Menedék

by **Lynarin Seeragic** Pént. Nov. 26, 2010 9:24 am

Egy elegáns épület egy olyan szinten, ahol már van pénz az emberek zsebébe. Ha ide jössz, lenéznek az elit tagjai, habár a menedék kapui mindig nyitva várnak.
Bármilyen fajt szívesen fogad, de jobb, ha vigyázol, mert az igazgató Graefit lehet, hogy egy életre lekötelezetté tesz....

by **Hirig** Pént. Nov. 26, 2010 10:43 am

- Ennyire nevetségesek lennénk?!
/Kérdezem kissé felháborodva. Úgy érzem, hogy amint lehetőségem lesz rá valahogy nekem is vissza kell vágnom./
- Ezért nem méltat válaszra?!
/Amint a jármű?! befejezte a "felszállást" és leküzdtem a gyomrom tartalmát vissza a helyére ahova való, körbenézek és elakad a lélegzetem.
A gyönyörű zöld terület magával ragadja tekintetem és azon kapom magam, hogy engem is. Már ott is vagyok a zöldes környezetben./
- Miért nincs itt virág?! Mondjuk Liliom.
/Kérdezem, nem törődve a furcsán rám szegeződő tekintetekről. Egyik fáról a másikra reppenek./
- Miért pont mi kellünk Önnek? Hogy talált ránk?
/Repülök vissza Raven vállára és teszem fel a fontos kérdést amikor már ott vagyok./

{12}

by **Raven Raymore** Pént. Nov. 26, 2010 10:52 am

- Már gondolkoztam virágok telepítésén kis hölgy, de még nem jutottam el odáig. Mellesleg csak a véletlen szerencse műve, hogy alantas szolgám magukba botlott, ennek a szerencsének mellesleg szívből örülök.
/Aprót biccentett, ami szintén baromi idegesítő volt, de a figyelmem elterelte a csodálatos hely. Különösen nézett ki, hogy nem messze a város terült el, ez a rész pedig egy mesterséges kis béke szigetének tűnt. Nem értettem, hogy csinálhatták, hogy lebeghet az épület./
+ Nagyon tudnak valamit itt a 29.-be! Asszem repülőt már csak múzeumba találunk, ha van ilyen repülő izé, akkor minek a régi technika?
/Ellenben sajnos semmi nem tudja elterelni a figyelmem arról, amikor egy lángoszlopot látok kicsapni az egyik ablakon. Graefit is arra néz és az arcán dühös fintor jelenik meg./
- Az egy drága ablak volt! /Dühösen néz fel a magasba a törött ablakra. /
- Ideje lenne indulnunk! Lenne szíves drágám? /Néz kissé ingerülten a kertbe feledkezett tündérre. /
+Szemét alak! Kezd elegem lenni ebből a fickóból!

(12)

by **Hirig** Pént. Nov. 26, 2010 11:22 am

/Kissé megszeppenve figyelem a lángcsóvát, majd biccentek, hogy részemről mehetünk./
- Ide nem szívesen engedlek be!
/Mondom Ravennek. Közben azon gondolkodom, hogy ha nagyobb lennék biztosan jobban megtudnám védeni mint így, ilyen kicsin. Most csak azon jár az agyam, hogy Öt kell megvédenem. Ö az aki itt közel áll hozzám, még akkor is ha csak pár perce ismerem. Megkedveltem a szerencsétlen és kedves természetét.
Tudom, hogy ez a barátság nem lesz hosszú életű, de amíg így lesz, megteszem ami tőlem telik. Sorstársak vagyunk jelen pillanatban, csak egymásra számíthatunk!
Ahogy nézem az üvegfalat magam előtt és elképzelem mennyi ember lehet odabent amit nem látok kicsit elfog a félsz. Mennyi ember akik esetleg ugyan ebben a cipőben járhatnak, vagy éppen ránk akarnak majd törni. Vajon ez az ember mennyire lesz barátságos azután, hogy segítettünk neki?!/

