Arany szalon

Egy fényűző luxussal berendezett szoba, ahová a különböző városok diplomatái betérnek megpihenni, ha H'Sekiratba jönnek.

- Csak nyugodtan, ráér.
/Amíg a nő öltözködött mászkáltam a szalonban és nézelődtem. Egy idő után meguntam, és leültem egy kényelmes fotelba. Doboltam a karfán, és egyéb módszerekkel szórakoztattam magam amíg nem jött vissza. Közben, csak annyira hangosan, hogy azért hallja beszéltem hozzá./
- Igen, mindig kell valaki akit az emberek utálhatnak. De az már csak a maguk hibája, hogy a vérszívók lettek azok, akit mindenki utál. Ezen talán elgondolkodhatnának és itt lenne az idő ezen változtatni.

(42)

/Idegesen hajigálom ki a ruhákat a szekrényből, aztán rájövök, hogy ehhez a mutatványhoz kissé kicsi a szoba. Ingerülten pillantok körbe a tornádósújtotta övezeten, majd halkan sóhajtok. Ingerülten kibújok a hülye báliruhából, amiért egyszer megfojtom a dombocskám, majd szemügyre veszem a választékot.
Rövid tűnődés után előkapok egy kényelmes bőrszerkót, de még motoros bakancsot is találok hozzá. Vigyorogva figyelem a nem éppen bizalomgerjesztő tükörképem./

+ Olyan vagyok, mint... nos, mint egy őrült vámpír bőrszerkóban... és elég durván sápadt vagyok... hmmm... megesik, ha az ember halott.

/Sóhajtva beszüntetem a tükörképem bámulását és finom lánccsörgés +Jé, ilyen is van a gatyámon??+ közepette visszatérek a szalonba. Meghallgatom a farkas mondandóját, közbe leülök a vele szembeni fotelba, a bakancsaim pedig fölpakolom a dohányzóasztalkára./

- Nos lehet benne valami, de ezzel nem engem kell zaklatni, hanem Nostrefatot, ő a vámpírok ősatyja errefelé. /Aztán összekaparom a gondolataim és folytatom./
- Szóval, te hogy kerültél ide, vagy bele ebbe az őrületbe?

(82)

- Én is annak az "aranyos" kis boltnak köszönhetem, hogy ebbe az egész slamasztikába belekeveredtem. A farkasok között pedig semmibe se vesznek amíg nem bizonyítok. És kösz, de utálom ha valaki úgy néz le, hogy nem is ismer. Ahhoz viszont, hogy egyesével verekedjek meg mindenkivel nem füllik a fogam. Szóval a főmufti kitalálta, hogy jöjjek el, nézzem meg ahogy kiássátok vagy elássátok azt az istennőt vagy kit és kész. Na így kerültem bele ebbe az őrületbe. Amióta itt vagyok, vagy nekem akar jönni valaki vagy ugráltatni akar, és még arra sincs időm hogy Alyara-t megkeressem.

/ Közben alaposan végigmérem a vámpírt új cuccában./

- Csinos szerkó, de egy magassarkúval jobban mutatni mint egy ilyen sz@rtaposóval. Amúgy várunk még valakire?

(43)

/Egy pillanatra egész testemben megmerevedek. Azt hittem soha nem tudok majd olyan mozdulatlanul ülni mint ők, hogy soha nem sajátítom el azt a hátborzongató képességet és mégis megtörtént. Szinte még éreztem is, ahogy szép lassan mindenem megdermed. A mondandója nagy része el sem jutott a tudatomig, csak egyetlen szót fogtam föl az egészből, többé nem érdekelt se az ősi isten, se semmi más, csak egyetlen szó ragadt meg a tudatomban.
Vagy tíz percig ültem tökéletesen mozdulatlanul, az agyam egyszerűen megfagyott... olyan régen volt már... annyira régen, hogy szinte nem is tűnt valóságnak, csak csalfa ábrándnak, aki szerelmet és szeretetet ígér, de csak fájdalmat ad, ha felé kapsz.
A mozdulatlanságban semmi nem utalt rá, amikor egy pillanat alatt szinte az arcába másztam a farkasnak./

- Alyara? Honnan ismered te Alyát? Mit tettél vele? Most azonnal mond el! /Egészen közelről bámultam az arcába és láttam rajta a szemem rubin visszfényét, de nem érdekelt, csak egyetlen dologra voltam kíváncsi./

(83)

/ Egy kissé hátrahúzódtam mikor az arcomba mászott. Próbáltam minél kevésbé kimutatni a meglepődésem és a testemet is vissza kellett fogni. A kezem magától indult volna a torka felé, de szerencsére még időben reagáltam és csak egy rándulás lett belőle. /
+ Hm.... de miért ugrik ennyire erre a névre? Valami itt van!
- Kezdjük azzal drága, hogy ha szeretnél valamit, biztosabb módszer ha kéred. Mellesleg nagyon csinos vagy, de megkérhetnélek, hogy ne mássz így a képembe? Szórakozni ráérünk a meló után is. - elvigyorodtam - Alyarát pedig nem rég ismertem meg, angyali egy nőszemély! De úgy tűnik, te is ismered, úgyhogy ezt nem kell részleteznem. Amúgy nem tettem vele semmit, csak beszélgettünk és megérintettem. Én amúgy se vagyok olyan mint a fajtád, nem bántottam. Kedves lány.

