Kórterem

by **Lynarin Seeragic** Pént. Szept. 03, 2010 5:54 am

Az angyalok remek gyógyítok, ellenben hisznek benne, hogy nyugalom és béke is kell a teljes felépüléshez, ezért hozták létre ezt a helyet, ahol felgyógyulhatnak a betegek.

by **Raven Raymore** Vas. Nov. 28, 2010 9:27 pm

Előzmény Menedék.

/Olyan volt, mintha úszkálnék valami ködös sűrű masszában.Semmi nem tűnt valósnak, az elmém nem akar önálló képeket megfogalmazni. Próbáltam mozgásra összetökélni, de az agytekervényeim nem úgy mozogtak, ahogy kellett volna/
+Mi történt? Hol vagyok? Mi ez az egész?
/Ahogy az emlékek szép lassan visszatértek, és minden tudatosult bennem, rémülten ültem föl. A gyors mozdulattól megszédültem, de amikor helyre állt a világ, alaposan szemügyre vettem mindent.
A hely egészen elképesztő volt, olyan gyönyörű, csillogó és szikrázó, hogy azt hittem pár pillanatig, még mindig álmodok. Ahogy kisgyermeki ámulattal bámultam körbe, hirtelen feltűnt, hogy az egyik angyalszobor megmoccan. Lassan felfogtam, hogy az egy idős nő, izé angyal. Odasétált az ágyamhoz és leült a szélére. Kedvesen rám mosolygott, mielőtt megszólalt volna./
- Rendben vagy, kedvesem?
- Én, izé... hát igen.... de hol vagyok?
- Itt Anolgelisben, otthon. Az Aranylak kórtermében vagytok. /A többes számról eszembe jutott a társam, és rémülten kezdtem őt keresni a szememmel./
- Hol van Hirig?
- Ott a másik ágyon. Nincs semmi baja, csak sokkot kapott, ahogy te is. Meg mondjuk csúnyán beverted a fejed, de nem vészes.
- Odamehetek hozzá?
- Persze. Ha bármire szükségetek van, szóljatok, így rendelkezett a nagyságos.
/Már nem törődtem a szavaival, hanem kissé imbolygó léptekkel a nagyra nőtt tündérhez sétáltam. Leültem az ágya szélére és vártam, hogy felébredjen és megvitathassuk ezt az egészet./

(16)

by **Hirig** Hétf. Nov. 29, 2010 8:09 am

/Hallgattam ahogy nem messze tőlem beszél egymással a két nő. Bár lehet, hogy ezt is csak álmodtam, úgy mint az elmúlt eseményeket. Reméltem legalábbis, hogy mindaz amit átéltem, nem valóság. Vissza akartam süllyedni a békés tudatlanságba. Sajnos az élet ennél sokkal kegyetlenebb volt! Nem hagyta.
Éreztem, hogy megmozdul az ágyam amikor leült mellém Raven. Éreztem, hogy néz engem. Hosszú pillanatokig nem akartam megmozdulni, hátha sikerül vissza révednem a tudattalanságba. Nem ment.
Lassan kinyitottam a szemem. Szomorúan néztem sorstársamra./
- Örülök, hogy jól vagy!
/Próbáltam egy mosolyt is erőltetni az arcomra, de valószínűleg csak egy grimaszra futhatta, mert nem voltam ura ezen izmaimnak. Végül is nem csoda, hiszen több mint 50 izom felett kellett volna egyidejűleg rendelkeznem, amihez nem fűlött a fogam.
Valóban örültem, hogy jól van, de jobban örültem volna, ha ezt mind megálmodom, mint átélem. Nem lenék szomorú, ha ezt csak egy moziban kellett volna megnéznem, és nem megélnem, hogy kiszakadtam az otthoni környezetből, elszakadva a családomtól, a barátomtól. A saját életemtől./
- Hogy érezd magad?
/Halkan beszéltem, majdnem suttogtam. Most ez esett jól. Lassan körbenéztem a kórtermen. Minden szép fehér, ragyogó volt. Mégsem nyerte el tetszésem. Lassan elkezdtem felülni, nehogy megszédüljek. Hátamat a mögöttem lévő falnak és háttámlának vetettem, ahogyan a fejem is óvatosan. Miután kinézelődtem magam, vissza fordítottam a fejem Ravenre./

{16}

by **Raven Raymore** Hétf. Nov. 29, 2010 8:27 am

/Ahogy felült segítettem neki eligazgatni a szárnyait, amik szintén vele nőttek. Aggódtam, hogy eltöri őket, vagy valami, olyan vékonykának tűntek. Amikor a kezemre tapadt egy kevés por, inkább abbahagytam a dolgot, még a végén több kárt teszek, mint hasznot...
Láttam az arcán, hogy ő is olyan letört, mint én. Ez az egész helyzet kikészítő volt, mint valami őrült akcióval egybekötött horrorfilmben. El sem hittem, hogy ez történik velem. De ki hinné el? Óvatosan megnyújtottam a szárnyaim, de igen, ott voltak, halkan fölkavarták a levegőt arra amerre elsuhogtak az arcom mellett. /
+Annyira irreális ez az egész!!
/Mélységes mély letargiánkból egy kellemes viccelődő férfihang rántott ki./
- Elnézést a hölgyektől, de azért jöttem, hogy körbevezessem önöket. /Megfordulva láttam az angyalt, aki egyáltalán nem olyan volt, mint a menedéki Adonisz. Inkább, nos, mint egy hippi angyal. Jó, tudom durván hangzik, de ha valakinek hosszú mézszőke haja és csillogó zöld szeme van, ehhez pedig bő virágmintás inget visel és kopott farmert, ja meg szárnyakat, azt nem igazán tudom másnak nevezni..../
- A nevem Raziel, jelenleg én vagyok a nagyfőnök küldöttje. Neked testvérem majd fel kell keresned a karod házát, de a tündérhölgyet is szívesen látjuk mindenfelé. /Mérte végig elismerő pillantással társnőm./
- Nem! Izé, együtt megyünk mindenhová... /tettem hozzá gyorsan. Nem akartam elszakadni az egyetlen ismerősömtől./

(17)

by **Hirig** Hétf. Nov. 29, 2010 8:51 am

/Szótlanul hagyom, hogy segítsen Raven a felülésben. Bár az sem zavarna ha össze gyűrődne, vagy megrongálódna a szárnyam. Jelen pillanatban az sem zavar, hogy végigmér a szobába lépő kissé nevetségesen kinéző angyal, pedig nem igazán szeretem amikor a rossz pillanataimban egy pasi megnéz magának. Most ezzel sem nagyon törődök. Ravennek csak bólintok, hogy részemről rendben, mennyünk ahova akar.
Kiülök az ágy szélére, eligazgatom a ruhám, nehogy felhívásnak vélje keringőre, hogy elcsúszott a szoknyám alja. Egy kis ideig még próbálgatom, hogy biztosan tudok e állni két lábon amikor felkelek, majd elindulok az ajtó felé. Lassan, hogy Raven is tudjon jönni kényelmesen, mert hallottam amikor hozzám jött, hogy csoszog, még bizonytalanul áll a lábán.
Nyújtom felé a kezem közben, hogy segítsek neki a közlekedésben. Hátha elfogad támasznak./
+ Mit keresek én itt?! Nekem nincs itt helyem. Nem tartozom ide. Ha itt csak angyalok vannak, akkor minél hamarabb el kell mennem innen. Még akkor is, ha ezzel el kell válnom Raventől. De egyenlőre, maradok... majd ha jobban lesz végre! +
/Futnak végig közben a gondolatok a fejemben./

