Rét

- Ugye ez nem valami freudi hipnoizé? Sötét vágyak és egyéb, elfojtott, gyermekkorban gyökerező frusztrációk megszemélyesítése... /Citáltam egy beszáradt valagú szobatudós stílusában, aztán megráztam magam, s egy legyintéssel váltottam az addig megszokott, hitetlenkedő-nyegle stílusra./
- Szóval értem én, fenevad meg minden, de ez azért elég valószerűtlen. Azt mondd meg, hogyan tudom uralni, vagy visszaszorítani? Lehet, hogy gázos dolog, de szeretem kontroll alatt tartani magam...

(15)

- Változz át, változz át... könnyű azt mondani... /Mormogtam, miközben feltápászkodtam. Végigpillantottam csupasz kis kacsómon, majd higgadt mozdulattal ledobtam dzsekimet. Kár lenne érte, ha szétszakadna, noha ez az átváltozás dolog nem nagyon akart sikerülni. Jellemző, amikor szeretném, akkor bezzeg nem jelentkezik. Hogy is mondta szőrmókom? Fenevad, belül... Azt hiszem, az a félelmetes fenevad most a sarokba húzódott és orrát a fenekébe dugva vinnyogott egy fél perc pihiért.
Ami természetesen nem adatott meg... Ahogy feltápászkodtam, irdatlan pofont könyvelhettem a többi mellé, amitől kicsivel odébb földet érve elölről kezdhettem az egész feltápászkodási procedúrát. Viszont mélyen belül pátyolgatott kis ölebem lassan kezdhette veszélyben érezni lakhelyét, mert egyre határozottabb morgással mászott előre a vackából./
- Oké, azt hiszem kezdődik... /Hagyta el torkomat kis kedvencem morgásával együtt, s éreztem, ahogy ismételten megfeszülnek ruháim. Nem sokkal később már ismételten karmos mancsaim téptek a földbe, miközben kis lomposom egyre inkább vért akart. No persze, viszont egy határozott, lélekbeli seggberúgással - és az azt követő heves balhé után - a sarokba parancsoltam, és megálltam inkább lenyűgöző, mint félelmet keltő mentorom előtt./
- Remélem elégedett vagy, mert ennél jobbra jelenleg nem telik... /Morogtam felé némi mélyről jövő agresszivitással. És bizony, dacára a korábban tapasztalt erőfölényének, komolyan gondoltam, hogy ha nem tetszik neki, megcsókolhatja a szőrös hátsómat... Vagy átcakkozom a képét./

(16)

- Átlátszó vagy, mint egy üres whiskey-s üveg. /Vigyorogtam feltápászkodva a fán csimpaszkodó Zoundra./
- Ahelyett, hogy ott lógsz, mint valami utolsó makimajom, gyere és mutasd meg, hogy van vér abban a szőrös seggedben! /Kihívó hangomra - amelybe nem kevés morgás is keveredett - rájátszottam, ahogy harcra készen felemeltem mancsaimat. +Nem azért jártam annyit edzőterembe, meg nem azért voltam annyi kocsmai balhén, hogy most egy ilyen, nagyranőtt pincsi a pofámba röhöghessen.+ Készen arra, hogy egy elegáns dobással továbbhajítsam a rámugrót, vigyorogva közelebb léptem a fához, egyre jobban élveztem a helyzetet.
Kicsit olyan érzés volt, mint anno a Mátrix-mánia idején kijött animációs jelenetet figyelve, ahol az életveszélyes karmokkal... azaz kardokkal felszerelt páros igyekezett bebizonyítani, melyikük a jobb, de végül csak egymást vetkőztették, hogy másfajta csatározásba váltsanak.
Vigyorom csak szélesedett a nyilvánvaló párhuzamot felismerve, majd ismét odavakkantottam egy - vélhetőleg elég sértő - mondatot Zoundnak:/
- Blöki, lábhoz!

