Tereus

Karakter régi neve: Gabriel Marimow
Karakter új neve: Tereus
Kora: 29
Születési hely: USA, Philadelphia.
Fátyolos város: Philadelphia.
Faj: angyal

Előtörténet:
- Hmmm… most arról kellene mesélnem, mi minden történet velem?! Tudja kedves, nem vagyok a szavak embere, inkább az a beszélgető partner vagyok, aki mindig figyelmesen meghallgatja a másikat. Jó, jó ne nézzen ilyen szemekkel rám, a végén teljesen elérzékenyülök! Egy kis gondolkodási időt kérnék, ha nem bánja. Hol is kezdjem?! Jah, igen az elején! De mielőtt bele kezdenék tudnia, kell életem nem túl fényes, majdhogynem sötét és zord, egyetlen egy fénysugár volt csak benne, de róla majd csak a későbbiekben ejtenék szót, hogy sorba haladjunk az időben. Megszülettem, egy igen késői és viharos éjszakán. Annak, hogy a szüleim elhagytak nem tudom az okát, sosem kerestem, csak elfogadni volt gyerekkoromban nehéz, mostanra már túl vagyok ezen is. Szóval árvaként nőttem fel, sok nevelőszülőnél voltam, de mivel egyiknél sem tetszett a légkör, rendszerint megszöktem, vagy rossz fát tettem a tűzre, hogy visszavigyenek az intézetbe. Az élet ott jobb volt, mint egyes felnőtteknél. Nem volt családi hangulat, vagy felhőtlen boldogság ott bent sem, de legalább volt fedél a fejem felett és a gondozok ott nem vertek. Az általános iskolát sok zúzódással, repedéssel és töréssel vészeltem át. Nem kerestem a bajt, de ha valaki beszólt helyre tettem. Legyen az felsőbb éves, vagy egy esetben tanár. A középiskolát több intézményben végeztem el, hol kimaradtam, hol csendben ültem végig egy-egy félévet, évet. Mikor milyen kedvem volt. Nem voltam buta vagy lusta, csak egyszerűen nem kötött le az iskola, meg a sok mimóza. Jobban érdekelt a városi élet, az éjszakák! Kocsmák, a legrégibb mesterséget űző lányok és persze a jó kis illegális bunyók. Amiből, ha nyertem, meg tudtam élni egyik napról a másikra, volt, hogy hónapokig is eltengődtem egy-egy bunyóból szerzett lóvéból. Persze azért én sem esetem a fejemre és a sok ütéstől nem mentek el itthonról, mindig volt tartalék pénzem és sosem költöttem el mindent! Még a gyengéim sem tudtak kiforgatni, amik természetesen a nők voltak. Egy gyönyörű csípő, vagy egy kellemes ívű felsőtest… hmmm… nah, de ne kalandozzunk el, maradjunk a tárgynál, még ha nem is teszik, hogy saját magamról kell beszélnem. Az érettségit a sok iskolakerülés mellett két évvel később tettem le, mint kortársaim. Mellesleg megjegyzem színjelesre. Egyik futtatóm… he-he, igen nekem is volt abban az időben, hiszen nem én fogadtam magamra vagy ellenem. Nem én intéztem a meccseket. Szóval Bob, nevezzük így egyszerűbben, bár nem ez a neve, ő volt az aki mindig szólt, ha volt egy jó lehetőségnek látszó meccs. Jó cimborák voltunk, engem kevésbé vert át, mint a többi kölyköt, aki a kezei alatt játszott. Bob egyik cimborája egy meccs alatt felfigyelt rám és a szárnyai alá vett, az ő edzőtermébe járhattam gyakorolni. Persze néhány százalék lepergetése után meccsenként. Az ottani srácokkal alaposan megtanultuk tőle, hogyan kell bokszolni. Feljebb is léptem a veszélyesebb, illegális meccsek világában. Több meccs, több lóvé. Tudtam félre is tenni. Másik nagy szenvedélyem a gyors kocsik és motorok, kezdtek el jobban érdekelni. Jogosítványom a mai napig nincs, de amióta elérem a gázpedált, tudok vezetni. Több versenyt megnyertem ebben az ágazatban is. Eleinte, hogy honnan volt kocsim?! Hmmm… nem tudom kik volta a tulajok, sosem érdekelt. Ha voltak olyan pancserek, hogy kint hagyják nekem, hogy elkössem, akkor így jártak. Sosem tettem bennük kárt, tiszteltem a gépeket. Legfeljebb üres tankkal leltek rá valahol máshol bolond gazdáik. Minden verseny, amin nyertem sok pénzt hozott a kasszába. Így a legfőbb álmom, egy kis kávéház beüzemeltetése egyre közelebb volt, ahol a kávé különlegességek nem extrák, hanem az alap itallapon vannak feltüntetve. Volt már egy saját lakásom az összebunyózott és driftezet versenyekből. Régi cimboráimat, akik segítettek sosem felejtettem el, csak már más körökben mozogtam addigra már mire ezt elértem. Néha volt ugyan, hogy visszamentem egy-egy meccsre a ringbe, de az csak olyan tessék-lássék, közönséget felpezsdítő volt az akkori sztárok előtt. Ez idő tájt ismerkedtem meg az én kincsemmel, akiről említettem neked az elején