Gyakorlópálya

by **Lynarin Seeragic** Vas. Nov. 28, 2010 9:39 pm

Az angyaloknak is fejleszteni kell a képességeiket, akárcsak mindenki másnak. Ez a nagy csarnok a rengeteg modernnek számító gép mellett az ősi fegyverekben sem szűkölködik. Bárki idejöhet, hogy gyakoroljon egy keveset.

by **Raven Raymore** Csüt. Dec. 02, 2010 5:04 am

Előzmény Érkező.

/Döbbenten figyelem Hirig viselkedését, aki úgy tűnik, legalább olyan tág érzelmi határok között mozog, mint jómagam, aki egyszer röhögőgörccsel fetrengenék, máskor pedig mély depressziómból csak a rugósbicska tűnik kivezető útnak. Ennek ellenére értékelem, hogy vezet, mert tudom, hogy hajlamos vagyok néha egy csöppet bénázni... oké, akik most hurrognak, azok kedvéért kimondom, igen, határozottan szerencsétlen egyéniség vagyok.
Amikor beérünk a terembe eláll a szavam. Egy föld alatti tornacsarnok gyakorlatilag, ahol a falakat mindenféle fegyverek borították. Láttam akkora harci szekercéket is, mint jómagam, de egészen apró finom dobótőröket is./
- Óh, ezt muszáj kipróbálnunk! /lelkendeztem és eleinte nem értettem, miért vet rám Raziel rémült pillantást./
- Biztos vagy benne, hogy jó ötlet ez?
- Már miért ne lenne? /kérdezem sértetten.
- esetleg levágom a fejed, vagy Conanét, ha be talál jönni! /nevetek fel ördöginek szánt kacajjal és a még mindig belém kapaszkodó Hiriget a fal felé vontatom./

(31)

by **Hirig** Csüt. Dec. 02, 2010 5:24 am

- Hát őööö... izé... én sem tartom ezt valami jó ötletnek Raven! De nem vagyok az anyád, hogy bele szóljak, mit csinálsz!
/Osztozom Raziel aggodalmaiban. Kibontakozok az ölelésből, mert nem szeretem ha huribálnak./
- Az eddigi tendenciák alapján jobb ha beizzítod kezeid Raz, mert itt vér is fog folyni!
/Megyek Razil mellé és miközben súgom felé intő szavaim, kicsit tolok is rajta, hogy legyen Raven közelében.
Én leülök az egyik kevésbé veszélyes falhoz, nekidöntöm a hátam és onnan figyelem szerencsétlenkedéseiket. Térdeimet felhúzom, azokra teszem rá a kezeimet, ruhám hanyagul lóg a lábaim között, kacéran kivillantva combjaim./
- Nincs esetleg valami tompa, életlen, gumi kard?!
/Próbálkozom, de hasztalan./

{31}

by **Raven Raymore** Csüt. Dec. 02, 2010 6:41 am

/Vetek egy megsemmisítő pillantást Hirigre, amikor elkapom a gumikardos beszólást és visszafordulok a fal felé. Olyan durca csak azért is alapon szemlélem a fegyvereket. Úgy döntöttem, itt az ideje, hogy bebizonyítsam sérthetetlenségem. Le fogok szépen venni valami fegyvert, bemutatok néhány kunsztot és kész. A nagy ügyes Ravenen mindenki döbbenteket pislog majd. Még nem is vittem túlzásba, csak egy szép kardocskát választottam. Megsuhintottam párszor, aztán meglengettem a levegőben.
+ Itt a kard, én meg a kardok Istene vagyok, juhéééééééé!! Koncentráljunk a kardra, most pedig csapás....
/Nem tudom mi volt a baj,teljes erőmből egy kardra koncentráltam, mire azt veszem észre, hogy lángol a kezem! Ijedten megpördültem, mire a kard elrepült, csak a lángoló kard maradt a kezemben./
- Hú azta de király! Figyu nézzétek! /Fordultam elégedetten a barátaim felé. Ekkor láttam meg, hogy a kardom két centire Raziel feje mellett fúródott a falba./
- Hupssz, bocsi Raz, nem volt szándékos....

