Athalay Nekare

Karakter régi neve: Jonathan Tayler
Karakter új neve: Athalay Nekare
Kora: 32
Születési hely: USA, West Virginia, Charlestone
Fátyolos város: London
Faj: Vérfarkas

Előtörténet:
Az esőcseppek szüntelenül hulltak és hulltak megállíthatatlanul. A kocsi belsejében a levegő már áporodott volt és a folyamatos, monoton „kopp-kopp” hatására a szemhéjam lassan nehezedik el, teret engedve a sötétségben lopakodó álomnak. Nem. Most nem alhatok. Előkotrom a zsebemből az olcsó cigit, majd kissé remegő kézzel kihúzok belőle egy szálat. A számba rakom majd az öngyújtót halk kattanással működésre bírom. Az apró lángnyelvecske ott ugrándozik, halvány fénye megvilágítja az arcom, így hosszú idő óta ismét farkasszemet nézek önmagammal. Nem emlékeztet magamra, beesett sápadt arc, sötét fekete haj, de az arcomat övező több napos borosta enyhe vörös árnyalatot ölt, a szemeim alatt pedig fekete karikák éktelenkednek.
Mélyet szívok a cigiből, a füstöt lassan fújom ki az orrlyukaimon keresztül. Lenyúlok és a kocsi padlójáról felemelem az üvegem. Még van az aljában, állapítom meg, nem a legjobb whisky amit valaha ittam, de a szesz jótékonyan nyaldossa a nyelőcsövem ahogy utat talál magának a gyomrom felé. A tükörben lévő arc, az én arcom, vagy az apámé…

…1989, a tíz éves születésnapom. Ülök az asztalnál, előttem az ünnepi torta és az iskolából a barátaim. Azt mondják, mielőtt elfújjuk a gyertyákat kívánhatunk egyet és az valóra válik. De már régóta nem hiszek ebben. Azt akartam, hogy apa többet legyen velünk. Ennyit semmi többet, mióta csak az eszemet tudom. De nem vált valóra, mindig dolgozott, néha még hétvégén is benn volt a kapitányságon. Szerette a munkáját és szeretett minket, csak a kettő együtt már sok volt neki. Anya, a fekete hajával ott áll és átölel miután elfújtam a gyertyákat. Az arcomat hosszú fekete hajába temetem. Az egyetlen dolog a meséken kívül, amit tőle és indián őseitől kaptam. Minden mást az Angliából Amerikába áttelepült apámtól örököltem, a világos szemeket, a sápadt bőrt. Az gyertyákból csípős füst száll fel…

A fejem hirtelen lehanyatlik majd felébredek, az orromat a cigaretta füstje csiklandozza. Azt hiszem elbóbiskoltam kicsit. Megmasszírozom az orrnyergem és a szemeim, próbálva elűzni az álmosság ólmos súlyait. A zsebemből előveszem a 38-ast, és tüzetesen átvizsgálom. A töltények rendben vannak, az elsütő szerkezet működik. Az egyetlen dolog, ami megmaradt abból az időből, amikor még rendőr voltam, mikor is? Mintha száz évvel ezelőtt lett volna, de csak hat hónappal korábban, mielőtt minden megváltozott volna. A fegyver hideg fémje jólesően simogatja a halántékom. Mielőtt minden megváltozott…

…miután átköltöztem Londonba, először minden olyan nehéz volt. De menekülni akartam otthonról, az emlékektől. Nemrég temettük el apám, aki szolgálat teljesítés közben elhunyt. Anyám hazaköltözött a rezervátumba én pedig ott voltam egyedül. Persze mehettem volna anyámmal de azt nem éreztem otthonomnak. Végül úgy döntöttem Európába költözöm, Londonba. Az itteni rendőrségen dolgoztam, mint nyomozó. Soha nem hittem volna, hogy apám nyomdokaiba lépek, de ahogy nagyi mondta mindig: „Minden rosszat a gyerek az apjától tanul!”. Szerettem amit csinálok, de megfogadtam, hogy nem leszek olyan mint az apám volt. Nemsokára ezt be is bizonyíthattam. Találkoztam vele, Catlyn-nek hívták, hosszú barna haja és szeme volt és olyan mosolya, amitől az ember elfeledkezik arról, hogy már régóta nem a Paradicsomban élünk. Összeismerkedtünk, összeköltöztünk és 1 év múlva megkértem a kezét. Az esküvőnk nagyon szép volt, szűk családi körben egy napos tavaszi délután. Minden úgy alakult, mint egy tündérmesében. Csakhogy az élet nem egy tündérmese. Egy este megcsörrent a telefon, rablótámadás érte, majd utána megverték. Három napig virrasztottam mellette a kórházban, végül azonban a sérülései túlságosan súlyosnak bizonyultak. A fickó, aki ezt tette pedig elsétált mosolyogva, nem volt elég bizonyíték, és ő csak mosolygott…

