Fenrir sátra

/Az összecsomagolt sátorral a hónom alatt sétálgattam a többi sátor között. Idő közben elég jól meg tudtam nézni az itt élőket. Hamar rájöttem, hogy talán korai volt ítélkeznem felettük. Persze még mindig inkább hasonlított a hely egy túlméretezett hippi-táborra de ettől függetlenül egész szimpatikus volt a hely. Volt itt minden, birkózó fiatalok, pipázó kevésbé fiatalok, asszonyok, gyerekek. Esteledett, így nem volt feltűnő, hogy egyesek hordóból itták a sört, mások vadkant sütöttek nyárson.
Némi kóborlás után találtam magamnak megfelelő helyet. Igaz kissé félreeső a hely, és már eléggé a tábor szélén van, de találtam egy kicsi de üres dombocskát, mindössze egy fával a tetején. Itt, a fa tövében vertem fel a sátramat./

/A sátor nem túl nagy, de azért szerencsére kicsinek sem mondható. Kívülről jellegtelen, semmiben nem különbözik a többi sátortól, de belül két részre van osztva. A külső, valamivel kisebb részben szinte semmi nincs. Mindössze egy gyékényszőnyeg van leterítve, illetve egy kis ládikó a ruháimnak. A belső nagyobb rész egyben hálórész is. Itt vastagabb a gyékényszőnyegen párnák és takarók vannak leterítve. Itt egyszerre 2-3 ember is kényelmesen elférne. Még szerencse hogy én csak egyedül vagyok./

(23)

Alig egy pár perce tevékenykedsz a sátrad megfelelő elrendezésével, mikor valaki megzörgeti a ponyvát.

- Higgya, testvér! Ugrasd ki magadat, oszt ülj le közibünk! / hallatszik kintről egy öblös férfi hang – majd ha kijössz, megpillanthatod a nagydarab harmincasnál idősebb férfit. Bizonnyal telihold idején születhetett, mert jó két méteres magasságban van és széltében se sokkal kisebb. Ha vele kellene birokra kelned, akkor könnyen előfordulhat, hogy alul maradnál. Ebben a hidegben is csak egy tépett farmernadrágot visel. Szőrös mellkasát nem fedi semmi se. Rád vigyorog, aztán elindul a tűzhöz, ahol látod, hogy hozzád hasonló korú személyek ülnek.

Amennyiben helyet foglalsz közöttük, mindnyájan üdvözölnek: Hat fiatal srác. Látszik egy-kettőn, hogy már felöntött a garatra, téged is azonnal jó erős szagú itallal kínálnak. Egy egész tömlőnyi vodkát tolnak a kezeid közé.

- Húzd meg jól! / mondja az egyik.

- Lássuk, hogy férfiből vagy / mondja a legidősebb, az aki ide vezetett téged.

- Jó jó! Jövök már!
/Szólok ki és néhány perccel később ki is mászok a sátramból./
+ Nagy és szőrös! Már csak ez hiányzott.
/Nem sokáig váratok magamra, letelepedek a többiek közé a tűzhöz./
- Na hali! Azért egy húzásnyit adjatok!
/Jól meghúzom a tömlőt, "falusi gyerek" voltam régen is, akkoriban még bírtam inni. Elfojtom a fintorgást az erős vodka után és köhintek párat./
- Jó fajta!
/ Közben "észrevétlenül" a mellettem lévő kezébe nyomom./
- Na mi a pálya? Ülés-ivás? Vagy van ilyenkor valami érdekes is?
/Mialatt beszélek, alaposan végigmérem mindegyik kölyköt és az öreget is./
+ Legkevésbé sem hiányzik, hogy meglepjenek egy "beavatással". Már az ötlet se tetszik, és nem is fogom magam hagyni.

(24)

- Eh, na már megint kezdődik.... Egy: A Madelin nem valami keksz? Tudod, kicsi és száraz! /Elröhögöm magam, a franciáknak volt valami hasonlójuk./ Amúgy nem csoda, hogy nem ismered a szagomat, ahogy elnézem a sajátodat se nagyon érzed! Fenrir vagyok, és messziről jöttem, marhára messziről.
/Odafordulok a "rokkerhez"/

- Szóval... /Ismétlem meg neki az előző, látványos bemutatását a hölgy alakjának./... hát... EH.... Én jobb szeretem az olyat, ami magától is megmarad mintsem az olyat, amit a gravitáció már nagyon húz! Akkor már legyen karcsú de formás! Ha már rácsapok a fenekére, nem azt akarom látni, hogy hullámzik!
/Valahogy most nagyon előjött belőlem a kötekedős énem, bár ez legkevésbé sem zavart./

- De komolyra fordítva a szót! Öcsém, még van remény! Még meggondolhatod magad! /Szólok színlelt aggódással a nősülőnek, mielőtt elröhögöm magam./ Na, de ha úgyse tudunk lebeszélni róla, ahonnan én jöttem van egy szokás. Legénybúcsúnak hívják! Ami kell hozzá, az a tömlő vodka, és kéne vagy két táncoslányka is. Hűséget fogadtál, nem vakságot! Szóval ne ellenkezz! Ha már megnősülsz, több esélyed úgyse lesz.

