A Tükrök terme

by **Alyara Nirois** Csüt. Dec. 23, 2010 8:21 am

A Tükrök terme. Itt a Tanácstagok a világot tartják szemmel. Minden tükör egy-egy várost mutat, de vannak olyanok is, melyek a közeli erdőket, helyeket tárják a szemünk elé. Kevesen tudják, de a sok tükör között van egy, ami nem helyet mutat, hanem személyt. Egyfajta nyomkövető.

by **Nemesis** Hétf. Jan. 10, 2011 1:17 am

Meglepetésedre odabent nem azt a személyt találod, akiről szó volt. Ám mielőtt még felülkerekedhetne rajtad haragod, két apró, ám fontos információ lopakodik elő elméd rejtett zugaiból:

Az egyik, hogy a Tanácsháza dolgozóit komoly illetlenség megölni, akár még faji háborúhoz is vezethet, ami ezekben a vészterhes időkben éppenséggel nem a legjobb esemény lenne.

A másik, ami eszedbe ötlik, pedig az, hogy a veled szemben álló személy első ránézésre a huszonegyedik század szülötte, ugyanis csontszálkás mintázatú sötétkék sportzakót hord. Tizennyolc év körüli, helyes fiú, aki búzaszőke haját felzselézve viseli, apró tüskékben. Az egyik fülén jellegzetes arany-fehérarany alapanyag párosítású, kelta csomómotívumot követő inda kúszik végig, mint valami dísz.

És ha ez az egy apróság nem lenne rajta, akkor fel se ismernéd… a fiút, akit annak idején még a normális életedben láttál először. Egy kávézóban dolgozott pincérként és mikor beszédbe elegyedtetek, megtudtad róla, hogy kelta mitológia szakra jár.

De vajon mit keres itt? Fordulhat meg fejedben a kérdés, melyre azonnal választ is kapsz:

- Üdvözlöm, Asszonyom! / Hajol meg feléd az itteni vámpír illemnek megfelelően a lélegző ember. /
- Remélem, nem okoz problémát Önnek az, hogy én jelentem meg Uram képviseletében / magyarázza cseppet fásult hangon, mintha valami bútordarabnak tekintené magát. Egy telefonnak, ami csak azt a célt szolgálja, hogy A-t és B-t összekösse. Látszik rajta az eltelt idő… Mennyi is? Több száz kemény év. Valószínűleg, ő nem tudja, hogy ki vagy igazából.

Odasétál a terem közepén elhelyezett, alapvetően négy személyes kerek asztal egyik székéhez és kihúzza. Valószínűleg azzal a célzattal, hogy segítsen leülni. Amennyiben ezt megteszed, abban az esetben átsétál a szemközti oldalra és ő is leül.

by **Lynarin Seeragic** Hétf. Jan. 10, 2011 4:53 am

/Megkönnyebbülök, amikor megmenekülök a szinte már zavaróan rettegő nőtől/
+ Oké, oké, lehet, hogy nem kellett volna megfenyegetnem, hogy kitekerem a nyakát és akkor nyugtom lett volna... de hát én sem lehetek szent, nem igaz??

/Amint bezárul az ajtó, valahogy meg sem lepődök, hogy nem Nostrefat halott arcába bámulok. Be kell vallanom, persze csak négyszemközt magamnak, hogy kissé megkönnyebbülök, az öreg vérszopó mindig kihozza belőlem az állatot.
Szemügyre veszem a fiút, és van benne valami ismerős, ahogy végiggondolom, eszembe jut hogy már találkoztam vele./

+ Na nem, ilyen nincs! Tuti, hogy ez a srác csak hasonlít arra a srácra!

- A nevem Lynarin, és utálom, ha asszonyomoznak. Hívhat királynőnek is, mert esetleg ha nem tudná, én is királynő vagyok, a fekete sidhek királynője, vagy a nevemen, de az asszonyomat hagyjuk, tudtommal ugyanis senkinek nem vagyok az asszonya. /mondom egészen kedélyes társalgási hangnemben, kissé felvont szemöldökkel.
Aztán odasétálok az asztalhoz kihúzok magamnak egy széket, kicsit arrébb attól, amit ő felkínált és lehuppanok. Még párszor alaposan végigmérem, de az ismeretség ott motoszkál a fejemben./

- Foglalj helyet nyugodtan. És halljuk, nekem mindegy, hogy te vagy-e itt, vagy nagyra becsült vámpírénem királya./intek neki mosolyogva a saját széke felé, aztán nem bírom tovább./
- Esetleg nem tudod, nem találkoztunk mi már valahol?

(70)

by **Nemesis** Hétf. Jan. 10, 2011 10:02 am

- Mélységes sajnálatom, Királynő. Természetesen tisztában vagyok a rangjával. Mesterem bőkezűen tájékoztatott minden fontosabb információval kapcsolatban. Tájékoztatni fogom a Vámpírok Királyát hibámról, aki megfelelőképen megtorolja, amennyiben Ön ezt másként nem kéri

/ mondja mindezt olyan hangszínben, mintha ez lenne a legnormálisabb a dolog a világon. És habár egy pillanatra kérdőn szökik fel szemöldöke, még is sikerül higgadtan átsiklania afelett, hogy nem fogadtad el az etikettnek megfelelően a széket.

Elgondolkodó arckifejezéssel szemlél téged, ám még csak véletlenül sem néz közvetlenül a szemeidbe. /

- Előfordulhat, hogy látott már a Király udvarában / válaszolja kérdésedre, miután jól átgondolta azt. /

– Ahogy minden bizonnyal én is láttam Önt nem egyszer / fejezi be diplomatikusan.

