Naryky Charygyen

by **Naryky Charygyen** Kedd Nov. 16, 2010 9:11 am

Karakter régi neve: Miyage Kotsuniku

Karakter új neve: Naryky (Kyran) Charrygyen
(ejtsd: Narüki Kürán Sharrüdzsin)

Kora: ~ 20 év körüli

Születési hely: Pennsylvania, Philadelphia (USA)

Fátyolos város: New York, New York City (USA)

Faj: Alakváltó

Előtörténet:

A régmúlt:

A Kotsuniku (Gurentai) család a tizennyolcadik század közepétől egy véletlen ügylet miatt tartozik számadással a Ketsueki (Bakuto) yakuzáknak. Hűséges csatlósaikként követték őket akár a halálba is, így mikor azok az Új-világban akartak terjeszkedni, hadseregük oszlopos részeként érkeztek az ismeretlen terepre: Philadelphiába.

Eltelt pár száz év és az Ketsueki családé lett az egész keleti negyed, ám hamarosan új cápa jelent meg az óceánon túlról, akik az óhazából érkezve jogot szerettek volna formálni a Kotsuniku család vezetésére méghozzá nem véletlenül. És ezzel egy időben a Philadelphia fölötti hatalmat is át akarták venni.
A Genkouhande (Tekija) egy keményebb klán, mely egyesítette az ősi és az új korok technikáját: az aiadot a fegyverekkel, a hagyományokat a dinamikusan változó világgal.

A huszadik század végére a Kotsuniku és a Ketsueki családok oszlopos része a vérbosszú élő vagy holt áldozatává vált.

A Közelmúlt:

Mikor édesanyám (Ibara) megtudta, hogy a szíve alatt hordott (kinshisoukan nyomán születendő) gyermeke fogyatékosan fog a világra jönni, ahelyett, hogy a családi tökéletességre törekvést, tökéletlenséget el nem viselő rendszerét választotta volna (vagyis az abortusz mellett döntött volna,) inkább New York-ba menekült, ahol mint fiatal ügyésznő helyezkedett el a jogi rendszer hierarchiájának alján. Ám ott sem volt hosszú ideig nyugodt maradása, mivel szép nő révén a Genkouhande vezetősége pár év alatt lecserélődött és az új, fiatal fej szemet vetett rá.
Kai Genkouhande felkereste anyámat new yorki lakásán és felajánlotta a béke lehetőségét: a házasságot.

Miután anyámat asszonyául tette, három öcsém már a tökéletesség jegyében fogant, így csupán egyikük maradhatott végül életben. Engem, mint anyám „kis kedvencét” tartottak meg, mintha valami játékszer lennék. Ám tudni való volt: hogy fájdalmat okozzanak az akkor már Nagyasszonynak nevezett nőnek, előbb-utóbb megpróbálnak majd véget vetni életemnek. Ám mielőtt karmám beteljesedett volna, elkezdhettem felnőni…

Mivel sportolási lehetőségeim (az óvatos masszázson és a tornáztatáson kívül nem akadtak), ezért lehetőségek híján elmebeli jártasságaimat fejlesztettem. Miközben az orvosok azt találgatták a fejem fölött, hogy születési rendellenességeimmel vajon mennyi ideig maradhatok még életben, addig én azt találgattam, hogy vajon mennyit kell ahhoz fejlődnie az orvostudománynak, hogy egyszer lábra állhassak és együtt kosarazhassak a többiekkel.

Mint kedvtelésből fenntartott és egyúttal használhatatlannak ítélt gyermek, azt tehettem, amit szerettem volna. Így, amint elkezdtem a tanulást (japán rendszernek megfelelően, öt esztendősen), szinte azonnal belevetettem magamat a színezők, majd képregények, majd a könyvek, majd a science-fiction moovie-k és a második valóságok világába...
Az amerikai oktatási rendszernek köszönhetően, bőven elegendő volt azon tananyagokkal foglalkoznom, melyek tényleg érdekelnek: így a technikai vívmányok, a biológia, a kémia, a fizika… Tehát minden olyan téma érdekelt, mely megadhatja a lehetőséget arra, hogy egyszer képessé váljak a lábaim használatára. Ám mivel képességeim nem lehettek elegendőek arra (hiába lett megalapozva a tudásom), hogy orvos lehessek, ezért a számítástechnika programozói ágazatával kezdtem foglalatoskodni.
Már tizenegy évesen rájöttem arra, hogy szobám rejtekéből sokkal több minden elérhető, mint mondjuk egy focipályától. Így aztán képességeimmel tizenhét esztendős koromra felhívtam a rendőrség figyelmét is magamra. Hogy miért? Mert hacker voltam.

