Kemet Kawab

by **Kemet Kawab** Kedd Júl. 05, 2011 2:15 am

Karakter régi neve: Kemanh Meritnebet
Karakter új neve: Kemet Kawab
Kora: 25 év
Születési hely: Egyiptom, Uaszet
Fátyolos város: Kairo
Faj: Varázsló: Necromanta

Előtörténet:

Ahol született, ott még a vizet is aranyserlegből itták. És a gyümölcsöt is aranytálból ették. Rengeteg ékszert viseltek, melyek a hatalmasságot és dicsőséget jelképezték. A Nílus partján, egy csodaszép városban, egy oly magas épületben, ahonnan belátni az egész szépséges vidéket, mely hol zölden, hol sárgán pompázik, ahogy éppen az életet adó és elvevő folyó kívánja.
Már gyerekként kemény nevelésre fogták, nem hagyva, hogy rosszalkodjon, céltudatosságra ösztönözték, arra, hogy ha akar valamit, azt tegye meg, ha kell erőszakkal, de legyen az övé. Így volt ez Neffel is, a gyönyörű gyerek-lánnyal, akit magáénak akart. Egyszerűen csak kiragadta a tömegből és azt mondta, hogy ő az övé lesz. És Nef hűséges, ha nem a leghűségesebb szolgája lett.
Ha úgy kívánta, akkor khepesh-sel mérték össze az erejüket, apja kedvére. Ha úgy kívánta, akkor addig futottak a palotában, míg a lábuk bírta a lépést. Hiába nevelték keményen, mégis boldog gyerekkort tudhatott magáénak egészen anyja haláláig. Ekkor volt tíz esztendős. A „Sötét Szemű férfi” ugyanis elragadta anyját, méghozzá az orra előtt. Kemanh viszont elfelejtette ezt. Nem emlékezett arra, hogy mely ördög vette el anyja életét, hiába faggatták. Pedig látta, végig nézte az egészet és mégsem emlékezett rá. Aztán telt az idő és egyre gyakrabban nem emlékezett dolgokra. Nef is megváltozott, gyakran méregette gyanakvóan vagy éppen titokban tartott dolgokat. Ilyenkor gyakran megkorbácsolta, ám az csak nem mondott el semmit. Félt, félt attól, hogy valaki… Hogy a „Sötét Szemű férfi” érte is eljön. Ám az apja nem tett semmit, hiába rimánkodott.
A kívülállók szemében is feltűnt, hogy furcsán viselkedik. Hol a kő keménységével osztogatott parancsokat, hol pedig a tejhab lágyságával segített a szolgálók fájdalmain. A kettősség megrémítette a környezetét, ám mégsem mondtak neki semmit. Hogy is mondhattak volna, mikor megtiltotta mindenkinek? Megtiltotta. Az a másik.
Okos gyerek volt. Elég hamar rádöbbent arra, hogy egy bá költözött belé. Egy másik lélek, aki olykor ura a testének. Egy lény, aki lehet akár erősebb nála. Valaki, akinek a céljai… talán ellenkeznek az övével. Ezért feljegyzéseket kezdett készíteni, hogy megismerje a bát. Ezen tanulmányai révén találkozhatott a Mesterrel, aki később bevezette a Rejtőző Nap templomába, ahol hamarosan megismerte az igazi hitet. Élete nagy részét a templom falai között töltötte azzal, hogy tökéletesítse magát a Rejtőző Nap harcosaként: szívében, elméjében és testében egyaránt egyé tudjon válni a szervezettel és, ami a legfontosabb, hogy képessé váljon az uralkodásra a bá fölött.