– Ha megengedi akkor rátérnék a központi témánkra / belenyúl a zsebébe és kihúz onnan egy apró szerkezetet. /

by **Lynarin Seeragic** Hétf. Jan. 10, 2011 10:25 am

- Kérlek, nem valami szado-mazo egyesületben vagyunk, hogy a mestered megtoroljon bármit is! Azért mondtam, hogy máshogy hívj, mert allergiás vagyok az asszonyomra, nem igazán értem ezen mit kéne megtorolni! Ha mégis úgy gondolod, bármit is meg kéne torolni, vonulj ki és verd magad kicsit ostorral, esetleg csapkodd a fejed a falba, mondogatva, hogy rossz Dobby, rossz Dobby, Dobby sajnálja gazda! /igyekeztem utánozni a Harry Potteres manócska hangját, ami szerintem egészen jól sikerült./

+ Miért vagyok ilyen genyó a csávóval? Nem tudom, egyszerűen meglehetősen irritál, ha valaki véglegesen behódol.... főleg ha annak a nyavalyás vérszopó Nostrefatnak, akitől a hideg ráz... ja és emellett még ismerős is... kész katasztrófakoktél... ja és még majdnem B kategóriás csávó is lehetne, ha nem lenne olyan szub.... na mindegy...

/Lazán hátradőltem és keresztbe fontam a karom a hátam mögött, növelve a lazaságot. Még a lábam is keresztbe tettem volna, de a fekete bálruhában ilyesmivel inkább nem kísérletezem./

- És ha abbahagyta az önsanyargatást, akkor igen, természetesen ráérhetünk a központi témánkra /hangsúlyoztam ki gúnyosan a szót/ persze csak ha előtte nem akar szenvedni még egy kicsit.

+ Oké, tényleg szemét dög vagyok, de istenem, az ember lánya sem lehet tökéletes!

(71)

by **Nemesis** Hétf. Jan. 10, 2011 9:44 pm

A szolga üresen bólint az elmondásod végén. Úgy látszik a Dobby imitáló képességeddel egyáltalán nem sikerült felkavarnod (amúgy sem létező) lelkivilágát. Ugyan ilyen érdektelenül várja ki, míg elkényelmesedsz székeden. Így aztán végül a záró mondatod se tuséként hatja át a légkört, hanem egy mellévágással válik egyenértékűvé. Üres felületet döfködsz szófegyver és közben teljesen szabadon hagyod az oldaladat. Ha akarna ő is támadhatna, de ő nem tesz ilyet.

Leteszi az asztalra a piramis alakú eszközt, majd leveszi a legfelső részét, mely alatt egy apró átlátszó kristály csillan meg a tükrök fényében. Mikor ezt megtette, visszacsúsztatja zsebébe a kupakot, majd mutató és hüvelyk ujját összedörzsöli. Ennek hatására egy kétdimenziós holokép jelenik meg az asztal helyén. A férfi egy kicsit fölé hajol, hogy jól lássa az ábrát. Egy aktatáska ikont érint meg, a digitális asztalon, mely tenyérlenyomat ellenőrzés elvégzése után elé tárja az információkat.

Most úgy néz ki az asztal, akár egy huszonegyedik századi. Még ceruzák, tollak, üres papírlapok is találhatóak rajta, egy stóc papíron és mappán kívül. Vonalzók, radír, gemkapocs és egyéb apróságok, amik szükségesek egy irodai alkalmazott asztalára.

- Kérem, jelezze, ha az elkövetkező elmondásomból valamit nem ért. A tudásom kiterjedt és sajnos nem lehetek biztos abban, hogy mi az, ami az Ön birtokába jutott az Ősi Tekercsek tudásából és mi az, ami nem. Előre is köszönöm! / zárja le az indítót, mielőtt magyarázatokba kezdene. Az egyik mappát szó szerint kinyitja. Ebben ismerős képek tűnnek fel, a Földről, még a huszonegyedik század idején, aztán gyors pörgetésbe kezd az immáron háromdimenzióssá vált könyvvé összefűzött lapokban, méghozzá visszafelé. I. e. 4. évezred.

- A huszonegyedik században a lemezmozgások erős rázkódásokba kezdtek, melynek hatására az emberek (és a vámpírok is) komoly károkat szenvedtek. Ezen mozgások hatására olyan dolgok kerültek a felszínre, amiket évszázadok kemény munkája tartott a föld alatt.

- Emlékszik arra a Bibliai mondára mely azt mondja ki, hogy a nők gonoszabbak, mint a férfiak? / kérdezi rád pillantva, ám választ nem vár, hiszen csak költői. Biztos benne, hogy erre emlékszel.

- Annak idején, még az Egyiptomi Birodalom idején, Nostrefat ottani uralkodása alatt választott maga mellé egy párt az emberek közül. A leggyönyörűbb asszonyt, ki valaha létezett és kinek szépsége párosult intelligenciájával is. Hosszú ideig ragyogó elmeként segítette az uralkodást, ám amikor felnőtt szépségűvé cseperedet, belépett az anyaság korába, akkor teljesen megzavarodott. Olyan dolgokat kényszerített népére, mely az Uralkodó eredeti terveit keresztezte. Mintha már nem állna többet párja mellett, hanem ellene volna. Ennek végkifejlete az lett, hogy megcsalta Mesteremet, aki erre oly haragra gerjedt, hogy nyolcvankétfelé vágatta és a világ nyolcvankét különböző helyén elásatta a testrészeit / rád pillant ismét, majd a földtérképen megjelöl nyolcvankét pontot, melyek fényleni kezdenek.

- Ha megfigyeli a lemezmozgásokat, akkor megértheti azt, hogy a ezeknek a fő pontjai megegyeznek azokkal a pontokkal, melyeket Nagyuram jelölt meg a temetés helyszíneiül.

- A huszonegyedik században Sethit – így hívták a Piramisok Királynőjét – közvetlen alattvalói megtalálták és megpróbálták összeállítani / itt szünetet tart, majd áttér egy másik, de idevágó témára:

- Sajnos senki sem ismeri azt, hogy ez a nő milyen képességek fölött bír hatalommal, viszont az bizonyos, hogy már nem lehet ember. Egy ember belehalt volna abba, ha nyolcvankétfelé vágják, ám ő csak szörnyű kínok között létezett tovább, míg teste arra vágyott, hogy végre újra egy legyen. Valószínűnek tartjuk, hogy a Földirányítás isteni hatalommal bír,… Vagyis az Ön másik népének is tagja.

