Re: Kórterem

by **Raven Raymore** Pént. Márc. 16, 2012 12:58 am

- Mint nemrég említettem, összeolvad a kettő. Hidd el, nem leszel más, csak emlékezni fogsz. Mos kivételesen tapasztalatból beszélek... Ugyan olyan gógyis 17 éves vagyok még most is néha, az emberi lélek erős, elvégre hivatalosan övé a test. Az angyallélek csak valami, ami teljessé teszi, nem pedig elnyomja.
/Azzal teljesen egyet értettem, hogy nem érünk rá itt csacsogni órákon át, amikor meg kéne menteni a világot, így csak határozottan bólintottam egyet./
- Igen, igazad van, valóban van jobb dolgunk is. Habár erről valamikor majd beszélnünk kell még...
/Aztán amikor arról kérdezett, hogy nem fogjuk tudni elérni az angyalokat, erősen kezdtem törni a kígyózó tincsekkel borított fejemet, hogy esetleg hogyan tudnánk mégis valami megoldásra jutni, ha már ennyire ragaszkodik a dologhoz...
És akkor rájöttem!/
- Azt hiszem, talán meg tudjuk találni Lucifert... De nem lesz egyszerű. El kell mennünk az egyik szentélyhez, mert valóban van efféle angyalvonalunk, de ahhoz az erővonalakhoz kell menni, mert én részemről gyenge vagyok, hogy a másik síkon csacsogjak. Ezek a szentélyek azonban erővonalra épültek. Ezt tudom ajánlani mást nem, ráadásul két legyet ütünk egy csapásra. Feltéve, ha megbízol bennem. /tettem még hozzá egy vállvonás kíséretében.
Amilyen paranoiás még azt hiszi csapdába akarom csalni, de akkor nem jutunk egyről a kettőre. Pedig nem ártana, ha haladnánk végre. Előre féltem, mi lesz, ha én próbálom elérni a bátyám, de hajlandó voltam megkockáztatni, mert én is válaszokat akartam, habár ezt soha nem ismertem volna be./

by **Éadrom** Pént. Márc. 16, 2012 1:53 am

- Hm... ez egész jól hangzik. Menjünk, keressük meg azokat a szentélyeket. Nem vagyok benne biztos, de ha jól emlékszem a térképre, nagyjából félúton vannak két város között. Az első Atlmyrca és valami Bloosx vagy mi között. Annak a közelében találkoztunk, de ha igaz a sejtésem, azt a szentélyt rábízhatjuk Tereusra vagy Luciferre,valamelyiknél kell hogy legyen a harmadik kő. Szóval, nekünk a legközelebbit kell megkeresnünk. Azt hiszem van is már bennem elég erő, hogy ne legyen gond a repüléssel, viszont elképzelésem sincs, hogy merre keressük. Talán csak annyi, hogy a legközelebbi város irányába. Talán....
/A lány terve ésszerű volt, és emellett örültem, hogy végre valaki hajlandó az együtt működésre. Lehet hogy tényleg túl korán ítéltem meg az angyalokat. Megforgattam a kezemben a dobozt és az ajtó felé léptem./
- Nos? Megyünk kiderítjük mi folyik itt? Mellesleg, eddig őszinte voltál velem és egyenes, miért ne bíznék benned?
/Ezek az erővonalak érdekesen hangzottak, ám tudtam, hogy máskor több időm lesz utánuk nézni. Viszont ha tényleg segítenek kapcsolatba lépni valamelyik főangyallal, akkor a legtöbb esélyünk ennek az egésznek a végére járni, az egyik ilyen erővonalnál van. És ha igaz, hogy a szentélyek ilyenekre épültek, akkor senki nem is mondhatja, hogy nem foglalkoztunk a ránk kiszabott feladattal./
- Jut eszembe, kaptam ezt a láncot mikor ide érkeztem, van értelme, vagy csak arra jó, hogy szépen nyomon követhessenek vele? Őszintén szólva sose szerettem a "Nagy Testvért".

