A másik világ - Sötétség indulója

A másik világ – Sötétség indulója

Az eddig legyőzhetetlen, hitt birodalom megbomlott. A fekete füst „teremtmények” elszabadultak, a halál csillag még mindig ott keringet az égbolt felett, ám szinte mindenhol. Az elesett, vezér már egy hónapja járja az erdőt, a legyőzhetetlennek hittet legyőzték. Szauron, most átvette a bolygó nagy részének irányítását. De nem minden részét, hisz nyilván valóan Zwaxar is e dimenzió teremtménye, nem is akárhonnan tanulta tudományát.
Hirtelen megrezzennek a bokrok, négy-öt ember nagyságú velociraptor lépett elő. Testüket fekete páncél borította, ám ezeken egy vérrel írt _|- jelzés volt. És látszott, hogy nem „kispályások” mint Zwaxar csatlósai. Igen Zwaxar erőtlenné vált, elhagyta szerelme, barátja. Egy hely volt ahova mehetett, ez rosszab volt mint a pokol. Erős dzsungel vette körül a tornyot, amely fekete volt, hatalmas, mint egy hegy. Minden hol megnyúzott kizsigerelt de élő testek, akik üvöltöttek és folyt belőlük a vér. Járőröző raptor hordák akik élve tépték szét az odatévedőket. Ahogy közelebb ért Z a toronyhoz, ereje újra visszatért, jobban érezte magát, látott az ő páncéljához hasonlóban masírozó csontvázakat. Még ő hozta ide ezeket a lelkeket, erejét kapta cserébe. Elárulta a saját népét, és most hidegen megy el mellettük, ki tudja mit szenvedtek már… Az erdő mindig rendbe volt, a torony is, a torony körül hatalmas erődítmény rendszer. Azokban laktak a lelkek, akiket hoztak, mert, hogy ez az egész hely nem volt más mint a Jugand Ninja területe. Itt nem hatott az armageddon. A Jugand egy kezdettől fogva létező gonosz erő… a semleges „behajtó” halál és a gonosz sátán felett áll, jóval. A vérből, félelemből él, és hatalma állandóan növekszik. Mindenki eladja neki a lelkét és még sok más lelket elhoz neki. Több alakban jelenik meg, saját területén belül hatalmas terror uralkodik. A megkapott lelkek nagy része örökké szenved, elpusztul, újra éled. Egy részük jó harcosai lesznek. Eddig Zwaxar volt a legjobb tanítványa. Amint elérte a tornyot, egy kapú nyílt és a sötétség beszívta őt. Bent a falak, oszlopok, hatalmas csarnokok feketék voltak, két raptor volt mellette akik már fel is szaladtak a rámpákon. Ismerte Z itt a járást, hányszor hozott ide lelkeket. Nos egyre jobban érezte magát, felment a lépcsőkőn majd elment egy hosszú folyosó mellett, egy tükör volt oldalt, felette egy felirat: Tudtad, hogy a rossz lányok pokolra jutnak? Amint Z belenézett, szerelmét látta, csupa véresen, amint segítséget kér. Persze ennek a csapdának nem dől be, most se. És annak a démonnak se ami a trónszoba őre volt. Ez a démon, már ismerte Z-t de ugyanúgy átrepült rajta a lángoló koponya, amint félelmet talál, elszívja minden lény életerejét. Hisz a Jugand sem egy olyan gonosz… egy biztos, állja a szavát, mindig! És mivel aki hozzá üzletelni, megy azt elengedi, nem kell félnie. De aki nem bízik benne és fél (mondjuk a zsigerelt élőholtak és a véres szerettek után) az meghal. De Z csak besétált, nem volt nagy hűhó a dimenzionális univerzum sötétségének urának nagytermében. Volt egy trón, egy erkély, persze ő sehol, amint ’A régi spártai’ besétált, már ott is volt a háta mögött egy olyan 20 év körüli Európai vonású férfi, teljes fekete ruházatban.
- Újra itt, azért ezt nem gondoltam volna, miután ilyen erőt kapsz, saját magadat győzöd le. –hangjában semmi abnormális nincs-
- Bocsáss meg! De az Orkok erősebbek mint hittem.
- És Szauron arra készül, hogy a drága látós gyűrűjével áttörje az ÉN védelmi vonalaimat… egy sötét mágus és az ork serege.
- Ne becsüld őket alá.
- Áttöröm a vonalaikat, mielőtt bármi baj lehetne, te pedig visszakapsz mindent.
- Ahhoz minimum, ahhoz felmérhetetlen erő kell.
