Nagykapu

by **Alyara Nirois** Pént. Szept. 03, 2010 6:04 am

Egy hatalmas, középkori kapu. Őrök állnak mind a két oldalán, de csak inkább azért, hogy a középkor hangulatát felidézhessék. Itt mindig nagy a nyüzsgés, a ki- és beérkezők csak itt tudnak távozni, illetve betérni a városba.
Ha belépsz, sose feledd, hogy a látszat bizony csal!

by **Alyara Nirois** Csüt. Szept. 30, 2010 3:18 am

/Kifelé siettem a városból, és végre elértem a nagykaput. Mindig is utáltam, hogy itt ilyen sokan vannak, ráadásul az alakváltók többsége zöld köpenyt viselt. A Smaragd céh őrizte a hagyományokat, ők akarták a legkevésbé, hogy betegyem ide a lábam. Hát, úgy tűnik, a tervük mégse sikerült...
Idegesen próbáltam átvágni a tömegen, de valahogy mindig visszatartottak a kereskedők. Az őrök össze-vissza kiabáltak. Ekkor megláttam egy elveszett tekintetet a tömegben.
Talán ő is onnan jött, ahonnan én?/

(16)

by Vendég Csüt. Szept. 30, 2010 3:26 am

/Kifelé jöttem a kapuból, és egy csomó idegennel futottam össze. Amikor kifelé jöttem bele ütköztem egy fiatal lányba./
- Jaj elnézést kérek!
/Látszott rajta hogy ő is egy kicsit ideges mert ő sem tud elmenni a tömegből. Amikor elnézést kértem be mutatkoztam neki:/
- Szia, engem Erichalnak hívnak. Téged?/ kérdeztem tőle, és rámosolyogtam./

(5)

by **Alyara Nirois** Csüt. Szept. 30, 2010 3:49 am

/Zavarodottnak tűnt.../
- Semmi gond! /feleltem neki./
- Szia Erichal, én Alyara vagyok.
/Végignéztem rajta. Ugyanolyan volt a tekintete, mint nekem, amikor kiléptem a fátyolból. Mikor jobban szemügyre akartam venni, észrevettem, hogy egy irattartó tekercset szorongat./
- Az mi? /kérdeztem izgatottan. Lehetséges, hogy nekem küldték? Ha ki akarom deríteni, akkor mindenképpen el kell innen mennünk, ez itt túl zsúfolt hely, ráadásul a Smaragdosok is túl sokan vannak. Semmi szükség sincs arra, hogy mindenki megtudja, nem csak alakváltó vér csörgedezik bennem!/
- Gyere, menjünk innen! Nálam nyugodtabb körülmények között tudunk beszélgetni!/

*A házamban folytatom.*

(18)

by **Naryky Charygyen** Hétf. Jan. 10, 2011 7:46 am

Merlin elveszett tárgyai - A főnix tolla

/ Csöndben haladtam. Valahogy nem akaródzott beszélnem és a viháncolhatnékom is elmúlt valahogy./

+ Bár megengedhetném magamnak, hogy bundát növesszek / sóhajtottam, ám nem engedtem a késztetésnek. /
+ Elég, ha csak kevesen tudják, mire vagyok képes. Ki tudja, kiből lesznek ellenségek! / Haladtam egyre búskomorabban és csendesebben./

/Valószínűleg a hideg miatt lett rosszkedvem, ugyanis elszakadva Fionától még jobban fáztam. De az is lehet, hogy ennek ahhoz is köze lehetett, hogy a pixie visszautasította ajánlatomat, valamit Rabraquat is mögöttem haladt, pedig le mertem volna fogadni azt, hogy ő csodálatos vezető lenne, még annak ellenére is, hogy most gyakorlatilag én lettem az elöljáró./

+ Igen, ez az… / tűnődtem. /
+ Nem vezetőt kellett volna mondanom, hanem Elöljárót. És akkor megértik, hogy mit akartam mondani… / Ahogy megláttam az óriási kaput, jeges rémület uralkodott el rajtam. Nem akartam bemenni. Egyszerűen nem akartam, hogy EZ legyen az otthonom. Körbe vetettem a pillantásomat. /

(47)