(25)

- Hogy keksz? / kérdez vissza a rocker és röhögnek vele ketten. – Ha olyan száraz lenne, Apolló nem akarta volna magának / majd magyarázatba fog. - Másfél évig rágta a fülét, mire végre megtéphették egymást. / Aztán magára mutat. /

- Rassia vagyok, / majd az öreg irányába biccent / - Ő meg itt a nagybátyám Kősziklákat Emelő. Ezek meg itt a falkám / mutat körbe a többieken. – Örvendek a szerencsének! / veregeti meg keményen a hátad. /

- Vannak itt neked megfelelő szukák is, sose féljél! Egyik szebb, mint a másik, csak győzd velük bírni a tempót / mondja a komisz képű alig bírva ki azt, hogy ne vágjon szavadba. /

- Nem kell neki / szólal meg az egyik, aki eddig még nem beszélt, válaszul a legénybúcsús felvetésedre/ olyan. Így is vörös a szeme a nagy szerelemben / közben a szaporodás jeleit mutatja kezeivel. /

/ Erre fölpattan a nagydarab és jól nyakon vágja a figyelmetlen szemtelenkedőt, mire az kiejtette az utolsó szót is. /

- Mit szólasz Te, he?! / hördül rá. És hallod, hogy torzul a hangja, rögvest el is kezd kibújni bőréből, hogy formát öntsön farkasember külsejével./

A másik se marad rest gyorsan talpra szökken, távolabb mozdul a tűztől, vetkezik ruhájából, nem zavarja a mezítelenség. Gyorsabban alakul, mint a harcos, ruganyosabbnak is tűnik. Tiszta ezüst szín bundát ölt magára, sebei sincsenek a többivel ellentétben. A nagydarab meg sötétszürke itt-ott fekete szőrt növeszt magára, ám ritkás a bundája, mivel több helyen régi, mély sebek cakkozzák: van közöttük harapás, golyó, kardnyom egyaránt.

- Jól látod a helyzetet, még valóban nem alakult ki a rangsor / mondja neked az öreg, majd a harcba kezdőkre veti pillantását. /

- Örvendek. Szóval, egy rakat suhanc és egy vénember? Szép kis falka. De, én azt hittem, hogy itt mindenki egy nagy falkához tartozik. Aminek Fehér agyar a feje, de gondolom Fekete Hold a nyak, ami azt a fejet forgatja. De komolyan, másfél év? Szíven is szúrnám magam, ha olyan sokáig tartana megfűzni egy csajt.

- Nyugi, bírom én a tempót! Na de, bögyös vörös, smaragd szemekkel, na olyan van-e?

/Egy darabig csöndben figyelem az előkészületeket./
- Szóval, aki leveri a másikat, az a nagyobb kutya? Persze, látom benne az értelmet, és végül is, elég egyértelmű és egyszerű módszer, de mi van, ha valaki a főnök helyére pályázik?

/Kérdezgetek érdeklődve, miközben a kibontakozó verekedést figyelem. Nem annyira a vér vagy a küzdelem látványa érdekel, inkább csak felmérem a felek képességeit, megpróbálom meglátni a gyengéiket. Végül is, nem tudhatom, hogy mikor kerülök szembe velük, és sokat lehet tanulni, már csak megfigyelés alapján is./

(26)

- Oh, az egész terület vezetője valóban alájuk tartozik / magyarázza az idős – viszont apró csoportok fölött apró urak állnak.

- Oh, van itt minden fajta, mutatok én kedvedre valót, csak harcolj meg vele szépen. Tudod, mi ritkán cserélünk párt. Egyet választunk és azzal minél tovább élünk, hacsak a sors másként nem rendeli / int fejébe a fővezér sátrának irányába. /

- Az erősebb győz, a gyenge alul marad. Az örökös harc tesz minket erőssé. Omegából is lehet egyszer alfa, csak merjen erősebbé válni.

- Ha valaki a főnök helyére pályázik? / pillant rád a rocker, de feléd nem fordul, fél hátát mutatja, mivel a meccset nézi. – Akkor a főnök kiporolja a s.ggét!

