Angyalkert

/Gabriel elmosolyodik Tereus felháborodásán./
- Nem, Onurisz nem néma, inkább csak nem beszédes. Mágikus szavakon kívül nem sokan hallották őt beszélni, talán még én sem. /Egy pillantra ezen elgondolkodik./
- Igen az előzőt varázsló készítette, ezt a dobozt viszont egy Siedhe, akinek a kezében van. Egyébként ő a teleportkapuk megalkotója is.

/Ebben a pillanatban Raven hirtelen elbúcsúzik és elszárnyal. Gabriel hosszan néz utána./
- Sok szerencsét gyermekem. Danu kísérjen utadon.
- Nos, megérkeztünk, érezd otthon magad. Ha bármi kérdésed van Raphael a rendelkezésedre áll. Kérlek, légy vele megértő, nem igazán kedveli az "idegeneket". /Ekkor Raphael felé fordul. Néma szóváltás után, ami nem tart túl soká, egy fejbiccentés kíséretében elreppen a főangyal.

Azonban mielőtt megszólalnál, Onurisz előtted terem és odatartja a ládikáját. Egy nagyon furcsa fémes, érdes hang szólal meg a csodaszép Siedhéből, még te is beleremegsz a hangtól. Hogy kellemes e a borzongás, vagy kellemtelen, magad sem tudod eldönteni./
- Kérlek, tedd a dobozba. Köszönjük, hogy elhoztad idáig ezt a nagy terhet... Liarával meg még számolunk.

/Onurisz haja a földet sepri, ahogy feléd bólint. Elfogadja a kézfogást, megrázza a tiédet, de a dobozt lezárja és nem adja vissza. Felgyúladnak rajta a rúnák, majd egy éles fény kíséretében eltűnnek a dobozról. Egy tökéletes téglatest alakú doboz marad a kezében, sehol egy fedél, vagy bármi, ahol ki lehetne nyitni./

- Nos, nem adhatom oda, illetve vissza. El kell rejtenünk a kíváncsi tekintetek elől, már így is több bajt okozott, mint szerettük volna. Liarát majd én megvédem /suttogóra fogja a hangját/ a "barátaidtól". Ezt tedd el! /Feléd nyújt egy apró fakorongot./ Ha odaértél a tóhoz, csak mondd ki a verset és egy ideig eltűnhetsz a kíváncsi szellemtekintetek elől:

"Gshot szeme rám figyel,
Szívembe mar hideggel,
Shiedhe úr egy új trükkel,
Tekintetük elől rejtsél el."

/Vállat von és rád mosolyog./
- Nem tellett most jobbra, ne haragudj. Még egyszer köszönöm, illetve köszönjük, hogy elhoztad a lándzsát.
/Ekkor egy halk suttogással eltűnik a szemed elől, mögötte Raphael jelenik meg./

- Keressük neked egy Tündért, addig érezd magad otthon, bármi kérdésed van tedd föl most, sajnos Gabriellel ellentétben nekem dolgom van... De természetesen a rendelkezésedre állok, amíg meg nem jön a Tündér.

- Hirig? Igen, már járt itt. Eléggé pimasz, egy tündérhez képest. Nos, nem tudom hol van, de mivel új még itt nem hiszem, hogy a segítségedre lenne. Vigyázz vele, elég csípős a modora, ahhoz képest, milyen pici. /Fintorodik el egy pillanatra Raphael./
- Tetszett neki a hely, igen. Sajnos ÉN nem tudok segíteni a megtalálásában. /Az én szót eléggé megnyomja, utalva, hogy volt valami köztük./
- Örülök, hogy a kelekótya Nália meglesz, bár én nem szeretek a tündérektől szívességet kérni, de ez legyen a főokosok baja. Viszont az angyalokkal más a helyzet, meg kell tisztulnod a tóban. Igazán érdekes lehet, még én sem jártam ott és hátha... /Elmerül gondolataiban és az arcát vakargatja egy kis ideig. Egy új angyal jelenik meg, bár nem igazán tudod megkülönböztetni őket, nagyon hasonlóak./
- Nália egy óra múlva itt lesz Raphael.
- Hála Danunak! Addig mit kíván tenni Tereus? Egy ebéd, vagy csak "sétálna"?
/Valamiért egészen felvillanyozódik a hírre és sokkal készségesebb lesz az angyali felvigyázód./