Fősugárút

Egy széles sugárút, ami átlátszó anyagból készült, és Annantina nagyi boltját a kávéházzal köti össze, majd még messzebbre visz. Csodás kilátás nyílik innen a városra.

- Öreg nő? Tükör? Én nem láttam itt tükröt, se nőt, de biztos van, ha te mondod Kaeron. H'Sekirat, arany sidhe...akkor ott vagyunk.

/Megvonom a vállam és elindulok kifelé. Intek Kaeronnak, hogy kövessen, ha akar. Az arany sidhe szópár felborzolja a hátamon a szőrt. Ismerősen cseng a neve, úgy gondolom nekem is van közöm hozzá, de egyelőre nem tudok mit kezdeni ezzel. Kilépek, egy hatalmas sugárútra jutok. Mindenhol felhőkarcolók, de nem olyanok, mint LA-ben. Sokkal szebbek, nagyobbak és modernebbek. Furcsa növények, mintha elfajzott volna az otthoni növényzet. Egyelőre megállok és figyelem a suhanó járműveket...egyre biztosabb vagyok benne, hogy még sem illúzió ez. Ilyet még az a híres Hudiizé se tudott volna előkapni a kalapjából. Viszont a látvány kárpótol, nem akarok visszamenni, ez már biztos, ha meg álom, nem akarok felébredni. Biztosan lesz valaki, aki útbaigazít./

- Ez k****ra nem Los Angeles, de nem is Angliai falucska. Amúgy meg...én jól tudok Angolul, de mintha a szavak, amikkel beszélünk nem angolok lennének...sőt...ezen a nyelven kívül nem is tudok mást mondani. Mintha nem lenne más...várjunk próbálok valamit. Kulcs. Ez angolul volt?

/A válaszra nem várok, mert azt veszem észre, hogy néhányan összesúgnak a hátunk mögött, valaki némi undorral, valaki tisztelettel. A tiszteletteljes arcokra finoman bólintok, ők már tudhatják, hogy én vagyok az úr, aki eljött közéjük. A rövid ismeretségre tekintettel, szépen kérdezem meg./

- Na, látod azokat? /Mutatok egy járókelő furcsa figurára./ - Ő félve néz ránk, vajon miért?

[4]

+Nem látott? Mindegy, lényegtelen. Lehet, hogy nem is nézett nagyon, de... Áhh, mindegy!
/Mikor int, követem ki az útra. Kilépve egy Sugárútra jutunk. Eláll a lélegzetem is. Ilyet nem hogy St. Albans-ban, de még Londonban sem láttam. Gigantikus felhőkarcolók mindenfelé, gyönyörű növények és nem utolsó sorban állatok. Ráadásul szabadon. Érdekes... Aztán látom, hogy a pillangó amit figyeltem, átalakul egy emberré. Vagyis... Nem tudom. Valahogy különbözik egy embertől. De tekintetem menten tovább siklik a tömegről, és inkább a tájat csodálom meg. Aztán ott vannak a furcsa járművek, meg... MINDEN! Egy kicsit még ámuldozom, aztán Rabraquat ránt vissza a jelenbe./
- Lehet abban valami, amit mondasz. Értem amit mondasz, de ha nagyon akarom akkor sem sikerül kiböknöm egy mondatot angolul, csak ezen a nyelven. Hát... Nem is tudom. Lehet, hogy angolul volt, de őszintén szólva... Nem tudom. Áhh, ez őrjítő.
/Miközben beszélgetünk, néhányan sustorognak körülöttünk, amire úgy látom, hogy az újdonsült társam is felfigyelt. A kérdésére lázasan gondolkodni kezdek./
- Hmm... Lehet, hogy ezek az arany sidhe-k valami helyi górék vagy nem t'om. De szerintem ez lehet a dolog nyitja./Aztán elkapok egy beszélgetés foszlányt:Már megint abból a boltból... Sajnos csak ennyit sikerül elcsípnem belőle, de ez felkelti az érdeklődésem./
+Hogy értik azt, hogy MEGINT? Lehet, hogy másokkal is megtörtént ugyanez?
/Ezt a gondolatomat meg is osztom társammal, bár nem tudom, hogy ez most igazán mit segít.../

(4)

- Még szép, hogy mi vagyunk a górék...vagy mi leszünk. Már csak azt kéne tudni, hogy miért? Egyébként meg kezd elegem lenni a sok furcsaságból. Örülök, hogy "megint abból a boltból" vagyunk, csak ez nekem kevés. Hé, Te! Gyere csak ide!

