Re: Múzeum a XXI. századból

by **Raven Raymore** Szer. Jan. 05, 2011 4:54 am

/Követtem a nőt, gyorsan, nagyon nagyon gyorsan. Közben figyeltem Razt, aki láthatóan nem jött utánunk./
+ Hála az égnek!
/A múzeum elég morbidnak tűnt, nem tudom ki élte már át, hogy a saját koráról tök evidens dolgokat lát, ami másnak csodálatosnak tűnik. Így belegondolva, talán így érezték volna magukat csoró rómaiak, vagy mások, ha betoppannak a mi korunkba valami múzeumba... habár erre igen kicsi az esély... de igazából én már semmin nem döbbenek meg, azt hiszem az időutazás éppen olyan dolog, amit el kéne hinnem...
Hihetsz is benne, már létező feltalált dolog. Csak a ti kultúrátoknak még nincs a birtokában. Azonban hamarosan már megtörténhet, hogy a tieid is képesek lesznek mozogni a századok között.
+ Bakker, ez most komoly?
Igen.

- Foglaljatok helyet, teát, vagy egyebet parancsoltok?

/Kissé felébresztett a nő hangja, pedig én legszívesebben a drogködömmel társalogtam volna./
- Aha, egy forró csokit ha van, ha nincs egy tea jól esne. /mondtam gyorsan, de a hang ekkorra már elnémult./

(69)

by **Garien Seardur** Szer. Jan. 05, 2011 5:42 am

/Liara belesuttog valamit a levegőbe és nézeget minket. Én is lehuppanok valami fotelbe, egy jó kis bőrfotelbe, egy kényelmesbe./

- Szóval mit is akar Merlin tőlem? És igen én is szeretnék egy teát, akarom mondani én teát szeretnék.

/Hosszasan gondolkodik és figyel minket. Közben nyílik az ajtó és 3 csésze valami jön. Egy forró csoki és két tea. Egy embernek kinéző - most már nem tudhatom, hogy mi az - szolgálja fel, majd udvariasan biccent és távozik. Azonnal magamhoz veszem és kortyolgatni kezdem az ízletes teát./

- Nos, annyit kért tőle, hogy Garient, a gyógyítót kísérjem el Altmyrcába, a varázslók és boszorkányok városába. Már kialakított neked egy kis házat, furcsa, mert nem szokása. Elég titokzatos az öreg, kétméteres franciakulccsal kell általában kihúzni belőle a dolgokat, de ennél többet nem mondott. Még azt említette, hogy vár rád ott majd valaki, dehogy ezt milyen értelemben mondta, azt ne kérdezd. Azt jósolta, hogy belőled lesz az egyik legnagyobb gyógyító a Földön. Hát... biztosan. /Mondja kedvesen, néha kacarászva közben. A szemei viszont kutakodóan vizsgálnak minket, nem bántóan, de nem leplezve magát./
+Még, hogy én leszek a legnagyobb gyógyító.... hát hogyne! Kezdem azt hinni, hogy megőrültek az itteniek. Nem lenne rossz, de nem tudom,hogy miért következne ez be...

- Tisztelt Raven, mi oka annak, hogy eljött az angyaloktól? Nem érezte jól magát? Mondjuk mivel nem angyalnak született, még érthető is, hogy idegenkedik, de biztos van valami oka, ha lehetek kíváncsi. /Ahogy Raven az asztal felé néz, meglát egy kis papírost, amint a következő áll: "Köszönöm Liara, jövök egyel. Hirig."/

[13]

by **Raven Raymore** Szer. Jan. 05, 2011 7:52 am

/Elveszem a kakaót és egészen belemerülök. Kiélvezem az ízét. A varázst kicsit sem rontja el, hogy a bőrömet és a ruhákat is kakaó borítja, sőt a hajam kígyói is kakaódermedten állnak./
+ Ez van, Kleopátra szamártejben fürdött, szóval nem tudom mi a gáz ezzel?
/Csak akkor eszmélek föl a totális agyhalál állapotából, amikor meglátom a kis cetlit az asztalon. Lecsapok rá, akár egy kiéhezett héja és magamhoz veszek, illetve letépem az asztalról./
- Ez meg hogy kerül ide?? Járt itt Hirig? Tudja, az a jófej tündér!
/Kissé magamra eszmélek és visszaveszek egy csöppet a hangerőből./
- Izé, elnézésed, kérdezett valamit?
/Mialatt beszélgetek a papírt gyűrögetem, mintha az meg tudna óvni az őrülettől./

(70)

by **OldMan** Szer. Jan. 05, 2011 8:37 am

*Raven*

/Liara meglepődik egy kissé, de aztán elmosolyodik./

- Igen itt járt, és valóban kedves volt. Náliára - egy másik tündérre - bíztam. Nem is vettem észre, hogy üzent, milyen kedves tőle! A kérdésem pedig az volt feléd tisztelt Raven, hogy miért hagytad ott a felhők városát?