{56}

by **Raven Raymore** Pént. Márc. 16, 2012 6:09 am

- Igen, a két város közöttihez én se mennék vissza szívesen... remélem valaki tényleg megszerezte a harmadik követ és oda tart vele... Mert ha nem Ramiel azt hiszem eléggé ingerült lesz. /mondtam fintorogva.
Aztán felidéztem a fejemben a térképet, amit Ramiel mutatott. Azzal a kísérő szöveggel, hogy: Az a két gyík úgysem fogja tudni megjegyezni, szóval te is vésd bele abba a göndör koponyádba húgom!
Nos a stílus Ramieles volt, de úgy tűnik jól jött a tanácsa./
- Kissé északkeletre kell repülnünk a tengerparton egy kis szigeten van a szentély ha jól emlékszem.
/A másik angyal közben már egészen az ajtóig el is sétált és onnan nézett vissza rám. Amit az egyenességről mondott, azon mosolyognom kellett. Megnyugtatott, hogy már jó úton haladok afelé, hogy megírhassam a bizalmas szakácskönyvem.
Én is megindultam utána, de előtte eszembe jutott még valami./
- Máris mehetünk, csak az erőről eszembe jutott még valami...
/A szekrényhez léptem és rövid kutakodás után megtaláltam a legmélyén azt, amit kerestem. Elővettem a különös masinát aztán pötyögtem egy keveset a színes gombokon, mire a műanyag részén pár pillanat alatt materializálódott a két tányér különös kaja. A hivatalos neve begresse volt. Ez volt az egyik kedvenc kajám ebben a korban, ráadásul baromi tápláló és energiadús volt. Részemről éheztem és szerintem neki sem ártott egy kis tápanyag a nagy repülés után. Lepakoltam egy tálcára a két adag még gőzölgő ételt, majd visszaültem az ágyra. Onnan intettem neki./
- A világot meg kell menteni, de egy kis kajálás még belefér szerintem. Ez begresse a legehetőbb helyi kaja. Amúgy milyen lánc? /tettem még hozzá két falat között, mialatt kanalaztam a tölteléket és apró darabokat téptem hozzá a különös édes-savanyú tésztából./

by **Éadrom** Pént. Márc. 16, 2012 6:59 am

- Igaz ami igaz, tényleg nem tűnik túl nyugodt alaknak. De szerintem minden rendben lesz, semmi nem történik ok nélkül, és az, hogy a kő akkor tűnik el mikor Luciferrel találkozunk nyugalomra int. Végül is, a szelence zárva volt, így ki nem eshetett a kő, valaki szándékosan távolította el. És ha így volt, akkor csak bízhatunk benne, hogy nem akar ellenünkre tenni.
/Érdeklődve figyeltem ahogy a kis géppel ügyeskedik, majd meredezű szemmel bámultam a két tányért. Szinte ki is ment a fejemből, hogy ideérkezésem óta csak azt a kevéske teát fogyasztottam Lynnel és hát szükségem lenne némi újratöltésre a kis afférunk után./
- Renaviel, te tényleg egy angyal vagy! Szinte el is felejtettem, hogy mennyire éhes vagyok. Eh, biztosan azért van ilyen nyűgös hangulatom.
/Leültem mellé és én is óvatosan belekóstoltam az ételbe. Különös, szokatlan íze volt./
- Nagyon finom. Azt hiszem. Csak még szokatlan. Na de akkor északkelet felé kéne mennünk? Remek, akkor már csak egy iránytű kell. Ne nevess, nem vagyok egy térképész-zseni.
/Egészen felengedtem és jóízűen falatoztam a furcsa ételből. Biztosan meg lehet szokni, bár kelleni fog hozzá némi idő./
- Oh igen, a lánc. Mikor megjöttem szinte rögtön letámadott két, öhm, azt hiszem vérfarkas és elrángattak valami tanácsházába. Gyors regisztráció, gyorstalpaló arról hol is vagyunk aztán „nesze lánc és menjél” ...... Szóval, pontosan nem tudom mire jó, de elvileg valami azonosító szerkezet. Még nem volt érkezésem szétszedni és alaposabb megvizsgálni. De az se marad el.
/Lenyeltem egy falatot és még mielőtt belekezdtem volna mondókába előkotortam a láncot a zsebemből és odanyújtottam Renavielnek, majd vártam, hátha ő többet is tud erről mondani. Közben gőzerővel pusztítottam ezt a különös ragut./
- Na jó, azt hiszem én végeztem. Szólj ha te nem bírsz vele.
/Vetettem egy egy pillantást a tányérja felé mímelt mohósággal. Ahogy étel került a gyomromba máris jobb kedvem támadt és a móka sose állt távol tőlem./