is. Első látásra egymásba bolondultunk. Hát igen a vonzerőm… hmm… kár, hogy nem tudunk egymásra másképp tekinteni, mint barátok… értsd ezt pontosan úgy, hogy aszexuálisak vagyunk egymással szemben. Ha ez nem így lenne biztos, hogy elvenném! Pedig ez nagy szó! Nem vagyok a család, letelepedés egy nő mellet és holtodiglan-holtomiglan típus. A rajongás mely egymáshoz kőt minket valami sokkal másabb, mint a testiség. Sokkal szebb. Igen tudok ilyen is lenni, pedig az ember az előéletemet hallgatva erősen kételkedik benne. De mi tagadás, elvarázsolt… levett mind a tíz körmömről. Még a hülye zöldségmániáját is el tudom viselni. Azt a kinti kertrészt ő tervezte meg nekem. Nah, de megint előrébb szaladtam az időben. Ugyanis a szüleivel és a testvéreivel nem volt ennyire könnyű dolgom. Azt hinné az ember, hogy egy a lányát rajongással szerető apánál és a kicsi húgukat féltve őrző három báty a kemény dió, akkor nagyon is tévednek az emberek! A kedves mama… az a kemény dió! Pedig nem is a vejének készültem, hanem csak egy külsős bátyusnak! Jó három évembe telt mire húgicám, kedves anyukája is elfogadott. Nehéz volt helyt állni és tanítani Hilaryt autót vezetni is egyben, úgyhogy semmi baja ne essen, mert a kezdetek… hát, hogy is mondjam… igen nehezek voltak. De mire megtanulta, hogyan kell igazán vezetni egy gépet, addigra a kedves mama is elfogadott. Éppen húgom első drifft verseny eredményét ünnepeltük volna meg, mikor felhívott az anyja, hogy mennyek fel vacsorára hozzájuk és ünnepeljük meg együtt a névnapját. Ne tudd meg kedvesem, mennyire leizzadtam mire találtam neki egy figyelmes ajándékot az éjszaka közepén és időben is oda kellet érni a vacsorára. Húgom persze ezen csak jót nevetett. Ő könnyen megoldotta a dolgot egy szép csokor virággal. De milyen már, hogy én is azzal állítok be?! Tuti elhasaltam volna az utolsó próbán. Szerencsére sikeres volt az este, kedves mamának is tetszett az ajándék és elfogadott ö is mint egy csellengő rossz fiát. Lassan megterveztem és felépítettem álomvilágomból a kávéházat. Igen, igen ezt itt ahol most is ülünk és beszélgetünk. Ha jól látom, tetszik neked! Ennek örülök. De had folytassam… vagy untatlak?! Nem? Akkor jó, ennek is csak örülni tudok! Voltak kisebb nagyobb nehézségeim a beüzemeltetésével kapcsolatban, de már egy jó hat éve teljesen legálisan és tisztán az enyém, minden porszemig. De ennek a részleteire most mégsem térnék ki, mert nem szép dolgok voltak benne, amik tényleg nem egy kedves hallgató füleinek való! Maradjunk annyiban, hogy a régi cimborákra, mert nem felejtettem el őket soha, számíthattam! Most már egy új hobby az, aminek hódolok szabadidőmben, és az a vívás. Igen, jól hallottad. De nem, nem az, amit tetőtől talpig beöltözött anorákba és piszkavassal bohóckodnak az olimpiákon az emberek. Ez sokkal élvezetesebb ennél. Egy teljesen legális közösségkeretein belül, több tisztességes állampolgár időről időre felölti lovagi énjét és kimegy a gyakorló pályára és hosszúkarajukkal, másfél kezes kardjukkal vagy vannak elvetemültebbek, akik pallosokkal küzdenek egymással. Ennek a csoportnak és néhány jó cimborával innen egy másik csoporthoz járok. Ahol a keleti kultúrát és annak harci stílusát mímeljük. Azért mondom, így mert nem sokan vagyunk, akik régóta csinálják és még nekünk is, akik több éve foglalkozunk vele, nem megy még olyan tökéletesen mint a mesternek aki oktat minket. Az iaido nagyon szép stílus! De teljesen más, mint amit eddig tanultam. Így valamivel tovább tartott megtanulni a kézi stílust, mint a többieknek, akik előtte nem is tudták mi az a küzdősport. A katanával könnyebb dolgom volt, sokkal testhezállóbb, mint a hosszú kard. Viszont nem is fektetek az utóbbiba annyi időt és energiát, mint az iaidoba. Oh, ne haragudj, ezt a telefont fel kell vennem! Már régóta várom a jelentkezését. Ha megbocsátasz?! Haló, megtaláltátok?! Értem! Köszönöm fiúk! Még beszélünk! Ne haragudj, de most mennem kell! Majd valamikor, ha vissza értem folytatjuk a beszélgetést! Oh, majd elfelejtettem, az én vendégem voltál, fogyassz nyugodtan azt, amit csak szeretnél. Köszönöm, hogy meghallgattad a történetem! Csak annyit tudnék még hozzá tenni, hogy most keresem a húgom, mert eltűnt. Ezért kell elmennem. Ne haragudj, kérlek! Sietek vissza, amint tudok, jövök!