/Liara a teájába kortyol és figyeli a két vendégét. Garien épp a régi könyvek között nézelődik, otthagyta teáját, úgy tűnik tetszik neki a hely. Liara viszont folytonosan téged fürkész, kedvesen mosolyogva./

by **Nemesis** Szer. Jan. 05, 2011 9:40 am

Hamarosan az egyik ajtó felől visszaérkezik ugyan az a szolgáló, aki a teát is hozta. Odasétál Liarához, majd a fülébe suttog, közben pedig nem egyszer pillant Garien irányába.
- Valóban? – vonja fel érdeklődve szemöldökét a tulajdonos, közben ő is az ifjúra emeli tekintetét. Erre a szolgáló biccentve válaszol.
- Ahogy mondtam – emelkedik fel, majd meghajolva a nő felé várja az utasítást.
- Menj csak, nyugodtan – hajtja el egy kézmozdulattal, közben olyan arcot vág, mintha mókásnak találna valamit, éppen csak kuncogni nem kezd. Végül visszaemeli tekintetét Raven-re.

*Raven-t és Liarát visszaadom OldMan kezébe.*

A szolgáló lassú, udvarias léptekkel sétál Garien közelébe, majd tőle két méteres távolságban várakozik arra, hogy az ifjú jelét adja annak, hogy figyel rá. Amennyiben ez megtörténik, abban az esetben e képen szólít meg:
- Uram! Megtenné, hogy velem fárad? – kéri enyhén hajtott derékkal, kerülve tekintetedet, ahogy azt szolgáknak szokás. Majd a kérdés után magyarázóan hozzá teszi: - Egy futár várja a bejárati ajtónál.

by **Garien Seardur** Szer. Jan. 05, 2011 10:20 am

/Engem is érdekelt volna Raven válasza, mert furdalt a kíváncsiság. Ekkor lépett be a teát felszolgáló férfi. Valamit beszélt a vendéglátónkkal majd hozzám lépett./

- Egy futár? Engem? Nos... hát persze! Követem önt uram! Remélem nem tart soká! Ugye nem baj Raven?
/Az angyal el volt mélyedve gondolataiba, így nem válaszol. Ezt beleegyezésnek vettem./
+Még csak az kéne, hogy megsértődjön rám egy angyal, milyen szégyen lenne, ha megtudnák... nos, bárki aki megtudná...+

/Fájdalmas emlékek jöttek felszínre, ahogy a férfi után indultam. A családom jutott eszembe, mély szégyen töltött el, bele is pirultam. Otthagytam a családom és már sosem láthatom többé őket./ +Talán elfelejtettek addigra mire ide jutottam, nagyon remélem.+

/Kiértünk a folyosóra és lassan elbandukoltunk a bejárathoz. Körbenéztem de senkit sem láttam, aki futárkinézetű lenne./

- Nos, tisztelt uram, hol van ez a bizonyos futár? /Tettem fel a kérdést érdeklődve./

+Remélem valami fontos lehet... de egyébként is! Ki ismerhet engem itt? Merlin? Nem az nem lehet, hiszen Liarát Ő küldte... akkor meg ki?+

[14]

by **Nemesis** Csüt. Jan. 06, 2011 8:44 am

Nem is meglepő az, hogy nem látsz senkit, ugyanis a futárod annyira pöttöm, hogy szinte észrevehetetlen. Még a pixiek között is alacsonyszámba menő lény, a maga megközelítőleg tizenöt komoly centijével a csillár irányából röppen hozzád és tőled megközelítőleg fél méternyire röppen le a földre, hogy azt se tudod róla megállapítani, fiú-e vagy lány az illető.

Talán éppen közelebb hajolnál hozzá, hogy így beszédbe elegyedj vele, mikor apró ezerszín fénypontok jelennek meg körülötte: egyre több és több. És ahogy a színes foltok száma nő, úgy sejtheted, hogy a sokasodó nevetgélő fényecskék mögött a tündér is növekszik. Ez már csak azért is valószínű, mivel hamarosan egy magas lesz veled.