Erre az immár Ninja ruhában lévő, raptor testőrséggel ellátott nagyúr az erkélyhez lépett, Z követte. Ameddig a szem ellát, különböző zászlóaljak, hatalmas raptorok, páncélzatban, gyalogos katonák, szellemek, sötét angyalok. És hasonló katonák, ekkor vált teljesen láthatóvá Zwaxar csak innen kapott egy kis löketet. Majd a levegőben egyhatalmas tűzgolyó jelenik meg… És egy hatalmas, fekete, csontszerű, szálka alakú hajó jelenik meg. Zwaxar szája tátva marad amint egy agyonpáncélzott katona int és az egész sereg harci indulóba kezd.
Nem lehet érteni, kiejtése: Tikószé, vóká róó – ebbe belezeng a környék, majd J csak kirakja a kezét. És néma csend… visszamennek, a terem már átalakult, a trón nagyobb, középen van, és van előtte egy nagy és kényelmes ágy. A nagyúr intett, hogy Z foglaljon helyet, amit ő meg is tett. Páncélja nem volt rajta, láthatóvá vált erős, férfias arca. A trónba viszont, mintha csak egy árny ült volna, vöröslő szemekkel.
- Tudom, mi bánt, hát nem könnyű egy angyal nővel kijönni.
Ekkor a trón mögül egy gyönyörű testű, sima bőrű kékszemű szőke hajó és egy szintén lenyűgöző fekete hajú nő lép elő. Hát igen a rossz lányok kifejezés minden nőre vonatkozik aki két különböző férfival is megtette. Így hát a gyönyörű nők, akik nem akartak örökké szenvedni, egy kis örök fiatalság ajándék után, kiszolgálták őt. A legjobbak álltak rendelkezésére, nem csoda, hogy az immár ruha nélküli szépségek, azonnal elcsavarták Zwaxar fejét. De ekkor már a trón üres volt.

Kis Yuatják mászkáltak, minden szép és jó volt, az egyetlen megmaradt predator klán élete nyugalmas volt. Egy hajó lebegett a falucska fölé, predator jelzéseket viselt. Igen, öreg barátunk megtalálta fajtársait, milyen idilli kép. A hajó leszállt, mindenki odagyűlt az üdvözlésre. Lassan kinyílt a hajó rámpája, egy magas fekete Yuatja szállt ki, a tömeg néma maradt, a levegőben érezni lehetett valami különöset. Majd hirtelen a fekete maszkos kezében lévő tárgyból, egy vörös fény csóva emelkedett és a háttérbe fehér páncélos katonák jelentek meg. Majd kitört a káosz, lövések, sikoltások, lézer kard hangja. Az eldert megváltoztatta a sötét oldal, saját fajtársait is képes kiírtani, csak, hogy megfeleljen Vader akaratának. Aki a már tőle megszokható tempóban folytatta serege és birodalma építését. És az új tanítványa kezében jól forgott a lézer kard, most is ahogy egy alig 20éves fajtársát végezte ki. Nem számítottak neki a régi értékek, megtapasztalta a sötét erő hatalmát. Estére lángokban állt az egész klán faluja és minden Yuatja fel volt akasztva…

~ Furán telik itt az idő, az biztos…
De mielőtt befejezhette volna Zwaxar a gondolatát, egy hang a fejében tudatta vele, hogy itt az idő. Óvatosan kikelt az ágyból, ügyelt rá nehogy felébressze a két gyönyört, akik olyan jól elfeledtették vele minden baját. Tehát felvette páncélját és végig trappolt a lépcsőkön. Ekkor halott valami furcsa zajt, később rájött zene.
https://www.youtube.com/watch?v=G69XVbeqvLE
Amint kiért nem hitt a szemének, a múltkor látott hatalmas cirkáló egy hatalmas üres helyre ereszkedett le. Mestere már a kifutón várta, hogy a gép leszálljon. A hajó első látásra mintha fekete csont lenne, tüske alakú, szárnyak nélkül, csak a fegyver arzenál sejteti miben létét. Mérete nagyobb a toronyénál is, nem lehetett érezni mást, csak félelmet mindenben ahogy közeledett. Még szinte lesé szállt, egy hosszú rámpa nyílt az elejéből, majd egy különös fehér színű magas alak suhant végig a rámpán. Ekkor Zwaxar már mestere mellett állt, most találkozott először a különös cyborgal, akinek puszta megjelenése is arra késztette őt, hogy egy lépést hátráljon, nehogy elsodorja. Majd velociraptorok is követték őt, megállt előttük, furcsán köhögött majd a Jugand Ninja megszólalt:
- Zwaxar, ő itt Grievous admirális, a flotta vezetője és a cirkáló főparancsnoka.
A két fura szerzet kezet fogott, majd az admirális jelentést tett:
- Készen állunk a teljes csapásmérésre! Nagyúr.
- Helyes, Zwaxar, kövess!