{13}

by **Raven Raymore** Szomb. Nov. 27, 2010 3:32 am

/Kissé elmosolyodom, jól esik, hogy esetleg valakinek hiányoznék. Különös érzés ez, tekintve, hogy anyám körülbelül annyit törődött velem, mint a befizetetlen számlákkal, magyarul semennyit. De igazából megszoktam és nem is zavart soha, most ellenben nagyon különös volt, hogy van egy barátom. Legalábbis valami olyasmi.../
- Ne aggódj, nekem sincsen sok kedvem bemenni. /motyogtam zavartan. Vetettem egy pillantást az ablakra, mire egy pillanatra azt hitem káprázik a szemem. A kitört résben egy magas szoborszerű alak állt. A szoborszerűséget úgy értem, hogy amikor szánalmas osztálykirándulásokon két cigizés között a tanárom be tudta vonszolni az osztályt elvétve egy-egy múzeumba, na akkor ott láttam ilyen alakokat. Egy apróságot leszámítva, azoknak nem voltak szárnyaik....
- Hogy az a! /szentségelt mellettem a fickó, majd hátrébb lépett. Nem tudom mitől lettem ilyen bátor, de én meg kissé előrébb léptem. A másik angyal, gondolom a rendbontó, egy kecses mozdulattal kiugrott az ablakon. Egy pillanatra megállt a szívem, egészen addig amíg az óriási hófehér szárnyak ki nem bomlottak, eltakarva a fényt. Elrepült fölöttünk, mint valami óriási veszélyes hószín madár, majd leszállt. Az arca gőgös és kiismerhetetlen volt./
- Hát itt vagy féreg, most meghalsz! /sziszegte graefit felé, majd egyik pillanatról a másikra lángoló pallos jelent meg a kezében. Nem a kard lángolt, hanem lángból volt az egész, a kezéét látszólag mégsem égette. Éreztem, hogy hűvös penge ér a nyakamhoz és a férfi negédes hangját a hátam mögül hallottam./
- Még egy lépés és meghal!
+Mi a franc?!?!

(13)

by **Hirig** Szomb. Nov. 27, 2010 4:20 am

/Az államat amikor meglátóm a másik angyalt a földről kell össze szednem, jó egy örökkévalóságnak tűnő pillanat után. Miután sikerül összeszednem magam és nem a lenyűgözöttséget mutatnom. Kissé cinikusan megszólalok./
- Úgy tűnik, hogy nem is kell bemenni, mert Ő Urasága kifárad magától! Kérni sem kell!
/Nézem közben a szárnyaló Apollót megszégyenítő szépségű angyalt, aki elénk szál le. Közben nem veszem észre, hogy Graefit merre somfordált el és mire készül. Csak a semmiből előkerült lángoló pallost néztem, felváltva a gyűlölettől és elszántságtól villódzó szemeket.
Így igencsak meglepetésként érintett a hűvös penge a hasamnál, mely Raven nyakához szegeződött elsősorban. A kezdeti megszeppenést pillanatok tört része alatt váltotta fel az eleddig sosem érzett már-már féktelen düh, melyet Graefit irányába éreztem most.
Vészjóslóan lassú mozdulatokkal fordultam hátra Graefit felé. Szememből semmi jót nem lehetett kiolvasni. Arcvonásom olyannyira merevnek és keménynek tűnt, hogy a márványt hozzá képest gyurmának lehetett volna mondani. Tettem a kusza tincseken keresztül egy lépést Graefit felé, az eleddig rakoncátlan tincsek, most nem akadályoztak, és valóban úgy tűntek, mintha saját életet élnének, mert "szétnyíltak" utat engedve, majd nem tudom hogyan történt egyre nagyobb és nagyobb lettem. Az az érzés ami elöntött arra sarkalt, hogy száljak le Raven válláról, mert nem fog tudni elbírni. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért tettem így és nem is akartam, csak ösztönösen cselekedtem./
- Azonnal engedd el Ravent, különbem nagyon megbánod!
/Hangom nem a sajátom volt. Valami nagyon vészjósló volt és mélyről jött. Eleddig soha nem hallottam magam így beszélni. Nem is hittem volna, hogy képes vagyok ilyenre, de nem ezzel törődtem most. Sokkal jobban érdekelt most társnőm épsége, mint, hogy a bennem végbemenő változásokon agyaljak./
- Tedd el a fegyvert Graefit! Vagy nem állok jót magamért!
/ Ismételtem meg az előbbi felszólítást, hogy nyomatékosítsam akaratom.
Testtartásom is fenyegető volt, ösztönösen ilyenné alakult a növekedés közben, még ha nem is voltam egy izomkolosszus és sosem tanultam verekedni, vagy sosem volt rá szükségem, hogy megfélemlíttek valakit, most mégis ilyen fellépéssel néztem Graefitre./
- Ez a fene nagy "védjük meg az ide érkezőket" elved! Szánalmas vagy! Eddig azt, hittem, hogy amit mondasz legalább a fele igaz, de tévedtem! Egyetlen egy szavadnak sem lehet hinni! Még azt sem lehet komolyan venni, ha kérdezel!
/Kis szünetet tartok, miközben cinikus tekintettel mérem végig./
- Ügyes voltál, be kell vallanom! Szépen csavartad a szavakat! De amilyen az ember barátja, olyan maga is! Te nem csak egy bunkó izomagy vagy, hanem egy szánalmas, manipulatív senkiházi! Ezért még számolunk! Nagyon nem díjazom, amikor átakarják baszni a fejem! De ennél azt még jobban rühellem, ha valaki olyant bántanak aki fontos számomra! És elhiheted kedves Graefit, képes vagyok elég sok mindenre azokért, szóval ha jót akarsz elteszed a pengét!
/ A megnevezését és a nevét gúnyosan ejtem./