- Itt volnék – hallatja egy mutálás előtti vékony fiú hangját, melynek végén, mintha nevetés csengene. Alig lehet tizenhat éves a ficsúr, talán sokat mondok, viszont a megjelenése mindenképpen szemet gyönyörködtető: ugyanis haja aranyszőke. Hosszúkás formájú arca szinte tökéletes, szája kedves mosolyt indít feléd, mint ki sose képes másra, csak örülni. Fülei hosszúak, akár a mesékben mesélték. Szemei zölden ragyognak, bőre pedig halovány rózsaszín.

Ahogy pedig elérte emberi méretét, megigazítja sötét zöld kabátját, majd közvetlenül utána a kardtokjának szíjait, hogy kényelmesebben legyen általvetve vállán, fesztelenül feküdjön immáron szárnyatlan hátán. És ahogy elnézed, a legkülönösebb tárgy nála egy bikaszarvra emlékeztető rúnázott aranykürt.

A szolgáló mindeközben egy lépésnyit hátrébb húzódott és szólásra nyitotta volna a száját, ha nem beszél helyette a fiú, aki valószínűleg valami köszönésfélét intéz feléd, ugyanis ökölbe szorított jobb kezét enyhén mellkasának koppintja, majd enyhén meghajol irányodban. Közben másik kezével, mintha egy láthatatlan köpenyt hajtana hátra oldalt kis ívben, lágy mozdulattal a hátára siklatja kézfejét.

- Üzenetet hoztam Garien Seardur mágusúrnak, ki ő Merlinsége, a leghatalmasabb varázslónagyúr ítéletét hordozza lelkében! – miközben beszél, szavai úgy hangzanak, mintha éppen kikiáltana valamit, szinte hallod hangja mellett a dobpergést. Majd elhalkulva, kiegyenesedve folytatja, immáron beszélgető stílusban:
- Önben tisztelhetem Garien Seardurt?

by **Garien Seardur** Csüt. Jan. 06, 2011 9:07 am

/Kérdésemre egyszer csak megjelent egy kis repkedő szárnyas lény, alig vettem észre olyan picinke volt. Hihetetlen kedvességet sugárzott magából, mosolyt csalt az arcomra. Aztán növekedni kezdett, emberi méretre nőtt meg, így meg tudtam figyelni. Különös volt, így szárnyakkal, nem olyan volt, mint Ravené, de ilyen kis meseillusztrációkban láttam ilyet utoljára. Igazi etalon tündér volt, bár a vele együtt megnövő kardja érdekes volt - már az, hogy volt neki -, viszont a furcsa kürtje tetszett. Majd engem, a "mágusurat" kereste. Meglepődtem, de kedvesen válaszoltam neki./

- Igen, én lennék tisztelt tündér, ha jól sejtem, ön tündér. /Hajoltam meg illedelmesen, kedvesen mosolyogtam felé./
- Miben állhatok szolgálatára tündér úr?

[15]

by **Nemesis** Csüt. Jan. 06, 2011 10:06 am

Mintha meglepődne azon, hogy ilyen illedelmesen beszélsz vele, és úgy tűnik, hogy ezen tetted továbbra is fenn tartja jó kedélyét. Megigazítja zöld sapkáját is, mielőtt válaszolna:

- Én lennék az Ön, illetve Nagyuram szolgálatára! Üzenettel érkeztem Önhöz Nagyuramtól, melyet engedélyével átadnék!

Viszont előbbivel ellentétben, látszólag fel sem tűnik neki, hogy szemügyre vetted kicsiny, háromnegyed karnyi hosszúságú kürtjét. Talán mindennapos lehet számára az ilyen? Vagy csak ennyire koncentrál a feladatára. S amennyiben olyan mozdulatot teszel, vagy olyan szavakat használsz, melyben szabadjára engeded szavait, abban az esetben belefog az üzenet elmondásába, ismét dicsőítő fennhangon. Melyhez szintén ott érzed a dobpergést.

- Pontosan idézem:

„Ott, hol fáknak sűrűje kevés,

Ott, hol tejbe borult a köd,

Ott vár rád. Reszketve. egy

Kicsiny doboz.

Apró zárjába nem fér akármilyen kulcs,

Nem nyitja bármely bűbáj. Csupán

Egy: Tiszta szívvel

Segíteni akarás. Ott, hol patak csörgedez,

Ott, hol púpos ívű híd átvezet.