- A huszonegyedik században sikerült egy nagyobb csoportnak visszaszorítania őt egy barlang mélyére és lepecsételni a bejáratot egy olyan igével, mely mindaddig a föld alatt tartja, míg az meg nem sérül. Ám megközelítőleg egy héttel ezelőtt apró remegések vették újra kezdetét, melynek epicentrumában vélhetően felszínre került a kapu is / itt megáll egy kicsit, fürkészi az arcod. Valószínűleg tudni szeretné, hogy átlátod-e a helyzetet. Ám a bizonyosság kedvéért azért folytatja.

- Ha Ön úgy véli, hogy Nostrefat gonosz, akkor téved. Vazallusai vannak, Ő egy uralkodó. Az igazi gonosz most ébredezik: Sethi megőrült és nem kímél se élőt, se holtat; se embert, se más lényt. Egyetlen vágya nem lehet más, mint a pusztítás / becsukja a térképet majd egy másik mappát húz elő, amelyikben egy ismerős férfi aktája szerepel, ám csak a képet mutatja meg neked, az egyéb információkat visszazárja (és ha azzal próbálkoznál, hogy bármibe belepiszkálsz ezen a nem létező asztalon, akkor sajnálatodra nem sikerül, ugyanis az csak a fiú érintéseire reagál).

- A képen H’Sekirat Redőrminisztere szerepel. Gondolom tudja, hogy ki ő. Ám azt még csak nem is sejthette eddig, hogy ő Sethi egyenes ági fattya. Sethi követői a jelenleg élő vadászok. Régebben… nagy hatalmú mágusok voltak, manapság azonban, egészen január 3-ig szedett-vetett csürhe volt. Január harmadikán valami változás történhetett, mert Sethi leszármazottja felfedte magát. Ami azt jelenti, hogy az Anya ébredése nagyon közel van. Ez pedig mindnyájunkra óriási fenyegetést jelent / megint fürkészőn nézi az arcod, majd ha nem szólsz vagy kérdezel, még ezt teszi hozzá, mielőtt teljesen átadná neked a szót:

- A minap Julius Walla személyesen kereste fel a Mesteremet azzal a célzattal, hogy egyességet kössenek. Látszólag a Vadászok, akárcsak mi, Sethi ébredése ellen tették le a voksukat. Látszólag, hangsúlyozom: látszólag mindent megtesznek annak érdekében, hogy Anyjuk ne ébredjen fel.

by **Lynarin Seeragic** Hétf. Jan. 10, 2011 10:53 pm

/Kis ideig csak ücsörögtem és szép lassan feldolgoztam a hallottakat. Azért volt szükségem ennyi időre, mert ez a sztori még nekem is bizarrnak tűnt, pedig abból már volt részem bőven. Megszoktam ezt a századot, megszoktam saját magamat, akkor nehogy már valami hibbant egyiptomi szajha tegyen be! Pedig így volt, nem tudom mi zavart annyira ebben a történetben, de nagyon nem tetszett a dolog./

+ Ja igen, meg is van, mi az, ami nagyon nem jön be!

- Szóval, kedves alattvaló. Valóban jól látta azt a problémát, amit szerény véges tudásom vet fel eme téren. Valóban lenne néhány butácska, ám az árnyaknál is homályosabb kérdésem.

/Vettem egy apró levegőt, hogy kigyűjtsem a lényeget, aztán belevágtam./

- Nos kezdjük az elején. Ami a legkevésbé tetszik, az az, hogy azt akarja mondani, ez az egyiptomi szajha sidhe volt, legalábbis félig, pont mint én. Azon jelen esetben átsiklom, amit a nőkről mondott, mindössze jelzem, hogy ez egyáltalán nem tény. A nők esetleg okosabbak, kitartóbbak, bosszúvágyóbbak, mint a férfiak, de a gonoszság egy relatív fogalom. Na nem mintha egyet értenék ezzel a nővel, de biztos vagyok benne, hogy ő meg van győződve a bosszúja jogosságáról. Szintén négyszemközt megjegyzem, én is megsértődtem volna, ha kismillió darabra tépnek. A nő szerintem egyáltalán nem biztos hogy őrült, maximum elvakultan bosszúszomjas. Ha belegondol, maga mit tett volna, ha az történik magával, ami vele? Részemről én hasonlóan cselekedtem volna.

/mondtam nyugodtan. Aztán kapcsoltam, hogy talán túlontúl jól megértem a főellenséggel. /
+ Részlet kérdés, arról nem tehetek, ha már kölyökkoromban is mindig a főellenséggel éreztem együtt! Ez van, ezt kell szeretni!
/De kicsit összeszedtem magam, hogy lehetőség szerint nehogy drága vámpírkirályunk engem is föl találjon darabolni. Azt nem kedveltem volna. /

- De tegyük túl magunkat az apróságokon, miszerint egy bosszúszomjas ősöreg sidhe el akarja pusztítani a világot, de legfőképpen a mi drága Nostrefatunkat, aki nélkül a világ nem lenne az igazi. Nem értem miért mondja el ezt nekem. Nem értem, a vámpírkirálynak miért van szüksége rám. Mihez kellek én ebben a megcsalásos darabolós sztoriban? Tudtommal őfelsége nagyon erős és rengeteg remek képessége van, és többnyire elég öntelt hozzá, hogy ne kérjen segítséget. Mellesleg töltöttem annyi időt a Tündérdombokban, hogy ismerjem a népem, a sidhe talán sok tekintetben gonoszabb faj, mint a vámpírok, elvégre a gonoszság relatív fogalom. Láttam elég durva szörnyűségeket, én tudom mire képesek, ellenben azzal is tisztában vagyok, hogy sok mindent még előlem is eltitkolnak, tehát mondhatjuk sejtem mire lehet képes ez a nő. Tudom, ez kissé zavarosnak tűnhet, amit itt össze-vissza elmondtam, de szeretnék tisztán látni. A vámpírkirály azt kéri tőlem, hogy segítsek neki, vagy hogy ne segítsek a jelenlegi népem egy tagjának, ha felkeresne engem? Ugyanis mint említettem, tetszik nem tetszik, én jelenleg a fekete sidhek királynője vagyok, ez a Sethi pedig nem olyannak tűnik, min akiben arany sidhe vér folyt volna, tehát rokonom.