{13}

by **Raven Raymore** Szomb. Nov. 27, 2010 8:47 am

/ A szívem veszett ritmusban dobog, mint egy rosszul megkomponált koncert, mint a disszonáns hangok szimfóniája. Soha ennyire még nem rémültem meg életemben. Voltam már húzós helyzetekben, csináltam veszélyes hülyeségeket, de ez most mindent felül múlt. A penge jeges csókja egyre erőszakosabban közeledett a nyakamhoz, mint valami eleddig eltaszított szerető. Nem akartam meghalni, nagyon, de nagyon nem. Nem tudtam mozgatni a fejem, mert féltem, hogyha megmoccanok, elvágja a torkom, de így is érzékeltem Hirig motozását a vállamon és az oldalt lejátszódó furcsa jelenetet is láttam a szemem sarkából. Ellenben az egyetlen, amit igazán láttam, az az angyal volt. A különös álomszerű figura, aki annyira szép és félelmetes volt, hogy nem lehetett igazi. Éreztem, hogy kissé megremegnek a szárnyaim. Finom, ijedt remegés volt, de éreztem, ahogy a szárnyaim ki akarnak nyílni./
+Francba is, csak ezt ne! Megölöm magam! Hülye hattyútartozékok!
/Ekkor szálltak be a játékba a nagyvadak. Az angyal kezében kialudt a lángpallos, egyszer csak eltűnt a teljes penge, mintha csak felszívódott volna az éterben. Aztán arrébb sétált, ki a látószögemből. Amikor visszajött ott sétált mellette sorstársam, csak éppen néhány számmal nagyobban./
- Most azonnal engedd el a lányt! Tudod milyen következményei lesznek annak, hogyha egyet is megölsz közölünk! Add fel!
- Nem! A lány meg fog halni, hogyha nem adod szavad, hogy az angyalok mellettem állnak! Nem fordulhattok ellenem!
- Egy olyan egyezség nem érvényes, amit fajom egy kétségbeesett kicsiny tagjával kötöttél, akit álnokul elcsaltál égi világunkból! Nem bízom benned földi patkányban! Akinek nem adatik meg, hogy a felhők között szálljon, annak a lelke örökre a föld mocsarába ragad! ENGEDD EL A LÁNYT!

(14)

by **Hirig** Vas. Nov. 28, 2010 9:11 am

/Mintha az érzéseimet az időjárás megérezte volna. Elkezdett szállingózni a fehér hó.
Kedvemen az sem javított, hogy ebben a máskor gyönyörűnek vélt pillanatban, egy vonzó férfi táncra hív, és vezet. Még ha csak pár lépést is, de arrébb mentünk. Talán valahol igaza volt, túl közel voltam Graefithez és veszélybe sodorhattam volna ezzel még jobban Ravent. Amit nem szerettem volna!
Nyugodt, túlságosan nyugodt, hideg hangon mondtam táncpartneremnek, halkan, de érthetően./
- Ha nem kezd el tombolni A Menedékben, akkor nem került volna Raven ilyen helyzetbe! Nem lennénk itt akkor.
/Lassan kimérten mérem végig Graefitet megint. Próbálok úrrá lenni dühömön és rájönni arra, mennyire gondolja komolyan, hogy megakarja ölni társnőmet./
- Graefit! Ez az utolsó figyelmeztetésem! Ha valami baja esik... nem érdekel, kik a barátaid, kiknek áll érdekében, hogy Te élj, kik az üzletfeleid! Nem érdekel, hogy kik jönnének ellenem! De ha baja esik... megöllek!
/Hangom még mindig hideg és nyugodt. Mindenre elszántan cseng. Nézem a szemeit. Tudom, hogy most két nálamnál nagyobb hatalom méri össze erejét. Tudom, hogy én csak egy porszem vagyok az angyal és Graefit számára./
+ De egy porszem is képes megállítani egy hatalmas gépezettet!+
- Enged el Ravent!
/Mondom halkan./