{57}

by **Raven Raymore** Pént. Márc. 16, 2012 9:09 am

- Nyugodt? Nos igen, Ramiel maximum akkor nyugodt, ha befüvezve érkezik vissza... Egyszer lepörkölt egy punk haját lángpallossal... egyszer meg Star Wars-t játszott a moziban... nos igen, ő egy elég egyedi figura.
/Az angyalos dolog kissé váratlanul ért, és nagy zavaromban majdnem az orromon fújtam ki egy szószdarabkát, végül kis köhögések közepette sikerült úgy ügyeskednem a lágy szájpadom... feltéve ha azzal tudok ügyeskedni, hogy a falat jó útra mennyen.
Még kissé könnyező szemmel boxoltam bele a másik angyal vállába és kitárva sötét szárnyaim, elmélyültem emelkedett fejet vágva néztem rá./
- Mi az öregem, te erre még csak mos jössz rá? /aztán az arcomra visszaült a kis cinkos mosoly, ahogy eltüntettem a maradék begresse-t is./
- Nos megnyugtató, hogy ilyen könnyen legyőztem a nyűgösséged, lehet, hogy mindenkit kajával kéne tömnöm és máris boldogabb lenne a világ... Hmm ezen majd elelmélkedem szabad óráimban, ha megmentettük a világot. /simogattam az állam elgondolkozó fejet vágva.
Nekem is jó kedvem lett, ahogy megtelt a pocakom és az energia végigáradt a tagjaimban. Jó tudom, néha kissé gyermetegen tudtam viselkedni, annak ellenére, hogy a tudatom nagy része több ezer éves volt, de hékás, hivatalosan még mindig nem vagyok nagykorú!
Jah erről a kajlaságról még annyit, amit persze Éadromnak nem kell tudnia, hogy azon a 3D-s Star Wars vetítésen Ramiel játszotta a gonosz jedit, nah de volt egy jó is, akivel küzdött...
Kicsit összeszedtem magam és igyekeztem a tárgyra koncentrálni, nem a lángkardos őrültködésre./
- Megszokod, habár normális kajákat is ehetsz, de van néhány újdonság, amiket vétek elszalasztani. Amúgy ne aggódj, tudom melyik kapun kell menni hogy, izé nem észak, hanem délkelet felé jussunk ki, bocsi, éhesen én is össze-vissza beszélek. Szóval délkeletre, ahol hamar elérjük a partot és akkor már csak követni kell azt.
/Aztán amikor odanyújtotta csak meglestem a láncot, aztán vállat vontam./
- Nos ez a hülye bürokrácia, vagy mifene... Az emberek ragaszkodnak, hozzá, hogy tudják hányan vagyunk, meg ilyenek, nekik csak ez maradt... Nem tudom meg tudnak-e figyelni vele, de kicsit olyan, mint egy személyi igazolvány, szóval nem árt, ha nálad van.
/Amikor pedig az én kajámat kezdi fixírozni, felkapom a tálat én megfenyegetem a villámmal./
- Hé, a kölyökkutya szemekkel próbálkozz másnál, ez az én táplálékom!
/Nyomatékot adva a szavaimnak meg is ettem az utolsó falatot, majd elégedetten simogattam a hasam, éppen csak nem doromboltam hozzá./
- Nos ez jól esett, isteni volt. /kacagtam. Még nem akaródzott menni, de sejtettem, hogy lassan mozdulnom kell, elvégre a világmegmentés nem várhat... Még gondolkoztam mivel húzhatnám az időt, hogy ne emészthessek még egy kicsit./
- Te Éadrom, megkérdezhetem, hány évesen kerültél át? Nem fontos válaszolni, csak kérdezem. /érdeklődtem csendesen a plafont bámulva. Kíváncsi voltam, még mindig tartom-e a rekordot, vagy megvertek.

