Labirintus

A kastély udvarán egy hatalmas labirintus található. Girbe-gurba folyosói a labirintus közebére vezetnek, ahol egy kisebb építmény található: egy pagoda. Pihenni, elmélkedni lehet ide jönni, valójában az egész növényzet a nyugalmat biztosítja. Ha valaki zaklatott, itt mindenképpen le tud nyugodni. Ha beérsz a közepébe, a kivezető utat elméd már magától tudja. Nem tudni, hogy ez milyen varázslat miatt van...
A labirintus méreteiben tekintve nem igazán magas, olyan három méter lehet. Területre nagy, sőt hatalmas.

- Ó, hát persze Selkiek, mi mások! /Mondom ki hangosan a gondolataimat. Aztán gyorsan kizavarnak minket a helyszínről, ami engem nem igazán érdekel./
- Köszi a tippet a labirintusról. Kalandra fel! /Mondom immár vidáman odakint és elindulok "toronyiránt". Nem vagyok beszédes kedvemben éppen, úgyhogy, csak bóklászgatok és egy követ rugdosgatok magam előtt.
+Belőlem sem lesz már egy Puskás, bár lőni jól tudok. Vagyis: aki szelet vet, vihart arat. Mily nagy szavak ezek tőlem.+
/Majd végül meg is érkezünk a nagy zöld labirintushoz./
- Nos mi legyen, ki megy előre? Vagy nézzük meg föntről mi a helyzet? Mondjuk lehet, hogy jobb lenne ha Fiona kiszagolná őket, akkor nem vagyunk feltűnőek. Na jó, én az vagyok, de talán a labirintusban nem annyira, mint az égen. Most azért mentjük meg a macskát, hogy aztán kinyuvasszuk? Érdekes elképzelés. /Mondom mosolyogva, majd utat nyitok Fionának./

[161]

+Selkie? Fogalmam nincs mi vagy ki az, de ha ilyen fémes a szaga, nem leszünk nagy haverok...+ /Nyugtázom a kapott információt, majd - már a Labirintus gazszagú tömege előtt - nagyot sóhajtva bújok ki ismét kabátomból, amibe még a boltból történt kizavarásunk után öltöztem vissza. Az egyéb ruhákért nem kár, azok amúgy is rugalmasak, de itt attól tartok, kettősünk egyesített testére is szükség lehet, amit viszont már kabátom nem bír követni. +Amint lehet, be kell szereznem egy dzsekit ebből a gumis anyagból, vagy előbb-utóbb megfeledkezek a régiről és ripityára megy.+ Fut át az agyamon, mialatt Lomposka után kutakodom. Szerencsére kialudhatta magát az idefelé úton - direkt nem is zaklattam egy újabb szagkövetéssel, pedig igencsak kísértett a gondolat -, mert most az első füttyre virgoncan és farokcsóválva jelentkezik./
- Meglátjuk, hol mentek be, aztán pikkpakk meg is lesznek... /Mondom vigyorogva Hirigéknek, aztán engedem, hogy a vadászat izgalma előhozza kettősünk roppant hatékony egyvelegét./
+Na, most aztán keressük meg azt az ismerőst, aztán beszélgessünk el vele... csak úgy barátilag...+ /Négykézlábra ereszkedve fogok neki az árulkodó szagok keresésének, hogy minél előbb a végére érjünk ennek az egész mizériának./

(124)

/Az út idevezető részén, csendben követem a csapatot./
- Hát ide is elérkeztünk!
/Motyogom miközben elveszem Fiona kabátját, mikor megint nekivetkőzik.
Mivel társnőm nem reagál Rab felvetésére, így kénytelen vagyok én./
- Rabraquat, ha gondolod felreppenhetsz és körülnézhetsz odafentről. Abban biztos vagyok ha Fiona "szagot fog", nem fog eltűnni az illető egykönnyen!
/Nézem farkaskánk négykézlábas ténfergését./
+ Remélem megtaláljuk! +
/Kérdőn nézek Rabra./
- Vagy maradsz idelent, Velünk?! Apropó! Mi a bánat az a Selkie, vagy mi a szösz?!