(32)

by **Hirig** Csüt. Dec. 02, 2010 7:22 am

/Halkan elkuncogom magam Raven duzzogásán. Talán ha komolyan gondolta volna, még meg is ijedek a tekintetétől.
Miközben ö keresgél, én szemlélődöm.
Kis idő után arra lettem figyelmes, hogy valami elkezdett égni Raven kezében és valami fémes repül felénk. Én egyből pattantam fel, hogy oda ugorjak és segítsek oltani.
Lendületemet két dolog állította meg. Az első az hogy Raven örül a kezében lángló kardtól, mint macska a tejszínnek. A másik Raz feje mellett elszálló és falba bele álló kard.
Mivel Raz jelen pillanatban sokkosabb állapotban volt, így hozzá mentem oda, nem a víg kedvű katasztrófához./
- Jól vagy?! Nem sérültél meg?!
/Kérdezem aggódva Razielttől. közben a vállára teszem a kezem, hogy érzékelje ott vagyok.
Mivel nem akartam, hogy Ravennek ugorjon, ezért kicsit elkuncogtam magam./
- Tök aranyos vagy amikor megszeppensz! Jól áll!
/Mondom kedvesen.
Majd Raven felé fordulok, kicsit keményebb vonásokkal./
- Raven, elhiszem, hogy tetszik neked ez az egész, de mi lett volna ha kárt teszel valakiben, szegény Razban?! Vagy bennem?! Nekem nincsen ilyen szuper képességem, hogy meggyógyítsam magam, mint Ti! Kicsit légy óvatosabb, kérlek!
/Halk sóhaj hagyja el a szám. Kicsit enyhülök./
- Örülök, hogy a semmiből te is előtudod varázsolni a fegyvert, így nem fogok aggódni, amikor nem leszek melletted már, hogy mi történt, mert megfogod tudni védeni magad! Ez nagyon jó hír!
/Mosolygok Ravenre./

{32}

by **Raven Raymore** Csüt. Dec. 02, 2010 9:03 am

/Csapok néhányat a lángoló karddal, csak hogy összeszedjem egy cseppet a gondolatocskáimat, amik jelenleg úgy szálldosnak, mint egy megvadult falkányi angyalbaba./
+Hú, ez túl nyálas, lett, nem én gondoltam! Visszavonva minden a pelenkás korszakukban lévő fajombeliekről!
/Mielőtt további szánalmas/hihetetlen gondolatokkal fárasztanám magam a legbűnbánóbb arcomat elővéve odasétálok a többiekhez. Anyám ezt csak Csizmáskandúrszemnek nevezte, ezt használtam, amikor rövid találkozásaink során nagy sikerrel felhúztam valamivel. Például így néztem, amikor véletlenül kiborítottam a lisztet és a kedvenc estélyiével töröltem föl, mert nem a szennyesbe dobta, hanem a rongyok közé./
- Annyira, de annyira sajnálom, nem akartam. /motyogom még alázatosabban és először megölelem Hiriget, aztán Razielt is./
- Nincs harag skacok, ugye? /Látom Raziel szemén, hogy éppen azt azonosítja, vajon melyik bolygóról jöttem, így inkább Hirigre pislantok./

(33)

by **Hirig** Csüt. Dec. 02, 2010 11:05 am

/Figyelem Ravent és rá kell, hogy jöjjek, nagyon gyerek még. Lehet, hogy sokmindeni megélt, de vannak élethelyzetek amiket nem tud még felfogni. Mennyire komoly, végzetesen komoly helyzetekbe kerül.
Nézem nagyra nyílt szemét, ártatlan arcvonásait. Tudom, ha Raziel nem akkor nekem kell kicsit keményebben oda tennem magam, hátha megérti, emberi életekkel nem lehet játszani!
Arcom ahogy nézem egyre komolyabb lesz. Majd lassan megingatom a fejem./
- Nem tőlem kell bocsánatot kérned jelen helyzetben. Hanem Raztól! Ö volt veszélyezettebb helyzetben. De az ő helyében lennék, nem enyhülnék meg könnyen.
/Mondom őszintén. Látom, hogy nem tetszik neki a válaszom és, hogy fáj is. De nem akarom szépíteni a helyzetet. Eddig sem tettem!/
- Raven, fel kell egy kicsit nőnöd ehhez a szerephez amit azzal, hogy átléptél a fátylon lényed lett. Te egy angyal vagy. Az angyalok felelősségteljesen viselkednek. Tudom, hogy nem a legjobb példa vagyok erre, nem nekem kellene mondanom, de hihetsz a szavamnak, mert nem vagyok az a típus, aki hazudik!
/Megsimogatom szomorú arcélét./
- Raz... mint Raven barátja, kérlek ne legyél vele túl szigorú!
/Mondom halkan, fülébe súgva. Közben kérlelőn nézek Razielre. Megszorítom a vállát, kicsit hozzá bújok, hogy érezze, vele is vagyok, nem csak ellene. Hogy oldjam a feszültséget, elmosolyodom./
- Ilyenkor jól esik az embernek egy szál cigi! De úgy tűnik, hogy ezzel nem szolgálhatók!
/Halk sajnálkozó sóhajt halaltok./
- Pedig ha lenne...
/Kis hatás szünetet szünet tartok./
- Így kénytelen leszel más megoldást választani feszültségelvezetésnek.