- Aha, szóval van a nagyfőnök és alatta vannak a kisebb "főnökök". Érthető. Amúgy meg nyugi, nem pályázom a helyedre. Nem pályázok senki helyére. Csinálok majd magamnak helyet idővel. Amúgy, teszek 5 pénzt, tököm tudja mi a neve, arra hogy a kis fürge gyerek nyer.

/Végül én is a küzdő felek felé fordítottam a figyelmemet. A küzdelem elején látszott, hogy nem kell hosszú harcra számítani. Bár az is hamar kiderült, hogy rossz lóra, vagyis farkasra tettem a pénzem. Bár az ezüst bundájú fürgébb volt, de legalább két, három olyan lehetőséget is elszalasztott, amivel nem hogy egy tapasztalt harcos, de még én is hamar földre vittem volna az ellenfelem. Ezt a nagy mamlaszt pedig egyáltalán nem lett volna nehéz gyorsan kiütni. Ügyes mozgása volt a srácnak, technikásan elkerülte az ellenfele csapásait, de nem kezdeményezett. Így már csak idő kérdése volt, hogy a lomhább mozgású mikor éri be, elég volt a kivárnia azt hogy elfáradjon. Lehet valaki bármilyen gyors, ha nincs hozzá állóképessége, nem sokra megy vele. Végül elcsattantak a várva várt pofonok, került egy-két karmolás és harapás mindkettőre, de vert helyzetbe került az ezüst abban a pillanatban hogy a nagy fekete megragadta. Mint egy medve átkarolta, roppantott kettőt a bordáin és belehajította a tábortűzbe. Az ezüst megperzselt bundával somfordált arrébb és behúzott farokkal mutatta a torkát a másiknak, a megadás jeleként./

- Basszus! /Kiáltottunk fel többen is, amikor a szétrepülő parázs és fadarabok elől félre kellett vetődnünk./
- Na ez gyors volt. Minden nap így megy? /Kérdeztem a "falkavezért" miközben a két "viador" lassan visszaalakult emberré és megkezdődött a vesztes szekálása./

(27)

A falkavezér örömmel állta fogadásodat, még halovány vigyor is megjelent az arcán, hiszen előre sejtette, hogy mi lesz a helyzet vége. Elég ideje ismerte ezeket a mamlaszokat ahhoz, hogy tudja, mit várhat el tőlük. Máskülönben nem is lehetett volna alkalmas vezető.

Mikor lezáródott a küzdelem, szinte már együttérzésre képtelen vigyorral veregette meg a válladat, nyújtva ismét a tömlőt és mutogatva másik kezével, hogy ide a zsozsót.

- Azt mondja,… öt kismilleniumot ígértél, ha emlékezetem nem csal. – Vette át a pénzt, amennyiben odaadtad neki. – Hát, itt minden napra jut egy téma, amit meg kell vitatni… / és arckifejezésén látszott, hogy tulajdonképpen kifejezetten élvezi ezt a helyzetet. /

- De mégis… Honnan jöttél, barátom? Milyen az a nagyon messziről? / faggatózott tovább kicsit se feltűnően. Nem, nem volt fenyegető… egyenlőre érdeklődött.

- Eh, ezt benéztem. Öcsém, hogy ez milyen bamba! Még én is legalább kétszer levertem volna a nagydarabot ennyi idő alatt. Na mindegy, ez van. Itt a pénzed!
/Adom át kissé morogva a megbeszélt összeget és újra meghúzom a tömlőt, mégpedig jó látványosan. Persze azt senki nem veheti észre, hogy a tömlőből szinte egyáltalán nem távozik az italból. Épp hogy az ajkamat "összekentem" kicsit vele. Túl erősnek tartottam ezt az italt és nem éreztem magam teljesen biztonságban ahhoz, hogy bevállaljak egy berúgást./

- Maradjunk annyiban, hogy messziről és itt zárjuk is le. Nem kell mindent tudnod, és ez nem olyan téma amit meg kellene vitatni.
/Mondtam mindezt olyan hangvételben, hogy egyértelmű legyen, tényleg nem óhajtom velük ezt megvitatni./

(28)

- Nos, ha valóban olyan nagy legény vagy, akkor verd le azt a melákot / noszogatott a falkavezér és habár a hangneme viccelődőnek tűnt, mégis úgy látszott... már csak a többiek pillantásából is, hogy ez nem éppen egy lehetőség. Sokkal inkább egy... kötelesség. /

Akár elfogadtad a felkérést, akár nem, mielőtt még a következő lépés döntése megszülethetett volna, három kecsesen ringó csípő vonta el a farkasok figyelmét. Három szépséges hölgy: szálkásan idomosak, erősek. Érezted a falka rezdüléseiből, a pillantásukból, hogy rangjuk magasabbra hágott mint, ezeké. Járásuk tiszteletet parancsolt. És csupán egyetlen személy nem mutatta feléjük a meghunyászkodás jeleit, méghozzá az öreg. Aki viszont ültéből felállva, kihúzva magát, teljes vállszélességgel nézett rájuk. Úgy tűnt, hasonló rangban lehetnek.