Mivel hivatalosan nem álltam kapcsolatban a yakuzákkal, ezért a Genkouhande végül felhasználhatónak érezte tudásomat és képességeimet arra, hogy állami berkekbe férkőzhessek. Varázslatos képességű számítástechnikus voltam, ám nem programcsempészésekkel, adathalászattal kellett, hogy lekössem a szabadidőmet; még csak nem is a nemzeti adatbázisok feltöréséhez, hanem arra, hogy beépüljek a rendőrséghez, ez által alkalomadtán olyan információkat juttathattam volna a kezükbe, mellyel... gondolom nem kell magyaráznom.
Mivel tehetségemet már az iskolapadban is bizonyítottam, ezért mikor elmondtam „hő vágyamat” a mit sem sejtő középiskolai tanárnőnek (mondanom se kell, hogy sokadik alkalommal javítottam át jegyeimet a belső rendszerben), akkor az készségesen segítette kapcsolatait felhasználva bekerülésemet, mind a NYC rendőrkapitányságra, mind pedig az egyetemre.

Először csak kisegítő programozóként lehettem jelen az örsi mindennapokban, majd, mivel a rendszergazdát véletlen áramütés érte a lakásában, (nekem aztán nem volt semmi közöm az egészhez...! De tudjátok, a szerető család...) hamarosan az egész városi technikai rendszer fölött uralkodhattam…

Tulajdonságok:

Új Külső: Karcsú alkatú, szikár izomzatú, körülbelül száznyolcvan centi magas férfi, a húszas évei elején. Sötét rövid, egyenes szálú hajjal és csillogó, zöld szemekkel. Nőket, lányokat egyaránt lehengerlő mosollyal, sármmal. Pimasz orral és rendszerint elszánt tekintettel.

Belső:

Viselkedését tekintve: Ranghoz mérten és helyzettől függően képes nagyon tenyérbe mászó vagy akár pokolian lekezelő lenni. Szeret elérhetetlenül ridegnek és gyémánt szilárdságúnak látszani, ám ha valakivel közelebbi kapcsolatba kerül, akkor nagyon érzékenyen, sőt olykor kifejezetten őszintén viselkedik.

Valódi személyisége: (Mivel személyisége, korához képest még nem statikus, ezért elég gyorsan változhat.) Alapvetően szeszélyes (szenvedélyes) és akaratos (vezető) természet.

Régi külső: Megközelítőleg százhatvan centi alacsony volt, ám ezt csak akkor tudták megmérni, hogyha elfektették, ugyanis tolókocsijából magától sosem kelt ki. Homokóra alkatú, széles csípővel (nagy fenékkel), karcsú derékkal, és nagy (dinnye méretű) mellekkel rendelkezett, melyhez kerek váll és karcsú karok tartoztak. Összességében a betegségétől eltekintve szép lánynak tekintették. Szeplős, kerek arca, nagy csillogó, barna szemei és pisze orra, álla alá érő fekete Kleopátra frizurája és vékonyra szedett szemöldöke az ártatlanság külsejét, vastag ajkai pedig az érzékiség varázsát kölcsönözték neki.

Belépés a fátyolba:

Ha valaki yakuza családba születik, azt előbb-utóbb eléri a végzete. Úgy is mondhatnám, hogy megpróbálják megölni, legyen akár vérmesen gonosz vagy hihetetlenül jó szívű. (Ugyanis mindkét típusú ember előfordulhat közöttünk. Ne higgyetek az összes filmnek! A legtöbbnek köze sincs ahhoz, amik mi valójában vagyunk, amit mi valójában képviselünk!)