{33}

by **Raven Raymore** Csüt. Dec. 02, 2010 11:54 pm

Pislogok párat Hirigre, amíg emésztem a választ. Természetesen tudom, hogy ügyesebbnek kéne lennem, de nem megy./
+ Vajon van valami katasztrófaelhárítószer?!
- Oks Hirig, ígérem igyekezni fogok, csak a sors is ellenem van. /vonom meg tehetetlenül a vállam./
+ Pedig tényleg igyekszem ám!!
- És tényleg ne haragudj Raziel, nem akartam ám levágni a fejed.
/Úgy tűnik az angyalunk kezd végre kissé magához térni. Megrázza a fejét, hogy szőke tincsei csak úgy repkednek az arca körül./
- Nem számít, nem lehet engem ám ilyen könnyen elintézni! Ha tényleg veszélyes lett volna, elhárítom a támadást! /közölte nagy büszkén, vetve egy elégedett pillantást Hirigre./
- Talán megzavartam valamit?
+ Óh, még sincs Isten!!!
/Az ajtóból Conan mély hangja dübörög felénk. Az az öntelt balfék pedig lazán az ajtófélfának dőlve áll, mint valami leányálom laza részvevője./
+ annyira utálom a helyes ÉS lehetetlen fickókat! Ha jól néz ki, akkor tessék valamennyi agyat is adni neki mellé!!
/Nagyon a kezembe kívánkozik a kard ismét..../

(34)

by **Hirig** Pént. Dec. 03, 2010 2:10 am

- Mint mindig Raf! Most olyan, másfél méterről neked bal irányba.
/Mondom a falba fúródott kard helyét./
+ Jelen pillanatban már csak Te hiányoztál! Hmmm... de jól nézel ki még mindig! +
/Ráteszem Raziel vállára a fejem és onnan nézem, a mostanra már befelé vonuló angyalt.
Halkan suttogom a fülébe./
- Mindig ennyire hatásosan szeret belépni?! miért van az, hogy amint meglátom elkezd viszketni a tenyerem, hogy felpofozzam kicsit?!
/Nézek Razielre kérdőn./
- Vagy csak minket tüntet ki eme figyelmességével?!
/Elhúzódom Raziletől, nehogy félre értse a közeledésem. Társalgási hangnemben folytatom mondókámat./
- És eltudtad intézni ama fontos ügyedet, mely miatt újfent elszálltál?!
+ Igen, tudom megint piszkálódom, de jól esik! +
/Ahogy Raphalel odaér hozzánk és szokásához híven lekezelően végigmér minket Ravennel és belekezdene építőjellegű monológjába én arrébb állok, és vissza ülök a más kiszemelt helyemre./
+ Had játsszák le ezt a fajtársak egymás között! +

{34}

by **Raven Raymore** Pént. Dec. 03, 2010 7:24 am

/Higgyétek el, nem vagyok agresszív, esküszöm minden angyalokra, na jó, még ördögre meg bármi másra is! Tényleg nem vagyok az, de... ahogy Conan bevonul, azzal a lesajnáló pillantásával, azzal a mérhetetlen fensőbbséggel, amihez minimum.. na jó, elég öreg hozzá, de akkor is! Engem valami vén férfimodellangyal ne nézzen le! Kész!/
+ Talán ideje lenne, leállni, még a végén teljesen felspannolom magam....
/Amikor kirántja a falból a kardom és könnyed csuklófordulattal meglóbálja, vetek egy segélykérő pillantást Hirire, aki kisétált a tűzvonalból./
+ Talán jobb így, remélem a katasztrófám majd valami gondot okoz neki!! Na jó, a kárörvendés csúnya dolog... de ha egyszer annyira lélekemelő?
- Nos, ha érdekel asszony, sikerült elintézni a dolgom, habár ez egyáltalán nem tartozik rátok. Se a kicsiny angyalra, se rád, aki kívülálló vagy a társadalmunkból.
/Raziel Hirigre pillant és vállat von. Nem tudom mit kérdezett tőle a másik, de úgy tűnik angyalkánk nincs közlékeny kedvében, ha itt van a nagyfőnök./
- És ti, mit csináltatok, amíg egyedül hagytalak titeket? /A kérdést nem címzi senkinek, leginkább a kardra figyel./