by **Rabraquat** Hétf. Jan. 10, 2011 9:17 am

/Elindultam a kapu felé, Naryky mögött lépkedtem, közben gondolataimba mélyedtem./
+Hát nem is tudom, talán odabent szerencsénk lesz? Kezd kiborítani a sok téblábolás, meg mászkálás, egy rohadt mozgójárda sincs? Közben meg majd bemegyünk a középkorba... fantasztikus! Ez a város sem lesz a kedvencem.+
/Ekkor egy furcsa dolog történt. Előttem felkavarodott a hó és egy szélember - vagyis egy sziluett ami szélből volt - jelent meg előttem. Ez még hagyján, de meg is szólalt... vagyis olyan volt, mint a szél suhogásában egy hangot hozna felénk a szél./
- Laila Finisse bajban van, üzeni neked nagyúr. De már úton hozzá a segítség.
/Hát megálltam. Ledöbbentem. Mire válaszoltam volna már szétoszlott és semmi sem emlékeztettet erre a dologra. Megráztam a fejem, nem néztem senkire, nem szeretném ha mindenféle jöttment alak meglátná, hogy ledöbbentem. Ennek megfelelően meg is szólaltam./
- Köszönöm a jelentést, elmehetsz.
/Persze már elment, de ezt nem tudhatták a többiek.... nos én sem tudtam biztosan.... csak úgy éreztem./
+Remélem ez a hülye kis liba kihúzta magát a bajból... /elmosolyodom/ mindig kihúzza! Ha nem, akkor nagyon mérges leszek és szétcsapok mindent!+
/Közben pedig szép lassan odaértünk a várkapuhoz. Megmondom őszintén, hogy nem érdekelt jelent pillanatban. Csak a szélizé és Klári hogyléte. Persze azért úgy tettem, mintha nagyon figyelnék a többiek szavára./

[114]

by **Fiona Freefall** Kedd Jan. 11, 2011 1:22 am

- Akár az is lehet... /Feleltem Hirignek egy vállvonás közepette ajakbiggyesztve./ Bár, ha ugyanarra az ipsére gondolunk, az biztosan nem patkánnyá változott. Ahhoz túl kicsi volt... Talán pocok, egér, vagy hasonló apróság lehetett. Mindenesetre ha megtaláljuk, kiderül, ki is az. /Biztató-haverkodó mosollyal próbáltam elvenni mondandóm élét, s a csendesen meginduló Naryky után indultam. Rab szolgájának jelentése viszont megakadályozott benne, hogy felzárkózzak kedves alakváltómhoz, ugyanis hüledezve meredtem a.../
- Nagyúr???? /Próbáltam a számon kibukó gondolataimat visszaszívni, de már késő volt. Zavaromban széles vigyorral bámultam meg ismételten tetőtől talpig és vissza.../
- Rab... izé. +Mégsem illik Rabaizének hívni, ha már Nagyúr, vagy mi.+ /Igyekeztem gyorsan elterelni a figyelmet az elharapott megszólítás hiányosságairól, így csúfondáros-kötekedő pillantások kíséretében dumáltam tovább, miközben önkéntelenül is szimatolva próbáltam megállapítani a küldönc ottlétét, vagy ottjártát. Semmi szokatlan, vagy amit addig nem éreztem... Csak a friss levegő üde illata és más hasonló irodalmias baromságok./
- Nem mondtad, hogy ilyen erő-eszközkészletek állnak a rendelkezésedre, mint ez a... Levegőizé. Mi lenne, ha a további kutyagolás helyett körbezavarnál párat a városokban, aztán ha megtalálták az öreget, egyszerűen odamennénk?
/Kaján kacsintásommal igyekeztem palástolni kétségeimet, ami az esetlegesen áthágott mindenféle korlátok felmerülésével egyidőben jelentkeztek. Mindenesetre gyorsan megszaporáztam lépteimet és a fal mellett ácsorgó Kirára pillantva hátulról átkaroltam a megtorpanó Naryky derekát. A lassan lenyugvó nap fényében./
- Nem tűnik túl nagy komfortfokozatúnak a hely... /Morogtam a fülébe, majd biztatóan hozzátettem:/ Mindenesetre stabilabb, mint a mi sátortáborunk. Ha jól érzem, arra távozott az a valami... /Mutattam el az ismerős szag hagyta ösvényen, nem kihagyva a lehetőséget, hogy szorosan hozzábújva feromonjaimmal bombázzam alakváltóm érzékszerveit. Egy finom, tarkóborzoló sóhaj után folytattam:/
Hagyjuk, hagy kérdezgessenek mindenféle öreget, mi meg menjünk és... keressük meg azt a valakit. Ki tudja, lehet hogy némi izgalmat is találunk. /Mondandóm befejezéséül lassan végigsimítottam mellkasán nyakától lefelé, pajkos kuncogások közepette egyre lejjebb és lejjebb... amíg meg nem fogta a kezemet./

(101)

