Pitypang patika

Bár a mágikus állatoknak nem feltétlenül van szükségük gyógyszerre, az embertest könnyen megbetegedhet. A boltban egy kedves asszonyság várja a gyógyszerre várókat. Nem mindig lehet őt látni, hiszen legtöbb idejét macska alakjában tölti, de abban biztosak lehetünk, hogy itt van valahol a bolt közelében.
Az üzlet egyébként nem túl nagy. A földszinten van a pult, hatalmas polcok tele üvegcsékkel, és pár fotel, ahol várakozni lehet. Valójában az emeleten zajlik az élet, ahol a javasasszony a bájitalokat készíti. Nem igazán lehet tudni, hogy ez a rész hogy néz ki, de mindig sejtelmes, lilás köd szivárog le a lépcsőkről.
A földszinti részt egyébként a gyertyák ingadozó fénye világítja meg, és mindent beleng egy kellemes, mégis álmosító illat.
Az egész bolt elmaradott, a tulajdonos nem igazán kedveli a modern technikákat.

*Még a piacon*

*A patikában*

/Körbenézek és mindenféle üvegcséket, meg füveket látok. Aztán magamhoz térek és megszólítom./
- Üdv néked jóasszony! Elhiszem, hogy dühös, de ne rajtam vezesse le a feszültséged, ha lehet. magánál van Merlin tolla? Azért jöttük!

+Már kezd elegem lenni a sok futkorászásból, elhagyom a tiszteletköröket.+
/Reménykedem, hogy nála van, amit keresünk és tovább vizslatom a környezetem. Nem értem minek kell gyógyfüves, ha van mágia, azzal biztosan lehet gyógyítani. Aztán vállat vonok és kérdően nézek a fura hajú nőre./

[140]

/Szkeptikus arckifejezésemet még a boltban sem vetkőzöm le./
+ Először ad idétlen versikét... "Köpcös vénember ül a kapunál, Morcosan morog bele a porba. Restelli mindazt, amit idáig tett, S töpreng, hova is futott Ő, hova?" Majd egy hülye ákombákom piaci útjelző... "Virág, hal, kettőt balra, madárfészek." Könyörgöm!! Mi jön még?! Oké-oké, szeretem a rejtvényeket, de valahogy nem ebben a formában! +
/Nézem a sok érdekes üvegcsét és főzetett, a hívogató bőrfoteleket./
+ Legalább nem rossz irányban haladunk! +
/Majd megemberelem magam és üdvözlöm Leiset./
- Jó napot! Remélem tud nekünk segíteni ebben a fontos ügyben.


{113}

[141]

/Bambán hallgatom végig a macskanőt./
+ Most csak viccelsz! +
/Felvon szemöldökkel hallgatom végig Rab kitörését és még ha durvának is tartom a hangvételt egyet kell vele értenem, aminek hangot is adok./
- Kedveském, nem azért vagyunk itt, hogy fel s alá utazgassunk ebben a hülye futurisztikus jövőben! Mi nem azok az emberek vagyunk akiket a maga érzelmi válsága érdekelne!
/Ahogy kezd Rab szeles természete előtérbe jönni, meg meg ingok a léghullámok miatt. Igyekszem egy biztos pontot találni ahova leszállhatok. Továbbra is nyers hangon folytatom./
- Ha oda adja a tollat ami miatt itt vagyunk többet valószínűleg soha a büdös életben nem fog látni!
/Lassan érthetően beszélek, egy hangszínben./
- Elnézést kérek Rabraquat viselkedéséért és modoráért, nehezen toleráljuk ha ugráltatnak minket! Ha megteszi azt amire kértem, biztos vagyok benne, hogy ez a kellemetlen helyzet is változni fog!


{114}

[142]

/Valahol a bőrfotel és padló között nézek ki a gyönyörű világra./
- Miért ne mennénk el és tennénk meg?! Ugye nem esett bajotok?!
/Mondom csilingelő hangon. Próbálok feltápászkodni, de vissza csüccsenek a fenekemre mikor látom, hogy Rab teletabisat játszik.
Kissé féltékeny vagyok, hogy engem kihagynak a nagyölelésből, de hamar túlteszem magam ezen./
- Hova kell menni?!
/Kérdezem csilingelve. Rabhoz hasonlóan én is kissé fénylek most. Az eddigi "sötét aura" és a depresszió teljesen tovatűnt./
- Kellene pár friss virág a bőrfotelekhez. Feldobná még jobban ennek a bájos helynek a légkörét!


