Raven Raymore

Karakter régi neve: Janne Paulino
Karakter új neve: Raven Raymore
Kora: 17
Születési hely: St. Louise, Amerika
Fátyolos város: Oslo
Faj: Angyal

Előtörténet:
Nos talán illik azzal kezdeni, hogy hogy születtem. A sztori már önmagában sem egyszerű, nem is szép, nem is fennkölt, tehát olyan, mint az élet általában. St. Louise bájos városában születtem Miranda Paulino és valaki gyermekeként. Had fűzzem hozzá, hogy erről a valakiről semmit nem tudok, csak annyit, hogy anyám egyik nagy szerelme volt. Anyám egy érdekes jellem, tudni illik róla azt, hogy igyekszik Casanova babérjaira törni, csak éppen női szerepben. Nála kirobbanóbb és forróvérűbb embert még életemben nem láttam, és igen furcsa neveltetésem volt mellette. Szeretem anyám, mert a lehetőségekhez mérten igyekezett jól fölnevelni, csak éppen különös szokásain nem változtatott, gyűjtötte továbbra is be a trófeákat. Nézzék el nekem, ha ilyen neveltetés mellett, igen cinikusan viselkedem a szerelmi históriákkal kapcsolatban. Szögezzük le, Rómeó és Júlia szerintem unatkozó kispolgárok voltak, a szerelmes regények meg maximum arra jók nálunk, hogy valamivel megtámasszuk az asztal lábát. Az iskolában sem örvendtem túl nagy szeretetnek, mert nem voltam elég szép hozzá, hogy bekerüljek az elitbe, de ahhoz meg sem elég ronda, sem elég stréber, hogy a lúzerek közé. Megakadtam valahol és én voltam a suli se hús, se hal csoportjának első oszlopos tagja. Így nőttem, növögettem, mindenféle tudást magamba szívva és lehetőleg elkerülve anyámat. Illetve amikor láttam valahol ablakokon kimászni, esetleg be, akkor tüntetőleg nagyon eltűntem. Az iskola nem nagyon érdekel, semmi életcélom nem volt különösebben, habár néha eljártam segíteni egy idős hölgynek, aki kutató biológus volt, és amit ő megtanított nekem, azt mindig szívesen vettem. Anya folyamatos kalandjai közben, egyre több időt töltöttem a néninél, amit persze anyám észre sem vett. Ő éppen csak enni járt haza, azt is ritkán, szívesebben evett a lovagjaival éttermekben, vagy meghitt piknikeken. Engem aztán nem zavart, megszoktam anyáról, hogy milyen. Pártfogó matrónám intézte el nekem, hogy egy biológiai ösztöndíjjal kijussak Oslóba. Eleinte féltem, hogy anya nem enged el, de csak hogy vicces legyen az egész, akkor meg rosszul éreztem magam, amikor szinte azonnal rábólintott, menjek csak, ha úgy van kedvem... Így kerültem végül Oslóba, ami egy egészen új világ volt. A társaim kinéztek, hozzájuk képest egy senki voltam, még csak szarukeretes szemüvegem és kockás szoknyácskám sem volt. Szerettek engem csicskáztatni, de ez nem érdekelt különösebben, pont úgy, ahogy semmi más sem. Ellenben elkezdtem egyre többet tanulni, egy kicsi könyvtárban rengeteg érdekességre találtam és borzasztóan élveztem mind a kutatást, mind az egyszerű fantasztikus történetek olvasását.

Tulajdonságok: Külső: A haja sötétbarna lett, olyan sötét, ami már majdnem feketének tűnik, de fényben látszik az igazi színe. A szeme sötétbarna, szintén majdnem fekete. A bőre világos, habár inkább krémszínű, mint fehér. A kontraszt jelentős, ugyanis a múltban vörös hajú szeplős zöldszemű lány volt. Alkatra nőies, középmagas, olyan 170 cm lett, de ahhoz képest nagyon könnyű a repüléshez való alkalmazkodás miatt. A hátán hatalmas hófehér szárnyak vannak.
Belső: Kissé szórakozott, gyakran szerencsétlen, de többnyire jókedvű. A humort néha annyira túlzásba viszi, hogy kissé zavaró, de ilyenkor rendszerint észbe kap és hamar észre veszi magát. Jellemző rá a figyelmetlenség és a szétszórtság, de hogyha valamit akar, akkor azt bármi áron eléri.

Belépés a fátyolba:
Imádott csapattársaim kitalálták, hogy el kéne hoznom nekik egy könyvet az egyik könyvtárból. Már borzasztóan untam a semmit tevést és különben is levegőhiányom volt, így végül rábólintottam a dologra. Nyugodtan róttam az utcákat, nem siettem sehová, mert a stréberbanda úgyis meg fog várni, bármi is kell nekik, akkor meg minek siessek? Éppen elmélyülten tanulmányoztam a felhőfoszlányok alakját, amikor egy ember frontálisan ütközött velem. Előfordul az ilyesmi, csak az volt a gond, hogy pont egy tócsába esett a papírka, így a fél cím olvashatatlan lett. Sztoikus nyugalommal végighallgattam a férfi idegen nyelvű szitkait, majd elindultam a megmaradt címre. Az egyetlen hely, amit láttam egy különös bolt volt Anne nagyi boltja, de mivel olyan könyvtárszerű volt, így beléptem. Könyveket azonban nem találtam, csak egy nagyon fura fátylat, mögötte egy különös makettel...

Képességek:
- Lángkard 2p
- Gyógyítás 1p
(Marad 1p)

Tárgy: Egy fekete pentagramma alakú medál. (Nem vagyok sátánista, a nénitől kaptam, régi családi ereklye és a família kihalása miatt rám hagyta.)
Egyéb: Csak hogy még viccesebb legyen a történet, az igaziak alatt megjelentek azok a most árnyéknak tűnő feketével rajzolt szárnyak, amiket nemrég tetováltattam magamra. Próbálkoztam, anyám meddig megy el. Reméltem egy ekkora tetkótól már visszariad, de ő csak a kezembe nyomta a pénzt, kijavította a sminkjét és lépett is le.

Általános képességek:
Erő: 5/10
Gyorsaság: 7/10
Ügyesség: 7/10
Állóképesség: 7/10
Modor: 7/10
Megjelenés: 8/10
Intelligencia: 9/10

Rólam: Sok-sok minden, aki ismer tudja, aki nem, az érdeklődjön ha szeretne.

Részemről elfogadom.

Kiegészítés:
Raven rövidebb ideig Ezüst Sárkány gazdateste volt, amitől az angyallelkének visszakapása hozta vissza. (A visszatérésről bővebben itt.)
Eltűnése előtt utoljára itt látták.