by **Éadrom** Pént. Márc. 16, 2012 9:47 am

- Eh, Ramiel Star Warst? Lefogadnám, hogy ő volt Darth Vader!
/Jóízűen felkacagtam, nem sok szereplő képében tudom elképzelni Ramielt, de valahogy a Sötét Nagyúr illene is hozzá./
- Hm... lángpallos? Nem te vagy az első aki emlegeti, de gondolom nem szívesen adnak olyat bárki kezébe. Nem mint ha az a nagyon harcias fajta lennék, de azért a tudat hogy van mihez nyúlni néha erőt tud önteni az emberbe. Mint ahogy az is, ha tudja hogy a bajtársak védik a hátát.
/Elméláztam kicsit, hogy vajon a régi barátok merre járhatnak. Még igazán fel se fogtam, mi mindent vesztettem el azzal, hogy ide kerültem. Bánatom egy zavart nevetéssel palástoltam és beletúrtam a hajamba./
- Mindig is ilyen voltam, tele pocak egyenlő jókedv. Kapu? Azt hittem repülünk. Na de ha már itt tartunk, ne lustálkodjunk tovább, így is elég időt elvesztegetünk azzal, hogy lépten nyomon akadékoskodom, nem? Essünk neki ennek a világmegváltás dolognak és közben ha lehet keressük meg a Fényhozót is. Kíváncsi vagyok, hogy ki vagy mi Légió.
/A láncot fogtam és jobb híján a nyakamba akasztottam a kereszt mellé. Majd feltápászkodtam az ágyról./
- Ezzel mi legyen?
/Vettem kézbe az üres tányért./
- Mellesleg huszonöt, huszonöt éves vagyok.

{58}

by **Raven Raymore** Pént. Márc. 16, 2012 10:38 am

- Nos igen... Habár ő olyan Ramielesen tolta még a Star Wars is. /vontam meg könnyedén a vállam.
Amikor a lángpallosról kezdett beszélni, őszintén meglepődtem./
- Nem, most tévedsz, szinte mindenki kezébe adnak olyat, neked is van, nem? /néztem rá kérdőn, aztán becsapott az isteni szikra./
- Oh Danu nevére, hát persze! Hiszen te még csak most jöttél!
/Zavartan lepattantam az ágyról és fel-alá kezdtem mászkálni./
- Majd szükséged lesz egy mentorra, aki megtanít mindenre, ha lesz egy kis időnk... Noh de ezt hátha én is meg tudom mutatni... talán...
/Kinyújtottam a bal kezem és összpontosítottam, hagytam, hogy a mágia átáramoljon rajta. A levegő megrebbent és a lángoló kard hamarosan a tenyeremben pihent. A lángok körülnyaldosták az öklöm, de nem égettek, engem nem.
A másik kezemmel kinyúltam Éadrom felé, és megfogtam az ő kezét. Vetettem rá egy sanda pillantást, mielőtt próbálkoztam volna. /
- Segítek, de csak ha a kis sidhemaradvány-pincsid nem bánt! /mondtam csak úgy, aztán ismét összpontosítottam és igyekeztem megérinteni a lelkét, ahogy gyógyításnál, csak emellett hívtam az ő erejét is, lépjen be a táncba az enyém mellé. A lángoló kard a kezembe már fehér fénnyel izzott, vártam, hogy ráérezzen az izére, hogy érezze hogyan kell fényből és erőből fegyvert fonni, ami majd a részévé válik és soha nem hagyja el...
A tányér, amit felemelt, a földön koppant, már egyikünk sem törődött vele. A fényes mágia viharában megveszekedett kígyókként repdestek a hajfürtjeim, de ő még mindig nem hívta magához a kardját.../
- Nah gyerünk angyalkám, csináld! /mondtam erőteljesen, és elengedtem a kezét, szabad utat hagyva a saját erejének, megmutattam a mintát, innentől fogva az ő dolga volt, mivé formálja az általam adott darabokat. Éreztem az erőt, az övét a sidhet, habár a kettő szinte teljes egésszé olvadt össze, alig éreztem, hol kezdődik az egyik, és hol végződik a másik...

