Raphael irodája

by **Lynarin Seeragic** Vas. Dec. 12, 2010 5:30 am

Michael jobbkezének Raphaelnek az irodája. A bútorzat régies, a 29. század csúcstechnikájának nyoma sincs itt. Régi elegancia, letűnt idők nemessége.

by **Hirig** Vas. Dec. 12, 2010 5:47 am

/Teljesen kiakadok. Heves gesztikulálás közben magyarázok./
- Hogy a viharba nem ismered Gullivert?! Az egy aranyos kis mese gyerekeknek. Gulliver az ember először a Liliputiakhoz megy el, akik olyan kicsik mint a... Én hozzátok képest... majd elmegy az Óriásokhoz akiknél Ö olyan mint egy Liliputi!
/Magyarázom út közben a mesét Razielnek. Majd amikor megérkezünk elfogy a lelkesedésem és csak annyit mondok amikor meglátom Raphaelt az orrom alatt./
- Kivégzésre jöttünk!
+ Elment az étvágyam. +
/Odarepülök Raven vállára, mert eddig Rezielen utaztam./

{57}

by **Raven Raymore** Hétf. Dec. 13, 2010 3:25 am

/Döbbenten nézek végig a hanyag eleganciával bebútorozott szobán, ami akár egy középkori kiskirály birodalma is lehetne. A gyönyörű fabútorok, meg a selymes szőnyeg még gy dolog, de a különböző valószínűleg igazi kristályból készült angyalszobrocskák már tényleg kiakasztanak. Alig veszem észre Hirig kifakadását és amikor a vállámra száll.
Conan úgy néz fel a papírjaiból, mint aki dühös, amiért megzavarták. Inkább nem szólok semmit, az nem visz előre./
+ Minél kevesebbet beszélek, annál hamarabb szabadulunk!!!
- Nos, örülök, hogy végeztetek. A következő kérésem lenne. Raven, neked mindenképpen itt kell maradnod, hiszen angyal vagy, hozzánk tartozol. Neked kicsiny tündérke pedig minden jót kívánunk. Egy angyal majd elkísér a te városodba A Holdfényes udvarba. csak ennyi lett volna. Mostmár távozhattok. /Tett egy laza elutasító mozdulatot a kezével, mire majd felforrt az agyvizem./
+ Kinek képzeli ez már megint magát??? Egy fene fog itt maradni!!! Én aztán tuti nem!!!!

(53)

by **Hirig** Hétf. Dec. 13, 2010 4:12 am

/Nagyon belemar a szívemben ez a bánásmód, ne nem lepődök meg, hiszen eddig is ezt a fajta viselkedést kaptam felőle./
+ De miért fáj?! +
/Nagy levegőt veszek, hogy azt higgye a mérgemet gyűröm le, de csak a hangomat akarom vissza nyerni. Szerencsére sikerül./
- Értettem!
/Kissé meghajlok mint aki búcsúzik, majd Raven felé fordulok. Megsimogatom az arcát. Gyengédebb szavakkal mondom neki, mint az előbb Conannek./
- Vigyázz magadra! Remélem Raziel is melletted lesz.
/Ránézek a csendes angyalkára, aki csak bólint a ki nem mondott kérésemre. Felszállok Raven válláról és az ajtó felé veszem az irányt./
- Részemről már itt sem vagyok! Ha volna oly szíves és szólna annak a bizonyos angyalnak.
/Hangom megint nyers és reményeim szerint nem látszik, hogy a szemem matt. Minden csillogás kihuny belőle. Mind az a jó és szép amit a kertbe magamhoz vehettem eltűnt. Megint minden üres./
+ Egyedül vagyok... megint. De majd boldogulni fogok! Muszáj! +
/Raphael intésére nyílt az ajtó és egy angyal várt rám, hogy elvezessen.
Még utoljára rámosolyogtam Ravenre, majd kireppentem./