Az utolsó nap:
- Kemanh, aggódok érted / gyönyörű kék szemei úgy ragyogtak, akár a metszett zafír kövek, melyet csak még jobban kiemelt és egyben torzított is a szeme alá húzott sárga és a fölé ívelt hosszú rózsaszín csík, melyek napbarna bőrét futották. Hideg intelligenciája mögött viszont valódi aggodalom lángja lobogott. Az, amire készültek, több volt, melyet átlagember láthatott vagy éppen átélhetett. A legnagyobb hangsúly persze a túlélésen volt. Mert, hogy annak igen kicsi volt a valószínűsége. /
- Nyugodj meg Nef, / megszorította szolganője karját a vastag aranykarperecek fölött, majd végig simított a rovásokon végül a nő csontos, hosszú ujjaival kulcsolta sajátjait. Így fogadkoztak máskor is. /
- Készen vagytok már? / kérdezte egy öblös, zengő férfihang, hiszen nem várhattak tovább. A napfogyatkozás ritka kiváltság és egyben különleges ünnep volt az ő misztériumukban. /
- Igen, Mester / fordult a hang irányába Kemanh. Olyan boldogságmámorban úszott, mint még soha annak előtte. Végre beavatást nyerhet, a legtisztábbat, melyet a korabeliek elérhetnek. A legcsodálatosabbat, melyet a Halál Ébredésének is neveznek. /
- Itt az idő / nyújtotta felé kezét a közben közelebb sétáló férfi. – A nappali éjszaka tökéletes ahhoz, hogy a messzi jövőbe pillanthass / kezdte el az áldozati oltár felé vezetni a fiatalt. - Ne feledd, ez olyan megtiszteltetés, melyet csak nagyon kevesen élhetnek át / felkísérte az oltár mellé, ahol más hittartók már elkezdték előkészíteni a szükséges eszközöket. A közeli segédasztalon már ott pihent az áldott kehely, a szakrális tőr és a csillagtérkép is, melynek vizsgálatával állapították meg korábban a helyes időt. És az alkalmas személyt is. /
- Az úrnő tiszta áldozatodat várja el / mondta neki, miközben elkezdte lemezteleníteni – Tiszta vagy? / kérdése már a rituálé része volt. /
- Tiszta vagyok, mester / libabőrös lett a rideg kéz érintése nyomán, ám ezzel cseppet sem foglalkozott. Hagyta, hogy megszabadítsák a szükségtelen dolgoktól, így ékszerei nagy részétől is. Csak az aranyszín csuklópántok maradtak rajta. A mellkasdísz, a harmadik szemet jelképező homlokpánt, a vastag aranyöv mind lekerültek róla. /
- Céljaid egyek az Istennőével? / ültette fel a széles lap tetejére. /
- Egyek, mester / diadalittasan válaszolt. Őt választották. Száz másik közül ő lesz az, akit az Istennő magához ölel majd. Egyek lesznek. /
- Kész vagy életedet és halálodat az Istennőnek áldozni? / Átvette egyik segédjétől a kelyhet és a fiatal felé nyújtotta. /
- Kész vagyok, mester / szíve egyre hevesebben vert, tekintete a pohár felé siklott, már szinte ajkain érezte az édes, bódító illatú italt, melyből erősen érződött, hogy különféle növényekből is készítették. Aztán kortyolt. /
- Felkészültél a jövő megpillantására? / Visszaadta segédje kezébe a kiürült kelyhet./
- Felkészültem, mester / válaszolta. És alig, hogy ezt kimondta, a következő pillanatban Nef sikolyát hallotta oldalról. Ösztönösen kapta arra a tekintetét. /
- Megtámadtak minket! / üvöltött fel az egyik katona a bejáratot rejtő függöny mögül, ám már arra nem volt ideje, hogy pontosítson. Fémek csattantak egymásnak./
- Hogy rohadnának meg / sziszegte a férfi. Az áldozó tőre felé kapott. Nem akarta félbehagyni, amit elkezdett. Ám már nem érte el a szükséges tárgyat. A mellkasából kiálló dárdahegy, egyértelművé tette mindenki számára, hogy ez egy befejezetlen rituálé marad részéről. /
- Fussunk, Kemanh / sikkantotta a társa mellé ugró Nef, már nem foglalkozott a félholt állapotban lévő térdre hulló pappal, akinek eddig remegő kezekkel segédkezett. Megragadta a másik karját és válaszra se várva kezdte el húzni az egyik szűk folyosó irányába, amerre a kiutat sejtette. /

