"A Tisztaság Kútja"

/Ahogy felszálltok egy igazi vadnyugati város képe tárul elétek. Meglátod a "sárga házat", amit Nália említett, aki még mindig arra mutat. Aztán egy érdekes dolog történik. A szeméből éteri fény tör elő, arca érzelemmentessé válik, hangja pedig elmélyül. Ahogy szétnézel azt veszed észre, mintha a táj titeket "nézne": furcsa villanások, egy egy arc a fűben, vagy a fában, de mind-mind csalóka illúzió. Mert miközben odakoncentrálsz, az arcok eltűnnek és a fa erezete, a fűszálak iránya csalhatta meg a szemeid./
- Repülj a Nagy Szikla felé arra /mutat egy irányba a tündér, egy igen magas hegy felé, amelynek hófödte csúcsiról olykor visszacsillan a napfény/, mögötte találjuk a Tisztaság Kútját.

/Észreveszed, hogy egyre több és több szellem alak követ, némelyik nem törődik a bujkálással. Messze előre is látsz felbukkanni néhány alakot, akik felétek igyekeznek. Az út a hegyig, legalább egy óra, úgy tippeled. A szellemek pedig egyre közelednek.../

/Ahogy közeledsz a hegylábhoz érzed, hogy egyébként is taszítana egy erő a föld felé, lehetetlenné téve az átutazást a Nagy Szikla felett. Amint leszálltál egy furcsa kikövezett út visz felfelé a kopár hegyre./

- Idézd a kezedbe a pallost, állítólag úgy szokták az angyalok... habár a szellemek ellen nem sokat ér szerintem. /Mondja Nália, ahogy kukucskál kifelé a zsebedből./
- Úgy tudom több próba elé állít az út, mire átjutunk rajta... a lidércekkel is kéne kezdeni valamit, erről nem volt szó! Raphi megint átvert! /Mérgelődik a kis tündér. A szellemek pár percen belül megérkeznek. Vagy felveszed velük a harcot, vagy elindulsz felfelé az úton./

/Ahogy kimondod a vers utolsó szavát, a korong kirepül a zsebedből és kettétörik. Megjelenik Onurisz, kissé átlátszó formában, amolyan hologramszerűen, majd a köpenyét leveszi és rád borítja. Egy éles villanás pár másodpercre elvakít, majd mikor újra látsz, már minden halványkékes színű. Ahogy körülnézel látod, hogy a most már elég nagy számra duzzadt szellemsereg megáll és tanácstalanul repked./
- Ez ügyes volt Tereus! Megálltak, hogyan csináltad? /Érdeklődik a zsebtündér. Ahogy elindultok nem túl messze - természetesen az út a hegygerinc felé visz látszólag - az úton furcsa dolog tűnik fel. Mintha a bokrok benőtték volna a továbbjutáshoz alkalmas utat - természetesen máshol sem tudod folytatni, a lekényszerítő erő az útról sem enged ki -, de nem ez a legfurcsább. Az egyik tüskés bokorban egy őzgida gabalyodott bele, elég mélyen. Az út bal oldalán egy fényes kard van a földbe szúrva, szerinted nagyon értékes lehet, a cirádákat elnézve./

/A kard életre kel a kezeidben és a rúnák felizzanak rakta. Rávágsz a bokorra - figyelve, hogy az őzgidának lehetőleg ne legyen baja - de a kard átsiklik felette, a bokor viszont még sűrűbb és tüskésebb lesz a gida körül. Néhány tüske újabb vérpatakokat indít meg szegény állatban, ami panaszos nyüszítést hoz ki belőle. Nália felsikkant és megpróbál berepülni, de a tüskék rá reagálnak és elüldözik a tündért, aki így szomorúan visszarepül a zsebedbe./

- Semmi bajom, csak... utálom, ha nem tudok segíteni! /Fortyog magában a kis tündér. Aztán benyúlsz a kezeiddel, a tüskék összekarcolnak, de a gidának semmi baja nem lesz, sőt, mintha begyógyulnának a sebei is., majd ahogy leteszed egy vörös-fehér ruhás nővé változik./
- Én vagyok Danu, én vagyok a föld, én vagyok az ég, én vagyok a mindenség. Bár Onurisz elrejtett ellenségeid elől, előlem nem tud. válaszolj, és továbbmehetsz!
Mi vagyok én? Ha tesznek belém csökkenek, ha vesznek ki belőlem növekszem? Mi vagyok én?
/Ezután már nem szólal meg. A tüskékben valami méreg is lehetett, mert gyengülni kezdesz, bár még nem vészes... persze ha sokáig benned lesz.../

/A szemei felragyognak egy pillanatra, majd megszólal./
- A válasz helyes.
/Majd eltűnik és az út újra feltűnik. Elindulsz és egy óra múlva felérsz a tetőre, ahol már elég nagy a hó. Fázol és a kis tündér is remeg a zsebedben, éppen, hogy csak kinéz a pirosra csípett arcocskájával. Az út felénél lehetsz, de érzed, hogy nagyon nehéz lesz. Aztán hirtelen Hirig hangját hallod. Tudod, hogy ő az, bár még sosem hallottad./
- Meddig várjak rád? Hoztál cigit? /Hallatszik lentebbről. A távolban, mintha csillanna valami a fák közé bevesző úton. Talán ott vár rád./

-H... H... Hallottam, haapci! /remegi a tündér, de igazából látszik, ahogy ránézel, hogy nem egészen itt van. Érzed is, hogy inkább belesüpped a zsebedbe, ha lehetne felül bevarrná, hogy ne jöjjön be a hideg. Kérdésedre már jön is a válasz lentről./
- Ha átversz nagyon megbánod! Itt nincs cigi, csak Voldemortnál láttam! Elvarázsollak békává, ha átejtesz!