{135}

- A Selkie.. mondjuk úgy magyarul, hogy fókák. Sajnos, hogy ezek, hogyan jönnek ki a vízből, fogalmam sincs, pláne, hogy hogyan és miért rabolnak el, egy alakváltót. Ez meg mi a szösz?
/Mondom Hirigenek és közben szétnyílik a terep. Aztán egy színpadias fellépéssel egybekötve, megjelenik egy fickó./
+Majdnem olyan jó, mint én...+
- Na idefigyeljél fiacskám /kezdek bele/. Először is, a világ már így is a lábaim előtt hever, másodszor én Danu gyermeke vagyok, tehát az isteni áldás is stimmel, de ha gondolod be is mutatom. Szóval, minek neked az a toll? Ennyire sötét alakokkal nem igazán szoktam egyezkedni. /Ránézek az órámra, majd vissza a "főnix" felé./Kb. egy perced van, hogy visszaadd a macskát, meg nekünk a magyarázatot, mert morcosak vagyunk már a sok hülyeségtől.
/Mosolyom nem őszinte, mivel eléggé be vagyok tojva éppen, de hát annyira jó szónok vagyok, hogy ez valószínűleg fel sem tűnik. Ráadásul nagyon gyorsan el tudok menekülni... Hátrapillantok a két társnőmre, és egy biztató mosolyt repítek feléjük, hogy lássák, mi vagyunk előnyben./

[162]

/Még szagot fogni sincsen időm, mikor a gazak tömkelege szétnyílik, s köpenyes gazok tömegét fedi fel mélyen belül, élükön a főgazfickóval. Mosolynak csak valami idióta által vélhető vicsorra húzom a számat, s amíg Rab szövegel, feltűnés nélkül igyekszem oldalt kerülni. Nem, nem mögé sunnyogni akarok a gyökérnek, egyszerűen csak tisztában vagyok azzal, milyen pszichológiai terhet jelent feszült szituációban a két - vagy épp többfelé - osztott figyelem. Én meg nem vagyok olyan hangulatban, hogy megkíméljem a díszf...t ettől a tehertől. Nem, ezúttal nem Rab kapja a jelzőt, a másik pasi sokkal gerincborzolóbb. Igaz, ez a borzongás nem a kéjnek szól, sokkal inkább a készülődő gyors, gyilkos táncnak... Mindenesetre, amíg szövegel, nem ugrok neki, de nem sok hiányzik hozzá s ez azt hiszem könnyedén levehető, mindenki számára./

(125)

/Épp miközben hallgattam Rab ismeretterjesztő beszámolóját, hirtelen megnyílt előttünk Pityu a sövény. Ezzel egyidejűleg akaratom ellenére, olyan röppályára kényszerültem, ami igencsak nem volt ínyemre. Sőt, még a megérkezésünkkor előadott tüzes fogadtatás sem. De ezzel nem én voltam az egyetlen. Minkét társam ugyanezen a véleményen volt. Rab szóvá is tette, Fiona csak a támadó-becserkésző pozíciót vette fel.
Leise fogva tartása szintúgy nem tetszett. Egyetértettem Rabbal és ennek én is hangot adtam!/
- Eresszék el Leise-t!
/Testtartásom az eddig nyugodt-laza stílusból pillanatok alatt változott át a fenyegetővé és harciassá. Pont mint mikor Raven volt veszélyben./