{17}

by **Raven Raymore** Hétf. Nov. 29, 2010 10:02 am

/Kissé megingok, amikor fölállunk és hálásan kapaszkodom a nagyra nőtt tündérbe. Igazán fogalmam sincsen, mihez kezdenék nélküle. Annyira új ez a hely, rengeteg pompa a különös alakok, a szárnyak... Tényleg nem bírnám egyedül.
Alig teszünk párlépést az ajtó felé, megszédülök. Megtántorodom és belekapaszkodom egy állványba, kiderül, hogy az nem állvány, csak valami ruhafogas, aminek az a következménye, hogy eldől, leverve rengeteg takarót a szekrény tetejéről. Arra eszmélek hogy a földön ücsörgök, Hiriggel, akit magammal rántottam, beburkolózva a lehullott törölközőkbe. Vetek egy bűnbánó pillantást társnőmre./
+Hihetetlen hogy leehet ennyire szerencsétlen!!!
/Az angyali kísérőnk nem éppen angyali módon harsogó nevetésbe kezd. Rá dühösen nézek, de aztán rádöbbenek mást nem lehet, csak nevetni./
+ Aki ilyen béna, az béna!
- Sorry, nem akartam. /motyogom félhangosan Hirignek és leszedek egy törölközőt a fejéről.
- Azt hiszem te vagy a katasztrófa angyala kedvesem. /közli Raziel, de ezt a megjegyzést szóra sem méltatom./

( 18 )

by **Hirig** Hétf. Nov. 29, 2010 10:36 am

/Halk sóhajjal nyugtázom, Raven semmit sem változott az eltelt idő alatt. Ugyan olyan mint ahogy megismertem, csak most már nem karácsonyfa izzók, hanem takarók és törülközök lógnak rajta, és persze rajtam.
Meg sem lepődöm, amikor hallom nevetni Razielt.
Raven bocsánatkérő szavaira és tekintetére, csak megrázom a fejem, hogy nincs semmi baj. Majd nem törődve még mennyi törülköző hull alá, felkelek és felsegítem Ravent is. Oda támasztom a falhoz és Razielt meg mellé húzom, hogy támogassa, miközben én elkezdem össze szedni a szétszórtan heverő anyagokat./
+ Mihez kezdene egyedül ez a lány magával?! Hogy bírt eddig ilyen szerencsétlen módon komolyabb kárt nem tenni magában?! Vajon ha továbbra is együtt maradunk, hogy fogom megvédeni?! Hiszen most sem tudtam! +
/Az eddig talán nyugodt és szomorú vonásaimat, hirtelen a düh torzítja el. Majd -már-mér az érzelemmentes- hidegséget lehetett leolvasni róla./
+ Graefit! +
/Elszánt szemekkel nézek a két angyal felé. Bár szavaimat csak Razielnek intézem, gondolván többet tud mint sorstársam./
- Lehet tudni valamit arról, mi történt azzal a személlyel aki ártani akart Ravenek?
/Hangom hidegen cseng./

{18}

by **Raven Raymore** Kedd Nov. 30, 2010 5:13 am

/Igazán tiltakozni akarok, amikor Hirig nekiáll utánam pakolni. Ellenben van valami a szemében, az egész testtartásában, ami mintha azt sugallná, hogy azokat a törölközőket valami személyes ellenségének tekinti és jobb híján éppen velük vív csatát. Nem igazán tudom, kire lehet annyira dühös, hogy haragját a törölközőkön vezeti le, de úgy döntök a legbölcsebb dolog a hallgatás, elvégre abból még senkinek nem lett baja.
Hagyom hogy Raziel megtámasszon, mert eddig észre sem vettem, de esés közben kificamítottam a bokámat./
+Ez egyszerűen nem lehet igaz! Oké, régen is volt néhány szerencsétlen afférom, az rendben van, na de ennyi?! Amióta idejöttem a balszerencse mintha direkt kipécézett volna magának! Régen sem voltam egy mázlis Marci, de ez azért sok!
/Igyekszem a bal lábamra helyezni a testsúlyomat, hogy ne terheljem annyira a bokám, amikor meghallom Hirig kérdését. Egy pillanatra gyorsabban kezd el verni a szívem az emlék hatására./
- Nos, arról csak a nagyságos Rafael tudna mondani valamit. Ő van képben, neki volt valami problémája azzal a gerinctelen szeméttel. /válaszolta ő is haragosan. Úgy tűnt tudja kire gondol a társam, de tényleg nem tud többet./

(19)

by **Hirig** Kedd Nov. 30, 2010 5:33 am

/Bólintok és lassan kifújom a belém szorult levegőt, amit addig tartottam, míg vártam a választ./
- Ha lehet akkor beszélnék azzal a személlyel. De előbb Raven bokájával kellene kezdeni valamit.
/Mondom kevésbé rideg hangon, mikor látom, hogy Ravennek fáj és kicsit másmilyen a bokája. Majd befejezem a pakolást, csak azután fordulok vissza a két angyalhoz. Eddigre már eléggé uralom az arcízmamimat is ahhoz, hogy ne látszódjon mennyire feszült vagyok még./
- Jól esne egy doboz cigi és egy csésze feketekávé.
/Nézek reménykedő tekintettel Razielre. Reménykedve, hogy az angyalok is élnek ilyen káros szenvedélyekkel, vagy legalább kivételt tesznek velem./
- Meg szerintem nem ártana valamit ennie is a kis hölgynek sem!
/Gondolok Ravenre. Kitudja mikor evett utoljára. Próbálkozom megfűzni Razilet, hogy mennyünk már innen. Utálom a kórházakat, rendelőket, meg mindent ami ezekkel kapcsolatos. Ugyanis ott egyik helyen sem gyújthatok rá./

{19}

by **Raven Raymore** Kedd Nov. 30, 2010 6:07 am

/Raziel először is lehajol és legnagyobb döbbenetemre egyszerűen csak megérinti a bokám. A tenyeréből hófehér fény árad és amikor dolga végeztével önelégülten vigyorogva feláll az én arcomról a hitetlenséget nem lehet lekaparni./
+Mióta lehet kézrátétellel gyógyítani??? Anyám, ki hallott már ilyenről?!
/Aztán eszembe jut, hogy én is, mintha begyógyítottam volna néhány horzsolást, de az egészen más volt... és a sokkos állapot miatt különben sem emlékszem rá.
Körülbelül úgy állhattam ott, amire a sóbálvánnyá dermedve a legmegfelelőbb hasonlat. Ahhoz volt kedvem, hogy sikítozva rohangáljak körbe-körbe, egészen addig, amíg fel nem ébredek ebből a hülye álomból, ahol kézzel gyógyítanak az emberek, ahol mindenkinek szárnya van és kést szorítanak a torkomhoz.../
- Cigi? Az micsoda? /Az angyal nagyon bután néz társnőmre, de aztán kissé felderül az arca./
- Áh kávé! Igen, az ismerős. Az egyik műgyűjtőnknek van, habár nálunk nem nagyon isszák. Ellenben menjünk át az étkezőbe, ott szerzünk nektek valami enni és innivalót.