(17)

- Például... /Kezdtem kéjes morgással, miközben aljas húzásra készülődve helyezkedni kezdtem. Viszonylag kevés hím viseli jól, ha elmarják második - ami egyeseknél az elsődleges - agyát, pláne ha ezt olyan manccsal teszik, amit Ollókezű Edward is megirigyelhetne. A nyakhoz illesztett kés sem okoz kikerülhetetlen problémát, pláne úgy, hogy - óvatos ficánkolásom közben elégedetten konstatáltam - roppant bordáim gyógyulásnak indultak, akárcsak a Zound arcán lévő karomnyomom. Már éppen kitörni készültem az izgatóan izmos karok közül, mikor...
Mikor lemerevedve pislogtam a valószerűtlen látványra. A némber meg vörös szemű kis genyói éppen a legrosszabb pillanatot választották, hogy szétrugdaltassák a valagukat. Már kezdtem kellemes irányba elvinni az oktatást - aminek során nem biztos, hogy én lettem volna a tanonc -, mikor idepofátlankodnak és elrontják a szórakozásunkat./
- Nem azt mondtad, hogy itt nyugtunk lesz? /Morogtam a nyakamat elengedő férfi felé, miközben sörényfelborzolva végigmértem az érkezőket. Az már elsőre világos volt, hogy a vöröske a vezérük, a többi csak háttértáncos, de volt ott még valami nem odaillő. Furcsa, nem gondoltam volna, hogy ilyen idegen kinézetű fajta is létezik belőlünk, de egy kis territóriumharcra bármikor kapható vagyok, főleg hogy ilyen ütőerőt, mint Zound tudhatok magam mellett./
- Drágám, te aztán tudod, mikor vagy felesleges kerék... /Néztem a vörös luvnyára ajakbiggyesztve, a tipikus "kikapom-a-szemed-ha-hozzáérsz-a-pasimhoz" hangsúlyt csempészve dühödt morgásomba. Nehéz ezt így elképzelni, pedig nem is volt nehéz kivitelezni.../ - De hogy a csoffadt dedósaidat is elhozod egy ilyen, felnőtteknek szóló buliba... Hát milyen óvónő vagy te? /Elégedett vigyorral vettem tudomásul, hogy megjegyzésem talált, legalábbis a "dedósok" felhörrentek és már-már ránk vetették magukat./
- Az első kettő az enyém. /Suttogtam Zound felé, miközben ellazítottam izmaimat egy kellemes kis játékhoz./

(18)

- Nem azt mondtad, hogy ez a mi városunk? /Kérdeztem félhangosan Zoundtól, miközben tekintetemet le nem vettem volna acsargó ellenfeleinkről./ - Akkor hogy a büdös rákba kerülnek ide ilyesféle temetnivaló hulladékok? /Azt természetesen minden valamirevaló alapműveltségű ember tudja, hogy a vámpírok régóta halottak és a vérfarkasoknak nagyon nem puszipajtásai. És hogy őszinte legyek, meg tudtam érteni, most már szubjektívan tekintve is a kérdést. Egyszerűen felállt a szőr a hátamon a vörös ribanc agykarmolászó stílusától.
Apropó... +Csak nem látsz a fejembe, te dög? Akkor ezt pislogd csak meg...+ Igyekeztem felidézni a legnagyobb napsütést, amiben a floridai beachen valaha is részem volt. Igaz, hogy csak tavaly, és akkor is csak egy heti szabadságomat töltöttem ott, de bíztam benne, hogy annál élénkebb lesz az élmény. Amit, ha szerencsém van, be is nyel irritáló ismerősünk és leszokik arról, hogy a fejemben turkáljon. Jobban szeretek annál dumálni, mintsem hogy lemaradjak a verbális pofozkodásról./
- Nem vagy elég szemfogas... izé, szemfüles ahhoz, hogy érdemben meg tudj zavarni bármit is, amit ne tudnánk azután folytatni, hogy szétkaptuk a bölcsődédet, kiscsillagom! Gyorsan makogd el mit akarsz, aztán lássunk neki a tornának, mert már nagyon kezd elegem lenni a nyáladzó kölykeidből...

(19)

+Ohó, picicica, csak nem megégetted magad?+ /Az arcomra konzerválódott vicsorgó vigyor ha lehet még szélesebb lett, ahogy észrevettem vöröske hangulatváltozását. Ezek szerint csak működött a dolog. Felkuncogtam... legalábbis annak indult. Ehelyett lett belőle egy kurrogó-kaffogó... valami. Mindegy, gondoltam Zound legfeljebb egy kicsit hibbantnak tart majd, de hát az ő értékrendje szerint már nem kevés fura dolgot tehettem, mióta a szárnya alá vett.
Nem is foglalkoztam vele, mit játsza itt nekünk az ősöreg és übertapasztalt luvnya az eszét, csak az ajánlat megemlítésére futott el a pulykaméreg. Vagy mi. Elvégre egy farkas pulykát maximum vacsoraként érezhet magában, nem?/
- Dugd fel magadnak az ajánlatodat ahova gondolod, aztán kotródj innen azzal a negédes modoroddal meg a nyálcsorgató csicskáiddal együtt! /Hirtelen felhorgadó haragom egyaránt szólt a pasim körül keringő csajnak és a negédes modornak, ami valahogy az otthoni ügyvédek stílusára emlékeztetett. Valahogy mindig kidumálták az igazán rosszfiúkat a szutyokból, mi meg kezdhettük elölről az egész eljárást. Persze, hacsak nem értük tetten az ipsét... Bár az igazán jó dumaládák onnan is ki tudták hozni egyenesre a dolgot. Na, ezt az esélyt nem adjuk meg.../

