Gilenon menedéke

Egy békés, hófehér ház mindazok számára, akik a földi élet nyomorúságait viselik lelkükben, vagy épp a testükön. Olyanoknak, akik elszakadtak a talajtól, és az angyaloknál kerestek menedéket.

A ház maga három emeletes, és fehér márványból készült. Rengeteg kis szoba van benne, ám jelen pillanatban legtöbbjük üres. Egy lakószobában egy ágy, egy asztal, meg egy szék van, illetve egy-két helyen néhány személyes tárgy a lakóktól.

A házban még egy társalgó, egy konyha, illetve egy étkező van, valamint fürdőszobák tömkelege. Meg persze Gilenon lakosztálya, mely a harmadik emeleten terül el - ide tilos a belépés.

Crusader Ramiel - Előzmény a Kávéházban.

[2900. július 21., 20h körül]

Még a Kávéházban:

- Majd meglátod! - motyogja sejtelmesen.

Amikor hozzáérsz a kezéhez, beragyog titeket a fény. Többen bámulnak már titeket, de nem látod, hogy pontosan kik, mert a vakító fényességtől be kell csuknod a szemed. Egyszer csak érzed, hogy valami nagyon nincs rendben... A tested irreálisan furcsa dolgokat produkál, egész pontosan éppen atomjaira bomlik. Szokatlan érzés, az igaz, de mindössze pár pillanatig tart.

Isis mindvégig keményen szorítja a kezedet, majd amikor szilárd talajt érzel a lábad alatt, elengedi.

Már a menedékben:

Amikor kinyitod a szemed, a ragyogó fehérségtől szinte semmit sem látsz. De ez már nem a varázs, hanem maga a hely: felhők fölé keveredtél. Fölötted a ragyogó, alkonyi égbolt, alattad fehér, vagy éppen vöröslő felhők. Meseszerű az egész.

Az előtted tornyosuló ház pedig hívogatóan mosolyog rátok. Pillanatokon belül kinyílik az ajtaja, ás egy hölgy lép ki rajta.

- Isis! Na végre! - szalad oda társadhoz, és a nyakába veti magát. A hölgy csilingelve nevet hosszú perceken át, míg végül Isis is csatlakozik hozzá.

Majd eltávolodnak egymástól, és az angyal, az Úr földi küldötte rád néz. Abban a pillanatban lelked szárnyalni kezd, és erős késztetést érzel arra, hogy leborulj a szárnyas lény elé - amit gyakorlatilag meg is tehetsz.

- Crusader Ramiel, Isten gyermeke, köszöntelek a Menedékben! - mondja halk, selymes hangján.

[2900. július 21., 20h körül]

Az angyal gyönyörű szemével hosszan pásztáz, látszik rajta, hogy erősen töpreng valamin. Aztán barátságosan elmosolyodik, és csak ennyit mond:

- Ha angyalnak vélsz, hát az vagyok. Én inkább Isten földi energiájaként tekintek magamra. És ez - mutat a mögötte tornyosuló békés házra, - a Menedék. Gyertek, kövessetek!

Miközben befelé igyekszik az épületbe, az ég egy csapásra, mint egy gyorsított felvételen, besötétül, és az alkonyi fényt felváltja a telihold sápatag derengése.

Az angyal szárnyai vakítóan ragyognak az éjszakában, szinte már-már üvegként csillognak a Luna csókjától.

Isis követi a halhatatlant. Libbenve lép utána, majd eltűnik a nyitott ajtóban, ahonnan meleg fény ömlik ki az utcára.

A hold diadalittasan trónol az égen, amikor valahonnan a távolból farkasok vonyítása sínylik fel.

[2900. július 22., 00:02]

Amikor belépsz a hófehér épületbe, rögtön a hallban találod magad. Egy pillanatra mintha a legmodernebb felszerelést láthattad volna az egyik falon, de hamar rájössz, hogy az "csak" a fogas. Bizonyára még mindig a sokk hatása alatt lehetsz, hogy ilyeneket képzelődsz.

Az angyal nem áll meg az előszobában, hanem tovább lép a társalgóba, ahol a késői óra ellenére elég sokan tartózkodnak. Több kanapé, fotel foglalt szunnyadó idősek, sebhelyes arcú férfiak, vagy éppen sakkozó gyermekek által. Felfedezhetsz még egy angyalt a szobában. Hátulról is világosan láthatod, hogy férfi az illető.