- Úgy nevezik őket, hogy a Fúriák / súgja a vörös, miközben amazok felétek közelednek. / - Vagy más néven a Három Gracia / teszi hozzá. S közben a szemeid előtt egyértelművé válik, mennyire szépek és idomosak ezek a hölgyek. És azon felül, hogy szépségük teljében állnak huszonéves koruk közepe-vége felé, egy-két hadi sebet is birtokolnak már. Mindhármuknál látsz egyaránt íjpuskát is és íjat is, természetesen az ezekhez tartozó kiegészítőkkel például nyilakkal és tegezekkel együtt. /

- Szép estét / szólítja meg a középső az öreget. /

Vonásaik alapján a lányok ikrek, vagy legalábbis testvérek, viszont egy-egy jellemző eltérés alapján egyértelműen megkülönböztethetőek. Annak, aki megszólalt a feje tetejére van copfozva a hosszú haja, mely így a háta közepét verdesné minden lépésénél, ha nem járna olyan kecsesen és könnyedén, mint egy gazella. Hangja bársonyos, mint a lassan folyó méz. /

- Üdvözöllek, Bércekről Letekintő / köszönti az öreg. És közben talán most tűnik fel először, hogy a neveket nem ugyan azon a nyelven ejti, mint amelyiken hétköznapi módon beszéltek, hanem egy másik csengésűn, viszont ugyan úgy érted azt, mint ahogy anyanyelvedet beszéled. Mintha a véredben lenne ez a nyelv. Majd a másik kettő felé is biccen. Először annak, amelyik mindhárom közül a legharciasabbnak tűnik, két oldalt felborotvált fejével és a háta közepére lógó hajával, mely gyöngyökkel és különböző madártollas fonatokkal díszített: /

- Örvendek néked is, Sziklákról Nyilazó! / Majd az utolsó felé is biccent. Ez a lány, mintha fiatalabb lenne a másik kettőnél. Talán pont születési sorrendnek megfelelően köszöntötte őket az öreg.

- Boldogsággal látlak Téged is, Fák Között Surranó! / Ennek az utolsónak pedig a feje tetejére van fogva fekete a haja egy hanyag kontyban.

Mindhármuk ruházata egyszerű, a tábor jelenlegi színéhez igazodó: főként fehér és jellemzően természetes anyagokat használnak: így bőr ruhájuk van, melyet mészporral színezhettek ilyen világosra. /

- Már / folytatja az öreg - mikor megláttam magasban szárnyalni a sólymotokat, tudtam, hogy erre tartotok.

- Jól látod / biccent lassan az, amelyik bal oldalt áll. Hangja durvább, mint az előzőnek. Valószínűleg a sólyom is az övé lehet, mivel különös kesztyű van a kezén, a többiekhez képest punkos haján kívül, ez is megkülönbözteti őt. A fiatal veszi át a szót, hangja lágy, mint a kora hajnali fény. Tekintetében olyan szelídséget látsz, mint azéban aki sose lenne képes ölni. Egy rövid pillanatig pontosan a szemedbe néz, majd vissza az öregre. /

- A névtelen fiúért jöttünk / válaszolja az öregnek. /

- Verje akinek két anyja van! Attól hogy nagydarab még nem fogok neki ugrani. Majd ha ad rá okot, akkor gondoskodok róla, hogy megbánja.

/Bármennyire is erőltetik a dolgot, jó ok nélkül nem emelek kezet senkire, általában.... De mire a gondolatmenetem végére érnék, vagy bárki reagálhatott volna, megérkezett a három hölgyemény. A vöröshöz fordulok./

- Hát ez a három csaj meg ki?

/Végighallgatom a magyarázatát és miközben az öreg köszönti a hölgyeményeket, még gyorsan megkérdezem a vöröset./

- Na és ki jár a szélsővel? És mielőtt megkérdeznéd, nem a punkra gondoltam! Hm.. Fák Között Surranó, de fura név. He? Névtelen fiú? Most miért néztek rám így? Ez most én lennék?

/Ha kapok jelzést arról, hogy rám gondolnak akkor felállok és egy charme-osnak szánt mosollyal nézek a 3 nő felé./

- Szóval, mit is szeretnétek?

(29)

A válasz gyorsabban érkezik, mint várnád és nem is a melletted ülőktől, hanem az öregtől. Közben mindenki olyannak látszik, mintha egy pillanat alatt megtisztult volna az alkohol mámorától. A legtöbbekbe belefagyott a levegő is.