Folytatás Étkező

(20)

by **Éadrom** Kedd Márc. 06, 2012 10:02 am

* Danu gyermekei *

/Talán egy ezrede a másodpercnek, annyival hamarabb söpört át rajtam az ő hatalmának hulláma, mint sem megláthattam volna fényét. Miriádnyi színben szikrázó fényáradatként söpört végig a mágia örvénylő tengerén. S egy szívdobbanás töredékével később a való világra is rázúdul a fény. A hatalom áradata oly tompa ürességet teremt, mint ha a semmiben lebegnénk, majd lesújt a sikoly. Oly élesen, oly bántón, mint ha penge hasítana a húsomba. De hogy a sikoly kitől ered, Renavieltől, Tereustól vagy tőlem, sejtelmem nem volt, szinte gondolkodni se volt erőm. Még Lyn ajándéka is csak pillanatokig volt képes dacolni ezzel az elsöprő erővel. Megpróbált megóvni tőle, de az első hullám úgy söpörte el mint ha ott sem lett volna. Összeszedtem hatalmam morzsáit és óvón körülvettem vele „társamat” magamhoz öleltem, magamba fogadtam, de ettől az erőfeszítéstől egy pillanatra az eszméletem is elvesztettem. Mikor pillanatokkal később magamhoz tértem, egy fénylő jelenés, egy égi tünemény közeledett felénk. A belőle áradó fény s a szózat mit szavalt a fájdalomtól függetlenül is megnyugtatott de csak addig a röpke pillanatig, amíg a szavak értelme utat nyert lelassult elmémhez. A rémület hulláma úgy söpört át rajtam mint egy röpke perccel korábban az angyal hatalma. Tudtam, hogy ha most megmérettetek és méltatlannak találtatok, nincs oly hatalmam mellyel szembeszállhatnék vele. És nem is akartam. Összeszedem összes erőmet és megpróbálom térdre küzdeni magam, ami sajnos csak részben sikerül. Először Renavielhez lép és csak másodjára hozzám. Megérint de egy szót se szól, mindössze biccent.
- Te….. te vagy…?
/Próbálom kipréselni magamból a szavakat, de csak suttogásra telik. Visszahanyatlom a földre és keserű szemekkel hallgatom Tereus ítéletét. /
- Sajnálom!
/Formálom némán a szavakat miközben hószín lángok ölelnek körül és visszacsúszom az eszméletlenségbe./
/Térdelek. Előttem, mögöttem és mindkét oldalamon fivéreim s nővéreim térdelnek. Előttünk pedig Ő ül arany trónusán. Mellette sokszárnyú szeráfok és kerubok tekintenek ránk bíráló szemekkel. Az Ő Hangja lép elő s fejünkre olvassa bűneink, egyesével. Árulásunk terhe nyomja vállunkat s nem enged egyikünknek se hamis mentségeket keresni. Hosszan tart, de ez is csak újabb nyomatékot ad szavainak. Végül szólítja őt, őt ki első közöttünk és akinek bűne legnagyobb és mégis legszükségesebb, a Fényhozót. Ő vezetett minket lázadásunkban és most ő vezet majd minket száműzetésünkbe. Az úr Jobb keze lép végül elénk s kimondja ítéletét. Némán fogadjuk. Tudtuk már az elején, hogy nem győzhetünk s nem is ez volt a célunk. De ez volt a sorsunk, az ő sorsa miben vele osztozunk./
- Fényhozó!
/Kiáltva, izzadtságban úszva ülök fel az ágyon. Ismeretlen szoba fogad, küllemében akár ha egy kórházban lennék ám mégis, sokkal nyugodtabb és békésebb volt a szoba mint sem emlékeim alapján egy kórháztól vártam volna. Lyn ajándéka békésen dorombolt lelkem mélyén, élvezettel simult hozzá lelkemhez és különösebb vizsgálódás nélkül is éreztem, hogy ezernyi újabb fonál köti hozzám. Körülnéztem és próbáltam felfogni a történteket. Az álmom maradéka még ott lebegett a szemem előtt. Igaz volt-e vagy csak egy egyszerű álom?/
- Hol vagyok?

{48}

by **Raven Raymore** Szer. Márc. 07, 2012 6:39 am

/Őszinte rémület szorította össze a szívem, amikor megéreztem az erőt. Félelmetes hatalom már a jelenés előtt is belengte a helyet.
Pontosan olyan óriási volt, amilyet az ember, az Ő elsőszülöttjétől elvár az ember... És mégis megrémültem. Emlékeztem bátyámra, a lelkembe íródott a neve, a jele, soha nem tudtam volna feledni...
Hiába kaptam vissza a lelkem, hiába voltam ismét egész, ez semmit nem jelentett. Az ő hatalma olyan óriási volt, amivel egyszerűen nem lehetett dacolni, egyszerűen képtelenség volt...
A földön fekve emlékeztem az arcom átáztató könnyekre, amiket nem a rettegéstől, hanem a szomorúság miatt hullajtottam. Hiányzott, hiányzott a bátyám, akit régen lángoló szeretettel és egy kisebb testvér imádattal vegyes csodálatával rajongtam körbe. Emlékeztem szemkápráztatóan ragyogó szeretetére.
Mondani akartam valamit, de a jelenléte pecsétet csókolt az ajkamra. Csak a könnyeim üdvözölték a szemeim hívták. Ő azonban a bosszúálló hatalmasságot játszotta, a büntető kegyetlen kényurat. Nem a kegyelmes testvért, pedig tudtam, az is tud lenni...
Amikor hozzám ért és angyali lelkeink találkoztak és felismerték egymást azt hittem megfagy a pillanat. Aztán tovább lépett, mintha nem is ismerne föl...
A többiek ítéletét szinte nem is hallottam, nem tudtam figyelni rá, csak sírtam... Amikor átölelt gyilkosan szerető varázsa és a tiszta hófehér lángok elemésztették a testem, egyedül a könnyeim hagytam hátra, amiket érte hullajtottam el.
Egy ágyban tértem magamhoz. Pár pillanatig nem moccantam, csak bámultam a hófehér plafont. Az ő lángjaihoz képest csak mocskos szürkének tűnt a vakító fehér is. Lassan felálltam, próbáltam sikerül-e. A fejem borzasztóan zúgott és mindenem fájt.
Megérintettem a homlokom, hívtam az erőm, mire a fájdalom alábbhagyott. Ezt megismételtem még párszor és végül sikerült elaraszolnom a csapig és innom pár korty vizet. Megmostam az arcom is, igyekeztem összeszedni magam, csak aztán mértem fel, hol is vagyok.
+ A kórterem! hazaküldött..
Ekkor vettem észre a másik ágyban fekvő angyalt. Nagyon mozdulatlan volt... Ahogy közelebb léptem és kinyitottam a valódi szemeim, amik nem ezt a valóságot érzékelték, kishíján hátratántorodtam...
+ Ez lehetetlen!
Ha nem látom, soha nem hiszem el. Az angyallelke megérintette a jövendőbeli hordozótestet, volt köztük valami kapcsolat. Nem tudtam mi lehet ez, emlékek, érzelmek, vagy hatalom áramlik? Minden esetre a kapcsolat megszűnik, amikor villámgyorsan felül. A bátyám nevét ejti ki az ajkán, amitől ismét megdermedek. A kérdésére már magamhoz térek és közelebb lépek hozzá. Keresem benne az angyallelket, de már nyoma sincs, csak a halandó-angyaltest, a halhatatlan lélek továbbállt, nem maradt vele... +nem értem...+
Aztán megláttam benne ismét azt az idegen mágiát. Olyan volt, mint valami elégedett kisállat. Félelmetes tiszta elementáris erejű erő volt, ami elégedetten terpeszkedett benne, sőt, egészen a részévé forrt...
+ Tiszta őrület az egész!
Már régóta meg akartam kérdezni tőle, de először beszédképes állapotba kellett hozni. Odaléptem, ismét megérintettem a homlokát, enyhítettem a fájdalmán, amennyire tudtam.... Meglepődtem, amikor az idegen sidhevarázs féltékenyen fújva nyújtotta felém a karmait.
+ Mi a fenére kellhetsz te egy ilyen hatalomnak?
Mostmár nem vártam tovább. leültem az ágya szélére, nem törődtem az arcom körül tekergőző sötét tincsekkel, se semmi mással./
- Ki vagy te pontosan? És kié az a mágia benned? /kérdeztem kérlelhetetlenül, összefont karokkal. Először ezt akartam tisztázni, aztán jöhet a többi./