+ Na jó, most talán túl messzire mentem... fogalmam sincs, miért mondtam ezeket. Mert elegem volt Nostrefat csicskáztatásából, vagy mert volt amit tényleg komolyan mondtam, de nem is érdekelt. Quod Dixi Dixi. És kész.
Ja de még valamit nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzek.

- Tényleg nem tiszta az ügy. A vadászok elvégre azt akarják, hogy az anyjuk ne ébredjen fel, és akkor az én segítségemre nincs szükségük? Mert, ha esetleg nem tudna róla, engem alig kis ideje néhány vadász megpróbált megölni. Ezeknek van valami köze egymáshoz, vagy egyszerűen nekem túl élénk a fantáziám? /kérdeztem hűvösen./

(72)

by **Nemesis** Kedd Jan. 18, 2011 1:24 am

- A Fajok Közötti Egyezményes megállapodás alapján, melyet a fajok vezetői írtak alá (a vadászok kivételével), melyet az Ön elődje is aláírt, az alapján, minden olyan fenyegetéssel szemben, mely nem csak egy népet érint, hanem akár a fajok háborújához is vezethet, kötelessége segíteni egy ilyen ügy elsimításában. Kötelessége, mint uralkodónak. Küldheti egy alattvalóját segíteni, vagy akár mehet saját maga is, az a döntés, hogy mely erőkkel képviselteti saját magát, az a döntés, teljes mértékben Önre van bízva.

Azonban Nostrefat rendelkezése szerint az ő népének követe, tehát a Vámpír faj követe Ön lesz. Ez nem kérés, kisasszony / érződik szavain, hogy szánt szándékkal nem használta a királynő kifejezést, hogy ezzel is érzékeltesse: hiába vagy egy nép uralkodója, akkor is a Vámpírok Királyának vazallusa vagy – ez a kötelessége. És higgye el nekem, Királynő, / emel vissza azon nyomban eredeti rangodra, jelezve, hogy teljes mértékben elismeri rangodat - ez a döntés nem Ön ellen irányul, hanem azért, hogy jobban megértse a világot / szünetet tart, mielőtt folytatná, becsukja a mappát, majd egy térképet húz elő, kigörgeti az asztalon, ám a szavak, melyekkel mondókáját folytatja, nem függnek össze ezen tevékenységével. /

- Mint a Vámpírnép Alkönyvtárosa, Önnel tarthatok az út során, vagy akár bármikor kereshet ez ügyben holográfon, valamint engedéllyel rendelkezek, végig kísérni Önt a könyvtárunkban, ahol utána kereshet a szükséges információknak, a segítségemmel… Már amennyiben nem zavarja, hogy ősrégi könyveket lapozgathat az ügy felderítéséhez / lebegteti fel előtted egy kedvenc időtöltésedet. /

Nahát! Milyen kegyes a nagyúr. Még szórakozási lehetőséget is biztosít számodra. Szem előtt tartja azt, hogy mit szeretsz. Ez ritka. Általában semmi se érdekli a saját vágyain kívül. Legalábbis általában így látszik.

- Továbbá, hogy visszatérjek egy korábbi témához: Julius Walla, hajlandó aláírni a Fajok Egyezményét, amelynek az lenne a következménye, hogy még a vadászoktól se kellene tartani más népeknek, amennyiben az új egyezmény Alkotmányát betartanák / fürkészőn pillant rád, mint aki azt keresi, hogy megérted-e, mekkora jelentőséggel bír ez. Hiszen akkor nem támadhatnának meg többet vadászok. Egyszerűen nem tehetnék meg, mert kötnék őket a szabályok. Azok a szabályok, melyeket innentől kezdve szolgálniuk kellene. /

- Gondolja át jól a dolgot: Egy lény elzárása… és az összes földön élő lény nyugalma van az Ön kezében. Mint tudja: Nostrefat döntései véglegesek. Ha Ön nem veszi a kezében ezt az ügyet, mint a Vámpír Király követe, azzal elismeri azt, hogy a vadászoknak joga pusztítani a népeket. Ha ennek híre megy, az háborúhoz vezet. És gondolom, ezt Ön sem akarja. / Talán az első őszinte érzelem ragyog fel az arcán. Mélyen a szemedbe néz, kutatja benne a valóságot, azt, hogy Te se akarod, hogy háború legyen, hogy feleslegesen pusztuljanak el lények. Látod rajta, hogy mennyire kétségbeesetten vágyik arra, hogy Te elfogadd ezt az ajánlatot. Szinte már megbabonázóan néz rád, mint egy istenre. Mintha Te lennél az egyetlen személy, aki képes segíteni rajta. Aztán lepillant a térképre. Szégyen terül el az arcán: egyszerre sápad el és pirul ki. /

- Elnézést / nyögi, mintha fizikális fájdalmat jelentene számára az, hogy az imént a szemedbe nézett, mintha ezzel megsértett volna téged. Látod, hogy ujjai görcsösen ökölbe szorulnak, ezáltal meggyűrve a virtuális térképet. Majd mikor kiengedi ujjait, ismét kisimul a térkép. Egyik kezével benyúl az öltönye bal belső zsebébe, legalábbis úgy tesz, mint aki belenyúl, ám valójában a mellkasára teszi a kezét. Látod, hogy izzadtság cseppek gyöngyöznek homlokán. Elővesz egy zsebkendőt a mellzsebéből, majd letörli a verejtékeket. /