- Gyere, fiam! / int maga felé az idős. /

- Nálunk az a szokás, hogy az ifjak nevet szereznek maguknak, mellyel bebizonyítják, hogy érdemesek a farkaslétre / mondja, mikor már közelebb léptél, majd átveszi tőle a szót a legidősebb. /

- A próba nem egyszerűen bevett szokás. Nem tűrünk meg érdemteleneket magunk között. Mivel még nem bizonyítottad, létezésed jogosságát, ezért a névtelenek közé tartozol / magyarázza, majd az öregre pillant. Egy hosszú jelentőségteljes percig néznek csöndesen egymásra, mire lassan bólint az öreg: /

- A legtöbbek egyszerűen fölverekszik magukat a ranglétrán. Ám vannak kevesek, akiknek maga a Nagy Vezér választ feladatot. / Miközben az öreg beszél, a három nő elindul abba az irányba, ahonnan érkezett. /

- A Furia testvérek határaink őrzésével foglalkoznak. Ami azt jelenti, hogy a feladatod a határon túlra esik. Igyekezz utánuk, mert ha lemaradsz, könnyen pórul jársz / teszi a hátadra méretes mancsát, majd egy jókorát lök rajtad a megfelelő irányba. /

- Aham.... szóval a nagyfőnök kitalált valami hülyeséget, csak hogy jól megfuttasson? Juhú.... Na jó van kölkök, majd jövök.

/Elköszönök a társaságtól és a három nő után megyek./

- Na szóval, miről is van szót? Mit is kellene nekem csinálni?

/Kíváncsiskodtam miközben átgondoltam a jelenlegi helyzetet. Szóval amíg nem verek le valami nagykutyát, vagy nem csinálom meg a feladatot amit a főnök kioszt addig itt senkinek számítok. Viszont, ha nem számítok a falkának, nem számíthatok arra, hogy kihúznak ha belekerülök a bajba. Ezek alapján nincs sok választásom. Vagy nevet szerzek magamnak, vagy igencsak húzós napok elé nézek./

+ Vajon jár-e valakivel a kis csinos?

(30)

/ A harcosnak látszó egy szúrós pillantást vetett feléd. Látszólag nem igazán tetszett neki a képed, de aztán csak ment tovább csöndben, míg a legidősebbnek tűnő egy lépésnyivel előrébb haladt minden szó nélkül. Tekintetével a tájat fürkészve, látszólag értő szemekkel pillantott mindenre, mint aki mindent jól az elméjébe vés, ám ezt nem egy óra, nem egy perc, hanem egy másodperc alatt. Olyannak tűnt, mint akinek semmi se kerüli el a figyelmét. Viszont a hanyag kontyos tekintete tovább maradt rajtad, gyakrabban pillantott hátra, mely azt sejtette, hogy ő fog beszélni.

Akár türelmetlenkedtél, akár nem, jó öt percig gyalogoltak, mire végre megszólalt. /

- Ulfirc tisztában van azzal, hogy honnan érkeztél / mondta, miközben egy szemvillanás alatt kíváncsian végig mért. Ezt a mozdulatát punk társnője szigorú-zord tekintete követte, valami olyasmit sugallt, hogy "ha eszedbe jutna a húgomra rámászni, akkor élve kibelezlek." /

- Mivel még nem ismered a szabályainkat, és mivel a Nagy Vezér kegyes hangulatában volt, ezért az a határozat, hogy egy teljes hét haladékot kapsz. Ez idő alatt senki se fog a torkodnak esni / halkan sóhajtott, majd így folytatta:

- Természetesen ez alól kivételt képeznek a kihívások. Ha visszautasítasz egy kihívást automatikusan veszítesz.

- Vagyis: erősebb kutya 'szik! / vágott közbe a punk. - Esetünkben farkas / tette még gyorsan hozzá, majd az ég felé pillantva felemelte a karját. /

- Ha valakit legyőzöl, rangban alád kerül. Ha egy erősebb rangbéli nem fogadja el a kihívásod, azt viszont értsd úgy, hogy nem tart ellenfélnek / körbe pillantott az éjszakai táboron. Látszólag a legtöbben már beljebb húzódtak sátraikba.

Egy hófehér ragadozó madár csapott alá az égből, majd megtelepedett a várakozóan magasba tartott karon, ekkor a farkasnőstény ujjai közé szorította az állat lábán rögzített kötelet, majd az erszényéből egy kisebb sapkát vett elő, melyet az állat fejére húzott.
Látszólag jókora súlya lehetett a madárnak, a nő mégis olyan szilárdan tartotta járás közben, hogy még a ruhája se rezdült. Arcán pedig nyoma se volt erőlködésnek. /

- Oké, akkor most örüljek nagyok? Na jó, azt értem, hogy minél jobb harcos vagy, annál feljebb tudsz kapaszkodni a ranglétrán. De arra még mindig nem válaszolt egyikőtök sem, hogy hová is megyünk és miért. Nem mint ha nem szeretnék három vonzó, ifjú hölggyel sétálgatni, de azért jó lenne tudni, hogy mi is a helyzet.