Majd a három alak és még néhány raptor felsiettek a rámpán, és a hatalmas cirkáló felemelkedett. Egy egész sereg indult ezután útnak, az egész őserdő rezgett a milliós sereg által, egy különös alak vezette a földi támadást, egy szép nagy párduc hátán ült, testét fekete páncél fedte, sisakja koponya alakú, kezében egy kürt.
A hatalmas cirkáló már a sztratoszféra felett járt, belseje kísértetiesen hasonlított a toronyéhoz, ebben a hajóban Grievous volt az úr, már egészen kiismerte. Különös hangok hallatszottak, többnyire szellemek kiáltásai. Majd a vezérlőhöz értek, egy hatalmas kő ajtó nyílt ki, majd bent egy szoba, minden hol ablakok, amik különböző képeket mutatnak, szellemképeket, a sereg vonulásáról, a hajóról, a célpontról, egyebekről. Pultoknál csontvázak irányítják a különböző dolgokat, de a vezérlő elejébe van egy közvetlen irányító, látszik Grievousnak van tervezve. Néha el-el szalad egy két raptor, vagy egy-egy látható szellem. Különös nyomasztó érzés volt odabent. Zwaxar arca egy ablakon akadt meg, a sereg vonulását mutatta, végeláthatalan fekete had, majd, ahogy oldalra tekintett megpillantotta a halálcsillagot, furcsa mód nem volt olyan nagy… távolodott.
~ Nem lesz itt semmi jó… -gondolta Z-
Ekkor látta, csak meg, hogy nem az Orkok a fő célpont, hanem az emberek utolsó menedéke, egy hegységbe épített bunker bázis. Egy hatalmas acél fal és előtte védvonalak. Itt bent laktak a megmaradt emberek és Navik. Szinte bevehetetlen hely volt, főleg, hogy a transformerek is ezt védték. A jók utolsó menedéke, a remény fészke, amit most nyilvánvalóan bevesznek. Tehát mégse az Orkok a fő célpont. Ezt Zwaxar el se hitte, nem volt ő olyan rossz fiú azért, megbánta bűneit és segíteni akart az embereknek. De nem volt mit tenni… itt nincs segítség! Egy az orkokénál is nagyobb sereg, amit maga a Jugand Ninja vezet, neki nem jelentene gondot egyedül se a misszió. Csak szereti megmutatni az erejét, persze nem az egészet, mivel pusztító ereje korlátlan, és nyilván nem állszándékában a semmiben tölteni idejét. Igaz van építő hatalma is, az csak pusztító dolgot tud alkotni. Mire Z felucsódott Grievous érces hangját halotta:
- Zuhanásra felkészülni.
Nos, mit ne mondjak, Zwaxar nem legjobb dolgot ragadta meg, egy hirtelen mozdulattal a falhelyett az abban szenvedő, „tiszt” fejét ragadta meg, ami le is szakadt amikor a hajó függőlegesen bezuhant a szratoszférába. És így ő egyenesen a tüzelő pultnak esett. Jugand nagyurunkat ez nem nagyon érdekelt, ugyanúgy egyenes állt és figyelte az ablakokat, szerencsére Grievous egy gyakorlott mozdulattal felrántotta a gépet. Ördögi szerencse, így egy olyan pszichológia csapást mértek, ami rögtön kicsapta az emberek relatív tudatát.

Az emberi bázison minden rendben volt, már-már teljes biztonság uralkodott egy hónapja itt. Szauron bicskája beletört a titán falakba és a védelmi ágyúkba. És gránit hegy a tömegpusztító fegyverektől is védett. Bent egy egészen szép világ alakult ki… Navik, emberek jól éltek, kicsi helyen, az emberek közelebb kerültek egymáshoz. A transzformerek és katonák megvédték a bázist. A titán falak szinte áthatolhatatlanok voltak. Benz parancsnok teljesített szolgálatot, a fő megfigyelőnél ami pontosan a nagy fal közepén helyezkedik el. Előtte rengeteg védvonal, transformerek és nehéztüzérség. Fura morajt lehetett hallani, majd csend, nyomasztó volt a csend, de senki se merte megtörni. Majd egy hatalmas tűzlabdává vált az ég, vészesen közeledett a bázis felé. (https://www.youtube.com/watch?v=hKLpJtvzlEI elején a néma csend majd a tűzeső) Már nagyon közel volt a földhöz, száz méterre se, az egész terepet árnyék borította, majd hirtelen tűzlabdák és tűzeső támadt az obijektumból, a kint lévő egységeket élve megpörkölte. A kinti védvonalak másodpercek alatt teljesen megsemmisült. Benz kezéből kiesett a távcső és tátva maradt a szája, amint a tűzlebda „orra” megemelkedett és hallani lehetett az őrült süvöltést, ahogy elhúz fölöttük. Mindenki néma csöndbe, még a bent lévők, se tudják mi történt. Ekkor az egyik tiszt kiállt fel:
- Hadnagyúr, egységek…!