/Egy repkedő alaknak szólok, aki láthatólag megijed elsőre, de utána kedves mosollyal felénk libben./

+Bárcsak megszűnne alatta a levegő, hogy gyorsabban jöjjön ez a kis légy, vagy mi.

/Majdnem felkiáltok meglepetésemben, mikor az egész testem hirtelen felragyog, és vágyam teljesül...még ha nem is olyan hatásfokkal, mint azt szerettem volna. A tündér felgyorsul, mosolya kétségbeesetté válik, de a ragyogásom - mely alig pár másodpercig tart - elmúltával újra ura képességének, körülbelül egy méterre repkedve körülöttünk nyugszik meg. Én még el vagyok foglalva ezzel a ragyogással, meg a fura dologgal...igen, nagyon ijesztő volt - persze nem vallom be, még magamnak sem -, viszont nagyon tetszett./

+Ezt még próbálgatni fogom!

/Most a figyelem jobban ide összpontosul, még többen figyelnek ránk, de én egy vállrándítással és egy gúnyos mosollyal elintézem magamba. Majd az új repkedő lényre nézek./

- Ne haragudjon +kis döglegyem, de meg tudná mondani nekünk, hogy hol vagyunk. Valami ócskás boltból jöttünk onnan. /Mutatok a hátam mögé./ A kérdéseink: mi ez a hely, miért vagyunk itt, miért változtunk meg. Röviden. Nos?

[5]

*No innen kellene egy kis mesélői segítség Kaeron hsz-e után, vagy ha hagyjátok kitalálom én:)*

/Mikor Rabraquat megszólít egy... Hát leginkább egy tündérre emlékeztető valamit, akkor még nem csodálkozom. Azonban mikor hirtelen felragyog, és az a valami hirtelen gyorsabban röppen felé, és az arcán is inkább kétségbeesés tükröződik, na akkor már tátva marad a szám. Persze, csak képletesen. Aztán a ragyogás eloszlik, és a kis pille ugyanúgy röpköd, mint előtte. Látom a társam arcán, hogy őt is meglepte a dolog, bár úgy tűnik, azért tetszett neki, így inkább nem kérdezek rá, hogy mi volt ez, inkább figyelek arra, hogy mit kérdez a lénytől./
+ Ócskás?! Pedig elég sok szép dolog volt ott. Szeretem a régiségeket. Lehet, hogy még vissza fogok ide jönni, már persze ha sikerül eljutnunk egyáltalán erről a helyről./Jony-ra nézek. Jelenleg épp pihen a dobozban, ami már kezdi fárasztani a kezem, így inkább átrakom a másikba./
+Persze, hiszen az evésen és a pihenésen kívül nem sok dolgot szokott csinálni. Bár persze, egy terráriumban ez érthető.../Megrázom a fejem. Most nem a kígyómmal kell foglalkoznom, inkább a tündér válaszára kéne odafigyelnem./
+ Mert ugye jó volna tudni, hogy végül is hol a búsban vagyunk, és.../Körülnézek, és hozzáteszek még valamit Rabra kérdéséhez./
- Esetleg még az évszámot, ha megmondaná.../Mert nem létezik, hogy ugyanakkor vagyunk. Nálunk nem léteznek ilyen járművek, vagy városok.../

(5)

+Kösz, sokat segítettél, gratulálok.

/Magamban átkozódom tovább, ez a repkedő izé kezd idegesíteni, jó lenne ha ezen az új helyen nem egy nagy pofonnal köszönnék be...főleg, ha én kapom. Így vállat vonok, majd újabb kérdéseket szegezek a kis lény felé./

- Köszönjük a +semmit segítséged, még három kérdésem van, aztán nem tartalak fel. Az első, hogy te milyen izé vagy...szóval, mi vagy te? A második kik, vagy mik azok az "arany sidhe"-k? Ezen kívül...azok ott /mutatok egy csoportosulásra/ miért néznek rá gyűlölettel /intek a mellettem álló ficsúr felé/, amaz ott /mutatok egy másik tündérre/ pedig miért retteg, illetve tisztel engem láthatólag?