/Szemmel látható volt, hogy nem én vagyok a szívük csücske, nem mint ha ez meglepetésként ért volna engem, de azért egy mosolyt elfogadtam volna. Na meg nem ártott volna, ha használható információkat is adnak. Valahogy nem volt nehéz az előzőek alapján rájönni, hogy itt igenis sokat számít, hogy kiket versz bele a földbe./

- Mellesleg megkérdezhetem a neveteket?

+Hm... szép madár, de ettől függetlenül a gazdája felejthető. De azért hugica csinos, bár van egy olyan érzésem, hogy egy rossz mozdulat és rojtosra rúgná a nemesebbik felemet. És akkor még olcsón megúsztam.

(31)

A punk viharos nevetésbe kezdett, mikor megkérdezted a nevüket, viszont, mikor nővére rápillantott, azonnal abbahagyta. A legidősebb egyetlen kézjelére mindhárman megállnak. Körbehordozta tekintetét a táboron, úgy, ahogy egy jó anya pillant alvó gyermekére.
- Figyelmetlen vagy, ifjú! / tekint hátra a válla felett szigorúan a nő, mielőtt újra elindulnának mindhárman, szintén egyetlen kézjelre. Látszik rajtuk, hogy a hosszú évek alatt kiválóan összeszoktak.

A legfiatalabb ismét rád pillant. Szelíd mosollyal az arcán. Úgy tűnik, hogy őt nem zavarja annyira a rangkülönbség.

- Engem Fák Között Surranónak hívnak, a fiatalabbik nővérem Szikláról Nyilazó / int a punk felé / az idősebbik nővérem pedig Bércekről Letekintő. Határőrök vagyunk, ám úgy gondolom, hogy már ezt is tudod. Ahogy a nevünket is hallanod kellett már / kacsint. /

- Ami a feladatodat illeti / folytatja a legidősebb megállva a sátortábor szélén - keresd fel mihamarabb a Fekete Sidhek Királynőjét, Lynarin Seeragic -ot. És add át Neki Ulfric, vagyis a farkasnép üzenetét: A feladatban, melyet ránk rót a sors, Te leszel a népünk követe. / A távoli városok felé pillant. - Ha sikerrel jársz, méltó jutalmat kapsz. Ha viszont elbuksz... / kemény tekintettel néz rád. - Akkor ne térj vissza többé.

/ A fiatalabb egy tekercstartót vesz elő a kabátája alól, majd feléd nyújtja. /
- Add át a Királynőnek.

/Charmos mosollyal hálálom meg a fiatal nővér kedvességét./

- Igen, nagyon is jól hallottam már elsőre is a neveiteket, és hogy kik is vagytok. De szerettem volna tőled hallani, bájos hangod van. Ahonnan én jöttem, igen fontos dolog, hogy kitől tudod meg más nevét. És nagyon kedves gesztus, ha bemutatkozol másoknak. És ha már itt tartunk, Fenrir vagyok, szolgálatodra. És üdv nektek is.

/Bár a mondókám legjavát Fák Között Surranónak címeztem, a végén ügyeltem arra, hogy a másik két nő se érezze magát megsértve./

- Szóval, akkor megkeresem ezt a Fekete Sidhe nőt, és segítek neki? Ez miért is nem hangzik túl jól?! Jut eszembe, fekete sidhe, az meg mi a szösz? Az alakváltókat vágom, a vámpírt utáljuk, a vadászt meg meg kéne nevelni. Szóval mik ezek a sidhe-k, vagy ne tőletek kérdezzem? Na meg legfontosabb kérdés, hol található ez a nő?

/Próbáltam pörgetni az agyamban, hogy mi is a sidhe, de csak az angol-szász mitológia természetszellemei jutottak eszembe. De hátha rávilágítanak a hölgyek. Közben alaposan megnézem a tekercstartót minden irányból./

- Gondolom, eszembe se jusson kinyitni.

/Miután alaposan megvizsgáltam, szépen elsüllyesztem a mellényem belső zsebébe./

- Ha végeztem, titeket keresselek vagy a nagyfőnököt? És mellesleg hol lehet titeket elérni? Mielőtt a torkomnak ugranátok, igen, tudom hogy rangban fölöttem álltok, stb, stb, de mégis?