by **Éadrom** Szer. Márc. 07, 2012 11:39 pm

/Eleinte csak bambán pislogtam. Majdnem annyira megrázó volt ez az átmenet, mint mikor ebbe a világba kerültem. Kérdésemre egyenlőre nem érkezett válasz, de egy pillanattal később a nemrég megismert Renaviel ült le az ágyam szélére./
- Mégis hol vagyunk?
/Mint első találkozásunkkor most is megérintett és éreztem, ahogy átáramlik belém hatalmának néhány csepje. A még mindig kínzó fejfájás enyhült némileg így már tisztábban tudtam gondolkozni és tisztábban is éreztem, ahogy akarva-akaratlanul de a bennem lakozó hatalmak nekifeszülnek lelkének és visszalökik azt mi átnyúlt belém. Meglepődést majd tán haragot láttam szemeiben és oly kérdéseket szegezett nekem, mikre először nem is tudtam, mit felelhetnék./
- Ne haragudj kérlek, nem szándékos volt. Inkább csak ösztönös védelem.
/Visszahanyatlottam az ágyra és összeszedtem a gondolataimat. Valahol mélyen, tudatomba fészkelve ott volt az álom is, az álom, mely oly igaznak tűnt mint Lyn érintése./
- Már bemutatkoztam egyszer, Éadrom vagyok. Hű szolgája az Úrnak.
+ Bajtársa Lucifernek?
- És a mágia, mit bennem érezhetsz, az én enyém. Vagyis az, amiről az Úr úgy rendelkezett, hogy bennem kell lakoznia. Vagy valami más mágiára gondolsz? Sajnálom, de még képzettlen vagyok és sokat kell tanulnom, nem látom még úgy a világot mint ti. Még csak érzések, megérzések és rég elfeledett emlékek azok, mik e világban vezetnek. És azok, kikkel a sors egy ösvényre vet.
/Hirtelen végigtapogatok magamon és körbe pillantok./
- A szelence? A doboz ami nálam volt? Hol van? A benne lévő köveknek nem szabad rossz kezekbe kerülnie.
+ Uram, add hogy ne legyenek Tereusnál!

{49}

by **Raven Raymore** Kedd Márc. 13, 2012 2:51 am

/A másik angyal olyan ártalmatlannak kedvesnek és elesettnek tűnik, hogy már-már megszánom.../
+ Nah persze, aztán tőből szedi le a fejem azzal a különös idegen mágiájával...
/Elhallgatattam magamban a gazdatestem és emberi lelkem lanyha cinizmusát és igyekeztem újonnan meglelt angyallelkem tisztaságához mérten viselkedni.
+ Te nem ember vagy már Raven, hanem az Ő szolgálóleánya...
/Vettem egy tétova lélegzetet, aztán szép lassan beszélni kezdtem, igyekeztem a hangommal is csitítani a különös figurát. Talán tényleg nem akar rosszat, és tényléeg csak én vagyok rossz szándékú.../
+ Nah persze, az ördög meg levendulaillatú nő...
- Anolgelisben vagyunk, az angyalok városában. Ha jól látom a kórteremben landoltunk. /vetek még egy pillantást a szobára, ahová érkeztünk.
Amikor a mágiákról kezd beszélni, meg hogy ő nem igazán ért hozzá, akkor azért erősen ráncolom sötét szemöldökeim. Ingerülten kilendítek néhány kígyószerűen tekergőző rakoncátlan tincset az arcomból, aztán folytatom csak./
- Nos akkor valóban képzetlen vagy, ha ezt nem érzed... azt, aki nem szeret engem. Sidhevarázs van benned. /mondom csendesen, magyarázatot várva.
Csak akkor szólalok meg ismét, amikor a dobozról kérdez. Az előbb már láttam, le volt esve a földre. Most rámutatok, odaraktam az éjjeliszekrényébe./
- Ott a dobozkád, ne aggódj miatta.

by **Éadrom** Szer. Márc. 14, 2012 6:20 am

- Anolgelis? És én már attól tartottam, hogy soha nem jutok el idáig.
/Óvatosan felültem és visszavertem a rám törő fejfájás újabb hullámát./
- Majd, ha lesz egy kevéske időnk szeretnék szétnézni mielőtt újra nekilátunk a feladatunknak.
/A doboz látványa némileg megnyugtat. Értenyúlok és felnyitom, majd belepillantok, hogy a kövek megvannak-e még? /
- Öhm, seidhe varázs? Áh persze, még nem vált igazán részemmé, talán ezért érzed őt külön. Ajándék ő, egy számomra kedves lélek apró darabkája, ki most lelkem társa ként létezik és Isten is úgy akarja, szépen lassan a részemmé válik. Csak bízhatok benne, hogy cserébe ő is kapott tőlem valamit, mi legalább ilyen kedves számára. Ne haragudj, az előbb védekezés alatt őrá utaltam. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen különös ebben a világban. Remélem nem okoztam benned semmi kárt. Még nem vagyunk teljesen egyek, így nem irányíthatom és hogy őszinte legyek, nem is szeretném. Ha ráeröltetném az akaratom, azzal a saját valóját folytanám meg, úgy hiszem. De hálás vagyok, mert segíteni próbáltál, egy kicsit jobban is érzem magam, ám ugyanolyan hálás vagyok neki is, oly érzésekkel teli világra nyitotta fel a szemem, mit legvadabb álmaimban se mertem volna elképzelni. Mondhatni adott egy induló lökést a mágikus ösztöneimnek. És ezen kívül, azt hiszem érzem rajta keresztül Lynt is.
/Halkan sóhajtok majd felhúzom a lábam és az ágy szélére telepedek. /
- Mit gondolsz, tényleg nincs más megoldás? Megbéklyózzuk az idegen isteneket, elvágjuk tőlük gyermekeiket csak hogy ez a világ élhessen. Hát ennyire futotta az emberi leleményből? Pusztítás nélkül nincs élet?

{50}

by **Raven Raymore** Szer. Márc. 14, 2012 9:33 am

- Pedig itt vagy. Ha lenne idő városnézésre mehetnél nyugodtan... /mondtam talán kissé ingerülten.
Próbáltam elcsitítani csapongó gondolataim a lelkemben fel-felcsapó haragot. Dühös voltam erre a különös angyalra, de mivel a haragom inkább a bátyámnak szólt, gy úgy gondoltam, nem lenne jogos, ha rajta vezetném le a haragom.
Nézem, ahogy felcsapja a doboz tetejét és meglátja benne a két követ. Gyönyörűek, a varázsuk itt csábít, itt vonz, annyira, amilyet még soha nem éreztem...
Vettem egy mély levegőt és a figyelmem visszafordítottam a beszélőre. Ahogy hallgattam a szavait, féltem, hogy a szemöldököm is olyan kígyózásba kezd, mint a hajam, ha ezt így folytatja.../
- Egy sidhe mágiája? Nem értem....
/Nem látom át, az öntelt sidhe-k közül, akik elvileg testvéreink, de ténylegesen alig törődnek velünk, miért is adná át valaki a varázsát neki? Aztán amikor meghallom a nevet, akkor már végképp elvesztem a fonalat.
+ Lyn??
Muszáj hangosan is kimondanom a dolgokat, mert teljesen értelmetlen az egész.../
- Lyn, mint Lynarin? Azt állítod az őrült királynő adott neked a mágiájából?
/Esküszöm, hamarabb hiszem el, hogy egy vérfarkasnő elmegy karitatív apácának, mint hogy az a nő bármit is adjon bárkinek... láttam már pár esetet, és hallottam jó néhány történetet...
Aztán amikor arról beszél, hogy pusztulás, meg béklyók, kis híján kinyílik a lángbicska a zsebemben, és ezt tessék szó szerint venni./
- Hogy lenne pusztítás nélkül élet? Csak úgy, ahogy fény nélkül árnyék... Ezek egy érme két különböző oldalai, az egyik nélkül nem létezhet a másik, de a másik nélkül sem az egyik! Azt hiszed, ha lehetne olyan világ, akkor nem élne mindenki békében a másikkal? Azt hiszed, ha lenne más megoldás, nem azt választanánk?! Mi angyalok vagyunk, nem pedig démonok! Ha lenne jobb megoldás, hát azt vinnénk véghez! És különben is, milyen jogon jössz ide, annak a szörnyetegnek a varázsával, és próbálsz kioktatni minket, amikor még meg sem szilárdult a tojáshéj a fenekeden???
/Őszintén? Baromi dühös voltam, mostmár rá is. Hogy lehet valaki ennyire naiv? És ennyire rossz hiszemű?? Nem hiába vagyunk angyalok, ráadásul a legtöbben idősebbek vagyunk nála, és jobban átlátjuk a dolgokat. Honnan veszi, hogy mi nem a legkevésbé fájdalmas megoldást kerestük??/
+ Őrület!!