Az én esetem is pontosan ilyen volt. A kezeimet olyan jól (ha nem jobban) voltam képes használni, mint bármelyik hozzám hasonló korú személy, ezért megtanulhattam, hogyan kell lőni a fegyverekkel. Viszont mivel itt-ott gyenge csontozatú testem nem bírta volna el a legtöbb visszarúgását, ezért határoztam a mérgek mellett. A tűvetők nem fejtenek ki akkora erőt a testemre, mivel a csigás áttéttel kialakított rendszer pehely könnyedséggel röpíti az ellenfélbe a toxinokat.

Aznap éppen Samantha Thorne adatállományát néztem át. Szokás szerint ellenőriztem a hívásait, mely alapján nem érte el senki és ő se indított hívást. A lakása körüli térfigyelő kamerákat, melyen mindent lehetett látni rajta kívül… vagyis mindent, amit ebből a távolságból meg tudtam tenni.
Három nappal ezelőtt történt ugyanis, hogy be kellett volna hívnunk az egyik ügyfeléhez, aki minden áron egyedül neki szeretett volna vallomást tenni. Először semmi feltűnő sem volt abban, hogy nem elérhető… hiszen ez előfordul embereknél. Viszont, mikor már harmadik, negyedik, ötödik alkalommal se elérhető, akkor az ember elkezd gyanakodni. Szóval a munka folytatódott tovább, én pedig elindítottam a negyvennyolc órás ketyegőt…, melynek leteltével jelentettem az eltűnését a feletteseknek. Mondanom se kell, hogy rendesen el vagyunk látva munkával, így roppant mód bosszantotta az ügy. Azt mondta „biztosan elutazott.” Ám én nem elégedhettem meg ennyivel. Talán okkal? A megérzéseim ritkán szoktak tőrbe csalni. Felhívtam hát a telefonközpontos kapcsolatomat (jó ember, ha WoW-hoz küldesz neki belépőkódokat, akkor az angyalokat is lerángatja a kedvedért a felhők közül), ő hamarosan átküldte az utolsó helyszínt, ahol még érzékelték Samantha telefonját. Gondolom, mondanom se kell, hogy se határhoz, se reptérhez nem volt köze. Így kis önálló kutatásomat folytatva, úgy döntöttem, hogy meglátogatom azt a bizonyos boltocskát…

Mikor kigurultam a rendőrség ajtaján, már a zsigereimben éreztem, hogy valami nincs rendben. Követtek. Mégsem tértem el az eredeti útvonaltól, hanem úgy gondoltam, hogy majd… Persze idióta gondolat… Egy nyomi egy egészséges ellen? Akár kiguríthatna a kocsik elé, utána csak szaladnia kellene… De ellenfelem ennél sötétebb lelkű volt… Megvárta, míg belépek a boltba és utánam jött. Kergetőzésre nem igazán volt lehetőségünk. Villámgyorsan szembe pördültem vele és kapkodó mozdulatokkal kezdtem hátrafelé tolatni. Fém és fa tárgyak csörömpöltek a padlón, míg támadóm megállíthatatlanul, rideg nyugalommal jött felém. Ekkor nekiütköztem egy bútornak. A szívem hevesen vert, a tüdőm kapkodón próbált oxigént cserélni. Más lehetőségem nem volt, előhúztam fegyverem és rátartottam. Nevetett. Mi sem természetesebb? Minden gonosz így tesz. Úgy éreztem magamat, mintha az eddigi reális életemből egy filmbe léptem volna. Még sose támadtak meg ezelőtt, habár a szívem mélyén pontosan tudtam, hogy ez egyszer meg fog történni, hogy egyszer ebbe bele kell halnom. Megragadta a nyakamat és átborított azon a tárgyon, amin megakadtam. Lenge anyag libbent fel köröttünk. Ujjai a nyakamra szorultak, míg én ahányszor tudtam, annyiszor húztam meg ágyéktájéknál fegyverem ravaszát. Fájt neki? Biztos. Érdekelt? Nem. Halálos volt? Lehet. Hogy a fejem vertem be, mikor földet értem, vagy megfojtott? Nem tudom. De valószínűleg halott vagyok,… mert mikor felültem… nem hittem a szememnek.

Képességek:

- Multitranszformáció (1+2=3 p)
Képes egyszerre több testrészét, szervét átalakítani, ám nem képes vegyíteni a fajokat.
- Bőrök: párduc, skorpió.

Tárgy:
A XXI. századból a puszta véletlennek köszönhetően magával hozta a pisztolyát.