/Karba teszem a kezeimet és érdeklődést színlelve várom a válaszokat./

+2899? Nem rossz. Már csak az a kérdés, hogy miért pont én jöttem át? Valószínűleg van itt feladatom, így rendelték el az égiek. Na mindegy, szólhatna már valamit...

[6]

+ Ez jó volt... Annyit mondott el, amennyit mi is tudunk. Bár... 2889? Akkor igazam volt. Nahát, akkor összegezzünk: valahogy a jövőbe kerültem, más lett a... fajom, igen, erre valószínűleg ez a pontos kifejezés. Most, hogy vissza emlékezek, mintha a szemem is teljesen más lenne... És ráadásul teljesen más helyen is vagyunk, egy rakat mesebeli lénnyel körülvéve. De úgy tűnik, nem mi vagyunk az elsők, akik a mi korunkból átkerültek ide. Talán meg kéne keresni őket...
/Körülnézek. Még mindig nem tudok betelni a környékkel. Ráadásul amit a pille mondott... Vajon mennyi minden változott meg még az évszázadok alatt? Közben a társam elkezdi feltenni az újabb kérdéseit./
+Nos igen, engem is érdekelne, hogy mégis mi bajuk van velem. Hiszen csak most érkeztem meg. Mondjuk... /Lenézek a kígyómra. Mivel a doboz műanyag és átlátszó, lehet, hogy a kígyóval van bajuk. Egy vállrándítással elintézem a dolgot./
- Engem aztán nem érdekel. Ha akkora barmok, hogy anélkül gyűlölnek, hogy bármit is tudnának rólam, hát lelkük rajta, engem nem zavar./Mondom úgy, hogy az a kis csoportosulás meg ne hallja. Azért nem akarok tömegverekedést, mert kétlem, hogy egyedül jól jönnék ki belőle. Persze, az a négy év karate jót tett, de azért.../Oda pillantok. Van egy két nagyobb fickó is köztük, így még mielőtt észre vennék, hogy figyelem őket, vissza fordulok a tündérhez, és én is várom a válaszát./

(6)

/Csillingelő hangja kezd megőrjíteni./

+Uram? Helyben vagyunk, bár még mindig nem értem miért tisztelik az arany siedhe-ket. Biztos ez valami uralkodó varázslényfajta lehet. VARÁZSLÉNY? Már önmagában is hülyeség, és elkergetném röhögve, ha valaki ilyet mondana...de érzem, hogy igazat beszél...elfek? Azok mik?

- Rendben. Elmehetsz...vagy repülhetsz bánom is én. /Intek úgy, mint egy király, mikor elbocsájtja a hozzá érkezőt, mikor az végzett mondandójával. Mikor sietve eliszkol, Kaeron felé fordulok./

- Nem lettünk okosabbak, ellenben kezdek éhes lenni. Keressünk fel valami helyet, mit szólsz? Tetszik a hely, ez a H'Shakíra, vagy mi, de jó lenne akkor is idevalósiként beilleszkedni, vagy nem így gondolod? Egyéb ötlet?

+Szánalom ez a figura, de hát ő is fajtársam vagy mi, legalább ennyi előnyöm származik az ismeretségből. Klárit meg is kérdezem tőle...ja mindegy is, biztos ő is megváltozik, ha idekerül...Ha nincs ló...

[7]