/ Kemanh botladozva indult meg a lány után, az ereiben már zsibongott a folyadék, melyet korábban lenyelt. Fogalma sem volt arról, hogy merre és meddig futhattak, mire észhez tért, már úgy tűnt számára, hogy folyamatosan körbe-körbe szaladnak. Legalábbis a szer ezt mondatta vele. Mégis egy tiszta pillanatban, megértette, hogy hol járnak. Nef szolgáló lévén nem ismerhette olyan jól a katakombarendszer ezen részét, így akár könnyen el is tévedhetett. /
- Hé, állj! / rántotta vissza olyan erővel, hogy kis híján maga is hanyatt esett. Úgy érezte, mintha hat bika ereje költözött volna a testébe. Nagyot nyelve lépett hátra. Szomjazott. /
- Kemanh, / nyögte, arcán könnycseppek peregtek le. Lélekereje eddig a pillanatig tartott, belekapaszkodott társa nyakába. – Kemanh félnék nélküled / tudta, hogy mi következik, de nem akarta, ám a másik eltaszította magától a kékszeműt. /
- Fuss be a következő járaton, ha megérinted az Istennő tenyerét, felvisz / kezdte mondani, ám ez alkalommal a szolga engedetlenebbnek bizonyult, mint általában. Lefejtette a szorosan ölelő karokat nyakából. /
- Gyere velem, / szorította meg a másik kezét. Szinte már nyüszített. Az intelligenciát, mely korábban még a szemében ragyogott, eltörölte a félelem és a féltés. Ilyenkor sehol se volt az a komoly és magabiztos nő. Kemanh tette ezt vele, ő változtatta újra és újra ilyenné. /
- Nem tehetem, nekem feladatom van / kihúzta ujjait a másik szorításából. Ellentmondást nem tűrően pillantott a nőre. /
- Minek a feladat, ha nincs kinek vidd a hírt? / próbálta újra megragadni, húzni, ám a másik erősebb volt, nem mozdult egy lépést sem, csak újra kihúzta ujjait. /
- Figyelj rám jól, / fogta két keze közé a másik arcát. – A szokott helyen találkozunk, rendben? / A kérdés is hazugság volt, de őt ez már nem érdekelte. A múltkor már megbeszélték. Már ezerszer megbeszélték. Ő az Istennőnek adja a létét. Örökre. Nem egy fránya szolgálónak!
- Megígéred? / szemeiben felcsillant a csalfa remény, elhitte, amit Kemanh mondott. Elhitte, mint mindig, lényegtelen, hogy hazudott-e. Elhitte, mert hinnie kellett, nem azért, mert naiv lett volna, hanem mert így kellett lennie. /
- Mindenképpen / csókot lehet a szépséges Nef homlokára, majd ellépett tőle és azonnal futásnak indult az ellentétes irányba. Még nem kezdett el azon gondolkodni, hogy vajon hibázott-e, mikor otthagyta vagy mikor hazudott neki. Egyelőre nem érdekelte más. /

Tulajdonságok:

Külső:
Bronzosan csillogó bőr. Szikár alkat a megközelítőleg százötven centis magassághoz. Kopaszra borotvált fej és test. Smaragdzöld szemek. Ilyen volt régen. Ehhez képest napjainkban majdnem száznyolcvan centis magassággal bír és bőre halványrózsaszín, amilyen a fehér emberé. Alkatán látszik, hogy a halványszínű bőr alatt atléta izmok dolgoznak. Eleinte szokatlan volt tükörbe nézni. Haja vörösbarna, olyan hosszúságú, hogy ha nem kenné hátra valamilyen pasztával, akkor a szemeibe lógna, vagy orrát csiklandozná. Ehhez még pajeszt is visel, viszont ovális arcát más szőrzet nem fedi, erre gondosan ügyel. Orra egyenes. Jellemzően mosolyra húzódnak vékony ajkai. Szemei vörösek, akár a frissen kibuggyanó vér. Körmei hosszúak, és valamilyen tompa csontfényű kemény réteg borítja. Leginkább a vagány bőrruhákat kedveli, melyeket a hétköznapokban sem kímél.