- Benz remegő kézzel felemeli a távcsőt, árnyak közelednek a tűztengeren át… eddig észre se vehették őket, elején egy nagy dínón lovagló kürtös harcos, melette különféle raptor harcosok, levegőben éles hangú csata gépek, háromlábú lépegetők, amelyek teste, mint egy sas csőre. Mit sem törődnek a tűzzel, egyszerűen átsétálnak, ekkor már érezhetően remeg a föld és a műszerek is pirosan villognak, mutatván, hogy már két centit sűlyedtek a falak. Hirtelen az egész had megáll. Majd egységesen dübörögnek, amit a bázis belsejébe, a riadó sziréna ellenére is hallanak. Lövészek és nehézágyúk bemérték a célpontokat, egyenlőre tűzparancsra várnak. Benz habozik, majd egy parancs alapján az egyik ember egy kis ajtón keresztül fehér zászlót visz ki a sereg elé. Egyedül bátran vigyáz állásban áll, szembe a többmilliós sereg, felemeli kezét, ekkor egy raptor ugrik ki a tömegből, vezéri páncélt visel, eddig egy sziklán állt. Oda megy a vakmerő emberhez, jóval magasabb nála, az ember páncélja miatt nem látszik az arcán az őrültség. A raptor lenézett rá, ekkor hirtelen egy lövés hangzott és egy nagyot koppant a párostól balra. Odanéznek, elsőre semmi, de egy-két másodperc néma csend után egy koponya páncélos, eldől, fején hatalmas lyuk a véletlen elsütött .50 kaliberes ágyútól. Mintha mise történt volna, mindenki a helyén marad. Majd egyszer csak egy éles sikoly és majd a diplomata fél testét letépi a raptor. Majd egy hangos kürtszó, amit még a cirkálón is hall Zwaxar miközben az ablakokat bámulja, ekkor egy gonosz nevetés vegyül a kürtszóba, Grievous már előre örült. A roham megindult, erre a válasz hatalmas kereszttűz és az aknamező volt. Ám ez is csak hét egységgel végzett, az emberek nagyon féltek és ez táplálta az ellenük harcolókat. Egy kis idő után már a falaknál állt a sereg, Amelyről a lövész állások le voltak tépve. Nem semmik voltak a raptor harcosok, meg kell adni nem semmik voltak.
Bent Benz parancsnok úgy döntött, nincs más remény bevetik a szigorúan bevethetetlen fegyvert. Oda ment a teremhez, leütötte a két őrt, ellőtte a zárat, majd beütötte a kódot. A háta mögül zűrzavaros kiáltások hallatszottak. Majd egy robbanás, minden leáll, majd visszajön. Kint egy hatalmas gomba felhő emelkedik az erőd előtt, még az űrbe is kihatott a százmegatonnás robbanás, a cirkálónak és az erőd falának nem esett baja, de minden többi elpusztult. Benz elégedetten nézett ki a távcsövével, majd arcára fagyott a mosoly, leült a székbe, és remegett. Egy másik tiszt tisztán látta, ahogy három alak közeleg a gomba felhőből, egy magas vélhetően valami robot, egy alacsonyabb középen és egy görög katona szerű alak. Majd besípolt a sugárzás mérő, a falak simán kibírták akár egy csillag robbanásból származó sugárzást is. De amikor a Jugand nagyúr haragja gerjed azt nem. Egyesek már saját szerveiket köhögték fel, mások masszává váltak. Persze valaki ezt is kibírta, érdekes dolgok is történek… egyesek öngyilkosak lettek, látván sorsukat, mivel a hatalmas gonosz erő megfertőzte sok ember elméjét. A Jugand elméjéből származó képek, álmok, emlékek olyan pokoliak voltak, hogy nem lehetett őket sokáig bírni. Ekkor már egy hatalmas füst oszlop suhant neki a falaknak, amik megrepedtek. Bent mindenki félt, retteget, olyan dolgok történtek, amikre senki nem számított, a fal puszta áttörésének ténye már sokakkal végzet, a sugárzás, a hangok, öngyilkosságok, de még ilyenkor is vannak olyanok akik puskákat vesznek a kezükbe, hogy a hidrogén-neutron-plazma- nduktor-bombát megszégyenítve megöljék a behatolókat. Egy egész kisegység állt a vakmerőkből, akik a megmaradt, 150-200 nőt és gyereket akarták védeni. A vészkamrához csak egy bájárat vezetett, ott állt 15 katona, szemükben a vakmerőség, golyószórókat és pisztolyokat