(35)

by **Hirig** Pént. Dec. 03, 2010 7:55 am

- Dága egyetlen kicsiny szívem csücske! Ha még egyszer leasszonyozol, kénytelen leszel elvenni!
/Mondom negédes hangon Raphaelnek.
Elégedetten nyugtázom, miközben a ruhámat és az övemet igazgatom, hogy újfent sikerült kizökkentenem a fölényes és magabiztos fensőbbség teljes tartásából. Ö nem láthatta, hogy figyelem, de én láttam, hogy undorodva néz rám, mint egy pondróra szoktak nézni./
+ Talán elég revansot venni, nem kell még jobban feszíteni a húrt! De most Ő kezdte! +
/Valami halk szitokszót hallottam felőle, de nem értettem tisztán, csak néhány foszlánt, aminek az eredménye ahogy összeraktam "felejtsem el hogy elvesz egy ilyen asszonyt!"
Különösebben nem is érdekelt a dolog. Eszem ágában sem volt feleségül menni senkihez sem!/
+ De vajon a nőkkel is így bánik ha kettesben van velük, mint a karddal?! +
/Tűnődöm. Pár pillanatig fel sem tűnik, hogy mindannyian rám néznek, de a mély csönd miatt felfigyelek. Többnyire kétkedő és megbotránkozott arckifejezéssel./
+ Upsz! Talán hangosan mondtam ki?! Igen, a tekintetekből ítélve, igen.+
- Most mi van?! Egy kérdést sem lehet feltenni?!
/Nézek rájuk ártatlan szemekkel./

{35}

by **Raven Raymore** Pént. Dec. 03, 2010 10:17 am

/Kicsit megdöbbenek azon, amit Hirig mond, habár azt hiszem viccnek szánta. Nekem egészen más indíttatásom van az asszonyozástól, és semmi köze se ünnepi marcipánhoz, se pedig holtodiglan holtomiglanhoz... nekem egy jó nagy pofon jutott eszembe, amit persze ő kapna... nem is pofon, egy csatabárd a fejébe...
És akkor meglátom Őt, olyan gyönyörűséget még soha nem láttam. Egészen elérzékenyülök, ilyen éteri szépség láttán. Pár pillanatig csak bámulok nyálcsorgatva, aztán odasétálok, úgyis Hiriget figyeli most a nép. Leemelem a falról a hatalmas harci szekercét és kedvesen végigsimítok a szárán./
+ Óh, igen, ez kell nekem!
/A kezem majd leszakad a súlytól, de nem zavar, egyszerűen mintha nekem találták volna ki./
- Nos, ha érdekel, nekem semmi közöm nőkhöz, leszámoltam velük. A nők alattomos népség és kész.
+ Huh öcsém, ezt megkapod!
/tényleg baromira berágok rá, ez volt az utolsó csepp a pohárban! Elszáll az agyam és nem törődök semmivel, a hatalmas fegyvert Conan felé lendítem, minden erőmet beleadva. Nem törődök vele, hogy hülyeség az egész, egyszerűen dühös vagyok...
A következő pillanatban azt veszem észre, hogy a földön fekszem és amíg Connan könnyedén fél kézzel lefog a másikkal igyekszik elvenni a fegyverem./
+ na tudod mit baromarc!!
/Megidézem azt a lángoló kardot, ami szinte egybefolyik a szekerce nyelével és megégeti Conan kezét. Amikor dühösen ellép tőlem felülök, legalább olyan haragosan./
+ Hülye beképzelt bunkó vagy! Tűnj el innen! Ha idejössz, folyton csak elszúrod a hangulatot! Menj a búsba busongani! /ordibálok magamból kikelve./

(36)

by **Hirig** Pént. Dec. 03, 2010 10:36 am

/Arcizmom sem rezdül Raf kijelentésére./
- Akkor már értem miért vagy ennyire feszült!
/Hiába mondom, úgy tűnik nem hallotta meg. Mivel válasz nélkül maradtam és jelentéktelen szemlélőnek, így hát csak figyelem az eseményeket.
Szomorúan veszem tudomásul, hogy egyáltalán nem érdekli, hogy egy esetlen nővel küzd. Teljes erőfölénybe gyűri le Ravent.
Persze arcizma továbbra is a gúnyos és a megvetés között ingázik./
- Ha jobban bele gondolok, nem csak a nők az alattomosak!
/Folytatom az eszmefuttatást. Még akkor is ha nem velem foglalkozik./
- Hiszen van egy közös ismerősünk akit mindketten gyűlölünk. Ő sokkal alattomosabb és gerinctelenebb bármely nőnél! Jó igaz, nem tudom milyen ha egy nő elhagyja az embert, ebben az esetben még nem volt részem, de Raznak talán igen. Nem tudom, nem is érdekel! Ha ez nyomja kicsiny szíved, itt vagyok és beszéljük meg. Engem úgyis egy semminek tartasz pusztán azért mert más vagyok mint Te. De talán egy ilyen pondró mint én, tudna olyat mondani neked ami talán elgondolkoztatna!
+ Bla..bla.. bla... Hiába beszélek úgysem figyelsz rám! Minek jártatom a szám?! +
/Felkelek és elindulok a teremben körbenézni, majd ha nem figyelnek oda kisurranok és elindulok felfedező utamra./

