Álomlátó

Álmában Rayana megint otthon volt a huszonegyedik század elején, Dublinban, de most minden más volt.
Most meglátta a különböző lényeket, ahogy jönnek-mennek, segítenek vagy ártanak az embereknek. Volt olyan, aki csak ténfergett és lófrált a városban vagy a város körül.
Látta, hogy goblinok dugják ki a fejüket a csatornákból, hogy tündérek integetnek neki egy-egy parkban. Azt is észrevette, hogyan húzódnak elhagyatott épületekbe a vámpírok és hogy rohanják körbe az erősebb vérfarkasok a várost.
Időnként egy-egy galamb, kutya vagy macska szemében emberi értelmet látott megcsillanni, ilyenkor tudta, hogy alakváltóval van dolga.
Néha az erős álcák mögött látta megcsillanni a sidhek három-színű szemét, hegyes fülét. Egyszer-egyszer kegyetlen, gúnyos vagy éppen barátságos mosolyt látott megvillanni az arcukon.
Az emberek csodálattal bámulták, hiszen már nem az a közönséges, vörös hajú lány volt, aki valaha, hanem egy fekete hajú, hófehér bőrű sidhe lány, egy gyönyörű jelenség.
Járta az utcákat, céltalanul és mégis, végül egy nagyon is ismerős helyen kötött ki. Az apja házánál.
Bentről veszekedés hangjai szűrődtek ki.
-A te hibád volt! Miért nem kísérted el? - visított Rayana anyja.
-Tévedsz. Clary hozzád utazott, neked kellett volna az állomáson lenned! - üvöltötte Mr McLean.
Rayana enyhén görcsölő gyomorral sétált odébb.
Hirtelen ajtó csapódását hallotta, majd a szeme sarkából látta, hogy az apja vörös fejjel siet el.
Egy embercsoporthoz csapódott, ami látszólag ugyanabba az irányba tartott, amerre az apja is, majd amikor csoport befordult az egyik sarkon, ő egy másik csoporthoz csapódott.
Mr McLean az egyik romos ház előtt állt meg. Ez volt az a ház, amiről a férfi azt mondta sose lesz kész. A felújítás közben mindig történt valami ami hátráltatta a munkálatokat. Az építkezés vezetője szerette maga vezetni a munkát, így gyakran járt kinn, hogy ellenőrizze a beosztottjait.
Ez a ház azonban sehogy nem épült fel. A romok közt csak a törmelék nőtt, a falak sosem.
Ez előtt a ház előtt állt Rayana apja. Úgy bámulta az építményt, mint a hősök a sárkány barlangját, majd lassan, mintha valami vonzaná az ajtó felé.
Rayana ezt az árnyékokból figyelte és legszívesebben ordítva vetette volna magát a valamikori apja után, hogy megállítsa, de mit is mondhatott volna, ki ő? Vagy hogy miért állította meg?
Nem tudott volna választ adni a kérdésekre, csak egy megérzése volt, hogy a férfi nem lesz ott biztonságban.
Mégse tett semmit, csak állt az árnyékban és figyelte a házat. Egészen addig ácsorgott ott sóbálvánnyá dermedve amíg sikolyt nem hallott odabentről. Amikor meghallotta a hangot elindult a ház felé, ahonnan egy vámpír lépett ki a piszkosszürke estébe. Intett egyet üdvözlésül a fekete-sidhenek üdvözésképp, majd továbbment.
Az árnyak - melyek már az Udvarban is híreket sugdostak a fülébe - , amikor a nő és a vámpírférfi árnyéka összeért megint híreket hoztak. Híreket arról, amit már így is tudott.
Egy kép villant az agyába: ahogy a vámpírférfi az apja mögött áll és a nyakába mélyeszti a szemfogait, majd mohón elszívja az emberférfi életét...
A vámpír után rohant és amikor hallótávolságon belülre került rákiáltott.
-Miért ölted meg? Ő az apám volt! A családom.
A férfi megfordult, a lámpák fényében az arcán vér csillant meg. A lány apjának vére.
Rayana a következő percben már egyenes derékkal ült az ágyában. Körülötte árnyak kavarogtak a hideg hajnali fényben, arra várva, hogy a nő meghallgassa az éjszaka szerzett híreket, de a sidhe még nem rájuk figyelt.
Rayana fejében az álombeli vámpír válasza vert tompa visszhangot.
-Őt már elvesztetted. - mondta halálos nyugalommal. - Akkor vesztetted el őt, amikor a fátylon átlépve új néven új életet kezdtél. Amikor elfelejtetted ki voltál és egy halhatatlan sidhe életét kezdted élni.
Vajon tényleg elvesztettem őket? - kérdezte magától.
Nem tudta a választ, így inkább megrázta a fejét, hogy kitisztuljon és minden figyelmét az árnyékoknak szentelte.

Ezt akár hozzászólásnak is beírhattad volna az első éjszakádhoz.

Köszönöm, de az a helyzet, hogy amíg nem játszhatok addig unalmamban majd még produkálok hasonlókat. (Igenis unalmamban, mert még csak egy admini "engedélyem" van és várni nagyon unalmas.)