Belépés
Naptár
2900. július 21.
Legutóbbi témák
» Chat 04by Alyara Nirois Szer. Aug. 29, 2012 6:28 pm
» Elköltöztünk!
by Alyara Nirois Szer. Aug. 29, 2012 6:20 pm
» 1...!
by Alyara Nirois Szer. Aug. 29, 2012 7:23 am
» A rét
by Mulan Huryū Kedd Aug. 28, 2012 8:11 am
» Hirig lakrésze
by Hirig Kedd Aug. 28, 2012 6:17 am
» Előcsarnok
by Vera Rider Hétf. Aug. 27, 2012 10:04 pm
» 2...!
by Alyara Nirois Hétf. Aug. 27, 2012 9:42 pm
» Múzeum a XXI. századból
by Mira Hétf. Aug. 27, 2012 9:30 pm
» A lidérces álmok ligete
by Raven Raymore Hétf. Aug. 27, 2012 9:35 am
» 3...!
by Alyara Nirois Vas. Aug. 26, 2012 8:11 pm
Ki van itt?
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég Nincs
A legtöbb felhasználó (74 fő) Pént. Szept. 27, 2024 6:21 am-kor volt itt.
Statistics
Összesen 86 regisztrált felhasználónk van.Legújabb felhasználó: Dzsorsua
Jelenleg összesen 10615 hozzászólás olvasható. in 550 subjects
Aurora D'Oriens
1 / 1 oldal
Aurora D'Oriens
Karakter régi neve: Sophia de Molay
Karakter új neve: Aurora D’Oriens
Kora: 21
Születési hely: Franciaország, Párizs
Fátyolos város: Párizs
Faj: mágus
Előtörténet: Dobogás az aszfalton. Puha cipők surranása. A város zajai csak tompán hangzanak. Lihegés, kapkodva veszi a levegőt, a másik kettő zihálva lohol utána. Toccsanás, ahogy a lába belecsap egy pocsolyába. Egy fordulás. A nedves cipőtalp megcsúszik és ő nekicsapódik egy autó oldalának. Ellöki magát és tovább fut, már majdnem beérik. A parkolóház korlátján dobbant és visszafele fellöki magát egy furgon tetejére, ott lendületet vesz, és felukapaszkodik egy emelettel följebb. A két férfi szorosan követi. Tovább menekül. Szinte átveti magát a tetőre vezető ajtón. A napfény egy pillanatra elvakítja, átveti magát a hirtelen fékező autó motorháztetején. Bukfencezve ér földet de rögtön tovább szalad. Még húsz méter. Csúszva fékezi le magát a korlátnál és átpillant a peremen.
- Ennyi volt, elkaptunk! Innen nincs hova futni!
Lassan közelítenek felé. Sarokba szorították, de még nem kapták el. Még egyszer lepillant. Elmosolyodik, ahogy visszanéz a két férfira, majd átlendül a korláton. Amazok őrült módjára szaladnak a korláthoz és elképedve bámulják a lányt, ahogy belecsobban a folyóba.
- Ezt az eszement némbert!
- Ez nem komplett!
*Később*
A lány már a haját szárította mire barátai hazaértek.
- Hehe, nyertem! Most pedig fizessetek!
- Te megőrültél!
Morogták együttesen majd átadták a kialkudott összeget a lánynak. A vacsorával teli szatyrokat az asztalra tették, ahol a lány rögtön rájuk is rabolt.
- Hékás, az a miénk!
- Ugyan, ennyit megérdemlek nem. Naszóval, ki akar mosogatni?
Az ilyen napokra boldogan emlékezett vissza, a többire kevésbé.