by **Hirig** Kedd Jan. 11, 2011 3:45 am

/A vékony, hegyecskés szárnyam szélei már majdnem teljesen megfagytak, teljesen zúzmarás, deres állapotban volt. Hajam ázottan és fagyottan tapadt az arcomra, vállaimra, hátamra. Orrom, ujjaim teljesen kékes-lilás-fagyott színben játszódót, dermedten kulcsolódott felkaromra, mélyen bele ágyazott ujjvéreimet nem is éreztem már.
Lassuló szárnycsapásaim - az eleddig egyenes és rendesen koordinált repülésem nem túl elegánsra és szépre sikerült, sőt nevetségesnek tekintették volna fajtársaim-, azt eredményezték, hogy mire a kapuhoz értem, teljesen elfáradtam, szárnyaim nem bírták tovább súlyomat megtartani, így a hóban landoltam.
Teljesen belepett a rám zúduló hótömeg. Amennyire tudtam össze kuporodtam. Becsukot szemek mögül figyeltem a táncoló árnyakat és fényeket./
+ Áucs! Még csak ez hiányzott! +
/Fáztam! Nagyon. Egy kis ideig az sem zavart, hogy nem kapok levegőt. Fáradtnak éreztem magam. Álmosnak./
+ Aludni kellene. Csak egy kicsit. +
/Kint a hórétegen kívül, hallottam a többiek lépkedéseit, halkan a beszélgetéseiket, mintha a víz alatt lennék és onnan hallanám. Ez a gondolat ösztönzött arra, hogy ne vegyek levegőt, hanem tartsam magamban. Ösztönös reakció volt. A körülölelő hideg, puha hóréteg és a távolról halló szófoszlányok ezt a reakciót váltották ki bennem./
+ Ne lépjetek rám! Nem tudok arrébb úszni! +

{87}

by **Mira** Kedd Jan. 11, 2011 4:26 am

Merlin elveszett tárgyai - A főnix tolla

Az idő egyre hidegebbre fordul, ahogy a Nap lebukik, hogy a Holdnak adja át helyét az égen.
Amint a kis csapat beér a főkapun, annak szárnyai becsukódnak. A várost minden éjszaka bezárják, a mai nap sem kivétel. A kapu kékesen felvillan, amikor az védelmi rendszert beüzemelik, és az elektromos áram átjárja a nagykaput és a városfalat.
Az utcákon alig vannak, és egy utcazenész muzsikáján kívül semmi sem töri meg az áldott csendet. Az alakváltók városa sötét, egy-két ablakon szűrődik ki fény az utcákra.
Kis csapatunk tanácstalanul áll a bezárt kapuk előtt, amikor a főúton közeledő alakok sziluettje rajzolódik ki. Hárman vannak, alakjukat tekintve mindannyian köpenyt viselnek. Egyikük kifejezetten magas, a másik kettő középtermetű. Hamarosan annyira közel érnek, hogy gond nélkül hallhatja mindenki, amit mondanak.
- Esküszöm, hogy a tetőn láttam! - szól a magas. Mély, dörmögő hangja van.
- Nem is csodálom, a vén banya...
- Ne becsüld le őt, a Mester is megmondta, hogy...
Társalgásuknak az egyik kapuőr vet véget, aki a kapu fölötti lesből kiabál le az alakoknak:
- Állj! Éjszaka senki sem hagyhatja el a várost, de ezt nektek is tudni kell!
- Természetesen - felel az egyik középtermetű gyermeki hangon. - Ám feltétlenül el kell hagynunk Polimetront! Ieas küldött minket, ő kér engedélyt a távozásunkra.
- Ieas... ez... ez más fényt vet a dolgokra. - A férfi mintha félelemmel és tisztelettel vegyes hangon mondta volna ki ennek az Ieasnak a nevét... - KAPUT KINYITNI! - ordibál az őr, mire ismét felvillan a kékes fény, jelezve, hogy az elektronikát kikapcsolták.
- Álljon csak meg a menet! - morogja ellentmondást nem tűrő hang föntről, az őr mellől. Nem tudni, hogy ki beszél, de szavára a védelmi rendszer újra bekapcsolódik.
- Gyere be fiam, felváltalak én! - Az ifjú eltűnik a kapuk mögött, helyét egy öregember veszi át.
- Menjetek! - szól le a három fekete köpenyes alaknak. - Még Ieas sem szegheti meg városunk törvényeit!
A legmagasabb alakváltó mérgesen a hóba köp, majd társaival együtt megfordul, és bosszúsan elviharzik.
A zene már régóta megállt, mert a kis zenész végigbambulta a jelenetet. Megvonja a vállát, majd ismét játszani kezd.

Mondathiba javítása.

by Vendég Kedd Jan. 11, 2011 7:08 am

/A sok hallgatás után, úgy döntök megszólalok. De mikor már nyitnám a szám, hogy elmondjam a véleményem, észre veszem, hogy a kis tündérke lezuhan a hóba, ami maga alá temeti./
-Várjatok! /Kiabálok a kis csapatunk előre törtető tagjainak. Nem nézem, hogy megállnak e, oda rohanok ahová sejtésem szerint Hirig pottyant és meg is találom, felemelem. De még meg kérdezem./
-Jól vagy, Hirig? Nagyon át fagytál. Talán el kéne fogadnod Naryky ajánlatát, és engedni, hogy valaki vigyen egy ideig, mert a végén még itt pusztulsz nekünk!
/Oda ballagtam a többiekhez kezemben a véleményem szerint erőtlen tündérkével./
-Naryky tépj a pulcsiból! /Direkt nem mondtam, hogy az ő pulcsija, hogy eszébe jusson, tőlem kapta. Soha nem gondoltam volna hogy akár burkoltan is, de a szemére fogom vetni. Ha Naryky odaadta az anyagot, én beleburkolom a kis tündért és bementem a kapun. Hallottam, hogy becsukódik a kapu és nem sokkal utána beszélgetésre lettem figyelmes./