Belépés a fátyolba:
+ A srácok szerint utoljára ide tért be. Hmmm… Egy régiségkereskedő bolt?! Vajon mi történhetett itt, hogy innen már nem látták kijönni?! +
/Reményekkel léptem be a boltba. Amikor egy kedves öregasszony jött oda hozzám, kedvesen és barátságosan megkérdezve, hogy miben segíthet, nem kerteltem. Megmutattam Hilary fényképet és megkérdeztem, hogy látta e ezt a lányt?! Persze ugyan azt mondta el nekem, mint a srácoknak is tette, ezelőtt; nem látta a húgom. Ahogyan sejtettem. Ennek ellenére körbenéztem a boltban még. Ha már itt járok, körbenézek alaposan./
+ Mégsem nyelhet el a föld csak úgy valakit?! +
/Ahogy járkáltam a boltban, a szemem sarkából észrevettem egy apró kis makettot egy könyvespolc mellett. Ahogy el akartam a baldahímet tolni, hogy jobban szemügyre vegyem a játéktáblát valaki leüthetett, mert elvesztettem az eszméletemet./

Tulajdonságok:
Külső: Testtartása, rugalmas, ízlésesen kidolgozott izomzata erőt és magabiztosságot mutat. Hosszú fekete haját szorosan hátrafésülve, varkocsba fogja össze tarkójánál, mely onnan még térdig 8as fonatban lóg le, elől a szemébe lóg pár rakoncátlan tincs. Kreol napbarnított bőre, karakteres élesen metszett arcíve van. Enyhén metszett fekete keretes aranybarna szeme, melegséggel tekint Hilaryre, de mindenki másra hidegen és szúrósan. Vékony kissé lefelé görbülő ajka, távolságtartó. Hatalmas fehér hattyúszárnyai még jobban kiemeli férfias alkatát. Fekete motoros bőrkabátot, fekete pólót, fekete farmernadrágot és bőr csizmát visel.

Belső: Igen sajátos értékrenddel rendelkezik. Büszke elért sikereire. Foggal, körömmel megvédi azt, ami a sajátja (és igen, Hilaryt annak tartja, mert a húgaként szereti). Gyanakvó természetét sokszor észre sem lehet venni, de örökös kétkedését másokban nem titkolja. Barátaiért is csak annyit tesz, meg amit tőlük is elvár. A többnyire érdekből szőtt barátságokat úgy is kezeli, de sosem mutatta ki, hogy kevesebb lenne a mások oly nagy becsen tartott szívbéli barátságoknál! A két lépés távolságot mindenkivel megtartja, csak fogadott húgától nem. Benne bízik meg egyedül, feltételek nélkül. Hűvösen néz mindenkire, és érződik egész lényéből a meg fogalmazhatatlan nyersség, a fensőbbség, a hidegség. A céljai eléréséhez nem nézi, hol lel segítséget, de nem megy fejjel a falnak és nem ugrik bele minden „jónak” ígérkező maszlagba. Hideg fejjel és két lábon áll, a saját lábát.