A kis Sophia Párizs egyik békés kertvárosában látta meg a világot. Anyjától heves vérmérsékletét és öszvérekével vetekedő makacsságát, apjától pedig egy nívósnak számítható nevet örökölt. A gyermekéveit szinte felhőtlen boldogságban töltötte, majd pedig eljöttek a "gimnazista évek". A már gyerekként is ügyes és fürge lány a tornát és egyéb megszokott sportokat igen hamar lecserélte. Nemsokkal az után, hogy az egyik belvárosi kollégiumba költözött, a szobatársa révén megismerkedett az ikrekkel, Luc-el és Pierre-el, akik, nos mint ahogy azt a "jó fiúk" szokták hamar belevitték a lányokat a rosszba. Bár, ahogy a mondás tartja, rossz az aki rosszra gondol. A fiúk kedvenc időtöltése egy olyan "sport" volt, ami akkoriban a városi ifjak között hódított, az idősebbek pedig, nos nemes egyszerűséggel vandalizmusnak tartották. Ez volt a parkour. Bár a fiúk már egy ideje űzték ezt a sportot, még ők is meglepődtek az ifjú "traceur" mozgékonyságán. Sophie-nál a parkour igen hamar életvitelé nőtte ki magát, s nem maradt meg az egyszerű sport szintjén. Szinte mindenhova futva ment és nem egyszer még az óráira is az ablakon keresztül érkezett. Saját maga szórakoztatására és a fiúk bosszantására egyre hajmeresztőbb mutatványokkal próbálkozott és hát nem egyszer kötött ki az ambulancián emiatt.
Furcsa mód, azt gondolná az ember, hogy egy ilyen rohanó életstílus mellett nem igazán fér meg az iskola és a tanulás, de az kis Sophie-nak szerencsére ha az esze nem is, de a szíve a helyén volt. Így hát bár néha kicsit botladozva és megküzdve a lustasággal és az unalommal, de viszonylag jó eredménnyel zárta a középiskolai éveket és felvételt is nyert az "egyik" Sorbonne-ra. Az egyetem alatt leginkább a költészet és az irodalom kötötte le, de vannak dolgok, amiből soha nem nő ki az ember. Nem egyszer hozta a frászt a professzoraira, ahogy az ablakpárkányon, vagy olykor kicsit kintebb ücsörögve hallgatta előadásaikat. Emiatt sajnos nem egyszer meggyűlt a baja az "egyetemi hatósággal", de valahogy mindig megúszta a kicsapást.
De az egyetemi élet mindössze a felszín volt Sophia számára. A kedves kis vadóc, aki szinte minden órájára bejárt, az egyetemen kívül egy másik életet élt. Mert hát, ami egyeseknek szórakozás és hobby, az másoknak sport, vagy megint másoknak szinte vérre menő küzdelem. És ha valaki felhívja magára a figyelmet ebben a világban, az ritkán sül el jól. Sophia is csak egy ostoba véletlen folytán keveredett bele a bandák közötti versengésbe. Néhány srác észrevette amint egy parkban szórakoztatja magát és kihívták egy barátságosnak induló versenyre. A kis társaság tagjai máskor is megkeresték Sophiat és hamar kiderült, hogy nem csak a tehetségére fáj a foguk. Eleinte szép szóval próbálták magukhoz láncolni a lányt, később pedig fenyegetésekkel próbálkoztak. Bármennyire is próbálkozott hogy elkerülje őket, újra és újra megtalálták és ahogy egyre régebb óta mondott ellent nekik annál agresszívebbek lettek a fenyegetések, de szerencsére csak akkor tudták volna ezeket beváltani ha el tudják kapni. Végül egy ismerősén keresztül egy rivális banda kereste meg és a védelmüket ajánlották, bizonyos ellenszolgáltatásokért, Sophia számára ez viszont szóba se jöhetett így végül két banda között rekedt és állandóan ébernek kellett lennie.
Tulajdonságok:
Külső: Nagyjából 160centi magas és 55-60 kiló körül mozog a súlya. Korábbi inas, izmos testalkatát szinte teljesen megőrizte. Mindössze az arcvonásai finomodtak kissé valamint a haja is hosszabb lett az átlépés során.
Belső: Vad és vehemens mivoltját anyjától örökölte és soha nem akart ezen változtatni. Bár sokan a tipikus rosszlányt látják benne, a szíve mélyén egy igazi jó lélek. A végletekig makacs és talán egy leheletnyire öntelt. A 21. században tökéletesen tisztában volt a képességeivel és adta neki azt a fajta szilárd éntudatot amivel gyakran az végletekig hajszolt bárkit, aki bizonyítani akart előtte. Messze áll, az igazán bátor emberektől, ám a makacssága gyakran kárpótolja ezt a hiányosságát. Őszinte vallomást kicsikarni tőle szinte lehetetlen, belelátni a lelkébe pedig veszélyes. A városi élet hatására egyfajta szelíd alattomosság alakult ki benne, ami inkább a veszélyek elől való kitérését segítette mint sem azt, hogy másokat becsapjon. Legnagyobb ellensége talán önmaga lelkiismerete.