Egyéb:
Betegségek a 21. században: Kiméra (ez egy olyan betegség, melyben nem minden gén ugyan azt a genetikai információt tárolja). Teste bizonyos területein törékeny csontozatú. A szülőcsatornában ripityára törtek lábai, emiatt kényszerült tolószékbe. Ebből és a hirtelen magasság változásból adódóan nagyon ügyetlenül fog mozogni a 29. században.
A 21. században semmilyen testékszerrel sem rendelkezik.
A fátylon innen: Tradicionális yakuza minta alapján készült tetoválások borítják a hátát: az erdőben vadászó, árnyak közt bujkáló karcsú testű párduc tekintete villog a sötét mintázat rejtekében. Növények kacskaringóznak a háttérben: liliomok nyílnak és apró levelek csüngenek az indákról. A nagymacska lába előtt elterülő tóban koi pontyok kergetőznek egymással: szám szerint három halacska nyitogatja a száját, míg a tavirózsák leveli között aprólékos munkával kidolgozott miniatűr, ám annál veszélyesebb skorpiók készülnek fenékpartra szállni. Ám az egész tetoválás még nem teljes: a folyó, híd, gésa, és még sok egyéb minta hiányzik, melyek miatt a tetoválás még nem fedi be egész hátát.
Ezen felül még bal karján négyzet mintás tetoválás található, melyet ha valaki közelebbről szemügyre vesz, akkor a kyokushinkai feliratot olvashatja el vagy százszor - feltéve, hogy az illető ismeri az archaikus számba menő huszonegyedik századi japán nyelvet.

Általános képességek:

Erő: 7 / 10
Gyorsaság: 9 / 10
Ügyesség: 4 / 10
Állóképesség: 6 / 10
Modor: 8 / 10
Megjelenés: 8 / 10
Intelligencia: 8 / 10

Jó magam:

Valamikor az ezredforduló után kezdtem a szerepjátékot, és megközelítőleg kilenc éve játszom aktívan (átlagosan hetente egy alkalommal) asztali szerepjátékot. Megismerkedtem rengeteg (felesleges számú) rendszerrel és megannyi világgal, hogy csak pár, már klasszikus számba menőt említsek: WoD (főleg a Vampire szekciót tanulmányoztam behatóan), M.A.G.U.S. etc. És pár kevésbé ismerttel is. Ilyen példának okáért a WitchCraft és az Aberrant (amely valamelyest hasonlít az M & M-hez). A cyber gémekben kevesebb tapasztalatom van, ám elmondhatom magamról, hogy belekóstoltam az SW-be, SR-be, CP-be is.

Az utóbbi időben asztali területeken inkább mesélői babérokra próbálok törni, melyeken játékosaim leginkább arról szoktak panaszkodni, hogy ízlésükhöz mérten nem elég „dárkos” a stílusom (szegény gyerekek World of Darkness-en nőttek föl, úgyhogy ezt elnézem nekik Very Happy

). Fiona Freefall talán bővebb információval tudna szolgálni, mint „külső szemlélődő.” (Megjegyezném, hogy ő ajánlotta az oldalt, és hogy kevés olyan igényesen kidolgozott előtörténetet és lelkes játékost láttam, mint ő.)

Ami a fórumokat illeti, sajnos jelen voltam nem egy születésénél és bukásánál. Megtapasztaltam már, milyen érzés nem csak egy karaktert, hanem egy egész világot elveszíteni. Rendelkeztem már ideiglenes és állandó moderátori jogokkal, voltam adminisztrátori pozícióban. Jelenleg egy másik oldalon aktívan játszok huszonegyedik századi
halandókkal.

Szómagyarázat:
miyage - ajándék
kotsuniku - vér a vérből
ketsueki - vér
genkouhande - véres kezű
kinshisoukan - vérfertőzés
ibara - vadrózsa
yakuza - japán maffia

"A jakuzák három csoportba sorolják magukat: A Tekija fő profilja a védelmipénz-szedés, a drogdílerkedés, a zsarolás. A Bakuto tagjai szerencsejátékokkal, csalásokkal foglalkoznak. A Gurentai profilja az erőszak, a gengszterkedés, a gyilkosság."

A KYOKUSHINKAI jelentése: "Találkozás a végső igazsággal."
(Az igazság útját járva, igazzá válni.)