tartottak a folyosóra. A remény veszik el utoljára, hiszen végig kísérték az eseményeket. Furcsa köd szállt be a folyosón, a kisbabák sírtak, nők zokogtak, a katonák szemén is könny ült már. Minden emberi fájdalmat átélhettek, amit csak lehetett, és most biztosan tudják hogy meghalnak. Ez az érzés talán rosszab mint amikor az ember a végtelenségik szenved, meghal a fájdalomtól újra éled, akkor már egy nap után nincsenek gondolatok. Most pedig fejükbe kegyetlen képek jelennek meg, pusztulásról, szenvedésről, magáról a halálról, az emberek ezeket a gondolatokat csak halogatják, egy két másodpercnél tovább nem bírnak szembenézni vele, és utána azzal nyugtatják magukat, hogy: MAJD. De ők ezt nem tehették meg, szembe kellett nézni velük. Majd egy fura alak, egy piros-fekete szörnyeteg, karmokkal és éles fogakkal jelenik meg. Carnage alakja a Jugand nagyúr teljes haragját jelképezte. Szépen lassan menetelt a sortűzben, közben egyre erősebben áradt belőle a mentális terror, az egyik katona előre rohant egy gránáttal, mártír akciójával csak annyit érhetett el, hogy a fogak letépték a nyakát. A háttérben megjelent a másik két alak is. Széttépet emberek és halálsikolyok, füst vér, forróság.
Zwaxar megpillantott egy nőt, mintha mindig is ismerte volna, zöld szeme, szőke fürtjei, fehér sima bőre volt, szeme csillogott, de félelmet nem láthatott benne. Mintha évezredikig tartott volna a pillanat, majd egy karmos kéz ragadja meg az arcát, fura dolog az amikor egy elhagyott szív, ami teljes fészke a gonoszságnak megdobban. Zwaxar teljes erejéből ráveti magát mesterére, akit meglep az orvtámadás és a földön kötnek ki, majd négy lézerkard szegeződik Z hátának. Carnage eltűnik, egy értetlen férfi arc néz vissza csodálkozva tanítványára.
- Ne, mester, ne! Hadlegyenek az enyémek… kérlek.
Ördögi mosoly ül a gonosz hatalom arcára, pontosan tudja mit érez Z… Grievous elteszi a kardokat, Zwaxar szégyenteljesen felsegíti mesterét, aki kisuhan a teremből, az admirális társaságában, és csak egy:
- Jó mulatást –hall vissza Zwaxar-
A nő remegve áll a falnál, oldalt még egy-két katona és gyerekek. Elé lép Zwaxar, sisakját levetve, szíve hevesen ver. Fura gondolatok keveregnek a fejébe, majd kedvesen szól miközben megsimítja a nő arcát:
- Ne félj! Vége van.
A nő az ismeretlen vállára borul, és sírva fakad. Könnyű nem félni a látottak után…

- Miért hagytad életben a nőt! Ha megölöd Zwaxar hatalma megnőhetett volna és…
- Van most egyébbajunk, így még nagyobb lesz a hatalma! –szakít közbe a Jugand-
Amint kiértek az emberek bázisából, óriási fényt láttak, egyenesen az égből, tiszta fehér fény, mennyei kórus zengett. És egy fényoszlop indult a Jugand felé, aki fekete porrá bomlott, az angyali kórus dalt zengett, a halottak pedig újra éledtek, minden szépen rendbe jött… Nagyon meglepő, volt ez… a rossz mintha eltűnt volna a világból, mindenki boldog lett. De nem olyan könnyű elintézni egy Jugandet, amikor már Grievous azt hitte mesterének vége, az ének abba maradt és helyébe valami nyomasztó lépett, ismert volt már ez a hang Zwaxar fülének. Hisz ez már egyszer majdnem elpusztította a világot.
https://www.youtube.com/watch?v=8ugpv80jHfM - 2:08-tól
Suttogó hang hallatszott, egyre erősödött, majd szépen elhalkult, és újra feltört, ekkor már egy fekete felhő kapaszkodott fel a fénytornyon, majd elérte a nagyfényességet, az angyalok úgy hullottak alá mint a fadarabok, az érkező raptorok felfalták őket… A feltámadt emberek testéből különböző dolgok törtek ki, majd átalakultak, ugyanolyan élőholt szenvedőkké, a feltépázott földből egymás után törtek ki az elpusztítottnak hitt raptorok és egyéb harcosok. Majd a nap vörös fénnyel kezdett izzani. Ordításoktól, ördögi kacajoktól és sikolyoktól zengett a táj… majd csönd lett.

