Rayana Lestarn

Karakter régi neve: Clarissa McLean
Karakter új neve: Rayana Lestarn
Kora: 22 év, de fiatalabbnak látszik
Születési hely: Nagy-Britannia, Észak-Írország, Belfast
Fátyolos város: Belfast
Faj: fekete sidhe

Előtörténet:
Az életem igazából az elemi második osztályával kezdődött. Akkor kezdtem el kelta mitológia szakkörre járni és akkor ismerkedtem mega kelták hitével - többek közt az ír istenekkel; sidhe-vel is. A szakkört egy gimnazista, John tartotta, aki eltökélte, hogy néprajzszakra fog jelentkezni ha kijárta a gimit. Igazából John szakkörére csak néhányan jártunk, de velünk egész jól összebarátkozott. Hetente egy-két órát tartott nekünk. Erre a szakkörre egyébként nyolcadikos koromig jártam.
Festeni ötödikes koromban kezdtem. Főleg mitológiai lényeket és eseményeket ábrázoltam, meg tájképeket festegettem. Ez volt az én egyik kedvenc hobbim. A másik... hát, az a szakkör volt.
Egyszer egy héten át nem volt szakkör, mert John megbetegedett. Egyedül indultam haza, mert rajtam kívül mindenkinek volt valami elintéznivalója. Ha jól emlékszem, ez már harmadikban volt. Pár idősebb fiú, negyedikesek, vagy ötödikesek próbálták elvenni egy lány zsebpénzét. Szóltam nekik, hogy hagyják abba és leálltam velük vitatkozni. Közben elengedték a lányt, aki így el tudott futni. Amikor észrevették, megfenyegettek hogy megvernek. Nem ijedtem meg, hát megtették.
Amikor hazértem, anyám épp nem volt otthon. Apám rákérdezett, hogy mi történt, én meg elmeséltem neki az egészet. Erre ő csak bólintott és azt válaszolta, hogy holnaptól verekedni fog tanítani. Nem akadt ki, nem mesélte el anyámnak és betartotta az ígéretét.
Gyorsan tanultam, hamarosan már meg tudtam védeni másokat és magamat is. Mire nyolcadikos lettem, már mindenki elismerte, hogy erős vagyok és mindenki tudta, hogy nem engedem senkinek, hogy másokat bántson. Természetesnek vettem, hogy a gimnáziumban is így fognak viselkedni velem és ugyanígy tisztelni fognak, de tévedtem. Bár itt már kilencedik végére kiharcoltam magamnak az elismarést.Ekkor vettem át a szakkört John-tól, mert eddigre már eleget tudtam a mitológiáról. A gimnáziumi évek gyorsan elszálltak és leadtam a szakkört valaki másnak, tizenkettedik végén, amikor a szüleim váltak.
A válás alatt voltak furcsa álmaim, amiket nem teljesen tudtam megérteni. Néha egy várost láttam, sok-sok furcsa emberrel. Vagyis... Nem igazán emberekkel. Furcsa lényekkel. Fehér, tollas szárnyú angyalokkal, hófehér arcú, éles fogú teremtményekkel, akik egy picit hasonlítottak a filmekben bemutatott vámpírokhoz. Talán tényleg azok is voltak. Néhányan néha farkassá vagy más állattá változtak. Meg apró, színes szárnyú tündéreket is láttam a házak között.
Elkezdtem a főiskolát néprajzszakon. Egyik alkalommal, amikor egy régészeti területen dolgoztam, kint éjszakáztam a terepen. Ősi kelta sírokat kerestünk. Ezeket a dombokat a középkorban még tündérdomboknak nevezték az ilyesmit és a részeg emberek gyakran állították azt, hogy láttak egy sidhe lakomát vagy tündérbált. A többiek már javában aludtak, amikor megláttam a fényt az egyik domb oldalán. Valamiért olyan érzésem volt, hogy muszály megnéznem. Elindultam a világosság felé, ami egyre jobban hasonlított egy résnyire nyitva hagyott ajtó mellett kiszűrődő kályha vagy ezernyi gyertya fénye. Amikor az ajtó közelébe értem hallottam, hogy nyílik. Én erre elbújtam és láttam, hogy egy magas, fekete hajú férfi lép ki a dombból. Körülnézett, aztán visszament és valami olyasmit mondhatott a bentieknek, hogy a halandókból kiveszett a hősök szelleme. Akkor visszarohantam és másnap reggel nem emlékeztem rá, álom volt, vagy valóság. Bár nehezen hittem volna el, hogy ez a valóság.
Ötödikben, a főiskola utolsó osztályában sokat jártam vidékre, hogy a falvakban gyűjtsek információt a dolgozataimhoz. Egy ilyen alkalommal találkoztam újra Johnnal. Akkor az egész nap ráment a beszélgetésre. Megkérdeztem, hogy hisz-e a sidhe-kben, pedig azt felelte, hogy igen. Erre én elmeséltem neki a találkozásomat velük. Furcsállotta, de nem állította, hogy hazudnék, bár az álom neki is valószínűbbnek tűnt.
Az első félév vége körül elhatároztam, hogy meglátogatom anyámat, hogy dicsekedjek az eredményeimmel. Ekkor találtam rá Anne Nagyi boltjára...