{14}

by **Raven Raymore** Vas. Nov. 28, 2010 9:40 am

/A két férfi szemcsatát vívott, mintha mentális akaratukkal fejben ütköznének meg. Volt valami félelmetes a két alakban, mintha szikrázott volna köztük a levegő. Jelen volt valami őserő, ami a két alakot képviselte, ami nagyobb volt náluk, és bennük összpontosult. Láttam, ahogy az angyal megszorítja a hirtelen megnőtt tündérem kezét, éppen akkor, amikor Graefit elszakítja a pillantást a fajtársamtól és végre válaszol valamit a haragos tündérnek is./
- Te ne szólj ebbe bele kicsikém, nem a te ügyed. Ha akarod akár el is mehetsz. Semmi közöd az angyalok és a Menedék vitáihoz.
/Ennyivel úgy tűnt elintézettnek is tekinti társnőmet, és éreztem, ahogy végigsimít a szárnyaimon. Valamiért hányingerem támadt ettől... Hátra lépett és engem is magával húzott. Tudtam, hogy a többiek az egyre sűrűsödő hófüggönyön át is látják a rémületet a szememben. Tényleg kezdett tarthatatlanná válni a helyzet. Ekkor mennyei hang szűrődött el hozzám, szárnycsapások ütemes zaja. Kissé felkaptam a fejem, amivel mindössze annyit értem el, hogy megvágtam magam, de így láttam az égből a hópihékkel együtt alászálló angyalokat./
+Tiszta karácsony!
- Ne hidd, hogy ennyivel megússzátok!
/Graefit ellökött, aminek következtében a földön landoltam, és még éppen láttam,ahogy eltűnik, mielőtt elsötétült volna a világ.../

(15)

by **Hirig** Vas. Nov. 28, 2010 10:20 am

/Nem törődve a fájdalommal, Graefit lekezelő szavaival, csendben állok erősen összeszorított állkapoccsal. Nem veszem észre a lefelé szálló angyalokat, ha látnám sem is nem érdekelnének különösebben.
Látom hogy egy meggondolatlan mozdulat miatt Ravennek kicsorbul a vére. Egy pillanatra megáll a szívem, nekem egy örökkévalóságnap tűnt, nagyon lassított képleforgással, az ahogy a földre esik. Amikor Graefit eltűnik a sűrűn hulló pelyhek segítségével?! Kitépem a kezem az angyal erős szorításából. Rémült tekintettel, térdelek le mellé. Testét ölembe húzom és kezemmel igyekszem elzárni a kiserkenő vér útját. Ekkor veszek újra levegőt, és ekkor kezd el újra dobogni a szívem. Kissé meg is szédülök, mert nagyon hirtelen kezdett el ennyire hevesen verni újra./
+ Raven!!! +
/Üvöltöttem hangtalanul, csak a fejemben vízhangzót a neve. Hangtalanul sírni kezdtem. Észere sem vettem, hogy elkezdett a könnyem csorogni, pedig jéghideg volt.
Féltem, hogy az egyetlen személy aki itt ebben a világban fontossá vált, ilyen hamar el is veszíthetem. Tudtam, hogy ez az érzés amit iránta érzek nem egy több éves barátságból adódik, hanem abból fakad, hogy akárcsak én egyedül volt ebben a számunkra ismeretlen környezetben. Hol nem bízhatunk meg senkiben, mert ez lesz a vége, hogy kihasználnak minket, ahogy Graefit is tette. Semmit sem változott az emberek felfogása az évszázadok alatt, ugyanolyan számító és rosszindulatúak voltak!
Hangtalanul hullott a hó, akárcsak a könnyeim ahogy csorogtak, lefele az arcomon.
Valamit mondott az angyal aki oda jött hozzánk, de nem értettem. Úgy éreztem magam mint egy néma filmben. Ránéztem az arcára, néztem ahogy az ajkai formálják a szavakat, de nem értettem semmit. Kezdett számomra is minden tompulni, elsötétülni a külvilág. Csak a dübörgő zakatolást hallottam. Az utolsó kép amit még felbírtam fogni, hogy kiveszi a kezemből Ravent és a nyakára teszi a másik kezét.
Én lassan eldőlök jobbra, a becsapódást már nem éreztem, mert addigra eszméletlen voltam én is. A tudatom így védekezett az ellen a sok ellen, hogy a szemem láttára meghalhat a sorsátram./

{15}

by **Raven Raymore** Vas. Nov. 28, 2010 9:17 pm

Folytatás Kórterem.