by **Éadrom** Szer. Márc. 14, 2012 8:52 pm

/Felállok az ágyról és óvatosan teszek néhány lépést majd mikor érzem, hogy nem lesz gond, az egyik ablakhoz sétálok. Eleinte még gond nélkül elsiklok afölött, hogy Lynt őrültnek nevezik. Lehet, hogy régebb óta ismerik, ám kétlem, hogy olyan kapcsolatuk lenne vele mint nekem. Szomorúan vettem tudomásul, hogy itt az angyaloknak nem sok köze van a békés, óvó lényekhez, akiknek szeretném őket hinni./
- Ő nem szörnyeteg!
/Dörrenek végül fel, mikor már nem bírom magam türtőztetni. Nem vagyok egy nagyon haragus ember, sőt eme új külsőben még félelmetesnek se mondanám magam, ám ebbe a néhány szóba beleöntöttem minden haragomat ami átlépésem óta felgyűlt. Szárnyaimat haragosan széttártam és éreztem ahogy a bennem lévő hatalom egy pillanatra nekifeszül a világnak. Majd újra lehiggadtam és visszahúztam szárnyaimat, melyek itt az ablakon beszűrődő fényben érdekes színt vettek fel. Belső oldaluk árnyas jáde színnel morajlott míg peremük arany színben izzot. /
- Nem akarok kioktatni senkit. Egy kérdés volt csupán. De ha érdekel, eddig az angyalnépből csak egy kiégett, megtört punkot és egy pusztítás-mániás vadembert láttam. Bocsásd meg hát, ha némi cinizmussal szemlélem ezt a világot. Alig eszméltem még rá erre a világra előbb megérintett Isten majd belém ültette valaki más lelkének egy darabkáját. Láttam árnyakat életre kelni és belekóstolhattam oly ősi mágiába, miről eddig legfeljebb tündérmesékben hallhattam. Aztán jön Ramiel azzal, hogy két istent kell megbéklyózni, hogy a miénk ne szenvedjen és ezzel a nyakamba szakad Tereus is. Nevezz ahogy akarsz, de se egyik se másik nem viselkedik legkevésbé sem úgy, ahogy elképzeltem az angyalokat.
/Visszafordulok az ablak felé és hosszan bámulom az felhők városát./
- Ramielt meg tudom érteni. Ezredévekig teszi a dolgát és nap napután kísérgeti a holtakat. Én is belefáradtam volna. Majd legközelebb bocsánatot kell tőle kérnem, elég fájó dolgokat mondtam neki.
+ De talán pontosan erre volt szüksége!
- De Tereus, tudom hogy ismered, és ne haragudj ha rosszat mondok a barátodról, de azt az embert a hátam közepére se kívánnám.
/Halkan felkacagok és Renaviel felé fordulok./
- Tényleg túl naív vagyok ehez a világhoz, túl békés. De nem, amit eddig láttam, nem azt mutatja, hogy itt bárki a békét keresné. De nem hiszem, hogy majd én változtatnám meg a világot, hogy majd én megváltom. Persze meg fogom próbálni, megpróbálok majd mindenkit megmenteni. De hát én ilyen vagyok, legyen bármilyen sötét is a világ, a remény lángját nem hagyhatjuk kihunyni igaz? Tudod, reméltem azt, hogy majd itt, az angyalok között rálelhetek valami más megoldásra. Őszintén hiszem, hogy lennie kell. Én úgy gondolom, hogy azért mert nem találtunk más megoldást, az nem azt jelenti hogy nincs is, legfeljebb nem kerestük eléggé.
/Elmerengek kicsit a dobozt nézegetve majd hirtelen felkapom a fejem./
- Ilyen ostoba is csak én lehetek! Ez a doboz, ez a terv, mind az angyaloktól származik nem? Úgy tudom, rajtunk kívül a seidhek is e világhoz tartoznak és ők is halhatatlanok. Miért nem vonjuk be őket is? Talán közösen találhatnánk valami békésebb megoldást, talán közösen találhatnánk módot együttélésre!