Vár rád sírva egy kicsiny rekesz.

De… vigyázz! Nagyon siess!”

Ahogy befejezi a szavakat, vigyázzállásból laza terpeszben helyezkedik el, amolyan kényelmes és fesztelen várakozó pozícióban, ami egy tizenévestől elvárható.

by **Garien Seardur** Csüt. Jan. 06, 2011 10:25 am

/Továbbra is vizsgálgatom a kürtjét fura szemekkel, nem tudom miért ily különös nekem. Aztán látom, hogy várakozón néz felém, én pedig kedvesen bólintok, hogy belekezdhessen. Egy fura verset ad elő, amit hangosan elemezni kezdek, a magam módján./

- Tehát egy nem fás hely, talán egy rét, vagy park, ahol sűrű a köd, van ott egy patak és egy híd. Ott vár rám valami... doboz, tárgy, esetleg valami élőlény, hiszen csak a szeretet nyitja fel. Vagy mégiscsak doboz, de nincs hozzá kulcs, a kulcs az, hogy minden körülmények közt elfogadd a helyzetet és próbálj segíteni... valamiben. Hmm... kedves tündér uraság, tud egy ilyen helyszínt a közelben, esteleg bárhol? Tudja, ismeretlen vagyok itt, nemrég érkeztem. Egy kis rét, vagy park, sűrű köd van ott, és van egy patak, amely felett egy kis híd ível át. Tud esetleg egy ilyen jellegzetes helyszínt? Egyébként tetszik a kürtje.

+Na ezt miért kellett elmondanom? Biztos azt hiszi majd, hogy el akarom lopni, vagy ilyesmi. Legalábbis a mi századunkban én egyből erre gondolnék.+

/Kedves mosollyal várom a válaszát, derűm megmaradt. Lehet, hogy izgalmas kalandok várnak még rám... és.../
- Azt említette a tündér úr, hogy van valami "Nagyura". Ki ő, ha szabad tudnom?

[16]

by **Nemesis** Csüt. Jan. 06, 2011 10:59 am

Kérdésedre hamar bólint, méghozzá kíváncsi izgatottsággal a szemében.

- Innen nem túl messze ismerek egy helyet, amit Ködös Parknak hívnak.

Mondja sietve, hasonló lelkesedéssel, mely benned született meg az imént egy kis kalandozásra. És mivel mosolya nem múlik, ezért vagy magabiztosságban bővelkedik, vagy pedig nem gondol rólad rosszat.

- Ez egy nagyszerű mágikus kürt. Kiváló szolgálataimért kaptam.

Dicsekszik büszkén, közben kihúzza magát. Úgy látszik, hogy nagyon egyszerű és közvetlen teremtéssel akadtál össze. Olyasvalakivel, akiben megjelenik a mesékből ismert kedvesség, viszont, mintha a szövevényes intelligencia nem társulna mellé.

- Azt az utasítást kaptam az én Nagyúramtól, Lord Bastielle–től, hogy álljak úgy mond a szolgálatába, míg megkeresi az ajándékot. Mondandója végén kis szünetet tart, mielőtt folytatná:

- És elárulom Önnek, az én Nagyuram, aki Önhöz hasonlóan a mágusok köreit járja, kegyesen megajándékozott engem azzal a tudással, amihez ahhoz van szüksége, hogy magához vehesse az ajándékát. Mondata végeztével éppen csak annyi szünetet tart, hogy homlokon csaphassa magát.

- Oh, de bolond vagyok! Kiált fel.

– Elfelejtettem bemutatkozni. Engedje meg, hogy ezt orvosoljam: Juvel Green vagyok, szolgálatára!

by **Garien Seardur** Csüt. Jan. 06, 2011 7:36 pm

- Semmi probléma Juvel! A lényeg, hogy most már megtörtént. Szóval van a közelben egy "ködös park" nevű hely? Hátha szerencsénk lesz! Vezess, kérlek tisztelt Juvel tündér! /Rákacsintok és elindulok, amint útnak indul ő is. Közben újabb kérdés merül fel bennem az egésszel kapcsolatban./

- Ez a Lord Bastille nagyúr, honnan ismer engem, nem tudod? Alig érkeztem meg ide a múltból, és már ketten is felismernek. Van erre egy külön... varázslat? Nem mintha bánnám, csak kíváncsi vagyok. A te néped Juvel úrfi, hogy van a mágusokkal kapcsolatban? Bár gondolom Lord Bastille-t kedveled, legalábbis te, de ez nem biztos, hogy általános. Zavar ha ennyit kérdezek? Mit tud ez a csodás kürt? El tudom képzelni, hogy valami mágikus dolgot, hiszen itt annyi csoda van, hogy majdnem elnyom a súlya. Kiderült, hogy én pedig ügyes gyógyító vagyok, meg is lepett...