Egy autó száguld el a kocsim mellett, a zajra újra felébredek. Letekerem az ablakot kicsit, a friss éjszakai levegő segít. Kissé éberebben a karórámra nézek, 01:37-et mutat. Felnézek és végre meglátom, a lakás ablakain keresztül fény szűrődik ki. Az ajtókilincsért nyúlok, az ajtót becsapom magam mögött, a gyűrött balon kabátomat szorosabbra húzom, majd átszaladok az utca túloldalára. A lépcsőházban konganak a lépteim, ahogy felfelé haladok. Első, második végül a harmadik emelet. 37-es lakás. A kezem izzad a fegyver markolatán, a folyosó csendes, hallom a lélegzetem, ahogy szaporán kapkodom a levegőt, vajon a lépcső vagy az, amit tenni akarok? A kezem mintha önálló életet élne: kopogtat. Majd megint.
-Ki az?-a hang, ami belülről érkezik, kissé ideges, fiatal férfi hang.
Újabb koppanások az ajtón.
-Jól van, jól van! Jövök már!
Az ajtó mögül halk kattanás, majd az ajtó kitárul résnyire, amiben megjelenik a férfi. Fél fejjel magasabb mint én, merészen zselézett haj, finom ing és alsógatya.
-Ige…-mondandója azonban a torkán akad, ahogy felismer. Szeme lassan elkerekedik, ahogy lassan a gyanú alakot ölt a fejében.
A lábam előre lendül és hatalmas csattanással kiszakad a lánc és az ajtó teljesen kitárul. A fickó hátratántorodik, de nem esik el. Előre lépek, a kezem a fegyver markolatán, ahogy a levegőbe emelkedik, az arcomat könnyek áztatják. Az ujjam a ravaszon lassan mozdul, félek megtenni.
A fickó látva a habozásom nekem ugrik, az arca sápadt a félelemtől, de nem tétovázik. Birkózunk, ő erősebb és kicsavarja a fegyvert a kezemből, majd egy jobb horog és a fejem a padlóhoz koppan.
-Te hatalmas BAROM!-üvölti-Hát azt hitted ilyen könnyen kicsinálhatsz?!
A lába meglendül, ahogy megpróbálok feltápászkodni, és a bordáim reccsenéséből tudom, hogy néhányuk megadta magát az erős rúgásnak.
-Nem tanultad meg, hogy velem nem érdemes ujjat húznod? De kegyes leszek, és a kurvád után küldelek…önvédelemből.
Rúgás rúgásokat követ, a sarkával az arcomba tapos. A számban érzem a vérem fémes ízét. A tagjaim nem mozdulnak, lehet hogy ezt akarom? Vele lenni? Hasra vágódom így kilátok az ablakon. Telihold van. Ezüstösen ragyog fenn az égbolton, Catlyn, nem ő nem akarná, hogy meghaljak. Tűz önti el a testem, érzem hogy felperzseli az ereim a folyékony tűz, amit a szívem pumpál a testem minden egyes részéhez.
Újabb rúgás, a kezeim a lábra fonódnak, kitátom a szám és beleharapok teljes erőmből. Nem fogom feladni. Érted, Catlyn élni fogok, a Hold legyen a tanúm! A számat vér önti el, de ez most nem az én vérem. Egy rántás és egy darab hús kiszakad. A fickó felüvölt fájdalmában és a földre rogy. A szememben már csak őt látom, és tudom, gyilkolni fogok. Rávetem magam, a földön hempergünk, harapom, karmolom mint egy vadállat, mígnem megtalálom a nyakát. Az ujjaim ráfonódnak és csak szorítják és szorítják. Ütések záporoznak a fejemre, testemre, de nem is érzem őket. Csak a lüktetést, ami egyre lassabb és lassabb. Mígnem végül minden elcsendesedik.