- Elnézést, nem fordul elő többször ilyen / szerzi vissza eredeti hangszínét. – Engedje meg, hogy válaszoljak a kérdésére: Sajnos, minden népcsoportnak, minden fajnak megvannak a maga lázadói. Azért sajnos, mert ezek a lázadók nem hajlandóak együtt működni az uralkodóikkal. Azok a suhancok, hiszen nem lehettek mások, csak suhancok, akik Önre támadtak, nyilvánvalóan nem Julius Walla támogatói, hanem olyan vadászok, akik… nos, ellentétes érdekeket szolgálnak. Ugyanis, mikor a Rendőrminiszter felkereste Nostrefat Nagyurat, akkor megállapodtak abban, hogy Önt és csapatát semmi szín alatt nem támadhatják meg / egy rövid szünetet tart, látszik rajta, hogy teljesen visszanyerte erejét, mivel hamarosan fel is egyenesedik, úgy magyaráz tovább. /

- Jól hallotta, csapatot mondtam. És hogy Julius Walla bebizonyítsa, mennyire támogatja a kutatásukat, már kijelölte a saját követét az ügyében: Laila Finisse. Önhöz hasonlóan a huszonegyedik század szülötte, valamint mind Rendőrminiszteri pozícióban lévő személy, további segéderőt fog Önöknek biztosítani. A varázslótanács, avagy Merlin döntése egy ifjú varázslóra esett, a neve Garien Seardur, szintén a huszonegyedik század szülötte. A Tengeri Népek döntése egy bizonyos Bettina Twerpsnoogyra esett, az előbbiekhez hasonlóan. A Vérfarkasok, Alakváltók, Angyalok, valamint Lidércek döntésére még várunk, illetve a jelenlegi álláspont alapján nem kívánnak beleszólni az ügybe. Hogy egészen pontos legyek: egyenlőre nem kívánnak külön követ lehetőségével élni, ám minden segítséget készek a Fajok Közötti Egyezmény érdekébe állítani. / Ismét a térképen kezd babrálni. Ez alkalommal ráközelít két szintre, arra a két szintre, ahol az érintett személyek tartózkodnak: A Fősugárútra, valamint a Ködös parkra. /

- Az érintett személyeket legutóbb, megközelítőleg öt perccel a beszélgetés megkezdése előtt Diocletanus Daniel Earl Lucius Sahinsah valamint Lord Diemantas Dark szemszkennerén keresztül az alábbi helyszíneken észlelték / bök az egyik, majd a másik pontra. /

- A kérésünk az lenne, amennyiben elvállalja az Önre bízott feladatott, hogy hozza a tanácsházába az érintett személyeket és vetesse fel őket a Regisztrációs Jegyzékbe. / Mielőtt folytatná mondandóját röviden rád pillant, majd magyaráz: /

- A Jegyzéknek hívják azt a chip rendszert, amellyel mindenkit nyomon tudnak követni, minden olyan személynek, akinek a teste alkalmas arra, hogy befogadjon egy mikrochipet, annak a bőre alá ültetik, azoknak, akiknek nem képes a szövete befogadni egy idegen anyagot, azoknak valamely eszközbe építve adják át. Ez olyan, mint a huszonegyedik században a Személyi Igazolvány, az Adókártya, a TB kártya, a Diákigazolvány, a Bankkártya és egyéb más egység egyben. Egy rendőr egyetlen szkenneres pillantással képes azonosítani bárkit / zárja le a magyarázatot. /

- A csoport vezetése nem lesz feltétlen az Ön feladata, viszont rangjának megfelelően az Öné minden felelősség. Azt, hogy hogyan oldja meg… Nostrefat szinte teljes mértékben Önre bízza / zárja jelentőségteljes pillantással mondanivalóját. /

by **Lynarin Seeragic** Szer. Jan. 19, 2011 11:20 am

- Tehát kétszeresen is szar van a lecsóban... /motyogom csak úgy magamnak, egészen halkan. A kisördög felüti bennem a fejét, mert borzasztóan utálom, amikor valamire rákényszerítenek. Legyen az egy tárgyalás, egy beszélgetés, vagy bármi... nekem teljesen mindegy, milyen apróságról van szó, ha muszáj, akkor felállnak a pikkelyek a hátamon. Ez a helyzet pedig erősen kötelező szagú volt.
Éreztem, ahogy a szemfogaim szolidan megnyúlnak a haragtól és reméltem, hogy legalább a szemem ezüstszíne megmaradt és nem kezdett vörösen világítani.
Furcsa mód a fiú zavara volt az, ami elvonta a figyelmem a saját haragomról, arról, hogy még ha Nostrefat is, de valaki valamire rákényszerített, ami tényleg nagyon irritál.

+ Nyugi Lyn, kinőttél már a duzzogós korból.....
+ Hé ez nem duzzogás! Egyszerűen baromi idegesítő, ha mindenféle ezeréves hullák marionett bábunak néznek!
+ Szívem, fel kell hogy világosítsalak, hogy te is hulla vagy....
+ Pofa be!
+ Kérlek, de a tények, akkor is tények....

/Vettem egy haragos levegőt, amíg a vámpír és a sidhe énem kitárgyalta egymással a dolgot./

+ Azt hiszem kissé skizofrén lettem... mit lehet ilyenkor tenni?? Kitekerni pár nyakat és a vámpírkirályt tönkre tenni, bezúzni és minden egyéb....
De a jó kislány szépen nyugton marad, elvégzi ezt a feladatot, aztán amikor mindenki azt hiszi minden szép és jó, na majd akkor.... igen, ez az ötlet határozottan megmelengeti holt szívemet... +pofa be sidhe én+
/Miután letárgyaltam magammal és hitelesítettem imádott kis tervemet, nyájas, már-már hátborzongató mosollyal fordultam a különös fiú felé./

- Nos akkor nézzük a tényeket drága alkönyvtáros úr.... Nostrefat engem küld, parancsolja, hogy menjek és zárjam be a nőt, akivel ő nem bírt el.... ez mind szép és jó, és mivel nincs más választásom, egyértelműen elfogadom. +habár jobb lesz, ha miután végeztünk a hátatok mögé néztek... és annyival nem ússza meg, hogy lekenyerez a könyvtárral, nem és nem....+

- Szóval maga lesz a gardedame-om? /kissé elvigyorodok, de igyekszem visszakomolyodni, ha már éppen a tervem tervezem, ráadásul a srácnak különben is valami baja van...
+ Valószínűleg szarik tőle, mi lesz, ha nem fogadom el az ajánlatot, a vámpírkirály szétcincálja.....