{136}

MET - A főnix tolla

A főnix egy pillanatra megrendül, mikor Rabraquat a Karizmáját alkalmazza. Azonban a mosolyt, ami egyre inkább gúnyossá kezd válni, nem tudjatok letörölni szépséges arcáról.
Mikor Fiona megpróbál kissé elvegyülni a többiektől, az uraság nem foglalkozik vele, viszont két, egymás mellett álló alak lehajtja csuklyáját. Hosszú foguk kivillan mélyvörös felső ajkuk alól. Szájuk vöröse kontrasztban áll arcukkal, hiszem bőrük halovány, szinte már fehér. A vak is láthatja: vámpírok.
Hirigre a Leise-t őrző lidércek figyelnek fel, tested körül jeget érzel, ahogy feltűnik melletted egy a sok közül. Barátságos molyosa van, szőke göndör fürjei elő-elő bukkannak a fekete csuklya alól, egy-egy zöld villanás kíséretében.
- Engedd meg, Hercegnőm, hogy vigyázzak Rád! - búg lágyan, de valami azt súgja: ne bízz meg benne.
A Levegő Sidhével egyelőre senki sem figyel fel úgy, mint a többiekre, egyedül a főnix tartja mereven Rajtad a tekintetét.
- Barátaim, engedjétek meg, hogy bemutassam nektek a Halhatatlan Sólymokat! - kiált, mire még több alak lép elő. Nem tudjátok, hogyan érkeztek meg, egyszerűen az egyik pillanatban még nem voltak itt, a másikban már igen. Egy félkörívet alkotnak a pavilon mögött. Mindegyiken fekete köpönyeg, ezüstözött szegéllyel.
- Örülnék neki, ha Céhünk újabb három taggal bővülhetne! - szól sugárzó tekintettel. Érdekes, a pasas nem lenne annyira ellenszenves, hogyha nem lenne mögötte ez a hadsereg, árnyékokba burkolózva. - Adjátok át nekem a Tollat, és lépjetek be köreinkbe! Sidhe uraság, Te pedig bánj tisztelettel velünk! Ne kérdezz, csak engedelmeskedj új uradnak! Kedves Tündérhölgyem! Az alakváltó megérdemelte büntetését. Azért van most a fagyos lelkek között, mert el akarta rejteni előlem vágyakozásom tárgyát. De hála Nektek, itt van az orrom előtt. - Szem felcsillan, ahogy a Rabraquat kezében lévő dobozra tekint. - Gyorsan, gyorsan, drága uraságom, repítsd felém ajándékotokat!
Ez az ember nagyon lelkes. Szinte már fanatikus. Mintha kicsit zakkant lenne, ha a tollról van szó. Ámde még türelmes. A sorokban viszont sziszegések és csattogások hangzanak fel. A tömeg hiába fegyelmezett, ilyen szemtelen alakokat, mint Ti, rég láttak.

Készítettem egy kisebb fölülnézetet a dolgokról, hogy jobban átlássátok a helyzetet!

[163]

*jó lett a skicc *

Az erősítés megérkezésére Lomposka vér után kaffogva igyekszik belerángatni a kiadósnak ígérkező balhéba. Kis híján engedek is neki, mikor két, árulkodóan hosszúfogú gyökér ledobja a csuklyáját, de aztán józanabbik felem behúzza a vészféket.
+Állj csak meg, baby! Kezd sok lenni ez a jóból!+ Nos, igen. Lidérces tagok, úgy általában mindannyiunknak, vérszopó dögök privát nekem, és ha jól látom, Hirig is kapott valami társalgót... Mindezek tetejébe az ellenszenves csóka, ami az előbb még lángoló madár volt. Nem tudom miért, de a Kápráztató meg a hülye trükkjei jutnak eszembe. +És mi van akkor, ha csak az a f..sz van itt egyedül, a többi meg csak jelenés? És különben is, hol, melyik az az ismerős szagú?+
Fújtatásnak álcázva beleszimatolok a levegőbe, árulkodó szagfoszlányok - vagy épp hiányuk - után kutatva.

(126)

/Amikor a nemkívánatos hódolom a közelemben megjelent, én is elővillantottam a fogaim, és azok mögül préseltem ki a szavakat./
- Nem vagyok a Hercegnőd! A nevem Hirig, ha nagyon gondolod bemutathatom, mit is jelent! Tágulj tőlem!
/Vicsorgás közben félig hátra fordultam, hogy a szemébe nézhessek. Látni akartam az igazi szándékát. Nem a szavai mögött megbújó hazugságot, hanem azt akartam látni, hogy mennyire fenyegető rám nézve, és ezt csak a szeméből tudtam megnézni-kiolvasni.
Vicsoromat negédes mosoly váltotta fel./
+ Legyél bármennyire is veszélyes vagy hideg, nem szabad kimutatnom, hogy mit is érzek valójában. Ez az első szabály amit megtanultam az éltben. Mosolyogj a világra, had higgye az, hogy boldog vagy, és így átverheted! +
/Egy lépéssel hátrább léptem, de tartásom nem a megfutamodott emberé, hanem kihívó és fölényesé./
- Talán ha egy kicsit több élet lenne benned, felcsigáznád az érdeklődésem. De így ebben a helyzetben, azt kell hogy mondjam, semmi esélyed! Tűnjetek el! Te is és a többi jelentéktelen senki! Eresszétek el Leiset! Utoljára mondom!
/Hangom olyan hidegen csenget mint amennyire a lidérc közelsége hat a környezetre, rám./


