaszolására sarkallom... azonban nem teszek fel többet./

- Tudni szeretném, hogy mi történik körülöttem... hogy mibe cseppentem. Bízok benned, de ez most nem elégíti ki vágyaimat.

(80)

by **Caridwen** Vas. Feb. 26, 2012 1:40 am

/Letelepedik melléd az ágyra és a kezébe veszi az arcod. Nyugodtan beszél, de a tekintete megértésért könyörög./
- Talán az elején kéne kezdenem... Amit most elmondok neked, az a színtiszta igazság. Körülbelül 900 éve születtem... születtünk. Én Max vagyok, és vámpír. A testvérem, az ikertestvéremet Tonynak hívták. Ő halt meg hamarabb, de a lelke felszabadult... Tony démonná lett. Megjárta a poklokat, ahol látta az egyetlen szerelmének arcát, ez a szerelme, a mi szerelmünk, egyetlen esélyünk a megváltásra te vagy...
/Vett egy mély levegőt, gyönyörű tekintete a távolba révedt./
- El sem tudod képzelni, milyen régóta álmodunk rólad. Száz éves lehettem, amikor Tony visszatért hozzám. Szinte beleőrült a kegyetlenségbe a kínzásba, a lelke sötét lett. Azt hittem neki már nincs megváltás... Persze én sem voltam már az az ártatlan bárány, már anyám Anita rejtélyes eltűnése is megviselt minket, ami után a misztikumba menekültem, hátha meglelem anyám... azonban csak egy vámpírt találtam, aki átváltoztatott. Száz éve bolyongtam, mire Tony visszatért hozzám. Befogadtam a testembe, elvégre osztoztunk anyánk méhén, és minden az életben, a test már nem jelentett semmit. Nyolcszáz évig álmodtam az ő álmait, láttam a vágyait, beleégett a tudatomba egy arc, a te arcod Vérerdő Virága. Te vagy az, aki a megváltás vagy nekünk, aki újra testet adhatsz Tonynak és megmentheted a lelkünk. Amit kérsz megadom neked, mert már nyolcszáz éve vagyunk szerelmesek beléd...
/A zöld szemek a tiédbe kapcsolódnak, majd vörössé válnak. Amikor a férfi ismét megszólal a hangja mélyebb a gerincedet kellemes borzongás járja át tőle./
- Igen Virág, már majd egy évezrede várok rád... /Azzal megcsókol. Föloldódsz a csókban, érzed, ahogy a szíve együtt szárnyal a tieddel, érzem a félelmét, hogy eltaszítod magadtól és érzed a kötödést, a nyolcszáz éves vágyat, ami szerelemmé kristályosodott... és érzed, hogy te is szereted őt, vagy legalábbis egy részed szeretne a kedvére tenni, bármi áron.../

by **Laila Finisse** Vas. Márc. 04, 2012 1:52 am

/Kábán megcsókolom a férfit. Aztán megpróbálok elhúzódni egy kicsit./

- Ez... ez most így túl sok nekem. Ne haragudj... haragudjatok.

/Félénken behúzódok az ágy egyik sarkába, és bemászok a paplan alá - csak a cipőmet dobom le a földre. Mikor kényelmesen fekszek az ágyban eléggé távol Maxtól, újra megszólalok csendesen:/

- Olyan, mintha belőlem is kettő lenne. Az egyik felem valahol elhagyott engem, mikor átkeltem a jövőbe. Ő nem akar itt lenni, hanem inkább ordibálna a ruhaeladókkal egy istenkirály motoros csávó jelenlétében. A másik felem viszont azt akarja, hogy boldog legyél, és ki akarja mondani, hogy "szeretlek". Őt már nem Magyar Klárának hívják.

- Nem tudom, hogy ki vagyok. Hogy Te ki vagy. Hogy Ti kik vagytok. Olyan akarok lenni, mint régen, és szétb*szni pár természetfeletti hátsóját. Ugyanakkor itt akarok maradni, békében. Meg akarok változni, de a régi akarok maradni. Létezhet ilyesmi? Segíts! Segíts kérlek!

/Monológom végére elcsuklik a hangom, és pityeregni kezdek. Egyedül akarok lenni, de mégsem. Azt akarom, hogy megérintsenek, és hogy soha többet ne érjen hozzám senki./

- Öld meg valamelyiket! Végezz vele! /kiáltom vérben forgó szemekkel, és kipattanok az ágyból, hogy valami éles eszközzel véget vessek az életemnek./

(81)

by **Caridwen** Kedd Ápr. 17, 2012 5:13 am

/Amikor bebújsz az ágyba csöndesen és nyugodtan hallgat végig, majd odasétál és leül az ágy szélére. Elég messze ahhoz, hogy ne zavarjon, de elég közel, hogy tisztában legyél a jelenlétével.
A tekintete szomorkás, ahogy téged figyel, de ott van benne a vonzódás egy a vágyakozás./
- Megértem, hidd el kedves, ha valaki megérti ezt, az én vagyok...
/Nem moccan, nem is reagál semmit, amíg be nem fejezed a szavaidat.
Csak amikor kipattansz, és mint egy őrült kezdesz forgolódni, akkor lép oda hozzád, erősen elkapja a karod. A szorításából nem tudsz szabadulni, túl erős ahhoz./
- Figyelj rám, te drága! Értem, a küzdelmed, értem a harcod, jobban, mint bárki más! ez azonban nem megoldás!
/Lehúzott az ágyra és leültetett, nem hagyta, hogy kárt tegyél magadban./
- Most pedig át fogjuk ezt beszélni. Mond el, ki akarsz lenni, melyik ént érzed a magadénak, és melyik szeretnél lenni... a szavak sok mindent megoldanak, mi pedig meg fogjuk ezt oldani.
/mondta, egészen komoly szemeket meresztve rád./
- Hallgatlak Vérerdő Virága.

by **Laila Finisse** Szer. Ápr. 18, 2012 2:46 am

/Megragad, épp, amikor az őrület átvenné fölöttem a hatalmat. Beszél. Olyan gyönyörű. Szőke haja, zöld szeme az enyém. Tudom, érzem. Megnyugtat a közelsége. A szavai.