{51}

by **Raven Raymore** Szer. Márc. 14, 2012 11:03 pm

/Megdöbbent az a harag, ami az ablaknál álló szikrázó szárnyű fajtársamból csap ki egy pillanatra. Csak csodálkozva bámulom, nem értem, miért kapta fel így a vizet, egy tényen. Más talán hagyná a fenébe a kérdést, de én semelyik életemben sem voltam a könnyedén belenyugvó figura./
- Nos ha nem szörnyeteg, akkor nem tudom, mit tekintünk szörnyetegnek. Te talán nem voltál itt, amikor szétkapott embereket kellett felgyógyítania a testvéreimnek, vagy... áh, inkább nem is mondom tovább, szabad jogod, hogy azt gondolj, amit akarsz, de szerintem vigyázz azzal a... nővel.
/Amikor elmondtam a monológom, megint éreztem a sidhemágia dühös mocorgását. Most nem kapott felém, de esküszöm úgy éreztem, mintha figyelne és csak az alkalomra várna, hogy jól megszaggasson.
Inkább a szavaira figyelek tehát, nem arra a beteges sötét varázsra, ami valahogy hozzá került./
- Kicsit különösnek érzem, hogy pont neked kell elmagyaráznom, hogy talán az angyalnépet nem pont erről a két angyalról kéne megítélned... Csak azért, mert két olyan angyallal találkoztál, akik nem tűntek angyalnak számodra, máris minden angyal gonosz démon lesz?
+ Ráadásul az állítja ezt, aki lepaktált az Ördöggel! Szép mondhatom! +
/Vettem egy apró levegőt és folytattam./
- Ramielnek valóban megvan az oka rá, hogy olyan legyen, amilyen. Attól még, hogy nem viselkedik úgy, mint amilyennek te a múltszázadi gondolkodásoddal elvárod, attól még nála fenségesebb és tisztább lelket keveset hordott a hátán a föld. Csak hogy tudj valamit Ramielről, mielőtt ítélkezel. Ő az az angyal, aki visszakíséri a holtak lelkét Danu kebelére... Nap nap után a halott lelkeknek magyarázza el, miért is kell távozniuk, miért haltak meg... Szerintem van joga egy kevés kiábrándultsághoz és kiégettséghez. Csoda, hogy még nem őrült bele, én tuti beleőrültem volna. /tettem még hozzá.
Tényleg csodáltam Ramielt, azért, amit véghez vitt, és nem fogom hagyni, hogy egy ilyen nagypofájú kölyök kioktassa. Nah nem mintha én olyan vén lennék, de nekem megvan a lelkem... Ezen a szálon folytattam. Hivatalosan nem szabadott az angyaloknak az elveszett lelkükről túl sokat beszélni, de ez messze nem volt hivatalos eset./
- Hogy Tereus miért olyan, amilyen? Nos fogalmam sincs... Találkoztam már vele egyszer, de az régen volt, és nem ismerem őt. Azonban azért lehet ilyen, mert nem kapta még vissza az angyallelkét, úgy, ahogy te sem. Erről túl sokat nem szabad mondanom, elégedj meg annyival, hogy amikor eljön az ideje, Danu elküldi hozzá a testedhez és emberi lelkedhez tartozó angyallelket és az emberi meg az ősi tudást hordozó angyali egy teljes egésszé egyesül. Addig még nem is vagy igazán angyal, ahogy Tereus sem. Azonban ha így folytatja, nem tudom Danu elküldi-e neki a lelkét... /mondtam szomorkásan.
Aztán amikor megint felém fordul és beszélni kezd, csak a fejemet csóválom./
- Nos akkor sok sikert a küldetésedhez Remény lángjának hordózója, Naivitás fejedelme, ahogy imádott sidhe-id neveznének... /nevettem fel enyhe cinizmussal. Aztán igyekezve nem emberi fejjel gondolkozni, gyorsan folytattam is./
- Elnézést, még én sem vagyok teljes angyal túl régóta... Maradjunk annyiban, hogy mert pár angyallal találkoztál, akik már megtalálták a legjobb megoldást, és nem keresnek másikat, nem kell azt hinned, senki nem kereste. Évszázadok óta kutatják a legjobb megoldást és most leltek rá. De ha ennyire nem nyughatsz, mutatok én neked olyan angyalokat, akik angyalibbak az angyaloknál, és pont olyan bibliai csodák, amilyeneket mindenkiben látni akarsz...
/Aztán amikor a nagy sidhe-s tervéről kezd beszélni, nem bírom tovább, felkacagok, aztán felvilágosítom a fiút./
- Egy, rosszul tudod. A kövek a Tündérdomb könnyei, tisztán sidhevarázsból vannak szőve. Az egész terv a sidhe-ktől származik, Ramiel a nemesekkel tárgyalt. Én név szerint nem tudom kitől, vagy mi a teljes terv, azt csak Ramiel és a rejtélyes megbízója, vagy egyedül a megbízó ismeri teljes egészében... Minden esetre nagyon remélem nem a sidhek egyik őrült álmát valósítjuk meg éppen... Habár bízom Ramielben annyira, hogy nem rángatna be minket valami őrületbe, de amiben a sidhe fényló keze benne van, abban több a színlelés, mint a valóság, habár a sidhe soha nem hazudik. /tettem még hozzá fanyarul. Most vettem csak észre, hogy szavaimra a sidhemágia kíváncsi, vagy zavart, nem tudtam pontosan melyik de mozgolódni kezdett, és csak akkor csitult el, amikor elhallgattam./
+ Talán az őrült királynőnek köze van a terveinkhez? Oh Danu add, hogy ez ne legyen igaz!

by **Éadrom** Csüt. Márc. 15, 2012 1:28 am

- Igazad van, nem voltam itt és nem láttam és csak remélni tudom, hogy tévedés az egész és nem az ő műve volt. De ha mi is szörnyetegnek tekintünk és lemondunk róla, akkor tényleg nincs számára megváltás.
/Kicsit nehezemre esett eleinte elhinni azt, amit Lynről mondott, de már tapasztaltam én is a vadságát. /
+ Bár hamarabb érkeztem volna!
- Nem, ne érts félre, nem tekintem az angyalnépet gonosz démonok gyülekezetének. Bár tény és való, hogy nem így képzeltem el az angyalokat. De igazad van, tartozom egy bocsánatkéréssel Ramielnek. Ha ennek az egésznek vége, meg fogom keresni. De éppen az ő szerepe az, ami miatt nem engedheti meg magának, hogy összetörjön. És ezt neki is elmondtam. Ha ő és a többi angyal, kikre évezredek óta felnézünk feladja, nekünk mi esélyünk lenne?
/Kioktatását csöndben hallgatom és közben a gondolataimba merülök./
- Rosszul gondolod, nem imádom a seidheket, sőt, csak eggyel találkoztam eddig. De őt megkedveltem.
+ Ez az egész, valahogy nem áll össze.
- Hm... ez furcsa. Szóval egész eddig nem találtak megoldást, most pedig hirtelen Ramiel előáll ezekkel a kövekkel a seidhektől? Ez valahogy, nem is tudom, sántít az egész.
+ Lyn se említett semmilyen együttműködést a népek között.
- Biztos bennem van a hiba, de valahogy nem tetszik ez a dolog. És mielőtt tőled is megkapnám a „fogjam be és tegyem a dolgom” érvényű megszólalást, tisztázzuk, hogy nem akadékoskodni akarok, csak nem hiszem, hogy agyatlan droid módjára kéne ugrálnunk. És valahogy ez az egész helyzet, ez a feladat, ez a „megoldás”, nekem valahogy sántít. Mint ha hiányozna valami a képből. Neked nem furcsa? Úgy értem, megjelenik Ramiel, összeverbuvál egy csapatot azzal, hogy vigyünk el három követ szentélyekbe, aztán mielőtt az elsőhöz eljutnánk megjelenik egy másik angyal és egy rövid közjáték után szinte szó nélkül átdob minket ide. Ráadásul, az egyik kő nélkül. Most pedig kiderül, hogy az egész ötlet valószínüleg a seidhektől származik akiket úgy tűnik, nem tartasz sokra, bizonyára okkal. Nekem ez az egész gyanús egy kicsit.

{52}

by **Raven Raymore** Csüt. Márc. 15, 2012 4:39 am

/Nagyon ragaszkodott az angyal ehhez a Lynarinnak még van megváltás dologhoz, hát úgy döntöttem ráhagyom a dolgot, majd ha szétkapja az a nő, és rakjuk össze, akkor talán ráeszmél, hogy tényleg van olyan, akinek nincs megváltás... A lelkem egy része szomorú volt emiatt, de egy másik része viszont racionálisan gondolkozott. Szóval inkább hagytam ezt a témát, az ő dolga mit gondol, nagy fiú már./
- Megnyugtató, mert előre félek, mit szólnál akkor a valódi démonokhoz.. mint.. eh mindegy. Szóval értem mire gondolsz. Ramiellel meg beszélj, a bocsánatkérésre úgyis majd legyint csak, de jól fog esni neki. Amúgy nem adják fel. Mint látod Ramiel is tartja magát, ahogy a többiek is... Kitartanak, habár néhányuk az őrület szélén egyensúlyoz, ezért is mondtam, hogy légy türelmes velük./
- Megnyugtató, mert hajlamosak kisistennek tartani maguk. Sokukat régen tényleg istenként imádták... de ez egy másik mese.
/Arra ismételten nem reagáltam, hogy az egyiküket megkedvelte, mert jobb a békesség. Én aztán nem sározom tovább azt a hibbant sidhet, megteszi ő magának!
Amikor magyarázatba kezd, kicsit olyan érzésem van, mintha összeesküvés elméleteket gyártana. Azonban kényelembe helyezem magam, átkarolom felhúzott lábaim és az állam a térdeimre támasztva hallgatom őt. Van ráció abban, amit mond, habár egyes dolgokat azért másképp látok./
- A részleteket én sem értem... Ha ezért mozgatható bábunak tartasz, hát tedd, de én nem szeretek beleszólni a nagyok dolgába. Ahogy mondtad Ramielék évezredek óta vigyáznak ránk. Én úgy érzem ezért tartozom neki annyival, hogy nem kérdőjelezem meg a szavai. Fogalmam sincs, hogyan találta ki ezt a megoldást, de igazából nem is érdekel. Örülök, ha segíthetek neki, cserébe amiért évezredekig őrzött minket a testvéreinkkel együtt.
/A szemembe kiült a csodálat és a szeretet. Tényleg szerettem a testvéreim és az embereket is, ők voltak a mi ifjú testvérkéink, akikért felelősséggel tartoztunk./
- Mellesleg soha nem mondanám, hogy "fogd be és tedd a dolgod" az nem az én stílusom. És különben sem vagyok annyira elszállva magamtól, hogy mindenkinek parancsolgassak. Én is parancsokat követek, olyanok parancsait, akiket megbecsülök, és akikben kérdés nélkül megbízom. A másik angyalról pedig annyit, hogy őt senki nem irányítja...
/Itt kissé elkomorodok, de végül kimondom az az igazat./
- Az az angyal Lucifer volt. Nem hiszem, hogy egyeztetett volna Ramiellel, ő csak úgy létezik és kedve szerint cselekszik...
/aztán amikor azt mondja egy kő hiányzik idegesen pislantok a dobozra./
- Egy kő hiányzik??? Micsoda?? Akkor hol van??
/Aztán lenyugtatom magam kissé./
- Mellesleg tévedsz, nagyra tartom a sidheket, a mágiájuk és hatalmuk lenyűgöző, azonban nem bízom bennük. A játékaik veszélyesek és nem akarok belefolyni az intrikus őrült és saját szabályok szerint alkotott világukba. Jobb nekem így.