{115}

[159]

- Miért kellene bocsánatot kérned? /Nézek Hirigre nagyokat pislogva, majd vállatvonva folytatom./ Én is kajás vagyok, pedig nemrég ettem... ettünk Narykyvel. /Rámosolygok nagyra nőtt tündérünkre, majd követem Rabot. A boltba lépve aztán lefagyok az ajtóban, csak Rab megállapítására engedek ki./

-A szöszbe! /Bosszankodom kissé megjátszottan./ Vér nincs, legalábbis első pillantásra, így annyira azért nem aggódok érte. /Mondom inkább csak Hirignek, hiszen Rab el van foglalva a kiakadással./ Viszont /tör elő belőlem a zsaru/ ne nyúljatok semmihez, hátha a helyszínelés során jelentősége lehet! /Rab ordítozása abbamarad, ahogy kis dühöngés és duhajkodás után leül az egyik asztalhoz, mire gúnyosan biccentek neki./ Köszi, pont ilyesmire gondoltam!
Pasik! /Mormogom Hirignek, miközben a plafonra emelem a tekintetem./ Na, lássuk, mit kezdhetünk itt...

/Belsőmben békésen horpasztó farkasomhoz fordulok, s igyekszem előkotorni egy kis nyomozómunkára. Bezzeg a makacs dög a füle botját se mozdítja, így a koncentrálást feladva Hirig kezébe nyomom dzsekimet és tatyómat./
- Megfognád egy kicsit, tündérem? Attól tartok ezekre most nem lesz sok szükségem.

/Nekivetkőzve és leguggolva merülök alá lelkem mélységeibe, hogy ráhangolódjak a farkasságra. +Hogy is van? Vadság, vér, izgalom, vadon, erdő, avar, préda, üldözés, vadászat...+ Cibálom elő a farkasos hangulatú dolgokat magamból, közben figyelem horpasztó belső tesómat. Mikor aztán nagyjából ugyanannyi eredménye van, mint az előbbi próbálkozásnak, megunom a dolgot, és kirántom alóla képzeletbeli takaróját.

+Talpra hétalvó, szükségem van rád, ne merészelj szunyálni!+ füttyentek neki lélekben, mire álmosan, kómás szemekkel előcammog. +Na ide figyelj, szőrmók! Fogod magad és megkeressük azt a macskát, vagy legalábbis megtudakoljuk, hogy kik jártak itt. Ha mást nem, kipofozzuk belőlük, hova vitték a macsekot, vagy mi ez a labirintus szöveg...+ Bágyadt farokcsóválására aztán megvonom a vállamat, s előtérbe rugdosom. +Te vagy a vadász, meg a nyomkereső, gyerünk, ideje villantanod valamit!+
Mikor aztán nagy nehezen a külvilágra nyíló ajtóhoz érünk, szelíden megtaszajtom és elállom a visszautat, kisvártatva érzem, ahogy testünk - talán kissé lassabban, mint egyébként - de elkezd idomulni az ő lelkéhez. Már csak abban bízom, hogy képes vagyok innen irányítani és nem kell ismét átvenni az irányítást... És ezzel elveszítenem az orra nyújtotta hatalmas előnyt./


(122)

/Egy kis időre tátva marad a szám./
+ Itt meg mi a bánat történt?! +
/Miközben szemrevételezem a romhalmazt - persze Rabnak is elkellet kezdenie dúlni-fúlni -, egy furcsa örvény közepén mintha két szempárt vennék észre kirajzolódni pikoszekundumnyi időre. Mire megrázom a fejem, már el is tűnik a látomásom. Utána Rab pufogását követem szemmel./
+ Megértem, hogy ideges vagy, de szerintem ez nem megoldás amit csinálsz! +
/Gondolataimból Fiona zökkent ki. Motyogok valami válaszfélét és közben elveszem a kabátját és táskáját./
+ Hát nem tudom, hogy mit fogsz találni ekkora kupiban, de ez legalább értelmesebb hozzáállás mint Rabé! +
/Mélyedek vissza a gondolataimba. A bejárati ajtófélfának vetem a hátam, egyik lábamat felhúzom, kényelmesen elhelyezkedem. Fiona kabátját a combomra teszem, szépen összetűrve, a táskát meg a vállamra./
- Rab, mit értesz labirintus alatt?! Hogy jött ez most ide?!
/Kérdezem, miközben összefonom a mellkasom alatt a karjaimat./


{133}

/Mosolyogva követem, ahogy Fiona szaglászni kezd és eszembe jut egy régi nóta. Nem is tudom miért szerettem, biztos, mert apám annyiszor hallgatta régen, mikor még kis srác voltam. Dúdolni is kezdtem, szöveg nélkül:

"Le kell menni kutyába!
Légy a kutyák királya!
Ne királyok kutyája!
Kopaszkutya csókolj meg!
Kopaszkutya harapj meg!
Kopaszkutya csókolj meg!"

