Meredith Panthera

Karakter régi neve: Tatjana Tagarovszkij
Karakter új neve: Meredith Panthera
Kora: 20
Születési hely: Oroszország, Arhangelszk
Fátyolos város: Párizs
Faj: Alakváltó

Előtörténet:
Minden hétköznapian kezdődött. Egyszerű munkás emberek gyermeke voltam. Nem szólaltak meg fanfárok és nem repkedtek angyalok a bölcsőm körül. Úgy nőttem fel, ahogy mindenki más, leszámítva néhány apróságot... teszem azt, én nem voltam apróság. Úgy hét éves korom körül őrült iramban kezdtem el növekedni és nem is volt megállás. Tizennégy évesen száznyolcvan centinél is több voltam, és mire tizenhét lettem elértem a két méteres magasságot. Van aki a fél karját odaadná ezért... én egyszerűen gyűlöltem.
Amióta az eszemet tudtam, arról álmodoztam, hogy bekerülök a nagy balett-társulatba és világhírű balett-táncosnő leszek. Ahogy nőttem, úgy haltak el az álmaim. Persze kezdhettem volna korábban is, de mire feleszméltem, már mintha minden elveszett volna. Szörnyen dühös voltam. Haragudtam a világra, a családomra, az emberiségre, meggyűlöltem a balettot és mindent, ami régen kedves volt nekem. Csak egy valamit akartam, mégpedig pusztítani. Nagyon rákapcsoltam a tanulásra, hogy elhagyhassam azt az undok kisvárost, ahol úgy utáltam mindenkit. A jó eredményeimnek és a rengeteg tanulásnak hála megnyertem egy ösztöndíjat Franciaországba.
Majd egy éve tanultam már kint, amikor őrületes dolog történt. Találkoztam egy balettossal, aki azt mondta hozzájuk járhatnék, ha igazán akarom a dolgot. Természetesen akartam! Hogy milyen buta is voltam... Alig egy hónap kellett, hogy kiderüljön az igazság. Fogadás volt az egész... a lány fogadott a barátjával, hogy be tudja-e szervezni az „Óriás Oroszt”. Valahogy bosszút akartam állni. Legszívesebben fölkentem volna a lányt meg a barátját a falra, de tudtam, hogy az nem megoldás.. habár piszkosul jól esett volna! Valahogy le kellett vezetnem a rengeteg dühöt, ami felgyűlt bennem...
Egy hatalmas vihar segített rajtam. Az eső hirtelen zúdult le a városra, én pedig száraz hely után kutatva futottam. Egy kicsi edzőterembe érkeztem, ott is maradtam sokáig. A csöpp kínai mester megközelítőleg fél méterrel volt kisebb nálam, de azért féltem volna kiállni ellene a kezdetek kezdetén. Ahogy rákaptam a harcra, már nem volt megállás. Abból állt a délutánom, hogy stúdióba be, edzőterembe át, karate órára futás... És ott senki nem gúnyolódott rajtam, de nem ám!
Tizenkilencedik szülinapomon megkeresett egy pasi, aki be akart szervezni a főnöke cégéhez. Mivel nem igazán volt pénzem, az edzésre meg kellett, így igent mondtam. Akkor jött az igazán mocskos munka. Behajtó lettem, ajtón álló és testőr. Nem éppen hagyományos munkakör egy nőnek, de nem érdekelt. Addigra már nem igazán volt, aki belém mert volna kötni. És nem csak úgy néztem ki mint egy kétajtós szekrény, de az erőm is megvolt hozzá, hogy szekrényeket dobáljak. Aztán kaptam egy levelet, hogy az unokahúgom ide jön Párizsba és jó lenne, ha vigyáznék rá. Nem foglalkoztam a dologgal egészen addig, amíg föl nem hívott, hogy engem keres. Rég nem láttam és megdöbbentem a találkozáskor... olyan volt a lány, amilyen én akartam lenni. Olyan igazi kicsi porcelánbaba halovány bőrrel, lenszőke hajjal sötét szemekkel. És a sors pofátlan fintora, a helyi balett-társulatba jött! Azt mondjátok ez véletlen? Egy fenét! Így kellett történnie! Nem szeretném részletezni az elkövetkezendő néhány hetet... maga volt a pokol, legyen elég ennyi. Kidobtak a box edzésről, mert péppé vertem az ellenfelet, annyira dühös voltam mindenkire. Utáltam azt a kis libát! Utáltam, hogy nem vagyok olyan mint ő... utáltam mindent és mindenkit!

