Cymbeline

Karakter régi neve: Tolnai Krisztina
Karakter új neve: Cymbeline
Kora: 22 év
Születési hely: Magyarország, Budapest
Fátyolos város: Budapest
Faj: Angyal

Előtörténet: Amióta csak az eszét tudja, mindig is egyedül volt. Természetesen voltak barátai, akik számíthattak rá, amikor csak kellett, de ennyi. 22 éves kora ellenére nem mondhatta magáénak a világot, mint anno a korosztálya, akik vad bulikba jártak, élték felhőtlen, és felelőtlen életüket. Krisztina arra tette fel az életét, hogy segítsen másokon. A Központi Kórházban dolgozott, az onkológián, mióta leérettségizett, és szakvizsgát tett. Persze még fiatal volt, hogy főnővér lehessen, nem voltak meg a kellő tapasztalatai, de az akkori főnővér a szárnyai alá vette a dolgos lányt, aki nem félt a legnehezebb feladatoktól sem, amelyektől néhányan öklendezve fordultak el.
Sokszor vállalt túlórákat, hiszen nem volt senki, aki várta. Anyja egyedül nevelte őt, apját sosem ismerte. Anyja alkoholista volt, és méhrákja volt. Először. Azután az egész testében elburjánzott a betegség, nem is akarta, hogy segítsenek rajta. Krisztina ápolta őt szeretettel, nem adta fel, hogy sikerülhet, anyja meggyógyulhat. Tizennégy éves volt, amikor teljesen árva maradt, ekkor már tudta, hogy ápolónő akar lenni, és rákos betegeken fog segíteni. Pénzt nem örökölt, hogy karriert építhessen, és orvossá váljon, noha kitartása, és képességei megvoltak hozzá. Ám ő már azzal is elégedett volt, hogy ha kezei megnyugvást hozhattak a betegeknek.
A barátai sokszor nem értették őt, hogyan képes így élni, de ő mosolyogva azt feleli: - Nekem ez mindent jelent.
Ők értetlenül megrázzák a fejüket, de elfogadták Krisztina döntését, és nem is tehettek mást, így szerették, ahogy volt, addig a napig, míg el nem tűnt.

Tulajdonságok: Külseje teljesen megváltozott. Az eddigi hétköznapi lányból most egy szép arcú lány lett. Haja hosszú, egyenes szálú, arany szőke. Szemei ragyogó kékek, mint az ég, termete karcsú, magas. Hátán hófehér, ragyogó angyal szárnyak, amit képes elrejteni. Viselkedése nyugodt, kiegyensúlyozott, barátságos. Nagyon könnyű kihasználni, mert naiv, hiszékeny. Életértelme nem változott, most is mások megsegítése a célja, és ehhez most már több képessége van, mint a Fátyol előtt.

Belépés a fátyolba: Anya halálának évfordulóján mindig kicsit szomorú vagyok. Tudom, nem segíthetek az embereken, kicsi vagyok ehhez, nagyon kevés. De biztosan tehettem volna többet is anyáért. Alig tudom elhinni, hogy már nyolc éve halott.
- Bocsánat! – Jobban oda kellene figyelnem, most nekimentem szegény fiúnak.
- Nem tudsz a lábad elé nézni? Hülye csámpás!
Elnevetem magam a fiú felé, aki azt mutatja nekem, hogy hiányzik egy kerekem. Tudom, már máskor is mondták. De mi ez? Ezt az üzletet még sosem láttam! Vagy láttam volna, csak észre sem vettem. Néha tényleg jobban oda kellene figyelnem a dolgokra. A kirakatban látom magamat, de nem is ez az érdekes, hanem ezek a régi tárgyak. Azok az azsúrozott csipkék, a rézmozsarak! Mintha visszaröppentem volna az időben. Ide be kell mennem!
Benyitok a boltba, a fejem fölött rézharang csenget, jelzi, hogy vevő érkezett. Ennek ellenére senki nem jön elém, és a boltban úgy tűnik rajtam kívül nincs is senki. Jobb lesz, ha megyek is… De olyan jó itt… Mintha már jártam volna hasonló helyen. A dédnagymamámnál? Arra már nem is emlékszem, hiszen öt éves voltam, amikor meghalt. Olyan, mintha megint gyerek volnék. Teljesen izgatott vagyok. Hiába tudom, hogy mennem kellene, képtelen vagyok kimenni innen. A zsúfolt polcok közt járok, megérintem a képek keretét, végigsimítok a porladó könyveken, és inkább gyorsan vissza is húzom gyarló ujjaimat. Nem is nyúlok semmihez. Kivéve azt ott… Mennem kellene… De az... Az ott takar valamit! Sosem láttam még ilyen kelmét. Tudom, hogy egy fátyol, de mit rejt? Egy arcot, egy képet? Vagy csak fel van akasztva? Na, jó, megnézem, és ha aztán sem jön senki, akkor tényleg megyek. Elhatározásomat tett követi. Úgy izgulok, hogy még a tenyerem is izzadni kezd, pedig hűvös van itt benn. Félrehajtom a fátylat, és még sosem láttam ilyen… FÉNYT.


Képességek: Gyógyítás: közepes sebek (1+2 pont)
Transzformáció: szárny éteri energiává alakítása (1 pont)
Mennyek hangja: Boldogsághimnusz (1 pont)

Tárgy: Egy pár arany fülbevaló,világoskék kövekkel, mik virágot formáznak.

Egyéb: Egy jel került a homlokára, amikor átkerült a XXIX. századba, de ez csak akkor ragyog fel, amikor gyógyít, egyébként nem látszik.

Általános képességek:
Erő: 6/10
Gyorsaság:7 /10
Ügyesség: 6/10
Állóképesség: 7/10
Modor: 8/10
Megjelenés: 8/10
Intelligencia: 8/10

Rólam: Jó ideje játszom már szerepjátékokkal(6 éve), de leginkább a karakterek története érdekelt mindig

Nos, a képességek terén kicsit megszaladt a kezed, a felírtakra nincsen kereted.
1+2+3+1+2=9 pont kellene egy harmadik és egy második szintű képességhez, neked viszont összesen csak 5 van.

A kérdésedre a válasz egyébként igen, az alacsonyabb szintű képességeket is szabadon használhatod, ha magasabb szintűt birtokolsz.

Más kötözködnivalót nem találtam, mihelyst kijavítod az általam írtakat, nagy eséllyel az adminok sem vétóznak majd meg.

Javítottam, és még egyszer köszönöm a segítséget!

Köszönöm és nincs mit!

Már csak adminokra és az esetleges további észrevételekre vársz. Viszont a Nem leszek itt! topicban foglaltaknak megfelelően kivételesen kicsit többet kell várnod a megszokottnál.

Elnézést a csúszásért, de már itt vagyok.
Üdv nálunk Cymbeline, remélem jól fogod érezni magad.
Részemről nem találtam már benne hibát, szóval elfogadom.

Én is köszöntelek, elnézést, hogy megvárakoztattunk!
Karakterlapodat elfogadom, szabad az út Annantina boltjáig! ^^

Köszönöm szépen, és bár már alig vártam, hogy kezdhessek, azért még van mivel ismerkednem