by **OldMan** Kedd Dec. 28, 2010 1:09 am

*Jilline, Roger: előzmény a Fősugárúton*

*Még a Fősugárúton*
- A menedék, mindenkinek menedék! Graefit igazgató úr mindenkit szívesen lát, bármilyen fajú legyen is. Néha azért kér szívességeket cserébe, de egyébként ingyenes. Ott kaphattok meleg ételt és ágyat is...bár /néz Jillinére/ az angyalok nem tudom, hogy szoktak-e aludni, vagy alszanak-e egyáltalán. Akkor hát, kalandra fel! /Kacagja el magát kedves és már el is indul a liftek felé. A hó belepi a várost, túlságosan is, úgyhogy Nália rárepül az angyal vállára és úgy utazik, mindig mondja merre kell menni, majd a furcsa hármas beszáll a liftekbe és a negyedik szintre megy./

*Negyedik szint - Menedék (leírás az első postban)*
- Hapszh! /Prüszköl egyet a kis lény./ - Meg is érkeztünk, az ott a főbejárat /mutat az ajtóra/. Ha bármi segítség kell, szóljatok az ott dolgozóknak és velük üzenhettek nekem is. Sajnos még sok hasonló van olyan, mint ti és nekik is utat kell mutatnom, de most még van kérdésetek, nyugodtan tegyétek fel. Köszönöm a fuvart Jilline! /Mosolyos, mosolyog, mosolyog. Láthatóan élvezi a feladatát és kíváncsi szemei ide-oda cikáznak a két "idegen" között, ahogy a választ vagy a búcsút várja./

by Vendég Kedd Dec. 28, 2010 6:20 am

+ Különös épület ez. Mindenesetre nekem megfelel egy időre.
Kicsit meglepett, hogy Jilline lemondott az angyalok városáról, de valahol örülök is neki. Így legalább nem leszek egyedül. +
- Köszönjük az útbaigazítást Nália. Egyenlőre meg fog felelni ez a szállás. Legalábbis nekem.
+ De, hogy Jilline-nek mennyire fog megfelelni azt nem tudom. Nem biztos, hogy angyaloknak találták ki ezt a helyet, de ki tudja. Majd meglátjuk. +
- Említetted, hogy az igazgatója ennek az épületnek, ez a Graefit, szokott néha szívességet is kérni az itt lévőktől. Ki tudnád fejteni ezt egy kicsit bővebben? Szeretném tudni, hogy mi vár rám odabent, mielőtt még bemennék.
+ Lehet, hogy kicsit gyanakvó vagyok, de számtalan könyvet olvastam már, ahol sokakat a tudatlanság vitt a vesztükbe. Nem árt az óvatosság. +

(16)

by Vendég Kedd Dec. 28, 2010 8:52 am

/Mindenre rácsodálkozva lépdelek Roger mellett. A nagy hó miatt Nália rászállt a vállamra. "Szegényke biztosan fázik." Jut eszembe, így felnyúlok a vállamra, és meleg tenyeremmel szinte betakarom őt./ -Jobb valamivel? /Érdeklődöm. Így jutunk el a negyedik szintre. Hát, lehet én vagyok túl régimódi, de a legkevésbé sem nyűgöz le a látvány. Olyan hideg, és rideg. nem csak a menedék, de a körülötte lévő minden is. Akárhogy is, át vagyok fagyva, és éhes is vagyok, szóval nincs más hátra.../
-Jajj, kedves Nália. Köszönjük szépen, hogy elhoztál ide minket. Nekem csak annyi kérdésem lenne, hogy merre találjuk az angyalok városát, ha... ha esetleg nem felelne meg ez a... menedék? /Kicsit gáznak érzem ezt a kérdést így feltenni, de muszáj tudnom az utat, hátha mégis balul sülne el valami. Odalépek Roge mellé, és kissé idegesen kezdek az ajtó felé pislogni. Én is szeretném tudni, hogy mi vár ránk odabent./

{16}

by **Caridwen** Kedd Dec. 28, 2010 9:19 am

*Nos emberek átvettem a mesélést, remélem nem bánjátok, csak mert Graefitet hívtátok, ő pedig jön. Very Happy

