Fapalota

Itt él az alfa pár és a nagy becsben tartott vének. A palota négy hatalmas vendégszobából, az uralkodópárnak fenntartott óriási lakosztályból és a világszinten óriási étkezőből áll, ahol a hold népe előszeretettel ad, hatalmas tivornyákat.

/Az épület elé érve hirtelen megtorpanva mértem végig a környéken a legmaradandóbbnak tűnő kócerájt - valahogy mintha sátraknál stabilabb építményekre nem futotta volna a népeknek. Nem, nem mintha megijesztett volna, vagy ilyesmi, csak...
Végül is sorsdöntő fordulat előtt álltam. Oké, túl voltam átváltozáson, őrjöngésen, acsargó moziszörnyekkel vívtam lightos kis csetepatét, s végezetül ott volt a sci-fi filmekbe illő sugárutak meg az a hátborzongató teleportkapu látványa... De akkor is, valahol mélyen belül szentül hittem, hogy csak egy idióta, ám roppant valóságosnak tűnő álomban vagyok. Viszont, ha belépek ide, s beavatnak vagy befogadnak a falkába - jelentsen ez bármit is -, akkor Sam Thorne, a XXI. századi rendőrcsaj véglegesen otthon marad, s a helyébe lép... Mit is mondtak? Fiona... Igen, Fiona Freefall, a vérfarkas nőstény.
Zoundra vetettem egy bocsánatkérő "béküljünkki" pillantást, majd egy mélyről jövő, léleknyugtató sóhaj után kényszeredett vigyorral kérdeztem:/
- Na mi van, sehol semmi fanfár, meg vörös szőnyeg?
/Nem vártam meg, amíg értékeli szánalmasra sikeredett poénomat, határozott mozdulattal indultam meg a bejáratnak látszó nyílás felé. Ha már Freefall a nevem, akkor viselkedjünk is úgy. Vagyis ugorjunk, aztán jöhet a szabadesés... Legfeljebb majd felébredek a repülés végét jelentő koppanásra./

(26)

/Lovagom magyarázatát egy bosszús fintorral díjaztam. Hát tényleg nem egy srófra jár az agyunk, ha komolyan veszi a fanfáros ötletet. A szobába érve aztán meglepetten pillantottam körbe. Azt hittem, valami fogadóterembe jutunk, vagy mittudomén hova, s nem egy szutykos kis szobácskában kell majd rostokollnom. Mire szóvá tettem volna meglepődésemet, már magamra is hagyott, csak valamit mormogott./
+Mi az a Lupa? Valami varázsló, vagy sámán? Pff... Nem csoda, ha folyamatosan feszült ez a jóvágású srác. Én is becsavarodnék, ha sokat kellene ilyen helyen töltenem.+
/Lehuppantam a díszes anyaggal letakart ágyikómra, s kezdtem átértékelni a szutykos szobácskáról alkotott benyomásomat. Láthatóan lényegesen jobb volt a berendezése, mint azt várná az ember egy fából összetákolt félsátortól.../

(27)

/Egyszer csak nyílik az ajtó és egy apró nő lép be. A haja hosszú és csillámló kékesfekete színű, a szemei sötétek, de nem egyszerűen barnák, hanem igazi szénfeketék. A bőre sötét bronzos árnyalatú és az egész személyiségéből valami kicsattanó energia sugárzik. Minél közelebb jön, annál jobban látszik, milyen alacsony is, talán még százhatvan centi sincsen. Megáll tőled pár lépésre és biztatóan elmosolyodik./
- Üdvözöllek a falkában, én Fekete Hold vagyok, a klán Lupája. Azért jöttem, hogy segítsek, ha bármire kíváncsi vagy, kérdezz bátran.
/Leül melléd az ágyra és kíváncsian pillant rád azokkal a nagyon fekete szemeivel./