{36}

by **Raven Raymore** Pént. Dec. 03, 2010 9:54 pm

/Féldühöngésem közepette hallom Hirig szavait és ez kicsit megnyugtat. Igazából azt sem tudom, min húztam fel magam, így a mérleg, megint könnyedén billen át, és ismét depressziós énem kerekedik felül a sorozatgyilkoson.
- Szállj le rólam. /mondom hidegen Raphaelnek, aki furcsamód engedelmeskedik. Látom, hogy Hirig nincs már ott, nem is tudom hová mehetett, amíg én tomboltam. Körbepillantok és elfog a magány. A honvágy nem, semmi nem köt a 21. századhoz.
+ Apámat nem ismertem, anyám levegőnek néz, akkor minek menjek haza?
Egyszerűen csak itt is éppen olyan magányos és szerencsétlen vagyok, mint ott./
- Békén hagynátok egy kicsit? /kérdezem. Lehet, hogy a szavaimból ki lehet hallani a hisztériát, mert Raziel óvatosan belekarol a teljesen értetlen Conanba és kihúzza a teremből.
Amikor végre egyedül maradok, begömbölyödök az egyik sarokba és nekiállok sírni. Olyan borzasztó jól esik. A könnyek kimossák a fájdalmat, legalábbis enyhítik azt, mintha még társaság is lennének, talán a magányon is enyhítenek kicsit, de csak egy kicsit.....
Magamra húzom a szárnyaim, beléjük bújok, mintha valami tollas dunyha alá feküdnék. A jó meleg puhaságban álomba sírom magam..../

(37)

by **Hirig** Szomb. Dec. 04, 2010 2:44 am

/Sikeresen kitudtam osonni a folyosóra. Halk sóhajjal nyugtázom elégedettségem.
De ahogy a fáradt gőz elhagyja a tüdőm, úgy a testem is összeomlik. Lassan csúszom lefelé a hideg falon./
+ Végre egyedül!+
/Magányomat nem sokáig élvezhetem, de ennek ellenére nem tudom könnyeimet vissza tartani, bármennyire is próbálom. A két fiú megjelenik. Raziel aggódva néz rám, Raphale a szokásos megvető tekintettel.
Csendben hulló könnyáztatta szemekkel nézek rájuk, dühösen./
- Hát már sehol sem lehetek nélkületek nyugton?!
/Üvölteném a fejükre, de a gombóc elvékonyítja a hangom és suttogásként hallatszik csupán.
Dühösen felkelek, közben csak hogy levezessem kissé a feszültségem meglököm Raf mellkasát. Nem tudom miért, de nem lépett el, hagyta, csak nézet rám. Talán mondott is valamit de már nem figyeltem rájuk vissza rohantam a terembe, ahol látom Raven ugyan abban a helyzetben amiben én is vagyok./
+ Oh, Te őstulok mivel bántatod meg?! +
/Eluralkodik rajtam a düh Raf iránt, mert úgy érzem ő volt az oka annak, hogy Raven ilyen helyzetbe került most, így vissza rohanok a már tovább sétált angyalokhoz.
Nem tudom pontosan milyen szitkokat kiabálok hangtalanul a fejére, de biztos vagyok benne, hogy a kocsisok megint szégyenkezve bújnak el és a kedves anyukája is csuklik rendesen.
Jó ideig csak a szitkokat szórom rá Raven miatt, miközben ököllel püfölöm a mellkasát, hasztalanul meg sem érzi.
Mikor már ehhez sincs erőm, utána csendben állok és a próbálok a remegésemen úrrá lenni./
+ Nem tudom mi üthetett a két angyalba, csak csendben néztek rám végig... +
/Még nagyobb meglepetésemre egyikőjük átölelt. Az eddig ütögetett mellkas most a könnyek ázásával gyarapodott. Erősen tartott, nehogy össze essek, de a remegésemet ez sem enyhítette.
Csendben álltunk jó pár percig, majd átadott Razielnek és elment.
Értetlen és könnyáztatta szemekkel néztem rá./