/Hallatszik a morcos hangja. majd látod, ahogy a csillanás feléd igyekszik, szinte látod, ahogy jön. Aztán elveszted szem elől, csak azt érzed, hogy valaki a válladon járkál és meghúzza a füled./
- Na hol az a cigi tesókám? /Mondja idegesen, de érzed benne a vágyakozást az említett dohányárú után./

- Héhéhéhé! Hol a cigi? /Beleharap a füledbe, amitől olyan érzésed lesz, mintha a fele erőd elszívták volna és térdre rogysz./
- Nem mondom ki a nevét, azért Voldemort, hát nem tudod? Tudtam, hogy átvágsz... Abrakadabra!
/Mondja harsányan, és megnő a világ körülötted. Az úton ácsorogsz, de mintha Gulliver ellentéte lennél és furán érzed magad. Némi légyre és vízre vágysz, miközben Hirig leszáll eléd karba tett kézzel./
- Nem illik hazudni a tesódnak Tereus! Most mi legyen?
/Náliát nem érzékeled, csak néha hallasz valahonnan egy-egy tüsszögést, aki talán ő./

- Na jó. Abrakadabra. /Mondja unottan, feléd int és újra angyalnak érzed magad, zsebedben Náliával. Csak a testvéri szeretet miatt gondolta meg magát, úgy gondolod./
- És most? Minek mész ahhoz az elátkozott forráshoz? Mindenki csak úgy meg akar fürödni benne, de nem jó az semmire. Nincs annak egy csepp varázsereje sem. Szerintem. /Mondja még mindig karba tett kézzel./
- Na gyere, elviszlek odáig, de siess, lassan eljön az éj! /Mondja, és elszelel az úton, le a hegyláb irányába./

- Ha eljön az éj... neked... nekünk végünk! /Hirtelen megváltozik a hangja, és szinte rettegni kezd. Érzed, ahogy reszket, és szinte átérzed a félelmét. Remegsz a félelem élményétől, ami rád is hatással van. Kiröppen a zsebedből és ellilult ajkakkal azt mondja./
- Van egy lehetőség. Ha megölsz az esszenciám megvéd téged... azoktól... /Mondja neked és elkezdenek patakzani a könnyei. Érzed a belőle áramló, rád irányuló mély szeretet. Egy kis tőrt vesz elő és feléd nyújtja./
- Csak csináld gyorsan, azt akarom, hogy megmenekülj! /Mondja és kitörli a szemeiből a könnyeit. határozottan "áll" a levegőben és szinte már csak azt várja, hogy megöld. Egyedül onnan lehet látni az idegességét, hogy a kezében remeg a penge./

/Amint letörlöd a könnyeit, Hirig elmosolyodik, majd millió darabkára robban és ezzel együtt megáll az idő. Minden elhomályosul, csak vörös-fehér ruhás nő alakja, a robbanástól semmi bajod nem lesz, szinte átsuhannak rajtad a testvéred darabjai. Közelebb lép hozzád a nő, aki Danunak nevezte magát./
- Kiálltad a próbát ifjú Tereus, csak maradj ezen a helyes úton. Menj végig és mártózz meg a forrásban. Tudd, hogy a lándzsa többé nem árthat ily módon neked... ez előny is és hátrány is! Emlékeid homályosak lesznek, de tudni fogod, hogy kiálltad a próbát. Menj hát!

/Int a kezével, eltűnik és meglódul a világ körülötted. Nem messze már látod a tavat és a fejed körül-körbe körbe szálló Nália repked boldogan, mosolyogva, láthatólag semmi baja. Nem emlékszel pontosan mindenre, csak egy őzgidára, egy méretes gödörre és Hirigre, aki tudod, hogy vár rád valahol. Nália elszáll a tóig, de ott hirtelen megáll és rád mutat./
- Mártózz meg, nekem nem szabad! Aztán ha lehet, gyorsan hagyjuk el ezt a furcsa és vérfagyasztó helyet, amíg az álcánk tart! /Mondja sürgetően, de körül is néz közben.

Ezt a kis tavat lehetne a nyugalom tavának is hívni, minden csendes, kellemesen nyugodt. Ahogy közelebb érsz érzed, hogy a víz kellemes, bár rajtad még mindig számos vágás, és karcolás van. Ahogy a kezed beleteszed az azon lévő sérülések begyógyulnak./

- Nem tudom, hogy kerültünk ide... én... én... /Látszik, hogy nehezére esik kimondania bármit is, majdnem el is pityergi magát./
- Csak érzem, hogy nem tehetem meg, ennyi az egész. A mágia törvénye ellen pedig nem ágálok. /Mondja most már teljesen felszabadultan, mintha az előző meg sem történt volna. Közben ahogy törölközöl észreveszed, hogy nem lettél vizes. Sem a ruhád, se te magad, még a szárnyaidról sem csordogál a víz./
- Jó, induljunk! Vigyázzunk a szellemekkel, gonosz egy bestiák! /Mondja szigorú arcvonásokkal, de neked nevethetnéked támad az arckifejezésétől. Aztán engedelmesen berepül a zsebedbe és kis ujjával mutatja az utat./