- Mellesleg igen, tisztában vagyok vele, milyen összetett egy fajon belül az egyes egyedek lelki világa, saját bőrömön tapasztaltam... higgye el nekem a fekete sidhek nem éppen a legbarátibb társaság... De ne haragudjon, ez a béke nekem igen gyanús... arról a lányról meg ne beszéljünk, amikor legutóbb találkoztam vele, a barátja után mászkált, szerintem egyáltalán nincs tisztában vele, mire vették rá. Pontosan, ahogy a többiek sem tudhatják valami nagyon a tényeket... Gondolom nekem kell majd felvilágosítani az élet nagy dolgairól őket.... csodás.... vagy esetleg maga is velem tart segíteni drága gardedame? Vagy netalántán maga csak a könyvtár igényeit hivatott kielégíteni, az újoncokkal már szenvedjek én?
/kérdezem felvon szemöldökkel.
Aztán nem bírok magammal, az izzadtsácseppeit és a levegőből kivont vizet méretes gömbbé gyúrom és rázúdítom a városra. Illetve az utolsó pillanatban megállítom a kis makett vagy mi fölött, aztán árnyakká omlok szét és tőle egy lépésre öltök újra testet./

- Szóval csak annyi a dolgom hogy bezárjak valakit? Messze nem! A sidhek hatalma félelmetes, a mi mágiánk a természet vad zabolátlan erejéből ered... ezért kellek én is és a többi szerencsétlen, mert ezt az elemi erőt nem lehet csak úgy elzárni. Bárki is legyen ez a nő, a vámpírkirály nem bír vele. Nem is csodálom, a természet csodákra képes....

/Aztán csak úgy heccből ráloccsantom a vizet, ha már úgyis összeszedtem. Amikor tocsog a víztől elindulok az ajtó felé és onnan nézek vissza rá./

+ Baromi gyerekes vagy Lyn drága....
+ Most te fogd be, nekem jól esett!
+ De kérlek! Lelocsolod vízzel?? Semmi vér, vagy szenvedés? Csak víz?
+ Ne becsüld alá a vizet ringyó!
+ Te mondod, te liba????

/Ismét mély lélegzet, egy pofa be mindenkinek után, majd ártatlan ezüstszínű bociszemek meresztése a levizelt srácra.../

+ Asszem most tényleg kicsit elszaladt velem az a drága kis paci... de annyira idegesít Nostrefat...

- Tudok a jegyzékről drága alkönyvtáros úr, a sidhekhez is megpróbálták behozni... a mágia hamar kinyírta a chipeket.... De most akkor keressem meg ezeket az alakokat és hozzam őket ide? Vagy esetleg segít és velem jön megmutatni hogy hol vannak? Illetve elnézést,elfelejtettem, hogy könyvtárhoz kötött.... Vagy nézzem át először a könyveket és aztán menjek a zöldfülűekért? Nos gardedame? Valami javaslat? Maga a koordinátor én csak a vezető vagyok a mi drága holtkirályunk játékában....

+ Lassan tényleg le kéne állnom.... de mostmár úgyis mindegy.....

(73)

by **Nemesis** Csüt. Jan. 20, 2011 2:41 am

- Ritkán szoktam magasabb rangú személyek gondolatainak helyességét kétségbe vonni… ám a jelenlegi helyzet sajnos megköveteli ezt / kezd mondókájába. – Ezért, kérem, hogy nézze el nekem, ha vádlónak, vagy sértőnek érzi a dolgot. Jelen helyzet súlyosságához mérten, tudnia kell bizonyos dolgokat átlátni. Amennyiben nem tesz így, úgy saját kicsinyessége vezetheti tévútra / fáradtan sóhajt, mint akinek nagyon hosszúra nyúlt a napja, és még előtte egy egész éjszaka, melyet további munkával tölt. /

- A Vámpír Király nem parancsot adott Önnek. Hanem javaslatot, melyet mint vazallusának illik betartania. Amennyiben ezt nem tartja be, az nyílt lázadás az Ön Királya ellen. Ez háborúhoz vezethet. Gondolom, azt Ön is elismeri, akárcsak minden Vámpír, hogy Nostrefat nem éppen a kegyességéről híres. A lázadókat porjában szokta elfojtani / lélegzet vételnyi szünetet tart, közben ropogva kiegyenesíti gerincét. /

- Viszont jelen esetben Ön a döntés felelősségét kapta meg. Vagyis: Nostrefat nem mondta, hogy zárják vissza a lényt, ha az felébred. Ezt a döntést az Ön kezébe adja. A korábbi elmondásom alapján arra próbáltam Önnek célozni, hogy mely következményekkel jár, ha ezt a lényt szabadjára engedik / felgörgeti a térképet, majd egy öreg könyvet halászik elő a mappák alól, melyet felnyitva feléd fordít.

Ős öreg szavak, számodra ismeretlen betűformák, és egy kép ragadja meg tekintetedet, oly mértékben, hogy úgy érzed vissza kell jöjj az ajtóból. A könyv digitalizált változata is lenyűgöző. Nem csak a képminőség miatt, hanem amiatt, ami benne rejtőzhet: a tudás, a hatalom, és az idő, a bölcsesség.