/Beszéltem még pár mondatot arról, hogy én honnan jöttem, főleg Barcelonáról. Közben újra a hideg havat taposta a lábam. A ködös park felé igyekeztünk, én csak a kedves fiatal hangú tündért követtem, nem figyeltem merre mentünk. Persze jót tett a tea, átmelegített, így hálás voltam Liaranak is./

[17]

by **Nemesis** Csüt. Jan. 06, 2011 10:00 pm

Kényelmes tempóban halad, ám kicsit gyorsabban, mint egy hétköznapi ember. Nyúlánk termetéhez jobban illenek a hosszú lépések, és nem is fogja vissza magát. Sétálás közben még mindig ugyan azt a vidámságot árasztja magából.

- A Ködös Park nagyon misztikus hely, könnyű eltévedni benne. De egyet se félj, míg velem vagy / Használja a jól ismert mesebeli formulát. /

- Mert beszélem a természet nyelvét, ahol növények vannak, ott én sose tévednék el. – Mondja mindezt olyan természetességgel, mintha egy teljesen általános dologról beszélni. Mintha azt magyarázná, hogy ő minden reggel tejet iszik.

* * * Folytatás a Házak között kanyargó sétálónál * * *

by **Raven Raymore** Hétf. Jan. 10, 2011 5:06 am

+ Azt hiszem kissé elbambultam, illetve ha nem és tényleg azt kérdezte, amit gondoltam, hogy kérdezett, nos akkor gáz van...
Kezdjük az elején Raven, csak az elején!

- Valóban? Hirig itt járt? Nos ennek nagyon örülök. Amíg együtt mentünk, részemről remek társaságnak találtam.
mondtam egészen nyugodtan és tovább növeltem a kakaóadagot, a gyomromban, mert sajnos bőrevést még nem fejlesztettem ki, így a fedősejtjeimről még nem tudtam egy nemesebb szervezetembe átáramoltatni a tápanyagot.
Na itt jött a neheze, mármint nem a tápanyag áramoltatás, hanem a válasz a másik kérdésre./

Ne mond el neki kedvesem, jobb neki, ha nem tud róla! Nővérem nem örülne ha beszélnének rólunk!

+ Egyszerűen zsír, már megint a debil hang! Oké, sorry kedves, egyszerűen sok nekem ez a fejemben beszélés!

Semmi gond kedves, majd megszokod...

- Szóval, nem jöttem ki jól Raphaellel, ezért jöttem el. /zártam rövidre a témát. /
+Ha nagy istennő nem akarja, hogy dumáljak, hát nincs duma!

(71)

by **OldMan** Hétf. Jan. 10, 2011 6:15 am

/Liara figyelmesen hallgat téged. Amikor elmondanád mi történt, majd mégsem teszed meg felhúzza a szemöldökét és felfelé egy picit. A kakaót felszolgáló alak egy gyümölcstállal érkezik vissza, majd mikor leteszi elmegy. Liara feléd kínálja a tálat./

- Vegyél csak belőle. Igen, kedves kis tündér ez a Hirig... Hmm, szóval összevesztél a... a főangyallal aú! /A fejéhez kap és erősen szorítani kezdi, látszik, hogy fájdalmai vannak közben szavakat suttog. Mindeféle fénypászma öleli körbe, de tovább szenved.
- Távozz, megértettem! Nem kutakodok... auúú... /Majd Liara elájul, lefordul a székről./

by **Raven Raymore** Szomb. Jan. 22, 2011 10:29 pm

/Döbbenten figyelem az eseményeket, kezd ez az egész túl sok lenni nekem. Amikor a nő elájul, nos akkor végleg kiakadok./