(20)

- Olcsó, hatásvadász, gagyi... /Sajna nem tudtam befejezni az iménti nagymonológot követően eszembe villant nem épp méltató jelzők felsorolását, mert a levegőt másra kellett felhasználnom. Mondjuk, hogy legyen energiám az elkövetkező pillanatokra, mikor is négy vicsorgó gyökér próbál szép csendben szétkapni.
A kocsmás rutinnak köszönhetően azért annyira nagy gondba első pillantásra nem kerültem, az élen haladó rohamát egy pördüléssel kerültem ki, hogy a mögötte csak kissé lemaradó második felé irányozhassak egy lendületes rúgást, ami jó esetben a másik kettő lába elé penderíti. Ilyen esetekben szokott a lemaradt kettő felbukni társukban, hogy aztán - amíg ők tápászkodnak - legyen pár ütésnyi időm a fennmaradó egyre.
Egy fél századmásodpercnyi tiszta pillanatomban kérdésként felmerült ugyan bennem, hogy ebben a nagyon csodás világban mennyire lesz ez így hatékony, de bíztam benne, hogy ezek a degeneráltak nem érnek fel Zoundom tehetségével... Mert akkor belemásztam a kakiba, de rendesen./

(21)

/Zound egész jól boldogul, habár az egyik szörnyecske belemélyeszti a fogait a vállába és úgy csüng ott, mint valami undorító dísz. A társad felordít a haragtól, ami eltereli a fgyelmed, így az egyik undormány karmai végigszánkáznak az oldaladon. Olyan, mintha mérgezettek lennének.
A szörnyecskék újabb rohamra indulnának, amikor a Nap hirtelen előbukkan a felhők közül és a szörnyek egy pillanat alatt, egy halálsikoly következtében porrá omlanak.../
- Hogy az a!
/Zound változni kezd, egyik alakból a másikba, össze vissza, láthatóan nagyon fáj neki.... ekkor megérzed te is, hogy a te tested is változni akar..../



*bocs most mennem kell, csak holnap tudok majd válaszolni.*

+Kispiskóták ezek!+ /Nyugtátam örömmel, mikor első rúgásom felpenderítette a rám támadók háromnegyedét. Kicsit másképp működött ugyan a technikám, mint emberként, de kinek kell az a ványadt test, mikor ez ilyen gyors és erős? Örömömben felmorrantam, ahogy a rajtam túlrohanó vesztére úgy döntött, visszafordul s egy oldallépést követő rántással a kupac közepébe lódítottam. Amíg ők összegabalyodva fetrengtek, oldalt pillantottam, s örömmel konstatáltam, hogy legkedvesebb vérfarkas haverom is egészen jól boldogul.
Egy kicsit elcsodáltam a hajnali fényben végrehajtott táncát, mikor az oldalamba maró karom emlékeztetett rá, hogy még nekem is akadnak partnereim. Mire érdemben reagáltam volna rá - első felindulásomban csak arra tellett, hogy ellökjem támadómat, s ezt követően igyekeztem felmérni, ki hol acsarog - az egész bagázs porrá omlott./
+Na igen, a heveny napallergia súlyos betegség+ /Diadalmas vigyorom, amivel Zound felé fordultam, gyorsan az arcomra fagyott, mikor észrevettem, hogy valami nagyon nincsen rendben lovagommal. Aztán megéreztem én is.../
- Azt a nénikédet... /Csak fájdalomteli hörgésre futotta, ahogy kiszaladtak alólam lábaim, s a földre rogytam. Karmaim-körmeim a folyamatos váltakozás közben is mély árkokat téptek a talajba, miközben énem egy racionális - és meglehetősen visszahúzódott része - arra próbált rájönni, mi is történik velem,/
+Méreg lenne? Vagy valami más? Esetleg nálunk is a nap a ludas, ami véget vet az egész farkas-bulinak?+
/Kérdéseim özönéből összekoccanó fogaim között csak egyetlen, részletesen kifejtett és alaposan átgondolta mondat jutott ki:/
- Mi a fene...?

