Yamashita Taiki

Karakter régi neve: Juhász Ádám
Karakter új neve: Yamashita Taiki
Kora: 17
Születési hely: Magyarország, Budapest
Fátyolos város: Washington
Faj: Vadász.

Előtörténet:
Budapesten születtem egy átlagos családba. Szüleimen kívül volt még egy nővérem, egy bátyám, és egy ikertestvérem közölünk én születtem meg hamarabb mind össze két perces előnnyel. Öcsémmel együtt már gyermekkorunkban is elválaszthatatlanok voltunk, bár ez sokszor előfordul ikertestvérek esetén. A nővérem hat, míg a bátyám két évvel volt idősebb mint én. Sokat játszottunk együtt kiskorunkban, a testvéreimmel és ugyan abba az általános iskolába is jártunk. Még egész jó tanulónak is lehetett minket mondani az öcsémmel. Amit az egyikőnk nem tudott, azt a másik igen ezért, valahogy mindig sikerült jó jegyeket szereznünk. Persze ezt nem mindenki nézte jó szemmel főleg a nővérünk. Mindig tartott egy kis fejmosást, ha lebuktunk véletlen. Valahogy csak sikerült átvészelnünk az általános iskolát, több-kevesebb sikerélménnyel, és bajkeveréssel. Na meg persze az elhagyhatatlan barátszerzéssel együtt. Ott volt például egy Alex nevű fiú akivel sokat tudtunk hülyéskedni, és ez még középiskolában is folytatódott, mivel ő is ugyan oda iratkozott be mint én az öcsémmel. Csak nem mind jártunk egy osztályba. Alexet, és az öcsémet sokkal jobban érdekelték a járművek, mint engem ezért inkább autószerelőnek kezdtek el tanulni, míg én egy szakközepes osztály padját koptathattam az érettségiért. Otthon, viszont nem volt semmi gond ami kicsit meglepő lehet, de a családom remekül kijött egymással. A szüleim még mindig együtt éltek, és láthatóan nagyon is szerették egymást a nővérem pedig, pont abban az évben házasodott meg amikor elkezdtük a középsulit. A bátyám, pedig, nos. Ő inkább a hobbijával foglalkozott. Valamiért nagyon rákattant a védőfelszerelésekre, és egyebekre ezért példának okáért, az öcsémmel darabonként adni akartunk neki egy szamurájpáncélt. Ez az én ötletem volt, még egyszer arra, hogy mit vegyünk a születésnapjára ugyanis tudni illik, oda vagyok a japán harcművészetekért, és ezért már hetedikben elkezdtem járni Kendzsucu-ra, ami a japán kardforgatás. Innen jött az ötlet, hogy ezt fogunk neki adni. Évente a születésnapjára adtunk két kisebb, vagy egy nagyobb részt belőle a bátyámnak attól függően, hogy mennyi pénzt tudtunk rá szerezni. Nem egyszer előfordult, hogy egész nyáron dolgoztunk persze csak ismerősöknél, vagy nem feltétlenül túl legálisan, hogy kereshessünk elég pénzt, a következő darabra. Mondanom sem kell, hogy nem csak, hogy meghatotta bár ezt ő sosem ismerné be, de nagyon szerette azt a páncélt, és a születésnapja előtt már két héttel tippelgetett, hogy melyik darabot kapja meg. A szüleim még egy kis fogadást is rendeztek, hogy eltalálja-e, vagy, hogy mit fogunk adni neki. Amikor a tizediket jártuk megkapta a sisakot, és egész nap abban mászkált mindenhova. A boltban néhány ember eléggé furcsán nézett rá, de ez nem zavarta szerintem fel sem tűnt neki. Aztán elértünk a tizenegyedik osztályig, Megszületett a nővérem kisfia is, és apám végre megkapta a várva várt előléptetését. Az öcsém pedig új nyári, és hétvégi munkát talált, mivel gyakorlathoz szükséges volt, egy autószerelő műhelyben segédként. Ameddig én. Nos velem nem történt semmi. Folytattam az edzéseket és már csak egy vizsga választott el attól, hogy kiderüljön valóban mindent megtanultam-e. De még előtte ott volt félévkor az osztálykirándulás. Az osztálynak sikerült végre meggyőzni a tanárokat, hogy engedélyezzék az osztálykirándulást Amerikába...

Tulajdonságok: Egy alacsony, barna hajú, és kék szemű fiú, aki nagyjából másfél méter magas, szóval az átlag korabelieknél alacsonyabb. Nem nagyon zavartatja magát magassága miatt, és sokat tud mosolyogni, ha van rá oka, viszont ha komoly, vagy ha olyan, semmilyen kedve van, általában nagyon komor arcot vág. Ha pedig felidegesítik kezdetben, nagyjából úgy reagál mint a legtöbb ember, ökölbe szorul a keze, és néha talán még el is kezd remegni, viszont ez hamar elmúlik és átveszi a helyét, a fagyos, és könyörtelen tekintet, a nyugodt, és kíméletlen stílus.mostani A fátylon átlépve nagyjából 176cm magas lett, továbbra is középhosszú, de immár fekete hajjal, és sötétbarna, már-már fekete szemekkel. Testalkata, kissé sportosabbá vált, arcvonásai némileg megkeményedtek.