{137}

- Halhatatlan és sérthetetlen... tudod ez egy másik klub madárkám. Oda születni kell! /Mondom most már mérgesen, aztán ráparancsol valakire és az sárkánnyá változik. SÁRKÁNNYÁ!/
+Na jó, 1-1! Nézzük mennyire tudsz repülni tornádóban fiacskám!+
/Már a gondolata is nevetséges, hogy eltüntessem az égről, de hát azt mondták nekem, hogy mi Istenek vagyunk. Egy isten pedig eltakarítja a mocskot az útból. Minden erőmmel arra koncentrálok, hogy egy hatalmas szélroham vigye innen a sárkányt. Nem erőset. Csak ami a csövön kifér. Mindent beleadok ami van./
+Remélem elég lesz, különben én repülök...+
- Remélem elég érthető voltam... /Préselem ki magamból a szavakat, miközben azon vagyok, hogy köztem és a sárkány között nőjön a távolság./

[164]

/Ha Lomposka bundája nem takarná, messzire vöröslene bőröm a haragtól. +Még hogy én ártalmatlan?! Gyere a közelembe, és meglátjuk, mennyire vagyok én ártalmatlan!+

Belső ordítozásomat igyekszem elcsitítani, ahogy tudatosul bennem, az itt megjelent dögök jelentős része bizony tényleg itt van. Vagy csak szimplán nincsen szaga... Ahogy a közbepofázón keresztüllép az egyik izé, megfordul a fejemben, milyen szaga lehet egy szellemnek. Mert ha szellem, akkor azon már sok minden széttépnivaló nem akad... Így aztán tényleg ártalmatlannak számítok.
Bosszankodva veszem tudomásul, hogy az itt jelenlévők között tényleg nem sok vizet zavarhatok, legfeljebb az általam ismerteknél kicsivel okosabb és emberszerűbb piócákkal játszadozhatok. Amihez meg nincsen sok hangulatom, bár Lomposka határozottan lelkesedik az ötletért.

+De talán a nagyhangú valaki... Nos, talán őrajta még segíthetek. Sérthetetlen és halhatatlan akar lenni, vagyis ez az jelenti, hogy most sérthető és halható! Na jó, ez így hülyén hangzik, memoárba senki ne írja le. Szóval igenis megsebesíthető s végeredményben megölhető! Még pontosabban: semmiképpen nem szellem!+

Őszintén megvallva, ódzkodom az ötlettől, hogy egyszerűen zárjam rövidre a témát a fickó darabokra cincálásával - a jó öreg zsarurutin átka, hogy bízzuk a dolgot a törvénykezésre - de ez a pasas világuralomról beszél, egy olyan világban, ami tele van csodákkal. Vagyis akár ez is megvalósítható lehet, bár nem értek a dologhoz annyira, hogy ténylegesen megítéljem. Viszont nem állok tudatmódosító szerek hatása alatt, így azt hiszem, józannak mondható ítélőképességem birtokában vagyok. Oké, Lomposka suttog néha ezt-azt, de én vagyok a főnök, vagyis én hagyom jóvá a döntéseket. Mindenesetre a lényeg: ha nagyobb katasztrófát akadályozok meg, kisebb törvénysértéseket elkövethetek. Ez a végszükség jogi helyzete... Ha pedig jóhiszeműen követek el valamit, akkor sem vagyok büntethető... Vagyis jogi alapom is akad cselekedni. Ez az!

Csendesen sóhajtva adom meg magamat az érvelésnek, s zavarom vissza Lomposkát a sarokba. +Bocsi tesó, de attól tartok, te rosszabb színész vagy, mint én!+

Külső szemlélő számára csendesen sóhajtok egyet, s változok vissza - szándékosan lassabban, mint arra egyébként képes lennék, ezzel is meglepetést okozhatok majd - emberi formába, lemondó arckifejezést s testtartást magamra erőltetve./