{37}

by **Raven Raymore** Szomb. Dec. 04, 2010 6:17 am

+ Azt hiszem van a sírásban valami felemelő. Néha az embernek szüksége van arra, hogy sírjon. Még ha nem is bántottak meg, vagy éppen csak egy olyan apró dologban, néha akkor is jól esik. A könny a lélek gyógyírje. Nem a hagyományos gyógyszer, amit beszedsz és jobban leszel, a nem éppen ellenkezőleg. A könny egy olyan gyógyszer, ami magába zárja a bacilust, életét adja azért, hogy a lélek kórokozóit olyan szoros ölelésbe zárja, ahonnan nem tudnak menekülni. Aztán ahogy végiggördül az arcodon és a földre hull a betegség megszűnik... ezernyi bajt visz magával, az életét adja érted...
/Megtöröltem a szemeim és előbújtam a csigaházamból. Pont láttam Hirig távolodó hátát. Gyorsan fölálltam és kissé botladozva utána indultam. Láttam, ahogy miattam kiabál a többiekkel, majd ahogy ő is elsírja magát./
+ Miért érzem úgy, mintha a nővérem lenne? Egy olyan barát, aki a rossz napokon is habzsolja veled a fagyit és hallgatja a nyavalygásod?
/Halkan felsóhajtottam és elnéztem azt a különös gyengédséget Rap arcán, ami teljesen meglepett. Amikor az érthetetlen, egészen különös angyal eltűnt, meghallottam Raz halk, szomorú hangját.../
- Raphael nem volt mindig ilyen. Régen ő volt a legjobb barát és minden mulatozásban benne volt. Barát volt és társ, segítség és testvér. Mindannyiunkra ő vigyázott, mintha a bátyánk lett volna. Aztán, talán olyan tíz éve történt, beleszeretett egy asszonyba, akit megmentett a haláltól. A nőnek már nem volt esélye az életre, olyan kórok támadták meg, amit az orvostudomány sem tud kikúrálni. Ő eljött hozzánk és Isten irgalmáért könyörgött. Raphael meggyógyította és neki adta a szívét. Azonban alig három év adatott meg nekik együtt. Egyszer, amikor pár napra H'Sekiratba ment és magával vitte őt. Amíg a dolgát intézte, a nő járta a várost. Akkor találkozott össze a fiatalabb Graefittel. A becsvágyó férfinak megtetszett a nő szépsége és egy forró éjszakára maga mellé vette, aztán természetesen eldobta, mint egy törött játékot. A nő könyörgött Raphaelnek, volt képe hozzá fordulni a könnyeivel. A testvéremnek azonban összetört a szíve. Egyetlen szót sem szólt a nőhöz, egy ujjal sem nyúlt hozzá, egyszerűen eljött és azóta ilyen, a szíve jéggé fagyott és darabokra tört. Kérlek ne ítélkezzetek fölötte....
/Az ajtóból is láttam, hogy Raziel arcán egy könnycsepp szánkázik végig..../

( 38 )

by **Hirig** Szomb. Dec. 04, 2010 7:25 am

/Markolom a virágmintás inget, mely most úgy néz ki mintha leöntötték volna egy dézsa vízzel. Csendben hallgatom Raziel szavait. Még jobban elkezd a bensőmben egy nagy gombóc terjeszkedni.
Belehajtom a fejem közben Raz nyakába, halk szipogás közepette hallgatom szomorú történetét, szomorú hangját. Remegésem nem enyhül./
+ Össze kell szenem magam! Még ha ilyen szomorú esett történt is meg Raffal, akkor sem jogosítja fel arra, hogy így viselkedne minden nővel! Raven... vajon mi lehet vele?!+
/Összevissza kavarognak a fejemben a gondolatok, mikor érzem, hogy Razielnek elered a könnye és az arcomra cseppen.
Felnézek meglepetten és gyengéden letörlöm a könnyeit. Majd a sajátomat is./
- Ne legyél szomorú, ne sírj! Annak ellenére, hogyan bánik velünk kedvelem azt a hülye beképzelt barmot! Csak nagyon rosszul esik, hogy a létezésemet tagadja meg azzal ahogyan viselkedik. Az sem tetszik, ahogyan bánik Ravennel... Azt még el-el fogadom, hogy megvet mert nem vagyok tökéletes mint ti angyalok, de hogy azt aki közületek való, szintén elítélje?! Nem minden nő ilyen szemét!
/Ekkor veszem észre Raven az ajtóban és elnémulok./
+ Vajon mit gondolhat rólam, hogy itt ölelem Razielt?! Vajon hallotta, hogy mi történt?! +
/Szomorúan és jó ideig szótlanul nézek rá. De mivel még mindig remegek ezért nem húzódom el Razieltől, csak az egyik kezem nyújtom felé./
+ Gyere ide Raven! Ne legyél távol! +
/Gondolom, de ki nem mondom a kérést.
Félek. Ezért remegek./