/Megrökönyödve mértem végig a kiscsajt, aki belépett. Számoltam valami tollas-borzas misztikus vudu-fószerre, de nem egy pici nőcire... Azt mindenesetre sikernek könyveltem el, hogy jól tippeltem, ez a Lupa vagy mi tényleg egy sámánféle. Fekete Hold... csak nem valami indián mizéria folytatása ez az egész falka-dolog? Nagy meglepődésemben - utólag felismertem - elégé idióta módon szekálni kezdtem./
- Eddig úgy tudtam, hogy nem épp farkashoz méltó dolog rögtön hanyatt vágni magad és a torkodat mutatni. Te mégis azzal kezded, mint valami gyenge kisiskolás a feleletét, hogy kérdezzek... /Pimasz vigyorom az arcomra fagyott, ahogy el is jutott az agyamig, mit kérdeztem. Kezeimet felemelve gyorsan védekezésbe csaptam./
- Oké, oké, hanyagolom a baromságot. +Legalábbis megpróbálom+ /Nagy sóhajjal beletúrtam a hajamba./ Úgy érzem magam, mint Piroska az erdőben, csak a gondot az okozza, hogy most a farkas is én vagyok... Ne szívd mellre, de kicsit zűrös volt a mai napom és a leginkább arra várok, hogy felébredek. Szóval... Igyekszem összeszedni a gondolataimat... /Kis gondolkodás után aztán már megint zrikálás lett a nagy, átgondolt kérdezősködésből./
- Szóval semmi próba, meg nyilvános meghallgatás, rögtön be is fogadtok? Az esküt hol kell letenni? /Vállat vonva vettem tudomásul, hogy józan énem valahol otthon maradt. Igyekeztem magabiztosan mosolyogva várni a választ./

(28)

/Mosolyom - szándékaim szerint - csak árnyalatnyi kényszeredettséget mutatott, ahogy a nagy jóságosságot meghallottam./ - Világ farkasai, egyesüljetek...! /A felmerülő gondolatot mormogva bámultam magam elé, s igyekeztem megérteni a magammal hozott, tipikus new yorki viselkedésmintával ellentétes gondolatokat./
- Tudod, fura ez nekem. Nem ehhez szoktam odahaza... Szóval, attól tartok gyorstalpaló tanfolyamot kell tartanod falkaszabályzatból. Nem akarom azzal kezdeni a dolgot, hogy kapásból vagy két tucatnyi szőrös izomhegy akarja a véremet. Tudod, mintha csak egy kölyök lennék, akit szobatisztaságra szoktatsz... Csak nem kell beleverni az orromat a kakiba, elegendő, ha felvázolod a szabályokat. /Ismét mosolyba menekültem. Bíztam benne, hogy nem vicsornak értelmezi, bár szívem szerint rámorogtam volna. Idegen gondolkodás, meglepő fordulatok... Még emberként is idegesített az ilyen, nemhogy most, egy vadállattal összezárva.../

(29)

/Megértően bólogattam, miközben a kivívandó tiszteletről beszélt./
- Akkor ez nem változott semmit. Ugyanezt kellett a yardon is csinálnom a srácokkal... Csak ott volt egy stukkerom, amit a golyóik közé nyomhattam, ha nagyon eldurvult a dolog. /Kárörvedően felkuncogtam az Andersszes incidens emlékére. Érdekes, attól a ponttól nem nagyon kellemetlenkedtek.
Ismét egy sóhajjal zártam a gondolatmenetet./
- Tudsz javasolni valakit, kivel kezdjem a pofozkodást? Ha jól tippelek, nem kell végigvernem mindenkit, elegendő, ha a kihívottal lerendezem a dolgot, a sorban alatta kujtorgókkal már nem kell pofozkodni. Téged egyelőre meghagylak a pozíciódban, semmi kedvem hókuszpókuszolni. /Királynői a legyintés, amivel kísértem, ám a huncut mosoly világosan mutatta: tisztában vagyok az erőviszonyokkal./

(30)