(47)

by **Naryky Charygyen** Szer. Jan. 12, 2011 12:32 am

Tompult a látásom, ahogy mentem. Teljesen belefeledkeztem a menetelésbe. Még azt se fogtam föl, hogy valami lény megjelent és szavakat sustorgott a levegőbe. Tudtam, csak valahogy nem voltam képes beleinni magamba. Csupán csak azt vettem tudomásul, mikor végre Fiona ismét hozzám ért. Forró keze melengette fagyoskodó tagjaimat.

- Rendben / suttogtam a nőnek beleegyezőn, kezét kezembe szorítva, nehogy tovább fusson, mint azt erkölcsöm engedné. Kettesben legyünk vére már, ez volt minden vágyam. Ám a fogaskerekek csak lassan forogtak, hiába keresték még a megoldást, célt nem találtak ez eddig…

Végül csak magamhoz térített egy hűvös fuvallat. Kira kiáltotta nevemet, ez visszahozott minden mámoromból. Odakaptam fejem. Tombolt az adrenalin fülemben. Megéreztem, hogy valami baj van. Izmaim erősödtek, inaim nyúltak. Végül téptem egy jókora darabot a pulóver ujjából. Adtam volna én már korábban is.

+ Fene ebbe a mocskos demokráciába, ha a halálba visz. A régi népek is választottak maguknak egy vagy két diktátort veszély idejére. Kellet volna egy elöljáró, én megmondtam. / Közben már adtam is Kirának a darabkát. Nem érdekelt, hogy fázni fogok-e jobban. Egy csapattársam veszélyben volt és most csak ez számított. Nem engedhetem, hogy a fagyszellem elvigye magával. /

- Kira, nem lesz jó nálad / nyúltam Hirig felé, gyönge volt, vagy ájult, nem tudom, de ha a vámpír lány engedte elvettem tőle a Tündérkét – rideg a te bőröd, mint az emberi, nem elég meleg ahhoz, hogy ne aludjon el / és ha Kira engedte, akkor elvettem tőle a tündérkét.

- Rabraquat, népednek gyermeke a tündér / léptem hozzá, hogy átadjam neki az aprólányt. Ilyen voltam igazából. Irányításra termett. Ezúttal nem volt rajtam a misztikus hatás, hogy behódoljak a nagyúrnak, habár ennek nem voltam tudatában. – Vastagabb is a ruhád, rejtsd alá, míg tető nem lesz a fejünk felett. / És ha már Rab kezei között volt Hirig, akkor a kapus felé fordultam, mindez alig pár pillanat műve volt, már készen állta tervem szóltam hozzá, ahogy illőnek gondoltam: /

- Hé Öreg! Van-e erre fogadó, ahol lobban a tűz és meleg levessel várnak? / szóltam oda parancsoláshoz szokott kemény hangomon, mint aki tudja, hogy mit kérdez vagy mit szól, az helyes, többiek felé fordultam: /

- Megszállunk egy fogadóban, míg rajtunk az este / hangom nem változott. Nem kértem, utasítottam. – Nincs értelme megfagyni a sötét éjben, bármennyire fontos Merlin segítése, ő se akarná halálunk. / Majd fordultam vissza a férfi felé, hogy válaszát hallgassam, aki alaposan végig mért minket. /

(48)

by **Rabraquat** Szer. Jan. 12, 2011 2:03 am

/Fiona egész jól gondolkodik. Egy nőhöz képest./
- Megpróbálhatnám, de akkor hol marad csapatmunka szépséges Fiona? Inkább akkor kérem őket, ha valami komolyabb gondunk akad esetleg. A pazarlás nem kenyerem.
+Főleg nem rátok, alsóbbrendű fajzatokra. Megint más kérdés, hogy azt sem tudom mi volt ez, de csak mosolyogj, mosolyogj.+

/Vérlázítónak tartottam, ahogy Naryky rámtukmálta a kis tündért./

- Hát nem tudom, hogy gyermeke-e a népemnek, de már egyszer felajánlottam neki, hogy viszem. Csak azért fogom magammal vinni, hogy ne itt haljon meg. Legközelebb ha meggondolatlan lesz... /Vállat vonok. Elveszem Hiriget, és becsúsztatom a ruhám alá úgy, hogy a szárnyai lehetőleg ne törjenek el, a feje pedig kint legyen. Ösztönösen rátalál a mellkasomra a lába, így olyan, mintha egy meleg takaró alól nézelődne. Persze kissé ájultszerű állapotban van, de a ruha fűtése fel fogja melegíteni. Eléggé hideg szegény, így néhányszor felszisszenek, ahogy a róla leolvadó jég a testemen folydogál, majd lassan elpárolog róla. Közben valami beszélgetés hallatszik, majd Naryky kérdése. Eszembe jut valami./