{38}

by **Raven Raymore** Vas. Dec. 05, 2010 1:56 am

/Csöndesen hallgatom őket, valami bús-komor derűvel. Ez egy olyan érzelem, ami mintha a hamvadó parázs lenne. A szomorúság, düh, harag, gyűlölet, mind izzó láng, de a láng természetéből adódóan hiába ég forró-izzó hatalmas lánggal, nem tart sokáig, a tűz előbb-utóbb kihuny és akkor csak ez a hamu marad, ez a csendes fásultság.
Lassan elmosolyodok, érzem, ahogy a könnyek rászáradt maszkja mintha letöredezne az arcomról. Nem akarok már szomorú lenni, nem akarok már sírni. Néha jól esnek a könnyek, de jóból is megárt a sok, hogy valami rég a földben porladó manuszt idézzek.
Szép lassan odasétálok hozzájuk és megölelem őket. Jól esik a nyugalom, a könnyszagú béke. Úgy érzem magam, mint valami kölyökkutya, akinek hiányoznak a testvérei./
+ Lassan tiszta hibbant leszek. Ilyen hülyeségeken régen elmélkedtem már... ez van, talán nem csak szárnyaim lettek, hanem madáragyam is, szívás....
- Igen, nekem sincs semmi bajom Raphaellel, habár néha kicsit kevesebbet asszonyozhatna, akkor talán nem nyiladozna a bicska a zsebemben tőle, de tényleg nincs vele bajom, sok legalábbis nincs...
+ Jobb lesz ha befogod, hülye!
/Gondolatban jól kupán vágom magam, néha jobb, hogyha az ember csöndben marad./
- Minden esetre skacok, én örülök neki, hogy találkoztam veletek.
/Kikívánkoznak belőlem a szavak, talán a fagyievős-együtt sírós hangulat az oka./

(39)

by **Hirig** Vas. Dec. 05, 2010 2:09 am

/Ölelem a két mamlaszt és valahol úgy érzem, hogy megnyugszom. Már nem remegek./
- Tudod Raven... én nagyon családcentrikus vagyok! Mivel nincsenek itt a szüleim és a fivéreim, ezért kénytelen leszel elviselni, mert túlzottan tudok szeretni, és te vagy az akit most a húgomként fogok kezelni a továbbiakban!
/Simogatom meg a haját, kicsit bele is borzolok./
+ He-he! Most én vagyok a főnök az egész vállon és fejen, nem Te, te önálló életet élő hajzuhatag! +
/Ránézek Razielre, kutatom a szemeit. Választ keresek.
Egyre jobban kezdem összeszedni magam. És ez nagyon jó érzés./
- Mit is mondtál? Nővérkém vagy bátyuskám?!
/Kuncogok./

{39}

by **Raven Raymore** Vas. Dec. 05, 2010 2:20 am

- Rendben van nővérkém. /nevetek fel halkan. azt hiszem, nekem is szeretetéhségem van, csak nálam ez már annyira állandósult, hogy fel sem tűnik, ha kilyukad tőle a hasam... Elég nehéz ugyanis családi szeretetre szert tenni, hogyha gyakorlatilag nincs családod. Gyakorlatilag egy árvaházban több szeretetet kap szerintem az ember, mint nálunk otthon. Szerintem anyám most is játssza Lady Casanovát és nem is izgatja különösebben, hogy én eltűntem Oslóban... de nem számít, most nem otthon vagyok, hanem itt..../
+ Hékás, még a végén megszeretem ezt a helyet! Ki hallott már ilyet! Még hogy én? Soha... na jó, talán egy picit...
/Gondoljak bármit azonban, tényleg kezdtem kissé otthon érezni magam, jobban, mint a hivatalos otthonomban bármikor. Figyelem ahogy Raz is magához tér lassan és különös smaragdszemeiben felszikrázik a cinkosság./
- Mondjuk a nővibratyóhoz mit szólsz hugicám?
/Ő is éppen úgy összeborzolja Hirig tincseit, mint az az enyéim. Mellesleg az én hajam még mindig nem állapodott meg, fekete kígyók szambáznak az arcom előtt folyton./

(40)

by **Hirig** Vas. Dec. 05, 2010 7:58 am

/Ahogy kezd a hangulat vissza térni közénk, lassan kibontakozok a nagy ölelési rítusból.
Megsimogatom mindkettejük arcát./
- Örülök, hogy van két személy akire itt is számíthatok.
+ Csak fáj hogy nem a saját családom az... hogy csak ketten vagytok... +
/Igyekszem nem a szomorú hanem a vidám mosolyt magamra ölteni./
- Mi lenne Raz, ha folytatnátok az edzést Ravennel?! Ráférne szerintem, hogy megtanulja a semmiből előtűnő lángoló pallosát használni. Nehogy magában vagy másban kárt tegyen.
/Nézek körbe, mint aki keres valamit, de az igazság az hogy Valakit keresek.
Kis morfondírozás után megkérdezem./
- Raf merre található?