by **Éadrom** Csüt. Márc. 15, 2012 5:49 am

- Eh, szóval démonok. Nem meglepő hogy léteznek, de mondd csak, a démonok valójában mik vagy kik? Bukott angyalok ők mint ahogy eggyes hitek tartják vagy teljesen más lények? És köszönöm a bíztatást, beszélni fogok vele, és bár nem vagyok pszichológus, de talán még jót is tesz nekik ha valaki olyannal beszélnek aki nem fásult még bele a létbe. Ne érts félre, nem akarom a saját jelentőségemet túlbecsülni, porszem vagyok én hozzájuk képest, de néha a legapróbb porszem is segíthet.
/Egy kicsit elmorfondírozok a szavain, talán félreértett kicsit, vagy ki tudja. Bár szó ami szó, magam is tartottam attól, hogy túlságosan túlkomplikálom a dolgokat és ellenséget látok minden sarok mögött./
- Ne aggódj, erről szó sincs, csak egyszerűen nem szeretem ha vakon vezetnek. Még nem vagyok itt elég ideje, hogy bárkiben így megbízhassak. És őszintén nem szeretném, ha valami rosszul sülne el. Lehet hogy tapasztalatlan vagyok és a mágiához nem konyítok igazán, de érzem a kövekben lüktető mágiát, mint ahogy megéreztem Lucifert is, azt hiszem legalábbis, hogy őt érezhettem, vagy magát az erdőt, nem is tudom. Mindegy, ez most igazán mellékes. Mellesleg, már belefolytál a seidhek dolgaiba. Végül is ezek is tőlük vannak.
/Emelem fel a dobozkát és elmosolyodom./
- Ne aggódj, van egy sejtésem, hogy hol lehet a harmadik kő. Akár hiszed, akár nem, mielőtt felébredtem, Luciferről álmodtam. Nem tudom, lehet csak ostoba álom volt, de ha hiszek neki, akkor egyszer már követtem őt, a bajtársa voltam. És ha ez igaz, akkor bízhatok benne, hogy gondoskodott a harmadik kőröl. Számolj csak utána, három angyal, te, Tereus és én, és három kő. Isten létezik, angyalok is léteznek és nincsenek véletlenek. Ki voltunk választva. És itt a másik probléma. Három angyal, három ékkő és három szentély. Nincs okom nem bízni Ramielben mint ahogy arra sincs hogy ne bízzak benne, de legkevésbé sem örülnék, ha kiderülne, hogy áldozatra is szükség van, mondjuk három angyalra. Lássuk be, sötétben tapogatózunk, Ramiel szinte semmit nem mondott el, a titokzatos segítőjéről pedig még ennyit se tudunk. Azt hiszem, tanácsot kellene kérnünk, valaki olyantól aki mindenképpen megbízható és fedhetetlen.

{53}

by **Raven Raymore** Csüt. Márc. 15, 2012 9:37 am

- A démonokról én sem tudok sokat, errefelé nem nagyon szeretik őket... Azonban a bukott angyalos dolog áll a legközelebb a valósághoz, ha jól sejtem...
/Kissé beleborzongok, ahogy erre gondolok, de hamar elhessegetem a rémítő gondolatot. Nem szeretek a démonokkal foglalkozni. Sóhajtva megcsóválom a fejem, jobb rájuk nem is gondolni, hátha akkor eltűnnek a semmiben.../
+ Nah persze...
- Természetesen, mind fontosak vagyunk.
/Kezdem kíváncsian hallgatni a szavait, habár a különös és nyakatekert logika nekem kissé sok, de az ő nézőpontját is átlátom./
- Természetesen ez érthető. Ha nem lennék itt olyan hosszú ideje, én sem bíznék meg vakon bennük. Erre azonban nem tudok mit mondani, hogyan nyerjük el a bizalmad ó hatalmasság? /kérdeztem nevetve kissé cinikus mosollyal. Igaza volt, én sem bíztam volna bennük, de nem tudtam, hogyan tudnám kiérdemelni valaki bizalmát.
Amikor a bátyánkról kezd beszélni, szerintem szó szerint elsápadok. Nem vagyok valami halvány bőrű hófehérke, így ez elég észrevehető nálam./
- Lucifer? Vele álmodtál? Az oldalán álltál?
+ Az álom lett volna, amikor éreztem az angyallelkét? Itt ólálkodna a sarokban a pillanatra várva? Dehát ez lehetetlen!
- Én, nem... nem hiszem...
+ Esküszöm, ennek a fickónak az üldözési mániája fertőz! De hisz Raven, nem gondolhatod, hogy Ramiel föláldozna téged! Ő talán nem is, de az a rejtélyes sidhe... ha tényleg az őrült királynő az... nem, NEM! HINNI fogok!
/Dacosan megcsóváltam a fejem. Éadromra néztem, azt akartam, azt reméltem, hogy a pillantásomból kiolvassa a gondolataimat. /
- Ezt nem hihetem el. Ramiel soha nem áldozna föl, se titeket, se engem... /mondtam csendesen.
Majd én is talpra álltam, sötét szárnyai halk rebbenéssel segítették a mozdulatot. Ott álltam tőle pár lépésre és dacosan bámultam a szemébe hajam kígyózó tincsei alól./
- Nos halljam, ki az a fedhetetlen személy, akivel tárgyalni akarsz? Talán magával Danuval?