- Nem biztos, hogy jó ötlet a nappali járkálásunk. Nem mindenki bőre bírja jól a napfényt... ha jól gondolom. /Mutatok Kirára egy pillanatra. Hangom nem túl hangos, nem szeretném, ha illetéktelenek megtudnák, hogy vámpírokkal flangálok. Még a végén azt hinnék, hogy jóban vagyok velük./

[115]

by **Fiona Freefall** Szer. Jan. 12, 2011 12:08 pm

/Kira felkiáltására ingerülten fordultam felé. +Hogy mindig kitalál valamit, amivel keresztbetenni próbál!+ Gyilkos pillantásom aztán gyorsan megenyhült, ahogy konstatáltam Hirig problémáját.
Amíg a népek azzal foglalkoztak, hogy a kis duzzogi lepkét felmelengessék, nekem szöget ütött valami a fejembe./
+Oké, Rab ruhája vastag, Kira nem érzi a hideget, s amíg Naryky kicsit didereg, addig Hirig teljesen átfagyot. Mégis, bennem csak most tudatosult, hogy egy vékonyka bőrdzseki a lényegi védelmem a hideg ellen. Pedig még csak bundát sem növesztettem!+
/Rab napot emlegető megjegyzése aztán kiszakított a fene nagy agyalásból. Kajánul rávigyorogtam a vámpírcsajra Naryky mellől, viszont rendes kislány maradtam, nem fűztem hozzá alázó megjegyzést, pedig igencsak ingerenciám volt egy 'aki lemarad, kimarad' vagy hasonlóan roppant elmés piszkálódáshoz.
Ehelyett fapofát vágva az őr felé fordultam és vártam, mit reagál Naryky kérdésére./
+Fürdő, ágy és egy f... fürge test. Ez kell nekem! Az a szag meg ráér... egy kicsit.+

(102)

by **Hirig** Csüt. Jan. 13, 2011 1:35 am

/Érzem ahogy valaki felemel, hogy kézről kézre járok. Testem köré csavarnak valami hideg puha vásznat. Érzékelem, hogy beszélnek, de érteni egy szót sem értek belőle. Legalábbis azt még felfogom, hogy amit értek az nem lehet a valóság. Ugyanis képtelennek tartom, hogy a felhúzzuk nyársra és megesszük, mint egy sült csirkét nem tudom elképzelni, hogy erről diskuráljanak.
Érzem ahogy roppan néhány helyen a szárnyam, a jobbra balra pakolászás közben, hogy egy kiló ólomba tettek bele. Nem tudok megmozdulni, pedig nagyon jó lenne, de nem megy.
Nem tudom mennyi idő telt el teljesen elvesztettem az időérzékemet, de hallom ahogy a fülembe elkezd a víz befolyni. Ahogy venni próbálom a levegőt, szintén nyelem a vizet. Sajnos nem vagyok a félálomban ivászat nagymestere így félre nyelek.
Köhögök. De nem ez a legrosszabb, hanem az, hogy a migrénszerű fejvájás ahhoz képest amit most érzek a fejemben bakfitty! Úgy érzem, mintha egy terheléses nyomóba tették volna bele a fejem és azon kísérleteznének./
+ Mi a fenét keresünk víz alatt?! Hogyan kerültünk ilyen mélyre?! Miért nem tettek egy fülvédőt rám, hogy ne folyjon be a víz?! +

{88}

(Nyugodtan vihetitek egy kis ideig a karaktert, nem leszek elérhető pár napig)

by **Mira** Csüt. Jan. 13, 2011 6:40 am

Merlin elveszett tárgyai - A főnix tolla

A vén városőr megvetően néz le alakváltóra.
- Nem kell úgy szólnod hozzám, mintha nehéz lenne a felfogásom, fiacskám! Lehet, hogy öreg vagyok, de az elmém még épp oly ép, mint a kedves társaidé! De ha már szállásra vágytok, menjetek a Tollas Rókába, engem meg hagyjatok békibe'! - morog, majd (egy ifjabb őr hosszas győzködése után) visszamegy a toronyba, és felváltja valaki más.
A kis csapat aggódva figyeli Hiriget, és mivel maguk sincsenek jól, elindulnak megkeresni a fogadót. Hála a kis muzsikusnak megtudják, hogy csak a főúton kell továbbhaladniuk, nem téveszthetik el a szállást.

A fogadót a Városközpontban találhatjátok, de ha szeretnétek, még írhattok ide egy kört.

by **Naryky Charygyen** Csüt. Jan. 13, 2011 8:50 am

/ Egy pillanat elegendő ahhoz, hogy izzó vörössé váljon az arcom a dühtől. Ha vérfarkas lennék, akkor nyilvánvalóan most megpróbálnám szétcincálni az öreget. /

+ WHAT THE HELL?! Hát így legyen illedelmes az ember a városőrökkel?! +
/ Képtelen vagyok türtőztetni magamat, az öreg után lépek. Ha kell, akkor megakadályozom, hogy bezárja az ajtót maga mögött, ám mivel még valószínűleg a fiatalabb városőr győzködése előtt szólalok meg, hiszen reakcióim igen gyorsak, ezért vélhetően még ezidáig el se indult befelé az öregember.