/Megengedek magamnak még egy mosolyt a fiatal lány felé. De mielőtt folytathattam volna, figyelmes lettem valamire. Nem tudnám igazán körülírni, én magam is alig tudtam behatárolni hogy mi is az. Egyszerre mint ha motoszkálást hallottam volna a bokorból és valahogy vonzotta a tekintetemet. Egy furcsa de ismerős szagot is éreztem, azt hiszem. Úgy tűnik, még elég sok dolgot meg kellene tanulnom, hogy tudjam, ilyenkor mit érzek. Néhány pillanattal később éreztem ahogy figyelmem célpontja távolodik, bár még mindig nem tudtam behatárolni, hogy mi is lehet az, de nem éreztem fenyegetőnek./

(32)

/ A punk nő (Szikláról Nyilazó) nyers magabiztosságával pillant rád. /

- Ide figyelj fiú, ha lesz neved, bemutatkozol. Ha lesz neved, mi is bemutatkozunk. Egyenlőre névtelen vagy. És a névtelenek nem mutatkoznak be, a névtelenek meghúzzák magukat és szolgálnak, ha utasítják őket / vicsorog rád őszintén. Enyhén cement színű farkasfogak villannak rád a maguk egészséges, tiszta valójában. Aztán, amilyen gyorsan megmutatta agyarait, olyan gyorsan fordul oldalt neked, a távolt lesve, mint akinek jobb dolga van annál, mint hogy veled szót váltson. /

/ Úgy tűnik, hogy nővére szavaira, a fiatalabb egy kicsit meghúzza magát, mint aki nem mer, vagy inkább nem akar megszólalni ilyenkor. Homlokát ráncolja és félre pillant. Valószínűleg, kapták már meg azok a hegyes tépőfogak. A legidősebb viszont még mindig azzal a mindent átható nyugalommal pillant újra rád. Benne nincs lenézés, sokkal inkább, mintha túllátna mindenen. Mintha ezek az apró acsarkodások őt már egyáltalán nem érintenék. Pedig… benne is ott kell lennie ennek valahol, valahol nagyon-nagyon mélyen: a farkas énnek, mely abba az irányba űz minden farkast, hogy alfa legyen… ha egyszer elég erős lesz. /

- A Fekte Sidhek,… / szólal meg hosszú hallgatás után. – Olyan megtestesült szellemek ők, akik elkorcsosultak eredeti isteni valójukban. Ezáltal… könnyebb hozzájuk közel kerülni, viszont a rossz gének… / szemei összeszűkülnek, ahogy a távolba meredve figyeli a városok forgatagát. - elméjük már koránt sem annyira tiszta, mint mikor először merítkeztek meg Avarna testében, megfertőzte őket a pusztulás, akárcsak Aranyló társaikat / rád néz, olyan tekintettel, mintha rajtad, benned is keresne valamit, amit eddig a távolban fürkészet. /

- Add meg nekik a tiszteletet / nem parancsoló, mint az a szavaiból hallik. Sokkal inkább javasol, az idősebbek, bölcsebbek hangján. /

/ Arra, hogy eszedbe jusson-e kinyitni, egyikőjük se felel. Valószínűleg igazad van. Másrészt viszont akár az is lehet, hogy teljesen rád bízzák a dolgot. Talán nem is érdekli őket igazán, hogy ezzel kapcsolatban mit teszel. Hiszen meg van a magadhoz való eszed, mint azt már korábban is próbáltad bizonygatni. /

- Induljatok a nyugati határ irányába / mondja még Bércekről Letekintő a húgainak. – Öt fiatal éppen elkószálni készül.

- Vonyítva fognak hazarohanni / vágja rá azonnal a középső, majd a következő pillanatban, mintha magába szippantanák az árnyékok, mintha teljesen kifakulna a világból és a helyén csupán az elemi sötétség foltja maradna meg. Aztán, ahogy ez megjelent, úgy szívja ismét magába, mintha a sötét a pólusaiból ömlött volna elő és oda térne vissza. Viszont immáron egy méretes nőstény farkas ugrat a bokrok közé, magába szívva, magávalvive az összes irracionális alakzatokat öltő árnyat. Látod, hogy sebesen megindul az egyik irányba (vélhetően nyugat felé), ám aztán hamar nyomát veszejted: mintha olyan óvatosan, olyan ismerősen járna a bokrok alatt, mint ki oda született. S ki tudja, talán valóban így van. /

- Járj szerencsével / érinti meg egy pillanatra a válladat tenyerével a fiatal lány, sőt mintha még a nyakadon is megéreznéd körmei finom cirógatását. Valóban, fel se tűnt, hogy levette a kesztyűjét. Aztán már el is enged. Ő maga nem növeszt bundát, hanem kényelmesen, vissza se nézve indul meg a bokrok között… és lassan a hátát is elrejtik a fák. És hamarosan az ágak reccsenése se jelzi, hogy merre viszi útja. /