Lehúz az ágyra. Közben érzem az anyag finom tapintását a bőrömön, és kedvesem illatát a levegőben. Még mindig beszél. Igen, Vérerdő Virágának hív./

- Nem akarok többé ostoba és buta lenni. Inkább okos, szellemes és bölcs /nyavalygom, de aztán el is kezdek kacagni, ugyanis mindezeket nem tudom elképzelni magamról./ Ó, a fenébe is, sosem menne ez nekem! Tudod mit, drága? /Megvillantom szemeim./ Nekem csak az hiányzik az életemből, aki megtűr, aki vigyáz rám. Szeretlek, de mintha nem illenél hozzám. Ezért vagyok megzakkanva.

/Pár pillanat múlva pajkosan hozzáteszem, miközben megérintem a felsőjén a legfelsőbb gombot, jelezve igényeimet:/

- Vajon kibírod Magyar Klárát te vámpír-démon?

(82)

by **Caridwen** Csüt. Ápr. 26, 2012 11:07 am

/Csendesen hallgat végig,az arcán valami kedélyes, már-már hitetlenkedő mosoly pihen./
- Szerintem te soha nem voltál buta kedvesem. /suttogja.
Van valami egészen elbódító a jelenlétében. Tudod ki vagy, de mégis érzed azt a nagy meghasonlottságot, azt a hihetetlen kettősséget, ami ezt a lényt jellemzi, ami még a tiédnél is nagyobb./
- Megértem bánatod kedves. Mind egy olyan lényre vágyunk, akivel megoszthatjuk szerelmünk édes gyönyörét...
/Finoman a kezébe veszi az állad és egészen közelről bámul a szemeidbe./
- És hidd el nekünk,mi összeillünk... Hosszú ideig vártam rád, de tudtam, hogy eljössz. Még rángat a múlt, de ha letéped láncaid mindent megértesz majd.
/Amikor az inge gombjához érsz elmosolyodik, aztán a kezébe zárva a te picinyebb kezeidet segít neked abban, amit vélhetően elkezdtél./
- Oh igen szerelmem, megjártam a poklot, és csak a te arcod képe tartott életben....
/Többet nem is beszél, ajka forró csóknyomot húz a nyakadra,ahogy hanyatt dönt az ágyon, hogy folytassa a játékot, amit az idők kezdete óta mindenki azonos szabályok szerint játszik..../

by **Laila Finisse** Szer. Május 02, 2012 4:24 am

/Már nem figyelek a szavaira, inkább elkezdek komolyabban játszani vele. Túl régen voltam már királylány egy bezárt várban, ráadásul most tényleg az vagyok egy valódi kastélyban.

Felvezetem a lépcsőn, hogy aztán leszaladhassak a vártorony legmélyére, és csak kacagok, kacagok. Aztán megfogom a kezén, és hagyom, hogy szép lassan és élvezetesen vigyen fel a toronyszobába.

Olyan, mintha az ő szabályai szerint játszanánk, de valójában én vagyok a főnök. Imádok az lenni!

Közben végig úgy érzem, szeret. Rég éreztem már ilyet, kicsit meg is borzongok a sok selyem között, amikor már vége a játéknak. Remélem, azért nem ítélnek azonnal szobafogságra, és még lesz alkalmam újra mókázni egy kicsit újdonsült barátommal./

(83)

by **Caridwen** Vas. Május 27, 2012 3:29 am

....

/A játék véget ért, de a tested még mindig sajog a szerelem kemény gyönyörétől. A férfi ott fekszik melletted és érzed, ahogy a szívetek egy ritmusra ver. Úgy érzed ismered, úgy ismered, ahogy saját magad. Érzed az ő kielégülését is, szinte érzed, ahogy halhatatlan testében szétáradt az édes megkönnyebbülés. Furcsa érzés, de valahogy biztonságot ad, úgy érzed immár hozzá tartozol.
Csak ki idő után érzed meg a saját testedben a tompa fájdalmat. A nyakad lüktet és ha oda nyúlsz a saját véred ragacsosságát érzed. A vér azonban már elapadt éppen csak szivárog, egyértelműen nem veszélyes a seb, inkább csak tompán sajog.
A belső combodon vészesebb a helyzet és ha szemügyre veszed láthatod mind a három harapásnyomot a fehér bőrön, amikből a ragacsos vér elkeveredik a fehérebb másik ragacsos folyadékkal, aminek mibenlétéről nem sok kérdést hagy a melletted csendesen heverő férfi jelenléte. Emlékszel még a szeretkezés minden mozzanatára, a csöndes odaadásra, a harapások kínjára, ahogy néha megszakították az édes gyönyört. Majd a szinte robbanásszerű egyesülésre,amikor mintha nem csak a testetek, de a lelketek is eggyé vált volna.
Max lassan megmoccant majd gyönyörű zöld szemeit rád emelte, aztán közelebb húzott és lágy csókot lehelt a hasadra, majd oda fektette a fejét./
- Hogy vagy Gyönyörűségem? /kérdezte lágyan hűs ujjaival finoman körözve a bőrödön./

*És a kocka el vagyon vetve, innentől megváltoztál. Wink

*

by Ajánlott tartalom