/ Érzem izmaim a pulcsi alatt még jobban keményednek, némi bundát is növesztek, mely alatt kemény kitin serked a bőrömből. Habár akaratlanul és csak ruha alatt történik mindez, mégis, mintha most egy kicsivel nagyobbnak tűnnék. Persze lehet, ez csak az üvöltésem hatása: /

- Hogy mer olyat feltételezni, hogy én... / bökök a saját mellkasom felé - hogy én, aki még a japán császárral is beszélt, illetlen lennék valakivel, mikor a lehető legtökéletesebb illemmel szóltam magával?! Még egy középkori bárd is megirigyelhetné képességeimet / förmedek rá kemény hangon, egyenessé téve hátamat szegem fel az állam. Ritkán szoktam ennyire mérges lenni, de most kihozta belőlem az állatot. /
- A feltételezés is sértő, hogy a Kotsuniku klán tagját, a Genkouhande gyermekét illetlennek nevezzék!

+ Még, hogy én illemtelen?! Ha most otthon lennénk, ezekért a szavakért lecsapatnám a fejedet,... Te... Te alávaló féreg... Te... Mocsadék... +
/ Szikrákat szórnak szemeim, mintha élő lángok táncolnának benne. Ösztönösen nyúlok övem bal oldalának irányába, ahol katanám lógna, de csak nadrágom tapintom, hiszen ilyen fegyverem már nincsen. /

- Milyen nyelven beszél maga, szanszkritul, hogy nem értette milyen kiváló szavakkal szólítottam meg? Nem olyan szavakkal szóltam, mint a tudatlan kölykök, hanem tisztán, érthetően, ahogyan egy idősebbel kell beszélni! Még csak vénségnek se neveztem!
/ Szavaimból hallik, hogy csillapítottam már magamat egy cseppet, visszább is fogtam a hangom, nem hallja már az egész utca, ám még mindig elég hangos ahhoz, hogy ne kelljen fülelni, ha valaki hallani akarja. /

- Minden esetre köszönjük a kelletlen segítséget, jó uram! Örvendek, hogy láttam! / ezzel elfordulok tőle, és ez alkalommal én vagyok az, kit nem érdekel, hogy követik e a többiek, inkább elindulok abba az irányba, amerre a fogadót mutatta. Látszik rajtam, mélyen megsértett, az, hogy illetlennek nevezett. Mi japánok nagyon megszívjuk magunkat, ha illemtelennek gondolnak, ugyanis nálunk halálbüntetést von maga után, ha valaki illemtelen. Közönséges rágalom volt, melyet az idős ember mondott.

Ballagok a fogadó irányába./

(49)

by **Rabraquat** Csüt. Jan. 13, 2011 9:48 am

+Jujuj, japán? Biztos valami nindzsa, vagy ilyesmi a srác. Hú de megsértődött az öreg félnótásra. Látom itt megint nekem kell tennem valamit.+
/Lezajlik a kedves kis jelenet, az öreg helyre teszi Narykyt, aki meg ezen kiakad...én meg jól szórakozom fapofát mutatva. Megnézem a Tündért, aki közben szédeleg ez látszik rajta. Kissé kijjebb húzom, nehogy belefulladjon a nagy melegbe... meg amúgy is, jön be a hideg mellette... akkor már ne csak neki legyen jó./

- Tisztelt uram! /Szólok a távozó öregember után és előveszem a papírt, amit kaptunk. Majd olvasni kezdem hangosan./
- "Köpcös vénember ül a kapunál, Morcosan morog bele a porba. Restelli mindazt, amit idáig tett, S töpreng, hova is futott Ő, hova?" Na maga pont ilyennek tűnik. Vagy tévedek? Nem ismeri Merlint?

/Elteszem a papírt, majd várok egy picit. Ha visszajön meghallgatom a mondandóját, ha nem, Naryky után indulok./ +Egy próbát megér. Most már aha látok egy kaput egy öreggel, mindig ezt fogom tenni. Egyszer bejön... igen, ravasz vagyok, mint a "kanyipatkány"!+