Belépés a fátyolba:
Képességek:
Tárgy: Egy régi fém medáll, ami egy swasztikát formáz aminek a közepére egy bourbon-liliom van illesztve. Jelenleg az övcsatjában lévő foglalatban hordja.
Egyéb:
Általános képességek:
Erő: 5/10
Gyorsaság: 8/10
Ügyesség: 7/10
Állóképesség: 5/10
Modor: 10/10
Megjelenés: 7/10
Intelligencia: 8/10
*Kidolgozás alatt, Éadromnál még 16 HSZ kell!*
Karakter új neve: Aurora D’Oriens
Kora: 21
Születési hely: Franciaország, Párizs
Fátyolos város: Párizs
Faj: mágus
Előtörténet: Dobogás az aszfalton. Puha cipők surranása. A város zajai csak tompán hangzanak. Lihegés, kapkodva veszi a levegőt, a másik kettő zihálva lohol utána. Toccsanás, ahogy a lába belecsap egy pocsolyába. Egy fordulás. A nedves cipőtalp megcsúszik és ő nekicsapódik egy autó oldalának. Ellöki magát és tovább fut, már majdnem beérik. A parkolóház korlátján dobbant és visszafele fellöki magát egy furgon tetejére, ott lendületet vesz, és felukapaszkodik egy emelettel följebb. A két férfi szorosan követi. Tovább menekül. Szinte átveti magát a tetőre vezető ajtón. A napfény egy pillanatra elvakítja, átveti magát a hirtelen fékező autó motorháztetején. Bukfencezve ér földet de rögtön tovább szalad. Még húsz méter. Csúszva fékezi le magát a korlátnál és átpillant a peremen.
- Ennyi volt, elkaptunk! Innen nincs hova futni!
Lassan közelítenek felé. Sarokba szorították, de még nem kapták el. Még egyszer lepillant. Elmosolyodik, ahogy visszanéz a két férfira, majd átlendül a korláton. Amazok őrült módjára szaladnak a korláthoz és elképedve bámulják a lányt, ahogy belecsobban a folyóba.
- Ezt az eszement némbert!
- Ez nem komplett!
*Később*
A lány már a haját szárította mire barátai hazaértek.
- Hehe, nyertem! Most pedig fizessetek!
- Te megőrültél!
Morogták együttesen majd átadták a kialkudott összeget a lánynak. A vacsorával teli szatyrokat az asztalra tették, ahol a lány rögtön rájuk is rabolt.
- Hékás, az a miénk!
- Ugyan, ennyit megérdemlek nem. Naszóval, ki akar mosogatni?
Az ilyen napokra boldogan emlékezett vissza, a többire kevésbé.
A kis Sophia Párizs egyik békés kertvárosában látta meg a világot. Anyjától heves vérmérsékletét és öszvérekével vetekedő makacsságát, apjától pedig egy nívósnak számítható nevet örökölt. A gyermekéveit szinte felhőtlen boldogságban töltötte, majd pedig eljöttek a "gimnazista évek". A már gyerekként is ügyes és fürge lány a tornát és egyéb megszokott sportokat igen hamar lecserélte. Nemsokkal az után, hogy az egyik belvárosi kollégiumba költözött, a szobatársa révén megismerkedett az ikrekkel, Luc-el és Pierre-el, akik, nos mint ahogy azt a "jó fiúk" szokták hamar belevitték a lányokat a rosszba. Bár, ahogy a mondás tartja, rossz az aki rosszra gondol. A fiúk kedvenc időtöltése egy olyan "sport" volt, ami akkoriban a városi ifjak között hódított, az idősebbek pedig, nos nemes egyszerűséggel vandalizmusnak tartották. Ez volt a parkour. Bár a fiúk már egy ideje űzték ezt a sportot, még ők is meglepődtek az ifjú "traceur" mozgékonyságán. Sophie-nál a parkour igen hamar életvitelé nőtte ki magát, s nem maradt meg az egyszerű sport szintjén. Szinte mindenhova futva ment és nem egyszer még az óráira is az ablakon keresztül érkezett. Saját maga szórakoztatására és a fiúk bosszantására egyre hajmeresztőbb mutatványokkal próbálkozott és hát nem egyszer kötött ki az ambulancián emiatt.