- Hé, ébredjen föl kérem! /Odasietek az ájult nőhöz és nem éppen szakszerűen rázogatni kezdem a vállát. Ha annyit mondok, kezdtem kétségbe esni, nos az nem fejezi ki kellő mértékben azt, amit éreztem. Nem, inkább baromira beszartam.
Angyal lettem, oké. Szárnyaim vannak, oké. Van egy város egy hímsoviniszta mennyei követtel, felőlem... egy hang beszél a fejemben, amióta az angyalok bedrogoztak, legyen meg az ő akarata... na de ez mind együtt??? Na nem, azért az én teherbírásomnak is van határa! És azt a határt itt húztam meg!
Éppen sikoltozva elrohantam volna, amikor a jól ismert boldogság és melegség szétáradt bennem és az ózonillat az egész termet betöltötte. Olyan erős volt, mint a látomásom óta soha./

Css Raven, ne félj! Én vigyázok rád! Mégis mitől rettegsz akkor? Ígérem nem hagylak el... szükségem van rád, ahogy neked is rám. Én veled maradok és vigyázok rád, ha segítesz nekem. Ha megteszel egy apró szívességet.

- Na nem és nem! Húzz a fenébe! /kiabáltam, aztán hisztérikusan nevetni kezdtem, igen, határozottan kezdek megőrülni..../

(72)

by **OldMan** Kedd Jan. 25, 2011 6:15 am

/Liara magához tér, miközben te nevetsz. Kissé furcsán néz rád, de látszik, hogy te nem vetted észre, hogy ő már rendben van, így feláll és odalép hozzád, miután megigazgatta ruháját. Erősen megfog és magához ölel és egy halk dallamot kezd dúdolni a füledbe, ami nyugtatólag kezd hatni rád. Közben pedig a hajad simogatja. A szíve ugyan hevesen ver, de biztonságban érzed magad, a két hatás egyre jobban ellazít./
- Nyugodj meg kicsi lány, nyugodj meg. Semmi baj nem lesz. /Suttogja, mikor végez a dallal és megpróbál leültetni a kanapéra./

by **Raven Raymore** Szer. Jan. 26, 2011 5:32 am

/Idegesen ellököm magamtól a nőt. Az ő közelsége is megnyugtató, de ez éppen lehet olyan csalfa, akár a fejemben szóló hang ígért biztonsága./

+ Honnan tudhatnám ki van ellenem és ki van velem? Talán még én is ellenem vagyok...

/Lekuporodok a földre és előre hátra ringatom magam. beburkolózom a szárnyaimmal és átölelem a lábaim. Igyekszem minél kisebbre összehúzni magam, hátha akkor a sok baj nem vesz észre és messze elkerülnek./

Mi a baj Raven? Ha ezt így folytatod, meg fogsz őrülni... kérlek ne ellenkezz velem! Én nem akarok ártani neked, de nem tudok segíteni, ha tönkre teszed magad!

/A hang valóban aggodalmasnak tűnt, de nem akartam hallgatni rá, sem most, sem soha. Annyira idegen volt, annyira féltem tőle..../

- Tűnj el a fejemből... /suttogtam alig hallhatóan, majd kétségbeesett pillantást vetettem Liarára, nem akartam, hogy közelebb jöjjön, féltem, hogy elvesztem az eszem, ha valaki megérint./

(73)

by **OldMan** Csüt. Jan. 27, 2011 7:52 pm

/Liara meglepődik, majd hagyja, hogy azt tegyél amit akarsz. Majd mikor segélykérően ránézel, mosolya megmelegíti szívedet. Odamegy a fiókjához és kivesz belőle egy egyszerű fa dobozkát, amin mindenféle jelek vannak./

- Sajnos ez az utolsó, de... neked adom, ha kívánod.

/A dobozból előhúz egy Milka csokit és melléd ül. Lassan felbontja, letör belőle egy darabot, és bekapja. Élvezettel eszegeti, és feléd nyújtja a többit./

- Nem tudom ki jár a fejedben, de értésemre adta, hogy ne próbálkozzam kideríteni ki ő. Nyugalom, nem őrültél meg, azonban nem tudom, hogy ő - nyilvánvalóan egy hatalmasabb lélek, mint én - mit szeretne tőled. A csoki XXI. századi, Merlin ajándéka volt, mikor...

