Látkép

Ha elsétálsz mellettük, talán észre sem veszed őket. Két domb, egymástól olyan ötszáz méterre, amiket talán csak annyi különböztet meg a környezetüktől, hogy a fű zöldebb és selymesebb rajtuk. Itt nem az számít, amit kívülről látsz, hanem ami belül van. A Tündérdombok ugyanis élnek. Saját személyiségük és akaratuk van, több bennük a varázserő, mint az egész világon bárhol. Egy tündedombba csak feyek léphetnek be, vagy olyan emberek, esetleg más lények, akiket a sidhe király, vagy királynő meghívott. Még az ajtót se találhatja meg más. Ellenben ha egy sidhe a tenyerét a puha pázsitra teszi, a közelben valahol megjelenik egy ajtó, hogy milyen formájú és színű, az csak a Domb hangulatától függ. És ha átlép az ajtón, megkezdődik a varázslat. A Tündérdombok azonosak, bár a bennük élő két nép nem is különbözhetne jobban. A dombok legfontosabb tulajdonsága, hogy folyton változnak, a Domb kedve szerint változtatja a folyosók irányát, vagy a szobák elhelyezkedését. Soha nem tudhatod, hogyha kimész a konyhába egy teáért, a szobád ott lesz-e még akkor is, amikor visszamész. Az egyetlen állandó terem a Csarnok, ahová az ajtón át érkezel. Egy tükörfalú tíz méter magas boltíves helyiség. Néha a domb ezen is változtat, függönyöket rak rá valamilyen színben, de ez a hely többnyire állandó. A Tündérdombok csak a királyra, vagy a királynőjükre hallgatnak, de rájuk néha a legszélsőségesebb mértékben. Például ha a király azt mondja, hogy több időre lenne szüksége, az idő lelassul és amíg a külvilágban egy nap telik el, addig a dombokban egy hét.
Egy dolgot fontos tudni, odabent semmi sem lehetetlen!