A csuromvizes fiú rezzenéstelen arccal emeli karóráját a szájához. /

- Miriam, hozna nekem egy tiszta öltönyt? … Köszönöm! / engedi vissza a kezét az asztalra. Úgy tűnik, hogy számos gonoszságot kellett túlélnie ahhoz, hogy egy ilyen kis apróság meg se kottyanjon számára. Még a hidegen süvítő levegőtől se kezd el remegni, pedig nyilvánvalóan hideg lehet az átnedvesedett ruha. /

- Nézze, Királynő / pillant gyorsan rád, majd vissza a könyvbe. - Sethit, megközelítőleg ezer évenként egyszer valamely világpusztulást áhító szekta megpróbálja megidézni. Valószínűleg nem véletlenül. És ezt Mi… Elnézést kérek! Önök vagy megakadályozzák, vagy pedig elősegítik / megigazítja ingujját, majd a kép felé int. /

- Ha akarja, felszínre hozhatja. Csak egy dolgot ne felejtsen el: a felelősség az Öné lesz. A mostani cselekedete alapján írja be magát a jövő történelemkönyveibe. Feltéve, hogy lesz jövő.

/ Megvárja, míg teljesen kihisztized magadat, közben figyelmesen szemlél. Azaz egykor volt vidám, segítőkész fiú, aki kelta mitológia szakra járt az egyetemen, az sehol sincs. Olyan, mintha egy jól programozott gép lenne, mely csak reakciót követ reakció után. Egy üres, élettelen héj, mely nem érez, csak cselekszik. Legalábbis ebben a várakozó pillanatban ilyennek tűnt.

Aztán mosoly jelent meg az arcán a kérdéseid hallatán. Persze, lehet, hogy ez is csak valami mímelt műmosoly volt, melyet a hosszú kemény évek munkája tartott meg eredeti valójában. Hogy élettelien csillogott-e közben a szeme, azt nem lehetett tudni. Hiszen a megannyi év, arra is megtanította, hogy mindig kerülje a mesterek tekintetét. /

- Nézze, én csak egy alkönyvtáros vagyok. Nem gondolkodhatok Ön helyett. Viszont, amennyiben a csapat élére áll, úgy szolgálom az utasításait. És ebben az esetben a második feladat ellenőrizni a helyszínt, ha a csapat összegyűlt. Így, ha kívánja megvárom Önöket itt, vagy akár elsétálhatok Önnel együtt a park irányába is.

/ Az egyik tükör mellett ajtószerűen, befelé megnyílik a fal. Majd egy megközelítőleg húszas évei közepén járó, alkalmazotti formaruhát viselő hölgy lép be az embernyi résen. Szemét a földre szegezi, és szinte lábujjhegyen járva lépked. Olyan, formán, mintha ott se lenne. Egy öltönytartót akaszt fel az egyik fogasra, majd mielőtt még visszaindulna, azelőtt a megfelelő tartásban várakozik körülbelül egy percig arra, hogy megszólítsátok. Amennyiben nem szeretnél hozzászólni, abban az esetben ugyan olyan halkan, észrevétlenül távozik, zárja maga mögött a cselédfolyosó ajtaját. /

- És ha megenged egy apró személyes megjegyzést, Nostrefattól teljesen függetlenül: / kezdi, miután a vélhetően Miriamnak nevezett nő távozott / - Nem tudom, hogy Önöknél Sidhéknél, jelenleg hogy megy a trónöröklés: Viszont abban biztos lehet, hogy, amennyiben Sethi az Ön fajtájához sorolja saját magát... Nos, valószínűleg Ő sincs tisztában a jelenlegi öröklésmenettel... és valószínűleg ez nem is fogja igazán érdekelni / visszapillant a könyvre. /
- Csak a hatalom. Vagy csak a pusztítás.

A Tükrök terme With_Fire_by_cat_woman_amy

A Tükrök terme With_Fire_by_cat_woman_amy

by **Lynarin Seeragic** Csüt. Jan. 20, 2011 4:54 am

- Kérlek, szerintem meg igenis nyugodtan kétségbe vonhatod. Ha beszélsz valakivel és elmondod az érveid, van esély arra, hogy már csak azzal, hogy kimondtál valamit, olyan gondolatot ültetsz el a fejében, ami megváltoztatja a beszélgetés végkifejletét. Egy vitában nincsenek győztesek, de ha valaki mer vitázni, és a végén legalább részben elismeri a másik igazát, máris tanult valami fontosat. Én pontosan ezért utálom, ha az értelmes gondolatokat az emberek magukban tartják és rejtegetik, mert azzal ha úgy vesszük engem és magukat is megfosztanak egy talán tökéletesebb világképtől.

/Mondtam szép lassan, mialatt visszasétáltam mellé. Valami béke és nyugalom árasztott el hirtelen. Ha megnyúznak sem tudnám elmondani, miért nyugodtam meg hirtelen, de ez volt a helyzet, kezdtem kristályosan tisztán érzékelni mindent, talán most jött el az a pont, amikor az agyam a millió mozaikdarabkából az utolsót is a helyére rakta./

+ Okos vén róka vagy Nostrefat és jól válogatod meg az embereid, annyi szent.... Tudja a mocsok, hogy én nem vagyok hős, mindig is hajlottam a gonoszra, inkább vonzott a sötétség és a fény. Azonban azzal is tisztában van, hogy kedvelem ezt a világot, és még ha egyet értek bizonyos kérdésekben az ellenséggel, a 29. századdal még nem szívesen zárnám le a történelmet... ja és még valami, imádom a kihívásokat. Van valami ördögien sötét szépség a veszélyben....

- De akkor kezdjünk tiszta lappal. Azzal ugyan még mindig nem értek egyet, hogy ez nem kényszer, valószínűleg mert Nostrefatból a csavaros logikát könnyen kinézném, azt, hogy egy parancsot már-már baráti kérésnek tüntet fel. Hiszen mondhatja, hogy nem parancs, de ha nem teljesítem ezt kérést, annak elég csúnya következményei lesznek. Nah, de ne vitázzunk erről, mert az egy igen meddő és felesleges vita lenne. Rengeteg nézőpontban hajlandó vagyok idegen nézetekhez idomulni, de ebben a témában nem. Ez egy parancs, de mivel el kell ismernem a terv és az egész zsenialitását, így elfogadom és teljesítem.