*

/Talán a többség észre sem veszi azt a sötét alakot, aki a kavargó hóesésben szinte világít. Azonban ahogy egyre közelebb és közelebb jön egyre feltűnőbb jelenség lesz. Az ember nem is tudja, hogy a belőle áradó nyers ellenségességtől remegjen jobban, vagy a mellette baktató fekete farkas vérvörös pillantásának súlyától.
- Ő itt Graefit, jobb lesz vigyázni vele. /súgja Rogernek aggódva.
/Ahogy Graefit meglátja az érkezőket, semmilyen érzelem nem fut át az arcán, egyszerűen csak irányt változtat és csatlakozik a kis csoporthoz.
Az érkezőket szóra sem méltatja, azonnal a tündérkéhez szól./
- Mit akarsz errefelé aprónép? Nincs itt keresnivalód!
/Az apró tündér mintha elsápadna, de a szokásos stílusában folytatja./
- Elnézést a kellemetlenkedéséért Graefit úr, de ezek az érkezők a Menedéket keresték, én pedig...
- Nos akkor megtalálták, most pedig el is tűnhetsz!
- Nos, sok szerencsét nektek. Remélem még találkozunk... Az angyalok városa mellesleg Anolgelis és a Teleportkapun át jutsz oda./mondja a tündérke, majd megpuszilja az angyal az arcát, aztán egy aggódó pillantás után elrebben. Amikor beleveszik kicsiny sziluettje a hóviharba a sötét férfi a hátramaradtakhoz szól./
- Nos ha engem kerestek, most megtaláltak. Ha meg akarnak fagyni folytathatjuk itt a beszélgetést, de részemről szívesebben innék bent egy erős italt. /mondja pengeéles hangon, miközben a hatalmas, természetellenes méretű farkas fülével játszik./

by Vendég Szer. Dec. 29, 2010 9:42 am

+ Hm eléggé modortalan ember ez a Graefit. Nem csodálom, hogy figyelmeztetett Nália, vigyázzak vele. +
- Üdvözletem. / nyújtom előre a kezem./ - Én Roger Dalber vagyok, és mint azt Nália is elmondta menedéket szeretnénk kérni öntől, ugyanis még újak vagyunk itt.
Miközben előrenyújtottam a kezemet éreztem, hogy a hideg megcsapja.
- De azt hiszem tényleg jobb lesz, ha a továbbiakat valami melegebb helyen beszéljük meg.
+ Mitől fázom ennyire? Nem szoktam így reszketni. Lehet, hogy az miatt van, ami miatt megváltozott a külsőm. Lehet. +

(17)

by Vendég Szer. Dec. 29, 2010 11:14 am

-Hékás! Nem beszélhetsz így a nálad kisebbekkel! Főleg, ha ilyen kicsi, aranyos, és nem tudja magát megvédeni! /Teszem csípőre a kezemet, és dühös arccal védelmembe veszem Náliát. A biztonság kedvéért toppantok is egyet, hogy ez az arcátlan alak komolyan vegyen engem. Ez utóbbi tettemet persze rögtön megbánom, tekintve, hogy térdig hó-leves leszek./ -Szép dolog, mondhatom! /Teszem még hozzá. Nália végül csak elköszön. Ő is kap tőlem viszonzásul egy nagy cuppanósat, de olyat, hogy a kis tündér arca piros marad ajkaim nyomán. Pedig még csak rúzst sem használok. Mikor eltűnik szem elől a kis lény, én méltóságteljesen végigsimítok az öltözetemen, majd a fejemet felszegve besétálok a menedékházba.
Talán rossz szokás, talán nem az, de nem tudok senkire sem hosszú ideig mérges lenni. Nagyjából fél percen belül megenyhülök, majd hátra fordulok./ -Amúgy Jilline vagyok! Vagy Jonathan, ha úgy jobban tetszik. /Nyújtok kezet Graefit úrnak hatalmas mosollyal az arcomon. A farkas is elbűvölő, de hozzá inkább nem nyúlok. Mi van, ha bolhás?/ -Elnézést, hogy udvariatlan voltam, csak nem szeretem az igazságtalankodást. Merre menjünk? /Nézek körbe. Elég nagy a hely ahhoz, hogy ne ismerjem ki magamat egyből benne./

{17}

by **Caridwen** Szer. Dec. 29, 2010 11:45 pm

/Graefit először ránéz Roger kinyújtott kezére, majd Jilineére. Az arcán bosszúság fut át, ahogy az angyalra pillant. Először az emberfiúra pillant./
- Nos igen, azt hiszem a meleg jobb hely lesz.
/Majd megfordul a menedék felé, így éppen szembe kerül az angyallal./
- Neked pedig lenne egy javaslatom tollas kis barátom. Soha ne kezdj ki rossz emberekkel. Itt én vagyok a főnök és egyáltalán nem tűröm el, hogy ellent mondjanak nekem. Te és a fajtád így is éppen elég fejtörést okoztatok! Tehát ha meleget akarsz és nem fagyott szárnyakkal holtan zuhanni az árokba, akkor jobb lesz, ha meghúzod magad és rendesen viselkedsz. Remélem megértettél, mert akkor nem lesz semmi probléma.
/Ezzel kikerülve a kinyújtott kezeket bemegy az épületbe és az üvegajtón pillant csak ki, várva, hogy a többiek követik-e. A farkas egy pillanatig még vár, morrant egy aprót, majd a gazdája után üget.
A vihar még erősebb fokozatra kapcsol, a hó már függönyszerűen esik, látni is alig lehet tőle./

