Hegrax

Karakter régi neve: Hergolius Coimbrus
Karakter új neve: Hegrax
Kora: 52 év
Születési hely: Magyarország, Siófok
Fátyolos város: Hollandia, Amszterdam
Faj: goblin

Előtörténet:

Mielőtt magába fogadta volna az Éjszaka. Árvai Zoltán néven élte átlagostól csak kismértékben eltérő életét.
Fiatalként apja nyomdokait követve aktívan sportolt, és orvosi egyetemre készült. De közbejött a szerelem, így a szinte percre pontosan megtervezett életébe némi káosz költözött. Így pár évre elfelejtődött az egyetem, de cserébe párja kíséretében módja volt külföldre utazni, mint a Magyar Köztársaság vívócsapatának egyik nagy reményű tagja. Ahogy teltek az évek, jöttek a gyerekek. Szám szerint ketten. Két lányát rajongásig szerette, de már ekkor érezhető volt az elkövetkező gondok előszele. Aztán bekövetkezett az elkerülhetetlen. Megromlott kapcsolata feleségével, aminek válás lett a vége és egy heveny alkoholizmus, nomeg időnkénti öngyilkossági hajlam. Aztán pár év szakgyógyászati kezelés, sok különböző pirulával, lekötözéssel, stb. De végül gyógyultnak nyilvánították és hazaengedték. Pedig nem gyógyult meg teljesen, de cserébe talán a gyógyszerek hatásaként összetett tévképzetek alakulnak ki benne, amiknek hatására rásegít könyvtári állása, ahol unalmában olvasgatásra adja fejét. Így időnként kalózkapitánynak, maffiafőnöknek, vagy boszorkánymesternek képzeli magát. Végül egy téli este munka után hazafelé tartva elragadja a vérszívók világa.

Új név új „élet”.

Hergolius Coimbrus a XXI.sz-i Éjszaka Népének egy alakja. Siófok vérszívó vezetőjének (házi vallatója, udvari alkimistája) követe a fővárosban élő vámpír társadalomban. Bár vérrokonaihoz mérten nem rendelkezik kiemelkedő képességekkel - hisz az Elsőtől a majdnem a legtávolabbi nemzedékbe tartozik, csavaros észjárása – s persze különböző képzelgésektől fűtött agya pár év leforgása alatt elfogadottá tette Budapest vérszívóinak körében.
Igaz kíváncsisága és a misztikus tudományokkal szembeni fanatikus érdeklődése többször keverte bajba, ugyanakkor kevés szövetségest is szerzett számára. Az évek folyamán, mikor nem a műhelyében végzett kísérleteket, vagy jelentős könyvtárában bújta a nehezen beszerzett tekercseket és régi poros kódexeket, többször vett részt társadalmi eseményeken, bálokon. Ilyenkor módja nyílt politikai játszmákban is megmérettetni képességeit. Ezen játszmák folyományaként aktívan részt vett a helyi vámpírok terjeszkedési terveinek végrehajtásában, s egymás ellen kitervelt mocskos húzásainak kivitelezésében. A 2009-es év végére meglehetősen rettegett hírnévre tett szert az anarch és magát függetlennek mondó vérrokonai között. Már azok között, akik túlélték a vérzivataros éjszakákat, mikor a város vérivó lakói visszavették Csepel szigetét.
Igaz ezen események közben a bensőjében lakó Sötétséggel is komoly ütközeteket folytatott, aminek az lett a vége, hogy fogcsikorgatva bár, de eltávolodott az emberi erkölcsöt preferáló fővárosi vámpírok nagy részétől és más követendő erényeket tett magáévá. Majd egy pár hét leforgása alatt felrúgta szövetségeit, kísérletet tett a város egyik rangos tagjának elpusztítására, belekötött egy vérfarkasba... ismerősei szerint eluralkodott elméjén a klánjára jellemző őrület.
Aztán eltűnt a városból.
Pár hónappal később már Amszterdamban járja az éjszakai utcákat.