/Arcáról a kedves emlék egy pillanatra fájdalmassá válik, amit ki is mutat, majd visszatér a kedves, bájos arca. Furcsa az, hogy nem próbálkozik többet, hanem veled együtt ül a földön, mint egy jó testvér. Attól függően, hogy hagytál-e csokit, még eszik belőle. Elücsörögtök a földön./

by **Raven Raymore** Csüt. Jan. 27, 2011 10:06 pm

/A csokoládéillat egy pillanatra visszahozza az otthon, az igazi otthon barátságát. Anyámat soha nem érdekeltem, de amikor elkezdtem járni az idős hölgyhöz tanulni, nála mindig volt csokoládé, egész gyűjteménye volt. Gyakran leültem a kényelmes fotelokba egy könyvvel és egy csokival, mialatt ő kötögetett, esetleg történeteket mesélt. A csoki a mennyei ambróziám lett, az egyetlen dolog, ami elkergethette anyám rémképét, ami a békéhez kötődött.
Az illat most is megnyugtatott, óvatosan elvettem egy sorocska csokoládét. Azt hiszem úgy nyúlhattam érte, mint egy félénk állatka, aki nem tudja csapdába kergeti-e a következő lépése.
Ahogy a falatnyi boldogság szétáradt bennem és valódi békét adott, kezdtem kissé összeszedni magam.Az is komoly segítség volt ebben, hogy a nő megnyugtatott, nem őrültem meg teljesen./

+ Szóval valami hatalmas tudat beszél hozzám és nem csak én képzeltem az istennőnemistennőt... de vajon ki lehet ez? Ahhoz hogy Isten legyen, túl női hangja van.. Vagy talán csak én nőttem fel hímsoviniszta világban és ezért hiszem azt, hogy férfinak kéne lennie? Huh, úgy tűnik máris jobban vagyok, ha ilyen baromságokon tudok gondolkozni...

/Ekkor nyúltam volna a következő adag csokiért, de megláttam, hogy annyit méláztam, hogy megettem az egészet. Vetettem egy bocsánatkérő kiskutyapillantást Liarára, majd megmozgatva kissé a szárnyaim végre normális hangon szólaltam meg./

- És szerinted mit kéne tennem? Hallgassak a hangra, vagy űzzem el valahogyan?

(74)

by **Tereus** Pént. Jan. 28, 2011 2:54 am

/Jó egy óra telt el a havazásban gyaloglás közben, de végre ide értem. Első gondolatom a Múzeumról az volt, hogy ez a londoni British Múzeum! És tényleg?! Megmaradt ama stílusban és nagyságában!
Amikor a hűvös klasszicista építmény oszlopsorai között a bejárat felé lépdelek, megfordul a fejemben, hogy annak idején nem kellett belépőjegyet fizetni, csak egyes különleges kiállítások alkalmával, így reménykedem benne, hogy most sem kell.
Az oszlopsorok között még lerázom magamról a havat, majd könnyedén lépek be a nagy előcsarnokba./
+ Nézzünk körbe ha már itt vagyunk! Lehet még Hilary is itt van. Bár már tovább is szállhatott! Lehet előrébb jutnék ha megkérdezek egy őrt, hogy nem e látta? +
/Hideg, kutató szemekkel keresem a számomra ideális személyt. Majd amikor megtalálom határozott léptekkel indulok meg felé./
- Jó napot Uram! Egy hölgyet keresek aki információim szerint ide jött nemrég.
/Előveszem az öreg hölgytől kapott képet és felmutatom az őrnek. Míg a válaszra várok körbenézek a teremben./

{6}

by **OldMan** Pént. Jan. 28, 2011 4:09 am

*Raven*

/Liara elfogadóan bólintott a bocsánatkérésedre a csoki miatt és kedvesen mosolygott. Látszott rajta, hogy megkönnyebbült, hogy sikerült kibillentenie rossz állapotodból. Felállt és nyújtotta a kezét, a kanapé felé intve. Ha elfogadod, akkor leültet oda, majd melléd huppan, egyébként várakozik. Az is látszik, hogy közben mélyen gondolkozik, majd vállat vonva megszólal./

- Nos, mivel nem tudom ki, vagy mi ez... légy óvatos, tapogatózd ki a szándékaid. Ha kell, kérj tanácsot a többi angyaltól, még akkor is, ha nem annyira szívleled őket. Vannak több ezer évesek, vannak bölcsebbek is. Talán én is többet tudnék neked segíteni, ha bármilyen információm lenne erről a "hangról". Nem éreztem gonosznak, de ezt én sosem veszem készpénznek. Sajnálom, de információ híján nem nagyon tudok segíteni.