Érdekes dolog az amikor, valaki Istent játszhat… egyfelől nagyon élvezetes, másrészről nagy felelősség is. Merthogy Zwaxar egy görög országnyi területen a tenger közepén hozott létre egy amolyan menyország ábrándot… csupa boldogság, fiatalság, jólét. De persze semmi sincs ingyen, ezért a jólétért mások fizettek, igazságtalannak igazságtalan, hogy néhány millió ember jólétért több milliárdan szenvedjenek. De azért a Jugand se egy oly gonosz lélek, hisz a büntetést mindenki megérdemelte, aki kapott tőle. Így hát minden nagyon szép volt Z szigetén és boldogan éltek volna, ha egyszer csak nem kezdett el volna fogyni a pusztulás és ezzel a Jugand felmérhetetlen ereje. Nos ez így teljesen mégse igaz, állandó szinten tartotta erejét, de állandóan növelni akarta.
Egy szép napsütétes napon, a palota kapuja előtt egy csontlovon ülő Nekromanta nagyúr várta Zwaxart.
- Mit akarsz itt? Takarodj te szörnyeteg!
- Üzenetet hoztam a mestertől –mondja túlvilági hangján- néhány lelket be kell szolgáltatnod!
Zwaxar nyugodtan odasétált a követ elé, majd egy SOHA! kiáltás kíséretébe levágta annak fejét. Még földet se ért a fej, de már repülő démonok jelentek meg a levegőben, és raptor harcosok futottak elő a vízből, jóformán senki se fogta fel mi történt, de a már vihar tört ki, ezzel is fokozva a benyomást, tíz percen belül az egész sziget meg volt szállva, nem is látszott semmi a raptorok rendezett soraitól és a levegőben cikázó démonoktól. Senkinek nem esett bántódása. Zwaxar menyasszonya mellett várta a fejleményeket, egy biztos, holnap nem lesz esküvő.

Már csak nem egy éve, hogy az Ork kémek nem sértettek határt, igaz ennek sok oka is lehetett, de ez akkor is szokatlan. Amikor a raptor felderítők Mordort meglátták nem hittek a szemüknek, és néhány hívó hangot adtak le. Pár perc múlva egy sötét füstfelhő süvített végig a tájon, sikolyok zengettek mindenfelé. Meglepő kép tárult a nagyúr elé… Mordor helyett csak egy nagy szakadék volt és egy felrobbant vulkán.
~ Vajon mi okozhatta a vesztét…
Ekkor látta meg a gonosz Ninja, hogy Mordor mégse olyan hatalmas mint gondolta. Kis idő múlva rengeteg zombi jelent meg aki magukat a mélybe vetették. Hatalmas kiáltás hallatszott majd egy kis idő múlva egy hatalmas tüzes démon szárnyakkal és kezében ostorral repült ki a mélyből.
http://www.webwallpapers.net/wp-content/uploads/2010/04/wallpaper_the_lord_of_the_rings_the_battle_for_middle-earth_01_1600.jpg
Pontosan megállt a sötétbe burkolózó alak előtt és egy hihetetlen üvöltéssel tisztázta, nem volt jó ötlet felébreszteni. Majd fekete füst fogja körül, felemeli, kiáltások hallatszanak, következő pillanatban már engedelmes jószágként épített a démon tűzhidat át a szakadékon.
- Meg is van az új seregvezető…
Miután biztos átjárása volt a teljes pusztulás hatalmának középföldére, két órán belül kiderült, hogy még sok ember van ezen a bolygón akiknek szenvedést lehet okozni… Nincs aki hátba támadná a Jugand Ninját, ezért úgy dönt az egész seregét beveti, ez a sereg olyan hatalmas, hogy valószínű rajta kívül senki sem foghatja fel milyen erős. A megállíthatatlan sereg, mely pontosan felkészült, nem becsülte alá az ottaniakat, ha már Szauronnal végeztek, nem lesz ez olyan könnyű.
A Jugand toronyban Grievous figyelmesen hallgatta a haditervet.
- Szóval először a legnyagyobb várra kell lecsapnia, azután a kisebb várakkal kell leszámolnia, az áldozatok nem érdekelnek.
- De nagyon erősek, ha Szauront is legyőzték… nagyúr
- Ezt sejtettem, ezért mozgósítom az egész seregem, nincs aki hátba támadjon.
- De hisz az majdnem…
- Majdnem egy milliárd raptorharcos és legalább még ennyi egyéb egység… biztosra megyek.