+Uram? Ez vicces. Úgy tűnik, mégiscsak valami uralkodó fajta lehet ez a sidhe, vagy mi a csoda. Olyanok mint az elfek? Akkor helyben vagyunk. Tündér, elf.../Egy pillanatra visszagondolok arra a nőre, aki a szemem előtt változott át állattá./+...alakváltók. Már csak a vámpírok meg a vérfarkasok hiányoznak és teljes lenne a kép. Bár, nem lehet tudni... Ma elég furcsaság történt velem./Körbekémlelek, hátha látok néhány hosszú szemfogú fickót, vagy valami hasonlót... És megnyugszom, mikor egyen sem akad meg a tekintetem. Azonban, mikor Rabraquat egy intéssel "elhessenti" a pillét, egy cseppet megilletődöm./
+ Azért ennyire nem kéne eltelve lennie magától. Én megértő vagyok, de ez már egy aprócskát sok... Áhh, mindegy, jelenleg ez az egyetlen esélyem arra, hogy ép bőrrel megússzam ezt az egészet. Bár, meg kell mondjam, nem is rossz ez a hely.../Gondolkodásomból a társam hangja riaszt fel./
- Lehet benne valami, de kétlem, hogy a XXI. századi dollárt itt is elfogadják. Mellesleg, szerintem keresni kéne egy helyet, ahol megmaradhatunk, mivel kétlem, hogy szeretnél az utcán aludni, ha leszáll az éj./Végigmérem öltözékét. Nem, határozottan nem olyan, aki az utcán akarja magát meghúzni. Pont ahogy én sem./- Persze, itt is a pénz a baki.../Sóhajtok lemondóan./

(7)

- Nos, van igazad, el kell ismernem. Nálam egy fitying sincs, nemhogy dollár. De ha a mi fajunk itt a vezető, úgy látszik, talán nem is kell.

/Kacsintok rá, majd körbenézek jobban. Semmit sem látok, ami valami McDonalds-re, vagy étteremre hasonlítana. Elindulok egy irányba, és valami kávézófélét pillantok meg./

+Itt talán lesz több olyan lény, aki segítséget adhat.

-Ja igen, mik azok az elfek? Te tudod? Olyan könyvmoly típusnak tűnsz, ha meg nem sértelek. +De ha megsértődsz sem érdekel nagyon...

[8]

/Elindul egy irányba. Közben megkérdezi tőlem, hogy mik azok az elfek./
- Nem tudod? Semmi Gyűrűk Ura? Játékok? Nem? Nos, nem tudom, hogy a ti nyelveteken ez hogy van, de az elfek leginkább magas, karcsú, csodaszép lények, hegyes füllel, és hosszú élettel.
+ Persze, régebben az elfek kicsi manókként jelentek meg, akik folyton gonoszkodtak az emberekkel. Bár sejtem, hogyha ezt most elmondanám neki, alaposan kiakadna... Bár csak végig kéne néznie magán, hogy tudja, jelenleg az első lehet az igaz.
/Megint át tettem egyik kezemből a másikba a kígyót rejtő dobozt, mivel elkezdte húzni a kezem./
+ Istenem, odáig rendben van, hogy óriáskígyó, de hogy már ilyen fiatalon is ilyen nehéz legyen! Ez azért kicsit sok. Idő utaztam, teljesen máshogy nézek ki, ráadásul még egy kígyót is cipelnem kell... Persze, nem az ő hibája, hogy ilyen nehéz, de már tényleg keresni kéne egy helyet, ahol letehetem egy kicsit.
/Végül meg is pillantunk egy kávézót, én pedig magamban hálát adok a sorsnak, hogy nem kell tovább gyalogolnom./

(8 )

Előzmény a Kávéházban.

/A kérdésén nem kellett gondolkoznom, ellenben mégis elméláztam kissé. Volt egy apró nézeteltérésem egy irigy vámpírhercegnővel, ami kissé kellemetlenné tette a visszatérésem Necraditba. Túlságosan szüksége volt rám a vámpírkirálynak, tekintve, hogy én voltam a kapcsolat a Tündérdombok felé, így a bizonyos hercegnő szerint túl sokra jutottam képességeim ellenére. Kedvem lett volna megmutatni neki, hogy mennyire méltánytalan a helyem, de moderáltam magam, kivételesen. Azonban erőszakkal visszatereltem a figyelmem a jelenre, habár eltartott pár pillanatig, mire felidéztem a másik kérdéseit./
- Nos jó, akkor irány a városháza. Mellesleg Teleportkapuval fogunk menni, persze majd a dombokhoz, most még maradunk akkor a városban. A kapuk pedig fényoszlopok, amik jó régóta összekötik a városokat. Elég belépni arra gondolni, honnan hová mész és át is kerülsz oda, nem kell hozzá mágia, se más. /A másik kérdése hatására körbenéztem, mire lekaptam néhány gyors mozdulatot, ahogy a bámészkodók hirtelen más felé figyeltek. Csak megvontam a vállam, erre nem nagyon lehetett mit mondani./
- Itt is a többség ember, ne aggódj máshol pedig azért fognak bámulni, mert idegen vagy, ha beilleszkedsz, jobb lesz kicsit és egy idő után megszokod. Engem a kettős fajtám miatt is kinéznek, de már nem zavar. /Még volt kis idő, mielőtt elértük volna a Városházát, gyalogolhattunk még egy keveset. Megvártam, hogy beérjen, úgy vártam a választ./

