Aranycsarnok

Jobb ha eltakarod a szemed, mert elvakít a pompa. Itt a tükrök csak arra kellenek, hogy megsokszorozzák az arannyal futtatott krémszínű márványpadlót és a teremben sürgölődő éterien gyönyörű lényeket. Nem sok elismerésre számíthatsz itt, e helynek a lakói minden fajt a sajátjuknál alacsonyabb rendűnek tartanak, tehát jobb ha odafigyelsz!

/Elvakít a fény, mikor belépek. Egy hatalmas tükrös teremben vagyok, ahol a népek - akik tökéletesek és szépek - fel alá járkálnak./
- Hazajöttem emb...siedhek! De még egy rohadt vörös szőnyeget se látok! /Kiáltok fel, de senki sem hederít rám. Vállat vonva indulok beljebb mikor egy régi-új érzés és látvány fog el, mikor egy nagy fényjelenség közepette megjelenik egy nő./ +Egy nő? ha ez a szemét alakváltó és megszívatott szétrúgom a seg...+
- Heló, Miura vagyok, Drabassus lánya. Üdvözöllek a Napfényes Udvarban, az Arany Siedhek lakhelyén.
/Lágyan meghajolok +Csak nem tudom minek, és hogy csinálom ilyen jól+, majd bemutatkozom./
- Üdvözlöm...hercegnő. A nevem Rabraquat, a levegő...a levegő...szóval az. Miben állhatok szolgálatára szépséges Miura?
/Kérdezem kedvesen, illedelmesen. Mi történhetett velem, hogy ilyen lettem? Mondjuk nem kéne már minden egyes alkalommal meglepődnöm ezeken. Azért a régi szokások nem múltak el, így kedvtelve stíröltem végig a csajt. Aztán, ahogy ránéztem, hirtelen elvörösödtem, mert láthatólag észre és zokon vette ezt a kis affért./
- Gyere, körbevezetlek...és vigyázza szemeidre, mert sokan nem tűrnék el az előző akciódat. De én felvilágosultabb elme vagyok, mint a legtöbben és egyébként is.../Rám kacsint és én már nyújtom is a kezem, hogy belém karolhasson. A bőre érintése felállítja minden kis szőrszálamat./ +Ez aztán a csaj, még, jó , hogy Klári nincs itt! Kinyírna mindkettőnket, de legalábbis megpróbálná.+

[37]

[275]