Isis, miután levette a cipőjét a hallban, átszalad a társalgón egy nyitott ajtón keresztül, és pár perc múlva szendvicsekkel megrakott tányérral a kezében tér vissza. Leül az egyik kanapéra, megpaskolja a mellette lévő szabad helyet feléd vigyorogva, majd beleharap az egyik zsömlébe.

A női angyal Isisszel szemben ül egy fotelben, és néha-néha bólint. Láthatod, hogy társad is ugyanezt csinálja, miközben falatozik.

Ha belépsz a szobába, többen feléd fordulnak, majd folytatják a dolgukat. Te is csak egy vagy a sok közül...

[2900. július 22., 00:21]

A két hölgy azonnal abbahagyja a beszélgetést, amikor felszólalsz. Igaz, hogy eléggé sokat hallgattak, egy jó negyedóra elszaladhatott már. Az angyal rád mosolyog, majd kinyitja tökéletes ajkait:

- Igazad van, elnézésedet kérem. Hát, akkor kérdezz, és amire tudunk, válaszolunk.

Molyosa nem hal el, továbbra is bizalmasan tekint rád. Úgy érzed, hogy Isten lelke körbelengi ezt a helyet, hála ezeknek szárnyas lényeknek.

- Ám azonban figyelmeztetnem kell téged: van, mikor jobb, ha az igazság mindörökre titok marad! Tehát vigyázz, hogy mit teszel föl! - Szemében félelmetes fény villan, de csak egyetlen pillanatra. Lehet, hogy ott sem volt, lehet, hogy csak rosszul láttál valamit.

Isis mindeközben továbbra is falatozik, már a harmadik szendvicset pusztította el. Figyelmesen hallgat, ám nem szólal meg.

*Elnézést a késlekedésért, húzós hetem volt... *

[2900. július 22., 00:29]

Az angyal bizalmasan elmosolyodik, majd kinyitja a száját, ámde mielőtt megszólalhatna, Isis két falat között belekotnyeleskedik a dolgokba.

- Azért kerültél át, mert betévedtél a boltba. Ennyi. Nincs itt semmi ördöngösség. És mint azt már mondtam, ez az igazi tested, meg különben is...

- Isis, elég! Ne fecsegj értelmetlen dolgokról! - inti le az angyal a lányt, aki bosszúból egy újabb szendvicset töm bele a szájába. - Bocsáss meg neki. Szóval azt óhajtottam mondani, mielőtt a kisasszony közbeszólt volna - itt eléggé furcsa kifejezést küld a pincérnő felé, mintha meg akarná ölni a pillantásával -, hogy valójában mindenkinek a saját döntése az, hogy átlép-e a XXX. századba, avagy figyelmetlenül hagyja H'Sekirat városának makettjét. Ez nem mirajtunk múlik. És hogy mi történt a régi testeddel, azt nem tudhatjuk. Vannak feltételezések, de senki sem biztos a dolgokban. Valójában erről azt kéne megkérdezni, aki a térkaput alkotta, de ez a lélek ismeretlen számunkra.

Most a XXX. században, Anolgelis városában vagy, a felhők fölött... de gondolom, erre magad is rájöttél.

És nem, nem kell aggódnod, nincsen járvány a világban, és a háború is az intrikákban merül ki. Illetve van egy-két furcsa történés mostanság, de hál' Isten minket nem érint.

Valamint, míg el nem felejtem... Hajnalnak szólíthatsz.

[2900. július 22., hajnali fél egy körül]

Hajnal bölcsen fürkészi halhatatlan tekintetével megváltozott arcodat. Pár percig hallgat, aztán végül ismét megszólal:

- Mindig is voltunk. Állítólag két istenség volt az, aki Danu segítségével megteremtett annak idején minket. De erre én nem tudok válaszolni, meg nem is lényeges. Én egy istent szolgálok, számomra csak ő létezik. - Amikor Istenről beszél, egy pillanatra mintha megváltozna az arca. Nem vagy biztos benne, de mintha egy sötét árny futna át a szemén. Mintha egy pillanatra nem a saját arcod láttad volna a lélektükrében, hanem egy kéken villogó valamit... - Nem, nincsenek más bolygók, csak a Föld van.