Majd egy hatalmas erkély nyílt, kimentek és egy hatalmas puszta támadt szemük elé, tele katonával, élőhalott spártai katonák, raptorok, sárkány lovasok, repülő démonok, ostromgépek, hatalmas szörnyek, és még két darab cirkáló. Legelöl állt az ostoros tűzdémon, majd sötét lett az ég, démon kórus kezdett bele a SÖTÉTSÉG INDULÓJÁBA
https://www.youtube.com/watch?v=IIvVR3oDrGg
Az elején még csak a cirkálok emelkedtek, majd egy szellem suhant végig a tájon egyre nagyobb süvítő hanggal és elindult a hatalmas sereg, a föld rengeni és hullámozni kezdett, amikor elindultak a hatalmas úton. A démon ostorával csapott ütemesen, ez pont olyan hangos volt mint az induló. Hamarosan középföldjére nagy háború vár!

A sereg már úton volt, de még messze a céltól. A hatalmas fehér várból Aragorn tekintett a tájra amikor süvítő halálhangot halott. Egy hatalmas sárkány szerű lény jelent meg az égen, méretét jellemezte, hogy majdnem eltakarta a napot is. Négy karmos láb, egy hatalmas Trex fej és két masszív fekete szárny. Végigszáguldott az égen, hatalmasat üvöltött, amire mindenki az utcákra csődült. Az őrök, száma hirtelen megnövekedett, mindenki várta a fejleményeket. Egy teljesen fekete páncélt viselő alak közeledett, fekete füstfelhő kíséretében, arcát csukja takarta, fegyver nem volt nála. Egész egyszerűen odasétált a hatalmas kapu elé, közbe a fekete füst néha mintha kígyófejekké állt volna össze, íjászok tűzkészültségben álltak, de az alak csak várt, körötte egyre nőtt a felhő, egyre több démoni alak jelent meg benne, mindenkit kezdett áthatni a félelem, felemelte kezét, amin karmok ékeskedtek. Jóval magasabb volt 2méternél az alak, majd a kapuk nyílni kezdtek, a füst fekete köpennyé állt össze, arcát sötétség takarta, csak besuhant. Végig az utcákon, mindenki szívébe bevette magát a rémület, nem mozgott túl gyorsan inkább lassan suhant. A csendet ami övezte egy-két szellem törte meg néha süvöltő hangjával. Egészen a királyi palotáig senki nem állta útját, de ott egy lovas osztag várta, akik készen voltak mindenre, az alak kinyújtatta kezét majd az egész lovas csapat fekete porrá vált és a tenyerébe kötött ki. Egy suhintással eldobta a port, majd Aragorn elé lépett. Démoni hang szólalt meg a csukja mögül:
- Tárgyalni jöttem.
- Mégis miről –mondja Aragorn miközbe végigméri az alakot- Mordorral mi nem tárgyalunk, se Szauron söpredékének maradványával.
- Engem más küldött…
- Akkor legyen.
Majd a királyi terembe mentek ahol egy kisebb tanács verbudálódott egy térkép felett, az alak karmával egy határozott vonalat húzott, pont a térkép közepére.
- Eddig.
- Nem –szólt nyugodtan Aragorn- ugyan mid van? Mi elbántunk mindennel, most miért adnánk csak úgy oda területeket.
Az alak tekintete az éppen belépő hosszú barna hajú, fehér bőrű, selyem ruhát viselő tünde királynőre vetült. Ő rögtön megijedt az alak láttán, főleg, hogy a sötét félelem is rávetült a tekintettel együtt.
- Ő elég lesz.
Erre Aragorn kardot rántott: Elég! Erről a földről csak a holttestemen át vihetsz el akármit is!
Az őrség is kardot fogott az alakra, de egyesek már remegő kézzel, nagysága elég rémítő volt, ehhez még valami különös sötétség is társult amelynek közelsége a pusztulással fenyegetett, a teremben mindenki üresnek és gyengének érezte magát. Az alak nagy lendülettel kisétált, végig a téren majd a sziklánál egyszerűen le a mélybe, ekkor megszólaltak a harci kürtök. Majd a hegyvonulatokon fekete páncélos, állig felfegyverzett hopliták jelentek meg, arcukat szintén sötétség takarta, pajzsukon egy vörös kör izott. A háttérben néhány lépegető és nagyobb szörny jelent meg. Egy hatalmas faltörő kos is megjelent valamint a raptorok előre futottak a sorok közt. Majd két tűzfelhő és megjelent az égen, hamarosan a két hatalmas cirkáló is megjelent a dombok fölött és a várost árnyék takarta, kisgyerekek sírása halattszott. A föld remegni kezdett ahogy együttes léptekkel vették fel a rendezett sorokat a város lábánál. Egy hatalmas sereg állt fel percek alatt, legelöl tömött sorokban hoplita egységek, mögöttük teljesen felpáncélozott pöröj-fegyveres katonák, ezután következtek a raptor hadosztályok. A domboldalon óriás balliszták jelentek meg, erős minotauruszok helyezték őket működésbe, hatalmas tüskéket töltöttek beléjük. Majd a katapultok is megjelentek, óriási méretek voltak, egy-egy tüske 10méteres is megvolt. Felálltak a sorok és vártak, eközben a cirkálókból lidércek repültek ki és köröztek a sereg fölött.