/ Bércekről Letekintő marad csak, magasba emeli karját, melyre egy kisebb termetű, ám gyors repülésű ragadozó madár válaszol: Alácsapva leszáll a felé nyújtott alkarra, megtépve a fogadására alkalmatlan ruhát. /

- Nem igazán szeretünk technikai eszközökhöz folyamodni. Nem is látjuk szükségesnek / magyarázza elhalkuló, szinte suttogó hangon. – Ám ez alkalommal kivételt teszünk / előhúz nadrágzsebéből egy maroknyi fémtárgyat, amin különböző kapcsolók és pöckök helyezkednek el. /

- Ezt még valamikor a tízen- vagy húszon akárhanyadik században találták fel és azóta is használatos, ám némileg fejlesztették. Ha ezt a pöcköt lefelé húzod / mutatja, és már látod is az eredményt: előugrik belőle egy hegyes ék - a benne lévő rugós szerkezet olyan erővel bír, hogy akár a márványlapba és beleverheted. Van itt ez a három különböző színű gomb. Ha a pirosat nyomod meg, azt jelenti, hogy nagyon nagy baj van. Ha kéket, az azt jelenti, hogy baj van, ám úgy gondolod, hogy épségben visszaérsz. Ha a fehéret nyomod meg, akkor minden rendben alakul. / Átnyújtja a tárgyat. /

- Elmondom, mi az igazi feladatod. Nevezheted kémkedésnek is / pillant H’Sekirat irányába. / - Egy ősrégi jóslat szól arról, hogy egy idős Isten, a Haragvó Istennő megpróbál pár holdtöltén belül visszatérni erre a földre / nagyot sóhajt, mintha az, amiről beszélne terhes lenne számára. Majd megcirógatja a nyugtalanul ülő madár fejét óvatosan. – Hogy ez pontosan milyen hatással lesz ránk nézve, hogy a Haragvó Istennő a mi oldalunkon áll-e, vagy ellenségeinkén… Azt sajnos nem tudom / elővesz a tegezéből egy madarász kesztyűt, majd azt is feléd nyújtja. Közben mind a szemed sarkából, mind pedig a felcsapó szagból érzed, hogy a madár karmolása nyomán a nő bőre felszakadt és halovány-vékony vérpatak indult az útjára, rózsaszínnel megfestve a mésszel fehérített bőrkabátot. /

- Amit teszel, az titokban kell maradjon. Rajtam kívül nem beszélhetsz erről senkinek se… / kis szünetet tart, hogy ezzel is jelentőség teljessé tegye, amit mond.

– Egyetlen kivétel erre az eszköz amit adtam és a madár. A madárral üzenhetsz nekünk, küldhetsz vele akár térképet… amit jónak látsz. Ő mindenhol megtalál téged… és engem is. Az eszközt csak három esetben használhatod: A vöröset akkor, ha a pecsétet feltöritek és a Haragvó Isten rátok támad. A kéket akkor, ha téged nem támad meg, de a többieket igen. A fehéret pedig akkor, ha Lynarin Seeragic úgy határoz, hogy nem töri fel a pecsétet, hanem visszazárja / egy pillanatra úgy tűnik, mintha ő is elakarna indulni. Tesz is egy határozott lépést előre, de aztán visszafordul feléd. /

- A Királynő holléte felöl érdeklődj H’Sekiratban, hátha valaki látta a kapu közelében / fellöki a karját, hogy a madár felszálljon, majd odanyújt feléd egy kétmaroknyi méretű szütyőt, melyet, ha kinyitsz, akkor megtalálod a madarász felszerelés többi részét, egy kisebb darab hússal együtt. – És még valami: Nem szükséges befolyásolni a többieket a döntésben. Legyél jó megfigyelő. Tudd, hogy kik érkeztek, mely megbízásokkal. Értsd, hogy miért. És érdekeljen, hogy miként döntenek a vámpírok a Haragvó Istennő felkeltését illetően / indul meg ő is a nyugati határ irányába. /

+ Na remek, játsszak felvigyázót egy rakat őrült között. Álljak a tűzvonalba egy istennel szemben. És mindezekhez vágjak jó pofát. Kösz főnök.
/ A "hölgyektől" kapott holmit gondosan elpakolva a belső zsebeimbe indultam vissza a sátramhoz. Megpróbáltam kialudni magam, több-kevesebb sikerrel. A reggel már bőven maga mögött hagyott mire felkeltem, ezért gyorsan összeszedtem a fontosabb holmijaimat majd nekivágtam az útnak a kapu felé. Menet közben még biccentettem egy-két ismerősnek tűnő arcnak, de nem nagyon lassítottam le lépteimet./

(33)