- Igaza van, felesleges... /Minden színészi képességemet beleölve játszom a reménytelenül elcsüggedettet, majd leeresztett vállakkal, meghajtott fejjel igyekszem bánatos... hm... nos, kutyaszemekkel körbepillantani, végezetül térdre rogyom.
Mialatt Rab a szárnyas házisárkánnyal szórakozik - talán leköti a többség figyelmét -, szánalmasan nyüsszögve - szinte fáj, annyira igyekszem meggyőző lenni - kúszok közelebb a főgenyóhoz. Előbb a kígyó fejét, csak aztán a testét... Nem tudom, honnan jött a hasonlat, de stimmel. Előbb a hangadót emeljük ki - a bőréből -, csak aztán foglalkozunk a többiekkel./

- Nagyúr... /egyik kéz emel, egy láb behúz/ Ne tedd... /egy lépés, másik kéz, másik láb/ Kérlek... /újabb lépés/ könyörülj...

/+Mindjárt elhányom magam...+ nos, magamtól. Vagy legalábbis mindazon vinnyogó áradattól, amit kiküszködök a számon, miközben igyekszem rugaszkodásnyi közelségbe kerülni. +Legalább a pisztolyom meglenne!+/

(127)

/A fájdalom, mely az egész testemen pillanat alatt hasítót belém, mikor a Wen névre hallgató Lidérc megérintet, könnycseppeket csalt a szemembe. Abban a pillanatban üvöltöttem volna a fájdalomtól, de nem tettem. Volt bennem annyi akarat, hogy megtudtam állni, hogy ne tudassam a környezetemmel, milyen fájdalmaim vannak attól, hogy megfagyasztott. Csak álltam, némán és dermedten. A mosoly már lefagyott az arcomról, de a szemem nem vettem le a szeméről. Ő látta a fájdalmat és az akaratot. Egyenesen bele néztem, és abban a pillanatban láttam valami furcsát, mikor megsajnált. Láttam egy pillanatra a reményt, hogy kijuthatunk innen. A szívemet átható hideg kezdett felolvadni, újra elkezdet melegséggel átitatódni. A semmiből, újra elkezdet hinni. Abból a sivárságból, melyet az angyalok városa óta cipelek magammal, elkezdet valami virágozni, mint az a gyönyörű indás szépség a mágusok városában.
Ebben a pillanatban eszembe jutott az amit láttam, hogy mit csinált Fionával a virág./
+ Hó-hó! Hiszen ez a sövény is él! Egy próbát megér! +
/Csillant a szemem. Nagy levegőt vettem, és lassan kifújtam. Nagyon fájdalmas volt, mert minden porcikám még nem melegedett át a fagyból, ezért újabb könnycseppek törtek elő a szemembe és legördült pár csepp. Látszott a leheletem.
A szememet egy pillanatra behunytam, majd amikor kinyitottam, már nem az ellenszenves, távolságtartó és rideg tekintettel, néztem Wenre, hanem melegséggel./
- Engedj el Wen!
/Mondtam kedvesen./
- Állj mellém és harcolj az Urad ellen, és ne legyél átlátszó üres szellem!
/Nagyon lassan és lágyan mondtam ezeket a szavakat. Mintha egy megigéző versike lenne. Közben megpróbáltam érezni a növényeket körülöttem. Érezni és éreztetni velük, hogy szükségem van rájuk. A védelmükre, a segítségükre./
- A Mestered is mondta, veszélyes lehetek.
/Elmosolyodtam./
- Talán ebben igaza van.


{138}

+Hogy az a... amíg a sárkánnyal játszottam, elvitték a dobozt...+
/Aztán felgyorsulnak az események, egy siedhe kinyitja a dobozt./
- Áruló! Ezért még megfizetsz!
/Mindeközben igencsak népes társaság vesz minket körül, mint egy felmentő seregként. A seregem. Merlin mindenfélét beszél holmi kőről, meg mindenféle dolgokról, miközben Ieas eltűnik./
- Nincs mit, Merlin, ha jól sejtem. Kissé megkéstek, nem gondolja? Még csak félistenek vagyunk mi hárman, legközelebb nem lesz szerencséjük.
Mik azok a kövek? Minek kell, hogy biztonságban legyenek? Amúgy, jó, hogy ideértek nagy nehezen...
/Cinizmusom nem tudom elrejteni, de nem is akarom. Kissé idegesítő ez az egész, főleg, hogy nem értem. Mindegy a pénz meglesz, a többi nem számít./
- Akkor el is számolhatunk, nemde?