by **Éadrom** Pént. Márc. 16, 2012 12:00 pm

- Hogy nekem? Már honnan lenne?
/Pillantottam meglepődve a lányra./
- Eh, ez nem biztos hogy jó ötlet.
/De szavaim úgy tűnik nem érték már el Renaviel tudatát, teljesen belelovalta magát mentori szerepébe. De azért meg kell hagyni, valóban lenyűgöző volt látni és érezni, ahogy a mágia szövedékét formába kényszeríti és végül egy lángoló pengével a kezében pillantott felém. A fegyver tökéletesen illett a kezébe, hogy is lehetne másképp, hisz ő maga alkotta. Megbabonázva hagytam, hogy kezem a kezébe vegye, lelke átnyúlt a kezén át s megérintette az én lelkemet. Talán ekkor ejthettem el a tányért, a tányért melynek zuhanása egy örökkévalóságnak tűnt. Renaviel lelke szinte magával rántotta az enyémet, a mágia körülöttünk egyre vadabbul kavargott és talán csak a lány akarata tartotta még kordában. Mintát mutatott nekem, fény, lángok és mágia szövedékét, mely a összeolvadva a fegyvert adta ami oly vakítón izzott most kezében. Végül elengedte a kezem, de a szavait már csak tompán hallottam, mint ha távol lenne és egyre csak távolodna. Ahogy lelke visszahúzódott az enyémtől akkor éreztem meg a másikat. A másikat, ki eddig ott lappangott körülöttünk, mohón tobzódva a felszabaduló energiákban. A másikat, kit lelkem féktelen tombolása vonzott újra ide. Lecsapott rám, körülölelt, belém hatolt és átjárt.
Ekkor vesztettem el a kapcsolatot a külvilággal./

*Emlékvilág*

/Egy szívdobbanásnyi idő alatt ezernyi életet jártam be. De nem számítottak, most még nem. Zuhantam, egyre mélyebben az emlékek közé, azok felé, ahol a választ találhatom./

/Egy szirten állok. Társaim mind körülöttem állnak. Mindenki feszült, idegesen rándulnak szárnyaik, megfeszülnek izmaik. A Fényhozót várjuk, de már nélküle is mindenki tudja, lázadásunk nem lesz vértelen. Saját fivéreinkre és nővéreinkre fogjuk fegyvereinket emelni s ők miránk. Az ő sorsában osztozunk mind, kik követték a halandók földjére és szembeszegültek Istennel. Neki a sorsa, nekünk a döntésünk. Mind készen állunk./

/Égi kórusok zengenek, fegyverek csattannak egymáson. Hatalommal teli szavainkat alig nyeli el a harc zaja. Eonok óta csatázunk, vagy csak néhány szívdobbanásnyi idő telt el érkezésük óta? Egy harcos tart felém. Fénylő páncélján apró minták, pajzsát szorosan tartja s kardját rám szegezi. Ismerem a fegyvert mint ahogy forgatóját is, Amanraen, csatákra született angyal, egyike a keveseknek. Rárohanok és az utolsó pillanatban lebukok csapása elől. Lándzsát forgatok, vért rajtam szinte alig, ezért is gondolhatta, hogy majd az égből próbálok lecsapni rá, ezt a tévedését már nem lesz lehetősége orvosolni. A vértben lomhán fordul, pajzsa túl sokáig időzött a magasban. Egy döfés, egy vágás és az angyal térdre rogy s arccal a porba hull./

/Ezer seb tarkítja testem, fegyverem eltörött, elpusztult s nincs már hatalmam visszahívni. Legyőzőm fölöttem áll. Bánat ül a szemében ahogy felemeli pallosát. „A bukottaknak nincs kegyelem!” Szólnak szájából Mihály szavai. Más ilyet nem mondana, hisz ő az, ki mindig Isten kegyében akar járni./

/Ezernyi emlék a fegyverről minek forgatása adomány volt számomra. Soha nem kellett tanulnom, teremtésemtől fogva részem volt. Ezernyi emlék a csatáról, mit szégyelnem illene s megbánni, ám számomra ez jelképezi a pillanatot, amikor leginkább éltem. Újra hallom a nevet, ezernyi hang szólítja egyszerre: „Légió”. /