Tulajdonságok:
Külső
Régen: Clarissaként vörös haja, világos, szeplős bőre volt. Nem volt magas, a 160 cm-es magasságot is alig érte el. Ehhez teltkarcsú alak társult, amit látva senki nem tudta róla elképzelni, hogy a legtöbb fiú ismerősénél jobban verekszik.
Most: Rayanaként körülbelül 167 cm magas lett, éjfekete hajjal, hófehér bőrrel, ami a szeme környékén barnás árnyalatba megy át. Karcsú alkatú lány, az írisze kívül sötétzöld, a középső sáv világoszöld, a legbelső, keskeny sáv halványzöld vagy fehér, a fénytől függően.
Belső: Általában nem törődik az emberekkel, csak azokkal, akik segítségre szorulnak. Amúgy a sidhe már halandó korában jobban érdekelte, mint a halandók. Oda-vissza volt attól, hogy az emberek istennek hitték őket, mert akkora hatalmuk volt. Irigyelte őket a mágiájukért és a halhatatlanságukért. Amikor átlépett 2900-ba, nagyon örült, hogy az általa bálványozott sidhe-k egyike lett. Nem szívesen választja más fajok társaságát és ő az első, aki ugrik, ha egy rossz szót is szólnak az övére. Megvédi azokat, akik rászorulnak vagy segítséget kérnek tőle, de semmien más esetben nem hajlandó a többi fajt megvédeni. Szereti a művészeteket, főleg a festészetet és a zenét. Jó műértő, zenei ízlése tág, tulajdonképp bármit szívesen meghallgat. Nehezen tűri, ha lenézik vagy parancsolgatnak neki.

Belépés a fátyolba:
Szóval éppen anyámhoz készültem látogatóba és úgy döntöttem viszek neki valami ajándékot. A kedvenc antikváriumából akartam vinni neki egy könyvet, de végül eltévedtem. Amikor megálltam, egy ajtó előtt találtam magam. Az ajtó felett egy tábl lógott: Anne Nagyi Régiségboltja. Nem tudom, miért mentem be, de valami vonzott odabentről. A boltban félhomály volt, de amint hozzászoktam, fel tudtam mérni a területet. Sok kacat volt ott, meg egy nagy mahagóni íróasztal, ami mögött egy öregasszony állt. Kilépett a pult mögül és felém sietett. Megkérdezte, hogy érdekel-e a művészet, amire azt feleltem, igen. Erre hátra vezetett a bolt egyik sötétebb sarkába, ahol egy fátyollal eltakart tárgy volt. Már a fátyol is érdekes volt, egyszerre csillogott arany és ezüst színben is, de ami mögötte volt érdekesebbnek látszott. Arra néztem, ahol az imént még az asszony állt, de ő már vissza is tért a "pulthoz" ahol egy indián asszonnyal beszélgetett. Az asszony felém nézett és azt mondta, van választásom. Akkor nem tudtam, hogy értette. Megvontam a vállam és félrehúztam a fátylat. A makett fölé hajoltam, hogy jobban megnézzem az apró várost. Szinte még az embereket is láttam, és ez a város olyan ismerősnek tűnt... Már láttam... álmomban.