/Vigyorom felragyogott arcomon, ahogy a második nevet meghallottam. Rákacsintottam Holdra, majd egy, az övét utánzó vállvonást követően bólintva reagáltam le a hallottakat:/
- Azt hiszem maradok ennél a bundásnál, a fogyikat nem érdemes püfölni, nincs bennük sok kihívás. De mielőtt kirohannék bunyózni, mesélj még egy kicsit erről a falkás dologról. Mi a helyzet az egyenjogúságról? Ha eléggé kigyúrom magam, lehet akár belőlem is alfa? Nem mintha vonzana a főnökség... Csak pusztán az elméleti lehetőség érdekel.
A másik ami piszkálja a fantáziámat, mi ez a nagy várososdi dolog? Idejövet valami Karamell, vagy Kamilla vagy valami ilyes nevű vérszopó luvnya engedte ránk a csicskáit és nagyon úgy láttam hogy nem nagyon zavartatja a terület kérdése. Akkor meg minek ez a nagy elvonulásos mizéria, ha úgyis átmászkálnak a népek egymás területére és még csak bokán se rúgják őket érte?
Ez kábé olyan, mint a fiú-lány szint a koliban. Hivatalosan ugyan meg van szabva, hogy melyik szinten melyik van, mégis folyton a másik szintjéről kellett előrángatni a népeket sorakozóra...

(31)

+Most mit kell hisztizni? Nem tök mindegy, hogy mi a csaj neve? Láthatóan magasról tojik a határokra, és nem tart neki sokból menekülni, ha esetleg nagyon körbeállná pár pofozkodós izomhegy.+
/Ahogy Hold felém fordult, sarokba vonult morcos felem kezdett előjönni. Értem én hogy felpiszkálta az agyát vöröskének már a puszta említése is, nagyon is jól megértem... De ne rajtam vezesse már le a feszkót!/
- Ne az én torkomnak ugorj neki, kiscsillag! /Morogtam neki, miközben éreztem, hogy torzul és növekszik a testem./ Csak mert bajod van a csajjal, ne velem legyél hisztis, mert még a végén beleszaladsz pár pofonba! /Dühösen szuszogva mértem végig, miközben láthatóan elkezdtem fölénőni./ Vörös sápadt csaj, tenyérbemászó modorral és vagy egy tucat debil kísérővel, aki valami cuccot akart elhozatni Zounddal. De szétszórtuk őket, a csaj meg köddévált, aztán idejöttünk. /Ahogy levegőt véve igyekeztem visszaemlékezni, átváltozásom megtorpant s fújtatva mértem végig a csajt./ Ha balhét akarsz, szólj és megkapod, de jobban jársz, ha csak beszélgetünk...

(32)

/Bocsánatkérő tekintettel, szégyenkező testtartásban igyekeztem farkasként halkan nyüsszögve megnyalni a Lupa kezét. Mégiscsak ő az erősebb, s bizony rossz fát tettem a tűzre az előbb... Mikor kegyesen megengedte, akármennyire is kivitelezhetetlennek tűnik, elmosolyodtam farkaspofámmal, s félősen csóválni kezdtem a... farkamat.
Mintha csak megfordult volna a rangsor, a józan eszem szorult a sarokba, s igyekezett birokra kelni vadállatommal. Érdekes, a kis rohadék csak belül, négyszemközt velem volt kemény, a Lupának bezzeg behódolt! No, de nem hiába vagyok a teremtés koronájának tekintett ember... Ha már leverni nem bírtam egy az egyben - pláne, hogy azt bizonygatta, ő van itthon, nézzem csak meg a testünket - szóval átengedtem neki egy kicsit a terepet. Ő meg boldogan rohangált, meg szaglászott mindenhova - megjegyzem, meglepően jó, otthonos illata volt mindennek - aztán mikor boldogan leheveredett a Lupa lábához, nyakon csíptem, s mielőtt észrevehette volna magát, már a köztes állapotban is voltunk. Innen aztán egy rövid, ám annál hevesebb belső vita után már ismét emberként nézelődtem fel Holdra./
- Izé... Sajnálom.
/Motyogtam zavarodottan, miközben feltápászkodtam./