*Valóság*

/A szobában örvénylő energia hirtelen meglódul ahogy az entitás belém hatol. Testem ordított ahogy próbálta egyszerre elviselni a különböző erőket. Szárnyaim szétcsapnak s szinte izzanak. Halványan feldereng majd lassan izzani kezd az írás a karomon. Már szemeim is izzanak s az örvénylő mágia elemel a földtől. Lelkem emlékezni próbál önnön valójára, minek nyomán lidércfényekből előbb új szárnyak szövődnek majd lassan egész testem elfedik a fények. Igazi valóm kísértetként lebeg porhüvelyem körül s egyszerre látok mindent. Az elszabadult mágia vadul rángat mindent mibe bele tud kapaszkodni s úgy dobál egyes apróbb tárgyakat, mint ha súlyuk se lenne. Lassan, fájdalmasan lassan lángok szikráznak fel kezemben. Előbb apró akár egy gyertya lángja, de hamarosan ökölnyi lánggömb lobog a kezemben. Rászorítom kezem s markomban egy fegyver nyelét érzem. Mindkét irányba kicsapnak a lángok és egy pillanatra újra teljes valómban pompázok ősi vívólándzsámmal a kezemben./

Kórterem - Page 2 Signabykkgraphicsd3639l

/De ekkor a lélek, mely tán nem is oly idegen mint először éreztem visszahúzódik, mit aki jól végezte dolgát és a hatalom melyet megzabolázott újult erővel szabadul el. A lélekparány mely Lyn része volt valaha belémmélyeszti csápjait ahogy az erők megtépik lelkünket. Próbál segíteni, de ketten együtt sem vagyunk még elég erősek ehez a hatalomhoz. Nincs mit tenni, lelkem enged és olyan formát alkot fegyveremnek mit még képes uralni, mindazt az erőt, mire még nincs felkészülve visszazárja Pandora szelencéjébe. A fölös mágiát már nem tudom többi visszafogni, a szoba ablakai kirobbanak ahogy elszabadul./

/Térdelek, erre eszmélek. Újra én vagyok, csak én, a mostani én. Testem szinte minden porcikája sajog, mint aki villámokkal rázott volna kezet. Felemelkedem és szétnézek a szobában, mint ahol egy hurrikán csapott volna le, úgy fest a kórterem. És ekkor látom meg. A gyönyörű fegyvert a kezemben. Kecses és hosszú. Oly finoman megmunkáltnak tűnik, mint amilyenről az ember csak álmodni mer. De valami különös rajta. Renaviel kardját tiszta, fényes lángok övezték, de az én lángjaimba olykor egy-egy fekete „láng” is beleszövődik./
+ Mi lehet ez?
/A mellkasomra teszem a kezem, érzem a lélekparányt magamban. Lassan teljesen beleolvad a lelkembe, feloldódik bennem. Már nem ezernyi szál fűzi hozzám, már szinte hozzám nőtt. Hirtelen eszmélek rá, hogy más is volt a szobában./
- Renaviel! Jól vagy?
/Odalépek a lányhoz és ha szükséges felsegítem./