[116]

by **Fiona Freefall** Pént. Jan. 14, 2011 8:58 am

/Az öreg hisztijére még bennem is megmoccant Lomposka, pedig még csak figyelemre se méltatott. Nem tudom, vajon ő vagy én jártunk jobban ezzel... No, nem mintha tőle tartanék, elvégre max egy medve az az állat, amivé tippem szerint változhat, namármost Lomposkával karöltve még egy grizzly is legfeljebb egy plüssmaci veszélyességi szintjét jelenti számunkra.
Nem, saját koromból tudom, hogy aki egy egyenruhásra támad, az leírhatja magát, a többi azonnal védi a kollegát. Vagy legalább megbosszulja. Namármost lehet, hogy egy maci nem okoz gondot, de mondjuk egy falkányi... Oké, ha muszáj lenne, meg tudnám oldani, de minek ugrálni, mikor egy bocsánatkéréssel is megoldható? Lenne.
Szerencsére - akárki akármit is mond, azért sérült volna a büszkeségem - Naryky kiakad, mint a kakukkosóra és inkább otthagyja a pofát.
Ami még csak hagyján is lenne, de vele együtt minket... azaz főként engem is! Gyors pillantással konstatáltam, hogy Rab megpróbálja kiengesztelni a duzzogó fószert, így aztán az általános megítélésünk várhatóan a javulás útjára lépett. Én meg a gyors távozáséra, ugyanis kedvenc alakváltóm épp dühödten trappolva indult meg a jelzett fogadó irányába, amit természetesen nem hagyhattam.
Egyszerűen, annyira imádnivaló volt, ahogy magából kikelve ordítozott! Tisztára bezsongtam tőle, így éppen csak árnyalatnyit iramodtam meg, hogy utolérjem, aztán vigyorogva megölelgettem./
- Imádom, amikor egy pasi határozott! /Mormogtam, majd a nyakába fúrtam az orromat./
- Ha szobát kérsz, mindenképpen tartós berendezése legyen, mert szerencséd van, ha csak a lepedőt szaggatjuk szét... /Kissé megkarcoltam fogaimmal a nyakát, majd vágytól fűtve a fülébe szuszogtam./ Futás a fogadóba, vagy itt az utcán teperlek le!
/Szélesen vigyorogva lódítottam rajta egyet, majd egy csendeset vakkantva utána eredtem./

(103)

by Vendég Szomb. Jan. 15, 2011 7:01 am

+Naryky kiakadt. Ha neki így jó. Nekem mindegy.
/Naryky dühöngve, füstölögve a fogadó irányába ment, Fiona utána. Megvártam míg Rabraqat engesztelni próbálja az öreget, majd én is utánuk mentem. Sajna hamar beértem őket, így láttam ahogy Fiona Narykyhez bújik. Azt hittem érezni fogok valamit. Haragot vagy talán féltékenységet, de semmi. Nem éreztem semmit. Hogy ennek örüljek vagy sem, nem tudom. Lassan odaértünk a fogadóhoz, már láttam a fényeit. Egy kicsi épület volt. Egyre jobban kezdett hiányozni Necradit. Másoknak talán félelmetes vagy sivár, nekem viszont az otthonom. Hmmmm, és milyen finom volt a vére annak a medvének./
+Basszus kezdek éhes lenni és nincs vér a közelben. Legalábbis olyan amiből táplálkozhatnék.
/Úgy döntöttem nem kötöm a többiek orrára éhségem. Ráér még. Szerintem még kibírom holnapig./
+De mit fogok csinálni ha elönt az éhség és nincs a közelben egy tasak vér?
/Ezen gondolkodtam miközben egyre közelebb értünk a Tollas Rókához./

(48 )

by **Hirig** Vas. Jan. 16, 2011 4:38 am

/Furcsa képek jönnek elő miközben ebben a köztes állapotban vagyok. Rengeteg nagyon régi emlék tör felszínre, az elmúlt napok eseményei kavarognak, vegyülve a versenyek és bulik képeivel./
+ Álmodtam volna az a sok hülyeséget?! +
/Kezdem úgy érezni, hogy már nem fogok megfagyni, ennek ellenére erősen az az érzésem támad, hogy megfulladni igen. Kinyitom a szemem és látom, hogy gondolataim tévesek./
+ Nem álmodtam, valóban itt vagyok ebben a furcsa futurisztikus világban. +
/Rabraquat acélét látom alulról. A víz mely próbál elönteni és legyűrni a mélybe -mely Rab ruhájának mélyét jelenti -, nem más mint a felengedett jég és hó, mely nemrég még rám volt fagyva./
+ Mi történt?! +
/Kérdezem először hangtalanul majd rájövök, hogy ezt nem hallotta senki sem, így kicsit hangosabban, de még mindig alig hallhatón kérdezem meg. Remélve, hogy Rab meghallja, hogy magamhoz tértem és informálódom./