Bent a várban pánik hangulat uralkodott, sokan menekültek, de sokan fegyvert ragadtak, ők is elkészültek, igaz tized annyian se voltak mint a kintiek. Aragorn úgy döntött megelőző csapást mér, és a katapultokhoz rendelte a katonákat. Egy perc múlva hatalmas kődarabok repültek fel.
A csukjás alak felnézett és látta a rengeteg követ, csak felrakta sisakját és nyugodtan mondta:
- Mindenki marad!
http://www.criticalgamers.com/archives/pictures/WitchKing.6.30.06.JPG
Nyilván valóvá vált, hogy a Arkhami boszorkány király vezeti a sereget, sok mindenre képes egy olyan hatalom ami a szenvedésből él… a halottak feltámasztása ilyen szinten már nem nagy mesterség.
Hirtelen a sziklák elkezdtek zuhanni, de mintha csak fekete porrá váltak volna, nem értek célba, csupán egy ami pont az egyik hoplita előtt landolt. Neki nem lándzsája és pajzsa volt, hanem két kardja, erős görög kard, sisakján fekete dísztaráj. Felment a szik lára és onnan figyelte a várat, az emberek kétségbe esett próbálkozását. Majd egy nyíl csapódott a sisakja szemnyílásába, hamarosan ezt három további követte. Vért nem lehetett látni csupán a sisakból kiszálló fekete füstöt, majd megragadta mindhárom nyilat és kitépte. Nem sokára még több egység érkezett és szoros alakzatok alakultak. A formáció nem változott sokat, téglalap alakú egységek, melyek között raptorok cikáznak, viszont eddig semmi féle támadás nem érte a várat. A pszichológiai hadviselés hatásosabb, hiába lőttek a katapultok még négyszer, egyik találat se ért célba. Ekkor a várban már csak a katonák maradtak, a nők és a gyerekek egy barlangrendszeren át menekültek, Aragorn érezte, hogy az ellenség kivár, de fogalma sem volt, hogy mire vár. Majd felemelkedtek a hatalmas fekete zászlók amiken mind a vérrel írt _|- jel volt látható, majd izzani kezdtek a jelek. Majd a hegytetőn megjelent a tűzdémon, ostorával a kezében. Még szorosabbá váltak az alakzatok, a domboldal, a völgy, a síkság, mind tele különféle egységekkel. A hegyoldal tele balisztákkal és van egy jól látható tiszta sáv is ami összeköti az egyes ostrom egységeket, valamint öt lépegető is megjelenik a dombtetőn. Az emberek azonban nem törtek meg, láttak már sok mindent és az öregek bíztatták a fiatalokat, így nem sok értelme lett volna a támadásnak, Arkham ura kivárt. A sötét alak felült sárkányára és egy gömböt húzott ki a páncéljából majd a gömben fekete füst kezdet szálni:
- Uram, az emberek nem törtek meg.
- Csupán azért mert nem teszed amit mondok, kezd meg a támadást és megtörnek. Eredményeket akarok és nem kifogásokat!
Eltette a gömböt és kezével egyenesen előre intett, semmi nem történt, ismét intett, ismét csak állt a sereg. Majd démoni hangján szólalt meg:
- ELŐRE!
Hangja végig visszhangzott a völgyben és egészen az emberi szívekig ért, majd szépen elhallkult. Ebben a pillanatban a két cirkáló orra felemelkedett és hátra felé kirepültek az űrbe, nagy széltámadt, ami pont a sereg felé fújt, vihar felhők gyülekeztek és zuhogni kezdett. Éjszakai sötétség támadt, zuhogott az eső, majd megszólalt az ismerős raptor hívó szó, a mély hang egyre több helyről volt hallható, majd az alak aki eddig a sziklán csak ácsorgott, jobb lábát előre vetette és kardját a várra szegezte, közben kiáltotta:
- Támadás!
A vaksötétben csak a vár fáklyái világítottak, viszont a seregből csak az égő _|- jelek látszottak és lent néhány cikázó mozgás. Majd hallani lehetett, hogy valami hasítja a levegőt és egy másodpercel később egy hatalmas tüske csapódott az egyik bástyába ami le is dőlt.
Majd még több száz ilyen hangot lehetett hallani…

A vár nagy része a zápor után romba dőlt, az egész hatalmas erőd úgy nézett ki mint egy csapzott sün. Sok halálkiáltás hallatszott, hulló kövek, emberek, ordítás, vér.


(bővítés alatt)