by **Raven Raymore** Pént. Márc. 16, 2012 10:43 pm

/Fények, tiszta és ősi mágia...
A lelkem elégedetten sikolt, mintha csak erre várt volna, mint macska úgy élvezkedett, ahogy átcsapott rajtunk az általunk felpiszkált mágia... Láttam a lelkét, láttam Éadrom igazi lelkét... Emlékeztem rá, az angyali részem felismerte fivérét, és kissé hátrébb húzódott.
A kezemben őrült izzó lángokkal égett a kardom, habár fénye talán még így is elenyészett a szobát uraló mágiaörvényben.
Egy idő után már azt sem tudtam éppen melyik mágia szaggat, angyali, embertestű angyali, esetleg sidhevarázs... fogalmam sem volt, csak utaztam a hátán, mert tudtam, ha ellenállók, darabokra szaggat, volt ez a rossz szokása a zabolátlan mágiának...
A tornádó magjában álltam, de nem féltem tőle. Élveztem ahogy a mágia átmos és megtisztít. Egy pillanatra megéreztem, ahogy a lelkembe kapaszkodó része a gonosz idegen etnitánsnak Ezüstsárkánynak felsikolt. Eddig nem is tudtam, hogy mint valami alattomos gomba egy része még megkapaszkodott bennem, de az angyali mágia vakító fényénél minden láthatóvá vált... Nem csak a múlt és a jövő lett látható, de a jelen is, a lelkek is...
Egy pillanatra úgy éreztem ki tudnék nyúlni Lucifer, vagy Michael felé, de valami megakadályozott benne... Az emlék, az, hogy emlékeztem Éadrom lelkére és az angyal bennem megtagadta a hívást, Michael hívását miatta... Lucifert pedig a saját dacosságom és szomorúságom miatt nem próbáltam elérni. Aztán a pillanat elmúlt és egy végső hullámmal mindent végigmosott a varázs.
Hallottam a megrepedő és betörő ablakok csörrenését a tudatom egyszerre érzékelte az aláhulló üvegszilánkokat és a testem, amint a falhoz repül... Ha az angyalom nem véd meg, ez a varázs már a húst is régen lerohasztotta volna a csontjaimról.
Így azonban csak a falhoz csapódtam, nem túl finoman, de annyira nem volt vészes. A varázsból merítve egy pillanat alatt meggyógyítottam magam.
Amikor a vihar elült és Éadrom, kezében az immár előhívott fegyverrel odajött hozzám, csak halkan kuncogni kezdtem./
- Oh igen, határozottan jól... Ha nem lenne túl profán így angyalok között, azt mondanám ez egy mágikus orgazmus volt.. /kuncogtam tovább aztán megráztam a fejem, és igyekeztem egy kis komolyságot előkaparni magamból.
A varázslat hevében valamikor elkültem a saját kardom, mert nem akartam még azzal is súlyosbítani a mágikus tombolást, de most kinyújtottam a jobb kezem és a lángoló fegyver aranyos markolata hamarosan meg is pihent a tenyeremben.
A fejemmel a saját fegyverem felé böktök, majd a másik kezemmel megböktem Éadrom mellkasát./
- Ennyit kellett volna csinálni, nem szétverni a kórházat... /csóváltam a fejem, de igazából nem haragudtam. Sejtettem, hogy ennek így kellett lennie, a nyers mágiát, főleg elsőre szinte lehetetlen uralni.
Aztán vetettem egy pillantást az ő fegyverére is./
- Csinos. /Azonban amikor megláttam a sötét kis lángocskát, kissé elborult az arcom.../
+ És még nem gonosz az a sidhe, mi?
/Persze a véleményem megtartottam magamnak. Aztán vettem egy mély levegőt és végre elfogadva a kinyújtott kezet szép lassan fölálltam. Még kicsit kótyagos volt a fejem a tömény mágialökettől, de semmi különösebb bajom nem lett. Mondjuk a kígyózó hajtincseimet néhol törmelékdarabok tarkították, no de több is veszett Mohácsnál.../
- Aztán legközelebb legyél óvatosan mon ami, vagy a számládra terhelik az egész várost, akkor meg a kukában fogsz lakni. /fenyegettem meg újra az ujjammal, aztán nagyjából leporoltam a hajam, majd könnyeden elküldtem a kardot, mire a lángok eloszlottak a kezemből, mintha soha nem is lettem volna.
Ekkor fordultam vissza Éadrom felé./
- Nah mostmár tényleg ideje menni, mielőtt hosszadalmasan magyarázkodnunk kell valakinek, mit is csináltunk itt...

