Labirintus

/A népek elszeleltek, csak ketten maradunk Hiriggel. Ajánlatára ismét rávigyorgok, majd egy mozdulattal megrántom hátizsákom szíját./
- Felelőtlen kijelentéseket azért ne tegyél /a gyilkolászásról elterelve gondolataimat korábbi arckifejezésemhez képest meglehetősen vidáman rákacsintok/, farkasétvágyam van! Szerintem egy lovat is fel tudnék falni... vagy legalábbis nekilátnék, az tuti. /Kuncogok a poénomon egy kicsit, azután felszegett fejjel körbepillantok - egy kicsit még a levegőbe is szimatolok -, majd kérdőn felvonom szemöldökömet./
- Akkor most vissza a Tollas Rókába, vagy ismersz itt valami másik kajalelőhelyet is?

(130)

/Fionával együtt kuncogtam a poénján. Kedvesen világosítom fel a helyzetről./
- Drágám! Honnan ismerhetnék itt bármit is?! Lehet furán fog hangzani a dolog, de nem vagyok idevalósi! Viszont Philadelphiába bárhová bármikor elkalauzoltalak volna! Veletek kerültem ide. Még szoknom kell ezt az új világot.
/Az utolsó mondatot már csak magam elé motyogtam. Kis ideig nem szóltam semmit, majd kedves mosolyt villantottam felé./
- Mennyünk a Tollas Rókába, azt a helyet már ismerjük és tudjuk, hogy mire számíthatunk. Én pl. finom kávéra!
/Körbenéztem és kiválasztottam azt az utat mely kivezet minket a labirintusból./


{141}

+Esetleg még Narykyről is hírt kaphatunk...+ /Fut át agyamon csendes nosztalgiával, majd inkább megindulok a nagyra nőtt tündér után./ +Nem mintha különösképpen szükségem lenne a srácra, de azért lássuk be, elég, hm... mély benyomást tett rám, hogy érdekeljen, mi van vele. Nem, egyáltalán nem úgy, csak...+ /Igyekszem pontosan megfogalmazni a dolgokat, majd folytatom a lelki nagymonológot./ +Szóval afféle nagylelkű jutalomként foglalkoztat a dolog, hogy mi van vele, jól megy-e a sora. Végülis, jó munkát végzett, ennyit megérdemel, nem?+ /Megkönnyebbülten elmosolyodom, ahogy ezt sikerült letisztázni, aztán az előttem sétáló, korábbi apróság felé fordul figyelmem./
- Te figyu... /bököm meg sétánk közepette/ Izé, nem azért, hogy firtassam a dolgaidat, de nem érzed úgy, hogy valami megváltozott a hókuszpókuszos város óta?

(131)

/Csendben sétálok saját gondolataim között elveszve, hogy mennyire jólesne egy szál cigi, mikor egy aljas támadás, egy nagyon precízen kivitelezett bökés áldozata leszek./
- Hé!
/Ugrottam egyet. A hang is inkább a meglepettségnek volt szószólója, mintsem a bensőséges figyelemfelhívás ellenszenvének./
- Ne bökdöss orvul, kérlek!
/Motyogom zavartan, miután felfogtam mit mond. Kicsit elgondolkodom ezen./
+ Talán annak köszönhető, hogy az ösztöni dolgok helyett már velünk és a feladattal is foglalkoztál. +
/Gondolataimat először nem mondom ki hangosan, de utána, mikor már majdnem kiérünk a labirintusból, mégis megosztom Fionával./
- Fogalmazzunk úgy, hogy kölcsönösen elkezdtünk érdeklődni a másik iránt és nem csak leszartuk a másikat. Nem csak egyszerűen elfogadtuk, hogy ott a másik. Láttunk valamit a másikban, többet mint mások. Gondolom ezért.
/Teszem hozzá még. A saját belső bajomról egyenlőre nem akarok neki beszélni./
- Lehet, hogy bunkón és nyersen hangzik amit mondok, de én így látom. Nem megbántani akartalak vele!
/Kiérve a labirintusból, megállok és vissza nézek Pityura, majd Fionára nézek./
- Ahogy jön a tavasz és a virágok kinyílnak, elkezdődik egy új élet. Ez a körforgás lényege! És mi is részese vagyunk ennek! Folyton változunk, ahogy a Hold is folyton fogy, ahogy a Nap is lemegy és feljön. A változás útjába nem állhatunk, de csak rajtunk múlik miképp éljük meg.
/Mondom neki lágyan. Mint mikor egy virághoz beszélek./


{142}

/Értetlenkedésemet leplezendő elgondolkodónak szánt tekintettel bámulom magam előtt az utat, miközben Hirig épp filozofikus értekezésbe bocsátkozik./ +Micsoda mélyenszántó gondolatok egy ilyen tökmagtól!+ /Megbántódásnak nyoma sincs rajtam, ahogyan felpillantok s biztató mosolyt küldök felé, de vesztemre, mert mielőtt megszólalhatnék, folytatja./ +Pff, már csak ez kellett!+ /Mikor úgy néz ki befejezte a fejtegetést - vagy csak szimplán levegőt vesz? - gyorsan biccentek egyet és megfogalmazom, mire akartam felhívni a figyelmét a kérdésemmel./
- Ahha, a változásról nekem aztán nem kell sokat magyaráznod. Viszont az előbb szimplán csak arra gondoltam, hogy khm... már nem vagy annyira apró. A város levegőjétől Rab felszállt a levegőbe, te megnőttél... Csak én nem változtam. Vagy csak nem tűnik fel?
/Kezeimet széttárva rávigyorgok, miközben felkészülök arra, hogy felpaprikázva nekem ugrik. Bár... Egy ilyen csapatdumás gondolatmenet után nem valószínű, dehát korábban azt sem vártam tőle, hogy a magassága bármennyit is változna.../

(132)

/Biccentek, jelezvén, értem mire akar kilyukadni./
- Megtudok időnként nőni egy kis időre, ha akarok. Rab, meg ha jól érzékeltem, akkor képes a levegőt irányítani. De legalábbis kapcsolatban áll vele.
/Elgondolkodom./
+ Vajon minden sidh, vagy minek nevezi magát, képes rá?! +
/Közben elindulok a Tollas Róka irányába./
- Alapvetően nem hiszem, hogy változtál volna. Csak megmutattad képességed által éned egyik oldalát. Azaz másik oldalát.
/Tavasz ellenére, hogy megváltozott a környezet, hókupacok nélkül is jól tájékozódom. Így nem kell sokat köröznünk, hogy elérjük a célunk./


{143}