{89}

by **Jackyll** Hétf. Jan. 24, 2011 10:33 am

/Ahogy beléptem a kapun, lopva az őrökre sandítottam, de nem úgy tűnt, mint akiket nagyon érdekelné, hogy ki megy be a városukba. Nem tudtam betelni a látvánnyal, nagyon hiányzott ez a sok króm után. Fa. Agyag. Megnyugodtam. Úgy éreztem hazaértem. A macskakő vidáman kopogott a lábam alatt. A tömegből beszélgetésfoszlányokat „kaptam el”. Állítólag van valami cég vagy céh, vagy valami hasonló, ami a magamfajtákkal foglalkozik, már csak meg kell találnom. De úgy éreztem ráérek még arra és továbbsétáltam ebbe a csodás városkába. Nézegettem az embereket. Az járt a fejembe hogy vajon ők mik, és mit szólnának, ha kiderülne, hogy én vagyok az ük-ük-ük-ük-ükapjuk. Ez a gondolat roppantul szórakoztatott, észre se vettem merre megyek, úgy éreztem, hogy már órák óta bolyongok, pedig csak egy fertályórácska telhetett el, és én egy nagy kovácsoltvas kapu előtt álltam. A kapu mögött hatalmas bokorfalak terültek el. Az egész Versailles-t idézte, ahol jártam egyszer még nagyon régen. Emlékszem elkeveredtem a csoporttól, mert egy szőke tincs fuvallatát követtem, és nem az idegenvezetőt. Mindegy, amúgy is csak beálltam közéjük. A kapu halkan engedelmeskedett a nyomásnak és én beléptem ebbe az elvarázsolt kastélyba./

[5]

by **Jackyll** Kedd Jan. 25, 2011 5:45 am

+ Mi lehet ez?
/ Jutott eszembe kicsivel késöbb. Miközben meditáltam, valamilyen ismeretlen erő húzott ki a labirintusból, folyamatosan egy lüktető energiát éreztem, és én mint a vadászkopó követtem. Általában bízok az ösztöneimbe így hát elindultam utána. Legalább félórája haladtam előre a kis utcákon, és a szemem már szinte látta az energiát, aztán valami különös történt. Az energia egyenesen egy alak háta közepébe mutatott. Köpenyes és alacsony. Odamentem egész közel hozzá és akkor hirtelen megfordult. A leggyönyörűbb nő állt előttem, akit valaha láttam. Tökéletes alak, telt vörös ajkak, elefántcsont fehér bőr, malachit-zöld szemek, vidám skarlát fürtök. A szívem kihagyott egy pár ütemet. A Nő megállt a szemeimbe nézett, és elmosolyodott majd tovább sétált. Tudta, tudta, hogy csak érte vagyok itt. Lassan ringó csípővel elindult a teleportkapuk felé. Én, meg mint aki transzba van, követtem mámorító illatát. A külvilág megszűnt és az idő megállt. /

[7]

by **Rabraquat** Csüt. Feb. 03, 2011 1:29 am

/Kimentünk a hideg reggelbe Hiriggel - ő ugye repült - és elindultunk a kapu felé. Nem nagyon volt mondanivalóm így csendben sétáltam a középkori városban. Nem is nagyon érdekelt ez, inkább H'Sekirat, mint valami lovagoktól és miegymástól túlzsúfolt falu. Lassan megérkeztünk a kapuhoz, nem kelltt bekopogni, mert voltak őrök odakint is./

- Üdvözlet uram! /Leszólítottam az egyik városőrt./ Omril úr itt van-e? Szeretnénk vele beszélni magánügyben, ha lehetséges.

[135]

by **Hirig** Csüt. Feb. 03, 2011 2:22 am

+ Brrr! Hogy a viharba lehet ennyire hideg itt?! +
/Amint kiléptünk Rabbal a fogadóból, egyből megcsapott a kinti hideg levegő. Megint vissza kívánkoztam a meleg takaró alá!/
+ Fűthetnének! +
/Morgolódtam magamban. Mivel Rab szótlan volt egész úton, így én sem kezdeményeztem beszélgetést. Nekem is jobban tetszett ez, minthogy bájcsevegjek vele./
+ Majd ha nem lesz ennyi ember körülöttünk és nem kell ezen a tollasosdi melón görcsölni akkor talán lehet róla szó, hogy komolyabban beszélgessünk! Mégiscsak értelmes felnőtt emberek vagyunk vagy mifene?! Nah jó, most azért eléggé másként nézünk ki, nem úgy mint az emberek! De akkor is! A felfogásunk még ugyan az maradt! +
/Nézelődök a középkori városkában. Ha ez nem lenne ennyire valódi még tetszene is.
Időközben megérkeztünk a kapuhoz és az ott strázsáló örökkel beszélt Rab, hogy mit is szeretnénk. Csendben hallgattattam végig./

{108}

by **Mira** Szomb. Feb. 05, 2011 4:01 am

MET - A főnix tolla

A városőr bólint, majd eltűnik egy faajtó mögött. A toronyból, ahonnan végül kilép, egy öregember alakja is feltűnik - ugyanaz, aki az előző este nem hagyta, hogy a fekete köpönyegesek elhagyják a várost.
- Uram, és Hölgyem, miért keresik Omrilt? - morogja, ám mégsem tűnik barátságtalannak. Neki egyszerűen csak ilyen a természete.
Veletek szemben áll meg, a toronyfal előtt, egyik kezét a derekán lógó kard markolatára helyezni.

by Ajánlott tartalom

Nagykapu

Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu

Re: Nagykapu