01:58 a karórám szerint. 20 perc, pedig egy örökkévalóságnak tűnt. Ülök a kocsiban, a kezem a cigarettáért matat. Majd egy szálat a számba veszek, a végén érzem a cigire kenődött vér ízét. De nem érdekel. Lassan szívom. Beindítom a kocsit, nemsokára úgyis rendőrök lesznek itt. Nem, nincsenek illúzióim. Rá fognak jönni, hogy én voltam. Gyilkos vagyok, olyan amilyeneket én is rács mögé dugtam. De már nem érdekel. Már csak egy dolog számít, hogy élek és hogy még egyszer lássam a sírját mielőtt elkapnak. Beindítom a motort és elindulok, a távolból szirénák hangját hallom. Vezetek a városban, de eszembe jut, hogy nem mehetek üres kézzel. Virág üzletet keresek, de már zárva vannak. Végül találok egy boltot, ami nyitva van. Belépek, de nincs benn senki. Mindenféle dolog van a boltban: porcelán babák, hintaszék, könyvek. Catlyn szerette a régi dolgokat, talán találok valamit, ami tetszene neki. Körülnézek jobban, az egyik sarokban egy könnyű függöny szerű valami lóg, közelebb lépek és a túloldalán mintha valami város miniatűr mása lenne. Kezemmel óvatosan félrebillentem a finom anyagot és közelebb lépek…megtorpanok egy pillanatra és visszanézek. Mintha valami zajt hallottam volna. Visszalépek, hogy megnézzem, aztán meggondolom magam, kíváncsi voltam mi ez itt a baldachin mögött. A függöny lágyan visszahullt a helyére, de már nem volt időm megnézni a makettet. A világ forogni kezdett velem, majd mindent átvett a jóleső feketeség…



Tulajdonságok: Külső, körülbelül 190 cm magas, erőteljes testfelépítésű, az arca széles, karizmatikus megjelenésű. Haja és szeme fekete, a bőre kissé kreolos. Járása ruganyos, akár egy cserkésző ragadozóé. (Korábban még a XXI. században 180 cm körüli, vékony testalkatú, sápadt férfi volt kék szemekkel)
Belső, Athalay, ahogy most nevezik alapjában véve nyugodt, megfontolt természetű. Mindig is segítőkész és illedelmes volt. Nagyon szerette kiskorában a középkort, így sokat hagyott a jellemében a lovagok világa. Szeret beszélni, barátságos. Azonban azon kevés alkalmakkor, amikor kihozták a sodrából, a dühe elsöprő erejű tud lenni.


Képességek:
- Gyorsváltás - 1p A fájdalom megszűnik átváltozáskor.
- Ellenállás - 1p Csak akkor változik át, ha valami heves érzelmi hatás éri. (A méreg hatása hamarabb elmúlik.)
- Fizikum – 2p Gyorsaságra, (2,5x gyorsabb)
- - A vadász tekintete 1p

Tárgy: Egyedül a jegyűrűje maradt nála

Egyéb: Egy kopott balon kabát, egy fehér ing, egy nadrág és cipő.

Általános képességek:
Erő: 9/10
Gyorsaság: 9/10
Ügyesség: 7/10
Állóképesség: 7/10
Modor: 5/10
Megjelenés: 7/10
Intelligencia: 6/10

Rólam: Hát mit is mondhatnék, megrögzött szerepjátékos vagyok , nagyjából 8 éve játszom/mesélek, számos rendszert már kipróbáltam, kezdve a jó öreg MAGUS-sal, White Wolf kollekció (Vampire, Werewolf, Mage stb.) Shadowrun (ezért is ragadott meg a forum mert kedvelem a cyberpunk stílust) és még sorolhatnám. Amúgy állítólag humorral megáldott egyetemista vagyok .

Nos, először is üdv az oldalon!
Másodszor gratulálok, nagyon jó lett a törid, élvezet volt olvasni, és szép terjedelmesre is sikeredett, szóval szép nagy pirospontot kapsz érte, internetes szóbeli dicséret legfelsőbb fokát.
Szóval nem is szaporítom itten a szót, szaporítsd te inkább a játékosaink számát, kevésbé értelmetlenül: elfogadlak, Alyát még várd meg, aztán irány játszani.

Köszöntelek én is!

Előtörténeted nekem is nagyon tetszett, ám tőlem egy-két helyesírási hiba miatt már nem kapsz piros pontot. Vesszőhibák is előfordulnak a történetben, ezért kérlek, hogy majd a reagjaid során figyelj erre!

Egyetlen komolyabb hibád mindösszesen, hogy a Képességeknél 6 pontot osztottál el az 5 helyett. Kérlek, hogy javítsd, majd szólj, és én is elfogadlak!

Lynim, lehetnél kicsit figyelmesebb!

Mea culpa! A képességeket javítottam. A helyesírásra meg megpróbálok jobban figyelni.
És köszönöm az üdvözléseket!

Köszönöm szépen, így már én is elfogadlak!