Tulajdonságok:
Külső: Az átalakulás hatalmas volt nála. A régi bő két méteres magassága, comb vastagságú izmoktól duzzadó karjai, tüsire vágott szőkés haja, és jégkék szemei a semmibe vesztek. Miután átlépett a fátylon, alig 156 cm magas testet kapott hosszú vérvörös hajjal és izzó sárgászöld macskaszemekkel.

Belső:
Éppen olyan mint régen, sőt mintha hatványozódott volna az agressziója. Az az először üt, aztán gondolja meg a dolgot típusú ember. Hideg és könyörtelen kívülről, de belül azért sokat tud rágódni a dolgokon. Nagyon hirtelen és heves. Ha úgy érzi sarokba szorítják, azonnal támad, nem törődik vele, mik lesznek a következmények. Nem tervez, inkább belecsap a dolgokba. Az a típus, akit ha egy karddal beküldenek egy csapat szörny közé, nem gondolkozik, egyszerűen csak nekik megy és gyilkol amíg bírja.

Belépés a fátyolba:
Annyira, de annyira dühös voltam, hogy képes lettem volna ott helyben megfojtani valakit! Az a kis hülye liba partyt rendez a házunkban, ezért nem mehettem haza! Céltalanul bolyongtam a már unalomig ismert utcákon és szinte reméltem, hogy valaki belém köt! Imádtam volna, ha betörhetem valaki orrát! Kihívóan bámultam a tömeget, de mindenki elfordult ahogy találkozott a pillantásunk... pontosítok, ahogy felnéztek a szemembe. Nyamvadt gyáva férgek!
Aztán hirtelen éreztem, hogy valaki fejbe dob valamivel. Nah most végük van! Láttam egy ajtó csukódását és hallottam egy csengettyű idegesítő csilingelését. Pár hosszú lépéssel ott teremtem és bementem abba a boltba, ahová a dobálót láttam beugrani. Valami nyamvadt régiségbolt volt. Feltúrtam mindent, de nem volt sehol senki.. talán rosszul láttam volna? Aztán észrevettem egy fátylat, ami mintha rejtett volna valamit.. nah most elkapom a mocskot! Odaugrottam és elhúztam a fátylat, készülve egy igazán letaglózó jobb egyenesre....

Képességek:
- Bengáli tigris

Tárgy:
Régi családi pecsétgyűrű.

Egyéb: -

Általános képességek:
Erő: 9/10
Gyorsaság: 7/10
Ügyesség: 6/10
Állóképesség: 6/10
Modor: 5/10
Megjelenés: 9/10
Intelligencia: 8/10

Rólam: Pakkk... pakkk...

Némi belső tulajdonságot még, ha kérhetném!

Kész van.

Köszönöm, így már elfogadom! Már csak Lynre várunk!

Huh télleg... Elfogadva.

Kiegészítés.

Merry kalandozások közepette ráakadt olyanokra, akik segítettek neki rálépni az Arany Ösvényre. Ennek következtében új nevet adtak neki és a külsejét is átformálták.

Új külső:
Még jó hat centivel alacsonyabb lett, már csak alig 150 cm magas. Nagyon törékeny keleti nő, hosszú fekete hajjal és mandulavágású fekete szemekkel, amik az erős fénybe barnának tűnnek. Olyan hatást kelt elsőre, mint egy porcelánbaba elefántcsontszínű bőrével, apró lábaival és kezeivel, de belülről továbbra is egy két méteres orosz agressziója süt. Mintha a kisugárzása is agresszív lenne, ami az első pillantás után, azonnal eloszlatja a baba-stílust.

Az új neve pedig Mulan Huryū.