(33)

/Megnyugtató válaszokat adott. Lassan követtem lágyan ringó ülepét, még le is maradtam egy picit. Ahogy néztem, mindig átvillant feljebb a tekintetem és újra láttam ruhán keresztül lelki szemeimmel azt a pici kis testi hibáját. Nem tudtam rajta felülkerekedni, pedig rendben volt a csaj. Biztos ez valami új hóbort lesz, hogy csak a tökéletesek jönnek be. Azért egy próbát megér, ha megkérdezem./

- Ne haragudj, hogy megkérdezem, de...nos nem tudom finomabban közölni. Nagyon csinos királynő vagy, azonban...van egy kis anyajegyed, ami engem zavar és hiába próbálom, nem tudom ezt félretenni magamban. Nagyon zavar, hogy ez engem zavar...ha érted mire gondolok...és még egyszer ne haragudj, de hátha ez is valami itteni dolog...

/Annyira elvörösödtem, mint soha életemben. Simán túltenném magam rajta, ha otthon lennénk, sőt egyáltalán nem is érdekelne. Se az, hogy mit szól a másik, se az, hogy van egy kis testi hibája. Így meg játszom a paprikát, és még úgy is érzem magam, hogy megbánthatom vele és az nem lenne jó. Ennyire nem fejlődhet a modorom...Talán ez lesz az üröm, az örömben?/

[16]

/Megdöbbenten a szavain. Nem az a sértett női döbbenet uralkodott el rajtam, azt soha nem ismertem és nem is értettem, inkább az értetlenség. Végighallgattam, amit mondott, de nem értettem, mire gondol ezzel. Aztán, ahogy kissé helyre raktam a fejemben a dolgokat, rájöttem, mire is gondol. Finoman elnevettem magam. Amikor megláttam rajta a zavart, az csak még jobban fokozta a jókedvem. /
+Na miből lesz a cserebogár? Illetve a hatalmas félreértések.
/Amikor már úgy láttam, kezd értetlen lenni, vagyis végig az volt, de eddig inkább teljesen zavart, akkor úgy döntöttem, illő, hogy elmagyarázzam a dolgokat. Igazából nem volt nagy szám az egész, talán még hasonló is egy testi hibához, de ez egészen más volt./
- Nos, ez nem anyajegy, csak nem látod rendesen. /Egy pillanatra elgondolkoztam, majd megvontam a vállam, elvégre mi baj lehet belőle? Különben sem akarok levetkőzni, meg tudom mutatni normálisan is. Lecsúsztattam a ruhám egyik ujját, kivételesen örültem neki, hogy ilyen hülye báli ruhában vagyok és így már látszott a sárkány egész kecses finom vonású feje, nem csak a szarvának a hegye./
- Ez egy sárkány, még a 21. században én rajzoltam, és magamra tetováltattam. Amikor átjöttem, akkor is megmaradt. / Visszaigazítottam a ruhát és úgy néztem rá./
- Egyéb? Mellesleg ne érezd magad hülyén, én is maximalista vagyok. /Mosolyodtam el./

(34)

+Még ki is nevet! Szép! De milyen kedves a nevetése...na jó, megbocsájtok!

/Láttam rajta, hogy kissé mulattatja a zavarom. Gondoltam, mindegy most már, jó lenne nem hülyét csinálni magamból a későbbiekben. Aztán ahogy lejjebb engedte a ruháját +Nos, még mindig úgy gondolom, hogy baromság báli ruhában sétálgatni a hightech környezetben, kivillant hófehér tökéletes válla, majd az alól a sárkányfej. Nem akartam megsérteni, de nekem nem tetszett...ilyennel biztos nem rontottam volna el csodaszép bőrömet. Nos igen, nekem volt pénzem erre, neki valószínűleg nem. Majdcsak elviselem valahogy, ha komolyabbra fordulna a kapcsolatunk...bár nem sok esélyt adtam neki és még csak vele találkoztam. Lassan sétáltunk tovább, eszembe jutott az én tetoválásom./