by **Éadrom** Csüt. Márc. 15, 2012 10:31 am

/Jóízűen felkacagtam, végre sikerült kicsit felengednem ebben az új világban./
- Hát nem tudom, soha nem tudtam, hogy mivel lehet elnyerni valakinek a bizalmát. Szerintem nincs rá biztos recept.
/Nevetésemet mosollyá szelídítettem és visszaidéztem magamban az álmom foszlányait amire képes voltam emlékezni./
- Öhm, nem, igazából térdeltem. Az álmomban, éppen a bűneinket olvasták a fejünkre, bár hogy őszinte legyek, nem tudom, legalábbis nem vagyok biztos benne, hogy melyik is voltam én. Ismeretlen neveket zengtek. Azt hiszem, ez Lucifer lázadása után lehetett. Bár, hogy őszinte legyek, nem ismerem még az igaz történetet, lehet hogy csak egy buta álom volt. De mi ez a hirtelen pánik nálad? Ennyire furcsa, hogy más angyalokkal álmodom?
/Furcsa volt a nő, mint ha hirtelen a pánik kerülgette volna./
+ Ennyire ráijesztettem?
- Jó, bocsánat, megértettem hogy bízol Ramielben. Nem akartam azt sugalni, hogy Ramiel elárul téged. Csak tényleg nem tetszik nekem ez az egész.
/Mikor a közelembe jött, lepillantottam a dobozra és mint ha a súlyát méregetném elmerengtem. Próbáltam összeszedni a gondolataimat. Renaviel nem volt sokkal alacsonyabb nálam, főleg hogy összehúztam a szárnyaim magam mögött, így tán még kissebbnek is tűntem a valóságnál. /
- Nem tudom, de kétlem hogy Isten ilyenkor nyílt választ adna. Sőt, talán a kételyeim is tekinthetőek a válaszának vagy a te meggyőződésed.
+ Ha Lynt említem, biztosan kitöri a frász. Akkor ki?
/Ekkor szinte megvilágosodtam. A válasz ott lebegett a szemem előtt csak én voltam túl vak hozzá./
- Ha az álommom az igazságot takarja, akkor van valaki akiben egyszer már megbíztam és a bukásba is követtem. Azt hiszem nincs sok lehetőségünk. Egy: elfogadom hogy minden gyanakvásom és félelmem alaptalan és megkeressük a szentélyeket. Kettő: tanácsot kérünk. Azt viszont szerintem csak két embertől kérhetünk: Michaeltől, ha júl tudom ő az angyalok evilági vezére vagy a Fényhozótol, már ha rá tudunk bukkani. Bár ez utóbbitól Ramiel óvva intett. Rajtuk kívül legfeljebb Lynarint tudnám megkeresni, de az ő szavának ha jól sejtem te nem adnál hitelt. Szóval, mit gondolsz, mi legyen?

{54}

by **Raven Raymore** Csüt. Márc. 15, 2012 11:44 pm

- Nos akkor majd próbálkozom... Aztán ha megvan a recept, nyitok belőle egy szakácskönyvet, Hogyan főzzünk bizalmat címen. /mondtam félig cinikusan, félig viccelődve. Muszáj volt hülyülnöm kicsit, az emberi szokásaim még mindig messze nem koptak ki belőlem.
Abban is segített a vicc, hogy összeszedjem magam azok után, amiket mondott. Csöndesen néztem, ahogy felidézte az álmát, ami nem álom volt. Úgy döntöttem, egyszerűbb, ha tudja az igazat./
- Az nem egy álom volt. Mint mondtam minden angyalnak van egy teste, amibe az angyali lelke visszatér Danu kebeléről. Ha úgy vesszük minden angyal újra és újra öntudatra ébred. Az angyallélek emlékszik az összes előző életükre és amikor visszatér, vissza fogsz emlékezni. Azért stem kicsit pánikba, ahogy mondtad, mert amikor "álmodtál" láttam az angyali lelked. Mintha itt lett volna, megérintett volna. Ami felettébb különös, tekintve, hogy Danunál kéne hogy legyen... érted? /néztem rá kissé zavartan. Elég bonyolult volt, de próbáltam érthetően összefoglalni azt, ami megmagyarázhatatlan./
+ Talán nem nekem kéne mágiai kiselőadást tartani neki, amikor még én is csak most kezdek ezekben a körökben mozogni... Nah mindegy...
- Semmi gond. Megértem, hogy nem bízol bennük, kezdetben én sem bíztam, gyűlöltem őket és féltem... Csak amióta emlékszem a régi életeimre, azóta tudok megbízni bennük. Ne tudd meg, amikor először idekerültem egy tündérrel együtt, Raphaeltől kis híján agybajt kaptam! A hímsovinizmusa ellenére, mostmár egész jól kijövünk. Kicsit olyan, mintha meglátnád a fa gyökereit is, emlékszel ki miért lett olyan, amilyen és szereted őket, az összes hibájukkal együtt, pont úgy, mint önmagadat. /mondtam mosolyogva.
Tényleg csodás érzés volt, ez a szeretet olyan biztonságot adott, amit a régi életemben soha nem éreztem. Ott féltem, mert nem tartoztam senkihez... Itt egy nagy egész, egy csoport része vagyok, és ez megtart, akár egy érzelmekből font védőháló...
Kellemes gondolataimból az őrült teóriája rántott ki. Azt hiszem úgy néztem rá, mint az emberek Kopernikuszra, amikor olyasmit állított, hogy a Föld a Nap körül kering.../
+ Komolyan Lucifert akarja felkeresni?? És Michaelt? Vele még én sem nagyon találkoztam... Alig néhány emlékem van róla évezredek alatt...
/Szóval csak álltam és bámultam, mint borjú az újkapura, aztán kissé összeszedtem magam és megtaláltam a hangom./
- Nos én az első variációra szavaznék, ha lehet... Mellesleg fogalmam sincs, hogyan tudnánk megtalálni Lucifer, ő nem akarja, hogy megtaláljuk. Járja a világot és elrejtőzik előlünk... Michael, nos ő is majdnem ilyen rejtélyes. Hivatalosan itt van a városban, de nem igazán lehet eljutni hozzá... Ha mindenképp ehhez ragaszkodsz, megpróbálhatjuk megkeresni, de... nos kételkedek a sikerben.
/Az utolsó mondatára pedig összeszűkült a szemem./
- Tévedsz, elhiszem, amit Lynarin mond, a sidhek nyíltan nem hazudhatnak, ellenben soha nem kapnál egyenes választ a kérdéseidre, az a nő különben is őrült... Habár arra kíváncsi lennék, hogy benne van-e ebbe a dologba, mert én akkor itt szálltam ki.

by **Éadrom** Pént. Márc. 16, 2012 12:23 am

- Aham, szóval van most egy lelkem és van egy eredeti ami majd egyszer talán felbukkan? De akkor mi lesz ezzel, összeolvadnak vagy egyszerűen megszűnik létezni?
/Próbáltam emésztgetni ezt az egészet a lelkekről és a korábbi életekről. Így már sokkal hitelesebbnek tűnt az álom amit láttam./
- Gondolom, próbál visszajutni hozzám, azért lehetett itt, csak még nem állok készen. Még Lyn ajándékát se tettem igazán magamévá, bár érzem hogy szinte percről percre szorosabbra fonódik a kötelék köztünk. Na de ezt a beszélgetést ráérünk máskor folytatni, most sürgetőbb dolgunk is van.
/Muszáj voltam magam visszaterelni az fő csapásra, különben órákig elelmélkedek itt a lelkeket és a mágián, de akkor sehova nem jutunk. Végig hallgattam Renavielt és a homlokomat ráncolva törtem a fejem. /
+ Valami módja biztosan van. De mi?
- Szóval azt mondod, hogy senkit akitől tanácsot lehetne kérnünk nem fogunk tudni elérni? Valami módon csak fel lehet venni velük a kapcsolatot. Csak tudta Ramiel és Lucifer is, hogy éppen hol vagyunk. Nincs valami mágikus csatorna, amin keresztül elérhetjük egymást. Vagy jobb híján egy telefonkönyv vagy ilyesmi? Több ötletem hirtelen nincs. Kétlem, hogy egyszerű kérdezősködéssel bármelyikőjüket is megtalálhatnánk. És ha lehet, hanyagoljuk a „Lynarin őrült!” témát. Nekem különben sem tűnt őrültnek, pedig nem kevés időt töltöttem vele és mint tapasztalhattad eléggé közel kerültünk.
/Megadóan széttártam a karjaimat és sóhajtottam egy nagyot./
- Na jó, hacsak neked nincs jobb ötleted álljunk neki megkeresni a maradék szentélyeket. Hát ha út közben megvilágosodunk.
+ Tudtam, hogy kellett volna egy térkép!

{55}

by Ajánlott tartalom

Kórterem

Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem

Re: Kórterem