*Ha nem szeretnétek megfagyni kövessétek Graefitet. Kicsit bunkó karakter, de nem volt gyerekszobája, úgyhogy sorry. Razz

*

by Vendég Pént. Dec. 31, 2010 1:29 am

+ Egyértelműen nem a modoráról híres ez az ember. Nos, mindegy engem mindenesetre békén hagyott, és szerintem Jilline majd elintézi magának ezt a kis össztűzést. +
- Hát akkor szerintem menjünk be. / fordulok Jilline felé/
+ Talán ott már végre felmelegszem egy kicsit. +
/Így hát bementem az épületbe, és kicsit körülnéztem./
- Hűha, ez aztán tényleg nem olyan, mint a kolostor, vagy a kollégium.

(18)

by Vendég Szomb. Jan. 01, 2011 5:01 am

-Senki nem kérte, hogy idehozzanak, szóval... /Nagy levegőt veszek, és szép lassan engedem ki. A kezemet már leeresztettem, szemeim megvillannak. Ennyit arról, hogy a "fajtámat" tiszteli errefelé mindenki. Ez egyetlen dolog ami vigasztal, hogy csinos vagyok. A hajamat leszámítva... annak rémes színe van. Roger szavaira csak biccentek, és további akadékoskodás nélkül követem Greafit. Akinek olyan a neve, mint a Graffiti. Mostantól kezdve így fogom hívni. Megmosolygom a gondolatot, közben pedig nézelődök. A sok -annyira már nem fázó- emberek meg egyebek látványa teljesen lehangol. Sokak szemében a lemondás és a reménytelenség látszódik. Nagyjából azt érezhetik, amit most én. Észre sem veszem, de már szorosan Roger mellett lépdelek. Már csak az hiányozna nekem, hogy valami idegen megszólítson. Ránézek a srácra, elhúzom a számat, majd vállat vonok, mutatván: lesz ami lesz. Aztán egy biztató mosolyt is megejtek felé, és ismét Graffiti hátát fürkészem. Nem is olyan egyszerű őt követni ilyen tömegben, pedig neki még óriásfarkasa is van./

{18}

by **Caridwen** Szomb. Jan. 01, 2011 6:27 am

/Amikor beértek és megálltok Graefit mellett a teremben, az emberek kikerülnek titeket. A sötétbe burkolózott férfire mindenki csak egy ideges pillantást vet, majd amilyen távol csak lehet megkerülik. Őt ez láthatóan nem zavarja, mert csak hidegen mered maga elé, akár valami sötét szobor. Egy kis ideig hagyja, hogy némán várakozzatok, majd hirtelen fölpillant és minden bevezetés nélkül megszólal./
- Nézzünk be a konyhára, biztos van valami finom italunk, vagy ételünk, részemről farkas éhes vagyok. /A maga különös vicce halovány mosolyt fest az arcára, de ez hamar el is tűnik.
Lendületes léptekkel megindul, a tömeg pedig szétválik előtte. Sietnetek kell, hogy tarthassátok vele a lépést, de hamar átértem egy szerény, de elég nagy ebédlőbe. Szinte az összes asztal foglalt, emberek beszélgetnek viszonylag oldottam mindenfelé. Persze mágikus lényeket is szép számmal lehet látni.
Graefit egy asztal felé int./
- Üljetek le oda, én pedig mindjárt beszólok a konyhára, hogy hozzanak nektek valamit.
/Ezzel elsiet, hármasban hagyva titeket az asztalotokkal és az új élményekkel./

by Vendég Hétf. Jan. 03, 2011 4:54 am

/Leülök az asztalhoz, és közben elmélkedek a látottakon./
+ Elég sok embert láttam itt, szóval legalább nyugtat az a tudat, hogy nem vagyok egyedül.
Eddigi tapasztalataim alapján azt hittem, hogy olyan ritka itt a sima ember, mint a fehér holló. Persze több furcsa lény is volt az itt lakók között. Mintha angyalt is láttam volna párat. +
- Te is láttad azt az angyalt, amikor bejöttünk. /fordulok Jilline-hez./ - Úgy tűnik mégiscsak szívesen látját itt az olyanokat is, mint te. Legalábbis ezt tudtam kikövetkeztetni eddig.