[165]

- Köszönöm, nagyúr... /Kúszok egyre közelebb alázatosságomtól szinte fuldokolva, majd megtorpanok, ahogy egy újabb figura jelenik meg Főgenyó mellett. Felismerem azt az átok dobozt, ahogy átveszi a figura. Sajnos, még messze vagyok, hogy közvetlen beavatkozhassak, de azért minden mindegy alapon szabadon engedem Lomposkát. +Kapd szét, tesó!+ Bökök rá lélekben a dobozzal küszködő pofára, majd nekirugaszkodok a köztünk lévő távolságnak. Érzem, hogy már karmos, izmos testtel érkezem - érkezünk - az első ugrás végén a földre, majd egyre vészesebb sebességgel rohanunk leendő áldozatunk felé./
- Azt a büdös, *#&, hogy @*] meg a đĐ] együtt!!!
/Tör fel belőlem az indulat, ahogy szinte az utolsó pillanatban tűnik el előlem a komplett bagázs, majd rövid földkarmolós, dühödt őrjöngés után ismét előtérbe furakszom, s a későbbiekre való tekintettel - az érkezőkre futó gondolatot sem pazarolva - gyorsan mintát veszek a főkolomposoknak tűnő arcokról... vagy legalábbis a szagukról.
Bosszúszomjas vigyorom-vicsorom el sem tűnik arcomról, ahogy immár emberi alakban fordulok az érkezettek felé, világosan világgá kürtölve rövidtávú +Megkeresem és kinyírom!+ terveimet./

(128)

/Figyeltem a szavakra melyeket Wen mondott, de egyszerűen nem értettem!/
+ Hogy lehetsz ennyire hiszékeny?! Most komolyan, ha egy Gonosz ígér valamit, azt sosem tartja be! Ostoba! +
/Mire elmondhattam volna neki a gondolataim, már el is tűnt, csak a hideg maradt meg utána. Nem éreztem a hidegen kívül semmit./
+ Rá kell erre a növénytémára gyúrnom! Azt hiszem most már tényleg el kellene mennem a fajtámhoz, hogy egy kicsit elbeszélgessünk! Mondjuk az első kérdésem az lenne, kinek az oldalán állunk?! +
/Morgolódtam magamban és közben Fiona őrjöngését figyeltem./
+ Teljes mértékben megértelek! Legszívesebben én is ez tenném. De inkább megőrzőm hidegvérem! +
/Ahogy ezt gondoltam végigszaladt a hátamon a hideg. Hiszen még mindig nem olvadtam fel teljesen Wen érintésétől. Fájt ahogy megmozdultam. De nem adtam jelét./
+ Most nem szabad gyengének mutatnom magam! Nem engedhetem meg ezt a luxust! +
/Rab szónoklására lettem figyelmes. Ezért odafordultam félig felé, hogy lássam kihez is beszél./
+ Oh... milyen jó ízlése van Liarának! Hmmm... +
/Épp azon gondolkoztam volna, hogy miképp tanulnék tőle néhány dolgot, mikor sokkolt Rab./
+ Vátdefák?! MI VAN! +
/Az arcomon szintén megjelent a nagy D./
+ Hogy félistenek?! Nah ne már! +
/Jó egy percbe került, mire összetudtam szedni magam és rendezni a vonásaimat. Lapos pillák alól néztem társamra./
+ Végül is haladunk, már nem csak magára gondol. +
/Nehéz, megfáradt levegőt préseltem ki a tüdőmből. Nyugodt hangon szólaltam meg./
- Rab. Ez a Népművészeti Agyagedény az előbb itt igencsak felbosszantott a nagyképűségével és önteltségével. Eléggé betette nálam a kiskaput, és ha jól látom Fionánál és Nálad is! Nem hittem volna, hogy lesz nálad még nagyobb egoval rendelkező figura, mert tőled is eléggé nehéz elférni itt kint a szabad téren, de ez az Ieas leköröz még téged is! Ha már így egyszerűen félistenekké nyilvánítottál minket, kérlek kicsit maradj csendben és figyelj rám.
/Kis szünetet tartottam, majd folytattam./
- Nem tudom, téged miképp érint pontosan a következő dolog, de azért mégis megemlítem, ha már félisteni társad volnék. Inkább tőlem tudd meg elsőként, mint mástól! Ebből a "jobbra balra rohangálásból és jaj de jó szerzünk egy kis pénzt ha vissza szerezzük Merlinnek az elveszett tollát", nem lesz semmi! Azaz, már nincs nálunk, ha jól látom és ezért nem fogunk semmilyen honoráriumot kapni. Sőt, még a megsértett egodat sem tudod kárpótolni, mindaddig míg ezt a Népművészeti Agyagedényt ki nem nyuvasztjuk, vagy legalább is nem hiúsítjuk meg a tervét, hogy felülemelkedjen rajtunk félisteneken, istenné!
/Rabról, Fionára, majd Merlinre néztem./
- Túlnőtte magát ezen a "kis könnyed melón" ez a helyzet! Ezért most már nem elégszem meg holmi mondókával és versikével! Sőt, mondhatom azt hiszem az egész csapat nevében, hogy egyikünk sem! Ezért Merlin, legyen szíves az elejétől magyarázza el ezt nekünk mi is történt! Miért nem tudta Maga utánajárni a Tollnak, ha már ilyen nagy jelentőséggel bír a tárgy. Miért kellett minket belevonnia? Mit várt tőlünk? És az előbb említett kőnek mi a köze ehhez. Pontosan milyen kőről van szó és mi a jelentősége? Avasson be minket, ha már nyakig benne vagyunk!