Vadász vagy, Crusander. Vagy elfelejtetted volna? Hiszen Te vagy az egyetlen, aki ismeri, mit kell tennie.

- A vadászok mára már egy külön fajjá váltak - szól végre Isis nagy komolyan. - Pont azért, mert a mágikus védelmük szinte már természetfeletti. De ez őszintén szólva nem zavar. Büszke vagyok arra, hogy nem vagyok halandó, akinek a vérében ki tudja, mi lappang. Az én vérem tiszta. Csakúgy mint a tiéd.

*Ilyenkor bánom, hogy nem tudok Észlelés + Éberséget dobatni veled 9-es célszámra. *

[2900. július 22., hajnali fél egy körül]

Isisből kitör a nevetés, amikor megvádolod.

- Crus, fogalmam sincs, hogy miről beszélsz! Ember vagyok, nem vagyok képes a varázslatra! Nem tudom, mire gondolsz! - Míg mondandója elején szinte fuldokol a nevetéstől, a végére kifejezetten komollyá válik. - És az, hogy tiszta a véred, csupán annyit tesz, hogy nincs benne mágia. Bennem sincs. Nem volt, és nem is lesz.

Mielőtt egyéb dolgokról fecseghetnétek tovább, a másik angyal odalép a kanapétokhoz, és Isis háta mögött elhelyezkedik. Figyelmesen hallgat, de még nem felel. A másik kettő figyelemre se méltatja.

[2900. július 22., hajnali fél egy után]

A férfi, amikor látja, hogy rá vártok, odahajol Isishez, és pajkos fürtjeit elhúzván motyog valamit a fülébe. A lány csak bólint egyet, majd feléd fordul.

- Armand azt mondta, hogy talán kedved lenne pihenni egy kicsit. A többiek már mind elmentek.

Valóban így van, ha körbenézel, láthatod, hogy már csak ti négyen vagytok bent a helyiségben: a két angyal, Isis, és Te.

- Ha óhajtod, megmutatom a szobádat - búgja a férfi olyan hanggal, amitől kiráz a hideg, és legszívesebben levetnéd magad a lábaid elé, hogy aztán minden léptét csókod kísérjen.

Elmerülsz jég szürke tekintetében, de egy pillanatra gőgöt és gúnyt vélsz felismerni benne... Vajon létezhetnek ilyen angyalok?

[2900. július 22., hajnali fél egy után]

- Menj előre! - utasít a férfi, majd bevezényel egy folyosóra. A fehér falakon vigyorgó emberek (és varázslények) portréi láthatóak, különböző helyszíneken.

Egy-két ajtó ugyan van a folyosón, de valahogy mindegyikről tudod, hogy nem oda kell bemenned. Már egy ideje mész, mikor észreveszed, hogy Armand nem követ.

A következő pillanatban vérfagyasztó sikolyt hallasz a hátad mögül. Abból a szobából jön, ahol eddig üldögéltetek.

*Semmi gond. *

[2900. július 22., hajnali 1 óra körül]

Az idő, míg visszaérsz a szobába, végtelenül hosszú. Rohansz, rohansz, ahogy csak bírsz, de valahogy alig sikerül előrejutnod. Közben a sikoly egyre inkább hisztérikusabbá válik.

Végezetül megérkezel a szobához. Berobbansz a helyiségbe, majd döbbenten méred fel a helyzetet:

A két angyal egymásba gabalyodva küzdenek, Isis pedig hamuszürke arccal visít a szemközti falnál őszinte félelemmel szemében. Földöntúli már a visítása, és olyan elviselhetetlen, hogy szinte lehetetlennek tűnik, hogy a két szárnyas a harcra tudjék koncentrálni. Ám mégis ez történik. A férfi kezében hatalmas pallos, a nő tenyereiben pedig vakító fénygömbök vannak. A két fél számodra követhetetlen sebességgel küzd.

- Crus, ments meg! Segíts! - kiált hármuk közül valaki, ám nem tudod megállapítani, kicsoda - még ha Isis nem is hagyja tovább a sikoltozást.

*Kérlek, hogy próbálj meg kicsit hosszabb reagokat írni... *