-Hmmm, egész jó! +egész jól tudok hazudni. Nekem is van egy, meg is nézem megvan-e még.../Gyorsan lekaptam a kabátom és a bicepszem felett ott díszelgett a gyönyörű...szél. +A mindenit! Szinte sokkolt a tudat, hogy a levegőmanipuláló (vagy mi) mágiám van és én meg eléggé szeretem a szelet, minden formájában. Imádom inkább./

- Talán mégsem véletlen, hogy a levegős siedhe vagyok...nem gondolod? /Közben tovább sétáltunk és egy nagyon nagy égben elvesző toronyházhoz értünk. Lyn határozottan abba az irányba tartott, gondoltam ez lehet a főépület, ahol a tanács lakozik. Lassan oda is értünk, Lyn előtt pedig kinyílt a bejárati ajtó./

[17]

A kivágtató Fiona mögött ott loholt a férfi - aki ugyan sokáig szöszmötölt az átváltozással, de hála kiváló szaglásának, hamar megtalálta a lányt. Az utcára kiérve vonyított egyet, mire 5-6 teljesen normálisnak tűnő ember megrázkódott, és immár farkasbőrben loholtak a kétségbeesett Fiona felé. A lány szerencsétlen helyzetben volt: testrészei folyamatosan átalakultak, majd vissza, nem lehetett elmondani róla, hogy akkor most 100%-ig farkas, avagy sem.
A felnőttek lefogták a nőt mindaddig, míg vége lett a rohamnak, és már csak a zavarodott lány zihálását lehetett hallani. Aztán szép csendben mindenki visszaváltozott, majd Zound - még mindig a földön tartva a nőt - beszélni kezdett:
- Érted most már, hogy miért kell eljönnöd velem? - A férfi néhány fura szerzet felé bökött orrával. - Ők a vadászok. Azért vannak, mert gyűlölik a mágiát, és azt, hogy nekik nem jutott belőle. Mi vagyunk a célpont, és ha nem maradunk veszteg, eljönnek értünk. Fontos, hogy ezt megjegyezd!
A falkatag óvatosan felsegítette a lányt, majd elindult a tömegben, visszaköszönve az előbbi segítőknek. Azok csak bámultak, ám arcukról le lehetett olvasni, amire gondolnak: "Neveletlen kölyök!".

- Jól van, jól van, elég lesz... /Szólaltam meg végre emberi hangon a nagy morgás-kaffogás közepette. Megnyugodva vettem tudomásul, hogy a rengeteg szőrös és izmos pofa nem szétszaggatni, csak lefogni akart, ugyanakkor csendesen megköszöntem csábító felemnek, hogy ebben a helyzetben nem akarózott előjönnie. Jó dolog a bevállalósság, de azért mindennek van határa.../
- Ez... ezt jelenti farkasnak lenni? /Kérdeztem, ahogy Zound felsegített./ Ha felszalad bennem a pumpa, ilyen izévé válok? Ez oltári nagy kicseszés...
/Ahogy a lesújtó pillantásokat bezsebeltem, grimasszal nyugtáztam mindet. Hogy bocsánatkérésnek, avagy tojokrá-fintornak értelmezik, adott pillanatban nem érdekelt.
Mihelyst kettesben maradtunk mentorommal - ha beszélhetünk egyáltalán ilyesmiről a tömeg közepén - szöget ütött valami a fejembe./
- Ha azok a Van Helsing utánzatok annyira utálnak minket, akkor hogyhogy nem vágtak közénk pár gránátot, amíg a földön birkóztunk? Nem hiszem, hogy betartanák a sportszerűség szabályait...

( 8 )

A tömegben haladva a férfi felhorkantott:
- Igen, ahogy mondod: oltári nagy kicseszés. És hogy azokról tovább beszéljünk - bökött fejével a vadászok felé -, azért nem támadnak ránk, mert tilos. Nyilvánosan legalábbis.
Zound ekkor megtorpant, és Fiona felé fordult:
- Nézd, én nem akarom erőltetni ezt a dolgot, ha szeretnéd, menj, nézelődj! De egy olyasfajta roham, mint az előbbi várható. Ezért lenne jobb, ha előbb velem jönnél. Mit mondasz?