*Tereus*

- Üdvözlöm tisztelt angyal. /Egy öltönyös férfit szólítottál meg, a névtábláján a M. Clyde Williams név szerepel, alatta a beosztása: múzeumi intéző. Egyébként rövid felnyírt hajú, átlagos arcú ember, barna szemekkel. A férfi valóban tisztelettel teli hanggal szólít meg. Majd elveszi a képet és megnézi./
- Igen, ez a Hirig nevű tündér vendégeskedett nálunk nem is olyan régen. Talán az igazgató nő, Liara többet tudna mondani erről, de úgy emlékszem, hogy egy másik tündérrel távozott. Náliának hívják. De mondom az igazgatónk talán tud segíteni önnek. Odakísérhetem?

by **Tereus** Pént. Jan. 28, 2011 4:34 am

/Apró fejbiccentés kíséretében, továbbra is udvarias modorban mondom./
- Köszönöm, Mr Williams! Ha nem okoz gondot, abban az esetben beszélnék az igazgatóval!
+ Tündér?! Az addig rendben van, hogy néha letündéreztem, de hogy azzá is legyen?! De úgy hiszem, nem ez lesz az egyetlen furcsa itt! +
/Nyújtom a kezem a fénykép felé, amivel jelzem, hogy vissza szeretném kapni a képet. Nem jegyzem meg és nem is veszem ki a kezéből. Biztos vagyok benne, hogy érti a célzást./
- Kérem mondja meg az igazgatónak, hogy... -/Kis szünetet tartok, mert furcsállom, hogy nem a saját nevemen akarok bemutatkozni, hanem ez új kapott néven, majd folytatom./ - Tereus keresi, és azt is legyen szíves megmondani, hogy mi ügyben járok.
/Beszélgetés közben végig a férfi szemébe nézek./

{7}

by **Raven Raymore** Pént. Jan. 28, 2011 5:45 am

/Leülök a kanapéra, de azért most is kicsit arrébb húzódok. Anyám mindig is azt mondta antiszociális vagyok.. szerintem ez nem csoda, mert ő meg túl szociális volt...
Csöndesen hallgatom amit a nő mond, és valamiért nagyon nehezemre esik, hogy beszéljek erről az egészről. Az igazság az, hogy én sem éreztem gonosznak a hangot, sőt éppen ellenkezőleg, olyan csodálatosan tisztát és jót még soha nem éreztem... az igazság az, hogy egyszerűen csak megrémültem. Féltem a hangtól, rettegtem attól, hogy megőrültem, hogy bedrogoztak...
De most így végiggondolva az is lehet, hogy Ezüst Sárkány egyszerűen csak bajban van és tőlem akart segítséget kérni, én viszont megtagadtam, mert féltem./

+ Egy nyamvadt gyáva nyúl vagyok... egy beszari féreg....

- Sajnálom, azt hiszem tartozom annyival neki, hogyha megkért rá, nem mondom el ki ő... Nem tudom jól teszem-e.... Megpróbáljak beszélni vele? /kérdem tanácstalanul. Igazából megrémít, hogy én keressem a hangot, de lehet, hogy jó ötlet lenne./

(75)

by **OldMan** Pént. Jan. 28, 2011 6:43 am

*Tereus*

/Williams visszaadja a fényképet, már-már ilyedt arccal, hogy miért is nem adta eddig vissza. Megköszörüli gyorsan a torkát és gyorsan összeszedi magát./

- Természetesen tisztelt Tereus úr, azonnal szólok neki, addig fogaljon helyet ott /rámutat egy bőrfotelre/. Esetleg megkínálhatjuk-e valamivel, amíg várakozik?
/Megvárja a válaszod és elsiet, léptei halkan verődnek vissza a nagy előcsarnok falai közt./

*Raven*

/Liara bólogat és nem közelít feléd, megtartja a kívánt távolságot, amit kértél./
- Nos, mivel semmit sem tudok, de... ha úgy érzed, hogy nem ártó szándék vezérli próbálj meg beszélni vele. Azért én egy fajtársadat megkérdezném, de te fogsz dönteni, kedves Raven. Még annyit, hogy...
/Ekkor kopognak az ajtón. Egy öltönyös férfi lép be, elnézést kérő arccal, mikor meglát titeket./

- Igazgató asszony, ne haragudjanak a zavarásért. Egy Tereus nevű angyal érkezett és a korábban itt járt Hirig nevű tündért keresi. Önnel szeretne szót váltani ezzel kapcsolatban. Mit mondhatok neki?
- Raven, ugye megengeded, hogy bejöjjön? Vagy megvárod, amíg beszélek vele?

by Ajánlott tartalom