Furcsa mód, azt gondolná az ember, hogy egy ilyen rohanó életstílus mellett nem igazán fér meg az iskola és a tanulás, de az kis Sophie-nak szerencsére ha az esze nem is, de a szíve a helyén volt. Így hát bár néha kicsit botladozva és megküzdve a lustasággal és az unalommal, de viszonylag jó eredménnyel zárta a középiskolai éveket és felvételt is nyert az "egyik" Sorbonne-ra. Az egyetem alatt leginkább a költészet és az irodalom kötötte le, de vannak dolgok, amiből soha nem nő ki az ember. Nem egyszer hozta a frászt a professzoraira, ahogy az ablakpárkányon, vagy olykor kicsit kintebb ücsörögve hallgatta előadásaikat. Emiatt sajnos nem egyszer meggyűlt a baja az "egyetemi hatósággal", de valahogy mindig megúszta a kicsapást.
De az egyetemi élet mindössze a felszín volt Sophia számára. A kedves kis vadóc, aki szinte minden órájára bejárt, az egyetemen kívül egy másik életet élt. Mert hát, ami egyeseknek szórakozás és hobby, az másoknak sport, vagy megint másoknak szinte vérre menő küzdelem. És ha valaki felhívja magára a figyelmet ebben a világban, az ritkán sül el jól. Sophia is csak egy ostoba véletlen folytán keveredett bele a bandák közötti versengésbe. Néhány srác észrevette amint egy parkban szórakoztatja magát és kihívták egy barátságosnak induló versenyre. A kis társaság tagjai máskor is megkeresték Sophiat és hamar kiderült, hogy nem csak a tehetségére fáj a foguk. Eleinte szép szóval próbálták magukhoz láncolni a lányt, később pedig fenyegetésekkel próbálkoztak. Bármennyire is próbálkozott hogy elkerülje őket, újra és újra megtalálták és ahogy egyre régebb óta mondott ellent nekik annál agresszívebbek lettek a fenyegetések, de szerencsére csak akkor tudták volna ezeket beváltani ha el tudják kapni. Végül egy ismerősén keresztül egy rivális banda kereste meg és a védelmüket ajánlották, bizonyos ellenszolgáltatásokért, Sophia számára ez viszont szóba se jöhetett így végül két banda között rekedt és állandóan ébernek kellett lennie.
Tulajdonságok:
Külső: Nagyjából 160centi magas és 55-60 kiló körül mozog a súlya. Korábbi inas, izmos testalkatát szinte teljesen megőrizte. Mindössze az arcvonásai finomodtak kissé valamint a haja is hosszabb lett az átlépés során.
Belső: Vad és vehemens mivoltját anyjától örökölte és soha nem akart ezen változtatni. Bár sokan a tipikus rosszlányt látják benne, a szíve mélyén egy igazi jó lélek. A végletekig makacs és talán egy leheletnyire öntelt. A 21. században tökéletesen tisztában volt a képességeivel és adta neki azt a fajta szilárd éntudatot amivel gyakran az végletekig hajszolt bárkit, aki bizonyítani akart előtte. Messze áll, az igazán bátor emberektől, ám a makacssága gyakran kárpótolja ezt a hiányosságát. Őszinte vallomást kicsikarni tőle szinte lehetetlen, belelátni a lelkébe pedig veszélyes. A városi élet hatására egyfajta szelíd alattomosság alakult ki benne, ami inkább a veszélyek elől való kitérését segítette mint sem azt, hogy másokat becsapjon. Legnagyobb ellensége talán önmaga lelkiismerete.
Belépés a fátyolba:
Képességek:
Tárgy: Egy régi fém medáll, ami egy swasztikát formáz aminek a közepére egy bourbon-liliom van illesztve. Jelenleg az övcsatjában lévő foglalatban hordja.
Egyéb:
Általános képességek:
Erő: 5/10
Gyorsaság: 8/10
Ügyesség: 7/10
Állóképesség: 5/10
Modor: 10/10
Megjelenés: 7/10
Intelligencia: 8/10
*Kidolgozás alatt, Éadromnál még 16 HSZ kell!*
Aurora D'Oriens- Hozzászólások száma : 5
Join date : 2012. Mar. 31.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.