(19)

*Elnézést, hogy csak most írok, de az utóbbi két napban elment az internetem, és mától már iskola. Nagy valószínűséggel csak ilyen időpontokban fogok tudni aktív lenni, és az se biztos, hogy mindig. De megpróbálok időt szakítani rá.

by Vendég Hétf. Jan. 03, 2011 6:01 am

/A felszólításra természetesen leülök, és előre örülök neki, hogy végre lesz valami harapnivaló a közelemben. Úgy néz ki Roge nincs épp beszédes hangulatában, így én is inkább némán nézelődöm. Sokan vannak itt. Meglepő, hogy mennyien járnak ilyen- olyan indokkal régiségboltba. Miközben Graffitire várunk, mutató ujjammal az asztal lapján dobolok. Irtó unalmas csak úgy ücsörögni, és senkihez sem szólni. Pedig már azt hittem kinőttem ebből a korszakomból. Végül, végre, mikor már minden idegszálam pattanásig feszül a sok csöndben léttől megszólal a fiú. Érdeklődve felkapom a fejemet, aztán egy pillanatra le is horgasztom./
-Nem, nem láttam, és mi az, hogy "az olyanokat mint te?" /Érdeklődöm kimérten. Mintha eddig nem zavarta volna... látványosan legalábbis semmiképp sem./ -De az apróság is megmondta, hogy itt mindenkit szívesen látnak... talán csak őt nem. Jaj, szegénykém, hogy le lett teremtve. /Sóhajtok fel búsan. Élveztem a Náliával való beszélgetést. Sokkal édibb volt, mint a jelenlegi idegenvezetőnk. Bár biztos ő is kedves, csak nem lehet könnyű mindig minden újat csak úgy bevezetni, meg elmagyarázni neki, miről is van szó. Hosszútávon igazán unalmas lehet. Épp olyan uncsi, mint most az ételre várni. Nyújtózkodom egy kicsit, hátha megpillantom a farkast. Az úgyis akkora, könnyebb kiszúrni, mint a gazdáját ilyen tömegben./

{19}

by **Caridwen** Hétf. Jan. 03, 2011 7:38 am

/Hamarosan egy apró asszonyság érkezik és erőlevest meg friss még meleg kenyeret rak le az asztalotokra néhány bögre meleg tea kíséretében. Egy szót sem szól és amikor végzett villámgyorsan távozik is, akár valami néniketestbe zárt gömbvillám.
Még bele sem kezdhettek az evésbe igazán, amikor kecses párducszerű mozgású nő tör át a tömegen. Őt mindenki tisztelettel nézi és sokan odaköszönnek neki, amikor elhalad mellettük. A nő mindenkire rámosolyog és van pár jó szava az emberekhez. Amikor az asztalotokhoz ér, kifordít egy széket és lovaglóülésben ráül. A vékony bőrruha együtt hullámzik a testével a mozgás közben. A járása olyan, mintha táncolna. Barátságosan rátok mosolyog, majd hátra simítja az arcából rengeteg éjfekete haját./
- Üdv, ha jól tudom Roger és Jiline. Elnézést kérek az öcsikém modortalansága miatt, de kissé nehezen barátkozik. /Lazán megvonta a vállát, mintha teljesen normális lett volna, amit Graefit művel./
- Jajj, nem akartalak megzavarni titeket, hiszen biztosan éhesek vagytok, csak gondoltam idenézek, nincs-e szükségetek valamire. Mert öcsisajt ugyan a hely tulaja, de én vagyok a lelke a Menedék lovagja. /Erre lágyan felnevet, majd folytatja./
- A nevem Eliza Esmeralda Graefovic, de mindenki csak Mernek szólít. De tényleg egyetek csak, megvárom amíg végeztek, aztán kérdezzetek bátran.
/Lazán hátradől és csillogó jégkék szemeivel titeket fürkész./

by Vendég Kedd Jan. 04, 2011 5:37 am

+ Ajajj Jilline úgy tűnik sértésnek vette amit mondtam. Pedig nem ez volt a szándékom, csak valahogy ki kellett fejezni, hogy ő más. +
Éppen válaszolni készülnék amikor, egy nő jött be, és levest adott nekünk.
+ Nagyszerű már amúgy is éhes voltam. + / fogok hozzá az evéshez/
Ekkor lép be hozzánk egy másik nő, akinek a szavaiból azt tudtam kivenni, hogy ő Graefit nővére.
Még megeszem a levest, és csak utána szólítom meg.
- Nos, Eliza, ha szabad így szólítanom, lenne egy pár kérdésem ezzel a hellyel kapcsolatban. Említette, hogy az öccse a tualajdonos, de maga ennek a helynek a lelke. Ezt kifejtené egy kicsit bővebben. Továbbá szeretnék jóval többet tudni erről a helyről, és az itt élőkről.

(20)

by Ajánlott tartalom

Menedék

Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék

Re: Menedék