Belső:

Ahogy a Nap lenyugszik és a Hold uralkodása eljön;
ahogy a folyó kiözönlik és visszatér medrébe;
ahogy a hideg időt a meleg követi, úgy…
Szükség van a földön: Jóra és Gonoszra is.

Ká egy megrekedt Gyermek, aki az anyjáért kiált. Egy gyerek, aki azért, hogy elfelejtse az elveszett szülőt menekül az arroganciába és agresszióba, ha idegenekről van szó. Bá ezzel szemben a megtestesült felnőtt nyugalom és a hozzá tartozó emberi (vagy azon túli?) olykor tenyérbe mászó gonoszság, akinek (Démoni) céljai nem lehetnek szebbek, mint a ká elpusztítása vagy megtérítése. Neki bármelyik megteszi.

Belépés a fátyolba:
/ Hamarosan egy csapóajtóhoz ért, melyet könnyedén kilökött. Felhúzta magát a felszínre, majd bepördült az ajtón, mielőtt még bárki is észrevehette volna. Ez egy titkos hely volt, melyet korábban nem láthatott. A Jövő templomának egy kis, eldugott része: Egy kegyárus, akiről az a hír járta, hogy többet tud, mint amennyit elmond, akiről a csillagok is beszéltek már korábban. Úgy gondolta, hogy ő talán befejezheti a rituálét, és akkor… akkor beteljesedik a jóslat. Ám a kis, telizsúfolt üzlethelységben senkit sem talált, hiába kapta jobbra és balra tekintetét. Bepillantott minden szobor mögé, minden pad mögé, és odalépett az összes függönyhöz, hogy feltárja a mögöttük rejlő világot, így a távoli jövőt is… /

A fátylon innen:
/ A meglepetés ereje csaphatta annyira a földhöz, hogy szédelegve húzza talpra magát, vagy a tér-idő-dimenzió utazás? Mindenre fel volt készülve, de erre nem. Tehát a rituálé mégse maradt félbe? Nem, hát. Itt volt, a jövőben, hová rendeltetett... De vajon hogy juthat vissza? Ezek a gondolatok fogantak meg benne, miközben ráragyogott szeme a teljesen megváltozott világra. De nem úgy volt, hogy csak bepillantást nyer? De így volt, a mester ezt mondta. Viszont, lehet, hogy kapott egy lehetőséget? Vagy csak emlékszik a múltra és ez már a jelen? Esetleg a bá játszik vele? Mennyire más minden… hitetlenkedve nézett körbe. Mégis, valahogy valami furcsa, bizsergető boldogság játszott benne. Itt van. Nem tudja, hogy hol, de itt van. /

Képességek:
* Nekromancia: Érő a holtak felett.
1p Meg tudsz idézni fiatal 10-20 éves halottakat.
2p 50 éveset is.
* Démon- (1 p, Alapfok) és
* Angyalnyelv (1 p, Alapfok) ismerete.

Tárgy:
Két darab (= egy pár) vörös és sárgaarany ötvözetű ó-egyiptomi hieroglifákkal és kopt rúnákkal felírt csuklópánt, melyek közül az egyik a férfit a másik a nőt jelképezik. Melyből az egyik az éjszaka a másik a nappal. Melyek csak együtt lehetnek egyek és melyeknek van két másik párja is… valahol. Talán egy ősi sír mélyén.

Egyéb:
Kemet különleges felismerhetőségi jegye a vágás a bal szeménél, melyet már itt szerzett, mikor valamely fertelmes lénnyel kellett megküzdenie azért, hogy az ne lakmározhasson belőle és a két karját borító tetoválások, melyekben a jó szemű varázsló észreveheti a beléjük fűzött mágiát.

Általános képességek:
Erő: 7
Gyorsaság: 9
Ügyesség: 9
Állóképesség: 5
Modor: 6
Megjelenés: 8
Intelligencia: 6

Rólam:
Szerep, Játék, Kockázat.
Mond, Királyom, melyik
bolond nem kockáztat?

Kemet Kawab 41a1f81ef407b49c7019e5224a9a6329