Képességek: Gyógyítás 2p, Lángpallos 1p, Mennyek hangja 2p.

Tárgy: Hilary-ről egy közös kép, amit mutogatott is a boltban.
Egyéb: Tetoválás a háton és a kézfejen. A hátán lévő tetoválás egy nagyon részletesen kidolgozott sárkány, egy havas hegycsúcsok tövében kis patakkal, bambuszokkal és egy shinto kapuval. A bal kézfején egy fekete skorpió, aminek apró fekete szárnyai is vannak, látható a mutató és a hüvelyk új közötti puha részen.

Általános képességek:
Erő: 6/10
Gyorsaság: 6/10
Ügyesség: 7/10
Állóképesség: 7/10
Modor: 7/10
Megjelenés: 8/10
Intelligencia: 9/10

Részemről elfogadva, amint elértél a megfelelő magasságokba.

Van egy-két vesszőhiba, meg néhány helyesírási is. Ezen kívül ez a rész számomra értelmetlen: "levett mind a tíz körmömről".
Ennyi a hozzáfűznivalóm. Esetleg azt megtudhatnánk, hogy kinek a 100 hsz-re kell várnunk?

A levett mind a tíz körmömről az azt jelenti hogy levett a lábamról.
Hol vannak hibák, kérlek küld el, mert szeretném javítani, én nem vettem észre. :S
Az én hsz-ra kell várni. Ami remélem hamarosan meglesz

Igen, tudom, csak ebben a formában még nem hallottam róla.
Na, elkezdtem átnézni, de a felénél abbahagytam. xD

"Annak, hogy a szüleim elhagytak nem tudom azokat, sosem kerestem, csak elfogadni volt gyerekkoromban nehéz, mostanra már túl vagyok ezen is." - Annak, hogy a szüleim elhagytak nem tudom az okát, sosem kerestem, csak elfogadni volt gyerekkoromban nehéz, mostanra már túl vagyok ezen is.

"... sok nevelőszülőnél voltam, de mivel egyiknek a légköre sem tetszett rendszerint megszöktem, vagy rossz fát ... " - sok nevelőszülőnél voltam, de mivel egyiknek sem tetszett a légköre, rendszerint megszöktem, vagy rossz fát (najó, ez így sem jó... xD)

"Egyik futtatom..." - Egyik futtatóm...

"Jogosítványom a mai napig nincs, de amióta elérem, a gázpedált tudok vezetni" - Jogosítványom a mai napig nincs, de amióta elérem a gázpedált, tudok vezetni.

"Eleinte, hogy honnan volt kocsim?!" - Eleinte hogy honnan volt kocsim?!

"Így a legfőbb álmom egy kis kávéház beüzemeltetése egyre közelebb volt, ahol a kávé különlegességek nem extrák, hanem az alap itallapon vannak feltüntetve." - Így a legfőbb álmom, egy kis kávéház beüzemeltetése egyre közelebb volt, ahol a kávé különlegességek nem extrák, hanem az alap itallapon vannak feltüntetve.

Még annyi, hogy a bemutatkozást magázásban kezded, aztán átmegy tegezésbe. Nem tudom, hogy ez direkt van-e, vagy csak véletlen.

Bocsi, hogy ennyit szekállak.

A tegezés-magázást direkt volt... ahogy a hangulat oldott úgy ment át a magázásból tegezésbe a srác...

Az első mondatban valóban kifelejtettem azt a szót.
A másodikat nem értem, ugyan az csak felcserélted a szavak sorrendjét.
Harmadiknál szintén igazad van.
Negyediknél és az ötödiknél szintúgy a vesszővel...
A hatodiknál nem értek egyet veled, mert a "hogy" előtt mindig vessző kell, hogy legyen. Én legalábbis így tanultam.
Az utalósnál is egyet értek.

Semmi baj! Tényleg, köszi!

Amit találtam javítottam...

Köszönöm szépen.

Igazán nincs mit!

Engedélyezve.