Belépés a fátyolba: ... Elérkezett az osztálykirándulás ideje. Az egész osztály izgatott volt, amíg a repülőn vártak, hogy elinduljanak. Volt aki, már azt tervezgette mit fog csinálni, volt aki azt, hogy mit fog megvenni, és volt olyan is aki csak a repüléstől volt izgatott. Ezeknél egyaránt volt aki azért mert még sohasem repült, és már alig várta, és volt aki pedig félt attól, hogy repüljön. Az út alatt levetítettek, valami filmet is, csak már nem emlékszem rá, hogy mi volt, mert még az elején elaludtam. Csak akkor ébredtem fel amikor a tanárnő szólt, hogy megérkeztünk. Azonnal, hogy kiszálltunk a repülőből, elindultunk felfedezni a várost. Eredetileg úgy tervezték a tanárok, hogy meglátogatunk pár emlékművet, majd múzeumot, de inkább előre rakták a félórás szabadidős tevékenységeket, hogy vásárolgathassunk egy kicsit. Egyből meg is találtam azt a boltot ami nekem kellett. Egy régiségbolt, nem, még nem az a régiségbolt, hanem egy másik, ahol olcsón megtudtam venni a bátyámnak, ez évi ajándékát, egy alkarvédőt. Mindig is szerettem a régiségboltokat, mert olcsón hozzá lehetett jutni sok mindenhez. A boltból kilépve, még a kezemben szorongatva, nagyon is jó állapotban lévő szerzeményemet, már a következő célpontomat kerestem az osztálytársammal az oldalamon. Az utca túloldalán meg is találjuk egy újabb régiségbolt. Igen ez már "Annatina nagyi boltja" volt. Meglepődve vettem észre, és amikor barátomra nézek, látom, hogy ő is, a boltba belépve csak a mi, de még az egyik kísérő tanár figyelmét is felkeltette ez a bolt. Mosolyogva fogadott minket a tanárnő amikor meglátott belépni a boltba. Visszamosolyogtam rá, aztán elkezdtem nézelődni a sok régiség között. Ilyenkor keltette fel a figyelmemet egy makett, melyet egy fátyolszerűség takart. Bátyámnak szánt ajándékot továbbra is a kezemben szorongatva sétáltam közelebb, hogy félretolhassam a fátylat, hogy aztán meglessem a makettet. A többiek bent, éppen nem engem figyeltek, de akkor sem zavartattam volna magam ha figyeltek volna. Megragadom a fátyol szélét, hoyg elhúzzam. De helyette...

Képességek:
Beszerzés:
- Közelharci fegyverek: 1+2=3
- Lőfegyverek: 1
- Bombák: 1


Tárgy:
Bátyjának szánt ajándéka, egy régi, de kitűnő állapotban lévő alkarvédő, és egy Katana beszerzésnek köszönhetően.

Egyéb: Nincs

Általános képességek:
Erő: 8/10
Gyorsaság: 10/10
Ügyesség: 9/10
Állóképesség: 10/10
Modor: 3/10
Megjelenés: 5/10
Intelligencia: 5/10

Rólam: Példákra válaszolva: nem tudom , és már ott van a társoldalak között elfogadva

Pár apróság, csak hogy realisztikusabb legyen a sztori.
Tudomásom szerint 14 év alatt nem engedik a hivatalos diákmunkát, 16 alatt pedig külön szülői hozzájárulással egész 18ig, amikor már szabad a pálya. Középsuli közepén szvsz olyan nincs, hogy a tervezett okulásos programpontot csak úgy ejtsék a tanárok. Más kérdés, hogy szabad program keretében belefér simán a "legalább kettes csoportokban" a városnézős császkálás, so ha így módosítod a boltlátogatást, hihető a dolog.

A végén az általános képességeknél a Modor 1 az valami idegbeteg Quasimodo kategória, goblinon kívül súlyos (testi v lelki) sérülés nélkül tiltanám mindenkinek.

A Rólam rész megfogalmazása nekem egy kicsit homályos, a történet pedig nyüzsög a vesszőhibáktól. A Word elég idióta helyekre is vesszőt igényel, 100%ra azért nem szabad bízni benne.

Nos, elméletileg talán lehetséges, hogy sikerült javítanom Ami pedig a Rólam részt illeti. Ha valakit érdekel úgy is megkérdezi De segítek azért kicsit, Sci-Fi témájú az oldal.

Nos üdv az oldalon!

Részemről elfogadlak. Ha Alyara is megtette mehetsz is játszani.

Üdvözlet minálnuk!

Remek kis karakter, elfogadlak. Úgyis túl sok itt már a mágikus lény, kicsit helyre kell hozni az egyensúlyt.

Alya