(33)

/Ajakbiggyesztve vállat vontam./
- Gyerek, nem gyerek, egyszerűen agykaristoló a stílusa. Mindenesetre valami olyasmi mondott, hogy ha mi nem vállaljuk, majd más farkast talál a feladatra. Nagyon büdös volt a szitu, és nem csak a debilek miatt...
/Ahogy tűnődve néztem magam elé, egy kérdés ötlött az eszembe./
- Apropó, mi a helyzet a halhatatlansággal? Mi is örökké élünk, mint Wolverine?
/Értetlen arckifejezését látva gyorsan magyarázni kezdtem./
- Tudod, ő egy szuperhős az X-menből, nagyon durva regeneráló képességgel és baromi nagy és éles fémkarmokkal. A modora mint mondjuk Zoundé, csak egy árnyalattal morózusabb... Szinte már azt mondanám rá, hogy egy civilizált farkas emberbőrben.

(34)

- Csak... Említetted a kislányt, akit örök életre ítéltek... És... /Vállat vonva széttártam karjaimat./ Eléggé önvallomás szaga volt. /Elmosolyodva elkezdtem belebújni a ruhába./ De ha nem, hát nem. /Megálltam két mozdulat között, ahogy eljutott az agyamig, mit is mondott./
- Angyaloook??? /Értetlenkedő mosolyát látva gyorsan folytattam./ Tudod, azt valahogy könnyebben beveszi a gyomrom, hogy mindenféle rémségek mászkálnak, vagy hogy én is egy vagyok közülük... Istennel viszont valahogy sose volt igazán jó a viszonyom, így aztán azt is nehezen fogadom el, hogy a küldöttei itt járkálnak... izé, repkednek közöttünk. /Rövid merengés után folytattam az öltözködést./
- Gondolom, akkor a patás-szarvas oldal sem hiányzik...

/Fekete Hold rövid ideig tűnődve néz, majd amikor már felöltöztél elegáns borítékot szed elő a ruhájából./
- Karmillával még számolunk, de most fontosabb feladatot szeretnék adni neked. Ne törődj most az angyalokkal. Közülünk is sokan gondolkoznak hozzád hasonlóan. Sokan azt is mondák, ezek nem azok az angyalok, habár ki tudja? Részemről én hiszek Istenben, azóta, amióta egy vámpír rám támadt és egy pap mentett meg tőle. Az egyre víz savként marta le a bőrt a vérivóról, pedig nem volt más, csak víz, meg Isten szentsége. Ellenben úgy gondolkodsz, ahogy akarsz, a hitre senkit nem lehet kényszeríteni. /Kecsesen megvonja a vállát és közelebb nyújtja feléd a borítékot./
- Tudtommal démonok nincsenek, én legalábbis még soha nem hallottam róluk, csak a mesékben. Most azonban dolgom van, éppen itt az ideje, hogy lépéseket tegyek az ellen a sötétlelkű gyermek ellen. Kérlek vidd el ezt a levelet H'Sekiratba a Tanácsterembe! Fel fog ismerni téged, akinek oda kell adnod! Holdanyánk kísérjen utadon. /mondta kedves mosollyal és minden további nélkül magadra hagyott./

*Ha jól láttam te is kalandozol, tehát el is engedlek. *

/Tűnődve forgattam a kezembe nyomott levelet miután Hold lelépett./
+Érdekes, annyi évszázad, és csak megmaradt a levél mint üzeneti forma. Azt hinné az ember, az email és az sms után az a sokat csodált mágia is talál valami módot a fontos dolgok gyors továbbítására. Vagy esetleg valami hivatalos, régimódi iromány lenne?
Akárhogy is... Miért pont én? Nem igaz, hogy nem találni másvalakit, akit útnak indíthatnak...+
/Felhorgadó büszkeségem elég gyorsan lecsendesítettem. Egyrészt a Lupa az a Lupa, az ő szava szent. Ezt nagyon nehezen nyeltem le, de valami azt súgta, jobban teszem, ha nem pattogok sokat. Másrészt... Az a levél már nála volt, amikor bejött, vagyis tudta, hogy rám fogja bízni, ergo eza levélküldöncködés valami előre eldöntött dolog lehetett. +Mégiscsak tartanak valami próbát vagy beavatást?+ Nagyot szusszantva süllyesztettem a borítékot tatyókám mélyére, majd azt a hátamra csapva nekiindultam a kifelé vezető útnak./