*Raven*


- Nincs semmi baj Raven! Majd hozzászokok ehhez is. Ez egy ilyen nap. Tele meglepetésekkel, furcsaságokkal... + És kellemetlenségekkel. +
/Amikor kilép angyalkám sikeresen az ajtón végre, először az ámulat majd a félelem tölt el. Még ha eddig kételkedtem is volna az öreg hölgy szavaiban, a látvány egyszerre biztosított róla, hogy nem ott vagyok ahol lennem kell, és egyszerre arról, hogy ez a világ számomra túl nagy. Ez eddig még valahogy el el nézegettem és ámuldoztam az óriások láttán, de most már kezd eluralkodni rajtam a kisebbségi komplexus. Nem beszélve a magányról./
+ Vajon van rá esély, hogy valaki az otthoniak közül ide tévedjen és haza vigyen?! +
- Khmm... figyuuu csak Raven... Nem tudod véletlenül, hogy hogyan juthatok haza?!
/Kérdem halkan, de érthetően, mivel a fülébe mondom közvetlenül. Közben nekiállok a pár rakoncátlan tincs helyre pofozásával, csak, hogy megmutassam ki az úr a vállon!/


{6}

+Szóval megpróbálsz lerázni, mi kiskomám?+ /A gondolattal együtt horgadt fel bennem az agresszivitás, hogy végül nem tudtam magamban tartani, s határozott mozdulattal - és feldagadó izmokkal - ragadtam meg Zound vállát, hogy magam felé fordítsam./
- Na idefigyelj! Nem tudom, hogy milyen vakarcsokkal hozott össze eddig a sors, de sürgősen jegyezd meg, hogy velem nem bánhatsz ilyen lekezelően! Több kiképzést csináltam végig, mint azt te... /Ekkor vettem észre, hogy ő csak néz rám. A szemeiben nem nagyon tudtam olvasni, csak azon kaptam magam, hogy hősiesen küzdök az ellen, hogy nyüszítve a nem létező sarokba vonuljak előle. Nagyot nyelve folytattam végül, most már jóval kevéssé határozottan. Szégyen, nem szégyen, már-már magyarázkodónak is hathatott, ahogy szememet lesütve keresgéltem a megfelelő szavakat.../
- Szóval csak arra gondoltam, hogy nem kell féltened, elég kemény vagyok ahhoz, hogy bármilyen kiképzésbe belevágjak. Nem akarok nézelődni vagy shoppingolni - ha érted egyáltalán, mit jelent ez a szó - amíg ilyen izé lehetek, hogy egy teljes team kell a lefogásomhoz. Gyanítom, ez esetben nem lenne tilos Helsingéknek ledarálnia...
Apropó, ki felügyeli ezeket a szabályozásokat? Mármint hogy tényleg ne ugorjon neki egyik fél a másiknak?

(9)

*Hirig*

/Nagyon bután bambán döbbenten nézhetek körbe, mert elkapom néhány különös járókelő helytelenítő pillantását. Habár ilyen járókelők nem tudom milyen jogon pillantgatnak bárkire is! Van hullasápadt, van hegyesfülű, kék bőrű három kezű, félig állatarcú, és tovább had ne soroljam a finomságokat. A szárnyaim szorosan a hátamhoz húzom, mert zavar, amikor valaki nekik ütközik, sőt egyenesen idegesít a dolog.
Arra eszmélek föl, hogy hányattatott sorstársam megszólal, és mázlira pont elkapom, amit mond, de egy fanyar mosolynál, meg egy idejében megzabolázott fejrázásnál többet én sem tehetek./
- Fogalmam sincsen, hogy mehetnénk haza.... /ekkor azonban kiabálás hallatszik, persze nem csak egy, de az kimondottan feltűnik, hogy néhányan felém nyomakodnak át a tömegen. Nem üldözési mánia, tényleg engem bámulnak. Egy jól megtermett fickó elkapja a karom és alaposan szemügyre vesz.
- Angyal vagy kislány, mi?
- Én....
- Remek, velünk jössz! /Azzal vonszolni is kezd, végig a Fősugárúton, az emberek között lavírozva. /
+Mi a fene történik?!

(6)