Lisim

Előtörténet:
Egy rossz sorsú családból származó, cseperedő fiúcska. Elég szegények voltak, anyja takarítónőként dolgozott, apja alkalmi munkákat vállalt el, illetve néhanapján lopásra vetemedett, hogy meg tudja szerezni a napi betevőt családjának. Testvére nem volt.

Négy éves korában apját rajtakapták, ahogy egy idősebb nőt próbált kirabolni az utcán, késsel. Egy rendőrautó járőrözött épp a nem túl fogalmas helyen, két rendfenntartóval. Az egyik rendőrt leszúrta, miközben megpróbálták lefegyverezni - a férfi túlélte, de apja így is sok év börtönt kapott. A fiú soha többé nem látta, nem mentek be hozzá a börtönbe meglátogatni (és nem is tudtak volna, pénzük nem volt utazni). Nem is tudja, hogy él-e még egyáltalán, sőt, már nem is igazán emlékszik az arcára.

A fiú nem volt rossz tanuló, sőt, pár tantárgyból remekelt. Szerette a matematikát, a környezetismeretet és a zenét. Imádott énekelni, és elég jó hangja is volt. Néha nagyobb terekre vitte ki anyja, hogy ott adja elő tudását, és ezzel némi pénzt kolduljanak össze. Sajnos így sem tudtak eleget összeszedni, kicsiny lakásuk lakbérét sem tudták már fizetni, így hamarosan az utcán találták magukat.

A fiú nagyon szeretett kóborolni. Rótta a kis utcákat, elkerülte a nagyobb utakat, "kincset" keresett. Számára értékes tárgyakat, amiből később ügyességének hála, hasznos kis eszközöket is összerakott néha. Anyja nem szerette, hogy a gyerek sosincs otthon, és mindenféle kacatot hoz haza - nem becsülte meg eléggé fia kreativitását.

Tulajdonságok:
Rút, mint a goblinok többsége. Másfél méternél picit alacsonyabb, fakózöld bőrű, sárga szemű és ritkás, fehér hajú kis lény. Nem annyira rossz, mint a legtöbb goblin, kissé szelídebb náluk, de félős. Nem keresi a bajt - a baj találja meg mindig őt. Szeret mászkálni városban, és csakúgy mint 21. századi énje, mindent összegyűjteni. Még elég fiatal és gyámoltalan, ám annál meggondolatlanabb és veszélyesebb veszélyhelyzetben. Eléggé gyerekfejjel gondolkodik -mivel még gyerek-, ezért aztán egy nagy mesének fogja fel az egészet, ami vele történt. Ámbár, új testével -gyomrának képességein kívül- nem igazán van megelégedve, de már kapott az élettől annyi rosszat, hogy megedződött, és elviseli. Nem szeret panaszkodni, sőt, beszélni sem nagyon. Eléggé magának való.

Belépés a fátyolba:
Egyik nap, mikor a várost járta, keresgélve a "kincseket", az egyik eldugott kis utcában egy kis bejáratra akadt. A bejárat felett a következő szöveg állt: "Anna nagyi régiségboltja". Nem is igazán maga a bolt fogta meg (bár a régiség csábító számára), mert semmi különös nem volt rajta - szakadt, régi faajtó, amiről már morzsolódik le a zöld festék. Ám annál inkább érdekesnek találta a bolt belsejét, ugyanis halmokban álltak a régi kacatok bent, amit természetesen kívülről is látott.
- Kincsesbánya.
Hangzott a fiú szájából a szó, majd hallatszódott az ajtó fölé helyezett csengő hangja. A fiúcska tátott szájjal járta körbe az asztalokat. Mindent megtalált itt, amit csak keresett életében. Pár perc bóklászás után egy vékony kis függönyt pillantott meg. Remélte, hogy a mögött még érdekesebb dolgokra lel majd, és gyermeki kíváncsisággal lesett át a szöveten. Amint megpillantotta a városmakettet, egyből pár lépéssel ott termett, és máris az új, varázslatos világban találta magát...

Képességek:

• Vasbőr - 3p.
  
• Savas nyál - 2p.

Tárgy:
Néhány fura alakú bot maradt nála, meg 1-2 törött üvegdarab, ami zsebében volt. Lényegében használhatatlanok. Ezen kívül nála maradt egy kis, húsz oldalú fém dobókocka. Ezt többnyire arra használta eddig, hogy eldöntse a sarkokon, épp melyik irányba menjen tovább, illetve számolni tanult rajta néhány éve.

Egyéb:
Kissé megveti a fényűzést, és ügyes tolvaj. Ezen kívül hangja ugyan nem a legszebb (hisz goblin), de jól megy neki az éneklés.