{139}

MET - A főnix tolla

Merlin nem igazán figyel rátok (legalábbis egyáltalán nem úgy tűnik), helyette Leise-hez siet. Gyengéden megsimogatja elgyötört arcát, majd suttog valamit, mire a nő kinyitja szemeit.
- Mester? - nyögi elhaló hangon.
- Kedvesem, hogy érzed magad? - kérdezi mosolyogva a fiatalember. A nő nem válaszol, csak bámulja az ifjút.
- Megint fiatalabb lettél. Tetszik ez a hajszín, jól áll Neked.
- Csss! - szól gyengéden az öreg mágus. - Gondoltam, olyan testet öltök, aminek örülnél. De most pihenj! Kat! Kérlek vigyázz a hölgyre, és juttasd haza biztonságban!
- Ahogy óhajtod, Mester! - Az említett lány időközben Leise-hez ért. Felsegíti az asszonyt, majd eltűnik a macskával.
A Mágusok Atyja ekkor felétek fordul. Gondterhelten felsóhajt.
- Volt egy madaram. Egy gyönyörű főnix. Hajdanán, amikor az Isteneket el kellett rejtenünk, annyira megszerette az egyik társukat, egy gyönyörű vöröst, hogy csatlakozott hozzájuk, amikor elaltattuk őket. Egy tollat hátrahagyott nekem, amit - ahogyan azt írtam is, - valóban elvesztettem. Ha jól sejtem, az imént megmentett bájos hölgy azért küldte el magukat érte, mert biztonságban akarta tudni a tárgyat, mielőtt a Sólymok és Ieas megkaparintja.
Nem akarom elmagyarázni a mágia fogalmait, ahogy magát az erőt sem maguknak. Lényeg, hogy az alakváltó mérhetetlen erőre tett szert így, hogy a tollal, és az alakkal is rendelkezik. Valóban halhatatlan lett. El sem merem képzelni, hogy sidhe-ékkel, lidércekkel, vámpírokkal, goblinokkal, egy-két vízi lénnyel, valamint nagy sajnálatomra mágusokkal egyesítésre került alakváltó serege mire lesz képes a világunkban. De ez már nem is magukra tartozik. Amit lehetett megtettek, szörnyen röstellem, hogy nem tudtunk hamarabb érkezni.
A kő. A Bölcsek Köve. Ennyi, amit mondhatok.
Most pedig... remélem, hogy minden kérdésre választ tudtam adni. Íme, itt van 9000 MŁ, amit kedvükre szétoszthatnak. Nem a megbeszélt ár, de a fáradtságaikért úgy gondolom, megérdemlik. Ja, igen. A fogadóssal rendeztem a számlájukat.
Merlin elfordul, és visszasiet övéihez. Ennyit még hallotok, mielőtt a csapat elvonul:
- Sárkányok... Nagytanács...

Aztán csend telepszik mindenre, míg végül a sövény újra megzörren, és megnyílik előttetek, felfedve a kivezető utat...

Vége.