by **Éadrom** Pént. Márc. 16, 2012 11:39 pm

- Hát ha te mondod. Bár, szó ami szó én is teljesen feltöltődtem.
/Felhúztam a lányt a földről és alaposabban megnéztem a kardomat. Óvatosan megforgattam, próbálgattam az egyensúlyát./
- Majd igyekszem legközelebb kevesebb pusztítást okozni. Hm... valami nem jó. A kard, szinte tökéletes, mint ha pontosan nekem készült volna és mégis, először nem ilyen alakot vett fel. És a lándzsa, valahogy természetesebbnek tűnt, mint ha ez itt csak rá lenne kényszerítve.
/Egy darabig még nézegettem a kardot, majd miután rájöttem hogy hiába keresem nincs nálam se kardöv se hüvely, hát hagytam szertefoszlani a mágiát. De megnyugtató volt a tudat, hogy a vékonyka kötelék mellyel bármikor megidézhetem ott maradt. Az emlékfoszlányokból amiket valahogy segítségül hívtam, nem sok maradt. Elhomályosultak, de el nem vesztettem őket teljesen. Emlékeztem az érzésekre, hangokra, szavakra, és emlékeztem a hatalomra is, mely egykoron az enyém volt. De most, akarva akaratlanul el kellett torlaszolnom az áramlását, elfedve hatalmam forrásának feneketlen kútjait. Se a lelkem, se a testem nem volt még kész rá, hogy újra felszabadítsa minden hatalmát. De nem siettem, megfontoltan kell cselekednem, hisz egy rossz lépés és nem csak a szoba heverne romokban. Mindezekben biztos nem lehettem, de néha jobb az óvatosság./
- Úgy néz ki a szoba mint ahol bomba robbant. Majd kimagyarázzuk valahogy, kifizetni úgy se tudnám. Nincs egy fillérem sem. De igazad van, jobb ha indulunk. Majd kifele menet szólunk valakinek a történtekről, viszont most már tényleg nem vesztegethetjük az időt. Amúgy se hiszem, hogy pillanatnyilag bármi mást tudnék magamon fejleszteni. Kell némi idő és majd a tapasztalás meghozza gyümölcsét. Viszont, amennyire emlékszem a térképre hosszú út áll még előttünk. Tudsz keríteni vizet és valami harapnivalót az útra?
/Elgondolkodva körbepillantok./
- Már ha megtaláljuk azt a ketyerét amivel az előbb „főztél”.

* Részemről haladhatunk a következő helyszínre. *

{60}

by **Raven Raymore** Szomb. Márc. 17, 2012 12:18 am

/Arra, amit mond, csak egy normális magyarázat létezik./
- Nem tudom hogyan és miért pontosan, de szerintem az angyallelked a ludas... nagyon szeret bekavarni a dolgaidba... úgy tűnik nem tud békében ülni a hátsóján és már nagyon visszavágyik ide...
/vontam meg a konklúziót.
Figyeltem, ahogy az ő fegyvere is elenyészik, de úgy hiszem, innentől fogva már ő is képes lesz előhívni... abban meg csak reménykedhettem, hogy nem fog minden egyes alkalommal ekkora vihart kavarni vele.
+ Kíváncsi leszek, mi lesz, ha visszakapja az angyallelkét... én elpusztítottam kis híján a Vérmocsarat és a Lidérces álmok ligetét... úgy kellett összefoltozni a helyet utána... azt hiszem csúnya lesz, ha ő is visszakapja...
Aztán én is végigmértem még egyszer a helyet, valóban nem nézett ki túl jól../
- Nos igen, elég ramaty állapotban van... De ne aggódj, az angyalok többnyire nem akadnak fent ilyeneken, habár Raguel esélyes, hogy húzni fogja a száját, de ez van... Te különben is tanulgatod még a mágiád uralását, szóval szerintem elnézik neked a dolgot...
/Amikor ismét az ételt hozta szóba én is körbenéztem, de aztán csak tehetetlenül megvontam a vállam./
- Bocs, de szerintem kinyírtad a materializálót... De azt ne mond, hogy megint éhes vagy, mert esküszöm kitépem a hajam!
/Aztán leintettem, hogy ne, inkább erre ne is válaszoljon, ha még nem tette meg. Utána odasétáltam az ajtóhoz és kinyitva a szárnyaim elindultam./
- Majs szerzünk vizet ott, most induljunk!
/Azzal sötét szárnyaimat kitárva elrugaszkodtam, és a kecses mennyei város fölött sok ezer testvérem között szállva elindultam a felhőmezők felé, ahonnan már megtalálom a partot és a helyes útirányt./
- Ne maradj le! /szóltam még hátra kissé megtorpanva Éadromnak, mert nem akartam hogy elkavarodjon idebent a városban, elég sok angyal volt most az égen, de nem törődtek velünk./

by Ajánlott tartalom