(22)

- Aha. /Nyugtáztam bőbeszédűen Zound okfejtését. Akkor, ott, a fűben heverészve sokkal inkább lekötött az, hogy izzadtságtól csatakos, széthasadozott ruháimban csendesen pihegjek, mintsem hogy bármiféle komoly gondolat huzamosabb időre tanyát verhessen a fejemben. Azazhogy...
Egyetlen dologra tudtam csak gondolni, ahogy szétrongyolódott ruhájában ott fújtatott mellettem lovagom. Hogy pontos legyek, izmos és jóképű lovagom, akivel épp az előbb estünk át egy komoly, életveszélyes csatározáson, amiből lényegében győztesen kerültünk ki...
Mielőtt átgondolhattam volna egyáltalán, hogy mit is csinálok, már felé is fordultam és felkönyökölve a ruhájából maradt cafatokkal babráltam./
- Mondd csak, nincs valami... megoldás arra, hogy ne kelljen mindig új ruhát előkeríteni balhé után? /Jelentőségteljesen végignéztem ruhától alig takart testén, s közben mintegy véletlenül felhúztam egyik lábamat. Ha feszül rajtam az a farmer - vagy ami maradt belőle - hát feszül, én nem tehetek róla... Ahogy ismételten - szándékaim szerint kacéran - végigmértem, hagytam, hagy üljön ki arcomra a belül felszűkölő szuka boldog várakozása, végezetül - ha mégsem lenne számára teljesen egyértelmű, min is jár az agyam - pajkosan kacsintva hozzátettem:/
- Nem mintha különösképpen bánnám a dolgot, elvégre olykor kifejezetten praktikus, ha nem kell a vetkőzéssel vesződni...

(23)

/Egy kicsit még heverésztem ott, igyekezvén bevetni minden csábító kisugárzásomat, de aztán bosszankodva vettem tudomásul, hogy lovagom maga a megtestesült erkölcs. Legalábbis nem voltam hajlandó azt számításba venni, hogy esetleg az én stratégiámmal lenne bármi gond. Elvégre adott minden: a küzdelem izgalma, a győzelem mámora, s végül egy kellőképp készséges nőstény...
Halkan morranva ráztam meg hajamat, hogy kiszóródjon belőle a gyökérpor, majd felállva leporoltam magamat. Vagy legalábbis a nagyját összeszakadozott ruházatomnak.
Azt azért megnyugodva vettem tudomásul, hogy funkcióját tekintve nagyjából-egészéből működőképes maradt (értsd: amit nagyon megkövetel az illem, azt takarja), mindenesetre bálra a közeljövőben amúgysem szándékoztam menni.
Miközben elbattyogtam dzsekimért, kerültem Zound pillantását, s csak csendben morfondíroztam azon, hol is lehet a hiba vele. Ahogy lehajoltam földre ejtett kincseimért (dzsekim mellett hevert sok viszontagságon átesett tatyókám is), hátrapillantva igyekeztem leselkedésen kapni, de legalábbis egy elismerően simogató pillantást bezsebelni... Ehhez képest elmélyülten nézegette a földet, meg a távolt.
Erre aztán elfutott a pulykaméreg. Tudom, hogy nem vagyok egy J.Lo, de azért ekkora közömbösség már sértő!
Felmarkoltam egy marék földet, s miután táskámat a vállamra csapva felegyenesedtem, pár lépés közelségből hozzávágtam. Lélekben.
Szerencsére nem csináltam teljesen hülyét magamból, csak ingerülten megrántva tatyókám szíját hangosan szusszantva eléálltam./
- Jólvan, induljunk.

(24)

/Ahogy a visszautasítás felett érzett sértettségem alábbhagyott és duzzogva morgó felemet a sarokba zavartam, rövid agyalás után rájöttem, mi játszódhatott le Zoundban. Akárhogy is vesszük, azért csak felelősséggel tartozik értem, s mint alárendeltje, későbbiekben a szemére vethetném, hogy kihasznált. Legalábbis odahaza a szolgálati szabályzat nem véletlen tiltotta a munkahelyi kapcsolatokat.
Nem gondoltam volna, hogy a farkasok között is szerepel ilyen korlát... vagy csak Zoundom volt nem kicsit érzelgős? Vagy egyszerűen csak az egész falka vezetője az, aki bárkivel, bármikor...? Majd meglátom, hogy is működnek itt a dolgok.
Mire végre letisztáztam magamban az iménti kérdéseket, meg is érkeztünk valami fából összerótt kócerájhoz./

(25)