{58}

by **Raven Raymore** Hétf. Dec. 13, 2010 10:07 am

/Döbbenten nézek Hirig után, ahogy felültetik egy angyal vállára és távozik. Elkapom szemének tompa élettelen pillantását. Még észrevenni sincs ideje a többieknek, utána ugrom, az ajtó felé, de az arcomra csapják azt. Sikítok és mint egy őrült, úgy karmolom az ajtót. A rettegés a szívembe mar, félem, a magány elborít, nem akarok egyedül maradni, rettegek tőle, hogy egyedül maradjak.
Érzem, ahogy két kar fojtja el a tombolásom és bárhogy küzdök, képtelen vagyok szabadulni. Miközben hánykolódom valami keserédes folyadékot érzek meg a számban, igyekszem kiköpni, de nem megy. Végigmarja a torkomat. Aztán csak fény, mindent beborít a fehér ragyogás.
Aztán mintha felülről tekintenék le a szobára. Látom Razielt, aki tartózkodóan áll az ajtóban. És Raphaelt, meg magamat, de nem magamat, ez a göndör hajú angyal nem én vagyok, ez csak egy álom és hamarosan felébredek./
- Hagyjuk, had járja be azt az utat, amit minden gyermek.
- Talán nem szabadott volna szétszakítani őket, hiszen mégis csak idegenek.
- Így kellett történnie, Isten majd megméri...
/Másra nem emlékszem, elnyelt a ragyogó fény.../

(54)

by **Raven Raymore** Kedd Dec. 21, 2010 10:56 am

/Fény, mindent betölt a ragyogó fény... megmártózom benne, fürdöm benne, mint egy poros veréb az díszkert csodás szökőkútjában. Úgy érzem nem vagyok idevaló, de egy pillanatra engedélyezem, hogy kiélvezzem ezt a felelőtlen csapongó, mégis valódi örömet. Ahogy betöltekezem a ragyogással, úgy élesedik ki az árnyékom is. Tisztán meglátom az összes bűnömet és fájdalmamat. A távolságtartást, a ridegséget és a magányt. És ahogy a szemembe nevetnek, tudom azt is, hogy soha nem fogok tudni megszabadulni tőlük, talán éppen azért, mert egymást gerjesztik. Hirtelen le akarom hunyni a szemem, sötétségre vágyom, ahol nem bánt ez a világosság, ahol nyugton hagy a fájdalmammal, azzal a mély bánattal, amiről néha meg tudok feledkezni, de elűzni soha nem tudom.
Tombolni akartam, sikítani és dühöngeni, szétzúzni ezt a boldogságot, ami annyira ráébresztett a boldogtalanságomra./
- Különös teremtmény vagy te kedvesem. /A hang mindenhonnan szólt és sehonnan. De én is ott voltam mindenhol és sehol. Éreztem, ahogy egy súlyos elme érintése nehezedik rám, egy olyan tudat közelsége, hogy csak összekucorodni és remegni volt kedvem./
- Ne félj, én nem akarok neked rosszat.
- Ki vagy te?
- Ezernyi néven ismernek, és néha már én sem emlékszem rá, melyik is a valódi. Hívj Ezüst Sárkánynak, ha úgy tetszik. Ígérem még beszélni fogok veled, de már túl sok ideje vagy itt, meg fogsz halni így... Térj haza és ígérem fölkereslek.
/Azzal a fényesség megszűnt, én pedig arra ébredtem, hogy Raphael karjaiban fekszem. Közel voltam hozzá, éreztem a teste melegét, mégsem voltam ilyen magányos még soha életemben. Vacogtam és kivert a víz. Egy tőrre vágytam csak, hogy felvágjam az ereim./
- Eressz el. /nyögtem ki nagy nehezen és kikúsztam a karjaiból, majd eltámolyogtam az ajtóig és kimásztam a folyosóra.../

(55)

by Ajánlott tartalom

Raphael irodája

Raphael irodája

Re: Raphael irodája

Re: Raphael irodája

Re: Raphael irodája

Re: Raphael irodája

Re: Raphael irodája

Re: Raphael irodája