Hát, köszönöm szépen mindenkinek a játékot!
Fejenként gazdagodtatok 3000MŁ-lel (illetve még veszekedhettek rajta, ahogy gondoljátok), valamint mindenki kap 3 elosztható pontot a speciális képességekre, és 5 pontot az általános képességekre.
Véleményeket, megjegyzéseket, minden egyebet a kaland topicjába, illetve privát üzenetként várok!
Még egyszer köszönöm szépen, hogy játszottatok velem, remélem, jól éreztétek magatokat! ^^

Egy kis infó: a kaland egy nap híján 5 hónapig tartott, ez alatt az idő alatt ezzel a hsz-el együtt több, mint 250 kalandbeli hozzászólás érkezett, és a csapat bejárt 9 helyszínt!

Természetesen mindenki visszatérhet eredeti színeihez!

Mira

*Köszönjük a mesét kedves Mira:) A számok megdöbbentőek...*

[166]

/A többiek szövegelését jóformán elengedem a fülem mellett, miközben azzal foglalom le magam, hogy változatosabbnál változatosabb módokon cakkozom ki és cincálom szét +hogy is mondta a Merlinnek nevezett fickó? Ieas?+ képét. Vérgőzös gondolataim közül csak az elém lebegő pénzköteg - ismeretlen fajta, mégis egyértelműen pénz kinézetű - zökkent ki. Gépiesen elmarom a levegőben, majd felpillantok a távozókra. Sajna, morcos gondolataim hatására szándékomnál jóval haragosabb pofával, de sebaj, szerencsére nem sokan foglalkoznak velem. Odabattyogok hát a cuccaimhoz, behajítom a tárcámba, aztán Rabra mindössze egy futó, ám lesújtó pillantást vetve Hirigre nézek./

- Egy... /gyors pillantás a nap irányába/ ebéd? /ragadozóvigyort villantok/ Üres hassal nem akarok vadászni, namármost az biztos, hogy összetrombitálom a népet és megkeresem ezt a Ieas nevű barmot. Aztán... /megrántom vállamat/ Elbeszélgetünk egy kicsit...

(129)

/Merlin tömör és nemtörődöm okfejtése végkép betette a kiskaput nálam!/
- Mi az, hogy nem ránk tartozik mi fog történni? A rossebbe, hiszen már ITT KELL élnünk?!
/Fakadtam ki kicsit már én is. Azon, hogy kevesebbet fizetett nekünk mint amit ígért már fen sem akadtam. Különösebben nem izgatott. Akárcsak Rab újabb fennhéjázó szónoklat. Nem is reagáltam rá.
Miközben Rab beszélt lenyugodtam, fél szemmel Fionát figyeltem. Miután befejezte mondandóját, már nyugodtan kezdtem neki mondandómnak./
- Szerintem ez az ürge pontosan tudta, hogy mi fog történni és tesztelt minket.
/Ránéztem Rabra./
- Már csak az a kérdés, hogy átmentünk e a "vizsgán"?!
/Akárcsak Fiona, én is röptében szedem össze a pénzt. Nem kezdem el számolni, ránézésre megtudom állapítani, hogy harmadoltunk./
+ Még a végén kiderül Rab, hogy jó fej is tudsz lenni! +
/Mikor Fiona elkezdett beszélni, figyelmemet rá szenteltem. Tetszett az ajánlata./
+ Látom nem felejtetted el a meghívásom! +
/Rabra néztem, ekkor már fent volt a levegőben./
- Viszlát Rab! Egy Ieas segg szétrugásban benne vagyok! Előtérbe helyezem Voldemort elé a kedvedért! Ha kellek, szólj! A szél bárhová eljut!
/Kacsintok egyet./
+ Ha összefutnánk remélem nem fogsz keresztülnézni rajtunk! Legalábbis nagyon ajánlom! +
/A továbbiakban nem foglalkoztam Rabbal. Fionára néztem./
- A vendégem vagy, ha találunk egy jó helyet, ahol ehetnénk!
/Valahol belül, nagyon mélyen úgy éreztem, hogy a különbségek ellenére, Mi megfogjuk érteni magunkat egymással azok után amin átmentünk, és az előttünk álló feladatra való tekintettel, még szorosabb lehet a kapocs./
+ Akár barátok is lehetünk! +


{140}