/Elsétálok mellette, hogy közelebbről is megszemléljem a könyvét. Kedvem lenne játékosan végigsimítani a papíron, hogy érezzem a tenyerem alatt a múlt korok dicsőségét, hogy kipróbáljam, milyen a tapintása. Amikor ránéz az ember, az az érzése támad, hogyha megsimogatja ezeket a csodás betűket, azok készséges katonaként sétálnak át a kezére, majd bele a fejébe. Egy kissé talán el is indítottam felé a kezem, de hamar észbe kaptam és visszaengedtem a kérdéses végtagot a törzsem mellé.
Hogy eltereljem a figyelmem az őrült késztetésektől, szemügyre vettem a csuromvizes fiút. /

+ Valóban elég csúnyán elbántam szegénnyel... illetve annyira nem vészes, de mégis bűntudatom van kissé, ő nem tehet arról, hogy a vámpírkirály csicskása... de mióta törődök én ilyenekkel? Azért elég komikus, hogy a meggyilkolt vadász miatt egy cseppnyi bűntudatom sincs, míg egy kis fürdő bánt... De ki mondta, hogy logikus lény vagyok?? Pont én??

/Egy újabb varázslattal felszárítottam a ruhájából a vizet, csak úgy békejobbként. Amikor ismét száraz volt megvontam a vállam, majd elmosolyodtam./

- Elnézést a gyerekességért, de kissé hirtelen vagyok néha. Nostrefatra haragudtam és magán vezettem le a dühöm, ez igen gyerekes, így elnézést is kérek érte. Igyekszem majd emberibben viselkedni. /Ennek a mondatnak a fanyar iróniájára csak később jöttem rá, elvégre jó ideje már nagyon kevéssé voltam csak emberi. Mintha csak a testem is emlékeztetni akarna erre, amikor lepillantottam, láttam, hogy fekete báliruha +Ne felejtsem el lehordani a tündérdombot ezért a beteg ruhakollekcióért! Ő erősködött, hogy jól fog állni... nah puff neki, ennyit a dombok ízléséről...+ szóval az ujjatlan ruhából kilógó kezeim sápadt fénnyel derengtek a bőröm alatt cikázó és ébredező mágiától. Már ez a néhány mutatvány is felébresztette a mágiám és ez a bőrömön cikázó fényen is látszott. /

+ Hát igen, ha az ember nem ember, embertelenül nehéz azt elfogadni... pedig azt hittem már megbékéltem a helyzettel....

/Vettem néhány mély levegőt, hogy összeszedjem csapongó, skizofrén, baráti és világmegváltó gondolataim, csak aztán folytattam./

- Szóval akkor fogjuk magunk és zárjuk vissza ezt a szerencsétlen spinét a föld alá, hogy nyugton legyen és végre felvehessek egy farmert meg egy inget... +hupsz, ez kimondtam??+
- Szóval akkor induljunk öregem, a könyvtárba vagy máshová... leszek én a csapat esze is, de ettől még velem jöhet, akkor legalább könnyebben megtalálom a zöldfülűeket... jah, csak egy apróság, legyen olyan kedves és viselkedjen úgy, mint egy ember, ne pedig úgy, mint egy lábtörlő... a túlontúl eltúlzott alázatosság előhozza a rosszabbik énem... és kint szerintem hidegebb van, a víz esetleg magára fagy. /Egy angyalian ártatlan mosolyt villantok rá, majd ismét az ajtóhoz sétálok./
- Jah, az öltönyt akár itt is hagyhatja, részemről ígérem, többet nem öntöm le... menjünk és mentsük meg a világot, elvégre úgysincs jobb dolgom. /vontam meg a vállam könnyedén, majd őt figyeltem, hogy jön-e nem-e, marad-e papucs, vagy nem-e..../

(74)

by **Nemesis** Szomb. Jan. 22, 2011 11:34 am

/ Előveszi a holokivetítő kupakját a zsebéből, majd egy egyszerű csavaró mozdulattal és a fedő visszahelyezésével megszünteti az eddig megjelent képet. Fölveszi az apró (ironikus módon pont) piramisra emlékeztető tárgyat, majd elteszi oda, ahonnét elővette. /

- Amennyiben a zöld fülűekhez szeretnénk menni, engedje meg, hogy mutassam az irányt / int kezével az ajtó felé, jelezve, hogy felőle akár indulhattok is. /

- Vagy akár kifejezhetném magamat úgy is, hogy rendelkezzen velem / mosolyodik el barátságosan. És mintha az élet szikrái is felcsillannának holtnak tűnő révedezésre hajlamos szemében. /
- Vagy úgy, hogy követem az utasításait… / gondolkodó arckifejezéssel, homlokát ráncolva érinti meg egy pillanatra állcsúcsát. /
- Gyanítom, hogy ezt Ön inkább úgy szeretné, hallani, hogy „Örömmel teljesítem kéréseit.” / Érdeklődő pillantást vet feléd. /
- Ez így megfelelő lesz? / Tanácstalanodik el.

Egyértelműen látszik rajta, hogy szeretne hozzád igazodni. Viszont nem egészen biztos benne, hogy azt hogyan is kellene csinálnia. Talán kicsit olyan benyomást kelt, mint aki még ez idáig sose tett ilyet. Vagy ha nem is sose, legalábbis nagyon-nagyon hosszú-hosszú évekkel, évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt…

Közben a kívánt úti cél felé kezd el kalauzolni téged, az ajtón kifelé. /

*** Következő reagot írhatod akár a Főutcára. ***

by Ajánlott tartalom

A Tükrök terme

A Tükrök terme

Re: A Tükrök terme

Re: A Tükrök terme

Re: A Tükrök terme

Re: A Tükrök terme

Re: A Tükrök terme

Re: A Tükrök terme

Re: A Tükrök terme

Re: A Tükrök terme

Re: A Tükrök terme

Re: A Tükrök terme

Re: A Tükrök terme

Re: A Tükrök terme