{40}

by **Raven Raymore** Vas. Dec. 05, 2010 10:33 am

- Hékás, megsértődöm! /nevettem fel halkan, de be kellett látnom, hogy igaza van./
- Igazad van. Járj egyet, addig én igyekszem túlélni. /vetett Raz egy cinkos vigyort Hirigre. Én nagyon felháborodott arcot vágtam, de ez nem zavart senkit.
Figyelem, ahogy a tündérként távozik, és amikor az ajtót is becsukja, visszafordulok Raz felé. Igyekszem koncentrálni a lángkardra és amikor végre felizzik a kezemben, tudom, hogy elmosolyodom./
- Nah most kösd fel a gatyád kis apámanyám!
- Te még nem ismersz kölyök. /nevet fel ő is, majd az ő kezében is felizzik egy kard.
Folyamatosan magyaráz, védést, hárítást mutat, hogy hogyan koncentráljak a fegyverre..
Eltelik szerintem egy óra, kettő is, kicsit már aggódok Hirig miatt, de Raz nem hagy pihenni, így visszatérek harcolni./

(41)

by **Hirig** Hétf. Dec. 06, 2010 4:22 am

/Repülés közben még beszívom a kert mámorító illatát, így teljesen illuminált állapotban toppanok be hozzájuk.
Figyelem Razielt hogyan ugráltatja a kis húgomat. Közben lecsúszom a már régebben is kiszemelt fal mentén és leülök. Látom, hogy Raven sokat fejlődött mióta legutóbb, jó pár órával ezelőtt elváltunk./
+ Vajon mennyire lesz dühös rám, hogy csak ilyen későn érkeztem?! +
/Fut át az agyamon a gondolat, de egyből el is hessegetem. Százkarátos mosollyal nézem őket. Halkan dúdolni kezdek egy szerelmes dalt. Csak, hogy még jobban hülyének nézzenek a környezetembe lévők!
Eszembe jutnak az exeim, de most valahogy nem szomorodom el ezen sem, pedig mindegyik szemét módon hagyott faképnél és lenne rá okom, hogy haragudjak is rájuk vagy azokra a csajokra akik miatt elhagytak. Most ezt sem teszem. Már nem érdekelnek! Hiszen nincsenek itt! Már több mint 800éve meghaltak! Ők már a múlté!/

{45}

by **Raven Raymore** Hétf. Dec. 06, 2010 5:04 am

Folyik rólam a veríték és teljesen hulla vagyok. Eltüntetem a lángkardot és kicsit hátrébb lépek./
- Huh Raz, tartsunk egy kis szünetet lécci, nem bírom tovább.... /sóhajtok fel, majd lihegek egy sort. Amikor úgy érzem, kicsit már jobban vagyok éppen intenék, hogy folytathatjuk, habár ahhoz sincs erőm, hogy megidézzem a lángkardot.
Ekkor meghallok valami halk búgást, egy csöndes dalocskát. Kíváncsian kapom föl a fejem, de hirtelen nem tudom bemérni a hang forrását. aztán ahogy körbepillantok a termen, meglátok egy apró lila foltocskát, legalábbis onnan, ahonnan nézem, nagyon aprónak hat.
Szó nélkül otthagyom Razt a terem közepén és apró társamhoz sétálok.
Amikor mellé érek, ledobom magam a földre és úgy érzem, nagyon fölállni sem fogok onnan./
- Huh, jó hogy jöttél, már nem bírtam volna sokáig... merre jártál?
/Kíváncsian pillantok rá, mialatt igyekszem visszaerőszakolni göndör tincseim az elcsórt csatt alá./
+ Ki találta föl a göndör hajat??? De komolyan, egyszerűen kezelhetetlen...

(42)

by **Hirig** Hétf. Dec. 06, 2010 6:18 am

/Kedvesen mosolygok újonnan fogadott húgomra. Örülök, hogy nem szedte le a fejem!
Közben észreveszem szemem sarkából, hogy Raziel is felénk tart.
A dudorászást abba hagyom./
- Szerintem elég szel már az edzésből, mindkettőknek!
/Mondom anyaija korholással a hangomban./
- Vacsoráznunk kellene. Egész nap nem ettem semmit, és ti is csak nassoltatok!
/Röppenek fel Raven vállára. Újra megharcolok a válljogokért./

{46}

by Ajánlott tartalom

Gyakorlópálya

Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya

Re: Gyakorlópálya