Képességek:
Fekete sidhek:
Bestia uralom:
1p Az apróbb szörnyek engedelmeskednek neked. Ez jól jön ha a Holdfényes udvarban élsz, ahol a tündérvilág legsötétebb lelkű gonosztevői zsúfolódtak össze.
2p. Nagyobbacska rémek is hallgatnak rád.
Mindkettőnek:
Elementaritás:
1p Képes vagy kisebb elementálokat hívni magadhoz.
Álcázás:
1p. Apróbb varázslatokkal meg tudod változtatni a sminket például.

Isteni hatalom:
Árnyak:
1. Ki tudod terjeszteni a saját árnyékod és ezt kedved szerint mozgatni.

Tárgy: Egy 10*10 cm-es festmény, amit ő készített arról a helyről, ahol először "találkozott" a sidhe-vel.

Egyéb: Amikor átlépett a fátylon a fején egy ezüst tiara jelent meg, ami a homlokán egy zöld jáde követ tart.

Általános képességek:
Erő: 9/10
Gyorsaság: 7/10
Ügyesség: 7/10
Állóképesség: 8/10
Modor: 5/10
Megjelenés: 5/10
Intelligencia: 8/10

Nos először is üdvözöllek népem soraiban drága gyermekem!
Jól összeraktad az előtörit, habár egy kicsit még lehetne bővíteni rajta, itt-ott én még kifejtettem volna egy kicsit, de alapvetően jó lett.
A sidhes részen mondjuk elmélkedtem egy kicsit, mert annyira azért nem jellemző, hogy valaki meglássa, de még ki is hallgassa, amit a sidhek mondanak, de végülis egyszeregyszer ilyen is megeshet, szóval végülis jó lesz, lehet majd összehozlak valamelyik feketehajú csemetémmel, a régi ismerőssel.
A többi rendben volt azt hiszem, illetve általános tulajdonságokra, ha nem vagyok teljesen analfabáta matekból (ami nem biztos, hogy így van... ) akkor még egy pontot eloszthatsz.
Amúgy részemről elfogadlak, remélem aktívan tarkítod majd a sidhek társaságát kis árnymester.

Kiegészítettem és kijavítottam amennyire tudtam és át is néztem, többet nem tudok pontosítani a karakter körvonalain.
Mármint, odaírtam egy-két dolgot, többek között a festésről meg ilyenek.

Üdv minálunk!

Először is elnézést a viszonylag sok kimaradásért.

Másodszor. Az előtörténeted kicsit sántít, egyet kell értenem Lynivel. Attól még, hogy a sidhe-ék kelták, meg hogy a karaktered "ismeri" őket, hét szentség, hogy nem fogsz velük találkozni. Tündérdombbal meg pláne hogy nem. Ebben a korban még nem fedték fel magukat a mágikus lények, illetve ezek a sidhe-ék nem egyenlőek a kelta mondavilág tündéreivel. Legalábbis a karaktered így fogja majd remélhetőleg gondolni. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem ismerheted a mondavilágot, egyszerűen a mágikus lények a mi időnkben végtelenül óvatosak, és tényleg kifejezetten figyelnek arra, hogy rejtve maradjanak.

Hiba volt még, hogy eggyel több pontot osztottál szét a képességeid között.

Minden mást is javítanod kéne, amiben hivatkozol a találkozásra.

Üdv, Alya

Átírtam benne azt a részt, Alya. Remélem, így már jó lesz!

Az előtörténet így már rendben lesz, már csak a képességeidnél kell egy ponttal kevesebbet elosztanod.

Oké, az is megvan.

Köszönöm, így már én is elfogadlak!

Uuuu, elbambultam, most látom, hogy mégiscsak jól osztottad el a pontokat. Mi is volt az, amiről "lemondtál" miattam? Mégiscsak felveheted.

Nem gond, én is csak később vettem észre, hogy írtam első szintet is. Visszaírtam az álcázást is.

Köszönöm, már teljes értékű játékos vagy.