(36)

+Azért ennél kedvesebb fogadtatásra vártam. Azt hiszem hiába.
/Miután nagy nehezen kijutottunk az erdőből, egy városra legkevésbé sem emlékeztető sátortáborra bukkantunk. Hamar megszabadítottak a "terhemtől", és a legkevésbé sem kedvesen elvezettek az egyetlen rendes épületbe. Úgy tűnt, sikeresen rábukkantam az "alfára", legalábbis az alapján, ahogy mindenki ugrált a parancsára, bizonyára az lehetett. Ráadásul szemmel láthatóan aggódott Fekete Hold állapotáért. Végül úgy tűnt, egy kissé megenyhült irántam is, és ellátták a sebeimet./
+Esküdni mernék, hogy ezek eddig mélyebbek voltak.
/Mikor elláttak újra rám förmedt az alfa és magyarázatot követelt./
- Ugye rendbe jön? /Kérdeztem védelmezőm felé pillantva./
- Az életemet köszönhetem neki. /Kis szünetet tartottam, míg összeszedtem a gondolataimat./
- Valami túlméretezett palotapincsi meg a szukája valamiért nagyon el akarták Őt intézni. Nem tudom kik lehettek, indiánnak néztek ki, azt hiszem testvérek voltak. Ráadásul mindkettő vérfarkas. Azt hiszem meghaltak, de azok után amit eddig láttam, nem vagyok benne biztos.
/Felettébb különös volt farkasszemet nézni vele. Az egyszer biztos, hogy mindketten alaposan végigmértük egymást, utána minden különösebb előjáték nélkül meredtünk egymásra. Borsódzott a hátam a fickótól, de még tartottam magam. De tisztában voltam vele, hogy innen menekülni esélyem, mint hóembernek a pokolban./
- A nevem Fenrir, nem rég érkeztem. Jól sejtem, hogy te lennél itt az alfa?

(15)

/Végig figyelem, hogy az alfa mit tesz, majd átkísérem a másik szobába és leülök miután felkínálja./
- Igen, én is a múltból jöttem, és kissé még mindig meg vagyok zavarodva. Szerencsémre vannak nagyon segítőkész "emberek" ebben a világban. Mikor megérkeztem, egy Alyara nevű nő próbálta meg elmagyarázni, hogy mi is történt velem. Neki köszönhetem, hogy eljutottam Fekete Holdhoz. És bár úgy hiszem, nem sikerült a legjobb benyomást tennem rá, mégis felajánlotta, hogy elhoz ide hozzátok. Úgyhogy, többszörösen is az életemmel tartozom neki. Mikor megtámadtak minket, nem úsztam volna meg ennyivel, ha nem avatkozik közbe. Hallottam a régi történetekben és érzem is, hogy mi sokkal gyorsabban gyógyulunk, de úgy sejtem, mindkét fattyút megöltük. A nőnek a gerincét roppantotta el Fekete Hold, a másiknak én zúztam be a koponyáját egy kővel. Szerintem meghaltak, de még nem vagyok teljesen tisztában a képességeinkkel.
/Egy darabig bámulok magam elé, ahogy az eseményeket, most már sokkal lassabban, újra átélem. Tudatosul bennem, hogy mindössze egy hajszálon múlott az életem, és hogy az egész olyan volt, mint ha valaki más irányított volna, én pedig csak tehetetlen nézőként lettem volna jelen./
- Nem tartozol nekem semmivel. Természetes, hogy megvédelmezem. Milyen ember lennék, ha magára hagytam volna és inkább az irhámat mentem?

(16)