(44)

/Jó kislánnyá változtattam magam és kimásztam a képéből, de valahogy le kellett vezetnem a rengeteg felszabaduló energiát így nekiálltam fel s alá járkálni. Olyan lendülettel sétálgattam egy ideig, hogy félő volt a remek bakancsom csapást koptat a gyönyörű padlóba. Leülni azonban nem voltam képes így megálltam tőle pár méterre és ott merevedtem szoborrá./

+ A fene sem gondolta volna, hogy egyszer ilyen profi módon meg tudok majd dermedni.. lassan teljesen eláraszt a vérszívó örökségem...

- Rendben drága, akkor kérlek szépen mesélj nekem arról, hogyan találkoztál Alyával. /erőszakoltam ki a torkomon az egészen tűrhető szavakat, de meg sem moccantam közben, éppen csak a szám mozgott./

(84)

+ De kis aranyos.... de mi a fenéért ilyen kíváncsi Alyarara?

- Nem! - elmosolyodtam - Nem hiszem, hogy bármi közöd lenne a magánéletemhez. Az, hogy hogyan ismertem meg Alyarat és hogy mit csináltunk az csak rá és rám tartozik. Rád nem aranyom! Azt azért kétlem, hogy féltékeny lennél, bár hallottam róla, hogy nektek vérszívóknak érdekes az ízlésetek néha, de Ő nem annak a fajtának tűnt. És azt is kétlem, hogy ilyen hamar ennyire mély benyomást tettem volna, hogy féltékeny legyél rá. Bár, ha esetleg elárulod, hogy miért is érdekel ennyire a nő, talán meggondolom magam.

+ Utálom az ilyen játékokat, de ha túl nyílt vagyok a fajtájával, akkor könnyen manipulálhat. Azt pedig nem engedhetem.

(45)

/Azt hiszem az ember ritkán tudja értékelni, hogy milyen jó, hogy nem hőmérőnek született... nah nálam eljött a pillanat, amiért hálát adtam annak, akit illet ezért a hatalmas kegyért. Esküszöm, ha átlátszó a külsőm, tökéletesen látszott volna, ahogy a higanyoszlop a bolhás minden egyes szavával egyre magasabbra kúszik bennem... tévedés, mire végzett már higanyt spricceltem volna mindenfelé. Ellenben csak álltam és vörösen izzó szemekkel bámultam rá. Igyekeztem lenyelni a farkasmérget, ami a megnyúlt agyaraimra kiült./

+ Most nagyon vámpír kedvem van.... milyen szép is lenne skarlát vérpermettel újrafesteni eme csicsás szobácskát....

/Ellenben lenyeltem a mérget és visszasétáltam hozzá. Leültem a széke karfájára és elővettem azt az édes mosolyomat, amit a pokol tornácán állóknak tartogattam. Ismét közelebb hajoltam hozzá, de most amikor beszéltem, kilátszott a szemfogaim hegye./

- Nos drágám az a te nagy szerencséd, hogy nem tettél rá mély benyomást... Alyara az ikerhúgom, ha már ennyire érdekel. /sziszegem az arcába összevont szemmel./ szóval ha lennél olyan tüneményes és elmesélnéd mit csináltál vele, annak nagyon örülnék.

(85)

- Ikerhúgod? - ezen nem tudtam nem elkacagni magam. - Már ne haragudj, de nem hasonlítotok. Vicces dolgokat tud művelni az a bolt, igaz? Na de őszintén, szerinted mit csinálhattam vele?

/Egy darabig csak mosolyogtam. Nem ismerem a nő mentalitását még, de ha az én húgomról lett volna szó, akkor itt már rég egy kasztrált farkas ücsörögne. /

- Na figyelj, nem kell aggódnod. Semmi baja nem esett, csak beszélgettünk és segített nekem. Komolyan mondtam, hogy kedves lány. Neked viszont meg kéne tanulnod átlátni az embereken, úgy tudtam vezető vagy, akkor viszont nem engedheted meg magadnak, hogy mindenen felhúzd magad és még a legapróbb füllentéseket se szabad ilyen könnyen elhinned. Ne haragudj, nem akartam a lelkedbe gázolni.
+ Már ha van lelked...
- És nem is akartam, hogy azt hidd, bántottam Alyarat. Csak hát így reagálok a cseszegetésre. De komolyan, tényleg nem hasonlítotok. Bár ha jobban megnézem...

