Eddie Couldhem

by **Eddie Couldhem** Pént. Nov. 26, 2010 8:05 am

Karakter régi neve: Brandon Mainson

Karakter új neve: Eddie Couldhem

Kora: alkatilag 17

Születési hely: Chicago, Illinois állam, USA

Fátyolos város: Nagy-Britannia, London

Faj: Vámpír

Előtörténet:

Gyerekkor: id. Eddie Brandon Mainson és Brithany Mainson gyermekeként született. Apja katona, édesanyja ápolónő. Vallásos ugyan nem volt a családja, ám pár babonát még megtartottak.
Az általános iskolai éveit szinte átlagos jegyekkel zárta. Szorgalmán és magatartásán kívül csupán sportokban jeleskedett. A tanárok teljesen elégedettek voltak órai munkájával: lelkesen segített és mindig értelmesen felelt. Viszont otthon a zongorázás jobban lekötötte, mint a tanulás. Hazudni talán sosem hazudott. És sose riogatta a lányokat bogarak mutogatásával és a hajukat se cibálta. Ha verekedésre került a sor, kérdezés nélkül cserélt helyet azzal, akit pofoztak, hogy őt verjék agyon.
A középiskolában már valamivel nehezebb volt vele, ugyanis apja már a hetedik évfolyamtól kezdve karatézni járatta. Mainson ezredest nagyon bosszantotta a dolog, hogy pont az ő fia jön haza véresen. Jobban örült volna annak, ha egy „rossz” fia van, mint egy „ilyen nyámnyila semmirekellő.” Mivel ezt gyakran hangoztatta, azért Brandon viselkedése hamarosan megváltozott. A hirtelen nagyra nőtt fiú nyurgábbnak tűnt ugyan, ám rugalmassága és gyorsasága kiemelkedett a többiekhez képest. Ökölcsapásai egyre céltudatosabbak voltak, habár még mindig ugyan azon célból verekedett: megvédeni a gyengébbeket. Emiatt aztán nem sokkal később az igazgatónál, majd kicsapva találta magát.
Ekkor íratták át Brandont szülei egy londoni félkatonai jellegű fiúiskolába, hogy ott egy kicsit megnevelődjön, a keresztszülők (a nagy-britanniai hadsereg tagjai, még Irkaban barátkoztak össze a szüleivel) felügyelete alatt. Két leány kereszttestvérével ismerkedett meg, akik mintha csak amatőr démon és angyal lettek volna: folyamatosan csatároztak egymással, és nem egyszer került háborújúk áldozatává Brandon is.

Az én krónikám:

Tizenhét évesen végre letettem az érettségimet és jelentkeztem Szociológia szakra. Azt hittem, maga lesz a mámor, végre megszabadulok a lányoktól. Nagyot tévedtem, ugyanis az egyik sétálásom alkalmával a puszta véletlennek köszönhetően megismerkedtem egy nálam alig fiatalabb lánnyal, akit később összekevertem egy másik büfében egy másikkal. A beszélgetésből kiderült, hogy testvérek. Ezen jót mulattam… és talán otthon ők is.

Most, hogy túlestünk az életem hétköznapi részén, térjünk rá arra, amit már az elején említettünk: családom babonás volt. Apám valójában vadász volt, de én nem hittem nekik, mikor azt állították, hogy vannak vámpírok. Túl valótlannak bizonyult. Semmi se támasztotta alá eléggé (legalábbis eleinte).

Aztán telt az idő és furcsa egy furcsa baleset következőben meghalt anyám, majd nem sokkal később apám is. Persze a média eltusolta az egészet. Én viszont nyomozásba kezdtem, ami nem tarthatott sokáig. Éppen ráleltem a vámpírokra, mikor diagnosztizálták nálam a H1N1-et. A lázam magasra szökött. Haldokoltam, de nem akartam meghalni. Ekkor jött ez a kedves orvos, Charl Couldheim, aki felajánlott egy másik életet…

Folyt...

Tulajdonságok:

Külsőre:
17 év körülinek látszó jóképű, magas termetű, fakó bőrszínű fiú. Haja bronz színű. Tökéletes, márványszerű arca. Szeme színe álladóan változik, annak függvényében, hogy mit érez. Ha nem rég vadászott, akkor arany, ha dühös, akkor éjfekete, ha éhes vérvörös, ha képességet használ, izzó vörös. Mielőtt vámpírrá vált volna, azelőtt zöldek voltak. Tinikre jellemző megjelenése mellett, habár ezt nem sokan néznék ki belőle, de erős és gyors.

Belsőre:
Vámpírságából adódóan jellemzően letargikus teremtmény, akit ritkán látni őszintén mosolyogni. Kemény, komoly arcvonásai ellenére, melyből az ember azt a következtetést vonná le, hogy egy goromba, önelégült és önző személy, valójában a lelke mélyén kedves és együtt érző is tud lenni. Még akkor is önző, ördögi teremtménynek érzi magát, mikor tetteivel egészen másról ad tanúbizonyságot. Erősen ellenkezik az ellen, hogy bárki hőst csináljon belőle, holott tetteiből jellemzően erre következtetne az ember. Nem akarja elfogadni, hogy valaha bárki is szeretheti, ha mégis valami csoda folytán párjául hagyna szegődni valakit, akkor hosszas vívódás után hihetetlen erővel védené meg bármikor és bármitől.

Belépés a fátyolba: ???

Képességek: Elmekontroll (3 pt), Álomjárás: Szerelmes álmok (1 pt), Emléklopás (1 pt).

Tárgy: A tekercstartó, melyet a Magistertől kapott.

Egyéb:
Hiába mentették meg a kór elől azzal, hogy vámpírrá tették, a huszonegyedik században magában hordozza a H1N1-et, és egy harapásával 10% eséllyel adja tovább az áldozatának.
Vegetáriánus vámpír, ami annyit jelent, hogy állatokból táplálkozik, vagy rosszabb esetben vérzacskóból, ám az a vadászszenvedélyét nem csillapítja.
Szeret baseballozni, jó játékos. Régebben ütő volt, mert gyorsan tudott futni.
Imád zongorázni, emellett nagyon kifinomult és széles zenei ízlés jellemzi.

Idézet:
"A vadász és a vad találkozik, és egymásba szeretnek. A természet törvényei szerint el kell pusztítaniuk egymást - de a szerelemben nincs jó és rossz, pusztán csak mozdulatok vannak. És a szerelem megváltoztatja a természet törvényeit…”

Általános képességek:

Erő: 8/10
Gyorsaság: 9/10
Ügyesség: 9/10
Állóképesség: 5/10
Modor: 6/10
Megjelenés: 8/10
Intelligencia: 5/10

Rólam: Azt hiszem, hogy elmondhatom magamról, hogy nagyon gonoszkás viselkedésem ellenére nem vagyok feltétlen rossz indulatú… csak szeretek néha abszurd poénokat feldobni.