Bár a mi kutyánk nem is kutya, nem is kopasz, de azért...
Hirig kérdésére a még mindig jelen lévő "Labirintus" szóra bökök./
- Ezt üzeni nekünk a macska...
/Aztán a beérkező katonákra - köztük egy ismerősre, bár a nevéről fogalmam sincs - fütyülöm tovább a Hobo számot és átadom a válaszlehetőségeket a két társamnak, tovább üldögélve az asztalon./
+Ezaz, Hobo! Kopaszkutya...+

[160]

/Rab dúdolgatásával nem törődve szaglászom végig az érdemi nyomokat. Épp kimennék az ajtón az érdekesen ismerős illatot követve, mikor idegenek jelennek meg. Meglepetésemben a hátsómra tottyanva pislogom végig a szövegelésüket, majd mikor véleményemet kérdezik, hátrapillantok a többiekre s ismét kezdek emberi alakot ölteni. Most mindenféle kergetőzés nélkül sikerül, s kicsit megkésve kapok észbe, hogy a félalakhoz még idomuló ruhák bizony a földön hevernek. Sietve előrángatom hát vadabbik felemet, hogy legalább az illedelmes részeket takarja némi farkasbunda, majd rutinból nemlétező sapkámhoz emelve kezemet, feszes vigyázzba vágom magam - majd észbekapva lazítok s ""pihenj" állásban ismertetem az általam megtudottakat./
- Annyi bizonyos, hogy a macskát valaki magával vitte. Az áldozat sérülése sem kizárható, bár gyanítom, hogy inkább valami technikai kütyü s nem vér fémes szaga vezet kifelé /mutatom a szag ösvényét, majd vállvonogatva igyekszek tippelni/ esetleg hordágy, vagy ilyesmi lehet... Viszont az egészen biztos, hogy már korábban éreztem annak a valakinek a szagát, aki itt járt. Lehet, hogy nem volt köze a macska eltűnéséhez, csak utána járt itt, de gyanúsan ugyanazon a vonalon mozog. És nem farkas, ez százötven százalék.

(123)

+ A nem törődöm mindenidet! +
/Káromkodok magamban, Rab viselkedésére. De mivel itt van, pár felügyelő és az egyik arra kér, hogy maradjak nyugodt, inkább nem mutatom ki nemtetszésem ilyen módon./
- Üdvözlöm Önöket! Már volt szerencsénk találkozni nem olyan rég, a Tollas Róka fogadóban biztos úr.
+ Vagy minek nevezzelek?! +
/Kissé értetlen arcot vágok eközben. Szemem Fiona és a férfi között fel s alá szambázik./
+ Még jó, hogy nem minket gyanúsítanak a felfordulásért. +
/Fionának a ténykedésére és a haptákjára, meg a túlömlengő beszámolójára, csak felvonom ez egyik szemöldököm./
+ Aham... Biztos igazad van! +
/Nehézkes sóhajt préselek ki a tüdőmből./
- Meddig kell még fel s alá rohangálnunk a semmiért?!
/Eltűnődő mimikák jelennek meg az arcomon, miközben fennhangon gondolkodom./
- Labirintus?! Az meg merre a túróban leledzik?!


{134}

MET - A főnix tolla

Nitar figyelmesen végig hallgatja Fiona mondanivalóját, majd ő is beleszaglászik a levegőbe. Többen így is tesznek, míg az egyik ki nem nyitja a száját.
- Ördög és pokol! - káromkodik. - Főnök, Ieas emberei voltak itt. Ezer lény közül is megismerem egy Selkie undorító szagát.
- Igazad van, Aldegrin. Én is érzem. Ez csakis Osmora lehetett... - Kisebb gondolkozási idő után felétek fordul. - Meg kell kérjem Önöket, hogy hagyják el a patikát. A Labirintus nincs messze, a Kastély mellett található. Vigyázzanak, nehogy eltévedjenek benne!
Ezek után kitessékelnek Titeket a boltból, majd becsukják az ajtót. Az az ifjú, aki az előbb az őröket hívta, bambán néz Rátok, miközben egy kicsiny madarat simogat. Végül ő is elfordul, és elbaktat.
Előttetek egy kihalt utca, mögöttetek egy zárt ajtó. Ám jobbra nézve megpillanthatjátok a polimetroni Kastély magasra törő tornyait.

Írhattok nyugodtan a Labirintushoz, ha úgy tartja kedvetek.