/Óvatosan, már ha engedi, félresimítom a haját és egy kicsit elfordítom az arcát. /
* Ha engedte: *
- Nem, még így se igazán. Ellenben meg kell, hogy mondjam, felettébb csinos arcod van, már ha éppen nem próbálod a hajamat leordítani.

(46)

/Megnyugodtam. Igazából az volt a szomorú, hogy igaza volt, megint gyerekes voltam, hogy így felhúztam magam a dolgon.... A probléma az volt, hogy annyira hiányzott Alya. Nagyon régen láttam és az emlékeket évszázadok köde burkolta. Amióta elváltunk nem találkoztam vele, csak hallottam róla. De ő az ikertestvérem volt, nézzünk most ki bárhogy, és mindig volt köztünk valami kapcsolat, valami kötődés, ami az utóbbi időben egyre inkább megőrjített, ráadásul a vámpír énem is meg volt bolondulva mostanság, folyton vért akart és halált, minél többet, annál jobb....
Továbbra is dermedten ültem, de azt hiszem a szememben már nem izzott a vörös tűz, az íriszem valószínűleg visszanyerte a most természetes szikrázó ezüst árnyalatát.
Próbáltam összeszedni önön poraimat, kissé helyre rázni szétzuhant személyiségemet. A farkasnak be kell vallanom igaza volt, én uralkodó voltam, és legyen bármilyen nehéz is ez a világ, tartanom kellett magamat. Mostanában gyakran jöttem olyan idők, hogy legszívesebben összekucorodtam volna és addig zokogok, amíg nem jön valaki, és meg nem oldja a gondjaim, de be kell ismernem, ez soha nem fog megtörténni.
Tehát felhagytam az idegbetegséggel, még azt is hagytam, hogy Fenrir megérintsen, habár zavaró és furcsa volt, a szinte tűzforró érintés./

+ Nos igen, szinte megfeledkeztem róla, hogy halott vagyok...

/Aztán kissé hátrébb húzódtam, de ott maradtam a szék karfáján, nem igazán volt erőm megmozdulni./

- Igazad van, elnézést, csak rég nem láttam a húgom és aggódtam érte. De valóban nem hasonlítunk most, habár régen senki nem tudott külsőre megkülönböztetni minket.
/Kissé elrévedtem, a bókot ösztönösen figyelmen kívül hagyva. Tudtam, hogy mindenféle egyiptomi nőkről kéne tanácskoznunk, de most nem volt erőm hozzá, szükségem volt egy kis szünetre, hogy nagyjából befedjem a feltépett sebeimet./

(86)

/ Láttam, hogy mennyire vívódik a vérszívó, bár csak tippelni tudtam, hogy mi lehet a baj. Még szerencse, hogy nem az a fajta ember vagyok, aki élvezi az ilyesmit. Nem tudtam hirtelen, mivel is tudnám akár csak egy kicsit is vigasztalni. Nem is azért, mint ha annyira megkedveltem volna, de mindig próbáltam a körülöttem lévőket vigasztalni, és Alyaranak is tartozom ennyivel. Óvatosan érintettem meg, lágyan az ölembe húztam és átöleltem. /

- Nem kell aggódnod a húgodért. Szerintem boldogul, nem tűnt gyámoltalannak. Amúgy is, az ikertestvéred vagy nem? Téged se kell különösebben félteni.

(47)

+ Furcsa, furcsa, furcsa és furcsa.... Igazából ennél durvábban is kifejezhetném magam, de ahhoz túl fáradt voltam...

/Nyugodtan kitekergőztem az ölelésből, és csodás módon még arra is volt energiám, hogy tudatosuljon bennem, most napokig elég érezhetően farkasszagom lesz.../

+ Nah nem baj, úgysem szándékozom vámpírok közelébe menni egy ideig... ha meg találkozunk, majd csak kimagyarázom valahogy... habár amilyen pletykás dögök azok!

/De mivel ezzel nem tudtam mit kezdeni, csak visszamenekültem a két lépéssel távolabbi fotelembe és ott kucorodtam bele. Na jó, az hogy kucorodni olyan szánalmas szó, szóval a saját fotelembe csüccsentem. Így biztos távolságra a nagyon is forró farkastól, folytattam a Lyn puzzle összekaparását./

- Nem, Alya valóban nem gyámoltalan, de... mindegy, nem is számít igazán, úgysem tudok most semmit tenni. /aprót sóhajtottam, és hivatalosabb vizekre tereltem a beszélgetést./
- És mégis miért küldött hozzám az a valaki, aki küldött?

(87)