Tulajdonságok:

Külső: Daliás termete (ami pár centi híján eléri az 1m-t) és masszív izomzata (ránézésre testsúlya eléri 20 kg-ot) első pillantásra levesz a lábáról mindenkit. Igaz ronthat valamit az összképen zöldesen-sárgás bőre, pupilla nélküli piszkosfehér szeme, enyhén csúcsos kopasz koponyája, széles, lapos orra, előreugró ragadozószerű arcberendezése, éles, hegyes fogazata s meglehetősen nagy hátrahajló füle.

Belső: Művelt, széles érdeklődési körrel rendelkező konzervatív, rideg az emberi normákat semmibe vevő alak. Amolyan feudalista nemes, akit nem érdekel mások, csak a saját boldogulása. Ugyanakkor igen kényes az általa elfogadott és gyakorolt illemszabályok betartására.
Viselkedése azonban elég változó, lévén egyfajta szociális kaméleon.


Belépés a fátyolba:

Mindig is utáltam a meglepetéseket. Főleg mikor teljesen mással voltam elfoglalva. Persze én voltam a bolond, hisz gondolhattam volna az a nyomoronc szőrmók egyszer csak utol fog érni. Hát utolért. Egy találkozó kellős közepén tette tiszteletét.
Teljesen letörtem... pár ajtót a zsanérjáról, mikor egy-két igen drágának tűnő porcelánvázával gyönyörű alakzatban átsuhantunk az apró boltocska légterén.
Naná, hogy semmi komoly motyó nem volt éppen kéznél, amivel letörhettem volna a mocsok szőrmók azon vágyát a koponyámból szürcsölje a levest. De cserébe jól megdobáltam mindenfélével, ami a kezem ügyébe esett. Persze ez olyan volt, mint halottnak a csók. Egy majd háromméteres, láthatóan igencsak morcos szőrizé ellen ugye...
S mielőtt kialudtak a fények még láttam ahogy a következő taslitól indíttatva elröppenek egy csinos kis városmakett felé, röptömben magamra rántva némi faliszőnyeget, faliórát, kisebb szekrényt, mindenféle függönyt...

Képességek:

Varázslat 2p
Varangybőr 2p
Gyíktest 1p

Tárgy: Sárkányfejet mintázó ezüstfejű sétapálca, aminek belseje vékony pengét rejt.

Egyéb: Őrült. Mentális devianciaként képzelgések vezetik, szenvedélyesen gyűjti a tudás mindenféle darabkáit, hogy egy jobb, Isteni lényé válhasson.

Általános képességek:

Erő: 7/10
Gyorsaság: 8/10
Ügyesség: 8/10
Állóképesség: 7/10
Modor: 7/10
Megjelenés: 6/10
Intelligencia: 7/10

Rólam: Tizenegynehány esztendeje „gyűröm az ipart” mint szerepjátékos, játszottam D&D-t, Mágust, Vampire the Masquerade-t, s pár házi fejlesztésű rendszert. Kipróbáltam pár fórumos játékot is, s jelenleg lanawinon sokkolom felszólamlásaimmal az odakeveredett játékostársak idegrendszerét.

Megjegyzés: Remélem eme koncepció nem veri ki a biztosítékot az adminnéniknél/bácsiknál.

A WoDos kifejezéseket cseréld le világfüggetlenre (pl Káinita, Herceg), mivel tudomásom szerint nem kompatibilis MF-fel. Egyébként részemről elfogadhatónak tartom, megelőlegezem, hogy ki tudod játszani.

Megtörtént.
Ha netán valahol mégis van még gubanc a szövegben, gondolom úgyis felemlegetitek.

Nos üdvözlet nálunk, különös utazó!

Valóban kissé elszállt az alapkoncepció, vagyis nem valami átlagos, az hétszentség, dehát éljen az egyéni kreativitás...
Szóval most azt mondanám elfogadom, aztán meglátjuk, mit hozol ki ebből a lényből... Ha Alya is rád bólint, indulhat a tánc.

Tehát ha jól értem, egy vámpírt hoznál, aki a fátylon átlépve gonlin lett... Érdekes koncepció, de legalább a fantáziám szárnyra kelt.

Végül is nincsen semmi probléma, elfogadlak. Aztán majd találkozunk a parketten!